Összes észlelés

A Fátyol-köd egy felhevült és ionizált gázból és porból álló felhő a Cygnus (Hattyú) csillagképben. A köd maga egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva robbanás maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal. A robbanáskor körülbelül −8 magnitúdós fényességet érhetett el, ami megfelel egy első vagy utolsó negyedben lévő Hold magnitúdójának. Távolsága a bocskaikerti csillagvizsgálómtól 2500 fényév

Az NGC 7000 Észak-Amerika-köd néven ismert, mivel alakja hasonló névadó kontinensének földrajzi körvonalaihoz. Az észak-amerikai köd a Cygnus csillagképben található emissziós köd , amely a csillagközi gáz ionizációja miatt izzik, amelyet a forró, fiatal csillagok által kibocsátott sugárzás okoz . Az NGC 7000 1700 fényévre található, átmérője pedig 100 fényév. Az égbolton könnyen megtalálható, ha megkeresi a Nyári háromszög csillagképének három csillagát. bal szélső csillaga a Deneb, a Cygnusban. Nagyon sötét égbolt alatt megfigyelve, amikor a szemed alkalmazkodott a sötétséghez, akkor a Denebtől balra egy nagy foltot láthatsz, amely körülbelül négyszer olyan széles, mint a Hold. A kép 5 éjszakán át készült, mert a nagy kiterjedése miatt 10 mozaik képből raktam össze. Méretére jellemző, hogy a feldolgozás során 132Gb adat keletkezett a HDD-n.

Tegnap este, míg arra vártam, hogy elkezdhessem az M31 8 mozaikos fotózás folytatását, gyorsan készítettem egy sorozatot az M39 halmazról. A Messier 39 - vagy NGC 7092 - egy nyilt csillaghalmaz a Cygnus (Hattyú) csillagképben, körülbelül 800 fényévre. A nyilt csillaghalmazok csillagászati ​​szempontból viszonylag fiatal objektumok. Az M39 csupán 250 millió éves lehet. Egyes gömbhalmazok viszont akár 11 ​​milliárd évesnél is idősebbek. A nyílt halmaz csillagai egy nagy csillagközi gázfelhőből alakultak ki, és tagjai még mindig laza gravitációs kapcsolatban állnak egymással.

A Buborék-köd egy emissziós köd, amely 7100-11 000 fényévre található a Cassiopeia csillagkép északi részén . 10-es látszólagos magnitúdójával közepes és nagyobb távcsövekben is megfigyelhető. A Messier 52 fényes nyílt halmaz közelében jelenik meg az égen (A kép jobb alsó részén). Az NGC 7635-öt Buborék-ködnek nevezték el alakja miatt. Úgy tűnik, mint egy kissé megnyúlt buborék, amely az űrben van felfüggesztve. A buborékot egy forró, nagy tömegű csillag erős csillagszele hozta létre, amely élete utolsó szakaszában gyorsan veszít tömegéből. Ahogy a csillagszél szuperszonikus sebességgel találkozik a közeli óriásmolekulafelhő csillagközi anyagával, lökésfront keletkezik, formálva a buborékot. A Buborék-köd becsült életkora körülbelül 40 000 év. 36 km/s sebességgel tágul . A központi buborék körülbelül 6-10 fényév átmérőjű.

Az M33, vagy közismert nevén a Triangulum-galaxis 3 millió fényéves távolságával hozzánk a második legközelebbi csillagváros. A Lokális galaxiscsoport tagja, ahogyan saját galaxisunk a Tejútrendszer és az Androméda-köd is. Szabad szemmel még éppen megpillantható telihold átmérőjű halvány foltként, azonban ehhez rendkívül tiszta, hold- és fényszennyezésmentes égboltra van szükség.Az M33 spirálgalaxis a háromszög alakú Triangulum csillagképben helyezkedik el. A Tejút méretének körülbelül a fele, és a galaxiscsoportunk harmadik legnagyobb tagja az Androméda-galaxis (M31) és a Tejút után. A képen a számos szétszórt kék színű régió csillagszületési hely. A Hubble megfigyelései valójában azt mutatják, hogy a Triangulum-galaxis csillagképzési aránya tízszer magasabb, mint a Hubble által korábban hasonló részletességgel felmért Androméda-galaxis átlaga.

A Messier 15 gömbhalmaz a Pegazus csillagképben, a Földtől mintegy 33,6 fényév távolságban helyezkedik el. A legidősebb gömbhalmazok között tartja számon a tudomány, korát 12,5 milliárd évre becsülik. Az objektum tekintélyes átmérője 175 fényév. Úgy tartják, hogy az egyik lenagyobb csillagsűrűséggel bíró gömbhalmaz a Tejútban. Ebben a hatalmas csillaghalmazban, amely a Tejút központja körül kering, több mint 100 000 csillag tömörül egymás köré. Fénye olyan erős, hogy akár egy egyszerűbb binokulárral is jól látható az éjszakai égbolton. Tegnap este mivel éjféltől nagy pára és köd volt előjelezve, így könnyebb lélegzetű fotózásba kezdtem. Ezek egyike az M15.

2x-szeres barlow-val felszerelve próbálkoztam a már nyugvó Jupiterre, sajnos a légmozgás nagyon nagy volt és ez meg is látszik a képen, csak kevés kép volt használható. Inkább azért érdekes a kép mert mind a 4 Galilei-hold látszódik.

Reggel 5 órakor kezdtem neki a Mars-ot fotózni. Sajnos a nyugodtság nagyon gyenge volt még zenit környékén is. Ennek ellenére egész jó kis részletes kép sikeredett. Jól kivehetők a Marsi régiók mint a Syrtis Major, Hellas Planitia, Arabia Terra, Elysium Planitia és az Északi sarki jégsapka is.

A Hold már épp lemenőfélben volt, hatan ősszejöttünk a teleszkópnál, gondoltam csak készítek egy képet Nádudvar határában. Vizuálisan már erősen narancs színbe váltott át, sajnos az átlátszóság nem volt jó, de a nyugodtság elfogadható volt.

A helyszínt napokkal korábban megterveztem, már csak egy derült estére vártam, hogy az üstököst megörökítsem a tóval. Az égi vándort a párás körülmények miatt szabad szemmel csak sejteni lehetett ezen az estén, ám binokulárral fantasztikus látványt nyújtott.

Az Androméda-galaxis a Tejútrendszerhez legközelebbi nagy galaxis. Eredetileg Androméda-ködnek nevezték , és Messier 31 , M31 és NGC 224 néven katalógusba sorolták . Átmérője körülbelül 152 000 fényév, és hozzávetőlegesen 2,5 millió fényév távolságra van a Földtől. A galaxis neve a földi égbolt azon területéről származik, ahol megjelenik, az Androméda csillagképből , amely maga is arról a hercegnőről kapta a nevét , aki a görög mitológiában Perszeusz felesége volt . Az Androméda-galaxis tömege ugyanolyan nagyságrendű, mint a Tejútrendszeré, 1 billió naptömeg. Bármelyik galaxis tömegét nehéz pontosan megbecsülni, de sokáig azt hitték, hogy az Androméda-galaxis tömege 25-50%-kal nagyobb, mint a Tejút. Ezt azonban megkérdőjelezték azok a 21. század eleji tanulmányok, amelyek az Androméda-galaxis esetében valószínűleg kisebb tömeget, a Tejútrendszer esetében pedig nagyobb tömeget jeleztek. Az Androméda-galaxis kiterjedését tekintve a galaxisok helyi csoportjának legnagyobb tagja. A Tejútrendszer és az Androméda galaxisok várhatóan körülbelül 4-5 milliárd éven belül ütköznek egymással , és kialakul egy óriási elliptikus, vagy egy nagy lencse alakú galaxis. Az Androméda-galaxis 3,4-es látszólagos magnitúdójával a Messier-objektumok közül a legfényesebbek közé tartozik , és szabad szemmel látható a Földről hold nélküli éjszakákon, még akkor is, ha mérsékelt fényszennyezettségű területekről nézzük . Csillagjainak száma kb. 1billió (ezermilliárd). A képen látható még az M110, és az M32 galaxis is. A kép 5 éjszaka alatt készült, 8 mozaikból állítottam össze. A végső kép egyenként 4,5 óra, összesen 34 óra képanyagból állt össze. Méretére jellemző, hogy közel 2 GB a terjedelme.

Az NGC6946 „tűzijáték-galaxis” egy közepes méretű spirálgalaxis, amely körülbelül 22 millió fényévre van a Földtől. Az elmúlt évszázadban nyolc szupernóva robbanást figyeltek meg ennek a galaxisnak a karjai között. A galaxis különlegessége, hogy a többi szomszédos galaxishoz viszonyítva itt a csillagképződés is sokkal intenzívebb. Feltételezések szerint a szupernóvák is szervesen hozzájárulnak az új csillagok születéséhez A Cepheus és a Cygnus csillagkép határán található, melyet Sir William Herschel (1738-1822) fedezett fel 1798. szeptember 9-én.

Az LDN 1235, a Cápa-köd egy sötét/reflexiós köd a Cepheus csillagképben. Ez volt a legnehezebb mélyég-objektum, amit eddigi asztrofotózásom során (2év) megörökítettem. Az igazi nehézséget az okozta számomra, hogy mivel rendkívül halvány, jóformán vaktába fotóztam, mert 1db 10perces fotóból nem lehetett látni semmit. Természetesen a pontos pozíciója elérhető több adatbázisból is, amire rá is álltam, de mint említettem, csillagokon kívül nem látszott ott semmi. Ha egy sötét köd képalkotásán gondolkodik… gondolja át újra. Ennek ellenére fotóztam a megadott területet, és izgatottan vártam a 39db 10perces kép egymásra rakása után az eredményt. Nem rossz, de ha a feje egy kicsit balra lenne, látszana a törzséből is valamennyi. Legközelebb mozaik képet fogok róla készíteni, és akkor jobban látszik a cápa egésze. Most elégedjünk meg a fejével.

Az IC5068 egy halvány emissziós köd a Cygnus (Hattyú) csillagképben, körülbelül 1600 fényév távolságra. A legtöbb asztrofotós figyelmen kívül hagyja, mert a nagyon fotogén Észak-Amerika és a Pelikán-köd közelében található. A területén nagy mennyiségű ionizált Ha gáz, valamint bőséges mennyiségű OIII és SII gáz található, amelyek jól festenek a szabványos Hubble palettán. A területet a poros csíkok uralják, amelyek átfedik az ionizált gázokat, és az IC5068-nak más érzést kelt, mint híresebb rokonai.

A kedvező időjárást kihasználva a falutól távolabb fekvő magaslati pontra mentem, hogy a nyugati horizontra tökéletes rálátás legyen. Az üstököst Majzik Lionel térképe alapján és a Stellárium program segítségével találtam meg. 18:40 körül egy 10x50-es binokulárral. 19:00 körül már szabad szemmel is szépen látszott az üstökös és a hosszan elnyúló csóvája. A megfigyelést és a fotózást 19:30-ig folytattam, amikorra már alacsonyabbra került és fokozatosan belemerült a Budapest okozta horizont közeli szmogba és fénysszennyezésbe.

A VCSE őszi észlelőhétvégéjén készült egyetlen expo. Sajnos az AZ Goto mechanika követésekor forog a csillagos háttér, ezért a Siril elhasalt a képek összefűzésekor. Sajnos ìgy nem lett átlagolva a számos jól sikerült expo.

Mikekarácsonyfa és Nova között félúton egy nyugati horizontot adó dombtetőről fotóztam, számos özet és szarvast zavarva az esti táplálkozásunk közben :-)

Egy 500 m magas rétröl fotóztam. 20 kép átlaga. Az üstökös csak a felhőzet résein át volt részben látható.

2024.10.20-án sok borult este után rám mosolygott a szerencse és sikerült megörökítenem a C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS)-üstököst. A lövői Kármelhegyi kápolnával fotóztam le 19:15 körül, még holdkelte előtt. Szabad szemmel és binokulárral is pazar látványt nyújtott az égi vándor és a Tejút párosa. 10 db 10 sec-es kép összegzéséből született meg a végeredmény.

Dokumentációs jelleggel töltöm csak fel az üstökös-fotómat, sajnos nem lett igazán szép. Október 20-án szabadszemes volt Kávásról, hétszeres nagyítású binokulárral pedig nagyon szép, részletes volt az üstökös.