Mélyég észlelések

2025.05.25-26 között Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem az Hajógerinc (Carina) csillagképben található NGC 3372 katalógusszámú Carina-ködről. Szabad szemmel is látható volt fényes, diffúz foltként, 50 mm-es átmérőjű binokulárral pedig már lenyűgöző látványt nyújt. Leginkább az Orion-ködre hasonlít, viszont legalább kétszer akkora, és jóval fényesebb is. A kisebb sötétködökkel tarkított fényes, fehér központi régiót a jellegzetes "L" alakú hideg gázfelhők részben kitakarják. A köd közepén az Éta Carinae csillag és a Kulcslyuk-köd található. Kifelé haladva már vöröses színnel örvénylik és fodrozódik a ködöt alkotó hidrogén, amit kisebb sötétködök tarkítanak. Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász fedezte fel 1752. január 25-én, amikor két éven át a déli égboltot katalogizálta a Dél-Afrikában található Jóreménység fokáról. 10 000 csillagot mért fel és 14 csillagképet nevezett el. Elnevezését a 19. században kapta John Herscheltől. 8 500 fényévre található tőlünk, átmérője 460 fényév. Csillagkeletkezési régió, a fiatal csillagok erős sugárzása gerjeszti a ködöt alkotó hidrogénatomokat, amik a többletenergiát a 656nm-es hullámhosszon adják le, amit mi látható vörös fényként észlelünk. A közepén a hidrogénen kívül jelentős mennyiségű oxigén is észlelhető. 2022-ben a James Webb űrtávcső első képeinek egyikén a ködösség egy részletét fényképezte le, a felvétel a "Kozmikus sziklák" (Cosmic cliffs) néven lett híres.

A hétvégi találkozó alkalmával volt egy tiszta esténk a Mátrában. Ennek eredményeként megosztom veletek harmadik mélyèg feldolgozásom. RGB csillagokat szerettem volna még,de az időjárás nem volt kegyes. Technikai adatok: Skywatcher Evolux 62ED APO +0.9*reduktor Skywatcher Heq5pro go to ZWO ASI 533MC Pro (-15celsius) Optolong L-eNhance 2" szűrő ZWO ASI 290MM ASIAIR Plus 75*300s lights gain:100 40dark 40 flat 40 darkflat Dss, Siril 2025.10.24. 21:47 UT -2025.10.25. 05:14 UT Szalajkaház Mátra hegység

A Seestar látómezejébe csak a Pejádok közepe fért bele, de így is nagyon látványos lett a kép erről a csinos nyílthalmazról a VEGA'25 nyáritáborból fotózva. (Soós Patrícia)

Egy másik csodaszép Seestar fotó a Cassiopeiaból, ami a VEGA'25 amatőrcsillagászati megfigyelőtáborban készült. (Soós Patrícia)

A VEGA'25 táborban sokat észleltem a nyílthalmazokban gazdag Cassiopeiában, így amikor elkezdtem játszani a Seestarral, semmiképp sem maradhatott ez a arany színben csillámló M52-es nyílthalmaz. (Soós Patrícia)

A VEGA'25 nyáritáboros észlelések közül természetesen a Bagoly-halmaz sem marathatott ki, ami tökéletes célpontnak bizonyult a Seestar számára. (Soós Patrícia)

A VEGA'25-ös nyáritáborban tiszta és sötét égbolt alól fotózva csak 3 percre volt szüksége a Seestarnak, hogy ilyen látványos fotót készítsen a vizuális észlelők közkedvelt objektumáról, a Triangulum-galaxisról. (Soós Patrícia)

Minden várakozást felülmúlt a Seestar Sarló-ködről készített képe ahhoz képest, hogy az utcalámpát csak egy magasabb fenyőfa takarta ki, és a Budapestet körülölelő fénybúra bevilágítja Fót égboltjánal déli részét. (Soós Patrícia)

A bárdudvarnoki észlelőhétvégének jó része a felhőlyukak közötti észlelés jegyében telt, így a Varázsló-ködre akkor állítottam rá a Seestart, amikor még valami látszott az égboltból, de a vizuális észlelés épp kicsit nehézkesebb volt. A vonulgató felhők ellenére, második próbálkozásra meglepően szép képet sikerült összeraknia az nyílthalmazt és emissziós ködöt is magába foglaló NGC 7380-ról. (Soós Patrícia)

A Seestar látómezejébe csak kis része fért sajnos bele a megközelítőleg négy teliholdnyi nagy objektumnak, ami jól tükrözi azt, ahogyan a 20 centis távcsövemben szintén csak töredékét csodálhattam egyszerre. Ennek ellenére így is nagyon szépen megjeleníti a képen a Cygnus-beli hatalmas csillagkeletkezési régiót. (Soós Patrícia)

Több távcsővel is észleltük a mindig csodaszép Fátyol-ködöt a 2025-ös bárdudvarnoki észlelőhétvégén. Legszebben a 46 cm-es egyesületi Dobsonban lehetett látni, ahol hosszasan nézve még a szálas szerkezete is jól kivehető volt. A Seestar képén már pár percnyi expo után gyönyörűen látszódtak a színek, tökéletes célpontnak bizonyult számára. (Soós Patrícia)

Úgy hiszem Jandó Attila talán soha többé nem enged célpontot választani a 46-os Dobsonhoz, miután a bárdudvarnoki észlelőhétvégén az NGC 6928 galaxist ki tudja mennyi ideig kerestük benne többen is, míg végül Ata csillagról csillagra ugrálva beállította a pontos helyét, hogy aztán továbbra se lássunk semmit belőle. A talált leírások alapján nem lehetetlen vizuálisan észlelni, főleg nem egy 46 cm-es távcsővel, szóval valószínűleg nem volt elég tiszta az ég ahhoz, hogy lássuk, vagy csak spontán megszűnt létezni, és nekünk senki sem szólt róla. :D Hosszas szenvedés és néhány nagyon kreatív konteó gyártása után, miután sehogy sem sikerült távcsővel megnéznünk, ráállítottuk a Seestart, és bár nem az égbolt leglátványosabb célpontja, azért a készített fotón megjelent, és még a körülötte lévő kisebb galaxisok is besejlenek. Egyszer, tisztább ég alatt mindenképpen megpróbálom újra megkeresni távcsővel. (Soós Patrícia)

A Seestar állandó látómezeje kissé megnehezíti a nagyobb objektumok észlelését, de azért így is teljesen felismerhető a Szív-köd, hogy csak a közepét láthatjuk. A 2025-ös bárdudvarnoki észlelőhétvégén a felhők kissé megnehezítették az észlelést, de ekkor épp nagyon tiszta volt a Cassiopeia (természetesen), és mindössze 4 percnyi fotózással egész szépen megjelent a Seestar képén. (Soós Patrícia)

A 2025-ös bárdudvarnoki észlelőhétvégén az M71 gömbhalmazt közvetlenül az M2 után észleltük, ami kifejezetten fényes, homogén és gömb alakú. Véleményem szerint az M2 után az M71 szabálytalan alakja a szétszórt csillagaival üdítő változatosság volt. Míg több távcsőben is megkerestük és megnéztük, a Seestar is folyamatosan lőtte a képeket róla. (Soós Patrícia)

Miután a VEGA'25 nyáritábor egyik emlékezetes objektuma az NGC 7331 galaxis és a benne akkoriban megjelenő SN2025rbs szupernóva volt, ezért a bárdudvarnoki észlelőhétvégén is újra megnéztük több távcsővel is, majd végül a Seestarral, most, hogy a szupernóva már sokat halványodott. (Soós Patrícia)

A Lángoló csillag-köd fotografikusan megfigyelve egy nagyon látványos diffúz köd, ami az AE Aurigae mögött látszik. Távcsővel sajnos nem sikerült megtalálni a 2025-ös bárdudvarnoki észlelőhétvégén, ahhoz túlságosan jöttek-mentek a felhők, ennek ellenére amikor ráállítottam a Seestart, 40 percnyi fotózás után nagyon szépen meg sikerült jelenítenie. (Soós Patrícia)

Hatalmas élmény volt sötétedéskor szabad szemmel meglátni az üstököst, melynek később az astrodark bekövetkeztekor a csóváját is lehetett látni, ám az egész nem adta egykönnyen magát. Reggel hatalmas mennyiségű csapadék egy hullámzó hidegfront miatt, majd délután heves záporok áztatták meg a földet, amire később a távcső került. A berendezés összeszerelését időszűkében tulajdonképpen még záporban kezdtem... Ez volt az első olyan alkalom, amikor felprogramozás után egyszerűen ott kellett hagynom a távcsövet, hisz a vendégeknek is meg kellett mutatni az égi vándort. Csak a rövidke program után derült ki, hogy sikerült-e a projekt, vagypedig bukás a vége... mert mondjuk nem pipáltam be a nyamvadt "revesre dec after meridián flip"-et. Aztmondanám a sorozatomból ez lett eddig a legjobb erről az üstökösről. Jönnek az esők, jön a holdfény, így égi vándorunk egyre jobban eltűnik majd a fényárban, aztán majd a világűr végtelenjében.

A 25'x10' látszólagos átmérőjű Sh2-94 a G65.2+05.7 szupernóva-maradvány nyugati falát képviseli.

2025.05.24-27 között Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem az Hajógerinc (Carina) csillagképben található, IC 2599 katalógusszámú "Gabriela Mistral-ködről". A felvételen látható még a ködösség által körülvett NGC 3324 nyílthalmaz és a kép jobb felső sarkában megfigyelhető NGC 3293 nyílthalmaz is. Itthonról nem figyelhető meg, jóval délebbre kell utazni érte. A felvétel készítéséhez keskenysávú szűrőkészletet használtam, a képeket a Hubble-paletta szerint dolgoztam fel. A felvétel bal alsó sarkában a Carina-köd külső területe látszik, redős-ráncos ívként. Középen látható maga az IC 2599 emissziós köd, középen oxigénben gazdag, kékes-ciános színű terület, amit a hidrogénben gazdag külső burok vesz körül. A belső régió egy jobbra néző, magas homlokú fejformára hasonlít. Hasonlóságot mutat Gabriela Mistral Nobel-díjas költő arcával, innen kapta nevét. A köd magába foglalja az NGC 3324 nyílthalmazt, aminek anyagából születtek csillagai. Az oxigénben és hidrogénben gazdag területek határvonaláról készített képet a James Webb űrtávcső, "Cosmic Cliffs" címen, ami az egyik legismertebb felvétele lett. A kép jobb felső sarkában megfigyelhető az NGC 3293 nyílthalmaz: A halmaznak több mint száz tagja van, többségben fiatal kék csillagok és néhány vörösesebb is. Trapéz alakja van, nagyobb tagjai a halmaz közepében vannak, a kisebbek kívül. Csillagai közötti távolság nagyjából egyenletes. Ezt a halmazt is körbeveszi egy emissziós köd, aminek szálas szerkezete van, közepén az oxigén dominál kékes színnel. Az NGC 3324-et James Dunlop fedezte fel 1826-ban, távolsága a Földtől 9100 fényév, átmérője 15 fényév. Az NGC 3293 halmazt Nicolas-Louis de Lacaille fedezte fel 1751-ben, távolsága tőlünk 8400 fényév, sugara 13 fényév.

Első találkozásom a Nyugati Fátyol-köddel, pontosabban annak egy részletével. Nyilván lehetett tudni, hogy az egész objektum nem fog elférni a ZWO ASI 585 MC kamerám érzékelőjén, így nem meglepő módon az 52 Cygni (SAO 70467) csillag környezetét választottam képem központi témájának. Az 52 Cygni fényessége miatt úgy határoztam, hogy nem készítek képeket nagyon hosszú expozíciós időkkel, inkább 1 perces képekből igykeztem minél többet csinálni. Így végül 2 éjszaka alatt összejött 12 órányi anyagom, amelyet egyben dolgoztam fel. Az NGC 6960 egy gyönyörű mély-ég objektum, emellett kissé bizarr belegondolni abba, hogy egy óriási kataklizma eredménye, mert bizony egy szupernóva robbanás során keletkezett, annak emlékét őrzi.