Mélyég észlelések

Showing 1-20 of 2,081 items.
Dr.Kiss József Géza
0 hozzászólás
Lófej-köd
2025-10-29
Végül, s nem utolsó sorban a 29.-i hajnal harmadik látványossága a “Lófej-köd” és a környezete, IC 434, NGC 2024 és NGC 2023. Szeged, 2025. október 29., szerda 3:42. Seestar S 50, 20 perc exp. (120x10 sec), EQ mód, 4k mód. “Lófej-köd (angolul Horsehead Nebula, katalógusjele Barnard 33) az egyik legismertebb és legikonikusabb csillagköd az égbolton. Alapadatok • Név: Lófej-köd (Horsehead Nebula) • Katalógusjel: Barnard 33 • Típus: Sötét köd (abszorpciós köd) • Távolság a Földtől: kb. 1350 fényév • Helye: Orion csillagképben, az Orion-öv egyik csillaga, az Alnitak közelében • Mérete: kb. 3,5 fényév magas • Felfedezés: 1888-ban Williamina Fleming a Harvard Obszervatóriumban, fényképlemezen. Mi is a Lófej-köd valójában? A Lófej-köd egy sötét molekulafelhő, amely előtte lévő fényes gáz- és porrétegen vet árnyékot. A „lófej” alakját a sűrű por és gáz határozza meg, amely elnyeli a mögötte lévő fényes emissziós köd (az IC 434) fényét. A köd főként hidrogénből, héliumból, szén-monoxidból, valamint porrészecskékből áll. A terület aktív csillagkeletkezési régió, azaz fiatal, forró csillagok sugárzása formálja és világítja meg a környező anyagot. A környező ködök: A Lófej-köd az Orion-komplexum része, ami az égbolt egyik legnagyobb és legaktívabb csillagkeletkezési vidéke. Ennek több nevezetes objektuma van: 1. IC 434 – az a fényes vörös emissziós köd, amely háttérként világítja meg a Lófej-ködöt. • Főként ionizált hidrogénből (H II régió) áll. • A σ Orionis (Sigma Orionis) csillag ultraibolya sugárzása gerjeszti. 2. NGC 2024 – Láng-köd (Flame Nebula) • Az Alnitak csillag közelében található, és a Lófej-köddel együtt gyakran látható balra fenn. • Emissziós köd, ahol a fiatal csillagok sugárzása ionizálja a környező hidrogént. 3. NGC 2023 – egy reflexiós köd, közvetlenül a Lófej-köd alatt. • Kékes árnyalatú, mivel a környező csillagfény a porszemcsékről szóródik vissza.”
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás
NGC 3372 Carina-köd
2025-05-26
2025.05.25-26 között Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem az Hajógerinc (Carina) csillagképben található NGC 3372 katalógusszámú Carina-ködről. Szabad szemmel is látható volt fényes, diffúz foltként, 50 mm-es átmérőjű binokulárral pedig már lenyűgöző látványt nyújt. Leginkább az Orion-ködre hasonlít, viszont legalább kétszer akkora, és jóval fényesebb is. A kisebb sötétködökkel tarkított fényes, fehér központi régiót a jellegzetes "L" alakú hideg gázfelhők részben kitakarják. A köd közepén az Éta Carinae csillag és a Kulcslyuk-köd található. Kifelé haladva már vöröses színnel örvénylik és fodrozódik a ködöt alkotó hidrogén, amit kisebb sötétködök tarkítanak. Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász fedezte fel 1752. január 25-én, amikor két éven át a déli égboltot katalogizálta a Dél-Afrikában található Jóreménység fokáról. 10 000 csillagot mért fel és 14 csillagképet nevezett el. Elnevezését a 19. században kapta John Herscheltől. 8 500 fényévre található tőlünk, átmérője 460 fényév. Csillagkeletkezési régió, a fiatal csillagok erős sugárzása gerjeszti a ködöt alkotó hidrogénatomokat, amik a többletenergiát a 656nm-es hullámhosszon adják le, amit mi látható vörös fényként észlelünk. A közepén a hidrogénen kívül jelentős mennyiségű oxigén is észlelhető. 2022-ben a James Webb űrtávcső első képeinek egyikén a ködösség egy részletét fényképezte le, a felvétel a "Kozmikus sziklák" (Cosmic cliffs) néven lett híres.