Bolygó észlelések

Barlow lencsével történt egy kissebb nyujtás, első éles próba. Elsőnek rosszul derotáltam a képeket igy azt hittem nem lett jo. Most csak a 2 legjobbat választottam ki és tű pontosan illesztettem, igy használható lett a végeredmény.

Hajnali próbálkozás munka előtt.

A kedvező esti láthatóságot kihasználva kitelepültem a VCSE kávási észlelőbázisára és mepróbáltam lefotózni a Merkúrt, de csak ennyit sikerült kihoznom a felvételből. Napnyugtakor már nagyon alacsonyan volt, az első felvételsorozat után egy kósza felhő pont kitakarta a bolygót. Mire elvonult az a felhő, addigra már teljesen szétkente a légkör a Merkúrt.

Amíg még lehetett ránéztem, később már nincs ideális helyzetben az észlelő helyeimről.

Utológ így kellett volna végig fotóznom, sajnos váltottam DSLR-re - kár volt.

Elég jó magasan volt, így rálestem.

Talán az idényben készült legjobb Szaturnuszom.

Egy jobban sikerült Szaturnusz.

Pont szerencsém volt hogy így sikerült elkapnom a Jupiter arcát így látszik a relatív rövid távú változás a nagy vörös folt után.

17:52-18:19 UT 5,5 mm 60°, 15 mm 70° + 2x Barlow: 218x, 160x. A rajzban mindkettő közrejátszott. Érdemes összehasonlítani az előző rajzzal, az kettővel jobb nyugodtság mellett készült, de ugyanazzal a távcsővel és okulárral. A GRS még nem kelt fel, de volt helyette egy-két érdekes folt. A déli területen számomra szokatlan sávok voltak megfigyelhetők. Mind a négy nagy hold látszott.

A rajzon a legfényesebb pont a Neptunusz. Élőben könnyedén felismerhető volt, mivel színe egyértelműen eltért a csillagokétól. Bár nem olyan kék, mint pl. a Voyager képein, és nem is olyan szép, mint az Uránusz, színe mégis jellegzetes és könnyen felismerhető. A bolygótól balra lévő pontot az észleléskor a Tritonnak feltételeztük. Némi utánajárást követően azonban kiderült, hogy sajnos nem volt igazunk.

Jupiter és három Galilei holdja: Europa, Ganymede és Io (balról jobbra haladva).

Tesztkép az út távcsövemmel, nagyon kedvezőtlen légköri viszonyok mellett. Egy 2X-es barlow lencsével biztosan jobb lett volna, főleg ha a légkör is nyugodtabb.

Kicsit ködös volt az idő, és a szomszédban a megmaradt tűzijátékokat is épp most használták el. Első próbálkozásom volt ez a gif. Autostakkert4, Registax, Adobe after effects-ben raktam össze a videót.

A kép Registax 6.0 programmal lett feldolgozva 450 db. framefilokból.

21:53–22:21 UT; 5,5 mm 60° (228,2x; 16,5'). 436,4x (2x Barlow): A Ganymedes már érezhetően nagyobb, mint a Callisto és az Europa. A Callisto lilás, a Ganymedes sárgás, az Europa inkább türkízes. UHC egy picit kontrasztosabb képet ad a sávok határánál, egyébként nem változtat sokat, egy-két részletet figyeltem még meg a világos csíkokban a becsavarása után. Megjegyzés: A nyíl nyugatot (LM), illetve keletet (bolygó) jelöli. Idővel elkészül a színes változat is.

Jupiter GRS-el A felvétel 12.-e hajnalban készült viszonylag jó körülmények között. Seeing 5/4, Jet 10/9 300/1500 Newton , Barlow x3 , ADC, Asi178Mc 45000 Frame legjobb 15%-a 8 perc Derotáció. As3, Registax, Winjupos, Ps

A Vénusz bolygó vagy másnéven esthajnalcsillag is egy dinamikusan változó égitest, melynek változásait távcsövekkel mi is megfigyelhetjük. Ezeket a változásokat idén is a Svábhegyi Csillagvizsgálóban tudtam nyomon követni, történetesen Magyarország legnagyobb lencsés távcsövével, a 30 centiméteres Zeiss távcsővel. Az első felvételen a még nagyjából 56%-os Vénusz látható, majd a bolygó elkezdett egyre alacsonyabbra mászni az esti égen, ezzel egyidőben látszó mérete növekedni kezdett, fázisa pedig csökkeni. A sorozat elemei május 20 és augusztus 10 között készültek el, egytől-egyig a nappali égbolton. Az utolsó felvétel elkészítésére a bolygó fázisa mindössze 1%-ra csökkent. Hamarosan pedig hajnali égen látjuk majd viszont hajnalcsillagként.

Annyira sötét volt a nyers videó, kész csoda hogy felismerte a Sztekkelő (AS!3) program.

Iszonyat nehéz volt, hogy a laptop képernyőjének fénye full le volt sötétítve.