Összes észlelés

20:44-21:04 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 114x nagyítás, 32' LM 114x: fényesebb az M 98-nál. Aszimmetrikus.

110 Messier-objektum 110 rajzban megörökítve. Egy cirka négyéves projekt vége. Nem siettettem semmit, de a végén már nagyon rápörögtem, hogy 2024-ben kész legyen. Elég elképesztő érzés. Készült: Pápa, Őrimagyarósd, Bárdudvarnok, Ispánk, Dobronhegy, Piszkéstető, Hortobágy, Trahütten, Emberger Alm Használt távcsövek: 50/200 L, 200/1200 dobson, 250/1200 dobson, 355/1600 dobson, 400/1800 dobson, 458/1900 dobson Első: M56, 2020. 06. 28. Utolsó: M94, 2024. 07. 12. Hatalmas köszönet: Vega Csillagászati Egyesület, CSFK Piszkéstetői Obszervatórium, Csizmadia Szilárd, Jandó Attila, Regály Zsolt, Varga György, Vámosi Flórián, Horváth Zsóka PS. lesz majd giga-file hiper-felbontással, egyelőre csak gyorsan összeszedtem.

Viszonylag nagy kiterjedésű, utólag feltűnőnek mondható galaxis. Ennek ellenére első pillantásra csillagnak néztem, csillagszerű magja annyira uralja ugyanis a látványt. A galaxis külső régiói és a halo csak több percnyi nézegetés után jöttek elő, a keleti széle könnyebben volt megfigyelhető, árnyalatnyival fényesebbnek mondanám a nyugati széleknél. Ezzel a kis galaxissal lett teljes a 110 db-os Messier-rajz katalógusom. :,)

Hatalmas, a teljes látómezőt betöltő, fényes csillagokból álló nyílthalmaz. Sok szép csillagláncból áll, középen azonban (sok más nyílthalmazhoz hasonlóan) ürességet, lyukat lehet megfigyelni. Emlékezetes a keleti oldalon az a csillaglánc, amely egy teljesen szabályos, egyenes keresztet formáz, illetve a halmaz tetején csoportosuló öt csillag sorozata is igen megkapó látvány.

Méltán kapta ez a csinos kis csillagcsoport a Pillangó-halmaz elnevezést. Szépen látszik a pillangó két szárnya és a teste is elkülönül. A fényesebb csillagok tulajdonképpen egyetlen hosszú, tekergős csillagláncba rendeződnek. A csillagok színükben változatosak. A legtöbb halmaztag kékes, de az északkeleti oldal legfényesebb csillaga jól elkülönül élénk narancssárga színével.

Hold-észlelő hétvége révén nem hagyhattam el a tábor területét kráterrajz nélkül. Sokáig vacilláltam, melyik remek krátert vessem papírra, idővel Jandó Attila javaslatára a Hypatia mellett döntöttem. A kráter rendkívül egyedi, háromszög alakja félreismerhetetlenné teszi. Belseje és falai simák, így valószínűleg egy fiatal képződményről lehet szó. Környezetében ettől függetlenül több, a Hypatiánál is fiatalabb, apró kráter figyelhető meg. A keleti oldal határozottan törmelékesebb a nyugatinál.

Eszméletlen látvány volt, ahogy a Holdat pásztázva egyszer csak egy koponya nézett vissza rám. Szerintem leginkább egy kraken fejére hasonlít a kráteregyüttes, de sokan sokfélét láthatnak bele. A jobb seeing ritka pillanataiban mindenféle apó forma feltűnik: kráterek, mélyedések, árkok, törmelékmezők, sziklák, dómocskák tarkítják az űrlény-koponyát. A terület rendkívül változatos, ami nem is csoda, tekintve, hogy a megörökített terület kb. 100x150 km-es.

Mega Colossal - nyugatig érő - NLC a hajnali égen: Egy kis távcsöves bemutató után döntöttünk úgy, hogy még maradunk picit, astrodark végéig. Felzörrentek az automata fotós rendszerek, hogy vége az astrodarknak, így hát mi is szépen hazaindultunk. Igenám, de hazafelé vettem észre, hogy dereng a horizont, sőt... igazából annyira egyértelmű volt a látvány, hogy az útirány módosult az egyik közelben lévő tóhoz. Azthittem, á ki mittymütty lesz, de a végére már nyugat felé kúszott az NLC... árnyékot vetve, stb. Hatalmas nagy szerencsém volt ezzel. Kicsivel korábban megyek, már a házak között nem veszem észre, hogy NLC látszódik.

Igaz viharos volt a szezonkezdet, de ezekután igazából egy-két nap kivételével derült az ég itt a Zselicben. Ezen a meleg napon munkából hazaérve, megpihenve gondoltam milyen jó lesz bebújni a hűvös lakásba a gép elé, ám a kamerákon észrevettem, hogy vannak tornyok nyugaton... kit érdekel hát... Ám közben megszólalt a telefon, akkor tudtam, hogy az előrejelzett hidegfrontból valami nagyobb durranás is lehet és végül kis hezitálás után mehettem visszaa Zselicbe, de most a kilátóba. Az első adag zivatarsávnál a közeli villámcsapások és egy légzuhatag miatt le kellett jönni, azonban utána újból felmentünk a kilátóba és kezdetét vette a villámfotózás dömping. Ilyen viharvadászatok alkalmával az ember nem fog magával vinni asztrotájképes obit, merthát minek, amit fotóz, oda nem sok fény kell, meghát néha elszoktunk ázni a berendezéssel együtt. :D Fix állványom volt, ezért a sorozatképeknél azt az ötletet eszeltem ki, hogy mivan akkor, ha nem követek, hanem majd a program feldolgozza az égbolt bemozdulását., s így is lett. 10 képet választottam ki a sorozatból és Sirillel stackeltem össze a csillagos égboltot, illetve fixen az előteret is, így ezáltal már össze tudtam rakni a képet. A viharok elvonulásakor az átlátszóság nem volt olyan jó, ezért küzdeni kellett a Tejúttal, valamint sajnos jobbról az a gázláng is fel-fellobbant, kompletten egy városi fényszennyezés erejével. Ezzel a képpen bezárólag úgytűnik végelett a sorozatos szívásnak, hanyatlásnak és végül jött a bőség szezona. Egy kivételével mindegyik éjszaka derült a Zselicben, igaz nagyon meleg van és a cooling power is 98%-on megy már, de derült... és az a lényeg. :)

Barlow lencsével történt egy kissebb nyujtás, első éles próba. Elsőnek rosszul derotáltam a képeket igy azt hittem nem lett jo. Most csak a 2 legjobbat választottam ki és tű pontosan illesztettem, igy használható lett a végeredmény.

A tegnap este nem volt kedvező a fotózásra, így az előző esti képeket dolgoztam fel. Szükség leenne még Hidrogén-Alfa, és OIII szűrővel készíteni 15-20 képet. Na majd ma este! A Gamma Cygni szuperóriáscsillag, ismertebb nevén Sadr, ennek a gyönyörű hidrogén-II-kibocsátási régiónak a közepén található, valamint csillagokból, porfelhőkből és izzó ködökből álló komplexum Tejútrendszerünk síkja mentén. A látómező több mint 3 fokos (hat telihold) az égen. Az IC 1318 népszerű neve Pillangó-köd, mint két izzó kozmikus szárny, amelyeket egy hosszú, sötét porsikátor választ el egymástól. A becsült távolság a Sadr esetében körülbelül 1800 fényév, míg az IC 1318 becslések szerint 2000 és 5000 fényév között van.

Egy jobb felvétel sikerült a nagy meleg előtt, a többi foltra nem volt lehetőség. Nem volt a legjobb a légkör.

Az SH2-105 (más néven NGC 6888 vagy Félhold Köd) egy emissziós köd a Cygnus (Hattyú) csillagképben, amelyet a Wolf-Rayet WR 136 csillag ionizált. A gáz legalább egy része kilökődött, amikor a csillag vörös óriássá vált. Körülbelül 5600 fé. távolságra fekszik a Földtől. A Wolf-Rayet WR 136 csillagának gyors csillagszéléből jött létre, amely ütközik a lassabban mozgó széllel, amelyet a csillag lökött ki, amikor vörös óriássá vált. körülbelül 250 000 és 400 000 évvel ezelőtt. Az ütközés eredménye egy héj és két lökéshullám , az egyik kifelé, a másik pedig befelé. A befelé mozgó lökéshullám a csillagszelet röntgensugárzást kibocsátó hőmérsékletre melegíti. Mivel nagyon sok csillag látható a képen, ezért csökkentettem a csillagok átmérőjét, hogy jobban érvényesüljön a ködösség.

A nagy fejlesztés előtti utolsó kép a 150quattroval...

Hajnali próbálkozás munka előtt.

Nagy látómezős fotó az Orion csillagkép közepéről.

Eddigi legnagyobb felbontású, közeli napfotóm az AR3712 jelölésű napfolt-csoportról.

Ez a gázból és porból álló fantazmagórikus szobor olyan érzést kölcsönöz az embernek, mintha egy sor robbanást figyelne meg mélyen egy tiszta víz felszíne alatt. A Caldwell 6, más néven NGC 6543, és általában Macskaszem-ködnek is nevezik, éppoly ismert, mint rejtélyes. A táguló gázfelhők, melyeket egy öregedő csillag bocsát ki a lassú halála során, amikor megöregszik, és a hidrogén üzemanyaga elfogy, magja összeomlik, és a külső rétegei felpuffadnak. Ahogy az összeomló mag felforrósodik és sűrűbbé válik, a héliumfúzió meggyullad, és kifelé irányuló energialöketet hoz létre, amely a gáz külső rétegeit az űrbe löki, és egy ködöt képez. Ez a ciklus megismétlődhet, és egy sor gáznemű gyűrűt hozhat létre a központi csillag körül. A körülbelül 3000 fényévre található Caldwell 6 a Draco (Sárkány) csillagképben található, és nyáron látható a legjobban. Mivel 30%-os holdfázisban készültek a képek, nem adja ki a teljes terjedelmét, de ha sikerül újholdkor gyüjtök még képeket hozzá.

Én is kedvet kaptam egy kis üstökös fotózásra. A mostanában oly népszerű Tsuchinshan-ATLAS üstökös jelenleg a Szűz csillagképben található , 271 527 786 kilométerre a Földtől. A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) üstököst a földi becsapódások utolsó riasztórendszere (ATLAS) fedezte fel 2023. február 22-én, és néhány héttel korábban, 2023 januárjában önállóan is megfigyelték a Tsuchinshan Kínai Obszervatóriumban (Purple Mountain Obszervatórium). A hivatalos megjelölés a Tsuchinshan-t és az ATLAS-t is magában foglalja ezeknek a független megfigyeléseknek köszönhetően. Retrográd pályája, ami azt jelenti, hogy a Naprendszer legtöbb fő objektumával ellentétes irányban mozog, parabolaszerű, perihélium távolsága 0,39 csillagászati ​​egység (AU). A C/2023 A3 üstökös (Tsuchinshan-ATLAS) azért figyelemreméltó és aktívan megfigyelhető, mert a jelenlegi becslések alapján elég világossá válhat ahhoz, hogy szabad szemmel is látható legyen a perihéliumban való áthaladása során 2024 szeptembere és októbere között.

2021. szeptember 24-én fedezte fel a Pan-STARRS2 robotteleszkóp Haleakalában, Hawaiiban. A pályáját kvázi parabolikusnak számolták, tehát nem új üstökösről van szó. Utoljára körülbelül félmillió éve haladhatott el a Nap közelében. A Földhöz legközelebb 2024. március 14-én 1,30 AU távolságra volt. (A csillagászati egység a csillagászatban, azon belül az égi mechanikában használatos, SI-n kívüli távolságegység. Jele CsE, angolul AU az Astronomical Unit kifejezésből, értéke 149 597 870,700 km) Jelenlegi távolsága a Földtől 2,058AU (307 872 416 Km) Jelenlegi fényereje közel 12 magnitúdó, ami igen kicsi, ezért is nehéz fotózni. Hozzávetőlegesen 1,5 km átmérőjű maggal rendelkezik.