Mélyég észlelések

Még a Vega Csillagászati Egyesület nyári táborában mutattak nekem egy addig számomra ismeretlen ködöt. Ez a Barnard E nevezetű sötét köd volt. Nevét onnan kapta, hogy a Tejút sűrű csillagmezője előtt egy nyomtatott „E” betűt rajzol ki. Kettő különálló köd alkotja, a felső és középső szárát a Barnard 143, míg az alsóbb részeit a Barnard 142 adja.

2026 augusztusában az egyik fő projektem az Elefántormány-köd nagylátómezős megörökítése volt. Ez az égi ormány a Cepheus csillagképben található, nagyjából 2400 fényév távolságban. Maga az Elefántormány több mint 20 fényév hosszú, míg a körülötte látható IC 1396 emissziós köd, amiben elhelyezkedik, több teliholdnyi területet foglal el. Ezen belül több sötétebb porfelhőt is láthatunk, de a legmarkánsabb az elefánt ormányára hasonlító sűrű por- és gázoszlop. A kép szélén pedig ott ragyog az ún. Gránátcsillag (Mu Cephei) is, amely az éjszakai égbolt egyik legvörösebb és legnagyobb szuperóriása. A fotó elkészítése során főként keskenysávú szűrős felvételeket készítettem, mivel a ködösség főként hidrogénből áll, és ennek is köszönheti vörös színét.

A Nagy Sagittarius-halmaz az északi féltekéről megfigyelhető legnagyobb látszó méretű gömbhalmaz kb. 11.000 fényévre. Alig 19°-on delel, ezért nem egyszerű észlelni. Észlelési körülmények: tiszta égbolt, 18,65 mag/arcs² (Bortle 6).

Gyűrűs-köd

Gömbhalmaz

A köd nekem is, mint sok más vizuális észlelőnek, inkább hattyú alakúnak tűnt, mint omegának. A hattyú testében, ahol a szárnya lenne, egy világosabb foltot láttam. A feje fölötti csillag körül halványabb ködösség látszódott, ábrázoltam is a rajzon, de a scanneléskor ez a részlet elveszett, és a hattyú teste végéről, ahol a farktollai lennének, szintén eltűnt a testből kinyúló és szétterülő halványan derengő ködösség, amit odarajzoltam. Mivel az emissziós ködnél egy nyílthalmaz is van, az objektumot igazán gazdag csillagmező veszi körül, amit tovább tartott megrajzolni, mint magát a ködöt.

Már elég közel járt az objektum a horizonthoz, és a felhők is arrafelé vonultak, úgyhogy elég kapkodva rajzoltam. Szépen csillagokra bontotta a 20 centis távcső is, a belső sűrűbb rész ovális alakú, és azon belül egy még világosabb mag is látható, ahová a 3-4 fényesebb csillagot rajzoltam. Eléggé inhomogén az objektum, elfordított látással mintha pókszerű lábak lógnának ki az obejtum fényesebb ovális testéből. Maga az objektum elég fényes és feltűnő, könnyű volt megtalálni, még a keresőben is jól látszódott.

A rövid nyári éjszakákon a Hattyú csillagképben található, fényes Észak-Amerika-ködöt (NGC 7000) és a mellette található Pelikán-ködöt (IC 5070) kerestem fel újra. Előbbi a nevére ténylegesen hasonlít: a Mexikói-öböl része (és az ott húzódó, aktív csillagkeletkezési régió, a Cygnus-fal) könnyedén felismerhető, innentől pedig a kontinens jól kirajzolja magát. A köd területe tekintélyes, több mint 4 teliholdnyi égterületet fed le. Tőle jobbra található a Pelikán-köd, mellyel együtt egy közös ionizált molekulafelhő része a két ködösség. Fényüket a környező csillagoknak köszönhetik, ugyanis az ő sugárzásuk ionizálja a ködben található hidrogént, ez adja az asztrofotókon látható jellegzetes vöröses (H-alfa) színt.

A Hold SW FL 254/1200 Dobson Goto teleszkóppal készült és egy Nikon D850 kamerával. Próbálgattam a Nikon D850 kamerát. Záridő:1/400 ISO:500 Egy kicsit meg lett vágva és egy kicsit szerkesztve is lett.

A Hold SW FL 254/1200 Dobson Goto teleszkóppal készült és egy Nikon D850 kamerával. Záridő:1/400 ISO:500 Egy kicsit meg lett vágva és egy kicsit szerkesztve is lett.

Tegnap esti fotóm a NGC7000-l. Adatok Kamera: Nikon D850 Záridő:403x8sec ISO:6400 Objektív:Nikon 50mm f/1.8 és 1.8 rekeszen készült Filter: IDAS NBZ Mechanika:Sima fotó állvány Gimba fejjel Dark fotó: 50x8sec Összesen 500 fotó lett tegnap készítve a Dark fotókkal együtt de ebből 403 fotó lett. Lehetne jobb is,nem rossz de lehetett volna hozzá lönni még egy pár sorozatot de az idő már nem engedte mert jöttek felfele a felhők.

Utómunka Sirilben.

Kapott egy minimális utómunkát Sirilben, illetve a telefonom saját képszerkesztőjében.

A VCSE 2026-os nyári táborában készítettük hárman a képet: Nagy-Eperjesi Richárd, Szalipszki Benedek és én; mindenki más tudást és felszerelést hozzáadva a kép elkészültéhez. A következő objektumokat találtam meg a képen (és vannak megjelölve): NGC7000 Észak-Amerika köd IC5070 Pelikán-köd IC5068 Elhanyagolt/elfelejtett köd Deneb Sadr ξ (kszí) Cygni IC1318 Pillangó-köd Sh2-119 Kagyló-köd NGC6962 Fátyol-köd keleti része IC5146 Selyemgubó-köd IC1396 emissziós köd Gránátcsillag; μ (mű) Cephei

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett, kiváló hangulatú táborában készült fotóm a Messier 39 katalógusszámú nyílthalmazról. A táborban próbáltam ki a Dwarf Mini nevű kezdő okostávcsövet, leginkább kíváncsiságból. A távcső használata nagyon egyszerű volt, kifejezetten tetszett. A FITS formátumú képeket a korrekciós képekkel együtt letöltöttem a számítógépemre, és a szokásos módon dolgoztam fel. A képre nézve egyből feltűnik a halmaz háromszög alakja, főleg kékes színű csillagokból áll. Környezetétől látványosan elkülönül, a Hattyú csillagképben található. Akár szabadszemmel is észrevehető halovány pacaként az égen. Guillaume Le Gentil fedezte fel 1750-ben szabad szemmel, majd Charles Messier 1764. október 24-én vette fel katalógusába. Mindössze 30 tagot számlál, nagyjából 200-300 millió éves, 1000 fényévre van tőlünk.

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett, kiváló hangulatú táborában készült fotóm az NGC 457 katalógusszámú "Bagoly-halmazról". A táborban próbáltam ki a Dwarf Mini nevű kezdő okostávcsövet, leginkább kíváncsiságból. A távcső használata nagyon egyszerű volt, kifejezetten tetszett. A FITS formátumú képeket a korrekciós képekkel együtt letöltöttem a számítógépemre, és a szokásos módon dolgoztam fel. E.T. halmaznak is hívják, de Bagoly halmazként ismertebb. A két fényes csillag a kép teteje felé a bagoly szemei. A törzs könnyen kirajzolódik a fényes csillagok alkotta gerinccel. A szárnyak észrevétele már nehezebb, egy kicsit nézegetni kell hozzá a képet. A lábak még kevésbé feltűnőek, ahhoz már egy kis képzelőerő is kell :-) William Herschel fedezte fel 1787. október 18-án a 100 csillagból álló halmazt. Átmérője 30 fényév, 20 millió éves, 9000 fényév távolságban van tőlünk.

A Repülő Denevér-köd központi régiójában látható az Ou4, amelyet 2011-ben fedezett fel egy francia amatőrcsillagász, Nicolas Outters. Ez a különleges, kettős lebenyű, kék színű köd leginkább az OIII (kétszeresen ionizált oxigén) emisszióban ragyog. Bár a Földről nézve úgy tűnik, mintha az Sh2-129-en belül helyezkedne el, a csillagászati mérések szerint az Ou4 valószínűleg sokkal távolabb van tőlünk, és véletlenül pont egy vonalba esik a Repülő Denevér-köddel. Sok időt kellett beleölni a projektbe, mivel a Tintahal (OU4) rendkívül halvány. Sajnos az időjárás sem volt mindig kiszámítható. Hol derültnek indult az éjszaka, majd beborult. Ráadásul nyári napfordulókkor felértékelődött az a kevés sötét órák száma. A feldolgozásnak is tucatszor futottam neki, mivel ilyen halvány OIII képanyaggal még nem dolgoztam. Ditherelés mellett is keletkezett Walking noise. 68 órányi OIII, 13 órányi H-a (HOO paletta). Siril, Photoshop. 2026.június-július.

Az egyik kedvenc objektumomat észleltem a macskám társaságában :D

Az NGC6960 a fátyol-köd nyugati oldala azaz másnéven boszorkány seprű. A hattyú csillagkép szárnya alatt megbúvó kiterjedt ködösség, egy szupernovamaradvány. Az egyre táguló gázködöt a komplexum közepén lévő neutron csillag gerjeszti.

1200x5mp. AZ mód. Lakótelepi erkélyről. Sirilben feldolgozva.