Összes észlelés

Szépen látszott a Hold hamuszürke fénye is, kicsit felhős volt arrafelé, de azért csak észleltem, később felhők eltűntek abban az irányban szerencsére.

Az LBN 640 (Lynds Catalog of Bright Nebulae) egy ritkán fotózott objektum a Perseus csillagképben: egy ív alakú molekulafelhő, csúcsán egy kis reflexiós ködtel, ami egyben OIII-ban sugárzó csillagkeletkezési régió is. Kialakulásáért a nagyjából 6000 fényévre lévő Perseus OB1 csillagtársulás felelős, aminek középső régiójában az ismert Perseus ikerhalmaz található. Ennek a 750 - 1000 fényév átmérőjű struktúrának forró csillagai szinte teljesen szétszórták az őket szülő porfelhőt. Ennek a molekulafelhőnek maradványa az LBN 640 és környezete.

A hosszú borongós időszak után talán ez volt az első alkalom, amikor a simogató napsütésben a napészlelő rendszer láthatott valami fényt. Ám mostanában ne nagyon vannak CME-k, kidobódások. Általában a GONG-H-alpha monitort nézem és vadászok a protuberanciákra. Ez ami a képen 9 óránál van, ez leszakadt később, de akkor pont borult volt az ég. A felvételnél most azt csináltam, hogy egy hosszabb meg egy rövidebb expót alkalmaztam. (0,8 és 0,1 ms ), de igazából a dinamika miatt mindegy volt, - árnyékok-csúcsfényekkel ki lehetett hozni azt a nagy facsoportot. :) A 174-es kamerával a 700mm-nél teljesen kirajzolódik a korong és a későbbiekben lesz majd lehetőség nagyítást is alkalmazni.

2025.02.21 15:57UT Komádi. A helyi Naplemente előtt vagyunk pár perccel. A Vénusz gond nélkül látható nyugaton. A Jupiter is 1 percen belül megvan. Mindkettő sárgásfehér. A hely ismerete által nem nehéz megtalálni őket - főleg a Vénuszt.

Egy hétvégi kedvező időjárást kihasználva készítettem egy gyors felvételt a Napról. Ezúttal a Skywatcher 72 milis apokromátja helyett a jóval nagyobb, 90 milis apokromátommal készítettem a képeket. A légkör nagyon nyugtalan volt, alaposan elkente a részleteket.

A Messier 45 egy nyílthalmaz a Bika csillagképben. Az égi egyenlítő közelében látható kb 1000 csillagot tartalmaz. A Földtől való távolsága 445 fényév, szabad szemmel látszik, fényessége 1,6 magnitúdó. A Fiastyúk még 114 mm es teleszkóppal is lenyűgözött, nagyon fényesek a csillagai, ha belegondolunk milyen lehet az égbolt a halmazon belülről szemlélve...

Tipikus, alföldi, téli időjárás: köd és fátyolfelhők.

Ez az egyik kedvenc célpontom. Kezdőként könnyű megtalálni és rövid expozíciós idő alatt is látszanak a részletek már egyetlen képen is. Ezzel a távcsővel és vezérléssel ez az első képem.

Az Orion-ködöt remélem senkinek se bemutatni. :) Majd 17 órányi nyers van a képben 2025. 01. 30. 2025. 02. 20 között készült, mikor derült volt. :D

Ebben az időszakban esténként amikor a felhőzet engedte, akkor a téma a Hold volt. Próbálgattam szép kompozíciókat, így ez a fajta átmenet a két tenger között sikerült, de nem csak a kompozíció, hanem talán a seeing szempontjából is. A kép fekvőben is megállná a helyét, de állítva még látványosabb. A szokásos rumliban mégis egy csomó beazonosítható dolog van, aminél megint ki lehet nyitni a Rückl holdatlaszt. :D Mág másfél hét azt újra lehet üzemeltetni a rendszert, csak legyen derült hozzá, valamint nyugi is. Érdekes, hogy ma a napokban a derült az megvolt, meg a hűtés is rendesen, de seeing tekintetében a béka segge alatt voltunk 15 emelettel lejjebb. :D

2025. 02. 20án éjszaka az Orion-ködöt fotóztam, és 20:38kor megjelent valami a képen, és lassan kb 4 perc alatt vonult át. A látómező szélessége kb 1 fok. Lehet tippelni hogy mi is lehet az, bár a helyes választ én se tudom. :D

Egy korábbi felvételemet dolgoztam fel újra, ezúttal a Pixinsight szoftver segítségével. 2021. 08. 13-án, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort soránkészült felvételem az Sh2-190 jelű emissziós ködről, más néven a Szív-ködről. A ködösség a Cassiopeia csillagképben, a Tejút Perszeusz-karában található, a Lélek-köd és a Perzeusz ikerhalmaz közelében. Fotografikus megfigyelés során könnyen megfigyelhető a ködösség nevét adó, szívhez hasonló forma. Az emissziós köd közepén feltűnő csillagcsoportosulás figyelhető meg, a csillagok egy örvénylő-kígyózó gáz-alakzatot vesznek körbe. A nyílthalmaz a Melotte 15, mely néhány, a Napnál ötvenszer nagyobb, és számos kisebb csillagot tartalmaz, ezeknek sugárzása ionizálja a hidrogénből álló ködöt. A nyílthalmaz kora 1,5 millió év, 7.500 fényévre található a Földtől.

Az IC 443 (Medúza-köd) szupernóva maradvány az Ikrek (Gemini) csillagképben mintegy 5000 fényév távolságra található. A ködöt egy csillagrobbanás következtében kivetődő anyag alkotja. A kép jobb oldalán látható fényes csillag a Propus az ikrek csillagkép bal lába. A képet 2025 január 26-tól február 11-ig rossz időjárási körülmények (felhők) között fotóztam.

Békés téli estéken, amikor még nincs ködveszély, talán a legszebb az égbolt az évszakok estéi közül. Ott a Tejút, jön a téli rész, az Orion... de még mindig lehet csemegézni a nyári érdekességekből, vagy épp őszi objektumokkal lehet eltölteni az este egy részét. Hajnalban meg már jön a tavasz... sőt... nyár. :) Mivel aktív a Nap, ezért a légkörfény sajnos gyakori vendég a képeken. Karácsony és Szilveszter között bármelyik képet is készítettem, azon vaskosan zöld gravitációs hullámok által torzított fénylés volt. Mostanában jött divatba, hogy H-alfát implementálnak az asztrotájképekbe. Van aki szép igényesen, de láttam már kegyetlen ásítást Eridanus-looppal, te jó ég. :D Klipszűrővel ez egy elég veszélyes mutatvány. Egy rossz mozdulat és utána nem kell használni este a szűrőt, vagy ami még rosszabb, megy a kosz a tüköraknába. Az ünnepek között sokan voltak nálunk, de pont volt lehetőségem egyszer-kétszer fotózni is és nagy élmény volt a derült ég alatt tesztelgetni. Az ország nagyrészével ellentétben a Zselicben végig derültre sikeredett a téliszünet ezen része. :D

A vörös bolygó ilyen fókusztávolságon rendesen megizzasztott különösen a feldolgozás során vaciláltam sokat. Kíváncsian várom véleményeteket.

A Hold és Mars bolygó közelsége, jó lehetőséget adott az észlelésre, fotózással. Elfért a két égitest a látómezőben. Nem lett szerkesztve a kép, csak fényerőt változtattam meg a Mars bolygó jobb láthatóságáért.

Egy korábbi képemet dolgoztam fel újra, ezúttal Pixinsigt segítségével. 2022.03.04-én, a VCSE észlelőhétvégéjén készült felvételem, az NGC 3521 galaxisról. A felvételek készítése során folyamatosan jöttek-mentek a felhők, ezért jóval kevesebb nyers felvételt tudtam készíteni, mint amit szerettem volna. Az NGC 3521 egy "pelyhes" spirálgalaxis, karjai szakadozottnak látszanak a forró, fiatal csillaghalmazok által gerjesztett, halványan fénylő gázanyag miatt. A galaxist halvány halo veszi körül, amibe messzire belenyúlik néhány spirálkar.

Megpróbáltam a fényszennyezett környékemet kihasználni, így építettem egy rendszert a jelenlévő eszközökből. A régi expóim helyett úgy döntöttem, hogy 10 percen exponáltatom a kamerát a szűrőkkel. Újhold környékén OIII, kb. első negyedig Halfa, amit bír a 12 nm. Kerestem youtube videót és a DeepSpaceAstro oldalán találtam egy jó kis feldolgozást erről a metódusról. Bár nem vagyok a híve a keskenysávos fotózásnak, de ilyen fények és szilárdtüzelés mellett ennek is van létjogosultsága. Míg az RGB-s sötétködből csak 90 óra van, annak is 30 óra a Halfája, ... így ilyen felhős időszakban nem mostanában lesz abból valami. :)

A majdnem teliholdtól déli irányban 12 ívpercre a vörösen ragyogó Mars bolygó csodálatos látvány volt.

Nagyon halvány, kékes reflexiós ködök az őszi Tejút északi peremén, a Cassiopeia és Perseusz között, a Zsiráf csillagképben. A kisebb katalógusszámú és méretében is kisebb VdB14 a B Cam 4 magnitúdós csillag fényét tükrözi vissza, a vdB15 pedig a C Cam 5 magnitúdós csillagot veszi körül.