Összes észlelés

Éléről látszó spirálgalaxis a Coma Berenices (Bereniké haja) csillagképben.

18:39-19:32 UT 5,5 mm 60° +2x Barlow: 436x Aristarchus-ban (balra) gyűrődések, alján valami piszok. A belső fal most a legfényesebb az egész Holdon. Belül-kívül recézett. Vallis Schröteri tele cikk-cakkal, látszik a megvilágított fala, az alja végig árnyékban van. A Herodotos-ból kiindul egy hosszúkás árnyék, de az alsó felénél már nehezen látszik, mi is okozza ezt. A nyugati dombságból időnként "homokszemcsényi" finomságú részletek jönnek elő. Volt egy hűha-seeing is néhány másodpercre. Halvány sávok Aristarchus-ból. Északra valami hatalmas dóm van. Colongitudo: 54,58°

20:22-20:53 UT 5,5 mm 60° +2x Barlow: 436x Érdekes egyenes hegygerinc. Sok kis darabból áll. Krátert mintha felismernék egyet-kettőt rajta. Nincsenek már benne nagy árnyékok, csak a legszélén. Gyönyörű szerencsés seeingnél, a darabok hihetetlenül élesen elválnak, a közöttük lévő rések is megnyílnak. Egyes sziklák felülete sem homogén. Úgy néz ki, mintha egy felirat lenne vagy egy őslény csontváza, de gabonapelyhet is bele lehet látni. Van a közelében (a Plato környékén) még több hasonló kiemelkedésű, de kevésbé tagoltabb képződmény. Colongitudo: 43,27°

18:17-18:27 UT (keresés nélkül) Okulár: 35 mm 56°: 34x, 98' (a csóva kisebb nagyítással jobban látszott volna, de örültem, hogy egyáltalán megtaláltam) Utolsó utáni pillanatban sikerült elkapni. Az LM legfényesebb objektuma, kb. 5 magni lehet. Majdnem csillagszerű álmag. Asszimetrikus kóma, háromszög/hiperbola alakú. Csóvából nem sok minden jön elő. A Jupiter és Alfa Ari között viszonylag könnyen megtalálható. Fátyolfelhők között látszik. Kóma átmérője ('): 5 (természetesen ez csak az akkor látszó, ideális körülmények között jóval nagyobb lenne) Sűrűsödési fok (DC): 6 Csóva pozíciószöge: 90

Első félórás teszt kép ahogy kijött a gépből, AsiAir-el irányított távcsővel. Kiderült, hogy döcögve de lehet irányítani a távcsövet telefonról, és fotózni is érdemes lesz a jövőben.

Megpróbálkoztunk egy Messier maratonnal, első alkalommal, olyan próba szerűségnek szántuk, hogy egy zalai völgyből még is mennyire teljesíthető, mert még ilyet sose csináltunk. Én magam olyan 50 objektum feletti észlelést már sikeresnek tartottam volna, de a beláthatóság miatt olyan kb 80 objektum látszott ideálisnak, feltéve ha minden probléma mentes az éjszaka alatt. Az éjszaka folyamán kiderült hogy az előzetes beállítások a Stellariumban valami miatt (azóta is csak sejtem hogy mi volt a hiba) jóval magasabbra jelölte a látható horizontot, mint ahogy a valóságban volt. De ez már csak hajnali fél négykor tűnt fel, hogy a Skorpióból sokkal több látszik, mint azt előre várható volt. Végül az eredmény: 101db Messier objektumot sikerült elcsípni, ebből 98db-ot vizuálisan is egy 250/1200 Newtonban. Próbáltunk most tényleg csak a mennyiségre hajtani, annak ellenére nem egyszer sikerült leragadni egy-egy objektumnál, azért az észlelés szépsége nem egyszer felülírta az előre kitalált szabályokat. :D A rögzített képeket erősen megvágva összeraktam egy fotóra, de még így is hatalmas mérete lett. Ezért nagyon tömörített, szóval ezen a linken elérhető kicsit nagyobb formátumban, de ez is 50 mega feletti méret, ami már szintén tömörített. https://drive.google.com/file/d/1F80bCElFVxyZL_bqjHGHe3W0juj8isBs/view?usp=drive_link Azt mondom első alkalomhoz képest egész jó ez a 98db vizuális észlelés, teljesen elégedett vagyok mindennel. :D

Bár a 12 állatövi csillagkép egyike a rák, a rák olyan halvány, hogy valószínűleg soha nem venné észre… kivéve a közepén lévő gyönyörű csillaghalmazt. Ezt a fürtöt M44-nek vagy méhkasnak nevezik. Ez a harmadik legfényesebb Messier-objektum a Plejádok és az Androméda-galaxis után, és a második legközelebbi mélyég-objektum a katalógusban a Plejádok után. Az M44 egy nyitott halmaz, ami azt jelenti, hogy a csillagai lazán kötődnek egymáshoz, és nagyjából egy időben születtek ugyanabból az óriási molekulafelhőből. A halmaz kozmikus értelemben meglehetősen fiatal: 600-700 millió évesre becsülik, míg a mi Naprendszerünk például körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki. A kép alján középen látható az UGC 4526 spirálgalaxis, melynek távolsága hozzávetőlegesen 235millió fényév. Hozzávetőlegesen jegyzem meg, hogy a fény egy év alatt 9,46 billió kilométert tesz meg.

Szintén egy gömbhalmaz került a távcsövem célkeresztjébe. Az M3 volt az első objektum a Messier-katalógusban, amelyet maga Charles Messier fedezett fel, és az egyik kedvenc gömbhalmazának tekintette. Az M3 könnyen felkerült a gömbhalmazok top ötös listájára. Fényes magjában számtalan csillag halmozódott fel olyan vastagon, hogy úgy tűnik, minden irányba indákká ömlik. Annak ellenére, hogy a nagyobb amatőr teleszkópokban buja megjelenése van, a becsült 500 000 napnak csak egy töredékét látjuk. Az M3 körülbelül 34 000 fényévre fekszik a Földtől a Tejútrendszerben, messze a galaktikus sík felett, a Canes Venatici (Vadászebek) csillagképben. A 180 fényév körüli valódi átmérőjével a gömb olyan hatalmas, hogy bőven kitöltené a Föld és a Hyades-halmaz közötti teret. A képen balra lent látható az NGC 5263 spirálgalaxis, melynek távolságát kb. 190millió fényévre becsülik.

00:11-00:29 UT Nagyítás, LM: 256x, 18' M 109B Gyönyörű galaxis, nagyszerű lezárása az éjszakának. Ezt is a maraton idején terveztem lerajzolni. Noha inkább Méchain-, mint Messier-objektum, illene ismernie a Messier-katalógust észlelő amatőrnek. A fényes, többnyire honogén küllő jól kivehető, a spirálszerkezetből is látszik valami, de még nem tudom eldönteni, melyik irányba tekereg. Két csillag a korongon. Megjegyzés: Ezen az éjszakán még ezeket az említésre méltó objektumokat láttam, amiket a vonuló felhők vagy más okok miatt miatt nem tudtam lerajzolni: NGC 2624 az M 44 mögött, NGC 1501, 2392 (!!!) és 4147 56T-ben, NGC 5907 (most került rá sor először, lenyűgöző 40,5T-ben), NGC 4485/90 és NGC 5053 (M 53-mal egy LM 15T-ben, ez az M-objektumok sorban leészlelésénél biztosan elő fog még kerülni).

23:56-00:02 UT Nagyítás, LM: 256x, 18' Apró, de fényes éléről látszó lentikuláris galaxis. Nagyon jól látszik a galaxist kettészelő porsáv, nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen meg fogja mutatni magát. Megjegyzés: Messier-maraton alkalmából/hangulatából készült észlelés, bár én magam nem maratonoztam. Jár a törődés ennek a megvetett Messier-objektumnak.

22:44-22:52 UT Nagyítás, LM: 256x, 18' Sombrero-galaxis Az ég errefelé nem a legjobb, de megmutatja, amit kerestem. Az M 104-ben a fő porsáv mellett kisebbek is megfigyelhetők, mégpedig a korongon, részleges gyűrűkként körülvéve a magvidéket. A közelebbi ívek észlelését már zavarja a központi régió fényözöne. Először tavaly láttam őket 35,6SC-ben, igazi meglepetés volt ez a "felfedezés". És persze csodálatos látvány. Most is jól kivehetőek, de azért nem ájulok el.

22:21-22:28 UT Nagyítás, LM: 256x, 18' Gyönyörű szép lentikuláris galaxis egy fényes csillagok alkotta rombusz közepén. Már kistávcsőben is fergeteges látvány elnyúlt körvonala is környezete. Jóval halványabb, mint a közeli M 49, de szerintem Messier is láthatta volna akár, nincs annyira eldugott helyen sem. Nagy műszerekkel és nagyítással szemlélve sötét ég alatt megmutatja egzotikus vonását, a magja körüli porgyűrűt. Ez most meglepően könnyen ment, keskeny kis fekete karika a csillagszerű magja körül, bőven a korongon belül. Külső pereme látszik igazán élesen. Hihetetlen, hogy különösebb erőlködés nélkül sikerült egy ilyet is megpillantani.

22:10-22:18 UT Nagyítás, LM: 256x, 18' Virgo A Az M 87 középen egy igen fényes galaxis, de vizuálisan csak a belső régiók látszanak. A délre lévő NGC 4478 sem halvány, csodálkozom, hogy hagyhatta ki Messier és én eddig. A jet nagy meglepetésemre nagyon könnyen látszik, de érezhető, hogy kisebb távcsővel sokkal nehezebb lenne. Így nem is növelem a nagyítást, H-béta szűrőre sincs szükség. Persze csak egy max. ívperces apró pálcika, ami az M 84 és M86 irányába mutat (ezt már az észlelés előtt tudtam). Izgalmas célpont. Megjegyzés: Ha csak egy kicsit változtatnék az LM-n, több galaxis is beleférne, amiket így viszont nem vettem észre.

21:36-21:45 UT 15 mm 70° SWA: 132x, 32' Még vizuálisan is egy galaxis benyomását kelti, de csak alig, nagyon szokatlan példány. Téglalap vagy párna alakú, ez 15T-ben is jól megfigyelhető. Körvonala az NGC 7027 PL-re hasonlít, annál persze jóval nagyobb. Felszíne foltos, pereme is egyenetlen. Középen hosszában halad a legfényesebb része, de küllőhöz azt hiszem ez még kevés szabályosság. Egy rávetülő halvány csillag az egyik foltjával egybeolvadva látszik.

21:00-21:22 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field: 188x, 19' Tű-galaxis Fényes, nagyon keskeny. Középen kidudorodik, csillagszerű magja van, körülötte halvány haló. Egy porsáv fut végig rajta és szeli ketté a galaxist, a dudor a halványabb oldalon is sejthető. A nagyon lapos szögről látható korongján kanyarodó ívek figyelhetők meg. Hegyesen végződik. Megjegyzés: Jó lett volna, ha emlékezek az NGC 4562-re, akkor egy kicsit arrébb azt is meg tudtam volna figyelni. Az éppen használt térkép nem jelölte.

Amikor jó hosszú ideje már csak várja és várja az ember az alkalmas eget egy kis közös játékra, megesik, hogy nem teljesen tiszta az elméje. Az, hogy a fátyolosság napok (hetek?) óta jelen van és élénk szél fúj, persze, hogy a kevésbé stabil AZ Gte-re applikálom a tubust, majd még a fókuszsík-döntő adaptert is kifelejtem a sorból :). Ezek ellenére mégis úgy érzem, hogy nem sikerült rosszul a végeredmény.

A csillaghalmazok következő célpontját a ragyogó csillagok ezrei és ezrei alkotják, ami a Messier 53 gömbhalmaz. A Johann Elert Bode német csillagász által 1775-ben felfedezett M53 59700 fényévre található, az egyik legtávolabbi gömbhalmaz a Földtől. A legjobban májusban figyelhető meg, látszólagos magnitúdója 8,3, és egy kis teleszkópon keresztül látható a Coma Berenices (Berenicé Hajfürtjei)csillagképben. A nagyobb műszerek feloldják a klaszter egyes csillagait. A gömbhalmazok sokkal idősebbek és nagyobbak, mint a nyílt halmazok, ezért általában várhatóan több idős, vörös csillagot és kevesebb fiatal, kék csillagot tartalmaznak. A Messier 53 azonban meglepte a csillagászokat a szokatlan számú csillagtípussal, az úgynevezett kék vándorlókkal. A gömbhalmaz összes csillaga várhatóan körülbelül egy időben jön létre, tehát nagyjából egyidősek. De úgy tűnik, hogy a kék kóborok világosabbak és fiatalosabbak, mint kellene. Bár pontos természetük továbbra is titokzatos, ezek a szokatlan objektumok valószínűleg a csillagok közeli találkozásaiból, esetleg ütközésekből jöttek létre az olyan gömbhalmazok zsúfolt központjaiban, mint az M53.

A Messier 37 (más néven M37, vagy Só-bors-halmaz ) a legfényesebb és leggazdagabb nyílt halmaz az Auriga csillagképben. Az új általános katalógusban az NGC 2099 jelölést viseli. Giovanni Battista Hodierna olasz csillagász fedezte fel 1654 előtt. Becslések szerint életkora 347 millió év és 550 millió év között van. Tömege 1500-szorosa a Napnak, és több mint 500 azonosított csillagot tartalmaz, amelyek közül nagyjából 150 csillag fényesebb a 12,5 magnitúdónál. Látszólagos magnitúdója 6,2, és 4511 fényévnyire fekszik a Földtől.

Van egy időszak, amikor horizontnál van a Nap, picit később akár, csudajó nyugodtság van. A kijelzőn látni olyankor, hogy alig libbenek a részletek. Na ezt sikerült kihagynom... Amikor megindul a kisugárzás, akkor eléggé elromlik a seeing. Kell az az egyensúlyi állapot, hogy ez a nagytávcső jól működjön. Addig, addig piszkáltam a beállításokat a Fornax 150/200ason, amíg tulajdonképpen a 20 ezer képkockáig a Hold így bennemaradt a látómezőbe. Próbáltam autoguiderrel, de egyszerűen ez önmagában lesz így jó. Az autoguidernek valamiért nem tetszett az a hurka, így szanaszét ütötte, löködte a látómezőt. :) Valószínűleg a kupola is beleszól a seeingbe, illetve az is, hogy tolja fel a meleget alul az épület de ez a naplementés nyugodtság elég használható lenne, de itt meg a szűrő nem vág le eleget a világosban. Nem lett olyan hűde éles felvétel, de nem tudtam kihagyni eme szép sarlót.

A Nap 2024.04.07-én az erkélyemről fotózva, hat felvételből álló mozaik képen. 300 X 2ms, Gain200. Firecapture-el készítettem a nyerseket, flat korrekciót is alkalmaztam.