Hatalmas élmény volt sötétedéskor szabad szemmel meglátni az üstököst, melynek később az astrodark bekövetkeztekor a csóváját is lehetett látni, ám az egész nem adta egykönnyen magát.

Reggel hatalmas mennyiségű csapadék egy hullámzó hidegfront miatt, majd délután heves záporok áztatták meg a földet, amire később a távcső került. A berendezés összeszerelését időszűkében tulajdonképpen még záporban kezdtem... Ez volt az első olyan alkalom, amikor felprogramozás után egyszerűen ott kellett hagynom a távcsövet, hisz a vendégeknek is meg kellett mutatni az égi vándort. Csak a rövidke program után derült ki, hogy sikerült-e a projekt, vagypedig bukás a vége... mert mondjuk nem pipáltam be a nyamvadt "revesre dec after meridián flip"-et.

Aztmondanám a sorozatomból ez lett eddig a legjobb erről az üstökösről. Jönnek az esők, jön a holdfény, így égi vándorunk egyre jobban eltűnik majd a fényárban, aztán majd a világűr végtelenjében.