Mélyég észlelések

A felvételen a Hiúz csillagkép irányában elhelyezkedő Jones-Emberson 1 elnevezést, vagy PK164+31.1 azonosítót viselő planetáris köd látható. A planetáris ködöknek, elnevezésükkel ellentétben semmi közük sincs a bolygókhoz. Az ilyen objektumok vizuális megfigyelésük során óriás bolygókhoz hasonló, gömb szimmetrikus megjelenésűek, emiatt kapták ezt a megtévesztő elnevezést. A planetáris köd valójában gázból és plazmából álló burok, amely bizonyos típusú csillagok körül, az életük vége felé ledobott gázfelhőből képződik. A felvételen egy, a Napunkhoz hasonló csillag „végnapjai” láthatók. A köd közepében látható forró - ezért kékes színű, - PG1159 típusú csillag ledobva a külső rétegeit hozta létre a ködöt, feltárva ezzel magát a magot. A PG1159 típusú objektumok képviselik a csillagok evolúciós útján a fehér törpe állapotot megelőző állomást. A Jones-Emberson 1 kékes színű központi csillaga is pontosan ebbe a kategóriába tartozik. A Gaia DR2 mérései alapján a Jones-Emberson 1 távolsága 979 pc (parszek), ami kb. 3200 fényévnek felel meg. Centrális csillaga 0,56 naptömegű, korábbi tömegének egy részét már elveszítette. Viszonylag idős planetáris ködről van szó, ezért kiterjedésével is kitűnik a planetáris ködök közül. Átmérője 0,90 pc, vagyis nagyjából 2,9 fényév a Gaia DR2 adatok alapján kalkulálva. Az objektum kora és nagy kiterjedése miatt nagyon halvány felületi fényességű, mindössze 18,6 magnitúdó. Vizuális megfigyelése és digitális megörökítése egyaránt kihívásnak számít. A planetáris ködök csillagászati léptékben rövid életűnek számítanak. Alig néhány tízezer évig léteznek, mielőtt teljesen szertefoszlanak a világűrben. A ködösség vonatkozásában eredetileg HOO képet terveztem, ezért csak a csillagszínek miatt gyűjtöttem némi RGB anyagot. Feldolgozás közben tapasztaltam, hogy a köd esetében jobb eredményt kapok az RGB nyersek felhasználásával. Így viszont elég kevés a háromszor 30 percnyi RGB anyag, de idén már nem tudok hozzá gyűjteni.

A Fátyol-köd jól ismert szupernóva maradvány a Hattyú csillagképben. Most az objektum keleti részén lévő ködösséget (NGC 6995) fotóztam meg keskenysávú hidrogén és oxigén szűrőkkel bikolor feldolgozásban. Az összetett, szálas szerkezetet mutató alakzatot egy kb. 10 ezer évvel ezelőtt felrobbant csillag hozta létre. A szupernóva robbanás folyamatosan táguló gázfelhője a 2400 fényév távolsága ellenére tekintélyes, a telehold átmérőjének mintegy hatszorosát kitevő területet foglal el ma az égen.

Ezt a júniusban fotózott objektumot újra feldolgoztam a Szegedi Csillagászok által javasolt, általam is használt szoftverekben rejlő lehetőségek kiaknázásával. Szembetűnő a különbség, ezen a képen már a ködösség dominál.

Tehnikai adatok: Skywatcher Evolux62 Ed APO 0.9xreduktor Sw Heq5pro go to Zwo Asi533 mc pro (-10 °C) Zwo Asi290mm (guiding) Astronomik UV/IR L2 2" Asiair plus 35*300s Light Gain:100 40Dark 40Flat 40Darkflat DSS, Siril, Ps

A ködösség központjában a Napunknál körülbelül negyvenszer nagyobb tömegű szuperóriás található. Az óriás csillagszele hihetetlen erővel fújja szét a körülötte található csillagközi anyagot, ami részben a csillag által kidobott anyag. A ködösség közepén látszódó buborék 7 millió km/h-s sebességgel tágul. Központi csillaga valószínűleg néhány millió éven belül szupernóvaként fogja végezni. Maga a fotózás a megszokott módon és helyen történt, viszont a feldolgozásnál használtam olyan lépéseket, amiket a Szegedi Csillagászok ajánlottak, ezáltal több részlet előjött a ködösségből.

Az M71 jelű gömbhalmaz a Sagitta (Nyíl) csillagképben, mintegy 13 ezer fényévre. A felvétel 4K felbontásban készült a Seestar legújabb szoftverfrissítését kihasználva, amelyet drizzle-technikával érnek el. A feldolgozáshoz csak a Seestar saját MI-alapú zajcsökkentését használtam, illetve a fényerőn, kontraszton és a telítettségen állítottam.

Lakótelep erkélyről készült, így nagy a fényszennyezés. A kilátásom dél, nyugati, tehát nem látok rá a pólusra. Sajnos csak alternatív módszerrel állok legalább kb. pólusra. Ezért az expó idő csak max 10 MP. Így is a felvett anyag minimum 1/3 bemozdul és kuka.

A Varázsló-ködfolt egy nagyon érdekes - mondhatni misztikus - mély-ég objektum az északi féltekén, a Cepheus csillagképben. Egyrészt áll egy nyílt csillaghalmazból, másrészt pedig egy molekuláris ködösségekkel tarkított, világító (emissziós) ködből, ami tulajdonképpen a nyílthalmaz csillagait „szüli”. Három éjszakán át fotóztam az objektumot (2025.07.22-én, 2025.07.31-én és 2025.08.01-én), melynek során összesen 9 órányi nyersanyag gyűlt össze. Igazság szerint 50 perccel többet is fotóztam az első éjjel, de 10 db 5 perces képet ki kellett dobnom a feldolgozás során. Ennek oka az volt, hogy miután már mindent összeszereltem a hátsókertben, és élességet állítottam, megjelent a tanyánk melletti szántóföldön egy traktor, ami egészen hajnalig dolgozott, és úgy ki volt világítva, mint egy régi légvédelmi légtérfigyelő reflektor. El is gondolkodtam azon, hogy majd úgy 2,5 millió év múlva valahol az Androméda-galaxisban egy helyi csillagász felkiált majd, hogy szupernóva robbanás történt a Tejút egyik spirálkarjában! Bíztam azonban benne, hogy az UHC szűrő megóvja majd az expóimat a nem várt plusz fényszennyezéstől, de a vezető kamerám előtt viszont nem volt semmiféle szűrő, így amikor a traktor a közelben ment el, az akkor készült képeim nem sikerültek vezetési hiba miatt. A feldolgozás során tapasztaltam, hogy a csillagjaim mondhatni nem túl szépek még most sem. Talán az UHC szűrőm szivárogtat valami olyan fénytartományban, ahol nem kellene neki, vagy rossz helyen van a fényútban, a flattener távolságán kellene állítanom, egyelőre még nem jöttem rá. Viszont végül fel tudtam dolgozni az anyagot… ...és ott fekszik a varázsló, karjait kitárva, szeme csillag, és szájából is csillagot lehet az égboltra! Felvételkészítés ideje: 2025.07.22 22:54 CEST - 2025.08.02 03:24 CEST Képfeldolgozás, utómunka: Kstars/Ekos, Cosmic Clarity Linux, Siril, GIMP

Ez a Messier-objektum valójában a Tejút egy kis részlete, ahol nem takarja ki a rálátást a sötét csillagközi por. Ami a képen látható, kb. 10 ezer fényév távolságra van. A felvétel mozaikolással készült (a natív látómező 1,4-szerese), a feldolgozás a Seestar saját MI-alapú zajcsökkentési eljárásával történt.

Az előző kép [https://eszleles.hu/melyeg/3050] feldolgozott változata a Seestar beépített MI-alapú zajcsökkentési eljárásával.

Az M56 jelű gömbhalmaz a Lyra csillagképben, távolsága kb. 33 ezer fényév. Kora (13,7 milliárd év) és retrográd keringése miatt feltehetően nem a Tejútrendszerben keletkezett.

A Sadr régió részét képező sötét köd az LBN245. A Sadr régió (más néven IC 1318 vagy Gamma Cygni-köd) a Sadr csillagot körülvevő diffúz emissziós köd, amely a Hattyú keresztjének középpontjában található. A Sadr régió a környező ködös régiók egyike; többek között a Pillangó-köd és a Félhold-köd. Az emissziós diffúz ködök mellett számos sötét ködöt is tartalmaz, pld. az LBN245. Maga a Sadr magnitúdója körülbelül 2,2. A régió körüli ködös régiók is meglehetősen fényesek.

A nemrég felfedezett szupernóvát vettem lencsevégre a közel 40 millió fényévre levő NGC7331 galaxisban. Mivel a robbanás a Galaxis középpontjához közel található, ezért a Galaxis fényerejét kissé csökkentettem, hogy a szupernóva jobban észlelhető legyen.

Az M31, közismertebb nevén az Androméda-galaxis, a Tejútrendszerhez legközelebbi spirálgalaxis , körülbelül 2,54 millió fényévre található a Földtől. Átmérője eléri a 220 000 fényévet és becslések szerint 10¹² csillagot tartalmaz.Az M31 gravitációs kapcsolatban áll két kísérőgalaxisával.Az M32 egy kompakt elliptikus galaxis, mely körülbelül 2 650 fényév átmérőjű, míg az M110, szintén elliptikus, nagyobb, körülbelül 17 000 fényév széles. Az M31 és kísérői között jelentős gravitációs hatások érvényesülnek: valószínű, hogy az M32 és az M110 már korábban is áthaladt az Androméda-korongon, torzulásokat okozva annak szerkezetében. A legfrissebb kutatások szerint az M32 valószínűleg egy nagyobb galaxis „megcsupaszított” maradványa, amelyet az M31 gravitációja alakított át. Az M110 halvány, de aktív csillagkeletkezési régiókkal rendelkezik, ami ritka az elliptikus galaxisok körében. Az M31-M32-M110 rendszer a Lokális Halmazon belüli alrendszert képez és fontos laboratóriumaként szolgál a galaxisfejlődési és kölcsönhatási folyamatok tanulmányozásához. Tehnikai adatok: Skywatcher Evolux62 Ed APO 0.9xreduktor Sw Heq5pro go to Zwo Asi533 mc pro ( –10 °C) Zwo Asi290mm (guiding) Astronomik UV/IR L2 2" Asiair plus 35*300s Light Gain:100 40Dark 40Flat 40Darkflat DSS,Siril,Ps 2025.07.22. 22:00 UT Levelek

Éjszaka mikor felébredtem és kimentem megnézni, hogy minden rendben van-e távcső körül, akkor megláttam, hogy már elég magasan jár az Androméda, így oda is fordítottam a tubust, hogy azt is fotózhassam. Már ennyiből is látom, hogy jobb lett mint a tavalyi. A felszerelés is más ugyan, mint 1 évvel ezelőtt, valamint több féle szoftvert is alkalmazok a feldolgozás során.

Július 14-én egy szupernóvát fedeztek fel az NGC7331-es katalógusszámú galaxisban, ami a leírások alapján még fényesedő fázisában van. Mivel ez a galaxis már az éjszaka második felében Dabasról is fotózható, ráadásul egy látómezőben van a híres Stephan's Quintet galaxisötössel, így mindenképpen le szerettem volna én is fotózni. Az időjárás július 18-án éjjel kedvezett nekem, így természetesen az említett galaxis lett az éjszaka fő témája. Az SN2025rbs jelű szupernóva már a legelső, pár másodperces képeken is szépen látszott, annak ellenére is, hogy a Hold fénye és a rendkívül magas pára megnehezítette az észlelést. A képen a bal felül látható galaxis a fő célpont, illetve a benne található Ia típusú szupernóva. Az Ia típus azt jelenti, hogy egy kettős csillagrendszerről van szó, amelynek egyik tagja egy fehér törpecsilag. Ez a fehér törpe anyagot nyel át a társcsillagától, és amikor elér egy bizonyos tömeget, a csillag felrobban. A további érdekesség a kép jobb alsó felében található, ez a Stephan's Quintet galaxisötös. Alapvetően halványabb és látszólag kicsi galaxisok, amelyekből négy fizikailag is kölcsönhatásban van egymással.

Az SN 2025rbs szupernóvát fotóztam az NGC 7331 galaxisban. Az Ia típusú szupernóva fényessége 13,8 magnitúdó körül lehetett.

Az SN 2025rbs szupernóvát fotóztam az NGC 7331 galaxisban. Az Ia típusú szupernóva fényessége 13,8 magnitúdó körül lehetett.

A Vulpecula (Kisróka) csillagképben található NGC 6823 egy szép, kicsi, nyílthalmaz, amely egy nagy emissziós ködhöz, az NGC 6820-hoz kapcsolódik. Ezek a csillagok egy még nagyobb, halvány emissziós köd, az SH2-86 részei. Az emissziós köd ionizált gázból (plazmából) álló, változatos színekben világító csillagközi felhő. Az ionizáció forrását a közeli csillagokból érkező nagyenergiájú fotonok jelentik. Gyakran ezt az egész komplexumot egyszerűen NGC 6820-ként emlegetik. A halmaz körülbelül 6000 fényévnyire van, és körülbelül 50 fényév átmérőjű. A képet Hubble SHO színpalettával készítettem 3 éjszakán át gyűjtött fotókból. Asztrofotós szempontból akkor van éjszaka, mikor a nap a látómező alá ér 16 fokkal, és keleten szintén 16 fokkal a látómező előtt megjelenik. Ez ebben az időszakban 23óra 00, és 02óra 20perc közötti idő volt. Ezért kellett 3 napig fotózni. Ez a célpont nem túl híres vagy ismert, és nincs is közismert neve, amit találnék. Egyedül Fényes Lóránd neves asztrofotós társam említi "ET ujja" néven, és ezt az elnevezést valóban találónak tartom.

Két év 5 éjszakán át sikerült az Írisz ködöt fotóznom. Összesen 118db. 5 perces nyers képet sikerült integrálnom az elkészült képbe. Mivel az Írisz-köd régiója meglehetősen halvány, a ködösség környékének űrporát különösen nehéz megörökíteni a fényzennyezés miatt, de szerintem így is kellően érdekes lett a kép. Sajnos az árnyékolások ellenére is sok a fényszennyezés a településünkön. Ráadásul a csillagközi porral nagyon nehéz dolgozni, és speciális szerkesztési technikákat igényel. Amint alább látható, a kép tele van ilyen porral. Az Írisz-köd feltűnő kék színét a SAO 19158 fényes csillag fénye hozza létre, amely egy sűrű, általában sötét porfoltról verődik vissza. A ködösség fényes kék része körülbelül hat fényévnyire terjed ki. A képen látható Írisz-köd körülbelül 1300 fényévre fekszik, a Cepheus csillagkép mellett.