Összes észlelés

Első fény az új Newtonnal. Eredeti ötlet az volt, hogy leteszteljük a jusztírt azután, hogy két napig darabokban volt a tubus, de végül 40 percre teljesen kitisztult, amit ki is használtunk fotóra.

Újabb próbálkozásom RGB és HA (DualBand) kombinálására, OSC kamerával. Fogadjátok szeretettel

A Pelikán-köd egy olyan típusú objektum, amelye emissziós köd. Maga a hidrogéngáz bocsát ki fényt (ellentétben a reflexiós ködöktől, amelyekben a kozmikus gázt a fiatal csillagok fénye világítja meg ). A Pelikán-köd egy körülbelül 30 fényév széles csillagkeletkezési terület, amely 1800 fényévre található a Földtől. IC 5070 és IC 5067 néven is ismert, és a Deneb fényes csillag közelében található a Cygnus (Hattyú) csillagképben. Az évek során a köd a „Pelikán-köd” nevet kapta, mert megjelenésében hasonló a hosszúcsőrű madárhoz. A ködöt az észak-amerikai ködtől mindössze egy vékony, L935 néven ismert, sötét porfelhő választja el . A Pelikán-köd kedvelt kutatási terület, mert a csillagkeletkezés és a fejlődő kozmikus gázfelhők aktív keveréke. Mivel a távcsövem látómezőjébe csak egy kis részlet fér bele, így egy 3 képből álló mozaikot készítettem, amit PI programban illesztettem össze. A madár feje búbjánál látható kék csík valószínű, hogy a kelő hold tükröződése a szomszédom kéményéről

Új fejezet: Február közepén váltottam át nagy reményekkel monokróm kamerára, tehát a lelkesedés hatalmas volt. Pár napig eltartott mire a kamera helyére került, de aztán ment a fotongyűjtés végül. Az egész projektet egy rendkívül katasztrofálisan borultnak mondható időjárás szakította meg. A fő deep-field képhez nem gyűltek össze az expók, de gondoltam, hogy talán az IC 1318-at sikerül két szezonból megoldanom. Végül az időjárás megkegyelmezett és a július nagyrésze gyakorlatilag csontderült volt. Rosszabb égen ment az RGB, jobb égen a luminancia. Új lehetőségek: A rendszer nagyon sötét égbolt alatt van, igazából még több az információ a képben, mint amennyit most tálaltam. Erősebb kontraszt esetén a sötétködösség is mutat fodrokat, részleteket. Kezdetben nem voltam megelégedve a kamerával, mert rögtön egy halvány témának álltam neki, de aztán gondoltam nemhogy az 50 óra nem lesz meg, de a 20 sem. Másik objektumnál viszont már ígéretesen jött a deep-field érzés 10 óránál is, hát pont ezért fogok rá visszatérni a következő szezonban. Egy sosem véget érő történet: A kamera a szűrőváltóval nagyon nehéz, amit hiába a megerősített karbontubus, a fókuszírozó nem bír el, ezért több képet ki kellett dobnom. Jusztírozni sem lehet akárhogy, hisz ezt a kókadást figyelembe kell venni beállításkor. Szóval egy jó fókuszer kell majd hozzá. Egyszer-kétszer izgalmas volt a fennsíkon exponálni nyáron, amikor az egész az inverzió miatt szinte egy nagy katlan volt éjszakai 28-30°C-al... Egyértelmű, hogy a cooling power 98%-on is ment. :D Napközben a 40°C közben semmi nem volt áram alatt, az estével egy kis szellőztetés után azonban indult a szett.

Az Elephant's Trunk köd egy sűrű gáz és porfelhő az IC 1396-ban. Az Elefántormány-köd több mint 20 fényév hosszú, és egy fiatal csillaghalmazon, fut át amely egy izzó, ionizált gázfelhőbe ágyazott a Cepheus csillagképben. Az elefánt törzse hűvös csillagközi porból és gázból áll, amely elzárja a fényt a Föld felé, és hosszú, vékony sziluettet hagy maga után, amely a köd nevét adja (és egyike a sok állatnak tűnő ködnek). A kép Optolong L-eNhance szűrővel, és a PI keskenysávú Hubble paletta normalizálásával készült.

Sajnos nagyon alacsonyan, szinte a fákat súrolva látható csak tőlem. Tettem egy kisérletet, az expoidő messze elmaradt a kívánatostól, ennyit sikerült kihozni belőle...

Szeretem ezt a részt nagyon a holdon, fogyó holdat nem nagyon tudtam még fotózni de megérte kinn lenni egész éjjel :)

Szezon első Jupitere. 2 felvétel végképét derotáltam winjupos programmal.

A Jacoby 1 az egyik leghalványabb planetáris köd az északi égbolton. 1993-ban fedezte fel G.H. Jacoby és G. van de Steene a 2,1 méteres Kitt Peak távcsővel. Találtam olyan adatot is, ahol a felfedezés dátuma 1995. Tőlünk 2600 fényévnyi távolságra van és rendkívül alacsony felszíni fényességű (20 M/négyzet ívmásodperc) ez az ősi planetáris. Mérete 11x11 ívperc.

A Kopernikusz kráter az egyik legszebb kráter, nincsen párja a Holdon és még az egész Naprendszerben is kevés a konkurense. Érdekesség még a holdi Kárpátok vonulata illetve a Gambart dómok. Kopernikusz kráter adatai: Átmérője 93km mélysége 3760 méter. Sáncfala 900 méterre magasodik a síkság fölé. Központi csúcsa eléri az 1200 métert. A kép 10000 képkocka legjobb 30%százalèka.

Az M27 súlyzó-köd körülbelül 1200 fényévnyire található a Vulpecula (Kis róka) csillagképben. Nem szabad azonban összetéveszteni a Kis Súlyzó-köddel, ami egy teljesen más objektum! A Súlyzó-köd a bolygóköd néven ismert ködtípus . Ezeknek az objektumoknak semmi közük a bolygókhoz, de azért ismertek, mert gyakran felpuffadt, gömb alakúak. Bolygóködök akkor keletkeznek, amikor egy Nap-szerű csillag kezdi elérni élete végét, és elkezdi ontani a külső rétegeit az űrbe. A csillagból kiáramló töltött részecskék - úgynevezett csillagszél - árama nem képes nagy kozmikus anyagdarabokat kilökni, hanem finoman elfújja a kisebb részecskéket. Az így létrejövő táguló héj adja a bolygóköd jellegzetes alakját. A képet 90-95%-os holdfázisban készítettem, ami nem a leg ideálisabb mélyég objektumok fényképezésére, de mivel tiszta volt az ég, hát valamit csak kell fotózni.

A 13P/Olbers üstökös  periódusa (keringési ideje) körülbelül 70 év. Így a Halley típusú üstökösök közé sorolják, amelyek periódusa 20 és 200 év között van. A 13P üstököst felfedezőjéről, a kiemelkedő német csillagászról, Heinrich Wilhelm Olbersről (1758-1840)nevezték el.Olbers először 1815-ben figyelte meg az üstököst. Később a csillagászok 1887-ben, 1956-ban, illetve 2023-tól ismét megfigyelték, amint az visszatért közelünkbe. Perihéliumát 2024.június 30.-án érte el. Pályája 0,93-as excentricitású, Napközelpontjában 1,175, naptávolban pedig 32,56 Csillagászati Egység távolságban van a Naptól. A kép meglehetősen sietősen készült , városi fényszennyezés mellett, a környező épületek behatárolják a látást, az üstökös szürkületben lett fotózva.

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett észlelőhétvégéjének félholdas életképe

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett észlelőhétvégéjének villámos-félholdas életképe

22:08-23:26 UT LM=408' 10x: Az LM a Scutum-csillagfelhő közepét mutatja. Az M 11 az LM közepének fényes trapézától közvetlenül délnyugatra látszik. Van benne grízesség. Összesen tucatnyi Barnard-sötét ködöt tudtam beazonosítani. Nem volt annyira jó az ég, hogy egyből mindegyik tisztán látszódjon. Általában csak azt lehetett érzékelni, amelyikre éppen koncentráltam, kivéve talán a B 103-mat és B 111-et, ezek térkép segítsége nélkül is könnyen behatárolhatók. A beazonosított ködök területén kívül is vannak inhomogenitások. A látómezőn kívül, az M 11-től délre látszik az NGC 6712 gömbhalmaz és az M 26 is. A központi tarpéz északi csillaga, az R Scuti most a fényesebb időszakában lehetett. Megjegyzés: Máskor kontrasztosabban látszódnak a ködök. Az M 11 nagyon nehezen látszott csak szabad szemmel. Egyébként nagyon jó volt az ég nagy része, sok számomra új objektumot találtam meg.

00:51-01:06 UT 35 mm 56° Kellner okulár -> 34x nagyítás, 98' LM 34x: még minden látszik, aminek kell. Az M 31 majdnem elér az M 32-ig. A porsáv egyértelmű. Az M 110 halványan dereng. Az M 32 hihetetlenül kompakt. Az M 31 magja sárgás, mélyebb árnyalatú, mint amit a légkörtől megszokhattunk. Kellemes meglepetés/látvány, hogy inkább sötét, mint fakó. A mag két oldalán érezhető görbülések, alacsony kontrasztú ívek. Az NGC 206 foltja könnyen észrevehető a hely ismeretében. Megjegyzés: Addig rajzoltam, amíg az M 110 el nem tűnt teljesen. Már alapból sem volt teljesen sötét, valószínűleg még egyszer nekiállok másik okulárral és talán több látómezőnyi területet is felvonultatva.

23:56-00:26 UT 15 mm 70° SWA okulár -> 80x nagyítás, 53' LM 80x: nagyon gazdag LM. A ködösség a halmaz mögött látszik a legjobban, de messzire elnyúlik. Nincsenek annyira markáns részletek, mint az M 17-ben, de a halmaz kompenzál a látványon. Északról egy idő után kifejezetten feltűnő a sötét beharapás. A köd felülete inhomogén. Most láttam szabad szemmel is. Távcsöves mérete ellenére így csak egy kis ködös pötty.

23:04-23:21 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 218x nagyítás, 17' LM 218x: a szomszédos Messier-GH-khoz képest megelehetősen piciny és halvány. Több kiugró csillag rajta egyenetlenül, ezek hasonlóan fényesek. A többi a grízesség része. Elliptikus, egy-két felbontatlan csillaglánc nagy ívben a mag körül. 436x: egy fokkal jobban bomlik, de a derengés nagy része már csak szétkenődik.

22:14-22:38 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 114x nagyítás, 32' LM 34x: gazdag LM. Ködös háttér, LM ÉK peremétől kb. az M 29-ig tart, kicsit tovább északra. A látványos IC 1318 található errefelé. 114x: szép, de nem túl sok csillag, viszont nagy részük fényes és egyenletesen, szabályosan helyezkednek el. A négy legfényesebb egy téglalapot formál. Megjegyzés: Az észlelés a felhők miatt két részletben zajlott: 22:14-22:29, 23:25-23:38 UT. A felhőzet választotta ezt az objektumot.

20:52-21:39 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 218x nagyítás, 17' LM 80x: már nagyon szét akar bomlani, a középső fénycsík jól látszik. 218x: kevés derengés, de azért jól érzékelhető. A jól bontottság ellenére is gazdagnak tud látszani, viszonylag fényes csillagokat tartalmaz. Hatalmas méretű GH. Nyugati fele diffúzabb, mint a keleti. Darabos haló. Kis szemszoktatással kivehető a \"tengelye\" körüli hélix. Egész LM tele csillagokkal, sok csak kis időre és csak EL-sal látszik. 436x: Ezt nem tudtam kommentálni. Az egész LM a GH, mindenhol bontott csillagokkal. Ez volt az első, hogy szabad szemmel láttam, már az észlelés után. Megjegyzés: Nagyon sok felhő, néhány csepp eső.