Mélyég észlelések

Showing 1-20 of 2,231 items.
Új feltöltés
dr. Ruszkai Ákos
0 hozzászólás
NGC 7789 - Caroline rózsája
2026-09-08
Sziasztok! Szilárd unszolásáa ez az első észlelésem itt. Fogadjátok sok szeretettel, derültet mindenkinek! Az Egy Hét a Csillagok Alatt országos rendezvénysorozat alatt többször is meglátogattuk ezt az objektumot. Legszebben a dabasi obsziban láttam (azért a 300-as tükör nem viccelt), a gyáli bemutató alatt viszont egyáltalán nem - valami nem volt oké a légkörrel, mert iszonyat világos volt a háttér, ez pedig azért nem az a nyílthalmaz, ami csak úgy kiveri az ember szemét. A héten a felhők és a hőn várt, áhított eső megérkezése előtt volt egy szép, derült esténk. Erre kerestem egy kvázi egyéjszakás célpontot. A Caroline rózsája (NGC 7789) egy 7600 fényévre, a Cassiopeia csillagképben található, kinyílt rózsára emlékeztető, meglepően öreg nyílthalmaz: kb. 1,4–1,7 milliárd éves! Gondoljatok csak bele: a nyílthalmazok általában pár százmillió évig léteznek csak, a bennük keletkező masszív, fiatal csillagok viszonylag gyors és fényes karriert futnak be, a többiek pedig lassanként szétszélednek. Ugye a mi Napunk is 4,5 milliárd éves, és már vissza sem lehet követni sem a testvéreit, sem azt a csillagkeletkezési régiót, ahonnan származik. Nem véletlen, hogy színezete, kinézete inkább egy gömbhalmazhoz hasonlít: főleg öreg, de legalábbis átlagos fősorozatbeli csillagok alkotják és vörös óriások, bár érdekes módon a kék lemaradók is az átlagnál magasabb számban fordulnak elő benne. A halmaz fennmaradása három fő tényezőre vezethető vissza: egyrészt a Tejút külsőbb régiójában kering, ahol jóval kevesebb az óriási molekulafelhő, amelyek közeli elhaladása gravitációs csúzliként szaggatná szét a halmazt, és a galaktikus korong árapályerői sem olyan agresszívak, mint a galaxis magja felé. Másrészt a kezdőtömege is sokkal nagyobb volt, mint egy átlagos, pár száz csillaggal induló nyílthalmazé: a mai napig kb. 1500 csillag alkotja. Harmadrészt a tömegszegregáció miatt a masszívabb csillagok lassan a középpont felé migrálnak, és gravitációjuk a központosodás miatt az átlagnál jobban egyben tartja a halmazt. Mindenképpen említésre méltó a halmaz névadója, aki nem más, mint Caroline Herschel: 1783-ban fedezte fel és katalogizálta a halmazt bátyja, William Herschel gyűjteményébe. Caroline egy gyerekkori betegség miatt kisnövésű volt, így nem várhatott rá fényes, klasszikus "polgári családanya" karrier. Fiatalon az éneklés és a zene érdekelte, aztán bátyja hatására a csillagászat felé fordult. Ebben viszont olyan sikeres lett, hogy ő volt az első nő, aki akadémiai fizetést kapott, és ebből meg is tudott élni - tulajdonképpen ő volt az első, nemzetközi szinten is elismert és tisztelt tudósnő a csillagászatban.
Nagy-Eperjesi Richárd
0 hozzászólás
Messier 51 & háttérgalaxisok
2026-07-17
A képet Lukácsházán készítettem 2026. július 16. és 17. éjszakáján, nagyjából 23:30 és 02:30 között, Bortle 3-4-es ég alatt. A körülmények nem voltak a legegyszerűbbek: átvonuló felhőfoszlányok zavarták a fotózást, és kifejezetten erős széllökésekkel kellett megküzdeni. Flatboxot most használtam először a korrekciós képekhez. A felszerelésem egy Sky-Watcher 150/750 PDS Newton távcsőből (amelynek a blendézésében nyújtott segítséget ezúton is nagyon köszönöm a VCSE táborban segédkezőknek) és egy EQ3 Pro GoTo mechanikából állt, a képeket pedig egy átalakítatlan (stock) Canon EOS 2000D kamerával rögzítettem, guide nélkül, csak a GoTo használatával. A végső kép 260 darab 20 másodperces (összesen 86 perc), ISO 800-as light képből, valamint 50-50-50 dark, flat és bias képből állt össze. A guide hiánya, a szett súlya, a nem tökéletes pólusra állás és főleg az erős széllökések miatt a csillagokon megfigyelhető némi elhúzás, szélcsendes időben ez lényegesen jobb lett volna szerintem ez volt a fő baj, de a végeredmény így is nagyon sokat megmutat az égbolt ezen szeletéből szerintem. Feldolgozás: A képeket Sirilben stackeltem az OSC_Preprocessing szkripttel. Ezután StarNet++ segítségével leválasztottam a csillagokat a háttérről, majd a galaxisokat tartalmazó képet átvittem a GraXpertbe. Itt a legújabb verzió AI alapú háttérkiemelő (Background Extraction) és zajszűrő (Denoise) eszközeit használtam. A kész, zajmentesített képet visszavittem Sirilbe, ahol elvégeztem a hisztogram húzását és a színkorrekciót (bár a végeredmény szerintem picit túlságosan kék lett), végül pedig a Star Recomposition segítségével illesztettem vissza a csillagokat. Mik láthatóak a képen? A fotó központi eleme a M51 (Örvény-galaxis) és kísérője, az NGC 5195. Ez a látványos galaxispáros nagyjából 23–30 millió fényévre található tőlünk, maga az M51 pedig egy 60 000–76 000 fényév átmérőjű spirálgalaxis. Ha szétnézünk a látómezőben, számtalan távolabbi objektumot is felfedezhetünk: Az NGC 5198 egy körülbelül 100 000 fényév átmérőjű elliptikus galaxis, amely már jóval messzebb, kb. 100-110 millió fényévre dereng a háttérben. Az IC 4263 egy éléről látszó, vékony pálcikaként kirajzolódó küllős spirálgalaxis, mintegy 120-130 millió fényév távolságban, kb. 50 000 fényéves kiterjedéssel. Az NGC 5169 és NGC 5173 galaxisok 120–160 millió fényéves mélységben találhatóak, átmérőjük 35 000 és 70 000 fényév között mozog. A megjelölt PGC objektumok (például a PGC 2290538 vagy a PGC 91291) pedig elképesztően távoli, zömmel 300–800 millió fényévre lévő háttérgalaxisok, amelyek apró, halvány foltokként épphogy kirajzolódnak a mélyűr sötétjében. Számomra eléggé nagy öröm volt hogy ennyi távoli galaxist is megtudtam örökíteni csupán összesen 86 percnyi expo-val. Teljes felbontású kép és hozzá tartozó magyarázatos kép: https://drive.google.com/drive/folders/14m3_slvHU1QR1HcBcB3oZzyzfXbsvnzf?usp=drive_link
Nagy-Eperjesi Richárd
0 hozzászólás
Messier 33 - Triangulum-galaxis
2026-08-12
A Triangulum-galaxis (M33) mintegy körülbelül 3 millió fényévre lévő spirálgalaxis. Különösen kedves számomra ez a felvétel, hiszen közel egy éve kezdtem asztrofotózással foglalkozni, és számos egyéb tényező miatt is egy igazán meghatározó kép lett az utamon. A felvétel 2026. augusztus 13-án hajnalban készült Lukácsházán, Bortle 3-4-es, tiszta égen, újhold idején. A fotózást széllökések nehezítették, a követéshez pedig vezetés nélkül, pusztán a GoTo mechanikára hagyatkoztam. A több mint 3 órányi expozíció és a Siril feldolgozás révén a galaxis karjai mellett az NGC 604 csillagkeletkezési köd és több H-II régió (pl. NGC 595, NGC 588) is szépen megmutatkozik. Egy blendézett Sky-Watcher 150/750 PDS Newton tubussal és egy átalakítatlan Canon EOS 2000D vázzal, amelyhez Viltrox intervallométert és most először egy 0.9×-es Sky-Watcher F6–F5 kómakorrektort használtam. A képadatokat 390 darab 30 másodperces expozíció alkotja ISO 800-on (összesen ~3,25 óra integráció), amit 50 dark, 50 flat és 50 bias képkockával kalibráltam. A fotózás során a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az EQ3 PRO GoTo mechanikát külső vezetés (guiding) nélkül, pusztán a saját óragépére hagyatkozva üzemeltettem, miközben a felszerelés súlya jóval a mechanika teherbírási határán túl volt, és mindezt 15–25 km/h-s széllökések is nehezítették. Ennek következtében a csillagok minimális elmozdulását nem lehetett teljesen elkerülni, de igyekeztem a maximumot kihozni a stabilitásból. A teljes feldolgozást Sirilben végeztem. OSC_Preprocessing, Sirilbe beépített background extration. Sajnos csak egy csökkentet minőségű képet tudok csatolni mert az oldal maximum 2MB méretű képet lehet feltölteni, az eredeti kb 15MB Drive link maximum felbontás és magyarázat: https://drive.google.com/drive/folders/1zONqa5wFoe9vnvYobftStF_gSStZG4AL?usp=sharing