SH2-240
2025-02-01
Spagetti-köd vagy Sharpless 2-240, egy szupernóva robbanás maradványa a Tejútrendszerben, amely az Auriga és a Bika csillagképek határán terül el. 1952-ben fedezték fel a Krími Asztrofizikai Obszervatóriumban. A maradvány látszólagos átmérője körülbelül 3 fok, becsült távolsága körülbelül 3000 fényév, kora körülbelül 40 000 év, fesztávolsága pedig nagyjából 160 fényév. A teljes ködösség megörökítéséhez mozaik képeket kellene készíteni, de az időjárási körülmények ezt nem teszik lehetővé. Ezt a képet 5 estén keresztül fotóztam, de így se lett tökéletes, mert egy másik szűrő behelyezésével a fény útjába, az OIII vonalak is rögzíthetőek lennének. Erre pedig további 5 derült éjszakára lenne szükség, amire nincs mostanában kilátás. A szupernóvákról már sokat írtam, de még részletesen nem fogalmaztam meg. Ezért egy rövid ismertető a szupernóvákról: A Világegyetemben lezajló legnagyobb energiájú robbanások közé tartoznak. Egy-egy szupernóva olyan fényes lehet, hogy túlfényli a teljes galaxisának csillag-milliárdjait. A szupernóva robbanás a csillag életútjának végső fázisában következik be, miután a rendelkezésére álló fúziós tüzelőanyagot mind felélte. A szupernovák működését egészen pontosan ugyan nem ismerjük, de a méréseket legjobban magyarázó modellek alapján két nagy családba oszthatóak be. A II-es típusú szupernóváknál a csillag magjának összeesése okozza a robbanást. Ezt a fúziós reakciók gyors egymást követő sorozata váltja ki. Miközben a hidrogén a fúzió során héliummá alakul hő termelődik. A nagyobb hőmérséklet és nyomás lehetővé teszi a nehezebb elemek fúziójának beindulását, sorra létrejön a szén az oxigén, neon és magnézium. Ezek további hőmérséklet és nyomásnövekedést eredményeznek, és egyre gyorsabb ütemben újabb és újabb fúziós reakciókat indítanak be. Létrejön a szilícium és a kén, majd belőlük a vas. A vas az atommagok között egy olyan végső állapotot jelent, amely fúzióval már nem alakul tovább, nem termelődik több energia, így a csillag vas magja összeroppan. Az események drámaian felgyorsulnak, ez az összeroppanás a csillag évmilliárdokban mérhető életéhez képest nagyon gyorsan, néhány óra alatt lejátszódik. Az összeroppanó vas mag helyére persze a csillag külső, könnyebb rétegei is elkezdenek bezuhanni. Közben azonban a csillag közepében a vas egy kis térfogatba zuhan be iszonyatos sebességgel, így felforrósodik és ismét kifelé kezd repülni. Ez a kifelé haladó vas-front találkozik a befelé zuhanó külső rétegekkel. Az ütközés rendkívüli erejű lökéshullámot hoz létre kiszórva a világűrbe a külső rétegeket. Az I-es típusút majd egy következő alkalommal magyarázom el.
