Mélyég észlelések

Showing 1-20 of 2,248 items.
dr. Ruszkai Ákos
0 hozzászólás
NGC 7789 - Caroline rózsája
2026-09-08
Sziasztok! Szilárd unszolásáa ez az első észlelésem itt. Fogadjátok sok szeretettel, derültet mindenkinek! Az Egy Hét a Csillagok Alatt országos rendezvénysorozat alatt többször is meglátogattuk ezt az objektumot. Legszebben a dabasi obsziban láttam (azért a 300-as tükör nem viccelt), a gyáli bemutató alatt viszont egyáltalán nem - valami nem volt oké a légkörrel, mert iszonyat világos volt a háttér, ez pedig azért nem az a nyílthalmaz, ami csak úgy kiveri az ember szemét. A héten a felhők és a hőn várt, áhított eső megérkezése előtt volt egy szép, derült esténk. Erre kerestem egy kvázi egyéjszakás célpontot. A Caroline rózsája (NGC 7789) egy 7600 fényévre, a Cassiopeia csillagképben található, kinyílt rózsára emlékeztető, meglepően öreg nyílthalmaz: kb. 1,4–1,7 milliárd éves! Gondoljatok csak bele: a nyílthalmazok általában pár százmillió évig léteznek csak, a bennük keletkező masszív, fiatal csillagok viszonylag gyors és fényes karriert futnak be, a többiek pedig lassanként szétszélednek. Ugye a mi Napunk is 4,5 milliárd éves, és már vissza sem lehet követni sem a testvéreit, sem azt a csillagkeletkezési régiót, ahonnan származik. Nem véletlen, hogy színezete, kinézete inkább egy gömbhalmazhoz hasonlít: főleg öreg, de legalábbis átlagos fősorozatbeli csillagok alkotják és vörös óriások, bár érdekes módon a kék lemaradók is az átlagnál magasabb számban fordulnak elő benne. A halmaz fennmaradása három fő tényezőre vezethető vissza: egyrészt a Tejút külsőbb régiójában kering, ahol jóval kevesebb az óriási molekulafelhő, amelyek közeli elhaladása gravitációs csúzliként szaggatná szét a halmazt, és a galaktikus korong árapályerői sem olyan agresszívak, mint a galaxis magja felé. Másrészt a kezdőtömege is sokkal nagyobb volt, mint egy átlagos, pár száz csillaggal induló nyílthalmazé: a mai napig kb. 1500 csillag alkotja. Harmadrészt a tömegszegregáció miatt a masszívabb csillagok lassan a középpont felé migrálnak, és gravitációjuk a központosodás miatt az átlagnál jobban egyben tartja a halmazt. Mindenképpen említésre méltó a halmaz névadója, aki nem más, mint Caroline Herschel: 1783-ban fedezte fel és katalogizálta a halmazt bátyja, William Herschel gyűjteményébe. Caroline egy gyerekkori betegség miatt kisnövésű volt, így nem várhatott rá fényes, klasszikus "polgári családanya" karrier. Fiatalon az éneklés és a zene érdekelte, aztán bátyja hatására a csillagászat felé fordult. Ebben viszont olyan sikeres lett, hogy ő volt az első nő, aki akadémiai fizetést kapott, és ebből meg is tudott élni - tulajdonképpen ő volt az első, nemzetközi szinten is elismert és tisztelt tudósnő a csillagászatban.
Nagy-Eperjesi Richárd
0 hozzászólás
Messier 51 & háttérgalaxisok
2026-07-17
A képet Lukácsházán készítettem 2026. július 16. és 17. éjszakáján, nagyjából 23:30 és 02:30 között, Bortle 3-4-es ég alatt. A körülmények nem voltak a legegyszerűbbek: átvonuló felhőfoszlányok zavarták a fotózást, és kifejezetten erős széllökésekkel kellett megküzdeni. Flatboxot most használtam először a korrekciós képekhez. A felszerelésem egy Sky-Watcher 150/750 PDS Newton távcsőből (amelynek a blendézésében nyújtott segítséget ezúton is nagyon köszönöm a VCSE táborban segédkezőknek) és egy EQ3 Pro GoTo mechanikából állt, a képeket pedig egy átalakítatlan (stock) Canon EOS 2000D kamerával rögzítettem, guide nélkül, csak a GoTo használatával. A végső kép 260 darab 20 másodperces (összesen 86 perc), ISO 800-as light képből, valamint 50-50-50 dark, flat és bias képből állt össze. A guide hiánya, a szett súlya, a nem tökéletes pólusra állás és főleg az erős széllökések miatt a csillagokon megfigyelhető némi elhúzás, szélcsendes időben ez lényegesen jobb lett volna szerintem ez volt a fő baj, de a végeredmény így is nagyon sokat megmutat az égbolt ezen szeletéből szerintem. Feldolgozás: A képeket Sirilben stackeltem az OSC_Preprocessing szkripttel. Ezután StarNet++ segítségével leválasztottam a csillagokat a háttérről, majd a galaxisokat tartalmazó képet átvittem a GraXpertbe. Itt a legújabb verzió AI alapú háttérkiemelő (Background Extraction) és zajszűrő (Denoise) eszközeit használtam. A kész, zajmentesített képet visszavittem Sirilbe, ahol elvégeztem a hisztogram húzását és a színkorrekciót (bár a végeredmény szerintem picit túlságosan kék lett), végül pedig a Star Recomposition segítségével illesztettem vissza a csillagokat. Mik láthatóak a képen? A fotó központi eleme a M51 (Örvény-galaxis) és kísérője, az NGC 5195. Ez a látványos galaxispáros nagyjából 23–30 millió fényévre található tőlünk, maga az M51 pedig egy 60 000–76 000 fényév átmérőjű spirálgalaxis. Ha szétnézünk a látómezőben, számtalan távolabbi objektumot is felfedezhetünk: Az NGC 5198 egy körülbelül 100 000 fényév átmérőjű elliptikus galaxis, amely már jóval messzebb, kb. 100-110 millió fényévre dereng a háttérben. Az IC 4263 egy éléről látszó, vékony pálcikaként kirajzolódó küllős spirálgalaxis, mintegy 120-130 millió fényév távolságban, kb. 50 000 fényéves kiterjedéssel. Az NGC 5169 és NGC 5173 galaxisok 120–160 millió fényéves mélységben találhatóak, átmérőjük 35 000 és 70 000 fényév között mozog. A megjelölt PGC objektumok (például a PGC 2290538 vagy a PGC 91291) pedig elképesztően távoli, zömmel 300–800 millió fényévre lévő háttérgalaxisok, amelyek apró, halvány foltokként épphogy kirajzolódnak a mélyűr sötétjében. Számomra eléggé nagy öröm volt hogy ennyi távoli galaxist is megtudtam örökíteni csupán összesen 86 percnyi expo-val. Teljes felbontású kép és hozzá tartozó magyarázatos kép: https://drive.google.com/drive/folders/14m3_slvHU1QR1HcBcB3oZzyzfXbsvnzf?usp=drive_link