Összes észlelés

Az adatokat 2026.08.08 és 08.16. között gyűjtöttem.

A Spanyolországi asztrofotós expedíció részeként figyelhettem meg a napfogyatkozást 2026.08.12-én, Tarilonte de la Pena falu melletti sziklás-hegyes területen. Ezt a képet egy keletnémet gyártmányú teleobjektívvel készítettem a teljes fogyatkozás alatt, öt darab változó záridejű felvételből. A HDR kompzit és az erősebb nagyítás miatt megfigyelhetőek a Nap koronájának részletei némi felhőzettel. A napkorong bal oldalán egy nagy napkitörés is volt, ami becsillanást okozott.

Első DSLR-el való próbálkozásomnak a Holdat néztem meg mégis hogyan kell használni. Egyetlen egy darab frameből készült kép. Drive link jpg és cr2 file: https://drive.google.com/drive/folders/104yNIcDMDGmmnUAU3ruIa-aidpg_YR7r?usp=drive_link

A képet Lukácsházán készítettem 2026. július 16. és 17. éjszakáján, nagyjából 23:30 és 02:30 között, Bortle 3-4-es ég alatt. A körülmények nem voltak a legegyszerűbbek: átvonuló felhőfoszlányok zavarták a fotózást, és kifejezetten erős széllökésekkel kellett megküzdeni. Flatboxot most használtam először a korrekciós képekhez. A felszerelésem egy Sky-Watcher 150/750 PDS Newton távcsőből (amelynek a blendézésében nyújtott segítséget ezúton is nagyon köszönöm a VCSE táborban segédkezőknek) és egy EQ3 Pro GoTo mechanikából állt, a képeket pedig egy átalakítatlan (stock) Canon EOS 2000D kamerával rögzítettem, guide nélkül, csak a GoTo használatával. A végső kép 260 darab 20 másodperces (összesen 86 perc), ISO 800-as light képből, valamint 50-50-50 dark, flat és bias képből állt össze. A guide hiánya, a szett súlya, a nem tökéletes pólusra állás és főleg az erős széllökések miatt a csillagokon megfigyelhető némi elhúzás, szélcsendes időben ez lényegesen jobb lett volna szerintem ez volt a fő baj, de a végeredmény így is nagyon sokat megmutat az égbolt ezen szeletéből szerintem. Feldolgozás: A képeket Sirilben stackeltem az OSC_Preprocessing szkripttel. Ezután StarNet++ segítségével leválasztottam a csillagokat a háttérről, majd a galaxisokat tartalmazó képet átvittem a GraXpertbe. Itt a legújabb verzió AI alapú háttérkiemelő (Background Extraction) és zajszűrő (Denoise) eszközeit használtam. A kész, zajmentesített képet visszavittem Sirilbe, ahol elvégeztem a hisztogram húzását és a színkorrekciót (bár a végeredmény szerintem picit túlságosan kék lett), végül pedig a Star Recomposition segítségével illesztettem vissza a csillagokat. Mik láthatóak a képen? A fotó központi eleme a M51 (Örvény-galaxis) és kísérője, az NGC 5195. Ez a látványos galaxispáros nagyjából 23–30 millió fényévre található tőlünk, maga az M51 pedig egy 60 000–76 000 fényév átmérőjű spirálgalaxis. Ha szétnézünk a látómezőben, számtalan távolabbi objektumot is felfedezhetünk: Az NGC 5198 egy körülbelül 100 000 fényév átmérőjű elliptikus galaxis, amely már jóval messzebb, kb. 100-110 millió fényévre dereng a háttérben. Az IC 4263 egy éléről látszó, vékony pálcikaként kirajzolódó küllős spirálgalaxis, mintegy 120-130 millió fényév távolságban, kb. 50 000 fényéves kiterjedéssel. Az NGC 5169 és NGC 5173 galaxisok 120–160 millió fényéves mélységben találhatóak, átmérőjük 35 000 és 70 000 fényév között mozog. A megjelölt PGC objektumok (például a PGC 2290538 vagy a PGC 91291) pedig elképesztően távoli, zömmel 300–800 millió fényévre lévő háttérgalaxisok, amelyek apró, halvány foltokként épphogy kirajzolódnak a mélyűr sötétjében. Számomra eléggé nagy öröm volt hogy ennyi távoli galaxist is megtudtam örökíteni csupán összesen 86 percnyi expo-val. Teljes felbontású kép és hozzá tartozó magyarázatos kép: https://drive.google.com/drive/folders/14m3_slvHU1QR1HcBcB3oZzyzfXbsvnzf?usp=drive_link

A Triangulum-galaxis (M33) mintegy körülbelül 3 millió fényévre lévő spirálgalaxis. Különösen kedves számomra ez a felvétel, hiszen közel egy éve kezdtem asztrofotózással foglalkozni, és számos egyéb tényező miatt is egy igazán meghatározó kép lett az utamon. A felvétel 2026. augusztus 13-án hajnalban készült Lukácsházán, Bortle 3-4-es, tiszta égen, újhold idején. A fotózást széllökések nehezítették, a követéshez pedig vezetés nélkül, pusztán a GoTo mechanikára hagyatkoztam. A több mint 3 órányi expozíció és a Siril feldolgozás révén a galaxis karjai mellett az NGC 604 csillagkeletkezési köd és több H-II régió (pl. NGC 595, NGC 588) is szépen megmutatkozik. Egy blendézett Sky-Watcher 150/750 PDS Newton tubussal és egy átalakítatlan Canon EOS 2000D vázzal, amelyhez Viltrox intervallométert és most először egy 0.9×-es Sky-Watcher F6–F5 kómakorrektort használtam. A képadatokat 390 darab 30 másodperces expozíció alkotja ISO 800-on (összesen ~3,25 óra integráció), amit 50 dark, 50 flat és 50 bias képkockával kalibráltam. A fotózás során a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az EQ3 PRO GoTo mechanikát külső vezetés (guiding) nélkül, pusztán a saját óragépére hagyatkozva üzemeltettem, miközben a felszerelés súlya jóval a mechanika teherbírási határán túl volt, és mindezt 15–25 km/h-s széllökések is nehezítették. Ennek következtében a csillagok minimális elmozdulását nem lehetett teljesen elkerülni, de igyekeztem a maximumot kihozni a stabilitásból. A teljes feldolgozást Sirilben végeztem. OSC_Preprocessing, Sirilbe beépített background extration. Sajnos csak egy csökkentet minőségű képet tudok csatolni mert az oldal maximum 2MB méretű képet lehet feltölteni, az eredeti kb 15MB Drive link maximum felbontás és magyarázat: https://drive.google.com/drive/folders/1zONqa5wFoe9vnvYobftStF_gSStZG4AL?usp=sharing

2026 júniusában nagy kitörés történt az üstökösön, hogy összességében a fényessége háromszázszor nagyobb lett, így már a kisebb távcsövekkel is egy szép fotogén égi vándor látszódott a hajnali égen. Noha nem ő tartja a rekordot a megfigyelések óta, hanem a 17P/Holmes, mely szabadszemesre fényesedett. Fényességkülönbsége 400000x-es volt. Érdekes, hogy az üstökös "mögött" nem üres a világűr, hanem hatalmas porfelhők látszódnak, melyek a Taurus molekulafelhő részei. Az üstökös fotózásához hajnali 3-kor keltem és előtte este úgy programoztam fel a távcsövet, hogy a fő téma fotózását előtte pár perccel fejezze be, majd parkoljon le, de ne melegítse fel a kamerát. A számítógéphez ülve az Orbitals plugin segítségével az első képkockára már rákerült az üstökös, mely a látómezőhőz viszonyítva nagy volt. Én sokkal kisebbre számítottam, így némi komponálás közben a rendelkezésre álló időben készítettem a távcsővel 12 felvételt. Ennek a 12 felvételnek az összege látható a képen. Néhol műholdcsíkok még vannak a képben, de ennek ellenére rendkívüli mélységet sikerült elérni a nagyon tiszta levegőnek köszönhetően. A téli csillagképek látványa abban az irányban már csak hab volt a tortán. :)

A kertben felállított EQ3 mechanikával készítettem 50 képet , amit összegeztem, és Lightroomban szerkesztettem.2026.08.03-án hajnalban fotóztam.

08.28. 5:38 részleges holdfogyatkozás a tihanyi Őrtorony-kilátóból.

UP-1 nyíthalmaz néhány csillaga. Kivágott részlet.

Fehér parírra kivetített Napkép telefonnal fotózva. 17:26:24UT

Egy binokulár fényességű galaktikus nóva fotója. 2026.08.26 20:36UT

Még a Vega Csillagászati Egyesület nyári táborában mutattak nekem egy addig számomra ismeretlen ködöt. Ez a Barnard E nevezetű sötét köd volt. Nevét onnan kapta, hogy a Tejút sűrű csillagmezője előtt egy nyomtatott „E” betűt rajzol ki. Kettő különálló köd alkotja, a felső és középső szárát a Barnard 143, míg az alsóbb részeit a Barnard 142 adja.

2026 augusztusában az egyik fő projektem az Elefántormány-köd nagylátómezős megörökítése volt. Ez az égi ormány a Cepheus csillagképben található, nagyjából 2400 fényév távolságban. Maga az Elefántormány több mint 20 fényév hosszú, míg a körülötte látható IC 1396 emissziós köd, amiben elhelyezkedik, több teliholdnyi területet foglal el. Ezen belül több sötétebb porfelhőt is láthatunk, de a legmarkánsabb az elefánt ormányára hasonlító sűrű por- és gázoszlop. A kép szélén pedig ott ragyog az ún. Gránátcsillag (Mu Cephei) is, amely az éjszakai égbolt egyik legvörösebb és legnagyobb szuperóriása. A fotó elkészítése során főként keskenysávú szűrős felvételeket készítettem, mivel a ködösség főként hidrogénből áll, és ennek is köszönheti vörös színét.

A totalitáskor nemcsak a lánykérés sikerült, hanem az előre felprogramozott harmadik rendszer sorozata is, ami még tartogat egypár képsorozatot ezen kívül. Nagy tervezés előzte meg mind a lánykérős sorozatot, ami 200mm-en készült, mind a plusz 135mm-es telés képeket, de aztán az utolsó hetekben döntöttem, hogy egy 400-as telét még eltudok vinni az expedícióra, noha az alacsony horizont feletti magasság miatt nem számítottam sok extrára, például a Hold mintázatára sem, ugyanis ahhoz túl füstös volt a levegő. A pontosan betartott fotósorrend után még volt 30 másodpercünk csodálni a jelenséget, mely nem fehérben, hanem az aranyóra fényeiben tündökölt és szerintem ettől lett egy igen látványos az egész napfogyatkozás. Igaz a képen picit beégett a protuberancia, mely 8 óra fele látható, ám vizuálisan is döbbenetes volt a látványa. :)

Legjobb barátnőmmel és a párjával néztem ezt a kis csodát a Haláphegy északnyugati oldaláról. Ennek megfelelően nem egy tökéletes asztrofotó elkészítése, hanem a látvány átélése és megörökítése volt a cél. Korán indultunk, bejártuk a hegyen a tanösvényt, majd bő egy órával az első kontakt előtt elfoglaltuk a helyünket, amely már a napfogyatkozás nélkül is fantasztikus látványt adott. Minden reményünk ellenére az emberek hamar elkezdtek gyülekezni körülöttünk, így kicsit zsúfolt lett a hely a kempingpadok mellett. Viszont gyerek-felnőtt érdeklődően, kedvesen, kooperaítvan állt a dologhoz, kézről kézre jártak a szemüvegek, camera obscurák, kisebb-nagyobb távcsövek. Épp ecseteltem Esztiéknek, hogy milyen jó döntés volt, hogy én most nem dolgozom, nem bemutatózom, nem szerepelek mint (amatőr)csillagász, mire megjelent két srác egy Newtonnal EQ mechanikán; látszott, hogy nem értenek a dologhoz, én meg persze nem bírtam ki, azonnal ugrottam segíteni, két perc alatt összeraktuk az eszközt. Mint kiderült, sose volt távcsövük, külön a napfogyatkozás miatt vették a műszert! A rengeteg különféle eszköz ellenére nekem a fényképezőgépem (Sony a6000 + Tamron 18-300 @ 300 mm) kijelzőjén megjelenő látvány adta a legnagyobb élményt. A sok fotó készítése között szerencsére volt időm csak nézni, belefeledkezni a jelenségbe. A lebukó Nap sarlóját érintő hegyek sziluettjének látványába beleborzongtam, rettentő különleges élmény volt. A bő egy órán át tartó megfigyelés után a parkolóba érve realizáltuk, hogy az egész hegyen kb. 100 ember nézhette a napfogyatkozást különböző helyekről, ugyanis moccanni sem lehetett az autók között. Szerencsére a dugót elkerültük, ugyanis indulás helyett visszamásztunk a hegyen található hatalmas bányakráterbe, hogy ott távcsövezzünk (200/1200 dobson) és nézzük a Perseidákat. Nem számoltuk konkrétan, de a hátunkat padlófűtésként melegítő bazalton fekve 2 óra alatt kb. 60-70 meteort láthattunk. Békés, jóleső érzés volt ilyen sokáig a természet csodáit nézni, az ég alatt feküdni.

Legjobb barátnőmmel és a párjával néztem ezt a kis csodát a Haláphegy északnyugati oldaláról. Ennek megfelelően nem egy tökéletes asztrofotó elkészítése, hanem a látvány átélése és megörökítése volt a cél. Korán indultunk, bejártuk a hegyen a tanösvényt, majd bő egy órával az első kontakt előtt elfoglaltuk a helyünket, amely már a napfogyatkozás nélkül is fantasztikus látványt adott. Minden reményünk ellenére az emberek hamar elkezdtek gyülekezni körülöttünk, így kicsit zsúfolt lett a hely a kempingpadok mellett. Viszont gyerek-felnőtt érdeklődően, kedvesen, kooperaítvan állt a dologhoz, kézről kézre jártak a szemüvegek, camera obscurák, kisebb-nagyobb távcsövek. Épp ecseteltem Esztiéknek, hogy milyen jó döntés volt, hogy én most nem dolgozom, nem bemutatózom, nem szerepelek mint (amatőr)csillagász, mire megjelent két srác egy Newtonnal EQ mechanikán; látszott, hogy nem értenek a dologhoz, én meg persze nem bírtam ki, azonnal ugrottam segíteni, két perc alatt összeraktuk az eszközt. Mint kiderült, sose volt távcsövük, külön a napfogyatkozás miatt vették a műszert! A rengeteg különféle eszköz ellenére nekem a fényképezőgépem (Sony a6000 + Tamron 18-300 @ 300 mm) kijelzőjén megjelenő látvány adta a legnagyobb élményt. A sok fotó készítése között szerencsére volt időm csak nézni, belefeledkezni a jelenségbe. A lebukó Nap sarlóját érintő hegyek sziluettjének látványába beleborzongtam, rettentő különleges élmény volt. A bő egy órán át tartó megfigyelés után a parkolóba érve realizáltuk, hogy az egész hegyen kb. 100 ember nézhette a napfogyatkozást különböző helyekről, ugyanis moccanni sem lehetett az autók között. Szerencsére a dugót elkerültük, ugyanis indulás helyett visszamásztunk a hegyen található hatalmas bányakráterbe, hogy ott távcsövezzünk (200/1200 dobson) és nézzük a Perseidákat. Nem számoltuk konkrétan, de a hátunkat padlófűtésként melegítő bazalton fekve 2 óra alatt kb. 60-70 meteort láthattunk. Békés, jóleső érzés volt ilyen sokáig a természet csodáit nézni, az ég alatt feküdni.

Fogadjátok ezt a teljesen amatőr kis mozaikot a 2026-os napfogyatkozásról. Legjobb barátnőmmel és a párjával néztem ezt a kis csodát a Haláphegy északnyugati oldaláról. Ennek megfelelően nem egy tökéletes asztrofotó elkészítése, hanem a látvány átélése és megörökítése volt a cél. Korán indultunk, bejártuk a hegyen a tanösvényt, majd bő egy órával az első kontakt előtt elfoglaltuk a helyünket, amely már a napfogyatkozás nélkül is fantasztikus látványt adott. Minden reményünk ellenére az emberek hamar elkezdtek gyülekezni körülöttünk, így kicsit zsúfolt lett a hely a kempingpadok mellett. Viszont gyerek-felnőtt érdeklődően, kedvesen, kooperaítvan állt a dologhoz, kézről kézre jártak a szemüvegek, camera obscurák, kisebb-nagyobb távcsövek. Épp ecseteltem Esztiéknek, hogy milyen jó döntés volt, hogy én most nem dolgozom, nem bemutatózom, nem szerepelek mint (amatőr)csillagász, mire megjelent két srác egy Newtonnal EQ mechanikán; látszott, hogy nem értenek a dologhoz, én meg persze nem bírtam ki, azonnal ugrottam segíteni, két perc alatt összeraktuk az eszközt. Mint kiderült, sose volt távcsövük, külön a napfogyatkozás miatt vették a műszert! A rengeteg különféle eszköz ellenére nekem a fényképezőgépem (Sony a6000 + Tamron 18-300 @ 300 mm) kijelzőjén megjelenő látvány adta a legnagyobb élményt. A sok fotó készítése között szerencsére volt időm csak nézni, belefeledkezni a jelenségbe. A lebukó Nap sarlóját érintő hegyek sziluettjének látványába beleborzongtam, rettentő különleges élmény volt. A bő egy órán át tartó megfigyelés után a parkolóba érve realizáltuk, hogy az egész hegyen kb. 100 ember nézhette a napfogyatkozást különböző helyekről, ugyanis moccanni sem lehetett az autók között. Szerencsére a dugót elkerültük, ugyanis indulás helyett visszamásztunk a hegyen található hatalmas bányakráterbe, hogy ott távcsövezzünk (200/1200 dobson) és nézzük a Perseidákat. Nem számoltuk konkrétan, de a hátunkat padlófűtésként melegítő bazalton fekve 2 óra alatt kb. 60-70 meteort láthattunk. Békés, jóleső érzés volt ilyen sokáig a természet csodáit nézni, az ég alatt feküdni.

A napfogyatkozás fotózását hosszabb előkészület előzte meg. Mivel a jelenség már nagyon alacsony napállásnál, a horizonthoz közel volt megfigyelhető, olyan helyszínt kerestem, ahol a lehető legnagyobb fedés mellett minél tovább látható marad a Nap, és közben a környezet is alkalmas egy látványos kompozíció elkészítésére. Elsősorban az ország nyugatibb területein nézelődtem. Felmerültek különböző hegytetők, valamint a Balaton és a Velencei-tó partjai is. Mivel végül két külön rendszerrel készültem a fotózásra, a hegytetős helyszínekről lemondtam. Utólag ezt egyáltalán nem bánom, a nagy melegben a jelentős mennyiségű felszerelés felcipelése valószínűleg önmagában is komoly feladat lett volna. A választás végül a jól ismert balatonszemesi szabadstrandra esett. Így egy kellemes baráti és családi napot tölthettünk a Balatonnál, strandolással, amit estére a részleges napfogyatkozás élménye koronázott meg. A célom az volt, hogy ne csak egyetlen pillanatot örökítsek meg, hanem egy képen jelenjen meg a fogyatkozás teljes, számunkra látható folyamata, miközben a Nap fokozatosan közelít a balatoni horizonthoz. A fényképezőgépet ezért végig ugyanabban a pozícióban hagytam, és meghatározott időközönként készítettem felvételeket. A sorozatból később kiválasztottam azokat a fázisokat, amelyek megfelelő ritmusban mutatják be a Hold előrehaladását a Nap korongja előtt. A legfontosabb tapasztalatom az volt, hogy egy ilyen eseménynél az előzetes főpróba szinte nélkülözhetetlen. A felszerelés működését, az intervallumos exponálást, az energiaellátást és a tervezett beállításokat már korábban kipróbáltam. Enélkül nem vagyok biztos benne, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt minden megfelelően működött volna. Az is hamar kiderült, hogy az előre részletesen átgondolt expozíciós értékek a valóságban csak kiindulópontként használhatók. Ahogy a Nap egyre lejjebb került, a légkör hatása gyorsan változott, ezért az expozíciót folyamatosan figyelni kellett. A záridőt és az ISO-értéket menet közben is módosítottam, hogy az egyes fázisok megfelelően exponáltak maradjanak. A végeredmény több, különböző időpontban készült felvételből állt össze, így egyetlen képen követhető végig a részleges napfogyatkozás és a lenyugvó Nap útja a Balaton felett.

A Spanyolországi asztrofotós expedíció részeként figyelhettem meg a napfogyatkozást 2026.08.12-én, Tarilonte de la Pena falu melletti sziklás-hegyes területen. 19 óra körül kitelepültünk egy kicsit szétszóródva és vártuk a fogyatkozás kezdetét. A fogyatkozáshoz közelítve néhányan szintén jöttek a sziklára megfigyelni a fogyatkozást. A teljesség előtt 10-15 perccel egy kósza felhő takarta ki a napot, emiatt kissé el is kezdtem aggódni, viszont a 20:28-kor bekövetkező totalitás előtt nem sokkal kibújt a felhők alól a Nap és a Hold. Ezt a felvételt egy keletnémet gyártmányú teleobjektívvel készítettem a teljes fogyatkozás alatt, az erősebb nagyítás miatt szépen látható a Nap koronája a közeli hegyekkel együtt.

A Spanyolországi asztrofotós expedíció részeként figyelhettem meg a napfogyatkozást 2026.08.12-én, Tarilonte de la Pena falu melletti sziklás-hegyes területen. 19 óra körül kitelepültünk egy kicsit szétszóródva és vártuk a fogyatkozás kezdetét. 20:28-kor kezdődött a teljes fogyatkozás szakasza, ezt kíváncsiságból a Dwarf Mini okostávcsővel is rögzítettem, automata záridővel és Gain0 beállítással. A kis távcső a nyers, .FITS formátumú képek elkészülte után egyből stackelte is a felvételt, illetve egy élesített .JPEG formátumú képet is előállított (bár ez a kép nekem nem tetszett igazán). Az összegzett, tömörítetlen felvételt élesítettem WaveSharp szoftver segítségével, majd Photoshoppal véglegesítettem. A képen jól látható a Nap koronája, sőt még a mágneses erővonalak is kirajzolódnak halványan. Sajnos manuálisan már nem volt időm az expozíciót beállítani, az automata expozícióval pedig eléggé beégtek a protuberanciák. A képen a korona bal oldalán látszik is egy nagy napkitörés, ami sajnos beégett.