Összes észlelés

A 2025-ös bárdudvarnoki észlelőhétvége mindenki számára az üstökösök miatt volt igazán emlékezetes. A C/2025 R2 (SWAN) üstökös szegényke megjárta, hogy épp a C/2025 A6 (Lemmon)-nal érkezett egyszerre, mert hozzá képest eltörpült. Pedig a SWAN is gyönyörű volt, egyesek még esküdöztek is, hogy látták a türkizes árnyalatát távcsövön keresztül. Bár a csóváját nem lehetett olyan szépen látni, mint a Lemmonét, őt is sok távcsőből megnéztük, nagyon fényes és jellegzetes üstökös volt. (Soós Patrícia)

A Seestar állandó látómezeje kissé megnehezíti a nagyobb objektumok észlelését, de azért így is teljesen felismerhető a Szív-köd, hogy csak a közepét láthatjuk. A 2025-ös bárdudvarnoki észlelőhétvégén a felhők kissé megnehezítették az észlelést, de ekkor épp nagyon tiszta volt a Cassiopeia (természetesen), és mindössze 4 percnyi fotózással egész szépen megjelent a Seestar képén. (Soós Patrícia)

A 2025-ös bárdudvarnoki észlelőhétvégén az M71 gömbhalmazt közvetlenül az M2 után észleltük, ami kifejezetten fényes, homogén és gömb alakú. Véleményem szerint az M2 után az M71 szabálytalan alakja a szétszórt csillagaival üdítő változatosság volt. Míg több távcsőben is megkerestük és megnéztük, a Seestar is folyamatosan lőtte a képeket róla. (Soós Patrícia)

Miután a VEGA'25 nyáritábor egyik emlékezetes objektuma az NGC 7331 galaxis és a benne akkoriban megjelenő SN2025rbs szupernóva volt, ezért a bárdudvarnoki észlelőhétvégén is újra megnéztük több távcsővel is, majd végül a Seestarral, most, hogy a szupernóva már sokat halványodott. (Soós Patrícia)

A Lángoló csillag-köd fotografikusan megfigyelve egy nagyon látványos diffúz köd, ami az AE Aurigae mögött látszik. Távcsővel sajnos nem sikerült megtalálni a 2025-ös bárdudvarnoki észlelőhétvégén, ahhoz túlságosan jöttek-mentek a felhők, ennek ellenére amikor ráállítottam a Seestart, 40 percnyi fotózás után nagyon szépen meg sikerült jelenítenie. (Soós Patrícia)

A C/2025 A6 (Lemmon) üstökös észlelése igazán emlékezetessé tette a VCSE 2025. őszi észlelőhétvégéjét. Szabadszemmel is látszott, mint hosszúkás paca, tapasztalt észlelőknek egyértelműen kitűnt a csillagok közül. Nagyobb távcsőben még a csóvának a szálas-felépítése is gyönyörűen kijött. Sajnos hamar megjelentek a felhők, és éppen azt az égrészt takarták ki először, ahol az üstökös épp lemenőben járt, így amikor újra kiderült arra, már rég horizont alatt járt. (Soós Patrícia)

Hatalmas élmény volt sötétedéskor szabad szemmel meglátni az üstököst, melynek később az astrodark bekövetkeztekor a csóváját is lehetett látni, ám az egész nem adta egykönnyen magát. Reggel hatalmas mennyiségű csapadék egy hullámzó hidegfront miatt, majd délután heves záporok áztatták meg a földet, amire később a távcső került. A berendezés összeszerelését időszűkében tulajdonképpen még záporban kezdtem... Ez volt az első olyan alkalom, amikor felprogramozás után egyszerűen ott kellett hagynom a távcsövet, hisz a vendégeknek is meg kellett mutatni az égi vándort. Csak a rövidke program után derült ki, hogy sikerült-e a projekt, vagypedig bukás a vége... mert mondjuk nem pipáltam be a nyamvadt "revesre dec after meridián flip"-et. Aztmondanám a sorozatomból ez lett eddig a legjobb erről az üstökösről. Jönnek az esők, jön a holdfény, így égi vándorunk egyre jobban eltűnik majd a fényárban, aztán majd a világűr végtelenjében.

Sikerült két egymást követő napon is megörökíteni ezt az üstököst. Ma sikerült jobban felkészülni a fotózására. Érdekes látni, hogy 1 nap alatt milyen sokat változik a csóva szerkezete, amiből a 800mm-es fókusz miatt csak az eleje fért rá a képre.

C/2025 A6 (Lemmon) - Nem nagyon kell bemutatnom az esték látványosságát. :) Az üstökös igencsak látványos kistávcsővel, binokulárral is már. Akár szabad szemmel is meglehet figyelni és még talán van rá egy-két nap lehetőség amíg a Hold fénye még nem zavaró. :)

A derült időt kihasználva fotóztam ezt a fényes üstököst. Szürkületben elkezdtem a beállításokat és amikor megtaláltam el is kezdtem fotózni, mert attól féltem, hogy nagyon hamar eltűnik a háztetők mögött, igy nem pont oda került a képen ahová szerettem volna. Szerencsére már egész jól besötétedett mielőtt elbújt a tető mögé, így lett elég nyersanyag a kép kidolgozáshoz.

Comet C/2025 A6 Lemmon Felszerelés és expozíciós adatok: Canon EOS 800D + Sigma 70-300 DG Macro + Sky-Watcher Star Adventurer + Viltrox távkioldó 21x120s light f/4 ISO 800 Dátum és helyszín: 2025.10.19. Balmazújváros

A C/2025 A6 (Lemmon) nem olyan fényes, mint a Bíborhegy, vagy éppen a 2020-as NEOWISE, de azért öröm volt nézni egy 80/600-as távcsővel 26mm-es okulárral. Számtalan vendégnek tudtam megmutatni az egyébként fotogén üstököst. Nagytávcsővel szépen jönnek a kiáramló szálak a kómából, míg kistelével látszik az elhajló csóva. A felvétellel addig bíbelődtem kint az éjszakában, amíg sikerült néhányat balra lépni és letenni az állványt, így kicsit a kupolában a távcsőre nem láttam rá jól, ... a távcső amúgyis az üstököst nézte. :D

Hidegfront utáni tökéletes ég alatt. Amatőr állvány és egy fix macro objektívvel sikerült megörökítenem.

Nyíregyházáról, egy lakótelep kellős közepéről a lépcsőházunkból “fotóztam” az üstököst. Elnézést a gyenge minőségért, nem vagyok jártas a fotózásban. :) Skywatcher 150/750, 15 UWA okulár, iPhone SE

Mindennapi életünkben a tájelemek megszokottak... ott voltak, ott vannak és ott lesznek, legyen ilyen például a Badacsony, vagy éppen a Grand Canyon és még lehetne sorolni sokáig. Számunkra a csillagos égbolt is állandó. A csillagképek ugyanott vannak az éggömbön, a Tejút szintén, csupán a Föld forgása és a Nap körül keringése miatt látunk mindig más és más érdekességet az égbolton. Azonban több ezer év múlva a számunkra állandó dolgok megváltoznak. Elkezdenek deformálódni a csillagképek, elkezdenek vándorolni a csillagok az égen... lent dolgozik az erózió és ezek a kőelemek is elkopnak millió évek múlva. ... Azok a kőrakások, melyek számunkra igazán különleges látványt nyújtanak. Namíbiában a kopasz gránitcsúcsok több száz méterrel törnek a csillagos égbolt felé, melynek a fénye éjszakánként megderíti ezeket a sziklákat, kellemes sárgás fényt adva, melyet az emberi szem éjjel sajnos nem érzékel. A Spitzkoppe csúcsai, nevezetességei közül talán a legismertebb a képen látható kőív - The Rock Arch - melyet a z odalátogató turisták lámpáinak kereszttüzében sikerült egy 100 képes panorámafotón megörökíteni. Mivel egy kósza lámpafény is elronthatja a panorámát, ezért itt sajnos gyorsan kellett fotózni kis kompromisszummal. A képek egyenként ISO6400, f2.2, 10sec, 35mm-en készültek, melyet a panorámafej végigfordított, de ígyis többszöris meg kellett állni felvételkészítés közben a zavaró fények miatt. Ha ez nem lenne elég, akkor egy 2,5 x 2,5 méteres nagy, de legalább gömbölyded sziklán egyensúlyozva készült a panoráma, tehát nagyon mozogni se kellett, nehogy véletlenül az állvány megmozduljon.

A 25'x10' látszólagos átmérőjű Sh2-94 a G65.2+05.7 szupernóva-maradvány nyugati falát képviseli.

2025.05.24-27 között Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem az Hajógerinc (Carina) csillagképben található, IC 2599 katalógusszámú "Gabriela Mistral-ködről". A felvételen látható még a ködösség által körülvett NGC 3324 nyílthalmaz és a kép jobb felső sarkában megfigyelhető NGC 3293 nyílthalmaz is. Itthonról nem figyelhető meg, jóval délebbre kell utazni érte. A felvétel készítéséhez keskenysávú szűrőkészletet használtam, a képeket a Hubble-paletta szerint dolgoztam fel. A felvétel bal alsó sarkában a Carina-köd külső területe látszik, redős-ráncos ívként. Középen látható maga az IC 2599 emissziós köd, középen oxigénben gazdag, kékes-ciános színű terület, amit a hidrogénben gazdag külső burok vesz körül. A belső régió egy jobbra néző, magas homlokú fejformára hasonlít. Hasonlóságot mutat Gabriela Mistral Nobel-díjas költő arcával, innen kapta nevét. A köd magába foglalja az NGC 3324 nyílthalmazt, aminek anyagából születtek csillagai. Az oxigénben és hidrogénben gazdag területek határvonaláról készített képet a James Webb űrtávcső, "Cosmic Cliffs" címen, ami az egyik legismertebb felvétele lett. A kép jobb felső sarkában megfigyelhető az NGC 3293 nyílthalmaz: A halmaznak több mint száz tagja van, többségben fiatal kék csillagok és néhány vörösesebb is. Trapéz alakja van, nagyobb tagjai a halmaz közepében vannak, a kisebbek kívül. Csillagai közötti távolság nagyjából egyenletes. Ezt a halmazt is körbeveszi egy emissziós köd, aminek szálas szerkezete van, közepén az oxigén dominál kékes színnel. Az NGC 3324-et James Dunlop fedezte fel 1826-ban, távolsága a Földtől 9100 fényév, átmérője 15 fényév. Az NGC 3293 halmazt Nicolas-Louis de Lacaille fedezte fel 1751-ben, távolsága tőlünk 8400 fényév, sugara 13 fényév.

Nemcsak távcsővel, hanem teleobjektívvel is lefotóztam az üstököst. Nagyon hangulatos volt a hajnal téli csillagképekkel, állatövi fénnyel, légkörfénnyel és nyugalommal. Picit hűvös volt, de annak ellenére kitartottam világosodásig. Az üstökös pont a kilátó fölé fordult be. Először a kilátót fotóztam, majd utána lett indítva az óramű és akkor már ment az átlagolt kép az üstökösre. Elég nagy szél fújt, de hát az hozzátartozik az őszhöz. Október 11.-étől már elég későn kel a Hold, hogy esetleg meg lehet próbálni fotózni az égi vándort, de majd október 20.-ától lesz izgalmas a helyzet, amikor az üstökös átkerül az esti égboltra. :)

Első találkozásom a Nyugati Fátyol-köddel, pontosabban annak egy részletével. Nyilván lehetett tudni, hogy az egész objektum nem fog elférni a ZWO ASI 585 MC kamerám érzékelőjén, így nem meglepő módon az 52 Cygni (SAO 70467) csillag környezetét választottam képem központi témájának. Az 52 Cygni fényessége miatt úgy határoztam, hogy nem készítek képeket nagyon hosszú expozíciós időkkel, inkább 1 perces képekből igykeztem minél többet csinálni. Így végül 2 éjszaka alatt összejött 12 órányi anyagom, amelyet egyben dolgoztam fel. Az NGC 6960 egy gyönyörű mély-ég objektum, emellett kissé bizarr belegondolni abba, hogy egy óriási kataklizma eredménye, mert bizony egy szupernóva robbanás során keletkezett, annak emlékét őrzi.

Rendkívül halvány emissziós köd a Hattyú csillagképben. Nevét Nathaniel Hawthorne "A skarlát betű" című regénye után kapta. Az Sh2-96 a 4x3,3 fok kiterjedésű G65.2+05.7 szupernóva-maradvány északi falának része. Ezt a szupernóva-maradványt Gull és munkatársai fedezték fel 1977-ben. Becslések szerint átmérője 230 fényév és körülbelül 2935 fényév távolságra fekszik. A vizsgálatok 90 km/s tágulási sebességet mutatnak, ami arra utal, hogy a maradvány körülbelül 20 000 éves, és ezáltal az egyik legrégebbi ismert szupernóva-maradvány.