Összes észlelés

Őrimagyarósdi VCSE észlelő hétvége eredménye ... feldolgozást megnehezítette az erős aurora borealis piros fénye közel zeniten :-)

Ha már a galaxisok szezonja van, akkor indulásképpen nézzünk meg egy igencsak közeli szomszédot, ami nem is annyira szomszéd, hiszen "birtokon belül lakik". A Leo I törpegalaxis (más néven Regulus törpegalaxis) a Tejútrendszer kísérő galaxisa és nevéhez híven szerényen megbúvik a Királycsillag hatalmas fényözönében. Albert George Wilson amerikai csillagász fedezte fel 1950-ben, miközben a Palomar Obszervatórium 48 hüvelykes Schmidt teleszkópjával készített fényképfelvételt vizsgálta. A Leo I mintegy 830 000 fényévnyi távolságban van, így a Tejútrendszer negyedik legtávolabbi kísérője. Átmérője 2000 fényév, tömege pedig nagyjából 25 millió Naptömeg. A csillagászok úgy gondolják, hogy a Leo I lehet a Tejútrendszer legfiatalabb kísérő galaxisa. Csillagainak nagy része úgy tűnik, hogy 2-6 milliárd évvel ezelőtt keletkezett és az elmúlt egymilliárd évben nem alakultak ki csillagok, mert ekkortájt közel járt a Tejútrendszerhez, amely valószínűleg megfosztotta a csillagkeletkezéshez rendelkezésre álló összes gáztól. Rendkívül meglepő, hogy a Tejútrendszernél 100 ezerszer kisebb tömegű Leo I központjában a csillagászok felfedeztek egy fekete lyukat, ami majdnem akkora, mint a galaxisunk magjában lévő szupernagy tömegű fekete lyuk.

Már ekkor Nap-mámorban úsztunk. Ilyen napfoltcsoport és protuberancia láttán, ráadásul jöttek az M flerek, majd az X is másnap. Két expót csináltam, hogy a megemelkedő protuberancia is jól látszódjon.

Amint besötétedett az ég szinte egész éjszaka tündöklött a ritka sarkifény.Az egész északi égbolt bíborvörösben mozgó világosabb oszlopokkal adta a sznpadra illő játékot.Éjfél után intenzív zöldbe ment át az égbolt színe kozben a vörös is maradt.

A sarki fény megfigyelése közben, a Cassiopeia alatt hullott, lassan, sárgásan sziporkázva - mint a csillagszóró -, végefelé darabolódva, kb. 2,5 mp-ig látszó -3 mg körüli fényesebb meteor.

A sarki fény megfigyelése közben, a Cassiopeia alatt hullott, lassan, sárgásan sziporkázva - mint a csillagszóró -, végefelé darabolódva, kb. 2,5 mp-ig látszó -3 mg körüli fényesebb meteor.

21:46-kor néztem meg az Időkép Prédikálószék webkamerát, hogy látszik-e már valami Szilárd által előrejelzett sarki fényből. Látszott egy vöröses folt. Kimentem és szabad szemmel is láttam némi pirosodást Polaris felé. Elkezdtem fotózni és sokkal szebb volt mint a webcam. Riasztottam a többieket és egyre szebb fotók készültek. Amikor Dani szólt, hogy a Gellért-hegyről észak-nyugat felé lát nagyobbat akkor kezdetem szabad szemmel én is észrevenni. Egyre pirosabb lett az ég néha zöldes foltokkal. 1 órán át gyönyörködtem a jelenségben.

22:09-22:24 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: aránylag sűrű. Rövid póklábak. Néhány hézag a belsejében. Sok kitűnő csillag. Megjegyzés: 40,5T-vel spirál vagy polip formájú.

A felvételen a 39 órás holdsarló látható, mely elég rendesen kapja a Földfényt. Szomorú látvány volt, de KÖTELÉKBEN rohantak át előtte a műholdak... volt olyan, hogy az élőképen 200mm-en + 10 x nagyítással 3-4 mozgó fénypontot is megtudtam számolni. Szerencsére nem olyan fényesek, mint ahogy az ember várná, tehát szabad szemmel alig látszódnak, de fotókon hamar agyhurkát lehet kapni. A 2024.05.09.-es éjszaka szerintem az idei év legjobbja volt eddig, kiváló nyugodtsággal és átlátszósággal. Jó mondtam ezt az előzőre is, de ez mégjobb volt. Nyilván lehet überelni. :) A csillagvizsgálóban szóltam a kollégának, hogy menjen már fel átfordítani a kupolát, ezáltal megvakítva a nagytávcsövet, ami pont a sarlót nézte.

19:56-20:12 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: kompakt, fényes, először nehezen bomlik, de könnyen megszokható. Többnyire szabályos, mégis jellegzetes alakú. Halvány haló. Mindenhol vannak rajta csillagok. Középen szinte csillagszerűvé koncentrálódik. Felismerhető csillagalakzatok. Megjegyzés: Jó, hogy van egy kis szellő, hogy elvigye a párásodás egy részét, de a közepes seeing miatt nem nagyon lehet 436x-ra menni.

19:23-19:42 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' A megkeresése valamiért mindig megakaszt. 218x: fényes, de apró. Közepe felé fényesedik, de nem látszik mag (éléről látszó GX, porsáv mögött van). Nagyon elnyúlt, tengelyén kontrasztos fénysáv. Lencse alakú. Mellette egy fényesebb és egy halványabb csillag

18:46-19:09 UT 35 mm 56° -> 34x, 98' 34x: így galaxisos rajzok után még vissza kell rázódni a gazdag LM-hez, néhány rész kissé elcsúszott. Sok fényes kettő/hármas. Nem tudom, hol a vége, de úgy kb. LM méretű? Mindenesetre van egy fényes csillagokból álló centruma, ahol az izgalmas dolgok történnek, ez olyan teliholdnyi. A halmaz formája nehezen megfogható.

21:29-21:40 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: csillag közvetlenül mellette (K). Elnyúlt É-D irányban.

20:58-21:14 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field -> 114x, 32' M51A+B 114x: sok csillag az LM-ben (pl. az M 66 környékéhez képest), a korongon is. Lyukak, ívek, csomók. A híd (?) csak félig van meg, az is nagyon halványan. A többi GX-észlelés után érzi az ember igazán, mekkora ez az objektum.

20:31-20:44 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: korongja szinte pontosan K-Ny irányú. minél tovább nézi az ember, annál lenyűgözőbb és ismerősebb a látvány. A Pothier 11 AS egy LM-vel arrébb rámutat.

20:12-20:27 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: azonnal látszik a sötét folt, ezúttal gyűrűként. Fényessége az M 63 és M 94 között. EL-lel halvány haló. A lyuk sokszor ugrálni látszik a közepe körül, de valójában mindkét oldalán megfigyelhető egy-egy. Az északi néha nagynak és diffúznak, máskor kicsinek és élesen látszik.

19:51-20:03 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: Sokkal fényesebb, mint az M63, szinte megijedtem először. Elsőre üstökösszerű, aztán kereszt alakú, mintha két merőleges irányban is elnyúlna. A magrész nem tűnik teljesen csillagszerűnek, de határozottan koncentrálódik. Csak kicsit elnyúlt. Van valami küllő, meg egy szakadt gyűrű is.

19:20-19:44 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 34x: könnyen megtalálható és észrevehető. 218x: van neki csillagszerű magja, ezt azonban az átlagosnál nehezebb észrevenni. É: belső korong határozottan felfényesedik. A magja körül kellemesen homogén, kivéve egy-két sejtelmes részletet.

2024.04.30 éjjelén életemben először fotóztam az M65 -M66 – NGC3628 galaxisokat. Az előrejelzések kecsegtetőek voltak, legalábbis az éjszaka első felére vonatkozóan. Szerettem volna egy kb. 3 órás nyersanyagot összeszedni. Ennél többre nem is lett volna lehetőség, mivel a galaxishármas már túljutott a delelésén mire el tudtam kezdeni fotózni. Az ég azonban fokozatosan befelhősödött, egyre sűrűbben haladtak el tejszerű felhőfoszlányok az égi objektumok előtt, amelyek egyrészt tönkretették az aktuálisan készülő képeket, másrészt vezetési hibákat, bemozdulásokat okoztak. Rengetegszer kellett újraindítanom a vezetést. Végül kínkeservesen összejött 132 db 1 perces expó, utána már csak a korrekciós képeket elkészítésén dolgoztam. A 132-ből 72-t tartottam meg, ezeket fel tudtam dolgozni. A vezetési hibák, bemozdulások hatása így is megmutatkozik, de tulajdonképpen ennél sokkal rosszabbra számítottam. Egyébként szintén ez volt az első alkalom, hogy 0.5x reduktor nélkül használtam a ZWO ASI 585 MC kamerámat. Korábban csak ezzel próbálkoztam, egyrészt azért, mert nagyobb látómezőt szerettem volna, másrészt pedig azért, mert nem kaptam nélküle fókuszt. De most kiderült, hogy megvan a fókusz, ha használom a zenittükröt is, és abba teszem be a kamerát.

Mostanában a ZWO ASI 585MC kamerámmal próbálkoztam az asztrofotózással, a kamera érzékelője előtt 1,25” szűrőkkel (Scopium UHC, GSO 0.5x fókusz reduktor, Baader Semi-APO szűrő). Rá kellett azonban jönnöm, hogy a ZWO ASI 585MC érzékelőjéhez nem jó az 1,25” reduktor, a kép középpontjától kifelé haladva nagyon csúnyán megnyúlnak, deformálódnak a csillagok, ill. némely esetben muslicaszerű „szárnyakat” is növesztenek, persze ennek lehet valamiféle koszolódás is az oka (vagy mégsem, mert akkor a flat-ekkel ki lehetne venni az eredményből?). Vélhetőleg megoldaná a problémát, ha 2” szűrőket használnék, vagy pedig a 80/400-as tubusommal dolgoznék a 120/600 helyett, ha nagyobb látómezőt szeretnék. Mindenesetre most kipróbáltam, milyen eredményt tudok elérni a Canon EOS 600D-mel, a 120/600-as akromátra szerelve. Az M81 és M82 galaxisok voltak a célpontok, amelyeket már régóta szerettem volna fotózni. Egészen biztosan még jócskán van hova fejlődnöm, de engem már ez az eredmény is boldoggá tett, amikor elkészültem vele.