Mélyég észlelések

2025.05.23-án és 24-én koraeste Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Isabis Astrolodge udvarán készült felvételem az Aranyhal (Dorado) csillagképben található Tarantula-ködről, és környezetéről. A ködösségben található az NGC 2070 nyílthalmaz is. A május közepi időpontban még megfigyelhető volt, de már csak alacsonyan volt látható és hamar el is tűnt, ezért két koraestényi anyagot gyűjtöttem össze róla. Mivel éjszakánként csak három órán át volt megfigyelhető a célpontom, ezért keskenysávú szűrők helyett RGB szűrőkészlettel fotóztam. A felvételen egyből feltűnik a vöröses színű Tarantula-köd, ahogy hosszú lábaival a csillagok között terpeszkedik a vöröses hálójában. A ködösség szabálytalan alakú, redők-csápok-csomósodások tarkítják. A ködösségen belül néhány nyílthalmaz is megfigyelhető. A Tarantula-ködtől balra az NGC 2074, NGC 2080 és az NGC 2078 emissziós ködök láthatóak, a köd fölött az NGC 2100 nyílthalmazfigyelhető meg. Olyan sűrű, hogy inkább gömbhalmaznak tűnik. A ködösség alatt az NGC 2044 aszterizmust láthatjuk, amit egy emissziós köd vesz körül. A kép jobb szélén néhány apró gömbhalmaz is van, amiknek nem találtam katalógusszámát. A Tarantula-ködöt Nicolas-Louis de Lacaille fedezte fel a Jóreménység fokánál, 1751 és 1753 között, 1801-ben Johann Bode katalogizálta 30 Doradus néven. A nevét a XX. század közepén készült fotókon látható, pókszerű alakjáról kapta. Az 1987a szupernóva – az utóbbi 400 év legközelibb szupernóvája – szintén itt robbant fel. 160 000 fényévre van a Földtől, nagyon fényes csillagontó terület, a Lokális csoport legaktívabb csillagkeletkezése történik a ködösségben. Ha olyan messze lenne tőlünk, mint az Orion-köd, akkor éjszaka árnyékot vethetne. Átmérője: 650 - 1860 fényév.

M56 = NGC 6779. Gömbhalmaz a Lyraban. NINA programmal vezéreltem a műszer-összeállítást. ZWO EAF autófókuszálót használtam az élesség beállításához. A képfeldolgozás PixInsight programmal történt. 55 nullkép (bias), 25 sötétkép (dark), 24 mezősimító (flat-field) kép került felhasználásra az alapkorrekciókhoz. Automata háttér korrekció (AutomaticBackgroundExtraction), gradienslevonás (GradientCorrection), Gaia-alapú színkalibráció (SpectrophotometricColorCalibration), valamint enyhe átviteli görbe-korrekció (CurveTransformation) történt. A képet CurveTransformation előtt, Ágoston Zsolt tanácsára BlurXTerminator funkcióval élesítettem, ami egy konvoluciót takar az elméleti PSF és a mért között (ami vezetési hibával volt terhelt). Az észlelés célja a nyári táborra való előkészület volt. Úgy tűnik számomra, hogy a használt összeállítást sikerült működőképes állapotba hozni, és a nyári táborban minden résztvevő használhatja. Az IR-levágó szűrő ekkor még nem érkezett meg, így a használt kamera közeli infravörös érzékenysége rányomja a bélyegét a képre és a színekre. A kép széleit egy kicsit le kellett vágnom, hogy a 20 MB-s feltöltési limitbe beférjek. Sajnos, kb. május 17-től július 25-ig Berlinben nem megy elég mélyre a Nap a horizont alá. Az éjszaka nem is áll be, csak csillagászati szürkület van. Ezért az ég nem teljesen sötét, ami zavarja a határmagnitúdót (az ég azért még világos) és a vezetést is (néha nehéz megfelelő vezetőcsillagokat találni elegendő számban). Ilyen körülményekhez képest a képpel elégedettnek lehet lenni. Főleg, mert ha jól néztem, ez az első fotografikus észlelés az archívumban, miközben számos vizuális észlelés található róla a korábbi évekből, évtizedekből!

Makó-Rákos mellé mentünk kitelepülni ezen a szombat estén. Teljesen felhőmentes éjszaka elé néztünk. Mivel csak 1 kamerán van és a Tejutat is fotóztam, emiatt nem tudtam a teljes sötét éjszakát kihasználni. Azért választottam ezt célpontnak, mert kevés expoval is látványos tud lenni, valamint a helyzeténél fogva ezt csak kitelepülés útján tudom fotózni.

Fátyol-köd (részlet) A 2500 fényév távolságra található ködösség a Hattyú (Cygnus) csillagképben található. A köd maga egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva-robbanás maradványa. A robbanáskor körülbelül −8 magnitúdós fényességet érhetett el, ami megfelel egy első vagy utolsó negyedben lévő Hold fényességének. A képen a kiterjedt ködösségnek csak egy részlete látható. (NGC 6992).

Ez a planetáris köd a Lant csillagképben található. Távolsága ~ 2300 fényév Központi csillaga által ledobott gázburokból keletkezett. Fényes középső része már kisebb távcsővel is könnyedén látható. A külső halvány régiók megmutatása fotón is nehéz feladat. A képhez felhasznált „nyers” (feldolgozatlan) képek 23 órányi expozícióval készültek. A feldolgozáshoz Siril 1.4 béta2 -t és Gimpet használtam. Ez a kép sokadik változata a kb. 1 hétnyi ráfordított feldolgozásnak.

Ezt is meg kellett próbálni ismét:) Pótoltam a tavalyi anyagot néhány órával!:) Így összesen 7,5 óra anyag állt rendelkezésemre! Az Észak-Amerika köd és az azt körülvevő gázfelhők sokasága a Hattyú (Cygnus) csillagképben! Egy roppant gyönyörű régió, szabad szemmel is nagyon szépen látható, városfénytől mentes, kellően sötét helyeken! Technikai adatok: Canon EOS 800D + Canon EF 50mm f/1.8 STM + Sky-Watcher Star Adventurer + Viltrox távkioldó Expozíciós adatok: 12x180s - 83x300s Light, 6x Dark, 61x Bias, 40x Flat (2024.05.09., 2024.07.05. 2025.06.29-30.) Szoftverek: Siril, Adobe Photoshop CC 2025 (Beta) Helyszín, időpont: Balmazújváros, illetve határa 2024.05.09, 2024.07.05., 2025.06.29-30.

127/1500 Makszutov-Cassegrain, ASI 585 MC Pro színes, hűtött kamera; ZWO EAF fókuszer (a 3D nyomtatott alkatrészek Vámosi Flórián munkái); 12×2 perc expozíció Bortle 7-es ég alól, szűrő nélkül. A vezetőtávcső egy közönséges 50/190-es keresőtávcső volt, és rajta egy SVBONY 105C (bolygó)kamera. Nullkép, sötétkép, mezősimító (50 bias, 5 dark, 11 flat-field) korrecióval, PixInsight képfeldolgozó szoftverrel. Berlin, 2025. június 21/22. (A képfeldolgozás utolsó lépésében Ágoston Zsolt segített.) Pixelszám: 3840×2160, képskála: 0,4 ívmásodperc/pixel. A planetáris ködtől jobbra lefelé, 4′-re látszódó IC 1296 spirálgalaxis csak éppen elkezd megjelenni ezen a képen. Megörökítéséhez több expozíció és jobb égbolt kell, mint ahonnét ez a kép készült (Berlinből). Megjegyzendő, hogy a kép készítésének idején a készítés helyéről nem volt éjszaka (asztrosötét), mert Berlinben május 17-től július 25-ig nem a Nap -18°-nál mélyebbre a horizont alá, ezért nem áll be az éjszaka, csak csillagászati szürkület van. A távcső és a kamera méreteinek ismeretében elégedett vagyok ezzel a tesztképpel.

NGC 7023 Írisz-köd szépséges reflexiós köd a Cepheus csillagképben Most először kerestem kifejezetten porfelhős mélyég objektumot hogy gyakoroljam a képfeldolgozását, nagyon kevés expo idő van még csak, mivel a legrövidebb nyári éjszakákon sikerült derült eget kifogni, de gyűjtögetem még amint lehetséges. Addig is fogadjátok szeretettel

2025.05.27-én hajnalban Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Isabis Astrolodge udvarán készült felvételem a Szobrász csillagképben található NGC 55 "Gyöngyfüzér-galaxisról". A csillagvárost az éléről látjuk, alakja elnyúlt és szabálytalan, a fényes magja sem középen látszik. Külső térsége kékes színű, míg magja már kezd sárgás lenni. Sötét sávok szabdalják asszimetrikus alakját. A felvételen számos apró, távoli galaxist is megfigyelhetünk. Magellán-típusú küllős spirálgalaxis, hat és fél millió fényévre van a Földtől, átmérője megközelítőleg 68 500 fényév. Az NGC 55 és a hozzá közeli, szintén látványos NGC 300 galaxis, gravitációs kölcsönhatásban állnak egymással. James Dunlop skót csillagász fedezte fel 1826. július 7-én, az NGC 300-al együtt.

A namíbiaia utazásom első célpontja volt a Nagy Magellán-felhő, amit rögtön az első derült éjszaka el is kezdtem fényképezni. A május közepi időpontban még megfigyelhető volt, de már csak alacsonyan volt látható és hamar el is tűnt, ezért két koraestényi anyagot gyűjtöttem össze róla. Szabadszemmel és binokulárral is nagyon látványos volt! A Nagy Magellán-felhő a Tejút kísérőgalaxisa, magellán-típusú spirálgalaxis, amit a Tejút tömegvonzása fogott meg és torzított el. A déli féltekén már az írott történelem előtti korokban is ismerhették, de az európaiak közül először a hajós felfedezők ismerhették meg a 16. században. Amerigo Vespucci tett róla először megerősített írásos feljegyzést 1503-ban, majd Ferdinand Magellan 1519-1522 közötti expedíciójakor szintén feljegyezte. A Nagy Magellán-felhő 163 000 fényévre található tőlünk, 32 000 fényév átmérőjű. A galaxis kutatása során nagyjából 60 gömbhalmazt, 400 planetáris ködöt és 700 nyílt halmazt találtak, emellett százezres nagyságrendű óriás és szuperóriás csillagot. Az 1987a szupernóva – az utóbbi 400 év legközelibb szupernóvája – szintén itt robbant fel. A Nagy Magellán-felhőben fedezték fel a gamma-pulzárokat is.

Nagyon szép csillagkörnyezetben van, az erőteljes narancssárga színével szinte kiugrik a háttérből, mintha nem oda illő lenne. William Herschel gránátvörösnek írta le, óriáscsillag, a Szaturnusz pályáján túl érne, ha a Nap helyét foglalnà el.

A Delta Boötis egy nagyon szép kettőscsillag, ezen a nagyításon látványa kellemes a szemnek, sajnos a Hold nagyon zavaró észleléskor. A Stabi féle mechanika kissé kényelmetlen, ez a kettőscsillag elég magasan volt az észlelés idején. Azért mégiscsak megvolt, elég jól szemügyre vettem, megjegyeztem hol van. Akár bemutatókon is szerephez juthat. Derültet kívánok minden kedves tagnak!

BN 552 molekuláris felhőkomplexum a Cepheus csillagképben. (részlet) Az LBN 552 rendkívül halvány molekuláris felhőjét tartják a „Lynds Bright Nebula” katalógus egyik legkomolyabb kihívásokkal bíró objektumának. Ha ezt előre tudom, nem mertem volna belekezdeni:) Az objektum kiválasztása egyébként inkább a szerencsének köszönhető. Egy másik, közeli objektumot szerettem volna fotózni, de nagyon nem tetszettek az első képek. Ennél viszont semmi nem látszott az objektumból, logikus volt a választás :D A képen látható még a Cohen 129 (RNO 129) amely a sárgás/narancssárga ködök kis csoportjába tartozik. A szokatlan színezetet a közeli csillag okozza, amelynek fénye intenzíven megvilágítja a sokkal nagyobb, sötét ködkomplexumot. A kép elkészítése viszonylag hosszan elnyúlt, nem volt éppen kegyes hozzánk az utóbbi hetek időjárása.

2025.06.07-e éjszakája az előrejelzések szerint teljesen derült volt, ám az ég minőségét jelentősen rontotta mind a Hold 89%-os megvilágítottsága, mind a légkörben jelen lévő szaharai homok, és a kanadai erdőtüzek égéstermékei is. Eredetileg egy rövid Hold fotózást terveztem a hosszú fokúszú akromátommal, de végül nem így döntöttem, a fő műszerem, a 120/600-as SkyWatcher Startravelt vittem ki az ég alá. Szerettem volna kipróbálni, hogyan szuperál az 1,25”-es Baader Semi-APO szűrőm, ha a flattenerem elé teszem, egy 2”/1,25” menetszűkítő gyűrű elé. Eddig kb szinte minden mély-ég objektumot UHC szűrő + UV/IR blokk szűrő kombóval fotóztam, ami egyfelől lényegében majdnem tökéletesen eltünteti a kromatikus aberrációt, ugyanakkor galaxisok esetében nyilvánvalóan nem a legtökéletesebb választás. Korábban – amikor még nem volt flattener a fényútban – próbálkoztam már a Baader Semi-APO szűrővel, de úgy éreztem, hogy nem kaptam jobb eredményt, mintha csak simán az UV/IR blokk szűrőt használtam volna, a CA mértéke sokkal nagyobb volt, mint vártam. Most azonban ugyanezzel a szűrővel a színi hiba mértéke sokkal kisebb volt, mint korábban, ezt már el tudom fogadni. Ezek szerint számít a lencse görbületi hibájának mértéke is az aberráció mértékében? Vagy pedig a szűrő kameraérzékelőtől való távolságában van a titok nyitja? Mindenesetre nagyon örülök, hogy újra kijutottam az éjszakai égbolt alá, legutóbb április közepén tudtam kimenni, előtte pedig valamikor március vége felé… 2,5 órányi anyagot tudtam végül rögzíteni, amit egyben sikerült is feldolgozni.

Már régóta szerettem volna fotózni az M51-et. Azonban arra nem számítottam, hogy ennyi expó össze fog gyűlni. 26.75 óra.

Ez a gömbhalmaz a bereniké haja csillagképben mintegy 58000 fényév távolságra található. Megfigyelése a tavaszi hónapokban az esti égbolton már kis távcsővel is lehetséges.

A képen az IC 410 (egyéb azonosítói: Sh2-236 és LBN 807) emissziós ködösség látható. Az északi éggömb közkedvelt asztrofotós célpontja a Szekeres csillagkép irányában látható. Úgy tartják, hogy a ködkomplexum látványos megjelenése, a központjában lakó NGC 1893 jelű fiatal csillagokból álló halmaznak köszönhető. A csillagszél által elfújt ritkább gázok és anyagok látványos, íves formákban torlódnak fel a halmaztól távolabb. A sűrűbb képződmények - melyeket a csillagszél még nem tudott szétfújni, - pedig olyan látványos struktúrákat alkotnak, mint az objektum jellegzetes, ebihalra emlékeztető képződményei. Az IC 410 ködösséget ezért Ebihal-ködként is emlegetik. A csillagszél és sugárzás által formálódó ebihalak hatalmas, mintegy 10 fényév hosszúságú, sűrű gázból és porból álló struktúrák, úgynevezett globulák. Ezek a területek csillagok születésének helyszínei. A színes gázfelhőt itt-ott sötét porködök szabdalják. A fotó alapanyagaként szolgáló nyers képek monokróm kamerával és keskenysávú szűrőkkel készültek. A feldolgozás során az úgynevezett Hubble-palettás (SHO), azaz hamis színes eljárás szabályait követtem. 1. alkalom: Első fotózás a Quattro 300P távcsővel, 55 %-os megvilágítottságú Holdvilág mellett. Az udvarban állítottam fel a rendszert. Bortle 5 ég alatt 25x600’’ Ha kép készült. 2. alkalom: Korán befelhősödött, illetve a Hold is felkelt, ezért abba kellett hagyni a fotózást. Néhány képet ki is kellett dobnom. Bortle 5 ég alatt 12x600’’ SII kép készült. 3. alkalom: 23 óra után a célpont alacsonyra süllyedt, ezért célpontot váltottam. Holdmentes, Bortle 5 ég alatt 24x600’’ OIII kép készült. 4. alkalom: Begyűjtöttem mindhárom keskenysávú szűrővel a tervezett 4 óra 10 percnyi anyagot az „Ebihalakról”. Bortle 5 ég alatt 14x600’’ SII, 1x600’’ Ha és 2x600’’ OIII kép készült. 5. alkalom: Első kitelepülés a Quattro 300P távcsővel. Nagyon elégedett voltam. Élmény volt fotózni a nagy távcsővel sötét ég alatt. 3x6x300’’ RGB és 5x600’’ Ha kép készült.

Ezúton megosztom az első monokróm kamerával készített asztrofotómat. A Segítő Kéz nebulára esett a választásom. 2025. első három hónapjában, mindösszesen 5 napon keresztül gyűjtöttem össze a nem túl sok, mintegy 14 órányi expót. Az objektum ebben az időszakban már éjfél előtt 40° horizont feletti magasság alá süllyedt, így általában csak 2-3 órán keresztül tudtam fotózni alkalmanként. Az éjszakák további részében más, magasabban járó célpontok felé fordítottam a LACERTA-t. A monokróm kamerával dolgozni igazi élmény számomra. Mind a terepmunka, mind a képfeldolgozás nagyon izgalmas annak tudatában, hogy egyúttal új lehetőségek is nyílnak előttem, ami a kozmosz részleteinek megjelenítését illeti. A váltás új szűrőket, szűrőváltót és OAG-ot hozott magával. A mechanikát is cseréltem, de ez nincs összefüggésben a kamera váltással.

Halvány, talán ritkán is fotózott területe a Cepheus csillagképnek, emissziós, reflexiós és poködökkel, nem a legszerencsésebb kompozícióban.

Ezen az újra feldolgozott képen a Hattyú csillagkép irányában látható óriási csillagközi emissziós gáz és porfelhő részlete látható. A fotón megörökített Ha régiók (LBN168, LBN171, LBN174 és LBN177) csak kisebb részét képezik a Hattyú középtáján elterülő kiterjedt rendszernek, amely gázokban és csillagokban igen gazdag, továbbá sötét ködösségeket is bőséggel tartalmaz (B144, LDN847 és LDN849). A Tejútrendszerben elhelyezkedő komplexum egyik jellegzetes objektuma az Sh2-101 azonosítóval ellátott izzó gáz- és porfelhő, fényesen világít a kép jobb oldalán. Stewart Sharpless, amerikai csillagász 1959-ben ezzel az azonosítóval rögzítette ködösségeket rendszerező katalógusában e jellegzetes objektumot. Jellegzetessége a HD227018 jelű közeli óriáscsillag UV sugárzása által gerjesztett, Ha atomokat kibocsátó gázfelhő, Tulipán virágára emlékeztető formájából fakad. Ezért viseli a beszédes Tulipán köd nevet is. A kép másik jellegzetes objektuma egy feltételezett fekete lyuk, a Cygnus X-1, mely nem látható ugyan, de a Tulipán köd jobb oldalán látható kékes színű lökéshullámfront elárulja jelenlétét. Ennek kialakulása a fekete lyukból kiáramló anyagsugárnak köszönhető, amely a csillagközi tér anyagával ütközve a látható tartományban is érzékelhető anyagtorlódást hoz létre. A Cygnus X-1 az egyik legerősebb röntgenforrás amit felfedeztek. Éppen ezért az egyik legtöbbet tanulmányozott égi objektum is ebben a kategóriában. A nyári rövid, és egyébként sem mindig zavartalan derült éjszakák miatt nyolc alkalommal települtem ki sötét égbolt alá a Tulipán köd fotózása céljából. A képet színes asztrokamerával készítettem. A végtelen csillagmezőben rejtőző gáz és porködök hatékony megörökítése érdekében Dual-band szűrővel 19 óra 40 percet, RGB-ben pedig 9 óra 24 percet, mindösszesen tehát 29 óra 4 percet exponáltam. Az RGB anyagot a valós csillagszínek visszaadásán túlmenően a teljes kép élénkebb, ragyogóbb megjelenítéséhez is felhasználtam.