Összes észlelés

Két teljes éjszakán át sikerült az Írisz ködöt fotóznom. A 100db. 5 perces képből, végül 77db-ot sikerült integrálnom az elkészült képbe. Sajnos a ködösség környékének űrporát nem sikerült tökéletesen feldolgozni, de szerintem így is kellően érdekes lett a kép. Az Írisz-köd régiója meglehetősen halvány, és nem ábrázolható keskeny sávban, ezért a fényképezéshez el kell kerülni a fényszennyezést. Sajnos az árnyékolások ellenére is sok a fényszennyezés a településünkön. Ráadásul a csillagközi porral nagyon nehéz dolgozni, és speciális szerkesztési technikákat igényel. Amint alább látható, a kép tele van ilyen porral. Az Írisz-köd feltűnő kék színét a SAO 19158 fényes csillag fénye hozza létre, amely egy sűrű, általában sötét porfoltról verődik vissza. A ködösség fényes kék része körülbelül hat fényévre terjed ki. A képen látható Írisz-köd körülbelül 1300 fényévnyire fekszik, és egy kis teleszkóppal a Cepheus csillagkép felé található.

Az NGC 2403-at William Herschel fedezte fel 1788-ban, és úgy gondolják, hogy az M81-es csoport külső tagja . Az NGC 2403 az M81 után a második legnagyobb galaxis ebben a csoportban. Távolság a Földtől körülbelül 10 millió fényév. Ez az egyik legközelebbi galaxis a helyi csoportunkhoz, amely magában foglalja a Tejútrendszert is. Az NGC 2403 mérete és szerkezete hasonló az Androméda galaxishoz (M31), és az egyik legfényesebb spirálgalaxis, amely a Földről látható. Az NGC 2403 spirálkarjaiban több mint 100 ismert emissziós köd található, amelyek némelyike ​​akár 800 fényévre is elnyúlik, és nagy távcsövekben látható. A galaxis összesen 21,9 x 12,3 ívpercnyi látszólagos égboltot ölel fel. Az NGC 2403 egy csodálatos spirál, és az égbolt északi részének legfényesebb galaxisa, amely nem szerepel a Messier-katalógusban. Térbeli átmérője 65 000 fényév, és a becslések szerint körülbelül 50 milliárd csillagot tartalmaz.

Az üstökös fotózása után, mivel a légkör átláthatósága elég jónak bizonyult, megkerestem a Fátyol-köd keleti részét, és a holdkelte előtt 18db 5 perces képet készíteni. A képek halmozását, és korrekcióját ma készítettem. A színek nem a leg tökéletesebbek mert jóval több expóra lett volna szükség, de közbe szólt a Hold. A fotón látható vörös és kékes színt a gerjesztett hidrogén és oxigén adja, amelyet speciális keskeny sávú szűrővel tudtam láthatóvá tenni. Ráadásul a szűrő a kétszeresen ionizált oxigén fényét átengedi, ami igen jellemző a Fátyol-köd-re. Tehát a szűrővel a köd egyfajta kémiai analízisét hajthatjuk végre. A zöldes részek a hidrogénre utalnak, a sárgás részeken kén is található, míg a kék és a lila részeken az oxigén a domináló. A Fátyol-köd egy felhevült és ionizált gázból és porból álló felhő a Cygnus (Hattyú) csillagképben. A köd maga egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva robbanás maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal. A robbanáskor körülbelül −8 magnitúdós fényességet érhetett el, ami megfelel egy első vagy utolsó negyedben lévő Hold magnitúdójának. Távolsága a bocskaikerti csillagvizsgálómtól 2500 fényév :-).

Az üstökös késő tavasszal és nyáron már a 23 óra előtti szürkületben látható. Alacsonyan az északnyugati horizont felett, megközelítőleg 15 fokos magasságban megfigyelhető, sötétedés után fokozatosan még lejjebb süllyed. Megfigyeléséhez tehát olyan pozícióra van szükség, amelyből tökéletesen látható az északnyugati horizont. Az üstökös szabad szemmel nem látható, de kis teleszkópokkal megfigyelhető. Ahogy az éjszakai égbolton halad, elmosódott objektumként jelenik meg, amely a Szekér, a Hiúz, a Göncöl (amely a Nagy Göncölöt is magában foglalja) és a Kis Oroszlán csillagképekben mozog. A 13P/Olbers üstökös kisebb üstökösök közé tartozik, amelyek periódusa (keringési ideje) körülbelül 70 év. Így a Haley típusú üstökösök közé tartozik, amelyek periódusa 20 és 200 év között van. A 13P üstökös nevét felfedezőjéről, a kiemelkedő német csillagászról, Heinrich Wilhelm Olbersről (1758-1840) kapta. A kép 26db 2perces nyers fotóból készült, sajnos ezt követően a fák mögé bújt.

Tegnap este egy igazán halvány, és apró üstököst fotóztam, melyet Jordi Camarasa spanyol csillagász jelentette be, hogy a svéd Grzegorz Duszanowicz és általa 2023. november 5-én egy namíbiai Farmra telepített C11-es távcsővel készített felvételsorozaton egy diffúznak tűnő üstököst találtak. Az üstökös május 30-án került legközelebb a Naphoz és nem csak tőle, de a Földtől is távolodik, így aktivitása csökken. Tegnap este sikerült távcsővégre kapni, ekkor a fényessége alig érte el a 12 magnitúdót.(Ez igen halvány égi jelenség, amely legalább a 20cm-es átmérőjű távcsövet igényli). Távolsága tegnap este 269 milló kilométer volt, így a fény 14 perc alatt ért róla ide.

Az SH2-132, más néven Oroszlán-köd, egy gazdag HII régió csillaghalmazokkal, emissziós ködökkel és sötét porrégiókkal. (A H II régió gázból és plazmából álló, világító csillagközi felhő, amelynek átmérője a több száz fényévet is elérheti, és a belsejében csillagképződés zajlik. A fiatal, forró, kék színű csillagok erős ultraibolya sugárzást bocsátanak ki, ezzel ionizálva és világításra késztetve az őket körülvevő gázfelhőt) A Cepheus csillagkép déli részén található Oroszlán-köd nagyjából 10 00 fényévre van a Tejút-galaxis Perszeusz karjában. Ez elsősorban egy emissziós köd néhány hatalmas csillaggal, amelyek felelősek a gáz ionizálásáért ebben a régióban. Konkrétan két Wolf-Rayet csillagot azonosítottak – HD 211564 és HD 211853 jelzéssel. A Wolf-Rayet csillagok hatalmasak és forróak, és fehér-kék színűek. Ezek a csillagok legalább 20-30szor nagyobb tömegűek, mint a mi Napunk, és akár több százezerszer vagy akár milliószor is fényesebbek lehetnek! Ezenkívül hajlamosak kitörésre, és rendkívül erős napszéllel rendelkeznek.A köd átmérője körülbelül 20 fényév. A Wolf-Rayet csillag a köd kialakulásának fő oka. A ködben található gázok és porok a jövőben csillagok és bolygórendszerek kialakulásához járulhatnak hozzá.

Az elmúlt néhány napot tekintve célba vettem ismét az Észak-Amerika - ködöt, ám most nagyobb gyújtótávon. Cirka 2 órának ez lett az eredménye! Kalibrációs frame-ek nélkül!

Tejútfotó, újra feldolgozva.

Téli esték egyik legszebb objektum-párosa, véleményem szerint.

Tavaly októberi részleges holdfogyatkozás a maximuma körül.

Első igazán részletesen sikerült holdfotóm.

Első alkalommal próbáltam ki a 60-as Coronado naptávcsövet, és már most érezhető a minőségbeli javulás. 2 képes mozaik, Microsoft ICE-ben illesztve. Sajnos a felhős ég miatt az etalon szűrőt nem volt időm pontosan beállítani.

0:57-kor volt újhold, de azért megpróbáltam az esti holdsarlót, hátha látszódik. Éreztem, hogy nagy fába vágtam a fejszém, de kb akkorába sikerült, hogy 21:16-ig hiába tudtam, hogy hol van, egyszerűen nem találtam meg a képeken. Később az értékeket maximálisra húzva már az első fotón is meglett, de annyi volt a porszemcse a szenzoron, hogy a spot removal jóbarátom lett. A kép erősen kontrasztolt, de azt már nem mondom meg, hogy hol a sarló, keressétek meg. :)

Talán változik a helyzet és többet lesz derült. A nyári éjjelek meglehetősen rövidek. Kettőt pislant az ember és már világosodik. Mi 22:15-kor kezdjük a távcsöves bemutatót, ami éjfél környékén be is fejeződik. Hála az automatizált távcsöves rendszernek, azt a fél órát is megpróbálom kipréselni az égboltból, amit a bemutató "elvesz". Onnatól kezdve van még 2,5 óra, így kaptam az alkalmon és megpróbáltam lefotózni egy napraforgós területet. Mérsékelt főnszél fújt, élénk lökésekkel és emiatt a napraforgeszok bemozdultak, de a csillagos égboltnál is óvintézkedéseket tettem. Csökkentettem a záridőt, növeltem az expók számát és kinyitottam a rekeszt jobban. Ennek az ára a képszéleken a csillagok deformálódása volt, de remélem ez senkinek sem veszi el a kedvét. Valamit-valamiért. Az előtérre is gyűjtöttem egy 10 képes sorozatot, de nem stackeltem össze, mert mégjobban bemozdultak volna a napraforgók. Sajnos a fátyolfelhők jöttek már, de nem adtam fel, akkoris elkészítettem a fotót. Így végül sikerült megállítani ezt a mélyzuhanást érzelmmileg. Talán van remény, hogy több derültünk legyen, ám az okokról, hogy miért ilyen rossz az időjárás, miért van ennyi por... simán lehetne tartani egy előadást. Feldolgozásnál teljesen rendhagyó módot választottam: A Tejutas képek illesztésénél és átlagolásánál valamint feldolgozásánál a Sirilt használtam. Múltkor még egy fixes sorozatot is tök frankón összerakott a progi. Azt majd lehet meg is osztom, csak nem otthon dolgoztam fel, így a színeket, dinamikát még ellenőrizni kell.

Csak egy tesztnek indúlt, kíváncsi voltam mennyire látszanak a részletek. Már az első három perces is igéretes volt, kicsit emeltem az expoidőt és tátva maradt a szám.

A 13P/Olberson üstökös mindössze alig 10 fok magasan volt az Északnyugati ég horizontjától.A kiváló átlátszóság miatt a 6X30-as keresőben is már vizuálisan látszott mint ovális paca.A kép 5X60 sec. expozíciós idővel készült.Képfeldolgozás Deep Sky Stacker programmal történt.

Egy nyugodt vasárnap délután kitelepültem az erkélyemre Napot fotózni. Ezúttal a ritkán használt 102mm-es apokromátomat próbáltam ki a Quarkkal. A légkör nagyon nyugtalan volt, és jöttek-mentek a felhők, csak a felhőlyukakba tudtam fotózni.

Egy nyugodt vasárnap délután kitelepültem az erkélyemre Napot fotózni. Ezúttal a ritkán használt 102mm-es apokromátomat próbáltam ki a Quarkkal. A légkör nagyon nyugtalan volt, és jöttek-mentek a felhők, csak a felhőlyukakba tudtam fotózni.

Érdekesség képpen töltöm fel, újra felénk fodul a hirhedt 3664 es folt. 2x kerülte meg a napot, eszméletlen. Sorszáma még nincs, az előtte lévőnek Ar 3723 a sorszáma. Elnézést ha a képek minősége nem felel meg az itteni elvárásnak.

Hatalmas szélben és fátyol mellett, sikerült megörökitenem montázsként az Ar 3719 és 3720 as napfoltokat.