Mélyég észlelések

Igyekeztem nem agyon gyalázni a képet, sajna hamar zajozodik ezekhez nem értek még annyira de ennyit sikerült tálalnom. Siril és ps ben volt szerkesztve. Az NGC 2175 nyílt halmaz (más néven OCL 476 vagy Cr 84) egy nyitott halmaz az Orion csillagképben, diffúziós ködbe ágyazva. Giovanni Batista Hodierna fedezte fel 1654 előtt, egymástól függetlenül pedig Karl Christian Bruhns fedezte fel 1857-ben. Az NGC 2175 körülbelül 6350 fényévnyire van a Földtől. Az őt körülvevő köd a Sharpless katalógusa Sh 2-252, és megjelenése miatt néha Majomfej-ködnek is nevezik.

Első felvételem az uj tubussal, hát megszenvedtem rendesen a képpel. 2 hónap alatt csak 11 órát tudtam exponálni rá, vagy dolgoztam vagy rossz idő volt. Nagyon tanulnom kell a kidolgzást de vannak nagyon jo videok a neten, és sok jo ember aki tud irányt is mutatni. Egy este kezdtem a pacmannel utána ha nem láttam a majomfejet vettem fel, ez lesz a következő képem. Iszonyatosan sok expo kell hogy egy kép jó legyen és ne tul zajos. Ebben sajnos a kevés óra miatt nem nagyon lehet éleket huzni ugyhogy sok expon leszek rajta. Észrevételként jegyzem meg hogy a filterrel voltak halós csillagok bővel ps ben próbáltam ugyahogy eltüntetni. Sirilben és Ps ben volt a kép szerkesztve. Az NGC 281-et egy emissziós köd vesz körül. Az NGC 281 egy Bok-globula az IC 1591 jelzésű, pár száz fiatal csillagból álló halmazában. A Bok-globulák 10-50 naptömegű, egy fényévnél általában kisebb átmérőjű, átlátszatlan molekulafelhők. Sokan, nagy csoportokban fordulnak elő, és a kiterjedt csillagközi Az egyre növekvő gravitációs terüknek köszönhetően még több anyagot szívnak magukba, míg végül átesnek a kritikus ponton és a saját gravitációs terük révén még jobban összezsugorodnak. Fejlődésük végén csillag vagy csillagok születhetnek belőlük. Az ilyen és ehhez hasonló csillagkeletkezési régiók kulcsszerepet játszanak az anyagnak a csillag- és bolygókeletkezést megelőző kémiai fejlődésében.molekulafelhők kisebb anyagcsomóiként jönnek létre.

Az NGC 2237 (Rozetta-köd) egy emissziós köd az egyszarvú csillagképben mintegy 5300 fényév távolságra található. A ködöt alkotó gázokat fiatal csillagaik ibolyántúli sugárzása gerjeszti, amit a köd a fény látható tartományában sugároz ki. Ahol a gázhoz por keveredik, ott sötétebb területek jönnek létre, mivel a por elnyeli a fény egy részét. A képet 2025 január 10-én és 12-én fotóztam.

A VCSE Dobronhegyen megrendezett, kiváló hangulatú elnökségi ülés utáni észlelésén készült felvételem a Szekeres csillagképben található IC 410 katalógusszámú emissziós ködről. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és oxigénben gazdag, viszont kénből jóval kevesebb található benne. A feldolgozást a Hubble-paletta szerint végeztem: a kén lett a vörös szín, az oxigén lett kék, a hidrogénnek meg maradt a zöld. A ködösségnek szabálytalan, oválisba hajló alakja van, a középső oxigénben gazdag, kék színű területet körbeveszi a hidrogénben gazdag, vöröses színű hullámzó-örvénylő régió. A ködösséget sötétködök is tarkítják. A kép jobb oldalának felső sarka irányából befelé úszik a két "ebihal", amikről a ködösség a nevét kapta. Az "ebihalak" sűrű, hűvös gázból és porból állnak, körülbelül 10 fényév hosszú csillaggyárak, belsejükben csillagkeletkezés zajlik. Fejüket a környezőcsillagok szele és a közeli, NGC 1893 csillaghalmaz sugárzása formálja. Maga az IC 410 közel 100 kényév átmérőjű, és 12 000 éves.

Kíváncsiság kedvéért megpróbáltam egy 25cm-es Dobson (vizuális észlelésre szánt, nincs hozzá fényképezésre szánt korrektorlencse) csövet rátenni az EQ-R mechanikára. Vajon képes-e vezetni? Sok próbálkozás után megtaláltam az ideális vezetési paramétereket (3 sec. expo) és a vezetőtávcső megfelelően stabil rögzítését. Íme az eredmény 10 perces expozíciók esetén is tökéletesen vezetett a rendszer. Amúgy a látómezőt teljesen kitöltötte az objektum. Azért lehetett volna több képet készíteni... Feldolgozás: preprocessing (flat/dark/bias korrekció, de-Bayering, asztrometria, fotometriai korrekció, stacking) saját fejlesztésű pipeline-al készült; postprocessing: PixInsight

A fent látható kép egy korábbi észlelésem (https://eszleles.hu/melyeg/2717) újrafeldolgozásával készült. A preprocessing (flat/dark/bias korrekció, de-Bayering, asztrometria, fotometriai korrekció, stacking) a saját fejlesztésű pipeline-al készült. Azonban a postprocessing-hez Siril helyett a PixInsight-ot használtam.

Nem vagyok elégedetlen az eredménnyel, de azért kicsit szégyellem, hogy ilyen kevés anyagot gyűjtöttem róla.

Messier 3 gömbhalmaz A halmaz a Földtől 34 000 fényévre, a Canes Venatici csillagképben található. Látszólagos magnitúdója 6,2, és egy binokulárral is észrevehető. A legjobb idő az M3 megfigyelésére júniusban van.Charles Messier fedezte fel 1764-ben. William Herschel bontotta fel csillagokká. Szabad szemmel is látszik, de csak akkor ha nincs fényszennyezés és nincs fenn a Hold.

A csereháti kitelepülés is szép alapanyagot adott, de otthon még gyűjtöttem hozzá fotonokat a még több részlet kiemelése érdekében. Most, hogy látom, mennyit jelentett a plusz néhány óra, vérszemet kaptam és ezen a télen megpróbálom kimaxolni az Oriont.

7.5 órányi adat! Köd, felhősödés, pára. Nehezítő tényezőkből volt minden is az utóbbi időszakban.. De egyelőre ennyit sikerült kifacsarni belőle! Szerencsére felbukkannak erősebben is már a csillagközi felhők, úgy hogy, íme az eredmény!

Nagy testvéréhez, a Nyilas csillagképben található Trifid-ködhöz hasonlóan, ugyanúgy sötét porsávok osztják részekre a fényes középső régiót, valamint kékes színű, reflexiós területek is felfedezhetők benne. Tőlünk 2100 fényévnyi távolságra van és körülbelül 3 fényév átmérőjű. A leírások szerint vörös színét az emisszión kívül a köd és a közöttünk elhelyezkedő porfelhők fényszűrésének köszönheti, ahogy az 500 fényévnyire található Lynds 1482 nevű porfelhőn áthalad a fénye.

Szinte utolsó utáni objektumom, amit még meridián flipp előtt el tudtam kapni pár alkalommal. A Porködös részét kevésbé hozta így bolygókamerás közelségben.

Végre rászántam magam és két részbe elkaptam a nagy téli szépséget, az Orion-ködöt, meg egy kis környezetét. PS tudásom nincs így a közepe marad beégve. Így is megküzdöttem, mert a két fél, két különböző napon lett fotózva ami között különbség volt, így nehezen tudtam összerakatni úgy hogy a háttér ne másszon el nagyon.

Rendeltem egy keskenysávú szűrőt és hát a próba az próba, a mechanikám meglepő módon bírta a 6 perces expókat, persze jobb lett volna 12 perc alacsonyabb ISO értéken, de csodát nem kell feszegetni.

Nehezen adta magát, relatív alacsonyan is járt, azért valami sikerült így közeli képből.

lakótelep erkélyről készült, korrekciós képekből csak dark készült, de nem tudtam hozzá adni Sirilben

Próbáltam minél többet kihozni egy régebbről fotózni vágyott objektumpárosra.

Csak egy rövid próba volt, hogy valóban jön-e a benne látszódó porsáv.

Szinte kihagyhatatlan volt a sorból a bolygókamerával.

Egy majdnem késői tervezésű objektum, mert hát sajnos a fotózási helyeim nyugati irányban nagyon keskenyek.