Összes észlelés

Nagyon kevés idő volt két felhő között, de megérte a mag látványa miatt.

A Daystar Quark tesztfelvétele. Az AR3576 napofoltot fotóztam le, amit napfogyatkozásnéző szemüveggel is látni lehetett. A napfolt akkora, mint a Jupiter. A fátyolfelhős ég sokat rontott a képen.

Tegnap délelőtti tesztfelvétel a Napról, a Daystar Quark szűrőt próbáltam ki. Vizuálisan nagyon szép képet adott, de a nyugtalan, fátyolfelhős ég sokat rontott a fotók minőségén.

Az idei év első szupernóváját január 4-én fedezte fel Koichi Itagaki japán amatőrcsillagász. Ez egy Ia típusú szupernóva szóval egy fehér törpe elérkezett életének a végéhez. Ilyen szupernóvák kettős vagy többes csillagrendszerekben szoktak kialakulni, amikor a fehér törpe anyagot szív el a kísérőcsillagától. Amikor a fehér törpe átlépi a Chandrasekhar-határt (a Nap tömegének 1,44-szerese) akkor a saját gravitációs ereje rántja össze a csillagot és bekövetkezik a szupernóva. A felvételt február 5-6 éjszakán készítettem éjfél környékén. Délutános műszakból szinte rohantam haza és indítottam is a rendszert. Így sikerült 2 órányi fényképet összeszednem erről a galaxiscsoportról. Az említett NGC 4216 galaxison kívül több tucat kissebb galaxist is fel lehet fedezni a képen.

Átfotóztam az éjszakát mire a lakóházak fölé emelkedett ez az üstökös, nagyon jó volt az ég, sajna már hamar virradt - így csak 6 kép készült ami még egyforma háttérrel rendelkezett.

Nem ez volt a fő célpontom, de többet fotóztam rá mint amire vártam.

Utológ így kellett volna végig fotóznom, sajnos váltottam DSLR-re - kár volt.

Kicsit jobbra számítottam, de legalább szépen mutatkozik az IC 349 is.

Régi vágyam volt lefotózni, itt volt a lehetőség a bolygókamerával.

Kamera próba rövid etappal.

Egy rövid próbát csináltam erre a szép objektumra.

Egy régebbi képemet újra fotóztam más beállítással.

Egy kis objektíves gyakorlásnak szántam.

Elég jó magasan volt, így rálestem.

Talán az idényben készült legjobb Szaturnuszom.

Egy jobban sikerült Szaturnusz.

Pont szerencsém volt hogy így sikerült elkapnom a Jupiter arcát így látszik a relatív rövid távú változás a nagy vörös folt után.

Nagyon sokáig vacakoltam velemire elkészült ez a némileg elfogadható kép róla, sajna a flat képek nem sikerültek, így nehéz volt normális képet szerkeszteni belőle.

A 2022 évben készült felvételeket folytattam, az utolsó negyed nagyon nehezen jött össze a rossz időjárás és légkör miatt. A megadott dátum az utolsó sorozaté.

18:38-18:54 UT. 15 mm 70° SWA: 80x, 53'. Közepes csillagok, laza és szegény, mégis kitűnik a kopár mezőből. Az LM legfényesebb csillagai a halmazban vannak, kb. 9 magnitúdósak. Az NGC 1663-ról sem feledkeztem el, de még nem találtam meg. Néhány fényesebb csillag pontatlanul lett átrajzolva, kissé öszementek. Ez nekem tanulság a továbbiakhoz. 5 év után végre sikerült egységes látómező-karikákat generálni. Mostantól a feltöltött rajzok mind azonos méretűek lesznek, kivéve a részletekrajzok és a rtikább "egész estés" nehézsúlyú észlelések. Hát ez most pont nem olyan.