Összes észlelés

Egy képpbe sűrítve a nyüzsgő élet az észlelőréten. A szaggatott csillagcsíkok a felhőátvonulásokat jelzik, de ez senkinek nem szegte kedvét, aktívan ment az észlelés a felhőlyukakban is ilyenkor.

1200x5mp. AZ mód. Lakótelepi erkélyről. Sirilben feldolgozva.

A korábbi képem újrafeldolgozása, ezúttal drizzle eljárással stackeltem a nyers képeket, és igyekeztem figyelni a csillagok alakjára is. 2025.05.23-án és 24-én Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Isabis Astrolodge udvarán készült felvételem a Páva (Pavo) csillagképben található NGC 6744 galaxisról. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. A felvételről rögtön feltűnik, hogy egy küllős spirálgalaxist láthatunk, magjából egy pár "küllő" nyúlik ki, és a spirálkarok ezekből a küllőkből ágaznak tovább. A felvételen a sárgás magot kék színű, "pelyhes" spirálkarok veszik körül, ahol gyors csillagkeletkezés folyik. A Tejút ikertestvérének is nevezik, mert az ismert galaxisok közül ez hasonlít a leginkább a Tejúthoz, szintén küllős spirálgalaxis. A Tejútnál viszont lényegesen nagyobb: átmérője 175 000 fényév. Van egy nagyobb kísérőgalaxisa is, a felvétel tetején látható, elnyúlt NGC 6744A. Számos kisebb, halványabb galaxis is megfigyelhető a képen: Bal oldalom az IC 4820, alul-jobbra iz IC 4823, a jobb alsó saroknál a PGC 62869, fölötte pedig a jobb oldalon a PGC 62847. Az NGC 6744 31 millió fényévre van a Földtől, James Dunlop fedezte fel 1826. június 30-án, Ausztráliából.

Június 17-én este egy igazán szép együttállást figyelhettünk meg a nyugati égen. Már az este elején is igen impozáns látványt nyújtott a több mint 10%-os holdsarló és a Vénusz párosa. Ugyan az idő előrehaladtával a nyugati égen egyre több felhő jelent meg, mégis sikerült lefotóznom a páros mellett a Messier 44-es katalógusszámú, másnéven talán Jászol-halmazként ismertebb nyílthalmazt is. A végeredményt látva a felhők inkább hozzáadtak a képhez, mintsem elvettek belőle, így összességében egy sikeres megfigyelése lett egy látványos együttállásnak.

4,4%-os, 40 óra 40 perces alkonyi holdsarló június 16-án. Ezen az estén a Merkúr is a sarló mellett látszott, ezen a képen épp a felhőben a bal alsó saroknál.

Május elején a galaxisok után a tavaszi égen található gömbhalmazokat észleltem végig. A Messier 3-as katalógusszámú gömbhalmaz volt az, ami különösen tetszett, ezért le is fotóztam. A gömbhalmaz az Ökörhajcsár csillagképben található és mintegy 34 ezer fényév távolságra található a Földtől. A Messier 3 körülbelül félmillió csillagot tartalmaz.

5,8%-os, 46 óra 53 perces alkonyi holdsarló május 18-án este.

2025 utolsó derült éjszakáin egy érdekes emissziós ködösséget fotóztam az Orion csillagképben. A Majomfej-ködnek is nevezett Sh2-252 egy szép fényes célpontnak bizonyult, keskenysávú szűrőt használva igen szép részletek jöttek elő benne. A köd központi régiójában nemcsak a domináns hidrogén vöröses fénye jelenik meg, hanem az ionizált oxigén kékes árnyalatai is feltűnnek, szép színkontrasztot adva az objektumnak. A köd belsejében egy nyílthalmaz is megbújik, amely a megfigyelések szerint fizikailag is kapcsolatban áll a ködösséggel.

A nyílthalmazok önmagukban is szép látványt nyújtanak távcsőben és fotókon egyaránt. A kamerák előnye azonban, hogy olyan részleteket is megmutatnak, amelyeket szabad szemmel, távcsövön keresztül nem látunk. Ilyen halmaz a Messier 38 katalógusszámú nyílthalmaz is a Szekeres csillagképben. A halmaz mellett egy viszonylag fényes hidrogén-alfa felhő vöröslik. A mellette található NGC 1907 nyílthalmaz pedig különösen látványos a mögötte húzódó vörös foszlányokkal.

Egy régóta tervezett objektumot sikerült megörökítenem 2025 végén. A Pacman-köd (NGC 281) különösen érdekes célpont, elsősorban a benne található sűrű ködstruktúrák miatt. Az úgynevezett Bok-globulák – kis méretű, hideg és nagy sűrűségű molekulafelhők – ebben a régióban jól megfigyelhetők, és jelenleg is aktív csillagkeletkezési helyszínek. A köd elnevezése a jellegzetes, a klasszikus videojáték-karakterre emlékeztető alakjából ered. Fényét a benne található IC 1590 nyílthalmaz legfényesebb tagjának köszönheti, ugyanis ez a csillag ionizálja a gázt, így válik számunkra láthatóvá.

Amikor a Seestarral szerettem volna Holdat észlelni, kicsit aggódtam hogy be fog égni a képen, mert napészleléskor nem éreztem azt, hogy a műszer hibátlanul kezelné a fényerő állítgatását, ezért telejsen lenyűgözött amikor ilyen szép képet sikerült készítenie. Holdészlelésre kétségen kívül nagyon jó a seestar. Nyilván nem a legjobb felbontással lő fotókat, de nem is az a cél hogy felérjen a profi asztrofotókkal. Látványosnak pedig mindenesetre látványos. (Soós Patrícia)

Amikor a Seestarral szerettem volna Holdat észlelni, kicsit aggódtam hogy be fog égni a képen, mert napészleléskor nem éreztem azt, hogy a műszer hibátlanul kezelné a fényerő állítgatását, ezért telejsen lenyűgözött amikor ilyen szép képet sikerült készítenie. Holdészlelésre kétségen kívül nagyon jó a seestar. Nyilván nem a legjobb felbontással lő fotókat, de nem is az a cél hogy felérjen a profi asztrofotókkal. Látványosnak pedig mindenesetre látványos. (Soós Patrícia)

Szerettem volna megnézni, hogy a Seestar milyen élességgel tudja lefotózni a napfoltokat, ha nem fúj nagyon a szél, ami legutóbbi próbálkozásomkor bezavart a képbe, mert érződött, hogy enyhén beremeg néha a kamera. Lehetett volna kicsit tisztább most is az ég, de azért nem lett olyan rossz, a lényeg látszik a napfotokból. Nekem azok a fotók is tetszettek, amiknél a felhők átvonulnak a Nap előtt. Eddigi tapasztalataim alapján viszont nem a napészlelés a Seestar S50 legnagyobb erőssége. Lehet rajta fényerősséget módosítani, hogy más részletek is kijöhessenek a képen, de nekem nagyon hirtelen ugrándozott a fényerő amikor állítani próbáltam, néha pedig nem is módosult semmit. Azért megéri még ezzel próbálkozni, hátha csak ki kell tapasztalni. Majd a VEGA '26 táborban... :D (Soós Patrícia)

A Nagy Medvében látható galaxis teljesen lenyűgözte a kisgyerekeket, ahogyan a Seestar egyre több expozícióval egyre szebben kihozta a galaxis spirálkarjait. Persze hosszabb expozíciós idővel minden bizonnyal sokkal többet is kihozhatott volna belőle a műszer, de nekem inkább az észlelés élménye volt a fontos, hogy minél több objektumot megtekinthessek egy este alatt, mintsem a végeredény látványossága. (Soós Patrícia)

A Nagy Medve csillagképben található galaxis, ami hosszúkás szivar alakjáról kapta a nevét. Sötét ég alól, megfelelő nagyítással vizuálisan észlelve is ki szoktak rajzolódni a sötét csíkok a galaxis közepe felé, amitől annyira különleges ez az objektum, de képen még lenyűgözőbben megjelennek. (Soós Patrícia)

Szép galaxis a Vadászebek csillagképben. A képen megjelent két kisebb galaxis is, a Napraforgó-galaxis nagytengelyét meghosszabbítva mindkét irányba a kép két szélén láthatóak. A kép a demjéni Piramis Fürdő és Üdülőpark kertjéből készült. (Soós Patrícia)

A befordulása óta figyeltem ezt a napfoltcsoportot, hogy kerüljön szembe a Földdel, így kedden adódott a lehetőség a rekkenő hőségben, hogy fotót készíthessek róla. A körülmények nem voltak ideálisak, későnfekvés a vörös lidércek miatt, majd koránkelés, aztán pedig a Balaton partján derült ki, hogy tulajdonképpen élénk szél fúj és nem elég, hogy a távcsövet nagyon mozgatja, de egyben alattomos is az erős sugárzás miatt. Noha a napszúrást megúsztam, de a feldolgozással rendesen megszenvedtem. Előszöris a foltcsoport EGYIKE SE fért bele a látómezőbe, másodszor meg úgy fújta a szél a tubust, mintha lenne FF-ről APS-C-re lenne vágva a látómező az átlagolás után, így volt annyi lélekjelenlétem, hogy panorámát készítettem. 20 sorozatból egy kép született. Az viszont már a parton kiderült, hogy a felbontás rendkívüli, talán az eddigi legjobb amit elértem ezzel a rendszerrel és nagyon közel áll a maximális teljesítményhez, így nem nagyon szomorkodtam a projekt végeztével a hűsölő strandolók láttán. :D

A kép Registax 6.0 programmal lett feldolgozva 279 db. framefilokból.Utómunka Photoshop.

Nagyon megtetszett ez a régió a térképen, a Hattyú csillagképnél, ezért a tavaszi szezon után úgygondoltam felprogramozom a távcsövet, hogy forduljon erre az objektumra. A nyers fotók tulajdonképpen április-májusban készültek a hajnali órák előtt. Nem találtam becenevet erre az objektumra, ezért én egy olyan címet választottam a képnek, ami reflektár arra, hogy valaha sok milliárd évvel ezelőtt mi is egy hasonló ködösségben kezdtük a létezést. :) A feldolgozásnál most nem az SII aranyszínű blendézésével próbálkoztam, hanem a normál kombinálással SHO-ban, majd a zöld levonásával. Természetesen a csillagokat külön kezeltem, noha azok az SHO szűrős képekből lettek kikeverve, mert nem bajlódok RGB szűrőkészlettel, amíg nincs szűrőváltó. 90°-os forgásszögnél nagyon szépen jön a kompozíció, ahogy a sötétködök "felfele kapaszkodnak" az ionizáció derengésében, valamint van egy átlós elválasztás is a képaránynál. Az expómennyiség nem éppen a legtöbb, de amikor készült a sorozat, akkor holdfény ellenére igen jó egek voltak átlátszóságban a folyamatos északi áramlás miatt.

A Messier 27 (Súlyzó-köd, NGC 6853) egy planetáris köd a Kis Róka csillagképben, mintegy 1200 fényév távolságra található. A központjában található egy 13,5m látszólagos fényességű fehér törpe, amelynek ledobott gázburkából alakult ki a köd. Fényes központi részének „súlyzó” alakja már kisebb távcsövekkel is megfigyelhető a nyári égbolton. A ködösség a kezdők egyik kedvelt célpontja. A képet 2026 júniusában készítettem, és 30 órányi nyers képet használtam fel hozzá.