Összes észlelés

Van egy időszak, amikor horizontnál van a Nap, picit később akár, csudajó nyugodtság van. A kijelzőn látni olyankor, hogy alig libbenek a részletek. Na ezt sikerült kihagynom... Amikor megindul a kisugárzás, akkor eléggé elromlik a seeing. Kell az az egyensúlyi állapot, hogy ez a nagytávcső jól működjön. Addig, addig piszkáltam a beállításokat a Fornax 150/200ason, amíg tulajdonképpen a 20 ezer képkockáig a Hold így bennemaradt a látómezőbe. Próbáltam autoguiderrel, de egyszerűen ez önmagában lesz így jó. Az autoguidernek valamiért nem tetszett az a hurka, így szanaszét ütötte, löködte a látómezőt. :) Valószínűleg a kupola is beleszól a seeingbe, illetve az is, hogy tolja fel a meleget alul az épület de ez a naplementés nyugodtság elég használható lenne, de itt meg a szűrő nem vág le eleget a világosban. Nem lett olyan hűde éles felvétel, de nem tudtam kihagyni eme szép sarlót.

A Nap 2024.04.07-én az erkélyemről fotózva, hat felvételből álló mozaik képen. 300 X 2ms, Gain200. Firecapture-el készítettem a nyerseket, flat korrekciót is alkalmaztam.

19:12-19:25 UT 15,4 mm 75°: 128x 35' Csillagszerű mag. Nagy, fényes. Hosszú küllő, közepesen feltekert karok, nem követhetőek sokáig, de azért látványosak (sőt, az egész égbolton az egyik legszebb galaxis). Szerkezete 15T-ben is jól látszik, a legelérhetőbb spirál az égen. 1-2 folt a felszínén. Megjegyzés: Már régóta szerettem volna lerajzolni.

12:59-13:29 UT 5,5 mm 62° LER: 164x 23' A korong éppen legérdekesebb részét örökítettem csak meg. Az ábrázolt látómezőn kívül eső 13628 foltcsoporthoz (ha az) részletrajzot készítettem. Megjegyzés: Zenittükör! Az égi nyugat van megjelölve. Eddigi legnagyobb H-alfa távcsöves élményem.

23:04-23:49 UT 30 mm 82° UWA: 40x 123' Előző rajz feliratozva, NGC 4425 visszahelyezve. Markarjan-lánc és M 87 (Virgo A), a Coma–Virgo-halmaz központja A légkör kezd kitisztulni, a Markarian-lánc már mindent megmutat, amit egy ilyen távcsőnek meg kell. Összesen 18 galaxis egy LM-n belül, hihetetlen élmény és látvány is, még ha egyenként csak apró foltok is. M 84, 86 és 87 a legfényesebbek, még az NGC 4435-8 páros (Szem-galaxisok, Arp 120), ami igazán szemet szúr, de a többi sem kínkeservesen nehéz. 40,5T-ben a galaxisok jóval kiterjedtebbnek látszanak. Egyszer megpróbálom a halványabbakat is levadászni. Ezt a területet nem lehet megunni. Megjegyzés: A háttér ekkora nagyításnál természetesen messze nem koromfekete, mint a rajzon. A nagyobb nagyítások után érzett kontraszt motivált ennek megemlítésére.

23:04-23:49 UT 30 mm 82° UWA: 40x 123' Markarjan-lánc és M 87 (Virgo A), a Coma–Virgo-halmaz központja A légkör kezd kitisztulni, a Markarian-lánc már mindent megmutat, amit egy ilyen távcsőnek meg kell. Összesen 18 galaxis egy LM-n belül, hihetetlen élmény és látvány is, még ha egyenként csak apró foltok is. M 84, 86 és 87 a legfényesebbek, még az NGC 4435-8 páros (Szem-galaxisok, Arp 120), ami igazán szemet szúr, de a többi sem kínkeservesen nehéz. 40,5T-ben a galaxisok jóval kiterjedtebbnek látszanak. Egyszer megpróbálom a halványabbakat is levadászni. Ezt a területet nem lehet megunni. Megjegyzés: A háttér ekkora nagyításnál természetesen messze nem koromfekete, mint a rajzon. A nagyobb nagyítások után érzett kontraszt motivált ennek megemlítésére. Az NGC 4425 valahogy eltűnt a rajzról a feldolgozás során, feltöltök egy feliratosat, azon már rajta lesz.

20:06-20:18 UT 35 mm 56°: 34x 98' Három galaxis egy látómezőben. Ezeket a mélyégobjektumokat láttam először távcsőben (igazából csak arra emlékszem, hogy három fényes volt augusztusi éjjelen, valószínűleg ezek lehettek). Az M 82-ben két sötét sáv már megjelenik, három fényes rögre osztják a felszínt. A másik két galaxis nem mutat részletet ezen a nagyításon. Az M 81 van középen, felül az M 82, bal alul pedig az elhanyagoltabb NGC 3077.

19:38-20:01 UT 25 mm 52°: 79x 40'. Bode galaxisa felfedezésének 250. évfordulója alkalmából (de amúgy is ideje volt már). Csillagszerű mag. Nagy, fényes. Homályos, nehezen észrevehető aprócska karok (jobb égen, kisebb nagyításon élesebbnek látszanak). Két fényes ív hosszában. Részletesség-fényesség arány ennél az objektumnál kimagaslóan alacsony. Megjegyzés: Élőben jobban néz ki a rajz, csak van a közepén egy fehér pötty a körző miatt (azóta máshogy rajzolom a köröket).

III.Kárpát-medencei Messier-maraton második éjszakáján készült csíkhúzós (startrails) stílusú életkép.

Próbálgattam egy kistelés távvezérelt rendszert a mostanság már tesztállomásnak használt első csillagdámból. A célpont éppen mártózott a falevelek között, ám ez adja a hangulatát szerintem. Fura egy kicsit, hisz készültem egy kézi kompozícióval, ahol semmi nincs "útban", de az kissé unalmas lett. Itt pont ez adja a hangulatát, hogy nem a kopasz fák közé bújik az égi páros, hanem már a falevelek közé, ahol viszont a Holdnak bőven szóródik már a fénye, valamint az egész beérkező fény deformálódik már. Hát meg kell hagyni, egy holdsarló mindig elég baró látvány.

Mire végre lett egy majdnem felhőmentes naplementém és kitisztult az a terület ahol megtalálhatom az üstököst, már körülbelül 14 fok magasságában járt. Gyors mechanika összerakás után nem sok időm jutott a fotózásra, összesen 10db 30s-os fotó sikeredett mire kezdtek betakarni a szomszédos fák. A végleges fotó dss,ps és lightroom segítségével lett feldolgozva, vágva.

Hatalmas szélben készült, igyekeztem a legtöbbet kihozni belőle. :)

Próbálkozások a napfoltal. Ide még sose töltöttem fel képet :)

18:27-18:57 UT 359, 718x Olyan 20 perc kellett az Orion-köd legnagyobb és legfényesebb protoplanetáris korongjának felfogásához (d244-440, képen bejelölve). Csak UHC-val látszik, legalábbis a kihuzatban volt amikor meg tudtam pillantani. Néhány ívmásodperces félig diffúz korong. Pontos hely ismerete szükséges, különben soha nem veszi észre az ember. A HH 203/4 egybemosódva látszik a Theta2 Ori-tól kiindulva. A HH 512 nem tudom pontosan, mi is, de a déli sötét felhő átfénylésénél kell lennie (ahol távcsőben jól, a rajzon kevésbé láthatóan az ionizációs front folytatása van). Lehet, hogy láttam valamit abból is. A Trapézium megmutatta E és F komponensét, a C melletti még ilyen nagyítással és ekkora műszerrel is kihívás. A csillagok türkíznek látszanak, a háttér zöldesbarna, UHC-vel az egész LM bordós. A felhők és nyugváshoz közeli helyzet miatt csak éppen meg tudtam pillantani, amit kerestem. A múltkori rajzot dolgoztam ki újra, ráhelyezve az újdonságokat. Még apróbbakat módosítgattam rajta, hogy a frissebb élményhez közelebb álljon. A kómakorrektor igazán megdobja a látványt. Szinte faltól falig ugyanaz a köd marad, nem csak szellemképe önmagának, lenyűgöző, bár a szeptemberi látványtól még mindig elmarad. Ha az ember fejjel lefelé próbál meg belenézni az okulárba, azonnal a Hubble-kép jut az eszébe. Olyan az egész, mintha elhomályosítva lenne odavetítve, és nem kell hozzá semmit sem odaképzelni, az objektum páratlanul jól adja önmagát. Másnap 56T-ben a proplydért és a hatos rendszerért nem kell küzdeni, szinte azonnal előjönnek a pozíció ismeretében. Kicsit csalódtam is, hogy nem is akkora bravúr, mint amilyennek elsőre látszott. Egy ekkora távcsővel átlátszó éjjel, deleléskor és még nagyobb nagyítással lehet, hogy lenne még proplyd a Trapézium környékén. Megjegyzés: Ezzel az előző észlelést is ellenőriztem, az objektum úgyse változott azóta. 5 ívpercnél kissé több lett ábrázolva (~7'), hogy a Trapézium középen legyen, és még beleférjen a proplyd (valójában azért, mert először rosszul számoltam az LM méretét). Azon gondolkodom, milyen lenne egy háromszűrős (UHC: piros, OIII: zöld, H-béta: kék) hamisszínes kompozit. Sok értelme nincs, a kérdés, hogy szórakoztató vagy fárasztó lenne.

12P Pons-Brooks-Jupiter és a csillagvizsgáló Másfél hónapnyi borongós idő után végre lett egy alkalom, hogy lefotózhassam az üstököst. Mivel se hegyvidék, se normális átlátszóság ( Jupiternél párta van ) ezért rögtön valami asztrotájképben gondolkodtam. Jött ötletként egy hangulatos csillagvizsgálós előtér, ahol a nagytávcső éppen "bemelegít" az éjszakára. Némi kis ide-oda pakolás után meg is volt a jó kompozíció, igaz a Star Adventurerem elromlott, ezért a jó öreg Fornax 10-el fotóztam le eme égi párost a csillagvizsgálóval. A felvételhez flateket és darkokat is felhasználtam. Az égbolt is 10 kép átlaga, az előtér is 10 kép átlaga, 10 flat és 10 dark még kellett a körülmények miatt.

Elveszik a látómezőben, kontrasztosan látszódnak a foltok. Triangulum is látható

Hatalmas fényes kómát és lobogó csóvát eresztett a 12P/Pons-Brooks üstökös.

A kép Registax 6.0 programmal lett feldolgozva 320 db. framefilokból.

A kép Registax 6.0 programmal lett feldolgozva 230 db. framefileból.

A kedvező esti láthatóságot kihasználva kitelepültem a VCSE kávási észlelőbázisára és mepróbáltam lefotózni a Merkúrt, de csak ennyit sikerült kihoznom a felvételből. Napnyugtakor már nagyon alacsonyan volt, az első felvételsorozat után egy kósza felhő pont kitakarta a bolygót. Mire elvonult az a felhő, addigra már teljesen szétkente a légkör a Merkúrt.