Mélyég észlelések

Az IC 63 (A Kassziopeia szelleme) részben emissziós, részben reflexiós köd a Kassziopeia csillagképben mintegy 550 fényév távolságra található. A ködösség fényét a közeli fényes csillag sugárzásának köszönheti.

Az NGC 7538 egy emissziós köd a Cepheus csillagképben mintegy 9100 fényév távolságra található.

A G65.2+05.7 déli részét képező Sharpless 91-es katalógusjelű objektum a maga egyszerűségében, finom szálas szerkezetével a leggyönyörűbb része ennek a szupernóva-maradványnak.

Végül, s nem utolsó sorban a 29.-i hajnal harmadik látványossága a “Lófej-köd” és a környezete, IC 434, NGC 2024 és NGC 2023. Szeged, 2025. október 29., szerda 3:42. Seestar S 50, 20 perc exp. (120x10 sec), EQ mód, 4k mód. “Lófej-köd (angolul Horsehead Nebula, katalógusjele Barnard 33) az egyik legismertebb és legikonikusabb csillagköd az égbolton. Alapadatok • Név: Lófej-köd (Horsehead Nebula) • Katalógusjel: Barnard 33 • Típus: Sötét köd (abszorpciós köd) • Távolság a Földtől: kb. 1350 fényév • Helye: Orion csillagképben, az Orion-öv egyik csillaga, az Alnitak közelében • Mérete: kb. 3,5 fényév magas • Felfedezés: 1888-ban Williamina Fleming a Harvard Obszervatóriumban, fényképlemezen. Mi is a Lófej-köd valójában? A Lófej-köd egy sötét molekulafelhő, amely előtte lévő fényes gáz- és porrétegen vet árnyékot. A „lófej” alakját a sűrű por és gáz határozza meg, amely elnyeli a mögötte lévő fényes emissziós köd (az IC 434) fényét. A köd főként hidrogénből, héliumból, szén-monoxidból, valamint porrészecskékből áll. A terület aktív csillagkeletkezési régió, azaz fiatal, forró csillagok sugárzása formálja és világítja meg a környező anyagot. A környező ködök: A Lófej-köd az Orion-komplexum része, ami az égbolt egyik legnagyobb és legaktívabb csillagkeletkezési vidéke. Ennek több nevezetes objektuma van: 1. IC 434 – az a fényes vörös emissziós köd, amely háttérként világítja meg a Lófej-ködöt. • Főként ionizált hidrogénből (H II régió) áll. • A σ Orionis (Sigma Orionis) csillag ultraibolya sugárzása gerjeszti. 2. NGC 2024 – Láng-köd (Flame Nebula) • Az Alnitak csillag közelében található, és a Lófej-köddel együtt gyakran látható balra fenn. • Emissziós köd, ahol a fiatal csillagok sugárzása ionizálja a környező hidrogént. 3. NGC 2023 – egy reflexiós köd, közvetlenül a Lófej-köd alatt. • Kékes árnyalatú, mivel a környező csillagfény a porszemcsékről szóródik vissza.”

Könnyen megtaláltuk, ezúttal a SWAN üstököstől kiindulva. Azonnal látható a ködösség elnyúltsága, és mintha két részre oszlana: a közepe szabályos kör, és ezt szegélyezi két oldalról egy-egy háromszög alakú, halványabb ködrészlet. Megkapó a hasonlóság a Szaturnusz kistávcsöves, színtelen látványával, néha mintha egy rés is bevillanna a "bolygó" és a "gyűrűk" között - de lehet ezt már csak a fáradtság okozza egy nagyon sikeres észlelőhétvége zárása felé közeledve...

2025.05.25-26 között Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem az Hajógerinc (Carina) csillagképben található NGC 3372 katalógusszámú Carina-ködről. Szabad szemmel is látható volt fényes, diffúz foltként, 50 mm-es átmérőjű binokulárral pedig már lenyűgöző látványt nyújt. Leginkább az Orion-ködre hasonlít, viszont legalább kétszer akkora, és jóval fényesebb is. A kisebb sötétködökkel tarkított fényes, fehér központi régiót a jellegzetes "L" alakú hideg gázfelhők részben kitakarják. A köd közepén az Éta Carinae csillag és a Kulcslyuk-köd található. Kifelé haladva már vöröses színnel örvénylik és fodrozódik a ködöt alkotó hidrogén, amit kisebb sötétködök tarkítanak. Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász fedezte fel 1752. január 25-én, amikor két éven át a déli égboltot katalogizálta a Dél-Afrikában található Jóreménység fokáról. 10 000 csillagot mért fel és 14 csillagképet nevezett el. Elnevezését a 19. században kapta John Herscheltől. 8 500 fényévre található tőlünk, átmérője 460 fényév. Csillagkeletkezési régió, a fiatal csillagok erős sugárzása gerjeszti a ködöt alkotó hidrogénatomokat, amik a többletenergiát a 656nm-es hullámhosszon adják le, amit mi látható vörös fényként észlelünk. A közepén a hidrogénen kívül jelentős mennyiségű oxigén is észlelhető. 2022-ben a James Webb űrtávcső első képeinek egyikén a ködösség egy részletét fényképezte le, a felvétel a "Kozmikus sziklák" (Cosmic cliffs) néven lett híres.

A hétvégi találkozó alkalmával volt egy tiszta esténk a Mátrában. Ennek eredményeként megosztom veletek harmadik mélyèg feldolgozásom. RGB csillagokat szerettem volna még,de az időjárás nem volt kegyes. Technikai adatok: Skywatcher Evolux 62ED APO +0.9*reduktor Skywatcher Heq5pro go to ZWO ASI 533MC Pro (-15celsius) Optolong L-eNhance 2" szűrő ZWO ASI 290MM ASIAIR Plus 75*300s lights gain:100 40dark 40 flat 40 darkflat Dss, Siril 2025.10.24. 21:47 UT -2025.10.25. 05:14 UT Szalajkaház Mátra hegység

A Seestar látómezejébe csak a Pejádok közepe fért bele, de így is nagyon látványos lett a kép erről a csinos nyílthalmazról a VEGA'25 nyáritáborból fotózva. (Soós Patrícia)

Egy másik csodaszép Seestar fotó a Cassiopeiaból, ami a VEGA'25 amatőrcsillagászati megfigyelőtáborban készült. (Soós Patrícia)

A VEGA'25 táborban sokat észleltem a nyílthalmazokban gazdag Cassiopeiában, így amikor elkezdtem játszani a Seestarral, semmiképp sem maradhatott ez a arany színben csillámló M52-es nyílthalmaz. (Soós Patrícia)

A VEGA'25 nyáritáboros észlelések közül természetesen a Bagoly-halmaz sem marathatott ki, ami tökéletes célpontnak bizonyult a Seestar számára. (Soós Patrícia)

A VEGA'25-ös nyáritáborban tiszta és sötét égbolt alól fotózva csak 3 percre volt szüksége a Seestarnak, hogy ilyen látványos fotót készítsen a vizuális észlelők közkedvelt objektumáról, a Triangulum-galaxisról. (Soós Patrícia)

Minden várakozást felülmúlt a Seestar Sarló-ködről készített képe ahhoz képest, hogy az utcalámpát csak egy magasabb fenyőfa takarta ki, és a Budapestet körülölelő fénybúra bevilágítja Fót égboltjánal déli részét. (Soós Patrícia)

A bárdudvarnoki észlelőhétvégének jó része a felhőlyukak közötti észlelés jegyében telt, így a Varázsló-ködre akkor állítottam rá a Seestart, amikor még valami látszott az égboltból, de a vizuális észlelés épp kicsit nehézkesebb volt. A vonulgató felhők ellenére, második próbálkozásra meglepően szép képet sikerült összeraknia az nyílthalmazt és emissziós ködöt is magába foglaló NGC 7380-ról. (Soós Patrícia)

A Seestar látómezejébe csak kis része fért sajnos bele a megközelítőleg négy teliholdnyi nagy objektumnak, ami jól tükrözi azt, ahogyan a 20 centis távcsövemben szintén csak töredékét csodálhattam egyszerre. Ennek ellenére így is nagyon szépen megjeleníti a képen a Cygnus-beli hatalmas csillagkeletkezési régiót. (Soós Patrícia)

Több távcsővel is észleltük a mindig csodaszép Fátyol-ködöt a 2025-ös bárdudvarnoki észlelőhétvégén. Legszebben a 46 cm-es egyesületi Dobsonban lehetett látni, ahol hosszasan nézve még a szálas szerkezete is jól kivehető volt. A Seestar képén már pár percnyi expo után gyönyörűen látszódtak a színek, tökéletes célpontnak bizonyult számára. (Soós Patrícia)

Úgy hiszem Jandó Attila talán soha többé nem enged célpontot választani a 46-os Dobsonhoz, miután a bárdudvarnoki észlelőhétvégén az NGC 6928 galaxist ki tudja mennyi ideig kerestük benne többen is, míg végül Ata csillagról csillagra ugrálva beállította a pontos helyét, hogy aztán továbbra se lássunk semmit belőle. A talált leírások alapján nem lehetetlen vizuálisan észlelni, főleg nem egy 46 cm-es távcsővel, szóval valószínűleg nem volt elég tiszta az ég ahhoz, hogy lássuk, vagy csak spontán megszűnt létezni, és nekünk senki sem szólt róla. :D Hosszas szenvedés és néhány nagyon kreatív konteó gyártása után, miután sehogy sem sikerült távcsővel megnéznünk, ráállítottuk a Seestart, és bár nem az égbolt leglátványosabb célpontja, azért a készített fotón megjelent, és még a körülötte lévő kisebb galaxisok is besejlenek. Egyszer, tisztább ég alatt mindenképpen megpróbálom újra megkeresni távcsővel. (Soós Patrícia)

A Seestar állandó látómezeje kissé megnehezíti a nagyobb objektumok észlelését, de azért így is teljesen felismerhető a Szív-köd, hogy csak a közepét láthatjuk. A 2025-ös bárdudvarnoki észlelőhétvégén a felhők kissé megnehezítették az észlelést, de ekkor épp nagyon tiszta volt a Cassiopeia (természetesen), és mindössze 4 percnyi fotózással egész szépen megjelent a Seestar képén. (Soós Patrícia)

A 2025-ös bárdudvarnoki észlelőhétvégén az M71 gömbhalmazt közvetlenül az M2 után észleltük, ami kifejezetten fényes, homogén és gömb alakú. Véleményem szerint az M2 után az M71 szabálytalan alakja a szétszórt csillagaival üdítő változatosság volt. Míg több távcsőben is megkerestük és megnéztük, a Seestar is folyamatosan lőtte a képeket róla. (Soós Patrícia)

Miután a VEGA'25 nyáritábor egyik emlékezetes objektuma az NGC 7331 galaxis és a benne akkoriban megjelenő SN2025rbs szupernóva volt, ezért a bárdudvarnoki észlelőhétvégén is újra megnéztük több távcsővel is, majd végül a Seestarral, most, hogy a szupernóva már sokat halványodott. (Soós Patrícia)