Összes észlelés

Többszöri nekifutás eredménye lett ez a félbehagyott planetáris köd.

A kevés tiszta etapok miatt több rövidebb nekifutásból lett az eredmény.

Még egy próba sajna még mindig a fényszennyezésben voltam.

Tetszett ahogy jött a monitoron át is a kép.

Sajna elég nagy volt a fényszennyezés.

Amíg még lehetett ránéztem, később már nincs ideális helyzetben az észlelő helyeimről.

Kicsit a driff tüske belelógott, de ezért nem akartam elforgatni a csövet.

Egy próbám volt erre az üstökösre.

M104 Sombrero galaxis A lenyűgöző és igazán "fotogén" Sombrero-galaxis (M104) egy sajátos, elliptikus galaxis 30 millió fényévnyire tőlünk a Szűz csillagképben alacsonyan a déli égbolton. Fényes magja és szokatlanul nagy központi dudora van. A külső korongján kiemelkedő sötét porsávot szinte éléről láthatjuk. A sötét porsáv és a kidudorodás egy "sombrero kalap" megjelenését kelti. A galaxis 8 magnitudós fényessége a szabad szemmel való láthatóság határán van, de már kisebb amatőr távcsövekkel is jól látható április-májusban! Az M104 fényes magjában egy 1 milliárd naptömegű szupermasszív fekete lyuk található.

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, a Hattyú csillagképben található Sh2-119 katalógusszámú "Kagyló-ködről". A Trahütten település közelében lévő szállásunk melletti, 1100 méter magasan fekvő észlelőrétről kiváló lehetőség nyílt asztrofotózni, és letesztelni az új apokromátomat, Az időjárás kifejetten kedvező volt a szeptemberi hétvégén. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont oxigénből jóval kevesebb található benne. A feldolgozást a Hubble-paletta szerint végeztem: a kén lett a vörös szín, az oxigén lett kék, a hidrogénnek meg maradt a zöld. A ködösség a nevét a szemből nézett kagylóhoz hasonló alakjáról kapta, mivel a hidrogénben és kénben gazdag részei ovális formában fogják közre a középső, oxigénben gazdag területet. A hidrogén sok helyen minha hullámzana a ködön belül, amit sötétködök is tarkítanak. Viszonylag ritkán fotózott objektum, pedig a népszerű célpontnak számító Észak-Amerika-köd közvetlen közelében figyelhető meg. Kiterjedése nagy, az 540mm fókusztávolságú távcsövet egy 0,80X-os reduktorral egészítettem ki, így a fókusztávom 430mm-re csökkent, még így is éppen belefért a látómezőmbe. 2200 fényévre található a Földtől, közepén a 68 Cygni ragyog. Ez a csillag az egyike azoknak, amik erős sugárzásukkal gerjesztik a csillagközi gázfelhőt, látható fény kibocsátásra késztetve azt. Stewart Sharpless 1959-ben kiadott katalógusában már szerepel, bár korábban is ismert lehetett.

AZ Egyszarvú csillagkép közkedvelt, nagy ködösségei mellett szerényen megbúvik egy kicsi, de gyönyörű, színes reflexiós köd, ami az NGC katalógusban 2282-es sorszámot, az IC katalógusban pedig a 2172-es számot viseli. (Ra: 06h 46m 51s, Dec: +01° 18’ 57”, J2000) Ez a köd körülbelül 5 fényév átmérőjű és körülbelül 5500 fényévnyire található tőlünk. A terület egy elszigetelt molekulafelhőből áll, amely számos érdekes objektumot tartalmaz, mint például a látványos reflexiós ködöt, egy fiatal csillaghalmazt és csillagképző HII régiót. Mindez egy kicsi, nagyjából 3,15 ívpercnyi területre zsúfolódik össze. A reflexiós területet egy fiatal, 2-5 millió éves, 152 csillagból álló halmaz világítja meg, aminek tagjai egyénenként 0,1-2 Naptömeget képviselnek. Sajnos az ég minősége rányomja a bélyegét a képre. Kicsit szottyos, szaharai porral terhelt légkör mellett még a szél is besegített, hogy minél kevesebb részletet tudjak rögzíteni.

A Nap 2024.03.03-án az erkélyemről fotózva, egy 72/420mm-es lencsés távcsőre rögzített Daystar Quark szűrővel és ASI294 monokróm kamerával. 200 X 4ms, Gain121. Ezúttal flat képeket is készítettem, javult is a képminőség.

A Nap 2024.03.03-án az erkélyemről fotózva, egy 72/420mm-es lencsés távcsőre rögzített Daystar Quark szűrővel és ASI294 monokróm kamerával. 200 X 4ms, Gain121. Ezúttal flat képeket is készítettem, javult is a képminőség.

200x-on El-lel is csak sejtelmes. A szélén lehet, hogy van egy csillag, de alig látszik, hogy melyiken. Az IC 2233-at csak odaképzelni tudtam (volna, ha azt is tudom hol van). LM = 21' Megjegyzés: Életem legelkeserítőbb észlelése, ezidáig talán az egyetlen, amelyet nem élveztem az ég alatt. Legalább az ellenőrzés nagy megnyugvás volt.

34x-en is jól látszik. Megnyúltsága egyértelmű. Van egy KL-lel is megfigyelhető csillagszerű magja. Nem tudom, hogyan csal a szemem, de én határozottan felfedezni vélek egy sötét ívet D-re, és egy gyűrűszerű szakaszos fénylést is. LM = 26' Megjegyzés: Nem tudom, hogyan jött ki ez az LM, nincs csillag, amit a fotókkal meg tudnék feleltetni. Még az is lehet, hogy ez nem is az NGC 2841. El nem tudom képzelni, hogy sikerülhetett ilyenre. A pozíciószög is rosszul áll a valósághoz képest. Talán túl sokat vártam ettől az égtől, nem sikerült még az egy-két hónap kihagyásból visszakondicionálni. Ez, és a másnapi kudarcok után nagyon gyanús az NGC 1924 is.

160x (26'): 12,5 magnitúdós galaxis a szaharai por túloldalán. 34x-en még nem látszik, 80x-on is csak sejthető, mintha elnyúlt lenne. 218x-on egyértelműen van valami, de 160x adja a legkényelmesebb látványt. Csak ritkán ugrik be El-lel. Sok halvány csillag El-lel, a rajzon egy sűrűbb régiót diffúz folttal jelöltem, nem tudom bepöttyözni pozíció szerint. Másnap megpróbáltam az Orion kardjának másik oldalán lévő NGC 2110-et a Barnard-hurok tövében, de még 33,3T-vel sem látszott.

M27 Súlyzó-köd A Súlyzó köd egy közeli planetáris köd, amely kb. 1200 fényévnyire található, egy haldokló csillag, amely ragyogó színvilággal vetette le külső rétegeit. Viszonylag nagy átmérőjének és fényességének köszönhetően kis távcsövekkel is jól megfigyelhető. A Messier 27 néven is ismert köd volt az első felfedezett planetáris köd. Charles Messier francia csillagász 1764-ben észlelte. Az M27 képein sok csomó látható, de alakjuk eltérő. Néhányan úgy néznek ki, mint az ujjak, amelyek a középső csillagra mutatnak, mások elszigetelt felhők, farokkal vagy anélkül. Méretük jellemzően 17-56 milliárd kilométer, ami többszöröse a Nap és a Plútó közötti távolságnak. Mindegyik annyi tömeget tartalmaz, mint három Föld. A csomók a köd forró ionizált és hideg része közötti határfelületen képződnek. A sűrű gáz- és porcsomók a bolygóköd evolúciójának természetes velejárói. Korai stádiumban alakulnak ki, és alakjuk a köd tágulásával változik.

2023.10.14-én, a VCSE Bárdudvarnokon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem a Messier 37 katalógusszámú "Só és bors-halmazról". A nyílthalmaz a Szekeres-csillagképben található, egy 15X70-es binokulárral már észlelhető. Közepén sűrűn helyezkednek el egymástól közel egyforma távolságra a halmaz fényes csillagai, amik főleg kékes fénnyel ragyognak, bár van néhány vöröses és sárgás csillag is köztük. A középső térséget fennt és lennt egy-egy félkör alakú csillagsáv veszi körbe, ezeket a sávokat küllőszerűen csillagok kötik össze a középső régióval. A halmaz látványosan elkülönül a környező csillagoktól. Giovanni Battista Hodierna olasz csillagász fedezte fel 1654 előtt. Charles Messier fedezte fel újra 1764. szeptemberében, majd vette fel katalógusába. Korát 350 - 550 millió évre becsülik. 150 fényesebb csillagból áll, de a haványabbakkal együtt tagjainak száma 500 fölött van. A Földtől 4500 fényévre található, átmérője 20-25 fényév.

Az M13 gömbhalmazt általában csak "Herkules-gömbhalmaz"-nak, vagy egyszerűen "Herkules-halmaz"-nak nevezik, mivel a Hercules csillagképben látható. Átmérője mintegy 170 fényév. Átlagos csillagsűrűsége köbfényévenként 1-2 csillag, ez kb. ötszázszor nagyobb sűrűséget jelent a Nap környezeténél. Ha az M13 belsejében élnénk, az égboltot sűrűn borítanák az Esthajnalcsillagnál fényesebb csillagok. Galaxisunkban kb. 150 ehhez hasonló objektumot ismerünk. Mint a hógömbben szikrázó fényes pelyhek, több mint 100 000 csillag forog az M13 gömbhalmazban, amely az egyik legfényesebb csillaghalmaz az északi féltekéről. A Földtől 25 000 fényévnyire található, 5,8-as magnitúdójú, csillogó csillagvárost júliusban lehet legkönnyebben távcsővel észrevenni. Jelenleg az én észlelési helyemen éjféltől hajnalig látható. A képet 80db 3 perces képből sikerült összeállítani. A kép jobb alsó szélén megfigyelhető NGC 6207 spirálgalaxis. A galaxis fényessége 11,7 magnitúdó, távolsága pedig 64 millió fényév. A galaxis és a gömbhalmaz között pedig szintén fellelhető a parányi IC 4617 spirálgalaxis. Távolsága tekintélyt parancsoló kb. 503 millió fényév, fényességét tekintve 15,2 magnitúdó.

Az Alnitak csillag jó fényes és nagy lett, de ez már ilyen marad. :D