Összes észlelés

Ha tavasz, akkor a galaxisoké a főszerep. Ha jól számoltam, a tavaszi derült éjszakákon hat galaxist fotóztam, de a kidolgozást a kedvencemmel, a Tű galaxissal kezdtem. A neve tökéletesen illik rá: oldalról látunk rá a galaxisra, így valóban egy vékony tűhöz hasonlít. Ez a nagyjából 40 millió fényévre található galaxis relatíve könnyebb célpont, de különösen figyeltem arra, hogy a galaxist átszelő porsávból minél több részletet ki tudjak hozni, ezért két éjszakán át fotóztam. A végeredménynek kifejezetten örülök, különösen azért, mert a közel 7 órányi nyersanyagnak köszönhetően a háttérben több távoli, kisebb galaxis is előtűnt a kép feldolgozása során.

Kevés olyan objektum van, amely a vizuális élménye miatt válik célponttá számomra, de az NGC 7789, vagy más néven Caroline rózsája csillaghalmaz, ezek egyike. A nagyjából 1000 csillagot magába foglaló halmaz nevét a csillagok rózsa szirmaira emlékeztető mintázata miatt kapta. Az objektumot William Herschel húga, Caroline fedezte fel még 1783-ban. Először a Vega Csillagászati Egyesület 2023-as nyári táborában láttam ezt a halmazt egy 35 centiméteres távcsőben, de akkor még nem láttam meg benne a rózsaszerű szirmokat. Idén nyáron azonban, a Magyar Csillagászati Egyesület ifjúsági táborában ismét távcsővégre került, és ekkor már-már sikerült meglátnom a rózsa formáját.

Az előző M38 feltöltés kivágott részlete....

A Messier 38, más néven a Tengericsillag-halmaz a Szekeres csillagkép északi részén található nyílthalmaz. A földtől való távolsága 4200 fényév. A képen megtalálható az Abell 9 jelű planetáris köd, a háttérben / előtérben a Szekeres csillagkép irányában látható hidrogéngázból és plazmából álló, világító csillagközi felhő - HII régió látható. A csillagok LRGB színkalibráltak, a háttér Hidrogén alfa szűrővel készült.

2025.05.26-án Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Isabis Astrolodge udvarán készült felvételem a Pavo (Páva) csillagképben található NGC 6752 katalógusszámú "Páva-gömbhalmazról". A negyedik legnagyobb látszó átmérőjű gömbhalmaz, egy kicsivel nagyobb, mint a híres Messier 13 a Herkules csillagképben, bár a Messier 22-nél kisebb. Kívülről befelé haladva folyamatosan sűrűsödnek a csillagok, a magban már fel se bomlik csillagokra a halmaz, teljesen összefolynak az egyes csillagok. A vöröses csillagok vannak többségben a halmaz kora miatt. James Dunlop fedezte fel 1826. június 30-án. 13 000 fényévre található a Földtől, 11,8 milliárd éves.

Június végén akit kicsit is érdekelt az űrkutatás, nagy izgalommal várta, hogy űrhajósunk Kapu Tibor elinduljon az űrállomásra egy SpaceX Crew Dragon űrhajóval. A Grace-nek keresztelt űrhajót egy Falcon 9 emelte a magasba. Az indítást többször is halasztották, ám június 25.-én magyar idő szerint 8:31-kor végül megtörtént az indítás. A HUNOR program űrhajósa négyfős nemzetközi személyzet tagjaként a Nemzetközi Űrállomás (ISS) felé tartott, míg lent a Földön egy hangulatos asztrofotós hétvége zajlott a Magyar Asztrofotósok Egyesülete által megszervezett Törökkoppányi Asztrofotós Találkozón. A nem épp átlagos napon egy átbeszélgetett és átfotózott rövid éjszaka után hamar kezdett hajnalodni, ám megjelentt a Nemzetközi Űrállomás délnyugat felől, majd követte a Crew Dragon űrhajó is. A két mozgó fénypont a 30 másodperces hosszú záridős felvételen szép csíkként látszódik, míg jobboldalon még megfigyelhető a Tejút nyári sávja is. Alul az asztrofotósok pedig egy igazán különleges élménnyel gazdagodtak.

Tegnap este végre ki tudtam próbálni az új monokróm kamerámat. Mifelénk ködös volt az idő, de a Kőszegi-hegység magasabb pontjain csillagos volt az ég. Sajnos az ASIAR folyton szétkapcsolódott (nem értem miért, korábban sosem volt vele ilyen gondom), ezért nem tudtam több adatot gyűjteni hozzá. De a körülmények egyébként is változóak voltak, nem lehetett volna folyton kamerázni. Fátyolfelhők jöttek-mentek, egyszer rátelepedett az észlelőhelyre egy felhő pár percre, a fűtükör teljesen lepárásodott. De összességében elégedett vagyok a kamerával, szerintem jobban meg fog felelni a céljaimnak, mint a színes.

2025.05.25-én Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Isabis Astrolodge udvarán készült felvételem a Crux (Dél Keresztje) csillagképben található NGC 4755 katalógusszámú "Ékszeresdoboz-halmazról". Picike, de nagyon fényes nyílthalmaz. Kevés tagból áll, viszont nagyon a tagjai nagyon világosak és nagyon közel helyezkednek el egymáshoz. Alakja közelíti a négyet alakját. Vizuálisan megfigyelve is nagyon látványos volt, mintha egy kisebb kupac drágakövet látnánk, ahogy szétszóródott a fekete terítőn. Szabad szemmel is látható: apró, halvány, elmosódott pacaként. Nicolas Louis de Lacaille fedezte fel 1751-ben a Jóreménység-fokánál egy 12mm átmérőjű kistávcsővel. Elnevezése John Herscheltől származik.

A Nap különösen aktív mostanában, emiatt és a kedvező időjárást kihasználva a hétvégén kitelepültem az erkélyemre. Ezúttal a Baader Q-Barlow kicsavart lencsetagját építettem be a kamerámba, kb. 1,5x-ös nagyítást elérve. Két panelből állítottam össze a mozaikfelvételt. Több nagy napfolt, nagy fáklyamezők, továbbá számos filament és protuberancia is észrevehető a képen.

A Nap különösen aktív mostanában, emiatt és a kedvező időjárást kihasználva a hétvégén kitelepültem az erkélyemre. Ezúttal a Baader Q-Barlow kicsavart lencsetagját építettem be a kamerámba, kb. 1,5x-ös nagyítást elérve. Látható, ahogy a két napfoltcsoport körül vadul örvénylik a plazma, továbbá számos filament és protuberancia is észrevehető a képen.

Eme felvételen egy május esti állapot látható Namíbiából. Nagyon nem kell mondanom nektek, hogy mi hol van a képen, de érdekesség lehet a Göncölszekér, az Orion, a légkörfény gravitációs hullámai, valamint az Állatövi fény is. Vicces 3 óránál a táblahegy... Kiköpött olyan sziluettje volt mint a Badacsonynak naplementében. Az egész táj bámulatos: A szavannát táblahegyek törték meg... szinte már "várta" az ember, hogy az egyik cserje alól mikor ugrik ki egy oroszlán. Mount D'Urban térsége másmilyen kőzetekkel bír, mint pld az Isabis térsége, vagy éppen a Quiver tree forest, akárcsak Spitzkoppe... Itt ilyen lemezes kődarabok voltak éles végekkel. Ezzel az égbolttal nem lehet betelni, meg a tájjal sem. Én a körútra két timelapsét és egy pokoli toronynak nevezett rendszert vittem. Hát itt aztán telt az idő mire körbeértem az egész fotóval, addig viszont lehetett nézegelődni. :)

"A TÁVOLSÁGOT, MINT ÜVEGGOLYÓT, MEGKAPOD..." A Lemmon üstökös ( C/2025 A6) De vajon mi is ez? A Lemmon üstököst nemrég, 2025 januárjában fedezték fel. Bár neve jöhetne élénk zöldes fényéből, mégis onnan kapta, hogy a Mount Lemmon Obszervatórium távcsöve fedezte fel, ami után azt hitték, hogy csak egy pici aszteroida, mert akkor még pici volt és fénytelen. Aztán rájöttek, hogy nem egy hétköznapi jelenségről van szó, hanem egy üstökösről, amely nagyon messziről érkezett: a Naprendszer külső térségeiből. Ami érdekes, és rendkívüli, hogy 1350 évente tér vissza hozzánk, bár az október 21.-i közelsége a Földhöz picikét megváltoztatta a pályáját, így legközelebb 1150 év múlva halad el mellettünk. Mondanom sem kell, hogy ezt mi már nem fogjuk látni. Így megérte október második felében felnézni az égre, hiszen egy olyan jelenséget láthattunk, amelyet egy ember életében csak egyszer élhet át. Aki pedig ezt nem tudta megtenni, képek formájában nézheti. Igyekeztem én is megörökíteni, a lehetőségem ennnyit engedett, ami itt látszik a saját fotómon. Nem volt egyszerű.

A novemberi telihold alkalmával készült ez a felvétel, amikor a Hold éppen perigeumban járt – vagyis a pályáján a Földhöz legközelebbi pont közelében. Ilyenkor a Hold látszólag kissé nagyobb és fényesebb, de a különbség csak néhány százalék, alig észrevehető. A kép kétpaneles mozaik lett végül, mert a teljes korong éppen nem fért bele a látómezőbe. Ez a rendszer alapvetően mélyég-fotózásra van optimalizálva, de néha jó érzés kilépni a komfortzónából.

Az IC 63 (A Kassziopeia szelleme) részben emissziós, részben reflexiós köd a Kassziopeia csillagképben mintegy 550 fényév távolságra található. A ködösség fényét a közeli fényes csillag sugárzásának köszönheti.

Az NGC 7538 egy emissziós köd a Cepheus csillagképben mintegy 9100 fényév távolságra található.

A VCSE Bárdudvarnokon megrendezett őszi észlelőhétvégéjén készült felvételem a C/2025 R2 (SWAN) üstökösről. Miután a Lemmon-üstökös eltűnt az észlelőrétet övező kák koronája mögött, még volt pár percem lefényképezni a Swan-üstököst is. A kómája kiterjedt és türkizes színű, egy nagyon rövid csóvája is látszik.

A G65.2+05.7 déli részét képező Sharpless 91-es katalógusjelű objektum a maga egyszerűségében, finom szálas szerkezetével a leggyönyörűbb része ennek a szupernóva-maradványnak.

A VCSE Bárdudvarnokon megrendezett őszi észlelőhétvégéjén készült felvételem a C/2025 A6 (Lemmon) üstökösről. 2025.10.15. estére az időjárás előrejelzések meglehetősen kedvezőtlenek voltak, de késődélután eloszlottak a felhők, így koraeste megfigyelhetővé vált az üstökös. Szabadszemmel is látható volt halványan, egy 50mm-es átmérőjű binokulárral pedig már szép, részletes is volt, hosszú csóvával. A felvételen megfigyelhető az egymástól elkülönülő zöldes színű, ívelt porcsóva és a kékes színű, sugarakra bomló inhomogén ioncsóva is.

Semmi ördöngősség nincs ennél a képnél, csak egy sok tucat teliholdas fotó közül az egyik, mely elárasztotta a közösségi médiát tegnap. Amit nem tud magyarázni élményt, és nekem kell leírnom, az az, hogy a kép nyerseinek elkészültéhez fel se kellett kelnem a fotelből. :D Távvezérelve betudtam gyűjteni a szükséges nyerseket, melyek letöltve, igazítás és normalizálás után össze lettek rakva, majd az RGB réteget hiperszaturálva lett meg ez a fotó még az este folyamán. A fehéregyensúly nem biztos, hogy jó, de a színkülönbségek ígyis jönnek. Mert hát ha derült van, akkor miért ne. :) A médiabarbárságokat meg alatta nyugodtan csemegéztük, hogy Hód-Hold, gigaszuperholdbutaság meg hasonlók... Na azért ennyire kényelmes nem vagyok. :D

Az EQ platform kapott motoros finommozgatást, így mostantól tudok készíteni bolgófelvételeket is. Enélkül szinte lehetetlen volt beállítani a képkivágást nagy nyújtáson. A felvétel kb. 4500 mm fókuszon készült.