Összes észlelés

2024bch NGC 3206 szupernóva képet Lacerta M-Gen II vezetéssel készítettem 8X60 sec. expozíciós idővel.Feldolgozás Deep sky Stacker programmal.

Vezetéshez Lacerta M-Gen II használtam.

A kép készítéséhez Lacerta M-Gen II vezetést használtam.

2023.10.13-án, a VCSE Bárdudvarnokon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem az NGC 869 és NGC 884 katalógusszámú Perzeusz-ikerhalmazról. A két nyílthalmaz a Perzeusz csillagképben található, jobb égről már szabadszemmel is látható két halvány pacaként, egy 10x50-es binokulárral már látványosan csillagokra bontható a két halmaz. A bal oldali NGC 884 nagyobb kiterjedésű de ritkásabb mint a szomszédja, jobb szélén egy kicsit sűrűbben vannak a csillagok. A jobb oldali NGC 869 ezzel szemben kisebb kiterjedésű, közepén nagyon sűrű a tagok elrendezése, kifelé gyorsan ritkulnak a csillagok. A két halmaz között szakadék tátong, illetve a halmazok a környezetüktől is látványosan elkülönülnek. A legtöbb csillaga fehéres színű, néhány vörös és narancsárga taggal. A két halmazt Hipparkhosz jegyezte fel elsőként, időszámításunk előtt 130-ban. Meglepő módon Charles Messier nem vette fel a katalógusába a szabadszemes objektumot. Az NGC 884 távolsága tőlünk 7600 fényév, míg az NGC 869 mintegy 7500 fényévre található. A két nyílthalmaz egymáshoz közel helyezkedik el. Az NGC 869 és NGC 884 kora 14 millió év, egyenként 250 - 350 csillagból állnak és 33-33 fényév az átmérőjük.

A fotózott terület a Zsiráf és a Kassziopeia csillagképek határán található. A Stock 23 ritkás nyílthalmaz vizuálisan is megfigyelhető, a vörösen derngő hidrogénfelhő 20perces Hidrogén alfa nyersképen éppen hogy kivehető. Érdekesség, hogy a Sky & Telescope újság 1978 márciusi számának Mély-ég csodák rovatában Walter Scott Houston, John Pazmino amatőrcsillagász felfedezéseként hivatkozott rá, mivel egyetlen katalógusban sem szerepelt. Stock 1966-ban Stock 23-ként katalogizálta, de feledésbe merült, mígnem Pazmino "újra felfedezte", így 1978 óta sok amatőr csillagász megfigyelési célpontja lett. A Stock nyílthalmazok katalógusa: https://clearskies.eu/wp-content/uploads/2021/06/Stock-Open-Clusters-index.pdf

A kép Registax 6.0 programmal lett feldolgozva 237 db. framefilokból.

A Kassziopeia csillagképben található ez meglehetősen nagy szupernóva maradvány. Távolsága körülbelül 10 ezer fényév, és majd 10 fényév átmérőjű, a látszólagos mérete nagyjából a teleholddal egyezik meg. A robbanás 10ezer éve történt. A vöröses színek a hidrogén alfa és kén II, a kék szín az oxigén III emissziós vonalakból származnak.

Évente nekifutok a galaxispárnak, mert a porsávokat mindenképp elő szeretném csalogatni. Ez most megint csak hellyel-közzel sikerült, de már legalább felsejlenek. A pára és az új, ledes közvilágítás persze nem segített, de remélem tudok még gyűjteni hozzá márciusban jó adatokat.

Elképesztő, hogy milyen nevekkel találkozik az ember a neten. A ködösséget így becézik. A sárkány "szájában" egy galaxis látszódik, de az sokkal távolabb van tőlünk nyilván, mint a molekuláris felhő. A felvételeknél 120 másodpercet exponáltam gain 120-on, f4-en. Volt róla szó, hogy ez az érték jobb, ha 180 sec lenne, szóval a következő objektumnál már betartom ezt. Eme felvétel az első, mely az új helyszínről készült, mely az ország egyik legjobb ege alatt van. Bortle 3-as ég alól rögtön az első nyersen látszódott, hogy vannak ilyen ködösségek a háttérben. A korábbi helyszínen sajnos olyan erős lett a fényszennyezés, hogy a hűtött CMOS kamerának már túl sok volt a fényár.

A kedvező időjárást kihasználva készítettem a fotót 2024.02.18-án, 11:00-kor a Zalaegerszeg - Kertvárosi ekélyemről. A 72mm-es ED apokromátomra rögzített Daystar Quark szűrővel és az ASI294 monokróm kamerával készítettem a felvételt, 4 kép mozaikolásával. Sajnos a Nap felszíne nem volt igazán izgalmas, pár kis napkitörés, pár filament és néhány napfolt díszítette csak.

A Szív-köd és a Melotte 15 A felvételen a Szív-köd közepét látjuk. A ködösség egy emissziós köd és kb. 7500 fényévre ragyog a földtől a Cassiopeia csillagképben. A ködösséget a képen jobb oldalon látható fényesebb régió a Melotte 15 ragyogja be ami a Szív-köd szíve. Ez az asztrofotózási stílus számomra még nagyon új. A kép elkészítése 2 estén keresztül zajlott és közel 7 óra anyagot sikerült összegyűjtenem keskenysávú szűrő segítségével erős holdfényben. Külön érdekesség, hogy ez az első fotó amit vezetéssel készítettem egy külön vezetőkamera és vezetőtávcső segítségével. Feldolgozás szempontjából egy számomra új programot a Pixinsight-ot használtam. Felszerelés: Távcső: SW 150/750 PDS (mod) Mechanika: SW HEQ-5 Pro GoTo Kamera: Canon EOS 600D (BCF mod) Korrektor: SW F/4 kómakorrektor Szűrő: Optolong L-eNhance PC: Asiair Pro Vezetés: Svbony 50mm vezetőtávcső + ZWO Asi120mm mini Expozíció: 02.13.: 62x180s 02.16.: 50x300s Összesen 7óra 16perc 45 dark 45 bias 45 flat Szofverek: Deep Sky Stacker, Pixinsight, Photoshop 2024 02. 13. & 2024 02. 16. Pusztamagyaród.

A namíbiai expedíció utolsó éjszakáján már készülődtünk a hazaútra, pakoltuk össze a távcsöveket és a Hold is csak éjfél körül nyugodott. Még utoljára meglátogattunk egy jellegzetes fát ami egy sziklából nőtt ki, kiemelkedve a terepből. A helyszínt az egyik nappali kirándulásunkkor találtuk, éjszaka viszont eltartott egy kis ideig mire újra megtaláltuk a sziklából kinövő fát. A lenyugvó Hold még halványan bevilágította a tájat, amikor mind az öten elkezdtük a fényképezést, én egy mélyebb, sziklásabb területre álltam fel, és készítettem egy öt felvételből álló gyors panorámaképet.

A Spagetti-köd néven is ismert szupernóva maradvány a Bika és Szekeres csillgképek határán található. A kép a megközelítőleg 3 fok kiterjedésű objektum egy részletéről (62x45 ívperc) készült keskenysávú (köd) és RGB (csillagok) szűrőkkel 2023 december 18 és 2024 január 31 között.

Nagy reményekkel vártam az estét, akár a naplemente előtti időszakot is, bár tervem naplemente utánra szólt, á mondom beállítom a távcsövet, ránézek azért, hogy milyen a képe a Holdnak, van-e értelme egyáltalán exponálni rá. Már eleve gyanús volt az a klasszikus hőingásos nap, gyenge szellővel és nagyon fényes Holddal, sőt még a Jupitert is látni lehetett naplemente előtt, annyira tiszta volt az ég. Aktiváltam a kamerát, Firecapture-ben beállítottam a képet 73%-os nagyításban a FullHD-ben és megijedtem, hogy valami baj van. Nem mozog a kép. Ajjaj, biztos lefagyott megint. Gondoltam megkopogtatom a távcsövet és nem hittem a szememnek. ASI290MM kamerával 3251 mm-en ... állt a kép. Egyszerűen annyira jó volt a nyugodtság, hogy nem szcintilláltak a csillagok... teljesen maximálisra lehetett csavarni a nagyítást akár. Valószínűleg egy calm band lehetett, amikor a front előtt megnyugszik a levegő, plusz megy le a nap és egyszerűen teljesen nyugi volt. Szerintem ez lehetett a 9/10-es seeing. Némi kis manuál vezetés után a kapott fájlot a szokásos eljárásnak vetettem alá és elkészült egy olyan kép, melyet balra döntve olyan érzésem volt, hogy az űrhajó most áll Hold körüli pályára és mindjárt kiszalad a képből a két alsó kráter. Lehetne az a cím is a képnek hogy: Hold körüli pályán Persze nyilván még lehetne módosítani rajta, a jobban hozzáértőbbek, rutinosabbak ennél még jobb felvételt is kitudnak belőle csikarni, de nagyon örülök, hogy idén végre a nagytávcsövet is beindíthattam ilyen célra. :) A továbbiakban egy vezetőkamerát próbálok összerakni majd, valamint a távcső ventilátorját szeretném beindítani... csakhogy legyen mit csinálni a borongós időkben majd. :D

Az elmúlt pár nap kedvező időjárási körülményei lehetőséget adtak az IC-405, Auriga (Szekeres) csillagképben található, más néven Lángoló Csillag Köd fotózására. A végső kép 125db 5perces felvételből állt össze. A köd körülbelül 1500 fényévnyire található tőlünk. Míg a hidrogénfelhők nagy részét magából a felhőből képződött fiatal csillagok ionizálják, az IC 405 esete más. Az ionizáció forrása az AE Aurigae nevű csillag (a képen a legfényesebb csillag), amely nem itt született, csak áthalad a területen. A csillag megfelelő mozgását elemezve kiderült, hogy az Orion-köd közelében egy kettős rendszer tagjaként keletkezhetett. A felhő többnyire atomos hidrogénből áll, amely a képen pirosan jelenik meg, de tartalmaz némi szénben gazdag port is. A hullámzó por, és gázsávok adják a Lángoló Csillag-köd nevét. Maga az AE Aurigae minden, csak nem gyakori. Tömege 17 naptömeg, átmérője több mint 6-szor nagyobb, mint a Napé, és 33 000-szer fényesebb, mint a mi Napunké.

A Perseus csillagkép rejtett gyöngyszemét Hartl, Dengel és Weinberger csillagászok fedezték fel 1986-ban. Ez az ősi planetáris köd tőlünk körülbelül 2500 fényévnyi távolságra van és körülbelül egy fényév átmérőjű. A HDW3 legjellegzetesebb tulajdonsága a fonat formája. Ez az alak a központi csillag csillagszélének a környező anyaggal való kölcsönhatásából adódik. A táguló gázburok egy második, jóval élesebb kontúrú lökéshullámfromtot is kialakít, ami inkább kékes színben jelenik meg. A harmadik réteg pedig a környező csillagközi anyag felfénylése, ami amiatt jön létre, hogy az északnyugati irányba haladó gázburok nekiütközik.

Az év elején felfedezett SN2024gy jelű szupernóvát február 7-én hajnalban sikerült nekem is megfigyelnem. A képen fehér vonalakkal jelölt SN2024gy egy fehér törpecsillag életének végén bekövetkező robbanása, tehát az Ia típusú szupernóvák közé tartozik. A képek alapján sikerült kimérnem a fényességét is, ez február 7-én 13,57 magnitúdó volt.

Szerencsém, volt mert 2 db fenyőfa között éppen ráláttam, sajna sok kép így nem készülhetett.

Vegyes érzelmeim vannak, így még nem sikerült ez a terület, de kicsit jobbra is számítottam.

Sajna nem volt jó helyen egy füstölgő kémény mellett és a szokásos felhők is jöttek, így csak próba maradt.