Mélyég észlelések

00:18 (CEST) N: 53x A halmaz teljesen felbontható csillagokra: kb. 20 csillagot látok a látómezőben. A csillagok közül szinte az összes ugyanolyan fényességű. Fehéres-kékes színük van. A látómező közepén lévő rész úgy néz ki, mint az Északi Korona csillagkép. Ködösséget egyáltalán nem látok.

23:56 (CEST) N: 53x Kevésbé fényesebb, mint az előzőleg észlelt M56 (23:26), de határozottal felbontható csillagokra az M56-tal ellentétben. Nincs szabályos kör alakja.

23:26 (CEST) N: 53x Nagyon halvány és kicsi pont. Nem bontható fel csillagokra. Érdekes látvány, mert olyan életlen, hogy ködnek látszik, közben pedig tudom, hogy gömbhalmaz. A magja alig, de kivehető.

00:52 (CEST) N: 53x Nagyon kicsi és halvány köd. Most kerestem fel először és abban sem vagyok biztos, hogy megtaláltam. Rendkívül halvány, alakja kivehetetlen.

00:18 (CEST) N: 53x Szokás szerint nehéz volt megtalálni, mivel olyan, mint egy csillag, amire nincsnen ráfókuszálva. A gyűrű alak határozottan látszik. Szép zöldes-kék színe van.

22:54 (CEST) N: 53x Szabálytalan alakja van. Enyhén, de feltűnően zölden dereng. A háttérhez képest halvány. Van sűrűbb és ritkább része is. A sűrű része téglalap alakú. A téglalap hosszabbik oldalaitól kifelé hirtelen halványul az objektum. Nincsen éles körvanala, de határozottan válik ki a háttérből a köd. Lenyűgöző látvány.

23:32 (CEST) N: 53x A legfeltűnőbb galaxis, amit az északi égbolton észlelek. A magja nagyonl látványos, pontszerű. Alakja egyértelműen elnyúlt.

A halmazt Pierre Méchain fedezte fel, majd később Charles Messier katalogizálta. Erősebben croppoltam a képet, hogy a halmaz hangsúlyosabb legyen. Szerintem elég hálás témák ezek a halmazok is. :)

2023.06.21-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült nagylátószögű felvételem az NGC 3372 katalógusszámú Carina-ködről és környezetéről. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont kora estétől már észlelhető volt. A Carina köd szabad szemmel is látható volt fényes, diffúz foltként, 50 mm-es átmérőjű binokulárral pedig már lenyűgöző látványt nyújtott. A ködösség a kép jobb felső sarkában figyelhető meg, ahogy a kisebb sötétködökkel tarkított fényes, fehér központi régiót a jellegzetes "L" alakú hideg gázfelhők részben kitakarják. Kifelé haladva már vöröses színnel örvénylik és fodrozódik a ködöt alkotó hidrogén, amit kisebb sötétködök tarkítanak. A ködtől jobbra-fennt még látatjuk a Gabriela Mistral-ködöt és az NGC 3293 nyílthalmazt is. A Carina-ködtől balra-fennt látható a nagy kiterjedésű és nagyon látványos NGC 3532 nyílthalmaz, a kép alján, a Carina-köd alatt pedig a Déli Plejádoknak is nevezett nyílthalmaz figyelhető meg. A felvétel bal alsó sarkában az NGC 2944 jelű Futócsirke-köd látható halványan, vöröses színben. A ködösség egy csillagkeletkezési régió, főleg hidrogénből és oxigénből áll. A ködösség fölött az NGC 3766 nyílthalmaz látható. A felvétel közepén, apró vöröses foltként látszik a Szabadságszobor-köd is, NGC 3576 katalógusszámmal.

239x (6,7 mm Scientific Explorer): azonnal feltűnő, könnyen észrevehető, az M57-hez képest kb. nyolcadakkora méretű planetáris köd az Orion északi részén; fényes, a SAC katalógusban megadott 11,7 magnitúdónál fényesebbnek, olyan 10,5 mag körülinek saccoltam; szürkésfehéres, homogén belső fényességű, közel kör alakú folt szűrő nélkül; OIII szűrővel széle árnyalatnyit halványabb (kb. a teljes méret 1/8-át kitevő szélességű külső halója van), ami recézett-csipkés szélű; széle az égi háttértől határozottan elválik. OIII szűrő még inkább kiemeli a háttérből. OIII szűrővel közepesen gazdag csillagmezőben látszik. Tetszetős, bár részletet alig mutató PL. (A VCSE 2023. nov. 10-12-i észlelőhétvégéjén történt megfigyelés, amit többek szintén megtekintettek.)

Végre volt egy kis derült ég a rengeteg csapadék után. A párával volt küzdelem, de végül sikerült 2 nap alatt 100db 3 perces felvételt gyűjtenem.

2023.06.20-án hajnalban Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Skorpió-csillagképben található Messier 7 Ptolemaiosz-halmazról. Nevét Klaudiosz Ptolemaioszról, az ókori Egyiptomban élt matematikusról és csillagászról kapta, aki először tett a csillaghalmazról írásos említést az időszámításunk szerinti második században. Itthonról csak nagyon nehezen figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont a zenitig emelkedett a legdélebbi Messier-objektum. Szabadszemmel is észrevehető volt halovány pacaként a Tejút magja környékén, egy 15X50-es binokulár már csillagokra bontotta a halmazt, mely már ezzel a nagyítással is nagyon látványos volt. A felvételen rögtön észrevehető a nyílthalmaz belsejében lévő mintegy 30 fényes, kék színben ragyogó csillag. A csillagok elrendeződése laza, közel négyzetes alakban. A belülső csillagokat távolról további csillagok veszik körbe, ezek a felvétel szélein láthatóak. A halmaz hátterében a Tejút magjának számtalan csillaga látszik, ahogy sárgás fénnyel teljesen belepik a képet. A nyílthalmaz alatt még egy sötétköd is látszik. Ptolemaiosz felfedezése után csak 1654-ben tanulmányozták részletesebben, amikor Giovanni Batista Hodierna 30 csillagot számolt össze a halmazban. Charles Messier 1764 májusában felvette a katalógusába, annak hetedik tagjaként. Összesen 80 csillagból áll, átmérője 25 fényév, 220 millió éves, kb. 1000 fényévre található tőlünk.

A Kassziopeia csillagképben található halmazról két éjszaka (noveber 4-5) készítettem képeket jó átlátszóság, de nagyon nyugtalan légkörön keresztül. Érdemes felkeresni vizuáliasan, akár kistávcsővel is.

NGC 1499 (Kalifornia-köd) a Perszeusz csillagképben található emissziós köd. Nagy kiterjedésű -csaknem 2,5°- hosszú és nagyon halvány. (kb. 26 óra) Feldolgozás: Siril, Fotoxx, Gimp

35 mm 56° (34x, 98'). Kissé távolabbra esik, mint a másik kettő, de ez a legsűrűbb, lerajzolni kemény munka lesz majd valamikor. Nagyon fényes, szép nagy halmaz, talán csak az M11 előzi meg gazdagságban (innen nézve).

35 mm 56° (34x, 98'). A hármasból a legkönnyebben felfogható, átlátható, de így is csodaszép. Az M38-nál kisebbnek érzem, de fényesebb csillagok alkotják. A szélén még a közepe felé egyértelműen sűrűsödik, de a magját már egyenletesen töltik ki a csillagok, van ott egy "fennsík" a sűrűségben. A legsűrűbb rész kissé eltér a középpontjától. Vannak szép egyenes csillagláncok is, ezeken vannak a félreeső fényes tagok.

2:01-2:25 UT. LM = 6,8° (hivatalosan, a valóságban ennél kisebb valamivel, ez fotóállvánnyal látszik igazán) Gyönyörű látvány még így is, teljesen más dimenzió. Szinte körbeér a "szakálla" az M 42-nek (a rövidebb, de jellegzetes alakja szabad szemmel is látszik, nemcsak egy folt). Az NGC 1977 is sejthető, de az egész Sh2-279 még nem. Az LM szélén a Szigma Orionis és az IC 434 rendkívül halvány hosszúkás foltja látható. Az NGC 1981 nyugati peremvidékén fekvő IC 420-ban nem vagyok biztos, talán mintha lenne egy kis \"párásság\" a csillagok között. Ezeken kívül az Orionból megfigyeltem még az LM-be már nem férő Sh2-278-at, a Barnard-ívet, valamint a Lambda Orionis buborékját is, mind a binokulárban. Megjegyzés: Most talán még tovább javult az ég, de már nem volt időm és energiám foglalkozni az M 42-vel a Dobsonban, így is elégedett voltam az ottani végeredménnyel.

Legújabb asztofotóm fő objektumai a Vitorlás-halmaznak keresztelt NGC 225, és a kéken ragyogó vdB 4 reflexiós köd. Úgy tudom ez az utóbbi objektum az azonosítóján kívül hivatalosan nem visel más nevet. Ha szabadna elnevezni, akkor úgy hiszem méltán aggathatnánk rá az "Ökörfej-köd" nevet, hiszen az egymás felé kanyarodó szarvak, az alatta lévő résszel együttesen egy ökör fejére emlékeztetnek. Sőt! Ha jobban megnézzük a vdB 4 alatt elterülő sötét ködösséget, annak formájában egy másik ökröt azonosíthatunk bőgő pofával. Az előbbi két objektumon túlmenően több sötét ködösséget (LDN 1291; LDN 1294; LDN 1300; LDN 1301; LDN 1302) és némi alig észlelhető HII régiót is (LBN 604) beazonosíthatunk a képen. Négy őszi éjszakára települtem ki, hogy elkészüljön ez a fotó. Persze ez is egy olyan területnek bizonyult, ahol az egy-egy nyers képen a színesen ragyogó csillagokon kívül alig sejlett fel valami nagyon halovány a ködösségekből. Szóval nem az a fényes fajta.

16:51-17:55 UT. LM = 6,8°. Nagyon nehéz kivenni, hogy pontosan mi hol van is éppen. A Mel 15 mögött a legerősebb a derengés, igazából részben maga a halmaz miatt, de 15T-ben is itt a legfényesebb a köd. A körvonalak jó lassan rajzolódnak csak ki. Az IC 1848 az LM alján könnyen érzékelhető, bár semmi köze a fotografikus látványhoz, ellenben 15T, OIII-mal szinte megszólalásig hasonlít rá, igaz, igen halvány verziójában. Az IC 1805-ben nehéz volt eligazodni. Az NGC 1027, mint utólag kiderítettem nem is az a sűrűsödés nyugaton a fényesebb sugár felett, hanem pont alatta helyezkedik el. A teljesen bontatlan foltja beleolvad a ködösség peremébe. Teleszkóppal ennél azért mérsékeltebb látvány fogad. Ott az a baj, hogy nincs túl nagy LM-m, így nem könnyű a két látványt megfeleltetni, beazonosítani az egyes területeket. Azért valami csak sikerült. Nyugatra egyébként egy elég fényes foltot lehet felfedezni, 15T-ben is igen feltűnő, bár jóval kisebbnek látszik. 40T-vel láttam az itteni Maffei 1-et, a 2-t viszont már nem.

1:41-1:51 UT. APM Zoom 7,7(-15,4) mm, 75° (229x, 20'). Üstökösszerű, viszonylag kisméretű reflexiós köd. Egy szinte csillagszerű, nagyon fényes pontból ágazik szét ÉNy felé, Ny felé kissé elgörbülve, közben egyenetlenül halványodva. Felülete foltos, szélei határozottak, néhol fényesebbek is. Enyhén kékes. Fotografikusan csak kicsit fut tovább, főleg É irányba. Megjegyzés: Gyönyörű objektum, vizuálisan a kedvenc reflexiós ködöm, a környék is elbűvölő.