Összes észlelés

A Jacoby 1 az egyik leghalványabb planetáris köd az északi égbolton. 1993-ban fedezte fel G.H. Jacoby és G. van de Steene a 2,1 méteres Kitt Peak távcsővel. Találtam olyan adatot is, ahol a felfedezés dátuma 1995. Tőlünk 2600 fényévnyi távolságra van és rendkívül alacsony felszíni fényességű (20 M/négyzet ívmásodperc) ez az ősi planetáris. Mérete 11x11 ívperc.

A Kopernikusz kráter az egyik legszebb kráter, nincsen párja a Holdon és még az egész Naprendszerben is kevés a konkurense. Érdekesség még a holdi Kárpátok vonulata illetve a Gambart dómok. Kopernikusz kráter adatai: Átmérője 93km mélysége 3760 méter. Sáncfala 900 méterre magasodik a síkság fölé. Központi csúcsa eléri az 1200 métert. A kép 10000 képkocka legjobb 30%százalèka.

Az M27 súlyzó-köd körülbelül 1200 fényévnyire található a Vulpecula (Kis róka) csillagképben. Nem szabad azonban összetéveszteni a Kis Súlyzó-köddel, ami egy teljesen más objektum! A Súlyzó-köd a bolygóköd néven ismert ködtípus . Ezeknek az objektumoknak semmi közük a bolygókhoz, de azért ismertek, mert gyakran felpuffadt, gömb alakúak. Bolygóködök akkor keletkeznek, amikor egy Nap-szerű csillag kezdi elérni élete végét, és elkezdi ontani a külső rétegeit az űrbe. A csillagból kiáramló töltött részecskék - úgynevezett csillagszél - árama nem képes nagy kozmikus anyagdarabokat kilökni, hanem finoman elfújja a kisebb részecskéket. Az így létrejövő táguló héj adja a bolygóköd jellegzetes alakját. A képet 90-95%-os holdfázisban készítettem, ami nem a leg ideálisabb mélyég objektumok fényképezésére, de mivel tiszta volt az ég, hát valamit csak kell fotózni.

A 13P/Olbers üstökös  periódusa (keringési ideje) körülbelül 70 év. Így a Halley típusú üstökösök közé sorolják, amelyek periódusa 20 és 200 év között van. A 13P üstököst felfedezőjéről, a kiemelkedő német csillagászról, Heinrich Wilhelm Olbersről (1758-1840)nevezték el.Olbers először 1815-ben figyelte meg az üstököst. Később a csillagászok 1887-ben, 1956-ban, illetve 2023-tól ismét megfigyelték, amint az visszatért közelünkbe. Perihéliumát 2024.június 30.-án érte el. Pályája 0,93-as excentricitású, Napközelpontjában 1,175, naptávolban pedig 32,56 Csillagászati Egység távolságban van a Naptól. A kép meglehetősen sietősen készült , városi fényszennyezés mellett, a környező épületek behatárolják a látást, az üstökös szürkületben lett fotózva.

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett észlelőhétvégéjének félholdas életképe

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett észlelőhétvégéjének villámos-félholdas életképe

22:08-23:26 UT LM=408' 10x: Az LM a Scutum-csillagfelhő közepét mutatja. Az M 11 az LM közepének fényes trapézától közvetlenül délnyugatra látszik. Van benne grízesség. Összesen tucatnyi Barnard-sötét ködöt tudtam beazonosítani. Nem volt annyira jó az ég, hogy egyből mindegyik tisztán látszódjon. Általában csak azt lehetett érzékelni, amelyikre éppen koncentráltam, kivéve talán a B 103-mat és B 111-et, ezek térkép segítsége nélkül is könnyen behatárolhatók. A beazonosított ködök területén kívül is vannak inhomogenitások. A látómezőn kívül, az M 11-től délre látszik az NGC 6712 gömbhalmaz és az M 26 is. A központi tarpéz északi csillaga, az R Scuti most a fényesebb időszakában lehetett. Megjegyzés: Máskor kontrasztosabban látszódnak a ködök. Az M 11 nagyon nehezen látszott csak szabad szemmel. Egyébként nagyon jó volt az ég nagy része, sok számomra új objektumot találtam meg.

00:51-01:06 UT 35 mm 56° Kellner okulár -> 34x nagyítás, 98' LM 34x: még minden látszik, aminek kell. Az M 31 majdnem elér az M 32-ig. A porsáv egyértelmű. Az M 110 halványan dereng. Az M 32 hihetetlenül kompakt. Az M 31 magja sárgás, mélyebb árnyalatú, mint amit a légkörtől megszokhattunk. Kellemes meglepetés/látvány, hogy inkább sötét, mint fakó. A mag két oldalán érezhető görbülések, alacsony kontrasztú ívek. Az NGC 206 foltja könnyen észrevehető a hely ismeretében. Megjegyzés: Addig rajzoltam, amíg az M 110 el nem tűnt teljesen. Már alapból sem volt teljesen sötét, valószínűleg még egyszer nekiállok másik okulárral és talán több látómezőnyi területet is felvonultatva.

23:56-00:26 UT 15 mm 70° SWA okulár -> 80x nagyítás, 53' LM 80x: nagyon gazdag LM. A ködösség a halmaz mögött látszik a legjobban, de messzire elnyúlik. Nincsenek annyira markáns részletek, mint az M 17-ben, de a halmaz kompenzál a látványon. Északról egy idő után kifejezetten feltűnő a sötét beharapás. A köd felülete inhomogén. Most láttam szabad szemmel is. Távcsöves mérete ellenére így csak egy kis ködös pötty.

23:04-23:21 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 218x nagyítás, 17' LM 218x: a szomszédos Messier-GH-khoz képest megelehetősen piciny és halvány. Több kiugró csillag rajta egyenetlenül, ezek hasonlóan fényesek. A többi a grízesség része. Elliptikus, egy-két felbontatlan csillaglánc nagy ívben a mag körül. 436x: egy fokkal jobban bomlik, de a derengés nagy része már csak szétkenődik.

22:14-22:38 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 114x nagyítás, 32' LM 34x: gazdag LM. Ködös háttér, LM ÉK peremétől kb. az M 29-ig tart, kicsit tovább északra. A látványos IC 1318 található errefelé. 114x: szép, de nem túl sok csillag, viszont nagy részük fényes és egyenletesen, szabályosan helyezkednek el. A négy legfényesebb egy téglalapot formál. Megjegyzés: Az észlelés a felhők miatt két részletben zajlott: 22:14-22:29, 23:25-23:38 UT. A felhőzet választotta ezt az objektumot.

20:52-21:39 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 218x nagyítás, 17' LM 80x: már nagyon szét akar bomlani, a középső fénycsík jól látszik. 218x: kevés derengés, de azért jól érzékelhető. A jól bontottság ellenére is gazdagnak tud látszani, viszonylag fényes csillagokat tartalmaz. Hatalmas méretű GH. Nyugati fele diffúzabb, mint a keleti. Darabos haló. Kis szemszoktatással kivehető a \"tengelye\" körüli hélix. Egész LM tele csillagokkal, sok csak kis időre és csak EL-sal látszik. 436x: Ezt nem tudtam kommentálni. Az egész LM a GH, mindenhol bontott csillagokkal. Ez volt az első, hogy szabad szemmel láttam, már az észlelés után. Megjegyzés: Nagyon sok felhő, néhány csepp eső.

20:28-21:05 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 218x nagyítás, 17' LM 218x: fényesebb és gazdagabb, mint az M 12. Közepe felé párhuzamos csillagláncok, közöttük nagyobb hézagok. Nagy a diffúz derengés. Nincs annyira sok bontott csillag, a végén már-már keresni kell őket. 436x: a magja is kellemes látvány a követést leszámítva. Grízes, de könnyen kivehető, egyértelmű a lényeg (amikor nyugodt a légkör).

21:23-21:43 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 218x nagyítás, 17' LM 34x: már látszik a gyűrű. Kékes. 436x: néha teljesen fotószerű, élesen kimerevedik. Határozottan kékeszöld, kék felé. A lyuk nagyon éles és szabályos. Az ívek részletei szűrő nélkül jobban látszódnak, UHC-vel csökkenek (itt) a fényességbeli különbségek. A lyukban sávok. Lovasberényből 10x50B-vel is megfigyelhető, mint türkiz pötty.

20:56-21:19 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 218x nagyítás, 17' LM 34x: lazábbnak tűnik, és halványabb, mint az M 10. 218x: elnyúlt. Darabos. Jellegzetes póklábak, egészen a közepétől indulnak. Nincs annyira sok elkülönülő csillag.

20:07-20:46 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 218x nagyítás, 17' LM 34x: a jól ismert háromszögből a keleti csillag narancs, a nyugati kék. Ugyanolyan fényesnek tűnnek. Látszik az NGC 6207. 114x: az M 13 még 1 LM-ben az NGC 6207-tel. 218x: sok tagot nem tudok pozíció szerint rajzolni. Erős derengés, jó pillanatnyi seeing-nél mintha megritkulna, a köd grízesebb lesz. Látszik hézag DK-ra, de még nem ismerhető fel a propeller. Magja DNy-ÉK irányú. A póklábak elágaznak, összekapcsolódnak, kanyarognak. 436x: egész látómezős. A magban is könnyű már kiigazodni. Még mindig van grízesség.

22:01-22:11 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 218x nagyítás, 17' LM M 109B 218x: ehhez az éghez mérten iszonyat halvány, kell neki a 4-es átlátszóság, szerencsére pont jött egy. Közepe táján egy csillag. A küllő sejthető.

21:19-21:55 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 218x nagyítás, 17' LM 34x: fényes és nagy, azonnal feltűnik. Elnyúltsága látható. 218x: sok folt rajta. LM-n kívül látszik az NGC 4217, 4231, 4232 és 4248, ezek semmi részletet nem mutatnak.

20:32-21:17 UT 15 mm 70° SWA okulár -> 80x nagyítás, 53' LM 80x: jól látszik az NGC 5473 (LM-n kívül) és 5477, utóbbi nehezebb és diffúzabb. Tavaly 33T-vel nem tűnt fel (ugyaninnen). Az M 101 is elég halván, olykor egy rossz pillantásra teljesen kihal az LM. Diffúz magvidék. Van a felületén csillag, de nehéz eldönteni, pontosan hol. Van, hogy egyszerre látszik az 5477-tel. Darabokból áll, spirálkarokra utaló ívek. Meg tudtam figyelni a közeli NGC 5474-et is.

19:35-20:26 UT 15 mm 70° SWA okulár -> 80x nagyítás, 53' LM 34x: először sikerült a Struve 1603-at beállítani helyette. 80x: vízszintesnek vettem a párost a látómezőrajzon, az észlelés elején így volt az okulárban is. Kb. 5 mp különbséggel lépnek ki belőle. A nyugati komponens kicsit fényesebb. Nem látom a színüket. Az NGC 4290 nehezen látható, a 4284 éppen, hogy sejthető. 114x: a 4284 valamivel jobban látszik, de a jelenlétén kívül más nem állapítható meg. Azért nem tudtam tovább nagyítani, mert a gyér, gyorsan haladó LM-ben már nem találtam meg. Sokkal nehezebb, mint a 4290. 218x: a 4290 csillagszerű magja szinte folyamatosan látszik. Apró, az M 40 szeparációjával összemérhető rész látható a GX-ből. Megjegyzés: A 2 GX miatt ez egy mélyégészlelés. Örülök, hogy meglettek, a megfigyelés nagy részét a keresésük töltötte ki. Lovasberényből nem lett volna ekkora kihívás, viszont haladni kell a Messier-objektumokkal, és én mindenképpen meg szerettem volna ezeket pillantani, amikor az M 40 került sorra.