Összes észlelés

Az NGC 40 egy kb 1 és egynegyed fényév átmérőjű planetáris köd a Cefeusz csillagképbe, mely tőlünk kb. 3500 fényévnyire van. Egy ekkora távcsővel ez meglehetősen pici objektum, de nagyszerű támpont a fotó komponálásában, ugyanis nincs egyedül, mint ködösség. A planetáris köd a CTA 1, másnéven (SNR) G119.5+10.2 előtt terül el. A háttérben lévő szupernóva maradvány 4600 fényévnyi távolságban lebeg a világűr messziségében. Míg a planetáris köd roppant fényes, addig a szupernóva maradvány nagyon halvány. Egy 10 perces nyersen 1-2 apró foszlány látszódik csak, azonban az átlagolt 20 órás felvételen már szépen előjön az információ és hamar kiderült, hogy igencsak komplex területről van szó. A fotóm nem szokványos módon, tehát LRGB-ként készült, hanem H-alfa OIII bicolor adta a hátteret, ahol blendézve lett külön a ködösség az adatokból, majd a procedúra legvégén felkerültek a csillagok is, melyeket az RGB adatokból kevertem ki. Ennél a fotónál derült ki, hogy bizony a kamerám öregszik, ezért a darkok már nem voltak elég hatékonyak, így újabbakat kellett csinálni. Míg az LBN331 nem volt annyira látványos szerintem, addig ez a terület igencsak feltűnő egyébként. :)

Régen készítettem már tájképet, de ez egy olyan este volt, amit már vártam, hogy legyen. Teljesen derült, nyugodt égbolt kellemes idővel és nyári csillagképekkel úgy, hogy közben már rendesen éjjel van. A Nagy Nyári Háromszög még ott ragyog az égen a Hattyúval, Sas csillagképpel és a Lanttal, igaz már nyugat felé elmozdulva. Kelet felé meg jönnek már a téli látványosságok is, és persze az égboltot nagyrészt őszi csillagképek uralják. Csillagászati szürkület után a fényes műholdcsíkokból is kevesebb lesz a képeken mert a Nap mélyre megy a horizont alá délnyugaton. A felvétel egy többsoros panoráma, ahol az állvány magától fordult általában délről észak felé az óramutató járásával ellentétesen. Addig lehetett élvezni a csillagos égbolt látványát természetesen. Darkokat használtam minden egyes panelhez. Korábban igaz csináltam minden képsorozathoz szinte, de elfelejtettem őket összerakni. Ez itt most megtörtént. :)

Reflexiós köd a Cepheus csillagképben található, tőlünk mintegy 1200–1300 fényév távolságra. Az őt alkotó por és gáz a közeli fényes csillagok fényét veri vissza. A köd központi, szellemszerű alakzatokat formáló része körülbelül 2 fényév kiterjedésű. A nevét a kísérteties alakokra emlékeztető formájáról kapta. Az utóbbi három héten minden „derült” éjszakát fotózással töltöttem. Már a legvékonyabb fátyolfelhő is jelentősen rontotta a nyers képek minőségét. Ehhez a képhez majdnem 500! nyers képet használtam fel.

Ennek a felvételnek egy részét a spanyolországi napfogyatkozás alatt csináltam távvezérelve. A feldolgozással mindig várok egy olyan időszakra, amikor vagy túl fáradt vagyok valamit is dolgozni kint a szabadban, vaaagy esik az eső ami mostanság ritkaságszámba megy. Az SHO felvételeket Bortle 5-ös ég alól készítem, ahol az LRGB egyszerűen már nem megy vagy csak kompromisszumokkal. Mivel SHO, ezért enged némi alkotói szabadságot, ám lesz, akinek nem tetszik ez a színvilág, másoknál meg pont fordítva. Én szeretem ezeket a hirtelen kék átmeneteket. Nekem így dobja ki a keverés és a zöld levonása, illetve némi görbézés után. A csillagmező mesterséges RGB az SHO információból, előzetesen élesítve életlen maszkkal, majd raszterrel rárakva a háttérre.

Nem fér bele az egész galaxis a látómezőbe, ezért választottam egy részletet, ami teljesen kitölti a képet. Arra nem számítottam hogy szinte csillagaira bomlik a galaxis.

Itt már készítettem felvételt úgy, hogy a víz majdnem a gáton átbukott. Az itt ebben az esetben egy stéget jelent, merthogy a tó közepére nem mentem be akkor. Szép is lett volna december 28-án... Mostanra a tó szinte teljesen kiszáradt. A hőség hatalmas repedéseket gyártott a betonkeményre száradt iszapban. Szomorú és egyben szürreális látvány volt a világos felszínen fotózni a szép csillagos égbolt alatt. A felvételnél jártam úgy, hogy a panorámafejem lemerült, ezért manuális rotátorral oldottam meg a problémát, de mivel ott pontosan nem lehet átfedést állítani, ezért a szokásosnál sokkal tovább tartott az egész fotó elkészülte. Nem gondoltam volna, hogy ezt a fajta képet megtudom csinálni, de a rendkívüli aszály tett róla.

Telihold után, kicsábított az egyébként csodálatos ég. Kíváncsi voltam, hogy látszik-e bármi is, látszott...

NGC-7822 (Kérdőjel-köd, SH2-171) a Cepheus csillagképben található nagy méretű por és gázköd. Távolsága mintegy 3000 fényév. A kozmikus kérdőjel alatti pont (SH2-170) már nem fért a látómezöbe, ezért nincs ott. Ezt a csillagkeletkezési területet változatos oszlopszerű alakzatok tarkítják. A fotót keskenysávú Hα és OIII szűrővel készítettem.

Kicsit elcsúztam a publikálásokkal egy műtét után, ahol a bal karom egy darabig ki lett vonla a forgalomból, így a gépeléstől kezdve a mindennapi rutin is felejtőssé vált. Talán most így október elején érzem, hogy használható a kezem. Szerencsére a kényszerpihenő közben azért feldolgoztam pár asztrofotót, de egészen augusztusig el vagyok késve a fotókkal. A mostani felvételemet úgy próbáltam feldolgozni, ahogyan én láttam szabad szemmel. Igen... A korábbi 100 ezres likeokat hozó képnél sokakban felvetült az a vélemény, hogy inkább néztük volna a totalitást. Néztük! Ugyanins annyira jól sikerült a terv, hogy a lánykérés után még volt bőven 30 másodpercünk vizuálisan is megfigyelni a jelenséget. Szabad szemmel a 8° alacsonyan lévő koronát én sárgásvörösesnek láttam. Látszódott a szálas szerkezet, valamint 8 óra tájban egy hatalmas protuberancia is. Az egész kísértetiesen egyfajta füst előtt derengett, tehát nem volt olyan fekete és kontrasztos, mint várta volna az ember. A spanyol füstnek hála szépen látszódott a Hold árnyéka, ahogy keresztülvonult a tájon. Északon felhőket vettem észre a totalitás alatt, mert nem látszódtak a fényszóródás miatt korábban. Az 1999-es teljes napfogyatkozás alkalmával fehér koronára emlékszem, de persze akkor magasan volt a Nap.

Napmegfigyelés tartottunk ebben a szép őszi időben. A napkorongon finom, filamentekkel átszőtt kromoszféra részletei rajzolódnak ki, több kisebb aktív területtel. A jobb felső régióban egy látványosabb, fényes aktív terület figyelhető meg, a peremen pedig egy nagyobb protuberancia is látható volt. A nyugodtabb területeken is szépen kirajzolódik a kromoszféra jellegzetes szemcsézettsége és fibrilláris szerkezete.

18:56-19:10 (UT) között készült rajz.

A felvétel az Észak-Amerika-köd (NGC 7000) leglátványosabb és legaktívabb csillagképző régióját, a Cygnus-falat (Cygnus Wall) mutatja be. Ez a fényes, ionizált gáz- és porfal a köd "Mexikói-öböl" elnevezésű területén húzódik. A kép hamisszínes Hubble-paletta (SHO) feldolgozással készült 4 nm-es keskenysávú szűrők segítségével, míg a csillagok természetes színét a külön rögzített RGB felvételek biztosítják. Feldolgozás: Astro Pixel Processor, Siril, Photoshop.

A VCSE Illancson (Neptunusz Obszervatórium) megrendezett észlelőhétvégéjén, 2026.09.12-én készült fotóm az Sh2-132 katalógusszámú Oroslán-ködről. Az okostávcsőről letöltött FITS formátumú képeket a korrekciós képekkel együtt letöltöttem a számítógépemre, és a szokásos módon, Astropixel Processor és Pixinsight szoftverek segítségével dolgoztam fel. Nevét a két felső részén található vöröses, gomolygó, sötétködökkel tarkított képződményről kapta, mely egy oroszlán sörényére hasonlít, míg a kép jobb felén az oroszlán hátsó fele rajzolódik ki, a jobb felső vöröses ív pedig az oroszlán farka is lehetne. Alacsony felületi fényességű emissziós köd, főként vörös színű hidrogén és a kék színű oxigén alkotja. A ködösség anyagát a benne lévő csillagok, különösen a HD 211564 és HD 211853 Wolf-Rayet óriáscsillagok gerjesztik erős sugárzásukkal. A gerjesztett gáz az alkotó anyagokra jellemző hullámhosszakon bocsájtják ki ezt a többletenergiát, ezért is láthatjuk a ködösséget a látható fény tartományában. Az objektum távolsága 10.000 - 12.000 fényév.

A VCSE Illancson (Neptunusz Obszervatórium) megrendezett észlelőhétvégéjén, 2026.09.12-én készült fotóm az IC 405 katalógusszámú Lángolócsillag-ködről. Az okostávcsőről letöltött FITS formátumú képeket a korrekciós képekkel együtt letöltöttem a számítógépemre, és a szokásos módon, Astropixel Processor és Pixinsight szoftverek segítségével dolgoztam fel. A felvételen az IC 405 "Lángoló csillag-köd" látható, melyet az AE Aurigae szökevénycsillag gerjeszt (a ködösség közepén), mely nagy sebességgel halad el a gázfelhő közelében. A csillag egy kettős rendszer tagja lehetett, mely két millió évvel ezelőtt az Orion csillagképben egy másik kettőscsillaggal történt közeli találkozást követően kezdte el száguldását a Tejúton keresztül. Az 53 Arietis és Mű Columbae is az esemény részesei voltak, a negyedik résztvevő egyelőre ismeretlen.

Ezuton szeretném megmutatni az első, de nem utólsó fotómat. Bakancslistán volt. Millió hiba és ébren töltött percek vannak benne. De már látom, hogy ez csak a kezdet... Ezen a képen az Androméda(M31) látható. Távolsága a Naptól 2,5 millió fényév. A hozzánk legközelebbi extragalaxisok egyike, a Lokális Csoport legnagyobb tömegű galaxisa, csak a Tejútrendszer körül keringő törpegalaxisok vannak közelebb nála. Átmérője 220 ezer fényév. Tizennégy törpegalaxis kering körülötte. Tömege 800-1500 milliárd naptömeg. 400 000 km/h sebességgel közeledik a Tejútrendszerhez. Körülötte keringő törpegalaxisok a balról az M32 és jobba lent az M110. Tiszta időben szabad szemmel is megfigyelhető a Cassiopea-tól nem messze.

A Triangulum galaxis (más néven Messier 33) egy spirálgalaxis, amely mintegy 3 millió fényévnyire van az Északi háromszög (Triangulum) csillagképben. ) A Triangulum-galaxis a Lokális Csoport nevű galaxishalmaz tagja, gravitációs kapcsolatban áll az Androméda-galaxissal. Méretre kisebb mint a Tejútrendszer vagy az Androméda-galaxis.

A spanyolországi napfogyatkozás után elutaztunk a Kantábriai-hegységbe, a Collado de Llesba kilátóponthoz egy asztrotájképezéshez. Az odaút meglehetősen izgalmas volt a kanyargós hegyi utakon, és egy duzzasztógátat is megnéztünk útközben. A kép előterében a "Monumento al Oso Pardo" avagy Barnamedve emlékmű látható az 1700 méter magasan fekvő kilátóhelyen. A félreeső, távoli hely és a hideg ellenére nagyon sokan kempingeztek és nézték a Perseidák meteorrajt. A látványos csillaghullásból én is láttam néhány meteort.

Egy korábbi képem újrafeldolgozása, ezúttal drizzle eljárással stackeltem a nyers képeket, és igyekeztem figyelni a csillagok alakjára is. Igyekeztem visszafogni magamat a szaturáció beállításánál is :) 2023.06.18-án hajnalban Namíbiában, az Isabis Astrolodge udvarán készült felvételem a Szobrász (Sculptor) csillagképben található NGC 253 galaxisról. A felvételen látható, hogy alacsony szögben fordul felénk a galaxis, csaknem az éléről látjuk. Látszólagos mérete csaknem eléri a telihold látszólagos méretét. Míg a széle kékes színű, a mag sárgás fénnyel ragyog, sötét sávok, porfelhők szabdalják felületét. Magyarországról megfigyelve éppen csak felemelkedik a horizont fölé, ezért nagyon nehezen figyelhető meg. Ugyanakkor Namíbiában majdnem az zenitig emelkedik, hajnalban kiváló célpont volt. Caroline Herschel fedezte fel a küllős spirálgalaxist 1783-ban, miközben üstökösöket keresett. A Szobrász Galaxishalmaz egyik tagja, közel 12 millió fényévre található tőlünk. Csillagontó galaxis, ami azt jelenti, hogy élénk csillagkeletkezés folyik benne, számos különösen nagytömegű csillaghalmazt fedeztek fel belsejében.

Caldwell 9 (Barlang-köd SH2-155) egy kiterjedt, de halvány diffúz köd a Cepheus csillagképben. Emissziós, reflexiós és sötét ködöket tartalmaz. Nagyjából 2400 fényév távolságra van a Földtől és 10 fényév kiterjedésű. Az SH2-155 ionizált hidrogén régió, amelyben csillagkeletkezési tevékenység zajlik.

Caldwell 9 (Barlang-köd SH2-155) egy kiterjedt, de halvány diffúz köd a Cepheus csillagképben. Emissziós, reflexiós és sötét ködöket tartalmaz. Nagyjából 2400 fényév távolságra van a Földtől és 10 fényév kiterjedésű. Az SH2-155 ionizált hidrogén régió, amelyben csillagkeletkezési tevékenység zajlik.