Mélyég észlelések

Ez a Messier-objektum valójában a Tejút egy kis részlete, ahol nem takarja ki a rálátást a sötét csillagközi por. Ami a képen látható, kb. 10 ezer fényév távolságra van. A felvétel mozaikolással készült (a natív látómező 1,4-szerese), a feldolgozás a Seestar saját MI-alapú zajcsökkentési eljárásával történt.

Az előző kép [https://eszleles.hu/melyeg/3050] feldolgozott változata a Seestar beépített MI-alapú zajcsökkentési eljárásával.

Az M56 jelű gömbhalmaz a Lyra csillagképben, távolsága kb. 33 ezer fényév. Kora (13,7 milliárd év) és retrográd keringése miatt feltehetően nem a Tejútrendszerben keletkezett.

A Sadr régió részét képező sötét köd az LBN245. A Sadr régió (más néven IC 1318 vagy Gamma Cygni-köd) a Sadr csillagot körülvevő diffúz emissziós köd, amely a Hattyú keresztjének középpontjában található. A Sadr régió a környező ködös régiók egyike; többek között a Pillangó-köd és a Félhold-köd. Az emissziós diffúz ködök mellett számos sötét ködöt is tartalmaz, pld. az LBN245. Maga a Sadr magnitúdója körülbelül 2,2. A régió körüli ködös régiók is meglehetősen fényesek.

A nemrég felfedezett szupernóvát vettem lencsevégre a közel 40 millió fényévre levő NGC7331 galaxisban. Mivel a robbanás a Galaxis középpontjához közel található, ezért a Galaxis fényerejét kissé csökkentettem, hogy a szupernóva jobban észlelhető legyen.

Az M31, közismertebb nevén az Androméda-galaxis, a Tejútrendszerhez legközelebbi spirálgalaxis , körülbelül 2,54 millió fényévre található a Földtől. Átmérője eléri a 220 000 fényévet és becslések szerint 10¹² csillagot tartalmaz.Az M31 gravitációs kapcsolatban áll két kísérőgalaxisával.Az M32 egy kompakt elliptikus galaxis, mely körülbelül 2 650 fényév átmérőjű, míg az M110, szintén elliptikus, nagyobb, körülbelül 17 000 fényév széles. Az M31 és kísérői között jelentős gravitációs hatások érvényesülnek: valószínű, hogy az M32 és az M110 már korábban is áthaladt az Androméda-korongon, torzulásokat okozva annak szerkezetében. A legfrissebb kutatások szerint az M32 valószínűleg egy nagyobb galaxis „megcsupaszított” maradványa, amelyet az M31 gravitációja alakított át. Az M110 halvány, de aktív csillagkeletkezési régiókkal rendelkezik, ami ritka az elliptikus galaxisok körében. Az M31-M32-M110 rendszer a Lokális Halmazon belüli alrendszert képez és fontos laboratóriumaként szolgál a galaxisfejlődési és kölcsönhatási folyamatok tanulmányozásához. Tehnikai adatok: Skywatcher Evolux62 Ed APO 0.9xreduktor Sw Heq5pro go to Zwo Asi533 mc pro ( –10 °C) Zwo Asi290mm (guiding) Astronomik UV/IR L2 2" Asiair plus 35*300s Light Gain:100 40Dark 40Flat 40Darkflat DSS,Siril,Ps 2025.07.22. 22:00 UT Levelek

Éjszaka mikor felébredtem és kimentem megnézni, hogy minden rendben van-e távcső körül, akkor megláttam, hogy már elég magasan jár az Androméda, így oda is fordítottam a tubust, hogy azt is fotózhassam. Már ennyiből is látom, hogy jobb lett mint a tavalyi. A felszerelés is más ugyan, mint 1 évvel ezelőtt, valamint több féle szoftvert is alkalmazok a feldolgozás során.

Július 14-én egy szupernóvát fedeztek fel az NGC7331-es katalógusszámú galaxisban, ami a leírások alapján még fényesedő fázisában van. Mivel ez a galaxis már az éjszaka második felében Dabasról is fotózható, ráadásul egy látómezőben van a híres Stephan's Quintet galaxisötössel, így mindenképpen le szerettem volna én is fotózni. Az időjárás július 18-án éjjel kedvezett nekem, így természetesen az említett galaxis lett az éjszaka fő témája. Az SN2025rbs jelű szupernóva már a legelső, pár másodperces képeken is szépen látszott, annak ellenére is, hogy a Hold fénye és a rendkívül magas pára megnehezítette az észlelést. A képen a bal felül látható galaxis a fő célpont, illetve a benne található Ia típusú szupernóva. Az Ia típus azt jelenti, hogy egy kettős csillagrendszerről van szó, amelynek egyik tagja egy fehér törpecsilag. Ez a fehér törpe anyagot nyel át a társcsillagától, és amikor elér egy bizonyos tömeget, a csillag felrobban. A további érdekesség a kép jobb alsó felében található, ez a Stephan's Quintet galaxisötös. Alapvetően halványabb és látszólag kicsi galaxisok, amelyekből négy fizikailag is kölcsönhatásban van egymással.

Az SN 2025rbs szupernóvát fotóztam az NGC 7331 galaxisban. Az Ia típusú szupernóva fényessége 13,8 magnitúdó körül lehetett.

Az SN 2025rbs szupernóvát fotóztam az NGC 7331 galaxisban. Az Ia típusú szupernóva fényessége 13,8 magnitúdó körül lehetett.

A Vulpecula (Kisróka) csillagképben található NGC 6823 egy szép, kicsi, nyílthalmaz, amely egy nagy emissziós ködhöz, az NGC 6820-hoz kapcsolódik. Ezek a csillagok egy még nagyobb, halvány emissziós köd, az SH2-86 részei. Az emissziós köd ionizált gázból (plazmából) álló, változatos színekben világító csillagközi felhő. Az ionizáció forrását a közeli csillagokból érkező nagyenergiájú fotonok jelentik. Gyakran ezt az egész komplexumot egyszerűen NGC 6820-ként emlegetik. A halmaz körülbelül 6000 fényévnyire van, és körülbelül 50 fényév átmérőjű. A képet Hubble SHO színpalettával készítettem 3 éjszakán át gyűjtött fotókból. Asztrofotós szempontból akkor van éjszaka, mikor a nap a látómező alá ér 16 fokkal, és keleten szintén 16 fokkal a látómező előtt megjelenik. Ez ebben az időszakban 23óra 00, és 02óra 20perc közötti idő volt. Ezért kellett 3 napig fotózni. Ez a célpont nem túl híres vagy ismert, és nincs is közismert neve, amit találnék. Egyedül Fényes Lóránd neves asztrofotós társam említi "ET ujja" néven, és ezt az elnevezést valóban találónak tartom.

Két év 5 éjszakán át sikerült az Írisz ködöt fotóznom. Összesen 118db. 5 perces nyers képet sikerült integrálnom az elkészült képbe. Mivel az Írisz-köd régiója meglehetősen halvány, a ködösség környékének űrporát különösen nehéz megörökíteni a fényzennyezés miatt, de szerintem így is kellően érdekes lett a kép. Sajnos az árnyékolások ellenére is sok a fényszennyezés a településünkön. Ráadásul a csillagközi porral nagyon nehéz dolgozni, és speciális szerkesztési technikákat igényel. Amint alább látható, a kép tele van ilyen porral. Az Írisz-köd feltűnő kék színét a SAO 19158 fényes csillag fénye hozza létre, amely egy sűrű, általában sötét porfoltról verődik vissza. A ködösség fényes kék része körülbelül hat fényévnyire terjed ki. A képen látható Írisz-köd körülbelül 1300 fényévre fekszik, a Cepheus csillagkép mellett.

IC 1396 Elefántormány-köd Az IC 1396 valójában egy sokkal nagyobb ionizált gázterület, amely magában foglalja az Elefántormány-ködöt. Egy nagyon fényes, hatalmas csillag (HD 206267), amely az IC 1396A keleti részén található, megvilágítja és ionizálja a sűrű felhő felszínét, melyet fényes szegélyként látunk. Az Elefántormány-köd egy sűrű gáz és porfelhő az IC 1396-ban. A köd több mint 20 fényév hosszú, és egy fiatal csillaghalmazon, fut át amely egy izzó, ionizált gázfelhőbe ágyazott a Cepheus csillagképben. Hűvös csillagközi porból és gázból áll, amely elzárja a fényt a Föld felé, és hosszú, vékony sziluettet hagy maga után, amely a köd nevét adja (és egyike a sok állatnak tűnő ködnek). A kép Optolong L-eNhance szűrővel, Hubble-paletta segítségével készítettem, amely specifikus szűrőket rendel hozzá gázokhoz (h-alfa, OIII és SII). Valamivel több mint 8óra expozició feldolgozása a végső kép.

2025.05.19.-től 23.-áig esténként Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Isabis Astrolodge udvarán készült felvételem a Kentaur csillagképben található, IC 2944 katalógusszámú Futócsirke-ködről. Mindenki egy kicsit másként látja a ködösség alakjába a futó csirkét, engem a kép alján lévő vöröses nyúlványok a csirke lábaira emlékeztetnek, míg az emissziós köd közepe lehet a csirke teste. Másokat pont 180 fokkal elforgatva emlékeztet egy csirkére, ilyenkor a nyúlványok a a csirke szárnyainak végei, míg a kép bal oldalán lévő nyúlvány a csirke feje lehet. A köd külsejét a kavaró, fényes hidrogén uralja, míg a belsejében kékes színnel az örvénylő oxigén a domináns. Középen apró Bok-globulák is megfigyelhetőek, amikben csillagkeletkezés zajlik. 6.500 fényévre található a Földtől.

2025-06-16 és 27. között készültek a képek Kaposváron. Első mély ég képem, ami teszt jelegű képnek készült. Van mit tanulnom, ez a képen is látszik. Nem egyszerű a feldolgozás sem, de a kép ami elkészül a végén az nagyon megéri a fáradtságos munka.

2025.05.23-án és 24-én koraeste Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Isabis Astrolodge udvarán készült felvételem az Aranyhal (Dorado) csillagképben található Tarantula-ködről, és környezetéről. A ködösségben található az NGC 2070 nyílthalmaz is. A május közepi időpontban még megfigyelhető volt, de már csak alacsonyan volt látható és hamar el is tűnt, ezért két koraestényi anyagot gyűjtöttem össze róla. Mivel éjszakánként csak három órán át volt megfigyelhető a célpontom, ezért keskenysávú szűrők helyett RGB szűrőkészlettel fotóztam. A felvételen egyből feltűnik a vöröses színű Tarantula-köd, ahogy hosszú lábaival a csillagok között terpeszkedik a vöröses hálójában. A ködösség szabálytalan alakú, redők-csápok-csomósodások tarkítják. A ködösségen belül néhány nyílthalmaz is megfigyelhető. A Tarantula-ködtől balra az NGC 2074, NGC 2080 és az NGC 2078 emissziós ködök láthatóak, a köd fölött az NGC 2100 nyílthalmazfigyelhető meg. Olyan sűrű, hogy inkább gömbhalmaznak tűnik. A ködösség alatt az NGC 2044 aszterizmust láthatjuk, amit egy emissziós köd vesz körül. A kép jobb szélén néhány apró gömbhalmaz is van, amiknek nem találtam katalógusszámát. A Tarantula-ködöt Nicolas-Louis de Lacaille fedezte fel a Jóreménység fokánál, 1751 és 1753 között, 1801-ben Johann Bode katalogizálta 30 Doradus néven. A nevét a XX. század közepén készült fotókon látható, pókszerű alakjáról kapta. Az 1987a szupernóva – az utóbbi 400 év legközelibb szupernóvája – szintén itt robbant fel. 160 000 fényévre van a Földtől, nagyon fényes csillagontó terület, a Lokális csoport legaktívabb csillagkeletkezése történik a ködösségben. Ha olyan messze lenne tőlünk, mint az Orion-köd, akkor éjszaka árnyékot vethetne. Átmérője: 650 - 1860 fényév.

M56 = NGC 6779. Gömbhalmaz a Lyraban. NINA programmal vezéreltem a műszer-összeállítást. ZWO EAF autófókuszálót használtam az élesség beállításához. A képfeldolgozás PixInsight programmal történt. 55 nullkép (bias), 25 sötétkép (dark), 24 mezősimító (flat-field) kép került felhasználásra az alapkorrekciókhoz. Automata háttér korrekció (AutomaticBackgroundExtraction), gradienslevonás (GradientCorrection), Gaia-alapú színkalibráció (SpectrophotometricColorCalibration), valamint enyhe átviteli görbe-korrekció (CurveTransformation) történt. A képet CurveTransformation előtt, Ágoston Zsolt tanácsára BlurXTerminator funkcióval élesítettem, ami egy konvoluciót takar az elméleti PSF és a mért között (ami vezetési hibával volt terhelt). Az észlelés célja a nyári táborra való előkészület volt. Úgy tűnik számomra, hogy a használt összeállítást sikerült működőképes állapotba hozni, és a nyári táborban minden résztvevő használhatja. Az IR-levágó szűrő ekkor még nem érkezett meg, így a használt kamera közeli infravörös érzékenysége rányomja a bélyegét a képre és a színekre. A kép széleit egy kicsit le kellett vágnom, hogy a 20 MB-s feltöltési limitbe beférjek. Sajnos, kb. május 17-től július 25-ig Berlinben nem megy elég mélyre a Nap a horizont alá. Az éjszaka nem is áll be, csak csillagászati szürkület van. Ezért az ég nem teljesen sötét, ami zavarja a határmagnitúdót (az ég azért még világos) és a vezetést is (néha nehéz megfelelő vezetőcsillagokat találni elegendő számban). Ilyen körülményekhez képest a képpel elégedettnek lehet lenni. Főleg, mert ha jól néztem, ez az első fotografikus észlelés az archívumban, miközben számos vizuális észlelés található róla a korábbi évekből, évtizedekből!

Makó-Rákos mellé mentünk kitelepülni ezen a szombat estén. Teljesen felhőmentes éjszaka elé néztünk. Mivel csak 1 kamerán van és a Tejutat is fotóztam, emiatt nem tudtam a teljes sötét éjszakát kihasználni. Azért választottam ezt célpontnak, mert kevés expoval is látványos tud lenni, valamint a helyzeténél fogva ezt csak kitelepülés útján tudom fotózni.

Fátyol-köd (részlet) A 2500 fényév távolságra található ködösség a Hattyú (Cygnus) csillagképben található. A köd maga egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva-robbanás maradványa. A robbanáskor körülbelül −8 magnitúdós fényességet érhetett el, ami megfelel egy első vagy utolsó negyedben lévő Hold fényességének. A képen a kiterjedt ködösségnek csak egy részlete látható. (NGC 6992).

Ez a planetáris köd a Lant csillagképben található. Távolsága ~ 2300 fényév Központi csillaga által ledobott gázburokból keletkezett. Fényes középső része már kisebb távcsővel is könnyedén látható. A külső halvány régiók megmutatása fotón is nehéz feladat. A képhez felhasznált „nyers” (feldolgozatlan) képek 23 órányi expozícióval készültek. A feldolgozáshoz Siril 1.4 béta2 -t és Gimpet használtam. Ez a kép sokadik változata a kb. 1 hétnyi ráfordított feldolgozásnak.