Összes észlelés

Az állatövi fény úgy jön létre, hogy a naprendszer síkjában a bolygóközi poron szóródik a napfény és ez a sötét égboltok alól megfigyelhető, általában kényelmesen a tavaszi holdfénymentes estéken nyugat felé tekintve. A jelenség napnyugta után egy órával már szépen látszódik. Magyarországól nézve az esti állatövi fény márciusban a legintenzívebb, de már decemberben is látni, valamint még májusban is megfigyelhető ha tiszta az égbolt. A felvétel készítése közben hirtelen keletkezett a pára a völgyben a kisugárzás által. Míg a dombtetőn 10°C volt, addig a fotóállvány lábai már deresedtek. A felvételnél első három sornyi kép az égboltra követve készült, míg az előtérnél állítottam az élességet, ahogy az alsó három sor készült. A csillagos égbolt RGB felvételei után a panorámafejjel visszatértem a H-alfa ködösségekhez, ott további 12 fotó készült két sorban 90 másodperces záridővel és a H-alfa szűrővel. A kész képeket már csak össze kellett illeszteni.

Egy merész elképzelést valósítottam meg ezzel a képpel: a téli Tejút északnyugati részét szerettem volna megörökíteni, a Cassiopeia csillagkép környékén. Ez a régió az egyik legnehezebben fotózható terület, hiszen halvány ködösségek és megszámlálhatatlan csillag alkotja, amelyek finom kontrasztját nem könnyű visszaadni. A megvalósításhoz kivételesen sötét égboltra volt szükség, ezért választottam a Soltszentimrén található Csonka-tornyot. Ez a 11. századi várrom nemcsak történelmi hangulatot ad a képnek, hanem ideális helyszínt biztosított eddigi legrészletgazdagabb asztrotájképem elkészítéséhez.

A Kúp-köd és a Karácsonyfa-halmaz talán az egyik legszebb mélyég-objektum a Rozetta-ködössége mellett. Ezek a hihetetlen formák jó messzire, kb 2600 fényévre vannak és méretesek is. A Kúp köd magassága kb 7 fényév, de az egész csillagkeletkezési terület 50 fényév átmérőjű is lehet. Az ilyen formák láttán szép az asztrofotózás. Itt talán már sikerült mindent beállítani a távcsőnél, vagy lehet mégsem. Egy problémás eset volt, amikor a számítógép valamiért elfelejtette az órabeállításokat és manuálban az objektumra parancsolva a távcsövet bizony ő azthitte este 19 óra környékén, hogy nappal 10 óra van és szépen oda fordult, ahol a Kúp-köd van, lent a horizont alá. Baleset szerencsére nem történt, de a kamerán volt meglepődés mikor láttam, hogy a távcső majdnem fejjel lefelé van. Akár le is üthette volna a kamerát / szűrőváltót, ami a mechanikától kb két centire megy el. A felvétel HaLRGB, melynél szinkronban az L és az RGB lett feldolgozva, majd összerakva úgy, hogy az RGB színrétegként rá lett téve az L-re. Aztán jött a Halfa mértékkel, majd a csillagok vissza lettek rakva. A gond az RGB-vel volt, mely tiszta bugyirózsaszínes, bíboros volt... azt kellett beállítani, hogy normálisan nézzen ki. Persze a "Rókaprém-köd" környékén mikor a H-alfa az előtérbe van, mögötte a kék reflexió... De ez ilyen. :)

Az IC2574 fotózása közben rögzítette ezt a különleges Meteort a kamerám. Én még ilyet nem láttam, így a Közös Észlelés Chat-ban érdeklődtem meg, hogy mi ez? Rafi írta meg, hogy Meteor. Látszik a füstje ahogy jobbra elfújja a felsőlégkör. Másnap reggel a képek átnézése folyamán bukkantam rá, amit természetesen nem töröltem. Ez az eredeti nyers .fit képkivágással készült képe.

Az IC2574 fotózása közben rögzítette ezt a különleges Meteort a kamerám. Én még ilyet nem láttam, így a Közös Észlelés Chat-ban érdeklődtem meg, hogy mi ez? Rafi írta meg, hogy Meteor. Látszik a füstje ahogy jobbra elfújja a felsőlégkör. Másnap reggel a képek átnézése folyamán bukkantam rá, amit természetesen nem töröltem. Ez az eredeti nyers .fit képkivágással készült képe.

2025.05.31 - 06.01. között Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Isabis Astrolodge udvarán készült felvételem a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagképben található Barnard 262 és Barnard 72 katalógusszámú sötétködökről. A Barnard 72 "Kígyó-köd" a kép jobb oldalán látható, ahogy tekergőzik a sárgásbarna csillagtengerben. Maga a ködösség egy sűrű gáz- és porfelhő, ami eltakarja a mögötte lévő csillagok fényét. Körülbelül 600–650 fényévre van a Földtől, kiterjedése 5 fényév. A Barnard 262 "Vállfa-köd" vagy "Mitévőlegyek-kígyó-köd" a kép bal oldalán látható, ahogy a középső háromszög alakú formájából három csáp nyúlik ki. Sűrű molekuláris gáz- és porfelhő, ami eltakarja a háttércsillagok fényét, "csillagmentes" foltként jelenik meg. Edward Emerson (E.E.) Barnard fedezte fel és katalogizálta mindkét ködöt a XIX. század végén, 347 másik sötétköddel együtt.

Igyekeztem a galaxis fényesebb részeit megörökíteni.

Igyekeztem a galaxis fényesebb részeit megörökíteni.

Igyekeztem megörökítenia galaxis fényesebb részeit.

Már jó ideje szerettem volna én is meglőni a Jupitert. Nekem ennyire sikerült csak.

A két galaxis 43x nagyításon szépen elfért a látómezőben. Az M81 enyhén ovális alakúnak látszott, közepe fényesebb a külső résznél. A közelében egy halvány csillag szinte beleolvadt a peremébe. Az M82 keskeny, hosszúkás foltként látszott, halványabbnak tűnt, mint az M81. Több részletet nem sikerült megfigyelni.

Számomra a szezon eddigi legjobb nyugodtsága volt. Igyekeztem a feldolgozást lágyra venni. A legérdekesebb részletek szerintem a GRS körüli örvénylő, szálas struktúrák.

Idén ez az első fotóm egy napfoltról. A napokban szép tavaszi idő volt/van egész jó seeinggel, bár a Nap esetén nemcsak a felsőlégkör lehet gond, hanem alul a besugárzás miatt is küzdelmes a képalkotás. A felvételt a koradélelőtti órában csináltam és meglepően jó is lett. Tesztként később is fotóztam ugyanezt a régiót de akkor déltájban már elviselhetetlen volt a turbulencia.

A Triangulum-galaxis SHO varázsa után a Rozetta belső vidékén ámultam és bámultam. Ilyen részletességben eddig még nemtudtam megfotózni ezt a régiót, ám az 585 szenzorának köszönhetően most ez is sikerült. Monokróm kamera lévén, a keskenysávú szűrők által megvan a szabadság, hogy a színekkel lehessen variálni. Próbáltam azért egy normális Hubble-palettát beállítani a képnek. Igazából az a metódus sikerült eddig a legjobban, ahol a hidrogént és az oxigént állítom be HOO bicolor képnek, majd arra blendézéssel megy rá raszter funkcióval az aranysárga színnel definiált ionizált kén. Szűrőváltó híján a csillagok színét mesterségesen kevertem ki az SHO szűrők képeiből. A közeljövőben fogom orvosolni a szűrőváltó hiányát és akkor már RGB szűrők is lesznek.

A fényes központi csillag körül több halvány csillag jelent meg. Elfordított látással a központ környéke enyhén csillámlónak tűnt. A központi csillag körül halvány fényudvar látszott, ami az első szomszédos csillagokig terjedt. Viszonylag alacsonyan állt a horizont felett, a megfigyelést a település fényei és a közeli kémények füstje is zavarta.

Amikor a holdja eltávolodott, készitettem csak a bolygóról egy 7 képes sorozatot. Ami nagyon foglalkoztat az az alsó sávban látható nagyobb folt ami majdnem fele akkora mint a grs. Kíváncsi leszek hogy a kövi szezonban mekkora lesz.

5 felvételből állitottam össze a képet, a bolygó mellett az Io hold látható ahogy távolodik az árnyék már nem vetült a bolygóra. Nyugodtság : 8 Átlátszóság : 4 2026.03.03. 20:53 Távcső: Celestron C11 Nexstar XLT tubus Mechanika: SkyWatcher EQ6-R Pro GoTo mechanika Kamera: ZWO ASI 662 MC kamera Szűrő: Zwo uv/ir, Zwo Adc Fókuszírozó: Zwo eaf motoros fókuszírozó kézivezérlővel Fókuszírozó: Baader Diamond SC kihuzat Korrektor: Baader Q-Turret Barlow 2.25x Orosháza / Hungary

A holdfényes esték beköszöntével különös fény világította meg a szavannát. Nem az a fajta sápadt holdfény, amit idehaza megszokhattunk egy 26%-os megvilágítottság esetén, hanem inkább éles, ezüstfehéres fény a nagyon tiszta levegő miatt. Egy ilyen kis holdfázisban a Tejút még mindig remekül látszódik. Minden további nélkül lehet látni a centrumot és a sötétködöket is akár. A távcsöves rendszerek keskenysávon úgy gyűjtötték a fényt, mintha újhold lenne. Az Isabis Astro Lodge igen jó menedéket nyújtott a hideg keleti szél ellen és kényelmet is szolgáltatott az ilyenkorra már megfáradt asztrofotósoknak. A kép egy sorozatfelvételből kiválasztott 10 fotó átlaga. Amint a sorozatot elindítottam, megyvártuk a holdlementét a tetőről és kezdük el fotózni a tejút sávját, illetve mentek az RGB képek is. Galaxisunk sávja a déli féltekéről nem egy egyszerű ezüstös derengés, hanem amikor jó helyen van, akkor a centrum árnyékot vet. Ránézve nem kell szenvedni a látvánnyal... egyszerűen ott van és érződik, hogy tényleg egy galaxisban élünk. A centrumkörnyéki színek érezhetők, míg a sötétködök könnyedén kivehetők. Májusban a hajnalhoz közeledve igencsak szokatlan, ahogy a centrum fordítva van és nyugat felé néz, pláne a hajlított tejútíves panorámafotókon. Rehobooth fényei még annyira nem zavaróak baloldalt, de abba az irányba érezhetően nőtt a fényszennyezés 2018-hoz képest a város terjeszkedése miatt. Klímát tekintve éjjel meglehetősen csontig hatolt a fagyos keleti szél. Talán itt Isabison volt a leghidegebb az összes többi helyszín közül, de azért mindenhol szükséges volt a nagykabát. Jó mondjuk Isabison a rablómaszk is jól jött volna. :D

Hosszú borult időszak után végre eljött az idő,hogy új kamerám végre kipróbáljam.Ezt osztom meg most veletek.

Egy csendes, eldugott és igazán sötét helyet kerestem a téli Tejút megfigyeléséhez, így akadtam rá a Harasztipusztai templomra, Herencsényen. Olyan mértékben sötét itt az égbolt, hogy az Orion halványabb ködösségeit is sikerült megörökítenem, többek között a Barnard-ívet, a Boszorkányfej-ködöt és a Lófej-ködöt. A templom felett a Sirály-köd is szépen kirajzolódik, míg a kép tetején, a Tejút sávjában a Rozetta-köd világít.