Bolygó észlelések

A felhők rései között bujkáló Holdat sikerült észlelnem egy nagyon rövid derült időszakban. Megláttam a radaron, hogy nem egészen felhős, kapkodva a fényképezőgép, teleszkóp után tényleg sietve észleltem és készítettem ezt a fotót. Ezen az estén észleltem a Jupitert is a holdjaival. Arra nem volt idő, hogy egy okulárt elővegyek és megnézzem vele az égikísérőnket, gyorsan összezárultak a felhők.

Épphogy sikerült egy videót és néhány képet készíteni a Jupiterről és a holdjairól mielőtt összezáródtak a felhők tegnap este.

2x-szeres barlow-val felszerelve próbálkoztam a már nyugvó Jupiterre, sajnos a légmozgás nagyon nagy volt és ez meg is látszik a képen, csak kevés kép volt használható. Inkább azért érdekes a kép mert mind a 4 Galilei-hold látszódik.

Reggel 5 órakor kezdtem neki a Mars-ot fotózni. Sajnos a nyugodtság nagyon gyenge volt még zenit környékén is. Ennek ellenére egész jó kis részletes kép sikeredett. Jól kivehetők a Marsi régiók mint a Syrtis Major, Hellas Planitia, Arabia Terra, Elysium Planitia és az Északi sarki jégsapka is.

Merkúr-átvonulás a Nap előtt félig-meddig felhőkön át fényképezve 2019.11.11. 13:44:40 UTC, Hegyháti Csillagvizsgáló, Hegyhátásál fényképezte: Hegyi Norbert

Merkúr-átvonulás a Nap előtt félig-meddig felhőkön át fényképezve 2019.11.11. 13:44:40 UTC, Hegyháti Csillagvizsgáló, Hegyhátásál fényképezte: Hegyi Norbert

Szaturnusz és második legnagyobb holdja Rhea. A holdat Giovanni Domenico Cassini fedezte fel 1672-ben.

Binokulárban is megkapó látvány volt a fényes bolygópáros, de a legszebb látvány augusztus 14-én hajnalban volt, amikor talán a legközelebb látszódtak egymáshoz. 31x-es nagyításon nézve a bolygókat és a Jupiter holdjait, megfogalmazódott a fotózásuk gondolata is. Szerencsére a bolygókamerám látómezejébe is befért a kettő bolygó. A Jupiteren a rossz nyugodtság ellenére egész sok részlett jött elő, a Mars viszont még távol van ahhoz, hogy alakzatok mutatkozzanak meg ezzel az összeállítással. Kettő kép készült az együttállásról. Az első fotón hagytam beégni a bolygókat, hogy láthatóak legyenek a Jupiter holdjai és a háttércsillagok. A második fotó egy kompozit kép, ami azt jelenti, hogy külön videót vettem fel a Galilei holdakra és a bolygókra, majd ezeket maszkoltam. A fotó a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Tehetség Program kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

Szezon első Jupitere. 2 felvétel végképét derotáltam winjupos programmal.

Barlow lencsével történt egy kissebb nyujtás, első éles próba. Elsőnek rosszul derotáltam a képeket igy azt hittem nem lett jo. Most csak a 2 legjobbat választottam ki és tű pontosan illesztettem, igy használható lett a végeredmény.

Hajnali próbálkozás munka előtt.

A kedvező esti láthatóságot kihasználva kitelepültem a VCSE kávási észlelőbázisára és mepróbáltam lefotózni a Merkúrt, de csak ennyit sikerült kihoznom a felvételből. Napnyugtakor már nagyon alacsonyan volt, az első felvételsorozat után egy kósza felhő pont kitakarta a bolygót. Mire elvonult az a felhő, addigra már teljesen szétkente a légkör a Merkúrt.

Amíg még lehetett ránéztem, később már nincs ideális helyzetben az észlelő helyeimről.

Utológ így kellett volna végig fotóznom, sajnos váltottam DSLR-re - kár volt.

Elég jó magasan volt, így rálestem.

Talán az idényben készült legjobb Szaturnuszom.

Egy jobban sikerült Szaturnusz.

Pont szerencsém volt hogy így sikerült elkapnom a Jupiter arcát így látszik a relatív rövid távú változás a nagy vörös folt után.

17:52-18:19 UT 5,5 mm 60°, 15 mm 70° + 2x Barlow: 218x, 160x. A rajzban mindkettő közrejátszott. Érdemes összehasonlítani az előző rajzzal, az kettővel jobb nyugodtság mellett készült, de ugyanazzal a távcsővel és okulárral. A GRS még nem kelt fel, de volt helyette egy-két érdekes folt. A déli területen számomra szokatlan sávok voltak megfigyelhetők. Mind a négy nagy hold látszott.

A rajzon a legfényesebb pont a Neptunusz. Élőben könnyedén felismerhető volt, mivel színe egyértelműen eltért a csillagokétól. Bár nem olyan kék, mint pl. a Voyager képein, és nem is olyan szép, mint az Uránusz, színe mégis jellegzetes és könnyen felismerhető. A bolygótól balra lévő pontot az észleléskor a Tritonnak feltételeztük. Némi utánajárást követően azonban kiderült, hogy sajnos nem volt igazunk.