Összes észlelés

Igaz telihold volt, de nem bírtam ki tesztelés nélkül. Bortle 5 alól került át a rendszer Bortle 3 alá. A hideg ködös napokban szaporán dolgoztam, hogy működésre bírjam a csillagdát és végül ezen az estén sikerült indítani úgy, hogy kamerákkal figyeltem a szettet. A távcsövet megigazítottam, beállítottam, bejusztíroztam. Amit tudtam megcsináltam, hogy tudjon képeket gyűjteni a rendszer persze még van kis munka azért. Az eredeti mechanika tisztítás és generálszerviz ... és upgrade alatt áll, addig viszont háromláb van a döntött oszlop helyett. Most mivel Telihold van, nem látszódik az égbolt mélysége, de összehasonlítást tudok mutatni teljesen azonos expókkal, szettel, hogy milyen különbség van az R1 és az R2 között. Fogok hozni majd élményfotókat is... számomra nagy élmény, hogy több mint egy évig tartó szorgoskodás után elkészült egy kis mini csillagda, amivel ki van lőve a szomszéd lámpái, a templomi őrület, a füstgázok, pára egy része és az általános fényszennyezés is. Természetesen alig várjuk az újholdas éjjeleket. Remélem lesznek nyugis januári éjjelek majd.

Repülőtranzitokkal próbálkoztam, persze egyik se ment el jó helyen, de egy közeli repülésnek a kondenzcsíkja rásodródott a Holdra, látványos Crow instabilitást felfedve. A furcsa örvényes kondenzcsíkot a Crow-instabilitás hozza létre, amelyhez a repülőről leszakadó szárnyvégi örvénysorok illetve a légrétegek hőmérsékletének, sűrűségének különbsége miatti helyi turbulencia szükséges. A jelenséget S.C. Crow amerikai, aerodinamikával és repülésbiztonsággal foglalkozó fizikus írta le először.

Ékszerdobozkák a Cassiopeia csillagképben (NGC 654 és NGC 663) v2 Az őszi Tejút számos csodálatos égi objektum lefotózására kínál lehetőséget az északi féltekén. Ilyenkor leggyakrabban az olyan prominens objektumokra irányul figyelmünk, mint a Perseus Ikerhalmaz, a Szív-köd, a Lélek-köd vagy a California-köd. Pedig rajtuk kívül számos csodálatos objektum ragyog az őszi Tejútban. Például a Cassiopeia csillagképben - mint megannyi ékszerdobozka, - valósággal nyüzsögnek a kisebb nyílthalmazok. Könnyen megbizonyosodhatunk erről, ha sötét égbolt alól egy binokulárral végigpásztázzuk a Cassiopeia vidékét. Véleményem szerint ilyen ékkövek az egymástól körülbelül 1 fok távolságra lévő NGC 654 és NGC 663 azonosítókkal ellátott csillaghalmazok is. A páros 2-2,5° távolságra látszik a δ Cass, és körülbelül ugyanennyire az ε Cass csillagtól. Az NGC 654 (a kép bal oldalán középen) egy fiatal, mintegy 80 tagot számláló, 14-15 millió éves nyílt csillaghalmaz. (A híres Perseus-ikerhalmazzal hasonló korú objektumnak tartják.) Felfedezője William Herschel (1787). A halmaz távolsága a körülbelül 6600 fényév, más leírások szerint pedig 7800. Átmérője 5’, azaz 14 fényév. A halmazt jellemzően 10-14 magnitúdós csillagok alkotják, legfényesebb csillaga azonban mintegy 7 magnitúdós. Az NGC 654 dél-nyugati részén egy meglehetősen halvány, nehezen megfigyelhető reflexiós köd, a vdB 6 terül el. A ködösséget a közelben lévő BD+61315 kék, szuperóriás csillag ragyogtatja meg jellegzetes kékes színben. A halmaztól ÉK-i irányban egészen másfajta ködösség figyelhető meg. Az LDN (Lynd’s Dark Nebula) 1337 egy nagyobb méretű, hosszanti irányban elnyúló sötét ködösség. Felette pedig az előzőnél valamivel kisebb kiterjedésű LDN 1332 és LDN 1334 hasonló objektumok látszódnak. Az NGC 663 nyílthalmazt (a képen jobbra lent) - amely Caldwell 10 néven is ismert, - mintegy 400 csillagból álló halmaznak tartják. A fiatal objektum látszó fényessége 7,1 magnitudó.

Éppen utaztam és közben végig a holdat néztem. Amikor hazaértem kipakoltam az udvarra és lefotóztam a majdnem teli Holdat.

Ékszerdobozkák a Cassiopeia csillagképben (NGC 654 és NGC 663) Az őszi Tejút számos csodálatos égi objektum lefotózására kínál lehetőséget az északi féltekén. Ilyenkor leggyakrabban az olyan prominens objektumokra irányul figyelmünk, mint a Perseus Ikerhalmaz, a Szív-köd, a Lélek-köd vagy a California-köd. Pedig rajtuk kívül számos csodálatos objektum ragyog az őszi Tejútban. Például a Cassiopeia csillagképben - mint megannyi ékszerdobozka, - valósággal nyüzsögnek a kisebb nyílthalmazok. Könnyen megbizonyosodhatunk erről, ha sötét égbolt alól egy binokulárral végigpásztázzuk a Cassiopeia vidékét. Véleményem szerint ilyen ékkövek az egymástól körülbelül 1 fok távolságra lévő NGC 654 és NGC 663 azonosítókkal ellátott csillaghalmazok is. A páros 2-2,5° távolságra látszik a δ Cass, és körülbelül ugyanennyire az ε Cass csillagtól. Az NGC 654 (a kép bal oldalán középen) egy fiatal, mintegy 80 tagot számláló, 14-15 millió éves nyílt csillaghalmaz. (A híres Perseus-ikerhalmazzal hasonló korú objektumnak tartják.) Felfedezője William Herschel (1787). A halmaz távolsága a körülbelül 6600 fényév, más leírások szerint pedig 7800. Átmérője 5’, azaz 14 fényév. A halmazt jellemzően 10-14 magnitúdós csillagok alkotják, legfényesebb csillaga azonban mintegy 7 magnitúdós. Az NGC 654 dél-nyugati részén egy meglehetősen halvány, nehezen megfigyelhető reflexiós köd, a vdB 6 terül el. A ködösséget a közelben lévő BD+61315 kék, szuperóriás csillag ragyogtatja meg jellegzetes kékes színben. A halmaztól ÉK-i irányban egészen másfajta ködösség figyelhető meg. Az LDN (Lynd’s Dark Nebula) 1337 egy nagyobb méretű, hosszanti irányban elnyúló sötét ködösség. Felette pedig az előzőnél valamivel kisebb kiterjedésű LDN 1332 és LDN 1334 hasonló objektumok látszódnak. Az NGC 663 nyílthalmazt (a képen jobbra lent) - amely Caldwell 10 néven is ismert, - mintegy 400 csillagból álló halmaznak tartják. A fiatal objektum látszó fényessége 7,1 magnitudó.

A Cepheusban találató HII emissziós köd izgalmas területnek ígérkezett, a feldolgozásnál azonban kemény diónak bizonyult. A köd H-alfa és SII szűrőkkel a csillagok RGB szűrrőkkel készültek. ~4 órányi OIII kép is készült, de végül nem használtam fel.

A látványos légköroptikai jelenséget a felhőzeten áthaladó holdfény elhajlása hozza létre. Szabad szemmel ez a jelenség a legfeltűnőbb éjszaka, csak aztán követi a nagy 22°-os holdhalo, bár utóbbi majdnem többször jön létre. A felvétel különöböző záridőkkel készült sorozatokból áll, hogy látszódjon mind a Hold, mind a gyűrűk is, noha a felhőzet a hosszú záridő miatt elmosódik.

A Varázsló-köd fotózása egy hangulatos időszak volt nyárvégén. Az RGB gyűjtését tábor ideje alatt kezdtem és tulajdonképpen minden alkalommal kisebb-nagyobb nehézség ellenére távolról indítottam a rendszert. Érdekesmód nem a rendszer indítása volt nehéz, hanem a kapcsolat, amire végül rájöttünk, hogy tulajdonképpen az ottani rendszerek WIFIjével akadtam össze. A sátorból már gond nélkül indítottam, csak erre mire rájöttem, addigra már mennem kellett haza. A felvétel egy Hubble-palettás feldolgozás egy színes kamera elé szerelt dual-narrowband szűrővel.

A frissen beszerzett L-Ultimate szűrőt akartam kipróbálni. Eredeti tervben pár tesztkép után más objektumok is szerepeltek, de olyannyira megtetszett a látvány, hogy két éjszakán át folytattam.

A Cassiopeia csillagkép tőlünk kissé több, mint 700 fényévnyi távolságban lévő planetárisát először 1965-ben fényképezték le. Aszimmetrikus, félholdszerű alakja miatt eleinte szupernóva maradványnak tartották, de mára már kiderült, hogy egy haldokló csillag levetett gázburka, tehát planetáris köd. Szokatlan formája miatt több néven is említik - hol delfinhez, hol pedig a Firefox böngésző logójához hasonlítják. Ez a látványos aszimmetria abból adódik, hogy központi csillaga 125 km/s sebességgel száguld a csillagközi térben és az ütközési zónában, délkeleti irányban (képen jobbra lefelé) felforrósodnak a gázok. Bár a ködről azt gondolják, csupán 22500 éves, mégis elveszítette tömegének 2/3-át. Ez a tömeg a lökéshullámfronttal ellenkező irányba távozik, ami a felvételen egy balra felfelé irányuló, nagyon halvány vörös területként mutatkozik.

Újra nekiálltam a fényképem feldolgozásának, ezúttal a Pixinsighttal. Szerintem észrevehetően szebb lett. 2023.06.14-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Hajógerinc (Carina) csillagképben található, NGC 3576 katalógusszámú "Szabadságszobor-ködről". Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira déllen van, Namíbiában viszont a zenittől egy kicsit nyugatra volt, amikor besötétedett. Gyorsan süllyedt a nyugati irányba, ezért több éjszaka is kellett a fényképezésére, hogy meglegyen mindhárom színcsatorna. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont csak egy kevés oxigén található benne. A feldolgozást a Hubble-paletta szerint végeztem: a kén lett a vörös szín, az oxigén lett kék, a hidrogénnek meg maradt a zöld. A ködösség a nevét a New York-i Szabadság-szoborról kapta, mivel a kép jobb oldalán látható ködösség fényes magjának formája enyhén hasonlít a Szabadság-szoborra, a fáklyát feltartó jobb kezével együtt. A fényes középső térséget felülről látványosan veszik körbe a sárgás színű gázívek, míg a kép alján a sárgás gázfelhők tölcsérszerűen veszik körbe a fényes, beégett régiót. A kép bal oldalán lévő sötétködökkel szabdalt nebula látszólag a Szabadságszobor-ködhöz tartozik, valójában viszont jóval távolabb helyezkedik el tőle. Közepén az NGC 3603 jelű sűrű nyílthalmaz figyelhető meg. 1834. március 16-án fedezte fel William Herschel, 9 000 fényévre található a megközelítőleg 100 fényév átmérőjű ködösség. A köd egy csillagkeletkezési régió, gyors ütemben születnek új csillagok a ködöt alkotó hidrogénből, a fiatal csillagok csillagszele a köd anyagát erodálja, ennek köszönheti látványos alakját.

23:40 UT

A remek ispánki ég alatt lehetőségem volt igazán halvány mélyegeket is megpillantani és ezeket meg is örökíteni. Ezek egyike volt az NGC 404 vagy más néven a Mirach szelleme, ami igen közel található a Mirach csillaghoz, ezért nem is könnyű megpillantani. Pici, halvány, elnyúlt ködösségként volt megfigyelhető.

A remek ispánki ég alatt lehetőségem volt igazán halvány mélyegeket is megpillantani és ezeket meg is örökíteni. Ezek egyike volt az NGC 6781, ami a 13cm-es tubusomban egy halvány kis planetáris köd a Sas csillagképben, a megpillantásán sokat segtett a OIII szűrő.

2023.06.15-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Skorpió csillagképben található, IC 4628 katalógusszámú "Garnéla-ködről". Itthonról nem figyelhető meg, olyan alacsonyan van ez a látványos emissziós köd, ugyanakkor Namíbiában magasra emelkedik az éjszaka során. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont oxigénből jóval kevesebb található benne. A feldolgozást a Hubble-paletta szerint végeztem: a kén lett a vörös szín, az oxigén lett kék, a hidrogénnek meg maradt a zöld. Nevét a kép jobb oldalán látható, fényes és ívelt területéről kaphatta, mivel ez távolról nézve enyhén hasonlít egy garnélarákra :) Az oxigénben gazdag területek a kékes színükkel élesen elkülönülnek a kénben és hidrogénben dút sárgás-vöröses területtől. Gum 56 néven is ismert, a katalógust összeállító ausztrál Colin S. Gum neve után. A köd egy csillagkeletkezési régió, gyors ütemben születnek új csillagok a ködöt alkotó hidrogénből, ezek a fiatal és forró csillagok ionizálják, gerjesztik a köd anyagát, amik a fölös energiát látható fényben adják le. 1900-ban fedezte fel Edward Emerson Barnard, távolsága a Földtől 6 000 fényév, átmérője 250 fényév. Látható átmérője 1,5 fok, a telihold átmérőjének háromszorosa.

2023.06.15-én és 16-án Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Skorpió csillagképben található, NGC 6357 katalógusszámú "Homár-ködről". Itthonról nem figyelhető meg, Namíbiában viszont a zenitig emelkedik. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén és oxigén szűrőket választottam. A ködösség a nevét a felülnézetből látható homár formájáról, és vörös színéről kapta. A kép alján, a két görbe nyúlvány emlékeztet a homár ollóira. Csak nagyon kevés oxigént tartalmaz, hidrogénből sokkal több van a ködösségben, ezért ilyen erősen vörös színű. A köd egy csillagkeletkezési régió, gyors ütemben születnek új csillagok a ködöt alkotó hidrogénből. 6 000 fényévre található a Földől, átmérője 400 fényév körüli. A ködösség tartalmazza a Pismis 24 nyílthalmazt, ami az általunk ismert legnyagyobb tömegű csillagokból is tartalmaz néhányat.

2023.06.15-én, 16-án, 17-én és 22-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Vízöntő (Aquarius) csillagképben található, NGC 7293 katalógusszámú "Hélix-ködről", vagy "Csiga-ködről". Itthonról ugyan nagyon alacsonyan megfigyelhető, Namíbiában viszont a zenitig emelkedik. A csillagászati sötét utolsó pár órájában fényképeztem négy éjszakán át amikor minden más célpont már túl alacsonyan volt, de szerettem volna a napkeltéig hátralévő időt kihasználni. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén és oxigén szűrőket választottam. A Csiga-köd az egyik legnagyobb látszó kiterjedésűegy planetáris köd. A planetáris ködök közepes méretű csillagok maradványai: miután vörös óriássá váltak, külsejük folyamatosan rétegről-rétegre leszakad, és a csillagközi térben szóródik szét, oxigént és egyéb nehezebb elemeket juttatva több fényév távolságba, amíg csak az egykori csillag magja fehér törpeként megmarad. A felvételre nézve egyből szembetűnhet a ködösség körkörös szerkezete, kívül vöröses, ionizált hidrogénburok veszi körbe a középső zöldeskék, oxigénben gazdag térséget. A két terület határán, a képet kinagyítva "kometáris csomókat" figyelhetünk meg. Ezek az anyagcsomók a Naprendszer méretének felelnek meg. A köd közepén megfigyelhető a fehér törpe, az egykori csillag forró magja, ami még évmilliókig fényleni fog. Sugárzása ionizálja az őt körülvevő gázburkot. A Csiga-ködöt Karl Ludwig Harding fedezte fel 1824-ben a Vízöntő (Aquarius) csillagképben. Távolsága a Földtől kb. 655 fényév; ezzel az egyik legközelebbi planetáris köd. Átmérője 2,5 fényév, korát 9 000 - 13 000 év közé becsülik.

Látványos, lávával félig feltöltött kráter a Montes Alpes ívén, északra. Szerettem volna a tágabb környezetével együtt lerajzolni, de a feladat túl nagynak bizonyult, így a kisebb rajzra koncentráltam, a látómező középső, nagyjából 10'-es részét szeretem volna lehetőleg pontosan láttani. Használtam Moon & Skyglow 50% szűrőt

A rajz ég alatt készült vázlat utólagos kidolgozásával született, saját fénykép segítségével. A fényképet a SW 90/900 refraktorral, 15mm-es GSO plössl okuláron át, Samsung mobiltelefonnal lőttem (egy kép) Az észleléshez használtam a Hino 60/800-as refraktorát is, 10mm-es Baader ortho okulárral

A fotózott nyílthalmaz a Kassziopeia csillagképben, gazdag csillagmezőben található. A kép szerint a halmaz nagyrészt vörös csillagokból áll, kora alapján középkorúnak osztályozott halmaz. A képek gyenge légköri nyugodtság mellett készültek.