Mélyég észlelések

Showing 1-20 of 1,981 items.
Galambos Gábor
0 hozzászólás
Ebihalak (IC 410)
2025-03-19
A képen az IC 410 (egyéb azonosítói: Sh2-236 és LBN 807) emissziós ködösség látható. Az északi éggömb közkedvelt asztrofotós célpontja a Szekeres csillagkép irányában látható. Úgy tartják, hogy a ködkomplexum látványos megjelenése, a központjában lakó NGC 1893 jelű fiatal csillagokból álló halmaznak köszönhető. A csillagszél által elfújt ritkább gázok és anyagok látványos, íves formákban torlódnak fel a halmaztól távolabb. A sűrűbb képződmények - melyeket a csillagszél még nem tudott szétfújni, - pedig olyan látványos struktúrákat alkotnak, mint az objektum jellegzetes, ebihalra emlékeztető képződményei. Az IC 410 ködösséget ezért Ebihal-ködként is emlegetik. A csillagszél és sugárzás által formálódó ebihalak hatalmas, mintegy 10 fényév hosszúságú, sűrű gázból és porból álló struktúrák, úgynevezett globulák. Ezek a területek csillagok születésének helyszínei. A színes gázfelhőt itt-ott sötét porködök szabdalják. A fotó alapanyagaként szolgáló nyers képek monokróm kamerával és keskenysávú szűrőkkel készültek. A feldolgozás során az úgynevezett Hubble-palettás (SHO), azaz hamis színes eljárás szabályait követtem. 1. alkalom: Első fotózás a Quattro 300P távcsővel, 55 %-os megvilágítottságú Holdvilág mellett. Az udvarban állítottam fel a rendszert. Bortle 5 ég alatt 25x600’’ Ha kép készült. 2. alkalom: Korán befelhősödött, illetve a Hold is felkelt, ezért abba kellett hagyni a fotózást. Néhány képet ki is kellett dobnom. Bortle 5 ég alatt 12x600’’ SII kép készült. 3. alkalom: 23 óra után a célpont alacsonyra süllyedt, ezért célpontot váltottam. Holdmentes, Bortle 5 ég alatt 24x600’’ OIII kép készült. 4. alkalom: Begyűjtöttem mindhárom keskenysávú szűrővel a tervezett 4 óra 10 percnyi anyagot az „Ebihalakról”. Bortle 5 ég alatt 14x600’’ SII, 1x600’’ Ha és 2x600’’ OIII kép készült. 5. alkalom: Első kitelepülés a Quattro 300P távcsővel. Nagyon elégedett voltam. Élmény volt fotózni a nagy távcsővel sötét ég alatt. 3x6x300’’ RGB és 5x600’’ Ha kép készült.
Galambos Gábor
0 hozzászólás
Tulipán köd (Sh2-101) és környezete v2
2024-08-09
Ezen az újra feldolgozott képen a Hattyú csillagkép irányában látható óriási csillagközi emissziós gáz és porfelhő részlete látható. A fotón megörökített Ha régiók (LBN168, LBN171, LBN174 és LBN177) csak kisebb részét képezik a Hattyú középtáján elterülő kiterjedt rendszernek, amely gázokban és csillagokban igen gazdag, továbbá sötét ködösségeket is bőséggel tartalmaz (B144, LDN847 és LDN849). A Tejútrendszerben elhelyezkedő komplexum egyik jellegzetes objektuma az Sh2-101 azonosítóval ellátott izzó gáz- és porfelhő, fényesen világít a kép jobb oldalán. Stewart Sharpless, amerikai csillagász 1959-ben ezzel az azonosítóval rögzítette ködösségeket rendszerező katalógusában e jellegzetes objektumot. Jellegzetessége a HD227018 jelű közeli óriáscsillag UV sugárzása által gerjesztett, Ha atomokat kibocsátó gázfelhő, Tulipán virágára emlékeztető formájából fakad. Ezért viseli a beszédes Tulipán köd nevet is. A kép másik jellegzetes objektuma egy feltételezett fekete lyuk, a Cygnus X-1, mely nem látható ugyan, de a Tulipán köd jobb oldalán látható kékes színű lökéshullámfront elárulja jelenlétét. Ennek kialakulása a fekete lyukból kiáramló anyagsugárnak köszönhető, amely a csillagközi tér anyagával ütközve a látható tartományban is érzékelhető anyagtorlódást hoz létre. A Cygnus X-1 az egyik legerősebb röntgenforrás amit felfedeztek. Éppen ezért az egyik legtöbbet tanulmányozott égi objektum is ebben a kategóriában. A nyári rövid, és egyébként sem mindig zavartalan derült éjszakák miatt nyolc alkalommal települtem ki sötét égbolt alá a Tulipán köd fotózása céljából. A képet színes asztrokamerával készítettem. A végtelen csillagmezőben rejtőző gáz és porködök hatékony megörökítése érdekében Dual-band szűrővel 19 óra 40 percet, RGB-ben pedig 9 óra 24 percet, mindösszesen tehát 29 óra 4 percet exponáltam. Az RGB anyagot a valós csillagszínek visszaadásán túlmenően a teljes kép élénkebb, ragyogóbb megjelenítéséhez is felhasználtam.
Galambos Gábor
0 hozzászólás
Emissziós ködösség (Sh2-86) és nyílt csillaghalmaz (NGC 6823) társulása a Kis róka csillagképben
2024-11-03
A képen halvány emissziós ködösségbe ágyazott csillaghalmaz látható. A tőlünk mintegy 6000 fényév távolságban elhelyezkedő társulás a Kis róka csillagkép irányában helyezkedik el. A középpontban látható 7,1 magnitúdó fényességű nyílt csillaghalmazt William Herschel, német-angol származású csillagász fedezte fel. Herschel 11-12 magnitúdós csillagokban meglehetősen gazdag halmaznak írta le felfedezését 1785-ben, amelyet később 6823 azonosítóval rögzítettek az NGC katalógusban. A XVIII. században Herschel nem észlelte a csillaghalmaz körül elterülő halvány, kiterjedt emissziós ködösséget. Valamivel később, 1864-ben Albert Marth, német származású csillagász, Máltáról észlelte és jegyezte fel először a halmaz közelségében lévő emissziós ködösséget. Marth halvány, kis méretű, kerek és közepén fényes objektumnak írta le az észlelést. A 14,9 magnitúdó fényességű objektum az NGC 6823 halmaztól dél-nyugatra helyezkedik el. Az NGC katalógusba 6820 azonosítóval került be. Stewart Sharpless, amerikai csillagász a XX. században végül megtalálta a nagy emissziós ködösséget az NGC 6823 körül, amit Sh2-86 azonosítóval látott el, majd 1959-ben publikált is, emissziós ködöket tartalmazó katalógusában. Az Sh2-86 aktív csillagképződési területként ismert. Az NGC 6823 úgy tartják, hogy a 2 millió évvel ezelőtt kialakult klaszter, mérete körülbelül 50 fényév. Daniel Völkel erről a régióról készített, és az Astrobin-en közzétett fotója inspiráló módon hatott rám. Nagyon megtetszett ez a terület, de korai alacsonyra süllyedése miatt ősszel fotózni nem bizonyult a legszerencsésebb vállalkozásnak. Mivel nem akartam jövő nyárig várni, még ha elaprózva is, de belevágtam a célterület fotózásába. Így alakult, hogy összesen 7 alkalommal, alkalmanként csupán csak 2-4 órányi expozícióval gyűlt össze a mindösszesen 19h 41' RGB és keskenysávú nyersanyag.
Galambos Gábor
0 hozzászólás
A Rejtett-galaxis – IC 342 (RGB + Ha)
2024-11-02
Az IC 342 jelű galaxis közelsége (10 millió fényév), valamint nagy látszó mérete ellenére egy ideig sikeresen elkerülte a felfedezést. Még a híres felfedező és dokumentarista, Messier sem azonosította be ezt az objektumot. A galaxis egészen addig rejtve maradt, amíg William Frederick Denning brit, üstökösöket kutató amatőrcsillagász 1895-ben fel nem fedezte a Tejútrendszer síkjának közelében látszó, csillagközi gáz- és porfelhők mögött bujkáló objektumot. Ha a galaxis nem lenne a fényét szétszóró porfelhők takarásában, akkor vélhetően a legfényesebb csillagködök egyike lenne az éjszakai égbolton, és akár szabad szemmel is rácsodálkozhatnánk. Az IC 342 az előbb említettek miatt viseli a Rejtett-galaxis nevet. Érdekessége még, hogy a galaxisra szinte teljesen merőlegesen látunk rá, ezért az kör alakúnak látszik. Öt kitelepülés, amelyből négy még 2024 év elején, januárban és februárban történt. Az 5. kitelepülés egy nem tervezett, spontán ötlettől vezérelt gyűjtés volt, 2024 novemberében. A projekt első fele ZWO ASI 294MC Pro típusú asztrokamerával készült. Kalandos volt, mert egy alkalom kivételével alkalmanként mindössze 1-2 órás fotózásra volt lehetőség a felhőzet miatt. Pedig olykor egészen rendkívüli légköri nyugodtságot sikerült kifogni e rövid időszakokban. A projekt második fele egy későbbi időpontban, mindösszesen egy órácska keskenysávú nyersanyag gyűjtéséről szólt. Ekkor ZWO ASI 2600MC Pro típusú asztrokamerával és dual-narrowband szűrővel dolgoztam. Hogy mitől volt spontán ez az eset? A tervezett fotózott célpontom kezdett alacsonyra süllyedni. Ilyenkor általában tudom, hogy melyik magasabban látszó objektumra állok majd át. A terv ezúttal is megvolt, azonban a távolból közeledő felhőzet miatt már nem volt sok időm. Értelmetlennek látszott korrekciós képeket csinálni, majd átszerelni a rendszert, ezért az adott beállításokkal irányítottam a távcsövet az IC 342 galaxis felé a célból, hogy a korábbi RGB anyaghoz kevés keskenysávú anyagot gyűjtsek.
Galambos Gábor
0 hozzászólás
M 101 - A csodálatos Szélkerék galaxis (RGB+Ha)
2024-05-12
Az M 101 galaxis közkedvelt célpontja a tavaszi égboltnak. Orientációja, viszonylag nagy látszó mérete és különleges, torzult spirális szerkezete miatt igen gyakran fordulnak felé a távcsövek. Felületi fényessége 15 magnitúdó körüli. Annak ellenére, hogy az éjszakai égbolt egyik legnagyobb és legfényesebb objektuma, vizuálisan szemlélve magából elég keveset mutató objektumról van szó. A mintegy 21 millió fényév távolságban elhelyezkedő galaxis csodálatos látványt nyújt azonban az asztrofotókon. Településektől távoli területen, Holdmentes éjszakákon át fotózva a látványos spirálkarokon és a ragyogó színeken túlmenően, megmutatkoznak a galaxist körülvevő halvány porködök, a galaxishoz tartozó csillagáramlatok, a fényesebb spirálkarokban megbúvó, világító emissziós ködösségek, és a központi rész környékén tekergő megannyi sötét porsáv. Jól látható, hogy a Szélkerék külső spirálkarjai erősen deformáltak. A tudomány mai állása szerint a régmúltban egy másik elhaladó galaxis gravitációs hatása tépázta meg fő témánk külső karjait. Az esemény következményeként a csillagközi anyag bizonyos területeken összesűrűsödött, ami pedig heves csillagkeletkezéseket indított el a galaxisban. Ilyen területek a fényes, vöröses emissziós ködösségek, melyek közül számos könnyen beazonosítható a képen (NGC 5447, NGC 5449, NGC 5450, NGC 5451, NGC 5453, NGC 5455, NGC 5457, NGC 5461, NGC 5462, NGC 5471). A Tejúthoz hasonlóan a Szélkerék galaxis sincs egyedül, kísérője az NGC 5477 jelű törpegalaxis, mely a képen bal oldalt látható. A galaxis csodáinak együttes látványát jól egészíti ki a gazdag háttér. A Tejút csillagain túl, a végtelen csillagközi térben megannyi aprónak látszó, a távolban lebegő galaxis fényét sikerült megörökíteni. A fotózáskor APM 2" coma correcting 1.5x Barlowt használtam, így a távcső eredeti 800 mm fókusztávolsága 1200 mm-re nőtt, míg a rendszer fényereje f6-ra csökkent.
Blahó Norbert
0 hozzászólás
M101 Galaxis
2025-05-12
A Messier 101 (más néven M101, NGC 5457 vagy Szélkerék-galaxis) egy spirálgalaxis a Nagy Medve csillagképben (Ursa Major). A galaxist Pierre Méchain fedezte fel 1781. március 27-én, majd értesítette erről Charles Messier-t, aki katalogizálta. Ez volt az egyik utolsó objektum, amit maga Messier adott a katalógushoz. Az M101 a legalább kilenc galaxisból álló M101 galaxiscsoport legfényesebb tagja. Egyike azon 18 galaxisnak, amiket a Hubble űrtávcső kulcsfontosságú projektjének keretében figyeltek meg, ennek célja a Hubble-állandó 10% hibahatáron belüli meghatározása volt. Ehhez a galaxisban található cefeidákat vizsgálták, hogy megállapíthassák a galaxis távolságát. Az M101 esetén 29 valószínűsíthető cefeidát figyeltek meg 10 és 60 nap közötti periódustartományban. A mérések és számítások eredményeként a galaxis távolságát 7,4 ± 0,6 Mpc-ben határozták meg. Távcső: SkyWatcher Pro 80/600 ED apo tubus, SkyWatcher 0,85x reduktor/korrektor Távcső: Svbony 60/240mm vezetőtávcső Mechanika: SkyWatcher NEQ-5 Pro GoTo mechanika Kamera: ZWO ASI 290 MM monokróm kamera Kamera: ZWO ASI 585 MC-Pro színes, hűtött kamera Szűrő: Optolong L-eXtreme szűrő (2") Szűrő: Astronomik UV/IR L2 Blokk szűrő (2") Szűrő: ZWO UV/IR-blokk szűrő (1.25") ZWO ASIAir Plus kamera/mechanika vezérlő-egység ZWO 2"-os fiókos szűrőtartó (Mark II) ZWO EAF fókuszmotor Expo : 327 x 180 sec rgb, + 58 x 300 sec Duo + korrekciós képek. Gain 252 / -10 °C Astro Pixel Processor, Siril, Graxpert, Ps. 2025.05.12. Orosháza
Galambos Gábor
0 hozzászólás
Galaktikus felhő (LBN 801), galaxis klaszterek és galaxisok a Hiúz csillagképben
2025-03-03
Az idei tavaszi galaxisszezon előtt egy ritkán fotózott területre esett a választásom. A Hiúz csillagkép irányában a Tejút nem bővelkedik színesen parádézó emissziós és reflexiós ködökben. Viszont tartalmaz kiterjedt molekulafelhőket, néhány planetáris ködöt és a belátható világűrben megannyi távoli galaxist és kvazárt. A képen az LBN 801 jelű (Lynd’s Bright Nebula) molekulafelhő látható, mely a Tejútban helyet foglaló, kiterjedt méretű MBM 25 jelű molekulafelhő részét képezi. Az LBN 801 bizonyos részein a közeli csillagok által kisugárzott fény visszaverődik, minek köszönhetően ezek a területek a felhőszerkezetből kissé kiemelkedve, fényes csomókként világítanak. Ezeket a területeket galaktikus hideg csomókként (Galactic Cold Clumps) tartják nyilván a PGCC (Planck Catalogue of Galactic Cold Clumps) katalógusban. A képen összesen öt ilyen fényes terület azonosítható (PGCC G173.14+31.67; PGCC G173.41+31.60; PGCC G173.64+31.51; PGCC G173.30+31.29 és PGCC G173.90+31.19), melyek közül talán a kép felső részén középtájon, függőlegesen elrendeződő felhőstruktúra a leglátványosabb. A galaktikus pormezőn túltekintve számos extragalaktikus objektumot pillanthatunk meg. A kép bal szélén, illetve a jobb oldali szürke felhőkomplexum alsó részénél egy-egy nagyobb galaxishalmaz foglal helyet. Ezek az ACO 616 és az ACO 620 jelű galaxis halmazok. További kisebb halmazokból több is fellelhető a képen. Mindösszesen 1071 db galaxist (melyből 219 db-ot három nagyobb galaxis klaszter tartalmaz) és 273 db kvazárt azonosított be a PixInsight ezen a fotón. Utóbbiak közül az SDSS J080344.61+463724.4 jelű mind közül a legtávolabbi objektum (a fotó bal felső részén látható). Fénye a vöröseltolódás (z= 3,67269) alapján számolva 11,997 Mrd éven keresztül utazott felénk.