Összes észlelés

Az elmúlt időszakban mindenki a bolygósorról kérdezett, de az igazi látványosság ennek árnyékába került. 28-ig látható a bolygósor, 26-án hajnalban viszont egy csodás együttállást láthattunk. Épp kelt a Fiastyúk nyílthalmaz, amikor még a helyszínt kerestem. Aggódtam picit mert felhők is gyülekeztek pont ott, ahol a célobjektumok kelnek. A mező egészét egy magányos szénabála törte meg. Ez lett végül a fő fotótémám. A holdsarlót és vele együtt a földfényt már csak akkor pillantottam meg, mikor már a felhők mögül ért ki. Utoljára a Vénusz kelt fel a horizonton. Maga a Vénusz és a Hold együttállása is gyönyörű látvány volt, de a látványhoz a Fiastyúk nyílthalmaz jelenléte is nagyban hozzájárult.

Szerencsére időben vettem észre a mellettem lévő növényen hálót készítő pókot, így az együttálláshoz valami előtér is került.

24-én hajnalban hosszú idő után ismét a Szent Jakab sétányon fotóztam. Sokat változott a helyszín március óta. Mikor odaértem, még a Vénusz a horizont alatt járt, és a Holdat is egy fa takarta. Gyorsan kellett új helyszínt találni, a régi nem volt megfelelő a teljes bolygósor megörökítéséhez. A sétány egyik hátsó útján sikerült jó helyet találnom, ahonnan a Vénusz a fák között kelt és a Hold a többi bolygóval együtt a kilátó és a sétány fahídjai felett látszódtak. A kisebb tavak víztükrét a nádas eltakarta, de a képen mégis látható egy pici vízfelszín. Hajnalban a hazaút előtt a Merkúrt is igyekeztem szabad szemmel megkeresni, de a horizonthoz való közelsége miatt elveszett a hajnali horizont fényében.

Meló után felnéztem az égre és láttam hogy ragyogóan tiszta az ég. Ennél nem is kellett több, hogy bringára üljek és induljak fotózni. Helyszínnek Botfát választottam mivel nagyon közel van és viszonylag elfogadható az ég is. Itt pillantottam meg életemben először a Tejút sávját a saját szememmel még 2018-ban. Meredek kompozíció tudom, de mindíg is szerettem volna egy várostáblás asztrotájképet.

Hajnali Bolygósorakozó Néhány VCSE tagtársammal kitelepültünk megfigyelni a hajnali bolygóegyüttállást az egyik kedvenc helyemre az egész megyében. Bagod és Boncodfölde közötti tisztást választottuk ki a remek horizontja és kellemes hangulata miatt. "Időről-időre előfordul, hogy egyszerre láthatjuk a Naprendszer összes bolygóját. Ilyen legutóbb 2020 nyarán fordult elő, amikor a Naprendszer összes bolygója ugyanabban az egyórás időszakban megfigyelhető volt. Ez nem egyedülálló esemény, mivel 2005-ben és 2016-ban hasonló jelenséget figyelhettünk meg. Most 2022. június második felében, keletről délre (balról jobbra) tekintve nemcsak láthatjuk az öt szabadszemes bolygót, hanem a Naptól mért távolságaik sorrendjében következnek: keleten a Merkúr, majd jobbra haladva a Vénusz, a Mars, a Jupiter és végül a Szaturnusz." (Forrás: http://vcse.hu/a-2022-es-bolygofuzer-megfigyelese-agoston... ) A Merkúrt szabad szemmel sajnos a halványsága és horizonthoz való közelsége miatt nem tudtuk megfigyelni. Adatok: Canon 6D & Samyang 20mm F/1.8 2 elemes panoráma 2022 06 19 4:15 Bagod-Boncodfölde

Próbálkoztam fotóval is de nem nekem való az asztrotályképezés így a rajznál maradtam. Gondoltam ezt is ki kell próbálni. A vizuális látványt nem tudtam visszaadni, vagy csak nekem nem megy de talán kezdésnek jó lesz.

A nyári estéken ha kivárjuk az éjszakát páratlan látványban lehet részünk. Galaxisunk fényesebb régiója a centrum emelkedik a horizont fölé. Ha elhadjuk a városok fényszennyezett utcáit és egy sötét helyen kémleljük a Dél-Keleti horizontot akár szabad szemmel is észrevehetjük halvány derengését. Észlelőtársammal is pontosan így tettünk szombat éjjel. Misefa és Nagykapornak mellett lévő magas dombra másztunk fel a nyári égbolt látványáért.

A bolygók után jött a Nap. Itthon vettem észre pár képen, hogy szép zöld a Nap felső része. Eddig még nem találkoztam ezzel a jelenséggel, így nagyon örültem neki...

Természetesen, versenytől mentesen teszem fel a képet. Semmi opciót nem akartam, hogy mindenféle csodát műveljek a képpel. Kimentem a bolygókat fotózni nagy nagyításon, és mivel sokan kérdezősködtek, hogy milyen a média által hatalmasra beharangozott bolygósor, ezért vettem a fáradtságot és pár kép erejéig lőttem rá úgy amúgy kézből, mert ugye az állványom foglalt volt. Én alapból esélytelennek találtam hogy megörökítsem a Merkúrt, ahogy néztem az objektívem még éppen befogta volna 10 mm-en, de a fénye bőven elveszett volna. 04:05-kor készült a kép, megvárva hogy a Vénusz a távoli fák fölé emelkedjen. Ekkor a Merkúr éppen a horizonton tartózkodott csak. Még utána vártam annyit, hogy a 200/1000-es csővel 3x nyújtáson megtaláltam a Merkúrt, de értékelhetetlen videót sikerült belőle készíteni. Aznap hajnalban nem volt jó a légkör nagy nagyításon, csak a Szaturnuszt, a Jupitert és a Marsot sikerült feldolgoznom. A képet annyit piszkáltam meg, hogy az átalakított gép vörösét kicsit visszavegyem. Személyes vélemény, hogy hajnali 3-kor viszont vizuálisan nagyon szép volt, és bizony a bolygósor kiemelkedett a sötét ég hátteréből.

Hajnalban a Gellért-hegyre mentünk fel, onnan volt biztos rálátás a bolygókra. A kép 18mm-en készült. Mivel a látómezőbe nem fért bele, így 6 darab panelből lett összerakva. 03:35-kor készültek a képek. Féltem, hogy a városi fények ellehetetlenítik a dolgot, de meglepetésemre nagyon szép egünk volt. Igaz csalóka is volt, mert távcsővel már nem nagyon akartak jönni a részletek. Ahogy jött fel a Nap, úgy lettek egyre szebbek a bolygók távcsőben, érdekes élmény volt.

VCSE 2022 bolygósorakozó című pályázatra készített felvételem. Egy barátommal elhatároztuk, hogy hajnalban észleljük, és ha tudjuk megörökítjük eme ritka együttállást. Közben jót beszélgettünk az univerzum csodáiról. Nagyjából hajnali 3 órakor keltünk és 3:15-kor már az észlelőhelyen voltunk, egészen napkeltéig. Az észlelőhelyet előzetes felmérés után választottam a lakóhelyemtől nem messze lévő kis dombon. A légköri nyugodtság igaz nem volt a legjobb, de ahogy hajnalodott, egyre tisztább lett. Egyedül a Hold erős fényszennyezése nehezítette a felvételek készítését. Fotózás közben binokulárral végeztünk Hold és bolygó megfigyelést is. Újabb maradandó élménnyel gazdagodtam. A felvételt Nikon D610 típusú fényképezőgéppel és egy Tokina ATX 17mm-es objektívvel készítettem. Kettő "szeletből" lett összeillesztve a végleges fotó. Az utófeldolgozást Adobe Lightroom és Photoshop programokkal végeztem. Az 5MB-os feltöltési korlát miatt , kissé romlott a felvétel minősége.

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, az Antares régióról. A Trahütten település közelében lévő szállásunk melletti észlelőréten kiváló lehetőég nyílt az alacsonyan, délen elhelyezkedő mély-ég objektumok észlelésére. A Skorpió csillagképben található ködösség a nyári égbolt egyik legszebb objektuma. A képen alul található az Antares, egy vörös óriáscsillag, ellette a Messier 4 gömbhalmaz. Rajtuk kívül emissziós ködök, sötétködök és reflexiós ködök is megtalálhatók a felvételen. A ködkomplexum magjában található a Rho Ophiuchi kettőscsillag, ami 360 fényév távolságban vannak tőlünk.

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, a Messier 6 "Lepke-halmazról". A Trahütten település közelében lévő szállásunk melletti észlelőréten kiváló lehetőég nyílt az alacsonyan, délen elhelyezkedő mély-ég objektumok észlelésére. A Lepke-halmazt itthonról csaknem lehetetlen megfigyelni, mivel nagyon alacsonyan van a déli égbolton. A halmaz viszonylag kevés tagból áll, távolságuk egymástól egyenletes, a halmazt alkotó csillagok mérete is egymáshoz hasonló. A csillaghalmaz kissé elnyúlt alakja egy lepkét formáz. A legtöbb tagnak kékes színe van, de a bal oldalon az egyik csillag szembetűnően vöröses színű. Giovanni Battista Hodierna volt az első, aki írásos megfigyelést hagyott ránk, 1654-ben. 1746-ban Jean-Philippe Loys de Chésaux újra felfedezte a csillaghalmazt, végül Charles Messier felvette katalógusába a halmaz 1764. május 23-ai megfigyelése után. Távolsága tőlünk 1600 fényév, átmérője 12 fényév, kora 92 millió év. 120 csillagból áll.

Szép együttállás La Palma egéről. A vonuló felhők a végén nagy szép képeket eredményeztek. Mikor még a Holdat takarták a felhők, igazán különös érzést kelltett bennünk a két bolygó látványa.

Szép bolygósor, előtérben a La Palmán sok helyen megtalálható különös lila virágok sziluettjeivel. Délebbről sokkal jobb a sorakozó megfigyelése, mint otthonról.

Rendkívül erős állatövi fény La Palma egén. Előtérben egy asztrofotós vörösszínű fejlámpájának fénycsíkja, mögötte a hegyről lefelé tartó autó fényszórójának vonala, felettük pedig a Jászol halmazig érő állatövi fény fénykúpja. Mindez a vastag felhőréteg felett.

Szép holdfelkelte után mire magasabbra jött a Hold, megjelentek a fátyolfelhők, amik inkább növeltek a kép szépségén, mintsem zavaróak lettek volna.

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, a Messier 20 "Trifid-ködről", illetve a felette elhelyezkedő Messier 21 nyílthalmazról. A Trahütten település közelében lévő szállásunk melletti észlelőréten kiváló lehetőég nyílt az alacsonyan, délen elhelyezkedő mély-ég objektumok észlelésére. A felvételen egyből feltűnő a bíbor színű Trifid-köd, amit a sötét porfelhők látszólag három részre osztanak fel, innen jön az elnevezése is: trifid -> "három lebenyre osztott". A Trifid-ködben aktív csillagkeletkezési régió található, magát a ködöt fiatal O típusú óriáscsillagok gerjesztik, emiatt bocsát ki fényt a hidrogén-alfa hullámhosszon. A vöröses területet egy örvénylő, kékes reflexiós köd veszi körül. Az objektum része egy nyílthalmaz is, így az M20 egyszerre tartalmaz emissziós ködöt, reflexiós ködöt, sötét ködöt és nyílthalmazt is :) Charles Messier fedezte fel 1764. június 5-én. 5000 fényévre található tőlünk, átmérője 42 fényév. Az egyik legfiatalabb ismert csillagkeletkezési terület. A Trifid-köd fölött tűnik fel a Messier 21 nyílthalmaz, a két objektumot egyszerre fedezték fel. A halmaz ritkás, kevés tagból áll. Közepén sűrűbben helyezkednek el a csillagok, a magtól kifelé gyorsan ritkul, viszont tagjai jóval fényesebbek a környező csillagoknál. Megközelítőleg 4000 fényévre található a Földtől, 6,6 millió éves, átmérője 36 fényév. 40-60 tagból áll a 780 naptömegű halmaz.

2 nap próbálkozás után június 13-án sikerült egy szemléltető értékű fotót készítenem a június második felére beharangozott nagy bolygóparádéhoz. Egyelőre helyszínt nem kerestem, a tiszta horizontú hátsó kertből készítettem az első képeket.

A fotózás helyszíne Trahütten Ausztria Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/1000-es Newton-tubussal, Canon 6D (átalakított) fényképezőgéppel, Optolong L-eNhance szűrő, és Skywatcher F/4-es kómakorrektorral, illetve vezetéshez 9×60-es SVBONY gyártmányú keresőtávcsővel. A vezetőkamera ASI120MM volt. A felvételek rögzítését és a vezetés koordinálását ASI AIR Pro (RasPi) és Asiair szoftver végezte. Fókusz beállításhoz ZWO EAF autofocuser-t használtam. Mezősimítást flat-box-al készítettem. A képfeldolgozást Siril szerkesztővel készítettem.