Mélyég észlelések

Részletrajz az előző észleléshez.

Lábnyom-köd, Minkowski lábnyoma, Minkowski 92. 273x, 546x: Végre sikerült. Első éjszaka nem találtam meg, csak a csillagmezőt rajzoltam. 17-én történt a köd rajzolása. Nehéz objektum. A központi csillagot alig lehet elkülöníteni, a rajzon sokkal fényesebbnek lett ábrázolva, mint a valóságban, szinte egybeolvad a köd magjával. Bipoláris, É fele sokkal halványabb, vizuálisan kisebb is. Reflexiós köd, ezért szűrővel nem is próbálkoztam, a becsavarás alatt úgyis kiment volna az LM-ből. LM = 6,6'

Pelikán-köd. 43x: A következő nehézsúlyú észlelésem, de még nem az éves Észak-Amerika-köd-túrám, arra majd legközelebb vállalkozok. Az LM vázának felmérése után rögtön a ködöt kezdtem el rajzolni, mivel már világosodott. Előtte sok időt töltöttem azon gondolkozva, melyik csillagkeletkezési régiót is örökítsem meg. Így a csillagok maradtak legutoljára, amelyeket 13 magnitúdóig tudtam ábrázolni, természetesen ekkor már lecsavartam a szűrőt. Az LM ÉK részén lévő NY-ben feltüntettem 15-ös fényrendűeket is. Ha lett volna még időm, kitöltöttem volna az egész LM-et, bár ahhoz egy éjszaka mindenképp kevés, főleg, hogy nyári objektumról van szó. Úgy tudom, hogy az IC 5070 az egész ködre, az 5067 pedig a legfényesebb részére vonatkozik, ez az ionizációs frontja, amely először feltűnt, bár akkor még nem voltam biztos benne, hogy az valóban az. Következőként jött az LM közepén található két csillag által közrefogott ovális. A pelikán forma vizuálisan nem igazán jött elő, az 5067 lenne talán a csőre. Ez fotókon két, egymás mögött elhelyezkedő ragyogó szegélyű dombocska. Sikerült egy-két belőlük kiemelkedő üstökösszerű képződményt is megfigyelni, legalábbis a köztük lévő hézagok fényesebbek voltak. Sok szál keresztezi a ködösséget, ezek az előtte lévő molekulafelhőnek tudhatóak be. OIII szűrő legnkább a ködök közepét mutatja, ahol még az oxigén az ionizációhoz szükséges energiát megkapja. Mivel sok minden takarásban van, ezért több helyen is a peremére kerül ez a rész. A maradék széleken nagyon nehéz volt belőni, meddig is tart az objektum, egy H-béta szűrő segített volna, csak akkor már én voltam egyedül a réten, így nem tudtam kölcsönkérni. Nagyon nehezen megfogható látvány, de épp ettől izgalmas is. Az LM K peremén belülre csúszott egy kicsi szelet az Észak-Amerika-ködből is. Az NGC 6989-et rajzolás közben fedeztem fel. Fotókon nehéz megkülönböztetni a háttértől. A Mexikói-öböl-ködben több szakadást is megfigyeltem. LM = 78' Ekkor láttam először a közelben lévő IC 5068-at is. Legközelebb mindenképp viszem az asztali távcsövemet is, hogy átfogóbb képet kapjak a komplexumról. A nagy műszerrel pedig a részletekre és a halványabb csillagokra fogok koncentrálni.

Pacman-köd. 43x: Első körben ugyanúgy néz ki, mint a tavalyi rajzomon. Egy kis nézelődés után az új részlet nem más, mint a Hubble-felvételről ismerős Bok-globula, amelyet most sikerült először megpillantanom. A halmaz fő tömegétől északkeletre (az LM-ben alatta) található, a sötét öblöt ellensúlyozza. Függőleges (K-NY) irányban kissé elnyúlt. A köd igen halvány, és még viszonylag alacsonyan is van, ezért később visszatérek rá, és nagyobb nagyításon lerajzolom.

M102 Orsó galaxis Az M102, más néven Orsó-galaxis, egy élen elhelyezkedő lencse alakú galaxis, amely a Draco csillagkép északi részén található . A galaxis 50 millió fényévnyire fekszik a Földtől. Átmérője nagyjából 60 000 fényév, csak a Tejút átmérőjének kétharmada, bár tömege hasonló a mi galaxisunkhoz. Az Orsó-galaxis becslések szerint 100 milliárd csillagot tartalmaz. Feltűnő, meghosszabbított központi porkoronggal rendelkezik, amely a Földről nézve szinte pontosan a szélén látszik. A porkorong nagyon szokatlan egy ilyen típusú galaxisban. A lencsés galaxisokban jellemzően csak a központi régió közelében van por, és a por a galaktikus kidudorodások fényprofilját követi. Legszembetűnőbb jellemzője egy keskeny, sötét sáv a közepén, amely enyhe szöget zár be a főtengellyel. Érdekessége a fotónak, hogy a bal felső sarokban lévő "PGC2507875" jelzésű galaxis (a feliratozott fotón) lett az eddigi "csúcstartóm" a közel 3 milliárd fényéves távolságával! Sok fotót nem találtam a galériákban erről a galaxisról, talán kicsit jellegtelen objektum, de azért a nagyban kivágott képen a galaxis szépsége a porsávval mégiscsak megjelenik!

Egyik kedvenc gömbhalmazom, kár, hogy rövid volt az éjszaka, és hogy sok volt a pára errefelé. Szabad szemmel nem láttam. 273x: Kitölti a látómezőt, szinte teljesen bomlik, jól felismerhető a csillaglánc alkotta É-D irányú küllő, és a körülötte tekergő hélixszerű ív. Magja otthont adhat egy átmeneti tömegű fekete lyuknak. Izgalmas objektum, már az égi környezete miatt is!

20x: Első (segítséggel) megtalált mélyegeim. Mindkét közeli kísérőt észre tudtam venni, az M32 szinte csillagszerű. Az M31 csak egy halvány ellipszis, közepe felé exponenciálisan fényesedik. Szabad szemmel csak ezután pillantottam meg.

20x: Ekkor láttam legelőször a Sas-ködöt. Nem volt könnyű megtalálni. Egy laza nyílthalmaz mögötti halvány, kiterjedt derengés. Nem számítottam sokra, de így sem felelt meg igazán az elvárásaimnak, ezért nem is néztem sokáig. Pedig lehet, hogy megérte volna.

Sas-köd. 43x: A köd messzire kinyúlik, látszik a fotókról ismert északi félkörív is. Az égbolt errefelé sajnos elég rossz, így nem olyan látványos, mint múltkor Vértesbogláron. 150x: Ez a nagyítás és az UHC szűrű tűnik a legjobb kombinációnak az oszlopok észleléséhez. Most vettem észre először a negyediket közülük, amely ÉK-re található a többitől elszigetelve ("Fekete oszlop"). Körvonalai elég megfoghatatlanok. A halmazzal kiegészülve még mindig fergeteges látvány. Legközelebb megpróbálom az oszlopok talapzatát és a halmaz előtt lévő globulát is, és le is rajzolom. Ez olyan felderítés volt, de sikerült új részleteket felfedeznem, amik miatt megéri még egyszer megörökíteni.

Ez az első komolyabb fotóm ezzel a hűtött kamerával. Úgyérzem sikerült végre szintet lépni vele, de sajnos az égboltom állapota egyre inkább rosszabb lett a fényszennyezést illetően. Nehéz dió egy fluxusos M81 egy már Bortle 5-ös ég alól. Én aztmondanám hogy legalább 500 expó kellett volna neki a Zselic mélyéről legalább. Ennyit engedett az időjárás és ennyit engedett a fényszennyezés. Tetézve még az egyre nagyobb problémát, miszerint a szilárdtüzelés lett az új divat a faluban... végérvényesen megpecsételve a csillagda sorsát. Ma már csak pókhálós oszlopok vannak csak ott, meg egy utolsó poros rendszer ami az utolsókat rúgja RGB-ben. Talán majd jobbra fordul a távcsövek sorsa. Több ígéretes megoldáson is dolgozom már, melyek, ha nem rokkanok bele az építésbe, akkor egy nagyon jó ég alatt gyűjtik majd a fényt.

Kettő az egyben. ~300x: A fényes gömbhalmaz ÉNy sarkán van egy feltűnő csillagtrapéz. Onnan vízszintesen jobbra (keletre) csillagugrással elérünk egy bolyhos csillaghoz. Tudomásom szerint ez az elsőként felfedezett planetáris köd, amelyet egy gömbhalmazban találtak. Az M15-ben lehet még egy további PL is, de ez nem megerősített. A köd maga bipoláris, a két lebenyt egy kör vagy ovális derengés veszi körül. Színe gyenge. Az M22-ben található GJJC 1 sokkal diffúzabb, és délebbre is fekszik, vizuálisan nagy kihívás lesz.

Az M101 Szélkerék egy nagy spirálgalaxis, amely kb. 25 millió fényévnyire található az Ursa Major csillagképben. A csillagokból, porból és gázokból álló óriás spirálkorong átmérője 170 000 fényév, amely közel kétszer akkora, mint galaxisunk, a Tejútrendszer átmérője. Az M101 a becslések szerint legalább egy billió csillagot tartalmaz. A galaxis spirális karjait csillagképző ködök nagy területei szórják meg. Ezek a ködök intenzív csillagkeletkezési területek az óriási molekuláris hidrogénfelhőkön belül. Forró, kék, újszülött csillagok ragyogó, fiatal halmazai nyomon követik a spirálkarokat. A fotó aktualitását az adja, hogy a galaxisban 2023. május 19-én (ami igazából kb. 25 millió évvel ezelőtt történt csak a nagy távolság miatt most ért ide a robbanás fénye) felragyogott egy szupernóva (SN2023ixf). Az ilyen tipusú robbanásban a csillag magja egymás után nehezebb elemeket állít elő, hogy egyensúlyba hozza a gravitáció szüntelen zúzódását. De amint a mag elkezd vasat termelni, a csillag napjai meg vannak számlálva a vasnál nehezebb elemek képződése inkább fogyaszt, mintsem energiát termelne. Végül, mivel a mag már nem tudja elviselni a csillag hatalmas súlyát, összeomlik, és kataklizmikus szupernóva robbanást indít el. Az így létrejövő fény- és energiakitörés nagy valószínűséggel 10 milliárd normál csillagnak felel meg! Ezt a különleges eseményt sikerült lefotóznom "két nappal" a robbanás felfedezése után nekem is!

Az idei galaxis szezonban valószínűleg utolsó fotóm mivel sajnos nagyon kevés jó ég volt ezidő alatt! Az M63 Napraforgó egy spirális galaxis, amely viszonylag közel helyezkedik el, és a Vadászebek csillagképben található mintegy 37 millió fényévnyire, átmérője pedig 90 ezer fényév. A felszíne egy hatalmas csillagközi napraforgóhoz hasonlít amelynek központi része finoman örvénylő spirálkarokkal és a sötét porsávokkal csodálatos látvány!

Eredetileg a planetáris köd volt a célpont, aztán a feldolgozás közben döbbentem rá, hogy felismerhetően kirajzolja a Taurus-molekulafelhőt és a mögöttes galaxisokat is. Míg a Taurus-molekulafelhőt alkotó poros ködösség 430 fényévnyire van tőlünk, addig az NGC1514 planetáris köd jóval távolabb, 1520 fényévre. Ennek ellenére gyönyörűen átvilágít rajta kékes színével, míg a háttérben megbújó galaxisok fénye erősen vörösbe hajlik a por miatt.

Egyelőre negatív észlelés. Lábnyom-köd (Minkowski 92). 273, 546x: Már megvan a csillagkörnyezet, a ködöt azonban még nem tudom, hol keressem. Rendesen el is néztem. Ma újrapróbálom, elméletileg a háromszög északabbi csillaga mellett van, én valamiért a két fényes csillag közé koncentráltam. Majd a kész rajzot töltöm fel, remélhetőleg ma jusztírozni is tudok. Ez a köd most másodjára kerülte el a figyelmemet.

Hold elsö negyedben. Szokatlanul száraz is tiszta égbolt a helyszínhez képest, de az éjszakák már nagyon rövidek és nincs is teljesen sötét itt nyáron. A szupernóva kb. 10 napos ezen a képen.

Találtam még két (majdnem) tiszta éjszakát, így ki tudtam egészíteni a Fátyol-köd keleti részét egy két négyzetből álló mozaikra, ami már a ködösség majdnem teljes egészét lefedi. Kidolgozás PixInsightban, HOO palettát használva.

Az Oroszlán csillagkép leginkább ismert galaxis-hármasa az M66 csoport nevet viseli. Az egymással kölcsönhatásban álló tagok körülbelül 35 millió fényév távolságra vannak tőlünk. Az M66 jelű galaxis (jobbra lent) a csoport legnagyobb és legfényesebb tagja, nagyjából 95 000 fényév átmérőjű. A gravitációs kölcsönhatás szembetűnő a deformált spirálkarjain, melyekben heves csillagkeletkezés zajlik. Az M65 jelű spirálgalaxis (jobbra fent) alakja még nem deformálódott, de bizonyítékok vannak arra, hogy viszonylag nemrég erőteljes csillagkeletkezés indult meg benne, ami azt jelzi, hogy az M65 is kölcsönhatásba lép az M66 csoport többi galaxisával. Az NGC3628 (balra) egy csillagontó galaxis, melynek külső élén egy széles porsáv fut végig, ami elrejti a fiatal csillagokat a galaxis spirálkarjaiban. Jellegzetessége a fiatal, kék csillagokból álló, több mint 300 000 fényévnyire elnyúló árapály-csóvája, ami sajnos nagyon halvány, így a felvételen is sejtelmesen-halványan jelenik meg.

A Messier 101 katalóguszámú galaxisban felrobbant SN 2011fe jelű szupernóva képe 6 éjszaka képeiből válogatva. A nyersképek 2023 május 21-22-23-25-26-29.-i éjszakákon készültek.

Szélkerék-galaxis. 43x: A 12 magnitúdósnak érzékelt szupernóva nagyon hamar meglett, bár csak utólag tudtam meg, hogy az volt az a néhány közelben lévő előtércsillag közül. A GX nagyon nehéz ezen az égen, bár a karok iránya így is kivehető. Jó nagy része olvadt bele a háttérbe, így az SN is a szélére került. Az LM közepétől É-re, a peremén az NGC 5473. LM = 78'. (Ideje jusztírozni a távcsövet.) Lovasberényből sokkal könnyebb látvány az M101, a fényes csomói jól elkülöníthetőek. Az LM kicsit elcsúszott, ez van, ha egy hónapig borult az ég. Sietnem is kellett, mert jöttek a felhők. Aznap elkezdtem az NGC 6229-et is, de a felhők félbeszakítottak. A növekvő fényszennyezés most jutott el egy kritikus ponthoz, már nem lehet a világegyetemmel innen \"azonosulni\". Az élmény már inkább csak szórakoztató.