Mélyég észlelések

A rövid nyári éjszakákon a Hattyú csillagképben található, fényes Észak-Amerika-ködöt (NGC 7000) és a mellette található Pelikán-ködöt (IC 5070) kerestem fel újra. Előbbi a nevére ténylegesen hasonlít: a Mexikói-öböl része (és az ott húzódó, aktív csillagkeletkezési régió, a Cygnus-fal) könnyedén felismerhető, innentől pedig a kontinens jól kirajzolja magát. A köd területe tekintélyes, több mint 4 teliholdnyi égterületet fed le. Tőle jobbra található a Pelikán-köd, mellyel együtt egy közös ionizált molekulafelhő része a két ködösség. Fényüket a környező csillagoknak köszönhetik, ugyanis az ő sugárzásuk ionizálja a ködben található hidrogént, ez adja az asztrofotókon látható jellegzetes vöröses (H-alfa) színt.

A Hold SW FL 254/1200 Dobson Goto teleszkóppal készült és egy Nikon D850 kamerával. Próbálgattam a Nikon D850 kamerát. Záridő:1/400 ISO:500 Egy kicsit meg lett vágva és egy kicsit szerkesztve is lett.

A Hold SW FL 254/1200 Dobson Goto teleszkóppal készült és egy Nikon D850 kamerával. Záridő:1/400 ISO:500 Egy kicsit meg lett vágva és egy kicsit szerkesztve is lett.

Tegnap esti fotóm a NGC7000-l. Adatok Kamera: Nikon D850 Záridő:403x8sec ISO:6400 Objektív:Nikon 50mm f/1.8 és 1.8 rekeszen készült Filter: IDAS NBZ Mechanika:Sima fotó állvány Gimba fejjel Dark fotó: 50x8sec Összesen 500 fotó lett tegnap készítve a Dark fotókkal együtt de ebből 403 fotó lett. Lehetne jobb is,nem rossz de lehetett volna hozzá lönni még egy pár sorozatot de az idő már nem engedte mert jöttek felfele a felhők.

Utómunka Sirilben.

Kapott egy minimális utómunkát Sirilben, illetve a telefonom saját képszerkesztőjében.

A VCSE 2026-os nyári táborában készítettük hárman a képet: Nagy-Eperjesi Richárd, Szalipszki Benedek és én; mindenki más tudást és felszerelést hozzáadva a kép elkészültéhez. A következő objektumokat találtam meg a képen (és vannak megjelölve): NGC7000 Észak-Amerika köd IC5070 Pelikán-köd IC5068 Elhanyagolt/elfelejtett köd Deneb Sadr ξ (kszí) Cygni IC1318 Pillangó-köd Sh2-119 Kagyló-köd NGC6962 Fátyol-köd keleti része IC5146 Selyemgubó-köd IC1396 emissziós köd Gránátcsillag; μ (mű) Cephei

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett, kiváló hangulatú táborában készült fotóm a Messier 39 katalógusszámú nyílthalmazról. A táborban próbáltam ki a Dwarf Mini nevű kezdő okostávcsövet, leginkább kíváncsiságból. A távcső használata nagyon egyszerű volt, kifejezetten tetszett. A FITS formátumú képeket a korrekciós képekkel együtt letöltöttem a számítógépemre, és a szokásos módon dolgoztam fel. A képre nézve egyből feltűnik a halmaz háromszög alakja, főleg kékes színű csillagokból áll. Környezetétől látványosan elkülönül, a Hattyú csillagképben található. Akár szabadszemmel is észrevehető halovány pacaként az égen. Guillaume Le Gentil fedezte fel 1750-ben szabad szemmel, majd Charles Messier 1764. október 24-én vette fel katalógusába. Mindössze 30 tagot számlál, nagyjából 200-300 millió éves, 1000 fényévre van tőlünk.

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett, kiváló hangulatú táborában készült fotóm az NGC 457 katalógusszámú "Bagoly-halmazról". A táborban próbáltam ki a Dwarf Mini nevű kezdő okostávcsövet, leginkább kíváncsiságból. A távcső használata nagyon egyszerű volt, kifejezetten tetszett. A FITS formátumú képeket a korrekciós képekkel együtt letöltöttem a számítógépemre, és a szokásos módon dolgoztam fel. E.T. halmaznak is hívják, de Bagoly halmazként ismertebb. A két fényes csillag a kép teteje felé a bagoly szemei. A törzs könnyen kirajzolódik a fényes csillagok alkotta gerinccel. A szárnyak észrevétele már nehezebb, egy kicsit nézegetni kell hozzá a képet. A lábak még kevésbé feltűnőek, ahhoz már egy kis képzelőerő is kell :-) William Herschel fedezte fel 1787. október 18-án a 100 csillagból álló halmazt. Átmérője 30 fényév, 20 millió éves, 9000 fényév távolságban van tőlünk.

A Repülő Denevér-köd központi régiójában látható az Ou4, amelyet 2011-ben fedezett fel egy francia amatőrcsillagász, Nicolas Outters. Ez a különleges, kettős lebenyű, kék színű köd leginkább az OIII (kétszeresen ionizált oxigén) emisszióban ragyog. Bár a Földről nézve úgy tűnik, mintha az Sh2-129-en belül helyezkedne el, a csillagászati mérések szerint az Ou4 valószínűleg sokkal távolabb van tőlünk, és véletlenül pont egy vonalba esik a Repülő Denevér-köddel. Sok időt kellett beleölni a projektbe, mivel a Tintahal (OU4) rendkívül halvány. Sajnos az időjárás sem volt mindig kiszámítható. Hol derültnek indult az éjszaka, majd beborult. Ráadásul nyári napfordulókkor felértékelődött az a kevés sötét órák száma. A feldolgozásnak is tucatszor futottam neki, mivel ilyen halvány OIII képanyaggal még nem dolgoztam. Ditherelés mellett is keletkezett Walking noise. 68 órányi OIII, 13 órányi H-a (HOO paletta). Siril, Photoshop. 2026.június-július.

Az egyik kedvenc objektumomat észleltem a macskám társaságában :D

Az NGC6960 a fátyol-köd nyugati oldala azaz másnéven boszorkány seprű. A hattyú csillagkép szárnya alatt megbúvó kiterjedt ködösség, egy szupernovamaradvány. Az egyre táguló gázködöt a komplexum közepén lévő neutron csillag gerjeszti.

1200x5mp. AZ mód. Lakótelepi erkélyről. Sirilben feldolgozva.

A korábbi képem újrafeldolgozása, ezúttal drizzle eljárással stackeltem a nyers képeket, és igyekeztem figyelni a csillagok alakjára is. 2025.05.23-án és 24-én Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Isabis Astrolodge udvarán készült felvételem a Páva (Pavo) csillagképben található NGC 6744 galaxisról. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. A felvételről rögtön feltűnik, hogy egy küllős spirálgalaxist láthatunk, magjából egy pár "küllő" nyúlik ki, és a spirálkarok ezekből a küllőkből ágaznak tovább. A felvételen a sárgás magot kék színű, "pelyhes" spirálkarok veszik körül, ahol gyors csillagkeletkezés folyik. A Tejút ikertestvérének is nevezik, mert az ismert galaxisok közül ez hasonlít a leginkább a Tejúthoz, szintén küllős spirálgalaxis. A Tejútnál viszont lényegesen nagyobb: átmérője 175 000 fényév. Van egy nagyobb kísérőgalaxisa is, a felvétel tetején látható, elnyúlt NGC 6744A. Számos kisebb, halványabb galaxis is megfigyelhető a képen: Bal oldalom az IC 4820, alul-jobbra iz IC 4823, a jobb alsó saroknál a PGC 62869, fölötte pedig a jobb oldalon a PGC 62847. Az NGC 6744 31 millió fényévre van a Földtől, James Dunlop fedezte fel 1826. június 30-án, Ausztráliából.

Május elején a galaxisok után a tavaszi égen található gömbhalmazokat észleltem végig. A Messier 3-as katalógusszámú gömbhalmaz volt az, ami különösen tetszett, ezért le is fotóztam. A gömbhalmaz az Ökörhajcsár csillagképben található és mintegy 34 ezer fényév távolságra található a Földtől. A Messier 3 körülbelül félmillió csillagot tartalmaz.

2025 utolsó derült éjszakáin egy érdekes emissziós ködösséget fotóztam az Orion csillagképben. A Majomfej-ködnek is nevezett Sh2-252 egy szép fényes célpontnak bizonyult, keskenysávú szűrőt használva igen szép részletek jöttek elő benne. A köd központi régiójában nemcsak a domináns hidrogén vöröses fénye jelenik meg, hanem az ionizált oxigén kékes árnyalatai is feltűnnek, szép színkontrasztot adva az objektumnak. A köd belsejében egy nyílthalmaz is megbújik, amely a megfigyelések szerint fizikailag is kapcsolatban áll a ködösséggel.

A nyílthalmazok önmagukban is szép látványt nyújtanak távcsőben és fotókon egyaránt. A kamerák előnye azonban, hogy olyan részleteket is megmutatnak, amelyeket szabad szemmel, távcsövön keresztül nem látunk. Ilyen halmaz a Messier 38 katalógusszámú nyílthalmaz is a Szekeres csillagképben. A halmaz mellett egy viszonylag fényes hidrogén-alfa felhő vöröslik. A mellette található NGC 1907 nyílthalmaz pedig különösen látványos a mögötte húzódó vörös foszlányokkal.

Egy régóta tervezett objektumot sikerült megörökítenem 2025 végén. A Pacman-köd (NGC 281) különösen érdekes célpont, elsősorban a benne található sűrű ködstruktúrák miatt. Az úgynevezett Bok-globulák – kis méretű, hideg és nagy sűrűségű molekulafelhők – ebben a régióban jól megfigyelhetők, és jelenleg is aktív csillagkeletkezési helyszínek. A köd elnevezése a jellegzetes, a klasszikus videojáték-karakterre emlékeztető alakjából ered. Fényét a benne található IC 1590 nyílthalmaz legfényesebb tagjának köszönheti, ugyanis ez a csillag ionizálja a gázt, így válik számunkra láthatóvá.

Amikor a Seestarral szerettem volna Holdat észlelni, kicsit aggódtam hogy be fog égni a képen, mert napészleléskor nem éreztem azt, hogy a műszer hibátlanul kezelné a fényerő állítgatását, ezért telejsen lenyűgözött amikor ilyen szép képet sikerült készítenie. Holdészlelésre kétségen kívül nagyon jó a seestar. Nyilván nem a legjobb felbontással lő fotókat, de nem is az a cél hogy felérjen a profi asztrofotókkal. Látványosnak pedig mindenesetre látványos. (Soós Patrícia)

A Nagy Medvében látható galaxis teljesen lenyűgözte a kisgyerekeket, ahogyan a Seestar egyre több expozícióval egyre szebben kihozta a galaxis spirálkarjait. Persze hosszabb expozíciós idővel minden bizonnyal sokkal többet is kihozhatott volna belőle a műszer, de nekem inkább az észlelés élménye volt a fontos, hogy minél több objektumot megtekinthessek egy este alatt, mintsem a végeredény látványossága. (Soós Patrícia)