Összes észlelés

A Messier 13 (más néven M13 vagy NGC 6205) gömbhalmaz a Hercules csillagképben. Az északi égbolt egyik legismertebb gömbhalmaza. Az M13 gömbhalmazt Edmond Halley brit csillagász fedezte fel 1714-ben. Charles Messier 1764. június 1-jén katalogizálta. Az M13 volt az egyik első objektum, amit 1974-ben kiválasztottak, hogy az esetleges földön kívüli intelligencia számára üzenetet küldjenek, mivel az egyik legközelebbi gömbhalmaz. A rádiójelet az Arecibo Obszervatórium nagy rádióteleszkópjával indították útnak. Ennek az üzenetnek az elküldése azonban inkább csak jelképes tett, technológiai demonstráció volt, mint valós kísérlet egy idegen civilizációval való kapcsolatteremtésre. Nagyon sűrű halmaz. A központja környékén köbfényévenként 1–2 csillag található, ami a Nap környékének ötszázszorosa. Távcső: SkyWatcher 0,85x reduktor/korrektor Távcső: Svbony 60/240mm vezetőtávcső Távcső: SkyWatcher Pro 80/600 ED apo tubus Mechanika: SkyWatcher NEQ-5 Pro GoTo mechanika Kamera: ZWO ASI 290 MM monokróm kamera Kamera: ZWO ASI 585 MC-Pro színes, hűtött kamera Szűrő: Astronomik UV/IR L2 Blokk szűrő (2") Szűrő: ZWO UV/IR-blokk szűrő (1.25") Korrektor: ZWO 2"-os fiókos szűrőtartó (Mark II) Korrektor: ZWO ASIAir Plus kamera/mechanika vezérlő-egység Korrektor: ZWO EAF fókuszmotor Helyszín: Orosháza 135x120 sec rgb, 40 bias, 40 dark, 40 flat. Gain 252 -10°C Siril, Ps, Graxpert ben volt szerkesztve. 2025.04.20-21.

2025.04.04-én, az erkélyemen készült felvétel a Hold északkeleti vidékéről. Egy távcsöves bemutatóba segítettem be a távcsövemmel, és annyira tetszett a Hidegség tengere a Derültség tengerével, hogy a bemutató után otthonról is lefényképeztem ezt a területet. A felvételen jól megfigyelhető még középen a Posidonius-kráter sekély, gyűrűs alakja, a kép jobb oldalán felül az Atlas és Hercules-kráterek, felül-balra pedig az Aristoteles és Edoxus-kráterek még félig árnyékba burkolóznak. Alul-középen pedig a Menelaus-kráter peremét pont süti még a Nap, de a kráter mélye még árnyékos. ASI178 monokróm kamerát és IR-blokk szűrőt használtam fel a kép elkészítéséhez.

Igyekeztem a hátteret kijavitani, sajna módositani egy bejegyzést csak adatokat enged meg, képet nem lehet lecserélni igy mindig ujjat kell feltölteni. Remélem nem baj hogy ez a 3 ik de muszály megosztani hiszen igy kapok infót hogy mit kell változtatni rajta. :) Minden pontos adat itt tekinthető meg. https://app.astrobin.com/u/Blaho1992?i=bevk8z#gallery

Igyekeztem a hátteret kijavitani, sajna módositani egy bejegyzést csak adatokat enged meg, képet nem lehet lecserélni igy mindig ujjat kell feltölteni. Remélem nem baj hogy ez a 3 ik de muszály megosztani hiszen igy kapok infót hogy mit kell változtatni rajta. :) Minden pontos adat itt tekinthető meg. https://app.astrobin.com/u/Blaho1992?i=bevk8z#gallery

Első célpontom a módosított DSLR-rel. :D 2 éjszaka eredménye, 4.5 óra összesen. Equipment: Modified Canon 250D DSLR + WO RedCat51 (250mm, f/4.9) + Astronomik UHC 2” filter Guiding: 32/120mm guidescope + ZWO ASI 120MC-S camera + ASIAir mini Star tracker: SW StarAdventurer GTi Location, date: Tiszasziget-Mélypont (Hungary), 2025. March 18-19. Bortle scale: ~4 Dithering: 5 pixels, 2” stability threshold Light frames (sensor temp.: 3-4 ℃): 54, 300 seconds, ISO 800 Darkflat frames (sensor temp.: 3-4 ℃): 60 Flat frames (sensor temp.: 3-4 ℃): 60 Stacking and processing were done in PixInsight. I used WBPP with Maximum quality preset. Light frames were 2x drizzle integrated. My PixInsight workflow was the following: * DynamicBackgroundExtration (using 13 sample points) * Tolerance: 1 * Shadows relaxation: 6 * Smoothing factor: 0.250 * BlurXterminator (everything is on default) * IntegerResample * Resample factor: 2 * Downsample checked * NoiseXterminator - AI version 3 (Denoise: 0.9, Iteration: 2) * StarXterminator (everything is on default): separation of the stars from the nebula, stretching them separately * Seti Astro’s Statistical Stretch on the starless image * Target median: 0.3 * Automatic convergence checked * Cosmic Photon’s NarrowbandNormalization * Palette: HOO * OIII boost: 1.2 * Cosmic Photon’s ColorMask_mod * Yellows: 15-90 degrees (start - end hue) * Convolution on the mask created with ColorMask_mod * StDev: 33 * Applying color mask on the narrowband normalized starless image * CurvesTransformation * Adjusting the green and the red channels to taste * Removing color mask * CurvesTransformation * Adjusting the RGB/K curve to darken background and give more contrast to the image * Luminance mask creation (Extract CIE L* component) and applying it to the starless image * ColorSaturation * Making the blues more prominent in 3 steps * Removing the luminance mask * HistogramTransformation * Stretching the stars_only image * PixelMath: combining the starless and the stars_only image: ~(~starless*~stars_only)

Ujradolgoztam mert sajnos az első verziónál elmaradt az rgb nél a zöldtelenités igy a csillagaim zöldbe hajlottak. Itt igyekeztem szebben tálalni, hiszen csodálatos objektum ez, megéri küzdeni érte. Remélem igy már szebb lett mások szemének is.

Szombatra virradóra kiugrottam terepre egy tesztfelvételt készíteni a kelő Tejútról. Az alsó légréteg eléggé párás volt, valamint majdhogynem fagypontig csökkent a hőmérséklet, ahhoz képest, hogy a csillagvizsgálónál 15°C volt. Ismét a fotónál mindent bevetettem, amit csak tudtam. A focus-stackelt előtér mellé jött a követett panoráma sorozat. Egy kicsit nagyméretű ez a fotós szett, de cserébe amíg dolgozik horizontálisan, addig tudom csodálni az eget, tudok nézegelődni binokulárral, sőt még távcsővel is akár.

William Herschel fedezte fel 1787 március 18-án és alig 238 évvel később én is meg örökítettem 😃. A kis szélkerék galaxis egy küllő nélküli spirál galaxis a Nagy-Medve csillagkép hátsó lába előtt, megközelítőleg 40 millió fényévnyire. Magja nagy mennyiségű nehéz elemet tartalmaz, átmérője 95 ezer fényév. Két kiemelkedő spirál karja van melyeknek kék színét viszonylag kevés de annál forróbb fiatal csillagok adják. A látszólag kis galaxis legalább 5 szupernovát produkált már az elmúlt 100 évben (SN 1921b, SN 1921c, SN 1937f, SN 1999gi, SN 2010dn). A képen a fényes vörös változó csillag a HD 89053, mely 1050 fényévre van tőlünk. A legnagyobb kék csillag a HD 88959 kettős csillag, ami pedig 185 fényévnyire található.

A Medúza-köd (Abell 21): Egy elhalványuló planetáris ékszer az Ikrek csillagképben A Medúza-köd, tudományos katalógusjelölése Abell 21, egy lenyűgöző, bár halvány planetáris köd, amely az Ikrek (Gemini) csillagképben található. Nevét a görög mitológia szörnyalakjáról, Medúzáról kapta, akinek haja kígyókból állt. A köd finom, kígyószerű filamentumai valóban emlékeztetnek erre a mitikus lényre. Keletkezése és evolúciója: A Medúza-köd egy elöregedő, Naphoz hasonló tömegű csillag végső stádiumának látványos emléke. Élete vége felé a csillag elveszíti külső rétegeit, amelyek lassan tágulni kezdenek a környező űrben. A csillag magja, amelyből egy forró, sűrű fehér törpe lesz, intenzív ultraibolya sugárzást bocsát ki. Ez a sugárzás ionizálja a kidobott gázfelhőt, ami ennek hatására világítani kezd, létrehozva a planetáris ködöt. A Medúza-köd egy viszonylag idős planetáris köd, ami azt jelenti, hogy már régóta tágul. Ennek következtében a gázfelhője meglehetősen szétszórt és halvány, ami megnehezíti a megfigyelését, különösen fényszennyezett területekről.

50 sec - 3600 kocka top 300 kockája.

Idei első napfoltok. Az ég rossz volt délután fél 3 kor, másfél óra anyagbol 2 lett jo. Felvétel : 50 sec. 3600 kocka top 200 kockája.

Az udvar végén található kerítés oszlopon helyeztem el egy 0,5L-es alumínium dobozt, ebben volt elhelyezve egy fotó papír, így készült a szolárgráf 🙂 Túlságosan hajtott a kíváncsiság hogy kivárjam a napfordulót, így március végén leszedtem hogy megnézzem mi lett az eredmény. Utólag már bánom hogy nem hagytam fent tovább, de szerencsére lesz még rá alkalom. Kissé felfelé nézett a doboz, így a tereptárgyak nem láthatóak sajnos, bár az alján látható fekete folt az egy dombnak a teteje. Összesen 3 hónap anyaga látható a képen, 2025 Január-Február-Március.

Változtattam a képen de lecserélni nem lehet, igy ujra feltöltöm. Elnézést. Javitottam a szineken és a hátteret próbáltam nem tultolni és a ködöt sem. Elsőnek kicsit erős volt. Plusz kis zajtalanitás Graxpert program segitségével.

Változtattam a képen de lecserélni nem lehet, igy ujra feltöltöm. Elnézést. Javitottam a szineken és a hátteret próbáltam nem tultolni és a ködöt sem. Elsőnek kicsit erős volt. Plusz kis zajtalanitás Graxpert program segitségével.

A Nagy kutya csillagképben lévő Thor sisakja (NGC2359) emissziós köd 13000 fényévre van tőlünk. Nevét a skandináv mitológiából ismert Thor istenség sisakjának hasonló alakja miatt kapta. A világító gázfelhő kb. 30 fényév kiterjedésű, amelynek középpontjában egy fiatal, rendkívül forró úgynevezett "Wolf-Rayet WR7" csillag látható, ami a tudósok szerint néhány millió éven belül szupernóvaként fog felrobbanni! A fotón a buborék közepe felé erős kékes fénnyel látható. Folyamatosan kiáramló gázait a csillag erős ultraibolya sugárzása gerjeszti fénylésre. A köd általában buborék alakú, de összetett fonalas szerkezetét a több száz naptömegnyi ionizált csillagközi anyaga alkotja, amelyet a központi csillag "szelei fújnak" szerteszét! Magyarországról az objektum nehezen megfigyelhető mivel nagyon alacsonyan található a déli égbolton az év első hónapjaiban, és csak néhány órán keresztül látható az éjszaka folyamán. A fotó elkészítése többek közt ezért és persze a 45 órás expozíciós idő miatt is tartott 3 hónapig! Ezt az objektumot az asztrofotósok általában bikolor (HOO) feldolgozásban szokták lefotózni, mivel az ionizált kén (SII) rendkivül kis mértékben van jelen, de én mégis megpróbáltam az SII-t is 10 órás expozicióval megmutatni és szerintem lett is eredménye! Így SHO képként még több részlet vált láthatóvá az emissziós ködben.

Szintugy a 2 képet egyszerre szerkesztettem. Ami egyiknél sikerült ugy kezdtem a másikon is. Szinkronba. :)

Újradolgoztam a tavalyi felvételeimet. A héten kb 30 órát szerkesztettem Siril és ps ben együtt. Ismerkedtem a szinekkel sokféle paletta meg mindent kipróbáltam. Gyakoroltam a köd kiemelést. Iszonyat sok segitséget, iránymutatást kaptam, nagyon köszönöm azoknak akik itt is jelen vannak ;) Igyekeztem természetesben hatni, a régi képem valahogy nem tetszett ezért is estem neki ujra. Gyakorlásnak kellett ez mert van egy készülő meduza objektum ami még nem kapott elég expot. Rgb anyag csak a csillagokhoz volt magát a ködöt ki se adta igy csak keskenyből áll. De maga az rgb anyag szolgált utmutatónak hogy mik a szinek. Remélem elfogadható lett, a ködből sokkal több látszik ami a régin nem. Úgyhogy jöhet hideg meleg :) De tényleg várom a kritikákat is. Eszméletlen halós a filter, szoval nagyon sokat kellett retusálni.

A Messier 103 a Cassiopeia csillagképben, más néven NGC 581 10 000 fényév távolságra helyezkedik el a Földtől. Meglehetősen laza nyílthalmaz, beleolvad a csillagkörnyezetbe. Peter Méchain fedezte fel 1781-ben. Ez volt az utolsó objektum, amit Charles Messier felvett a híres katalógusába. Skywatcher 200/1000 pds Canon eos 1300d full spektrumra átalakítva Iso 800, 30 sec Átlátszóság:3 Nyugodtság: 6 Nádudvar, 2025.03.21. 20.15 perc

A múltkori feldolgozáshoz sikerült még nyerseket gyűjteni, és most a Hubble paletta feldolgozásával újra felteszem. Egy kiterjedt viszonylag fényes emissziós köd a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben. A Monoceros az Orion szomszédja, a Rozetta-köd pedig a két csillagkép határán található. A Földtől körülbelül négyszer nagyobb távolságra van, mint az Orion-köd (5200 fényév).A fiatal csillagok sugárzása gerjeszti a ködben lévő atomokat, amitől maguk is sugárzást bocsátanak ki, létrehozva az általunk látott emissziós ködöt. A köd középpontját egy fiatal, masszív O-típusú és B-típusú csillagokból álló halmaz (NGC 2244) alkotja. Ezek a csillagok, különösen a két O-típusú csillag, a HD 46223 és a HD 46150,(a kép közepén) egy üreget képeztek a köd belsejében. Az üregen kívül a köd még mindig aktív csillagkeletkezés helyszíne. A közelmúltban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a ködnek lehet egy korongszerű geometriája, amely a Földről szemből nézve látható.

Ez az NGC2175 képe, más néven Majomfej-köd. Ez egy körülbelül 6400 fényévnyire lévő emissziós köd az Orion csillagképben.