Mélyég észlelések

1200x5mp. AZ mód. Lakótelepi erkélyről. Sirilben feldolgozva.

A korábbi képem újrafeldolgozása, ezúttal drizzle eljárással stackeltem a nyers képeket, és igyekeztem figyelni a csillagok alakjára is. 2025.05.23-án és 24-én Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Isabis Astrolodge udvarán készült felvételem a Páva (Pavo) csillagképben található NGC 6744 galaxisról. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. A felvételről rögtön feltűnik, hogy egy küllős spirálgalaxist láthatunk, magjából egy pár "küllő" nyúlik ki, és a spirálkarok ezekből a küllőkből ágaznak tovább. A felvételen a sárgás magot kék színű, "pelyhes" spirálkarok veszik körül, ahol gyors csillagkeletkezés folyik. A Tejút ikertestvérének is nevezik, mert az ismert galaxisok közül ez hasonlít a leginkább a Tejúthoz, szintén küllős spirálgalaxis. A Tejútnál viszont lényegesen nagyobb: átmérője 175 000 fényév. Van egy nagyobb kísérőgalaxisa is, a felvétel tetején látható, elnyúlt NGC 6744A. Számos kisebb, halványabb galaxis is megfigyelhető a képen: Bal oldalom az IC 4820, alul-jobbra iz IC 4823, a jobb alsó saroknál a PGC 62869, fölötte pedig a jobb oldalon a PGC 62847. Az NGC 6744 31 millió fényévre van a Földtől, James Dunlop fedezte fel 1826. június 30-án, Ausztráliából.

Május elején a galaxisok után a tavaszi égen található gömbhalmazokat észleltem végig. A Messier 3-as katalógusszámú gömbhalmaz volt az, ami különösen tetszett, ezért le is fotóztam. A gömbhalmaz az Ökörhajcsár csillagképben található és mintegy 34 ezer fényév távolságra található a Földtől. A Messier 3 körülbelül félmillió csillagot tartalmaz.

2025 utolsó derült éjszakáin egy érdekes emissziós ködösséget fotóztam az Orion csillagképben. A Majomfej-ködnek is nevezett Sh2-252 egy szép fényes célpontnak bizonyult, keskenysávú szűrőt használva igen szép részletek jöttek elő benne. A köd központi régiójában nemcsak a domináns hidrogén vöröses fénye jelenik meg, hanem az ionizált oxigén kékes árnyalatai is feltűnnek, szép színkontrasztot adva az objektumnak. A köd belsejében egy nyílthalmaz is megbújik, amely a megfigyelések szerint fizikailag is kapcsolatban áll a ködösséggel.

A nyílthalmazok önmagukban is szép látványt nyújtanak távcsőben és fotókon egyaránt. A kamerák előnye azonban, hogy olyan részleteket is megmutatnak, amelyeket szabad szemmel, távcsövön keresztül nem látunk. Ilyen halmaz a Messier 38 katalógusszámú nyílthalmaz is a Szekeres csillagképben. A halmaz mellett egy viszonylag fényes hidrogén-alfa felhő vöröslik. A mellette található NGC 1907 nyílthalmaz pedig különösen látványos a mögötte húzódó vörös foszlányokkal.

Egy régóta tervezett objektumot sikerült megörökítenem 2025 végén. A Pacman-köd (NGC 281) különösen érdekes célpont, elsősorban a benne található sűrű ködstruktúrák miatt. Az úgynevezett Bok-globulák – kis méretű, hideg és nagy sűrűségű molekulafelhők – ebben a régióban jól megfigyelhetők, és jelenleg is aktív csillagkeletkezési helyszínek. A köd elnevezése a jellegzetes, a klasszikus videojáték-karakterre emlékeztető alakjából ered. Fényét a benne található IC 1590 nyílthalmaz legfényesebb tagjának köszönheti, ugyanis ez a csillag ionizálja a gázt, így válik számunkra láthatóvá.

Amikor a Seestarral szerettem volna Holdat észlelni, kicsit aggódtam hogy be fog égni a képen, mert napészleléskor nem éreztem azt, hogy a műszer hibátlanul kezelné a fényerő állítgatását, ezért telejsen lenyűgözött amikor ilyen szép képet sikerült készítenie. Holdészlelésre kétségen kívül nagyon jó a seestar. Nyilván nem a legjobb felbontással lő fotókat, de nem is az a cél hogy felérjen a profi asztrofotókkal. Látványosnak pedig mindenesetre látványos. (Soós Patrícia)

A Nagy Medvében látható galaxis teljesen lenyűgözte a kisgyerekeket, ahogyan a Seestar egyre több expozícióval egyre szebben kihozta a galaxis spirálkarjait. Persze hosszabb expozíciós idővel minden bizonnyal sokkal többet is kihozhatott volna belőle a műszer, de nekem inkább az észlelés élménye volt a fontos, hogy minél több objektumot megtekinthessek egy este alatt, mintsem a végeredény látványossága. (Soós Patrícia)

A Nagy Medve csillagképben található galaxis, ami hosszúkás szivar alakjáról kapta a nevét. Sötét ég alól, megfelelő nagyítással vizuálisan észlelve is ki szoktak rajzolódni a sötét csíkok a galaxis közepe felé, amitől annyira különleges ez az objektum, de képen még lenyűgözőbben megjelennek. (Soós Patrícia)

Szép galaxis a Vadászebek csillagképben. A képen megjelent két kisebb galaxis is, a Napraforgó-galaxis nagytengelyét meghosszabbítva mindkét irányba a kép két szélén láthatóak. A kép a demjéni Piramis Fürdő és Üdülőpark kertjéből készült. (Soós Patrícia)

Nagyon megtetszett ez a régió a térképen, a Hattyú csillagképnél, ezért a tavaszi szezon után úgygondoltam felprogramozom a távcsövet, hogy forduljon erre az objektumra. A nyers fotók tulajdonképpen április-májusban készültek a hajnali órák előtt. Nem találtam becenevet erre az objektumra, ezért én egy olyan címet választottam a képnek, ami reflektár arra, hogy valaha sok milliárd évvel ezelőtt mi is egy hasonló ködösségben kezdtük a létezést. :) A feldolgozásnál most nem az SII aranyszínű blendézésével próbálkoztam, hanem a normál kombinálással SHO-ban, majd a zöld levonásával. Természetesen a csillagokat külön kezeltem, noha azok az SHO szűrős képekből lettek kikeverve, mert nem bajlódok RGB szűrőkészlettel, amíg nincs szűrőváltó. 90°-os forgásszögnél nagyon szépen jön a kompozíció, ahogy a sötétködök "felfele kapaszkodnak" az ionizáció derengésében, valamint van egy átlós elválasztás is a képaránynál. Az expómennyiség nem éppen a legtöbb, de amikor készült a sorozat, akkor holdfény ellenére igen jó egek voltak átlátszóságban a folyamatos északi áramlás miatt.

A Messier 27 (Súlyzó-köd, NGC 6853) egy planetáris köd a Kis Róka csillagképben, mintegy 1200 fényév távolságra található. A központjában található egy 13,5m látszólagos fényességű fehér törpe, amelynek ledobott gázburkából alakult ki a köd. Fényes központi részének „súlyzó” alakja már kisebb távcsövekkel is megfigyelhető a nyári égbolton. A ködösség a kezdők egyik kedvelt célpontja. A képet 2026 júniusában készítettem, és 30 órányi nyers képet használtam fel hozzá.

Az Elefántormány-köd (hivatalos nevén IC 1396A) egy sűrű gáz- és porköd a Cepheus csillagképben, amely a Földtől mintegy 2400 fényévre helyezkedik el. Lenyűgöző, több mint 20 fényév hosszú formája aktív csillagkeletkezési régió, amely sötét sziluettként emelkedik ki a környező világító gázfelhőből. Fényképezést megnehezítette a kiszámíthatatlan időjárás. Ennek ellenére sikerült több képet rögzítenem, ha nem is volt egyszerű. Szép színvilágot teremt a keskensávú szűrőkkel történő fotózás. ~ 25 órányi kép jött össze. Lacerta 80/500 + 0,79x reduktor HEQ5 pro 50 mm-es vezetőtávcső + Touptek 462m Touptek AAF, AFW Siril, Photoshop 2026.május-június., Süttő

A namíbiai utazásom második célpontja volt a Vela szupernóvamaradvány, amit rögtön az első derült éjszaka során, a Nagy Magellán-felhő fotózása után el is kezdtem fényképezni. Az átalakított Canon 6D fényképezőgépen és a Samyang 135mm-es objektíven kívül Rafitól kölcsönkapott Astronomik UHC klipszűrőt is használtam. Ez egyben a 2025-ös namíb képeim záró felvétele is, mivel sajnos elfogytak a feldolgozatlan fotóim. Meglehetősen nagy kiterjedésű és halvány objektum, a nyers felvételeken egy halovány vöröses paca látszott csak. A feldolgozás során szerencsére előkerült a zöldeskék, oxigénben gazdag "töviskoszorú" is, számos más érdekes formával együtt. A hidrogénben gazdag vöröses gázok mintha a háttérben maradtak volna. A Vela (Vitorlás) csillagképben található, eredete egy 11 000 évvel ezelőtt történt kettes típusú szupernóva-robbanás volt, ami 900 fényévre található tőlünk. A felvételen észrevehető még az NGC 2736 "Ceruza-köd" is a kép alján. Egy fényes, hosszúkás gázcsík ami zöldeskék fényben világít. A szupernóva-maradványhoz tartozik a Vela-pulzár is, ezek kapcsolatát 1968-ban fedezték fel a Sydney Egyetemen. Kifejezetten erős röntgenforrás és az egyik legközelebbi pulzár.

A Messier 1 egy szupernóva maradvány a Bika csillagképnél. Biztos igen látványos lehetett 1054-ben a szupernóva, ami robbant, melynek fényessége meghaladta a Vénusz fényét, igaz utóbbi egy bolygó és nem szcintillál a légkör hatására. Tehát az akkori csillagászok egy az időjárástól függően egy vibráló fényes csillagot láthattak. Manapság ezen a helyen egy ködösség van, pontosabban egy szupernóva-maradvány, melyet távcsöves bemutatókon meg szoktunk mutatni a téli időszakban. A felvételt hasonló módszerrel csináltam, mint a korábbi keskenysávos képet. Nem biztos, hogy ez a jó megoldás, hogy a HOO képre rá van blendézve az SII-re definiált aranyszínű réteg, de az eredmény nem lesz olyan rossz szerintem. Az OIII kivételével a H-alfa és az SII holdfényes égen készült, de volt olyan, hogy az SII-nél egyszerűen már bevilágított a Hold a távcsőbe. A fotózáskor nem voltak rossz egek, sőt ebben az időszakban nagyon sokszor voltak jó átlátszóságú égboltok, tehát a Teliholdnál is bőven jött az információ a szűrővel. A csillagmező külön lett kezelve, ám az RGB képeket nemtudtam felhasználni, ugyanis annyira alacsonyan volt már a téma, hogy belógtak a cserjék és emiatt a csillagok profilja eléggé problémás lett, így kihagytam a másfél órányi RGB adatot, helyette mesterséges RGB lett az SHO-ból kikeverve.

A Messier 106-galaxis tőlünk mintegy 25 millió fényévre található a vadászebek (Canes Venatici) csillagképben. Észlelése hazánkból leginkább tavasszal lehetséges. A kép baloldalán lévő hosszúkás alakzat az NGC4248 katalógusszámú spirálgalaxis. A képre 5 perces expozíciókból 300-at tudtam felhasználni. Ez beleértve a korrekciós képeket így is több mint 25 óra.

A Medúza-köd (IC 443) egy látványos, nagyjából 5000 fényévre található szupernóva-maradvány az Ikrek csillagképben. Egy kb. 3–30 ezer éve felrobbant csillag maradványa, amely jellegzetes, medúzára emlékeztető formáját a környező gázfelhőkkel ütköző lökéshullámoknak köszönheti. Főként ionizált hidrogén, oxigén és kén alkotja. 2026.03.06-14.

A Messier 94 (M94) egy közeli, rendkívül érdekes spirálgalaxis a Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben, kb. 16 millió fényévre tőlünk. A galaxis különlegessége a két gyűrűs szerkezet és az aktív csillagkeletkezési zónák. Más néven NGC 4736, Cat’s Eye Galaxy, Crocodile Eye Galaxy. Legismertebb tulajdonsága a belső és külső gyűrű. A belső gyűrű ~5400 fényév, erős csillagkeletkezési régió, ún. starburst ring. A gáz az ovális belső szerkezet miatt áramlik ide, ahol összenyomódik és új csillagok születnek. Külső gyűrű ~45 000 fényév. Sokáig zárt gyűrűnek hitték, de valójában spirálkarokból álló, aktív külső korong, amely a galaxis csillagkeletkezésének ~10%-át adja. A külső korong eredete feltehetően kisebb galaxis befogása, vagy közeli rendszerekkel való gravitációs kölcsönhatás lehetett. A magban 1.6 × 10⁷ ( tizenhat millió) naptömegű szupermasszív fekete lyuk található, amelyet a JWST mérései pontosítottak. A NASA szerint az M94 feltűnően sötétanyag-hiányos a hasonló galaxisokhoz képest, ami miatt sok kutatás fókuszába került. Az ok egyelőre ismeretlen. Fotózása első ránézésre könnyűnek tűnik – fényes, kompakt, tavaszi célpont –, de valójában több rejtett buktatója van, főleg ha a külső gyűrűt is szeretnénk megörökíteni. A belső gyűrű és a mag fényes, de a külső korong nagyon alacsony felszíni fényességű. A külső részhez nagyon hosszú integráció kell, a háttérzaj könnyen elnyeli a halvány struktúrákat. A galaxis fényes magja miatt a kamera dinamikatartománya hamar telítődik, miközben a külső gyűrű még mindig alig látszik. Ezt érzékeltetve teszem fel a nyers, már összeillesztett képet, amelyből a végső kompozíció született. Nem volt könnyű.

Egy halvány, 13,2 magnitúdós szépség a nyuszi fülén. Ez a planetáris köd úgy jött létre, hogy egy Napunkhoz hasonló, tőlünk 1800 fényévre lévő csillag körülbelül 20 ezer éve ledobta külső gázburkát és azóta fehér törpeként éli életét. Ez a levetett burok mára már 8 fényév átmérőjűre tágult és a belső része leginkább az ionizált oxigén, a küldő része pedig az ionizált hidrogén hullámhosszán sugároz.

smerjétek meg az NGC 4236-ot (vagy ahogy Patrick Moore katalógusa említi: Caldwell 3), a Sárkány (Draco) csillagkép egyik legizgalmasabb objektumát! Ezt a hatalmas, küllős spirálgalaxist még William Herschel fedezte fel 1793-ban, és azóta is az asztrofotósok egyik kedvenc, bár embert próbáló célpontja. Bár kozmikus értelemben a szomszédunkban van – nagyjából 11,7 millió fényévre tanyázik az M81 galaxiscsoport peremén –, megfigyelése igazi kihívás. Annak ellenére, hogy látszólagos fényessége 10,5 magnitúdó, ez az energia egy hatalmas, 22 ívperces területen oszlik el. Emiatt a felületi fényessége rendkívül alacsony, így csak a legtisztább, fényszennyezéstől mentes égbolt alatt fedi fel valódi arcát. Szerkezetét tekintve egy SBd típusú galaxis, amelyben a központi küllőből indulnak ki a lazán tekeredő spirálkarok. A felvételeken jól látszanak a benne zajló heves csillagkeletkezési folyamatok: a rengeteg fiatal, forró, kék csillag és a rózsaszínesen izzó H-II régiók (gázfelhők) egy dinamikus, élettel teli galaxis képét festik le. Olyan, mintha egy elegáns, porsávokkal tarkított égi ékszerdobozba tekintenénk bele, amelynek fénye már akkor úton volt felénk, amikor a Földön még egészen másfajta élővilág uralkodott. Távcső: SkyWatcher Quattro 200/800 Newton (átalakitott) Mechanika: SkyWatcher EQ6-R Pro GoTo mechanika Kamera: ZWO ASI 220 MM mini monokróm kamera Kamera: ZWO ASI 585 MC-Pro színes, hűtött kamera Szűrő: Optolong L-Quad szűrő (2") Szűrő: Optolong L-eXtreme szűrő (2") Kiegészítő: ZWO EAF fókuszmotor Kiegészítő: Lacerta ventillátoros sapka 8 collos Newtonhoz Kiegészítő: ZWO ASIAir Plus kamera/mechanika vezérlő-egység Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/4 távcsövekhez Kiegészítő: ZWO 2"-os fiókos szűrőtartó (Mark II) M54 menettel Kiegészítő: Lacerta fűthető harmatsapka 8 col Vezetés: ZWO nagy szabad nyílású off-axis guider (OAG-L) Expo: 108x600 sec duo, 239x300 sec rgb. 2026.02.25-2026.03.14. Orosháza Hungary