Mélyég észlelések

Az NGC 2244 az Egyszarvú (Monoceros) csillagképben található nyílthalmaz, a Rozetta-köd központi csillaghalmaza. A felvétel keskenysávú (SHO) adatai feltárják az ionizált gázfelhők komplex belső szerkezetét és a csillagszél által vájt üregeket, míg az RGB csatornák a csillagok természetes színvilágát biztosítják. A több mint 12 órás integrációs idő lehetővé tette a halvány, külső hidrogén-szerkezetek részletgazdag megjelenítését is. Első kísérletem az SHO+RGB fotózással. Technikai részletek: Optika: 150/750 Newton-asztrográf (150N F5) Kamera: ZWO ASI294MM Pro Vezetés: Touptek OAG + ZWO ASI120MM Mini Vezérlés: ZWO ASIAIR Plus Szűrők: Touptek 36mm LRGB, 4nm SHO (36mm) Expozíció: SHO: 120×300 s, RGB: 150×60 s (gain 150, bin 2) Feldolgozás: Astro Pixel Processor, Siril, Adobe Photoshop A fénykép a Nemzeti Tehetség Program által kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj és a Szegedi Tudományegyetem Bajai Asztrofizikai Obszervatóriuma támogatásával valósulhatott meg.

Rég szerettem volna ezt a halmazt, igy most rá került a sor. Beindult a fűtésszezon igy csak 2 óra anyagot tudtam megtartani, 1,5 órát töröltem. Igyekeztem a halmazt szépen kezelni, a közepe igy sikerült. A légkör nem volt valami nyugodt, éjjel 1 óra után bekellett fejezni a felvételeket, hatalmas füst lett erre fele, és vezethetetlenek voltak a csillagok. Nem voltam kinnt jókor de kikell használni minden derült estét. Ettől független nekem nagyon tetszik főleg hogy szép csillagok vannak a halmaz mellett.

Elkészült szeretett halmazom, a régi felszereléssel is elkaptam de nem sikerült jól megszerkeszteni, pedig Kiss Laci műsorűban benne volt igy is ami nagy dolog számomra :) Mindenképp akartam egy szebb verziót, a kompozicio nehéz volt mert picit igy is kilóg a halmazokból egy pici, nem fért el a képben. Sötétiteni nem nagyon szeretném a hátteret mert a fényes csillagok miatt a hatása nem lenne pozitiv tul kemény lenne, én igy vélem. Fogadjátok szeretettel :)

Mindenkinek kívánok szeretetben, egészségben, és sok sok derültben gazdak új évet ! Küzdöttem a pixivel, kalibrációval mert a szinek nem mentek emiatt töröltem a tegnapi posztot. De győztünk, sikerült :D Nagyon szerettem volna jóra megcsinálni ezt a képet mert kivánom mindenkinek hogy legyetek éjjeli baglyok, és sok csoda kép szülessen és sok sikert hozzon nektek ! Olyan lett amilyen, kicsit kezdetleges, de nekem sok munkám van benne és végtelen verzió születik mindig :D Élvezettel készitek minden képet és mindig a maxot szeretném kihozni. Majd alakul a szerkesztés.

Még szeptember első felében közel 30 órát fotóztam az objektumot, aminek felét fel is tudtam használni (a képek nagy része azért került kidobásra, mert olyan éjszaka is el szoktam indítani a fotózást, mikor csak remény van a derült égre, jönnek mennek a felhők, és hát ha normális ég lesz pár óra erejéig, volt hogy egész éjszaka csak felhőket fotóztam. 😃 )

2025.05.28-06.03 között Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem az Hajógerinc (Carina) csillagképben található, GUM 37 katalógusszámú ködösségről és a benne lévő "Déli Ebihalak-ködről". A felvételen látható még a ködösség fölötti NGC 3572 nyílthalmaz is. Itthonról nem figyelhető meg, jóval délebbre kell utazni érte. A felvétel készítéséhez keskenysávú szűrőkészletet használtam, a képeket a Hubble-paletta szerint dolgoztam fel. A namíbiai expedicióm során ehhez az objektumkoz használtam fel a legtöbb expozíciós időt, mivel meglehetősen halvány volt. A népszerűbb Szabadságszobor-köd és Carina-köd közelében helyezkedik el, emiatt kevésbé ismert. Kissé amorf formája van, a belső, hidrogénben gazdag sárgásvörös térséget körbeveszi az oxigénben gazdag, türkízes színű burok. A ködösség tetején láthatóak az ebihalakhoz hasonló alakzatok, amik valójában sűrű, hűvös gázból és porból állnak, belsejükben csillagkeletkezés zajlik. Fejüket a környező csillagok szele formálja. 10 000 fényév távolságra van a Földtől, 100 fényév átmérőjű. Colin Gum katalogizálta a 37-es sorszámon. A kép tetején egy apró, fényes planetáris köd is található PN G290.7+00.2 katalógusszámmal.

Canon 450D-vel 120 másodperces expókkal 6,5h teljes expoziciós idővel készült a csoportkép

Képfeldolgozás: PixInsight (nullkép (bias) 45 db, sötétkép (dark) 12 db, mezősimító (flat) 90 db), helyi normálás (local normalization), automata háttér-levonás, gradiens-korrekció, fluxus- és színkalibrálás Gaia DR3 csillagokkal, BlurXTerminator (0,4-szeres csillagkicsinyítés), átviteli görbe-transzformáció. Erős holdfény mellett készült kép (2025. dec. 29.: 63%, 2025. dec. 30.: 74%). Az észlelés a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálóból történt.

Az NGC 2264 – a Karácsonyfa-halmaz és a Kúp-köd – a Monoceros csillagkép egyik legösszetettebb csillagkeletkezési régiója, ahol az ionizált hidrogénfelhők és a fiatal csillagok látványos struktúrákat rajzolnak ki. Technika: ZWO ASI294MM Pro ZWO 7×36 EFW Mark II Touptek LRGB + SHO 4 nm (36 mm) szűrők Touptek OAG ZWO ASI120MM Mini vezetőkamera iOptron iEQ45 Pro mechanika ZWO ASIAIR Plus vezérlőegység Felvételi adatok: Helyszín: Baja, Magyarország Év: 2025 Ha: 100×300 s R: 90×60 s G: 120×60 s B: 95×60 s Bin 2, gain 150 Összesített expozíciós idő: 48 300 s (≈ 13 óra 25 perc) A fénykép a Nemzeti Tehetség Program által kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj és a Szegedi Tudományegyetem Bajai Asztrofizikai Obszervatóriuma támogatásával valósulhatott meg.

5 perccel az észelés megkezdését követően beborult, de mivel nagyon érdekes a galaxis szerkezete, feldolgoztam a kevéske nyersanyagot.

Tovább kísérletezgettem az erősítés-expóidő kombinációkkal, és próbáltam a Trapézium környékét és a kissé halványabb porködöket is egyszerre megjeleníteni. A rossz nyugodtság miatt le kellett kicsinyítsem a végeredményt. Utólag jutott eszembe, hogy volt nálam egy ZWO duoband szűrő, amivel a holdfényt és a fényes csillagokat kicsit tompíthattam volna, legközelebb azt is kipróbálom.

Boldog Új Évet Kívánok a VCSE csapatának ezzel a H-alfa szűrővel készült égboltfotóval. Afrika se semmi, de azért a hazai ég is tartogatott látványosságokat, üstököstől, Vénusz-fedésen át egészen együttállásokig bőven. Szóval BÚÉK! :)

1 hónappal ezelőtt lett vezetés a távcsövemhez, ám kipróbálni nem volt lehetőségem a kegyetlen időjárás miatt. Most pedig a növekvő Hold teszi kedvezőtlenné az annyira várt derült éjszakákat, de halmazokat ilyenkor is jól lehet fotózni. Tőlünk mintegy 7000 fényévre lévő, fiatal (12-14millió éves) csillagokból álló kettős halmazt fotóztam.

Elsőfény az új felszereléssel. A fénykép a Nemzeti Tehetség Program által kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

Első tesztem a Canon ef objektivvel,végre valahára tiszta az égbolt,bár a sok füst nem igazán kedvez a fotózásnak.Kedvenc nyilthalmazomra esett a választás,kezd megtetszeni a kis obi :-DD

Tegnap este végre ismét tesztelhettem az uj objektivem,a téli csillagképem eme egyik legszebb régiójára esett a választásom.Pólusra állás után inditottam is a gépet,a fűtőszalagom ki-ki kapcsolt ugyhogy sok képet sajnos ki kellett dobnom,de még igy is elégedett vagyok a kis optikával.

Az NGC 6820 (más néven Sharpless 2-86) egy emissziós köd a Kisróka (Vulpecula) csillagképben, amely körülbelül 6000 fényév távolságra található a Földtől. A köd egy csillagkeletkezési régió része, és szorosan kapcsolódik az NGC 6823 jelű fiatal nyílthalmazhoz, amelyet körülölel. Leglátványosabb jellegzetességei a gázból és porból álló sötét, ujjszerű oszlopok (úgynevezett "elefántormányok"), amelyeket a nyílthalmaz forró, fiatal csillagainak sugárzása és csillagszele formált. A ködben számos "Bok-globula" (sűrű por- és gázfelhő) található, amelyekben jelenleg is új protocsillagok születnek. A köd átmérője körülbelül 50-55 fényév. Bár kiterjedt objektum, halványsága miatt vizuálisan nehezen észlelhető; leginkább asztrofotókon, különösen H-alfa szűrővel készített felvételeken mutatkozik meg részletesen.

Sok erőfeszítéssel, kihasználva az elmúlt pár jónak indult éjszakát, sikerült befejeznem egy újabb fotót a Cygnus csillagkép egy kevéssé ismert területéről, nevezetesen az Sh2-115 emissziós ködről. Mivel eléggé halvány, így 10 perces expozícióval készítettem a nyers képeket, amit nehezített az időnként átvonuló fátyolfelhő. Ezért összesen 4 éjszakán át fotóztam a területet. A Sharpless 115 a, a Hattyú csillagkép alfacsillagától északra és nyugatra terül el. Stewart Sharpless csillagász 1959-es katalógusában (Sh2-115 néven) megjegyezte, hogy az emissziós köd a Tejútrendszer egyik külső óriási molekulafelhőjének szélén fekszik, körülbelül 7,500 fényévnyire. A Berkeley 90 csillaghalmaz forró csillagai táplálják a köd ragyogását. A halmazcsillagok valószínűleg csak 100 millió évesek, és még mindig beágyazódnak a Sharpless 115-be.

Az éjszaka befejezéseként, mivel a nagy projekt objektuma az SH2-132 a látóhatár alá süllyedt, egy gyors M45 Plejádok, vagy a magyar ismertebb nevén Fiastyúk fotó.

Mivel a hold 50%-os töltöttségű, így terv szerint csak csillaghalmazok fotózása jöhet szóba. A bagolyhalmazt már régen szerettem volna a saját asztrofotós gyűjteményemben tudni, így a terv az volt, hogy kb. 250db 1 perces expóval megörökítem. Az időjárás természetesen közbe szólt, mert 140 után jöttek a felhők. Ennek ellenére elkészítettem a végső képet, ami úgy gondolom elég jó lett. Maga a halmaz egyébként több mint 7,900 fényévre fekszik a Naptól. Becsült életkora 21 millió év. A halmazt az amatőr csillagászok néha Bagolyhalmaznak vagy E.T.-nek nevezik. Két fényes csillag, a Phi Cassiopeiae (5-ös magnitúdó) és a HD 7902 (7-es magnitúdó) szemként képzelhető el. Összehasonlításképpen, ha a Nap a Phi Cassiopeiae-vel azonos távolságban lenne, mindössze 17,3 magnitúdóval ragyogna. Ez azt jelenti, hogy minimum egy 250/1000-es tükrös távcső kellene az észleléséhez.