Mélyég észlelések

Első félórás teszt kép ahogy kijött a gépből, AsiAir-el irányított távcsővel. Kiderült, hogy döcögve de lehet irányítani a távcsövet telefonról, és fotózni is érdemes lesz a jövőben.

Megpróbálkoztunk egy Messier maratonnal, első alkalommal, olyan próba szerűségnek szántuk, hogy egy zalai völgyből még is mennyire teljesíthető, mert még ilyet sose csináltunk. Én magam olyan 50 objektum feletti észlelést már sikeresnek tartottam volna, de a beláthatóság miatt olyan kb 80 objektum látszott ideálisnak, feltéve ha minden probléma mentes az éjszaka alatt. Az éjszaka folyamán kiderült hogy az előzetes beállítások a Stellariumban valami miatt (azóta is csak sejtem hogy mi volt a hiba) jóval magasabbra jelölte a látható horizontot, mint ahogy a valóságban volt. De ez már csak hajnali fél négykor tűnt fel, hogy a Skorpióból sokkal több látszik, mint azt előre várható volt. Végül az eredmény: 101db Messier objektumot sikerült elcsípni, ebből 98db-ot vizuálisan is egy 250/1200 Newtonban. Próbáltunk most tényleg csak a mennyiségre hajtani, annak ellenére nem egyszer sikerült leragadni egy-egy objektumnál, azért az észlelés szépsége nem egyszer felülírta az előre kitalált szabályokat. :D A rögzített képeket erősen megvágva összeraktam egy fotóra, de még így is hatalmas mérete lett. Ezért nagyon tömörített, szóval ezen a linken elérhető kicsit nagyobb formátumban, de ez is 50 mega feletti méret, ami már szintén tömörített. https://drive.google.com/file/d/1F80bCElFVxyZL_bqjHGHe3W0juj8isBs/view?usp=drive_link Azt mondom első alkalomhoz képest egész jó ez a 98db vizuális észlelés, teljesen elégedett vagyok mindennel. :D

Bár a 12 állatövi csillagkép egyike a rák, a rák olyan halvány, hogy valószínűleg soha nem venné észre… kivéve a közepén lévő gyönyörű csillaghalmazt. Ezt a fürtöt M44-nek vagy méhkasnak nevezik. Ez a harmadik legfényesebb Messier-objektum a Plejádok és az Androméda-galaxis után, és a második legközelebbi mélyég-objektum a katalógusban a Plejádok után. Az M44 egy nyitott halmaz, ami azt jelenti, hogy a csillagai lazán kötődnek egymáshoz, és nagyjából egy időben születtek ugyanabból az óriási molekulafelhőből. A halmaz kozmikus értelemben meglehetősen fiatal: 600-700 millió évesre becsülik, míg a mi Naprendszerünk például körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki. A kép alján középen látható az UGC 4526 spirálgalaxis, melynek távolsága hozzávetőlegesen 235millió fényév. Hozzávetőlegesen jegyzem meg, hogy a fény egy év alatt 9,46 billió kilométert tesz meg.

Szintén egy gömbhalmaz került a távcsövem célkeresztjébe. Az M3 volt az első objektum a Messier-katalógusban, amelyet maga Charles Messier fedezett fel, és az egyik kedvenc gömbhalmazának tekintette. Az M3 könnyen felkerült a gömbhalmazok top ötös listájára. Fényes magjában számtalan csillag halmozódott fel olyan vastagon, hogy úgy tűnik, minden irányba indákká ömlik. Annak ellenére, hogy a nagyobb amatőr teleszkópokban buja megjelenése van, a becsült 500 000 napnak csak egy töredékét látjuk. Az M3 körülbelül 34 000 fényévre fekszik a Földtől a Tejútrendszerben, messze a galaktikus sík felett, a Canes Venatici (Vadászebek) csillagképben. A 180 fényév körüli valódi átmérőjével a gömb olyan hatalmas, hogy bőven kitöltené a Föld és a Hyades-halmaz közötti teret. A képen balra lent látható az NGC 5263 spirálgalaxis, melynek távolságát kb. 190millió fényévre becsülik.

00:11-00:29 UT Nagyítás, LM: 256x, 18' M 109B Gyönyörű galaxis, nagyszerű lezárása az éjszakának. Ezt is a maraton idején terveztem lerajzolni. Noha inkább Méchain-, mint Messier-objektum, illene ismernie a Messier-katalógust észlelő amatőrnek. A fényes, többnyire honogén küllő jól kivehető, a spirálszerkezetből is látszik valami, de még nem tudom eldönteni, melyik irányba tekereg. Két csillag a korongon. Megjegyzés: Ezen az éjszakán még ezeket az említésre méltó objektumokat láttam, amiket a vonuló felhők vagy más okok miatt miatt nem tudtam lerajzolni: NGC 2624 az M 44 mögött, NGC 1501, 2392 (!!!) és 4147 56T-ben, NGC 5907 (most került rá sor először, lenyűgöző 40,5T-ben), NGC 4485/90 és NGC 5053 (M 53-mal egy LM 15T-ben, ez az M-objektumok sorban leészlelésénél biztosan elő fog még kerülni).

23:56-00:02 UT Nagyítás, LM: 256x, 18' Apró, de fényes éléről látszó lentikuláris galaxis. Nagyon jól látszik a galaxist kettészelő porsáv, nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen meg fogja mutatni magát. Megjegyzés: Messier-maraton alkalmából/hangulatából készült észlelés, bár én magam nem maratonoztam. Jár a törődés ennek a megvetett Messier-objektumnak.

22:44-22:52 UT Nagyítás, LM: 256x, 18' Sombrero-galaxis Az ég errefelé nem a legjobb, de megmutatja, amit kerestem. Az M 104-ben a fő porsáv mellett kisebbek is megfigyelhetők, mégpedig a korongon, részleges gyűrűkként körülvéve a magvidéket. A közelebbi ívek észlelését már zavarja a központi régió fényözöne. Először tavaly láttam őket 35,6SC-ben, igazi meglepetés volt ez a "felfedezés". És persze csodálatos látvány. Most is jól kivehetőek, de azért nem ájulok el.

22:21-22:28 UT Nagyítás, LM: 256x, 18' Gyönyörű szép lentikuláris galaxis egy fényes csillagok alkotta rombusz közepén. Már kistávcsőben is fergeteges látvány elnyúlt körvonala is környezete. Jóval halványabb, mint a közeli M 49, de szerintem Messier is láthatta volna akár, nincs annyira eldugott helyen sem. Nagy műszerekkel és nagyítással szemlélve sötét ég alatt megmutatja egzotikus vonását, a magja körüli porgyűrűt. Ez most meglepően könnyen ment, keskeny kis fekete karika a csillagszerű magja körül, bőven a korongon belül. Külső pereme látszik igazán élesen. Hihetetlen, hogy különösebb erőlködés nélkül sikerült egy ilyet is megpillantani.

22:10-22:18 UT Nagyítás, LM: 256x, 18' Virgo A Az M 87 középen egy igen fényes galaxis, de vizuálisan csak a belső régiók látszanak. A délre lévő NGC 4478 sem halvány, csodálkozom, hogy hagyhatta ki Messier és én eddig. A jet nagy meglepetésemre nagyon könnyen látszik, de érezhető, hogy kisebb távcsővel sokkal nehezebb lenne. Így nem is növelem a nagyítást, H-béta szűrőre sincs szükség. Persze csak egy max. ívperces apró pálcika, ami az M 84 és M86 irányába mutat (ezt már az észlelés előtt tudtam). Izgalmas célpont. Megjegyzés: Ha csak egy kicsit változtatnék az LM-n, több galaxis is beleférne, amiket így viszont nem vettem észre.

21:36-21:45 UT 15 mm 70° SWA: 132x, 32' Még vizuálisan is egy galaxis benyomását kelti, de csak alig, nagyon szokatlan példány. Téglalap vagy párna alakú, ez 15T-ben is jól megfigyelhető. Körvonala az NGC 7027 PL-re hasonlít, annál persze jóval nagyobb. Felszíne foltos, pereme is egyenetlen. Középen hosszában halad a legfényesebb része, de küllőhöz azt hiszem ez még kevés szabályosság. Egy rávetülő halvány csillag az egyik foltjával egybeolvadva látszik.

21:00-21:22 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field: 188x, 19' Tű-galaxis Fényes, nagyon keskeny. Középen kidudorodik, csillagszerű magja van, körülötte halvány haló. Egy porsáv fut végig rajta és szeli ketté a galaxist, a dudor a halványabb oldalon is sejthető. A nagyon lapos szögről látható korongján kanyarodó ívek figyelhetők meg. Hegyesen végződik. Megjegyzés: Jó lett volna, ha emlékezek az NGC 4562-re, akkor egy kicsit arrébb azt is meg tudtam volna figyelni. Az éppen használt térkép nem jelölte.

A csillaghalmazok következő célpontját a ragyogó csillagok ezrei és ezrei alkotják, ami a Messier 53 gömbhalmaz. A Johann Elert Bode német csillagász által 1775-ben felfedezett M53 59700 fényévre található, az egyik legtávolabbi gömbhalmaz a Földtől. A legjobban májusban figyelhető meg, látszólagos magnitúdója 8,3, és egy kis teleszkópon keresztül látható a Coma Berenices (Berenicé Hajfürtjei)csillagképben. A nagyobb műszerek feloldják a klaszter egyes csillagait. A gömbhalmazok sokkal idősebbek és nagyobbak, mint a nyílt halmazok, ezért általában várhatóan több idős, vörös csillagot és kevesebb fiatal, kék csillagot tartalmaznak. A Messier 53 azonban meglepte a csillagászokat a szokatlan számú csillagtípussal, az úgynevezett kék vándorlókkal. A gömbhalmaz összes csillaga várhatóan körülbelül egy időben jön létre, tehát nagyjából egyidősek. De úgy tűnik, hogy a kék kóborok világosabbak és fiatalosabbak, mint kellene. Bár pontos természetük továbbra is titokzatos, ezek a szokatlan objektumok valószínűleg a csillagok közeli találkozásaiból, esetleg ütközésekből jöttek létre az olyan gömbhalmazok zsúfolt központjaiban, mint az M53.

A Messier 37 (más néven M37, vagy Só-bors-halmaz ) a legfényesebb és leggazdagabb nyílt halmaz az Auriga csillagképben. Az új általános katalógusban az NGC 2099 jelölést viseli. Giovanni Battista Hodierna olasz csillagász fedezte fel 1654 előtt. Becslések szerint életkora 347 millió év és 550 millió év között van. Tömege 1500-szorosa a Napnak, és több mint 500 azonosított csillagot tartalmaz, amelyek közül nagyjából 150 csillag fényesebb a 12,5 magnitúdónál. Látszólagos magnitúdója 6,2, és 4511 fényévnyire fekszik a Földtől.

19:12-19:25 UT 15,4 mm 75°: 128x 35' Csillagszerű mag. Nagy, fényes. Hosszú küllő, közepesen feltekert karok, nem követhetőek sokáig, de azért látványosak (sőt, az egész égbolton az egyik legszebb galaxis). Szerkezete 15T-ben is jól látszik, a legelérhetőbb spirál az égen. 1-2 folt a felszínén. Megjegyzés: Már régóta szerettem volna lerajzolni.

23:04-23:49 UT 30 mm 82° UWA: 40x 123' Előző rajz feliratozva, NGC 4425 visszahelyezve. Markarjan-lánc és M 87 (Virgo A), a Coma–Virgo-halmaz központja A légkör kezd kitisztulni, a Markarian-lánc már mindent megmutat, amit egy ilyen távcsőnek meg kell. Összesen 18 galaxis egy LM-n belül, hihetetlen élmény és látvány is, még ha egyenként csak apró foltok is. M 84, 86 és 87 a legfényesebbek, még az NGC 4435-8 páros (Szem-galaxisok, Arp 120), ami igazán szemet szúr, de a többi sem kínkeservesen nehéz. 40,5T-ben a galaxisok jóval kiterjedtebbnek látszanak. Egyszer megpróbálom a halványabbakat is levadászni. Ezt a területet nem lehet megunni. Megjegyzés: A háttér ekkora nagyításnál természetesen messze nem koromfekete, mint a rajzon. A nagyobb nagyítások után érzett kontraszt motivált ennek megemlítésére.

23:04-23:49 UT 30 mm 82° UWA: 40x 123' Markarjan-lánc és M 87 (Virgo A), a Coma–Virgo-halmaz központja A légkör kezd kitisztulni, a Markarian-lánc már mindent megmutat, amit egy ilyen távcsőnek meg kell. Összesen 18 galaxis egy LM-n belül, hihetetlen élmény és látvány is, még ha egyenként csak apró foltok is. M 84, 86 és 87 a legfényesebbek, még az NGC 4435-8 páros (Szem-galaxisok, Arp 120), ami igazán szemet szúr, de a többi sem kínkeservesen nehéz. 40,5T-ben a galaxisok jóval kiterjedtebbnek látszanak. Egyszer megpróbálom a halványabbakat is levadászni. Ezt a területet nem lehet megunni. Megjegyzés: A háttér ekkora nagyításnál természetesen messze nem koromfekete, mint a rajzon. A nagyobb nagyítások után érzett kontraszt motivált ennek megemlítésére. Az NGC 4425 valahogy eltűnt a rajzról a feldolgozás során, feltöltök egy feliratosat, azon már rajta lesz.

20:06-20:18 UT 35 mm 56°: 34x 98' Három galaxis egy látómezőben. Ezeket a mélyégobjektumokat láttam először távcsőben (igazából csak arra emlékszem, hogy három fényes volt augusztusi éjjelen, valószínűleg ezek lehettek). Az M 82-ben két sötét sáv már megjelenik, három fényes rögre osztják a felszínt. A másik két galaxis nem mutat részletet ezen a nagyításon. Az M 81 van középen, felül az M 82, bal alul pedig az elhanyagoltabb NGC 3077.

19:38-20:01 UT 25 mm 52°: 79x 40'. Bode galaxisa felfedezésének 250. évfordulója alkalmából (de amúgy is ideje volt már). Csillagszerű mag. Nagy, fényes. Homályos, nehezen észrevehető aprócska karok (jobb égen, kisebb nagyításon élesebbnek látszanak). Két fényes ív hosszában. Részletesség-fényesség arány ennél az objektumnál kimagaslóan alacsony. Megjegyzés: Élőben jobban néz ki a rajz, csak van a közepén egy fehér pötty a körző miatt (azóta máshogy rajzolom a köröket).

18:27-18:57 UT 359, 718x Olyan 20 perc kellett az Orion-köd legnagyobb és legfényesebb protoplanetáris korongjának felfogásához (d244-440, képen bejelölve). Csak UHC-val látszik, legalábbis a kihuzatban volt amikor meg tudtam pillantani. Néhány ívmásodperces félig diffúz korong. Pontos hely ismerete szükséges, különben soha nem veszi észre az ember. A HH 203/4 egybemosódva látszik a Theta2 Ori-tól kiindulva. A HH 512 nem tudom pontosan, mi is, de a déli sötét felhő átfénylésénél kell lennie (ahol távcsőben jól, a rajzon kevésbé láthatóan az ionizációs front folytatása van). Lehet, hogy láttam valamit abból is. A Trapézium megmutatta E és F komponensét, a C melletti még ilyen nagyítással és ekkora műszerrel is kihívás. A csillagok türkíznek látszanak, a háttér zöldesbarna, UHC-vel az egész LM bordós. A felhők és nyugváshoz közeli helyzet miatt csak éppen meg tudtam pillantani, amit kerestem. A múltkori rajzot dolgoztam ki újra, ráhelyezve az újdonságokat. Még apróbbakat módosítgattam rajta, hogy a frissebb élményhez közelebb álljon. A kómakorrektor igazán megdobja a látványt. Szinte faltól falig ugyanaz a köd marad, nem csak szellemképe önmagának, lenyűgöző, bár a szeptemberi látványtól még mindig elmarad. Ha az ember fejjel lefelé próbál meg belenézni az okulárba, azonnal a Hubble-kép jut az eszébe. Olyan az egész, mintha elhomályosítva lenne odavetítve, és nem kell hozzá semmit sem odaképzelni, az objektum páratlanul jól adja önmagát. Másnap 56T-ben a proplydért és a hatos rendszerért nem kell küzdeni, szinte azonnal előjönnek a pozíció ismeretében. Kicsit csalódtam is, hogy nem is akkora bravúr, mint amilyennek elsőre látszott. Egy ekkora távcsővel átlátszó éjjel, deleléskor és még nagyobb nagyítással lehet, hogy lenne még proplyd a Trapézium környékén. Megjegyzés: Ezzel az előző észlelést is ellenőriztem, az objektum úgyse változott azóta. 5 ívpercnél kissé több lett ábrázolva (~7'), hogy a Trapézium középen legyen, és még beleférjen a proplyd (valójában azért, mert először rosszul számoltam az LM méretét). Azon gondolkodom, milyen lenne egy háromszűrős (UHC: piros, OIII: zöld, H-béta: kék) hamisszínes kompozit. Sok értelme nincs, a kérdés, hogy szórakoztató vagy fárasztó lenne.

Elveszik a látómezőben, kontrasztosan látszódnak a foltok. Triangulum is látható