Összes észlelés

1955-ben fedezte fel George Ogden Abell amerikai csillagász. Mivel szinte kizárólag H-alfában világít, intenzív vörös színe van. Sok ködösséget elneveztek már arról a dologról, amit észlelőjében először felidézett, számomra ez egy kinyílt, gyönyörű vörös rózsa. A 2200 fényév távolságra lévő Abell 24 planetáris köd fényessége 13,6 magnitúdó, mérete 6 ívperc. Közepén egy 0,7 Naptömegű fehér törpecsillag található. A köd körülbelül 20 000 évvel ezelőtt kezdett kialakulni és jelenleg 14 km/s sebességgel tágul, valamint 12,7 ± 4,0 km/s sebességgel távolodik tőlünk.

Észak felé haladva úgy éreztem a légkör megengedi a 3x-os fókusznyújtást.

A Kaukázus hegység sziklás vonulatai emelkednek a Hold felszínén, elválasztva a Mare Imbrium és Mare Serenitatis bazaltos síkságait. Észak felé haladva az Aristoteles és Eudoxus kráterek ragyogó peremei, míg a sötétség és világosság határán a felszín finom részletei válnak láthatóvá.

Fény és árnyék határán.

Nyugvó Vénusz sarló a magas IR tartományban (>807nm) 2250mm-en. 7000 képkocka legjobb 15% felhasználval.

Egy korábbi felvételemet folgoztam fel újra, ezúttal Pixinsight segítségével. 2023.06.19-án Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Szobrász csillagképben található NGC 300 galaxisról. A felvételen látható hogy alakja hasonlít a Triangulum-galaxishoz, mivel fényes magjából hosszú és erősen görbült spirálkarok nyúlnak ki. Jellegzetes alakja és viszonylag nagy, 22'X15'-es látszólagos mérete miatt választottam ki ezt a fényes galaxist. A fényképen számos apró, távoli PGC katalógusszámú galaxis is feltűnik. Hatmillió fényévre található tőlünk, félúton a Lokális Csoport és a Szobrász Csoport között. Átmérője 94 000 fényév, csak egy kicsivel kisebb, mint a Tejút, 29 millárd naptömegű. A közelében helyezkedik el az NGC 55 galaxis, aminek gravitációja befolyásolhatta az NGC 300 spirálkarjainak alakját.

Tábori életkép vonuló felhőkkel

Szépen látszott a Hold hamuszürke fénye is, kicsit felhős volt arrafelé, de azért csak észleltem, később felhők eltűntek abban az irányban szerencsére.

Az LBN 640 (Lynds Catalog of Bright Nebulae) egy ritkán fotózott objektum a Perseus csillagképben: egy ív alakú molekulafelhő, csúcsán egy kis reflexiós ködtel, ami egyben OIII-ban sugárzó csillagkeletkezési régió is. Kialakulásáért a nagyjából 6000 fényévre lévő Perseus OB1 csillagtársulás felelős, aminek középső régiójában az ismert Perseus ikerhalmaz található. Ennek a 750 - 1000 fényév átmérőjű struktúrának forró csillagai szinte teljesen szétszórták az őket szülő porfelhőt. Ennek a molekulafelhőnek maradványa az LBN 640 és környezete.

A hosszú borongós időszak után talán ez volt az első alkalom, amikor a simogató napsütésben a napészlelő rendszer láthatott valami fényt. Ám mostanában ne nagyon vannak CME-k, kidobódások. Általában a GONG-H-alpha monitort nézem és vadászok a protuberanciákra. Ez ami a képen 9 óránál van, ez leszakadt később, de akkor pont borult volt az ég. A felvételnél most azt csináltam, hogy egy hosszabb meg egy rövidebb expót alkalmaztam. (0,8 és 0,1 ms ), de igazából a dinamika miatt mindegy volt, - árnyékok-csúcsfényekkel ki lehetett hozni azt a nagy facsoportot. :) A 174-es kamerával a 700mm-nél teljesen kirajzolódik a korong és a későbbiekben lesz majd lehetőség nagyítást is alkalmazni.

2025.02.21 15:57UT Komádi. A helyi Naplemente előtt vagyunk pár perccel. A Vénusz gond nélkül látható nyugaton. A Jupiter is 1 percen belül megvan. Mindkettő sárgásfehér. A hely ismerete által nem nehéz megtalálni őket - főleg a Vénuszt.

Egy hétvégi kedvező időjárást kihasználva készítettem egy gyors felvételt a Napról. Ezúttal a Skywatcher 72 milis apokromátja helyett a jóval nagyobb, 90 milis apokromátommal készítettem a képeket. A légkör nagyon nyugtalan volt, alaposan elkente a részleteket.

A Messier 45 egy nyílthalmaz a Bika csillagképben. Az égi egyenlítő közelében látható kb 1000 csillagot tartalmaz. A Földtől való távolsága 445 fényév, szabad szemmel látszik, fényessége 1,6 magnitúdó. A Fiastyúk még 114 mm es teleszkóppal is lenyűgözött, nagyon fényesek a csillagai, ha belegondolunk milyen lehet az égbolt a halmazon belülről szemlélve...

Tipikus, alföldi, téli időjárás: köd és fátyolfelhők.

Ez az egyik kedvenc célpontom. Kezdőként könnyű megtalálni és rövid expozíciós idő alatt is látszanak a részletek már egyetlen képen is. Ezzel a távcsővel és vezérléssel ez az első képem.

Az Orion-ködöt remélem senkinek se bemutatni. :) Majd 17 órányi nyers van a képben 2025. 01. 30. 2025. 02. 20 között készült, mikor derült volt. :D

Ebben az időszakban esténként amikor a felhőzet engedte, akkor a téma a Hold volt. Próbálgattam szép kompozíciókat, így ez a fajta átmenet a két tenger között sikerült, de nem csak a kompozíció, hanem talán a seeing szempontjából is. A kép fekvőben is megállná a helyét, de állítva még látványosabb. A szokásos rumliban mégis egy csomó beazonosítható dolog van, aminél megint ki lehet nyitni a Rückl holdatlaszt. :D Mág másfél hét azt újra lehet üzemeltetni a rendszert, csak legyen derült hozzá, valamint nyugi is. Érdekes, hogy ma a napokban a derült az megvolt, meg a hűtés is rendesen, de seeing tekintetében a béka segge alatt voltunk 15 emelettel lejjebb. :D

2025. 02. 20án éjszaka az Orion-ködöt fotóztam, és 20:38kor megjelent valami a képen, és lassan kb 4 perc alatt vonult át. A látómező szélessége kb 1 fok. Lehet tippelni hogy mi is lehet az, bár a helyes választ én se tudom. :D

Egy korábbi felvételemet dolgoztam fel újra, ezúttal a Pixinsight szoftver segítségével. 2021. 08. 13-án, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort soránkészült felvételem az Sh2-190 jelű emissziós ködről, más néven a Szív-ködről. A ködösség a Cassiopeia csillagképben, a Tejút Perszeusz-karában található, a Lélek-köd és a Perzeusz ikerhalmaz közelében. Fotografikus megfigyelés során könnyen megfigyelhető a ködösség nevét adó, szívhez hasonló forma. Az emissziós köd közepén feltűnő csillagcsoportosulás figyelhető meg, a csillagok egy örvénylő-kígyózó gáz-alakzatot vesznek körbe. A nyílthalmaz a Melotte 15, mely néhány, a Napnál ötvenszer nagyobb, és számos kisebb csillagot tartalmaz, ezeknek sugárzása ionizálja a hidrogénből álló ködöt. A nyílthalmaz kora 1,5 millió év, 7.500 fényévre található a Földtől.

Az IC 443 (Medúza-köd) szupernóva maradvány az Ikrek (Gemini) csillagképben mintegy 5000 fényév távolságra található. A ködöt egy csillagrobbanás következtében kivetődő anyag alkotja. A kép jobb oldalán látható fényes csillag a Propus az ikrek csillagkép bal lába. A képet 2025 január 26-tól február 11-ig rossz időjárási körülmények (felhők) között fotóztam.