Mélyég észlelések

Az M 87 galaxisnak a belső régiója látszik csak a fotón. Meglepetésemre szépen látni a fénylő anyagsugarat (Jet), amit a galaxis magjában levő szupermasszív fekete lyukból kibocsátott anyag hoz létre. A hossza kb. 5000 fényév. A fotón az anyagsugár központi résztől távolabbi, fényesebb sávja látható.

M87 Jet-je. A kép nagyon fel van nagyítva. Azért látszik valami. :)

Hajnal előtt már szépen látszott az Orion csillagkép. A kép készítésekor néhány mélyég objektumot észleltem a Skywatcher skypanorama okulárral, pl M42, M43, M78 , gondoltam készítek képeket tripodról is, jó volt a nyugodtság(7), elfogadható volt az átlátszóság(4) is. A fényképet két részletből llesztettem össze Canva program segítségével.

Kipróbáltam, vajon lehet-e ezzel a mechanikával 10 perces expozíciókat készíteni. Íme az eredmény... Feldolgozás: 1) preprocessing - saját pipeline (flat/dark/bias korrekció, de-Bayering, asztrometria, fotometriai korrekció, stacking); 2) postprocessing - Siril (RGB compositing, background removal, color calibration, green de-noise); 3) denoising - GraXpert (background extraction AI-Model 2.0.0); 4) photo cosmetic - darktable.

Kipróbáltam, vajon lehet-e ezzel a mechanikával 10 perces expozíciókat készíteni. Íme az eredmény... Feldolgozás: 1) preprocessing - saját pipeline (flat/dark/bias korrekció, de-Bayering, asztrometria, fotometriai korrekció, stacking); 2) postprocessing - Siril (RGB compositing, background removal, color calibration, green de-noise); 3) denoising - GraXpert (background extraction AI-Model 2.0.0); 4) photo cosmetic - darktable.

Feldolgozás: 1) preprocessing - saját pipeline (flat/dark/bias korrekció, de-Bayering, asztrometria, fotometriai korrekció, stacking); 2) postprocessing - Siril (RGB compositing, background removal, color calibration, green de-noise); 3) denoising - GraXpert (background extraction AI-Model 2.0.0); 4) photo cosmetic - darktable.

Az IC 1848, más néven Lélek-köd vagy Embrió-köd, egy emissziós köd a Cassiopeia csillagképben.

A mostani ködös időszak előtti utolsó este másik csillaghalmaz fotózásom a Spirálfürt-nek is nevezett M34 (NGC1039) nyitott csillaghalmazra esett. A Perszeuszban található, körülbelül 1500 fényévre. A halmaz hozzávetőlegesen 400 csillagot tartalmaz, és 7 fényévnyi távolságra terjed ki. Becsült kora 180 millió év.

Cassiopeia királyné nemhiába volt hiú a szépségére, ugyanis sok más ékessége mellett, a csípője felett szoros közelségben mutat nekünk egy fényes nyílthalmazt, kéklő reflexiós ködöt és sötét porködöket. Az NGC 225 jelzésű fiatal nyílthalmaz nagyjából 2200 fényév távolságra van tőlünk, és körülbelül 100-150 millió éves. Alakja kis fantáziával valóban egy hajóra hasonlít, ezért kapta a Vitorlás-halmaz nevet. Közvetlenül mellette, valószínűleg a halmazt szülő köd maradványa a kékesen fénylő, vdB 4 jelű reflexiós köd látható. Hogy teljes legyen a sor, mögöttük az LDN 1291 katalógusjelű sötét porköd sorjázik.

Tegnap este igaz párás idő volt, de valamit mindenképpen fotózni akartam. Az emissziós lélek-ködre esett a választásom. Igaz a tükör tisztítását követően még nem teljes a kollimálás, de a ködösség részlete nekem tetszik, így hát megosztom.

A Fátyol-köd egy felhevült és ionizált gázból és porból álló felhő a Cygnus (Hattyú) csillagképben. A köd maga egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva robbanás maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal. A robbanáskor körülbelül −8 magnitúdós fényességet érhetett el, ami megfelel egy első vagy utolsó negyedben lévő Hold magnitúdójának. Távolsága a bocskaikerti csillagvizsgálómtól 2500 fényév

Az NGC 7000 Észak-Amerika-köd néven ismert, mivel alakja hasonló névadó kontinensének földrajzi körvonalaihoz. Az észak-amerikai köd a Cygnus csillagképben található emissziós köd , amely a csillagközi gáz ionizációja miatt izzik, amelyet a forró, fiatal csillagok által kibocsátott sugárzás okoz . Az NGC 7000 1700 fényévre található, átmérője pedig 100 fényév. Az égbolton könnyen megtalálható, ha megkeresi a Nyári háromszög csillagképének három csillagát. bal szélső csillaga a Deneb, a Cygnusban. Nagyon sötét égbolt alatt megfigyelve, amikor a szemed alkalmazkodott a sötétséghez, akkor a Denebtől balra egy nagy foltot láthatsz, amely körülbelül négyszer olyan széles, mint a Hold. A kép 5 éjszakán át készült, mert a nagy kiterjedése miatt 10 mozaik képből raktam össze. Méretére jellemző, hogy a feldolgozás során 132Gb adat keletkezett a HDD-n.

Tegnap este, míg arra vártam, hogy elkezdhessem az M31 8 mozaikos fotózás folytatását, gyorsan készítettem egy sorozatot az M39 halmazról. A Messier 39 - vagy NGC 7092 - egy nyilt csillaghalmaz a Cygnus (Hattyú) csillagképben, körülbelül 800 fényévre. A nyilt csillaghalmazok csillagászati ​​szempontból viszonylag fiatal objektumok. Az M39 csupán 250 millió éves lehet. Egyes gömbhalmazok viszont akár 11 ​​milliárd évesnél is idősebbek. A nyílt halmaz csillagai egy nagy csillagközi gázfelhőből alakultak ki, és tagjai még mindig laza gravitációs kapcsolatban állnak egymással.

A Buborék-köd egy emissziós köd, amely 7100-11 000 fényévre található a Cassiopeia csillagkép északi részén . 10-es látszólagos magnitúdójával közepes és nagyobb távcsövekben is megfigyelhető. A Messier 52 fényes nyílt halmaz közelében jelenik meg az égen (A kép jobb alsó részén). Az NGC 7635-öt Buborék-ködnek nevezték el alakja miatt. Úgy tűnik, mint egy kissé megnyúlt buborék, amely az űrben van felfüggesztve. A buborékot egy forró, nagy tömegű csillag erős csillagszele hozta létre, amely élete utolsó szakaszában gyorsan veszít tömegéből. Ahogy a csillagszél szuperszonikus sebességgel találkozik a közeli óriásmolekulafelhő csillagközi anyagával, lökésfront keletkezik, formálva a buborékot. A Buborék-köd becsült életkora körülbelül 40 000 év. 36 km/s sebességgel tágul . A központi buborék körülbelül 6-10 fényév átmérőjű.

Az M33, vagy közismert nevén a Triangulum-galaxis 3 millió fényéves távolságával hozzánk a második legközelebbi csillagváros. A Lokális galaxiscsoport tagja, ahogyan saját galaxisunk a Tejútrendszer és az Androméda-köd is. Szabad szemmel még éppen megpillantható telihold átmérőjű halvány foltként, azonban ehhez rendkívül tiszta, hold- és fényszennyezésmentes égboltra van szükség.Az M33 spirálgalaxis a háromszög alakú Triangulum csillagképben helyezkedik el. A Tejút méretének körülbelül a fele, és a galaxiscsoportunk harmadik legnagyobb tagja az Androméda-galaxis (M31) és a Tejút után. A képen a számos szétszórt kék színű régió csillagszületési hely. A Hubble megfigyelései valójában azt mutatják, hogy a Triangulum-galaxis csillagképzési aránya tízszer magasabb, mint a Hubble által korábban hasonló részletességgel felmért Androméda-galaxis átlaga.

A Messier 15 gömbhalmaz a Pegazus csillagképben, a Földtől mintegy 33,6 fényév távolságban helyezkedik el. A legidősebb gömbhalmazok között tartja számon a tudomány, korát 12,5 milliárd évre becsülik. Az objektum tekintélyes átmérője 175 fényév. Úgy tartják, hogy az egyik lenagyobb csillagsűrűséggel bíró gömbhalmaz a Tejútban. Ebben a hatalmas csillaghalmazban, amely a Tejút központja körül kering, több mint 100 000 csillag tömörül egymás köré. Fénye olyan erős, hogy akár egy egyszerűbb binokulárral is jól látható az éjszakai égbolton. Tegnap este mivel éjféltől nagy pára és köd volt előjelezve, így könnyebb lélegzetű fotózásba kezdtem. Ezek egyike az M15.

Az Androméda-galaxis a Tejútrendszerhez legközelebbi nagy galaxis. Eredetileg Androméda-ködnek nevezték , és Messier 31 , M31 és NGC 224 néven katalógusba sorolták . Átmérője körülbelül 152 000 fényév, és hozzávetőlegesen 2,5 millió fényév távolságra van a Földtől. A galaxis neve a földi égbolt azon területéről származik, ahol megjelenik, az Androméda csillagképből , amely maga is arról a hercegnőről kapta a nevét , aki a görög mitológiában Perszeusz felesége volt . Az Androméda-galaxis tömege ugyanolyan nagyságrendű, mint a Tejútrendszeré, 1 billió naptömeg. Bármelyik galaxis tömegét nehéz pontosan megbecsülni, de sokáig azt hitték, hogy az Androméda-galaxis tömege 25-50%-kal nagyobb, mint a Tejút. Ezt azonban megkérdőjelezték azok a 21. század eleji tanulmányok, amelyek az Androméda-galaxis esetében valószínűleg kisebb tömeget, a Tejútrendszer esetében pedig nagyobb tömeget jeleztek. Az Androméda-galaxis kiterjedését tekintve a galaxisok helyi csoportjának legnagyobb tagja. A Tejútrendszer és az Androméda galaxisok várhatóan körülbelül 4-5 milliárd éven belül ütköznek egymással , és kialakul egy óriási elliptikus, vagy egy nagy lencse alakú galaxis. Az Androméda-galaxis 3,4-es látszólagos magnitúdójával a Messier-objektumok közül a legfényesebbek közé tartozik , és szabad szemmel látható a Földről hold nélküli éjszakákon, még akkor is, ha mérsékelt fényszennyezettségű területekről nézzük . Csillagjainak száma kb. 1billió (ezermilliárd). A képen látható még az M110, és az M32 galaxis is. A kép 5 éjszaka alatt készült, 8 mozaikból állítottam össze. A végső kép egyenként 4,5 óra, összesen 34 óra képanyagból állt össze. Méretére jellemző, hogy közel 2 GB a terjedelme.

Az NGC6946 „tűzijáték-galaxis” egy közepes méretű spirálgalaxis, amely körülbelül 22 millió fényévre van a Földtől. Az elmúlt évszázadban nyolc szupernóva robbanást figyeltek meg ennek a galaxisnak a karjai között. A galaxis különlegessége, hogy a többi szomszédos galaxishoz viszonyítva itt a csillagképződés is sokkal intenzívebb. Feltételezések szerint a szupernóvák is szervesen hozzájárulnak az új csillagok születéséhez A Cepheus és a Cygnus csillagkép határán található, melyet Sir William Herschel (1738-1822) fedezett fel 1798. szeptember 9-én.

Az LDN 1235, a Cápa-köd egy sötét/reflexiós köd a Cepheus csillagképben. Ez volt a legnehezebb mélyég-objektum, amit eddigi asztrofotózásom során (2év) megörökítettem. Az igazi nehézséget az okozta számomra, hogy mivel rendkívül halvány, jóformán vaktába fotóztam, mert 1db 10perces fotóból nem lehetett látni semmit. Természetesen a pontos pozíciója elérhető több adatbázisból is, amire rá is álltam, de mint említettem, csillagokon kívül nem látszott ott semmi. Ha egy sötét köd képalkotásán gondolkodik… gondolja át újra. Ennek ellenére fotóztam a megadott területet, és izgatottan vártam a 39db 10perces kép egymásra rakása után az eredményt. Nem rossz, de ha a feje egy kicsit balra lenne, látszana a törzséből is valamennyi. Legközelebb mozaik képet fogok róla készíteni, és akkor jobban látszik a cápa egésze. Most elégedjünk meg a fejével.

Az IC5068 egy halvány emissziós köd a Cygnus (Hattyú) csillagképben, körülbelül 1600 fényév távolságra. A legtöbb asztrofotós figyelmen kívül hagyja, mert a nagyon fotogén Észak-Amerika és a Pelikán-köd közelében található. A területén nagy mennyiségű ionizált Ha gáz, valamint bőséges mennyiségű OIII és SII gáz található, amelyek jól festenek a szabványos Hubble palettán. A területet a poros csíkok uralják, amelyek átfedik az ionizált gázokat, és az IC5068-nak más érzést kelt, mint híresebb rokonai.