Mélyég észlelések

Csizmadia Gerda, Léda és Szilárd észlelték az M45-Hold együttállást fotóállványra adapterrel rögzített Scopium binokulárral, gyenge égen, vékony, vonuló felhők között. A 7 éves Gerda négy, a kilencéves Léda és apjuk, Szilárd 7 csillagot látott az M45-ben a binokulárral a kb. 70%-os Hold mellett. (Nyilván az erős holdfény okozta nagy háttér miatt látszódott a szokottnál kevesebb csillag az M45-ből.) A binokulárban jól látszódtak tehát a Fiastyúk fényesebb csillagai, valamint a holdtengerek és a legnagyobb kráterek. A binokulár látómezejében szépen elfért mindkét objektum, a Hold is, a Fiastyúk is. Távolságuk este hatkor kb. 3 látszó holdátmérő volt vagy talán több innen nézve. A lányoknak nagyon tetszett a látvány, de a hideg miatt panaszkodtak.

A Selyemgubó-köd egy közel 15 fényév kiterjedésű reflexiós és emissziós régió, amely körülbelül 4000 fényévnyire található a Cygnus csillagképben. Az NGC 5146, IC 5146, Sh 2-125 és Caldwell 19 néven is katalógusba vett köd egy aktív csillagképző régió. A róla közzétett felvételek majdnem mindegyikén csupán az emissziós terület ábrázolódik, a peremvidékén csupán sejttetve a sötét molekulafelhőt, amibe beágyazódik. Pedig gyönyörű a körülvevő porköd is.

A kép elsősorban egy saját feldolgozási metódus kialakításának az eredménye. Már csak legalább 2 jó éjszaka kell hozzá és végre nekem is lesz egy olyan Orionom, amilyet szeretnék.

A vonuló felhők által okozott problémából előnyt kovácsoltam. Igaz voltak tiszta rések, de pont, hogy a vékonyka felhőzettel sikerült koszorút és pártát előidézni. 400mm-es felbontáson előjönnek a Jupiter holdjai, valamint a terminátor sávja is.

Emissziós köd, mely mintegy 12000 fényév távolságra található a Canis Major (Nagy kutya) csillagképben. Nevét viking sisakra emlékeztető formájáról kapta. Feldolgozás: SIRIL + Gimp

Miután végeztem a távcső első tesztjeivel gondoltam ránézek bolygókamerán keresztül, hogy mit mutat. Gyűjtöttem 25 percnyi fotont az objektumról tesztképpen és eléggé meggyőzött.

Idei első fotóm, megtetszett ez a kis nebula a közepén a dínó fejjel :-)

Íme az új asztrofotós rendszeremmel készített első fényképem. Első célpontnak egy nyílthalmazt választottam az Ikrek csillagképben az M35 nyílthalmaz mellett. Elsőre remekül tejesített a távcső.

Pár napja arra vártam, hogy kimehessek tiszta égben fotózni. A hideg és a pára ellenére eléggé jó fénykép lett.

2023.06.19-én hajnalban, kevéssel napkelte előtt készült felvételem Namíbiából, az Isabis-völgyéből. A képen a Kis Magellán-felhő és a 47 Tucanae gömbhalmaz látható. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont kora este és hajnalban, napkelte előtt észlelhető volt. A Kis Magellán-felhő a Tejút kísérőgalaxisa, szabálytalan alakú törpegalaxis amit a Tejút tömegvonzása fogott meg. A déli féltekén már az írott történelem előtti korokban is ismerhették, de az európaiak közül először a hajós felfedezők ismerhették meg a 16. században. Antonio Pigafetta írta le a Föld körbehajózása során, Ferdinand Magellan 1519-1522 közötti expedíciójakor. Valamikor horgas spirálgalaxis lehetett, de alakját a Tejút tömegvonzása teljesen eltorzította. A felvétel bal alsó sarka felé tartó csillagáramlatot is láthatunk, ez a Magellán-áramlat, egy több százezer fényév hosszú nyúlvány. A Kis Magellán-felhő 200 000 fényévre található tőlünk, hárommilliárd naptömegű. A felhőtől jobbra, felül láthatjuk a 47 Tucanae gömbhalmazt, ami a második legnagyobb látszó átmérőjű gömbhalmaz, és sokkal közelebb van mint a Kis Magellán-köd: mindössze 14 500 fényévre :) Nicolas-Louis de Lacaille abbé fedezte fel 1751-ben, 120 fényév az átmérője és megközelítőleg 10 milliárd éves. A Kis Magellán-felhő fölött pedig az NGC 362 gömbhalmaz látható.

Csillagtalanított változat! 2023.08.12-étől 18-áig, a VCSE Ispánkon megrendezett táborában készített felvételem a Hattyú csillagképben található Wolf-Rayet 134 szupernova maradványról. A szupernova maradvány elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén és oxigén szűrőket választottam, míg a csillagokat külön lefényképeztem RGB szűrőkkel. Nagyon halvány objektum, még f/4 fényerőn is 5 perces expozíciókra volt szükség. Egy óriáscsillag életének végén jelentős mennyiségű anyagot dobott le magáról, majd egy szupernova robbanással semmisült meg. A nagy sebességgel haladó anyag ütközött a csillagközi gázokkal, gerjesztve azt. Ez a lökéshullám látható a képen. 6 000 fényévre található a Földtől, átmérője 50 fényév.

2023.06.18-án korahajnalban Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Messier 6 katalógusszámú "Lepke-halmazról". Itthonról csak nagyon alacsonyan délen látható, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. halmaz viszonylag kevés tagból áll, távolságuk egymástól egyenletes, a halmazt alkotó csillagok mérete is egymáshoz hasonló. A csillaghalmaz kissé elnyúlt alakja egy lepkét formáz. A legtöbb tagnak kékes színe van, de a bal oldalon az egyik csillag szembetűnően vöröses színű. Giovanni Battista Hodierna volt az első, aki írásos megfigyelést hagyott ránk, 1654-ben. 1746-ban Jean-Philippe Loys de Chésaux újra felfedezte a csillaghalmazt, végül Charles Messier felvette katalógusába a halmaz 1764. május 23-ai megfigyelése után. Távolsága tőlünk 1600 fényév, átmérője 12 fényév, kora 92 millió év. 120 csillagból áll.

2023.06.18-án éjszaka Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Hajógerinc (Carina) csillagképben NGC 3532 katalógusszámú "Tűpárna-halmazról". Itthonról egyáltalán nem látható, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. Nagy kiterjedésű és sűrű nyílthalmaz, tagjainak eloszlása egyenletes, alakja elliptikus. Főleg forró, fiatal, kék színű csillagok alkotják. Akár egy 10X50-es binokulárral is jól megfigyelhető. Megközelítőleg 150 csillag alkotja, 1320 fényévre található a Földtől, 300 millió éve alakult ki. Nicolas-Louis de Lacaille abbé fedezte fel 1752-ben. 1990. május 20-án a Hubble űrtávcső legelső felvételét erről a nyílthalmazról, pontosabban a halmaz egyik kisebb részletéről készítette.

2023.06.12-én kora este Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem az IC 2602 katalógusszámú "Déli Plejádok" nyílthalmazról. Itthonról nem figyelhető meg mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. Meglehetősen fényes és nagy kiterjedésű objektum, szabad szemme is látható, binokulárral pedig kifejezetten látványos! A legfényesebb mély-ég objektumok közé tartozik, bár nem olyan látványos mint az M45 Fiastyúk avagy "Plejádok" nyílthalmaz. A húsz legfényesebb tagja egy görbült "V" alakot formáz, ritkás és világos, kékes fényével élesen elkülönül a sűrű vöröses csillagmezőtől a háttérben. Nicolas-Louis de Lacaille abbé fedezte fel 1752. március 3-án egy dél-afrikai utazása alkalmával. 60-80 csillagból áll, távolsága a Földtől 500 fényév, így az egyik legközelebbi mély-ég objektum. Korát 50 millió évre becsülik, átmérője 7 fényév. A Hajógerinc (Carina) csillagképben található, a Karina-köd közelében.

2023.08.12-étől 18-áig, a VCSE Ispánkon megrendezett táborában készített felvételem a Hattyú csillagképben található Wolf-Rayet 134 szupernova maradványról. A szupernova maradvány elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén és oxigén szűrőket választottam, míg a csillagokat külön lefényképeztem RGB szűrőkkel. Nagyon halvány objektum, még f/4 fényerőn is 5 perces expozíciókra volt szükség. Egy óriáscsillag életének végén jelentős mennyiségű anyagot dobott le magáról, majd egy szupernova robbanással semmisült meg. A nagy sebességgel haladó anyag ütközött a csillagközi gázokkal, gerjesztve azt. Ez a lökéshullám látható a képen. 6 000 fényévre található a Földtől, átmérője 50 fényév.

A szükségesnél jóval rövidebb ideig tudtam fényképezni. Igazából csak idő kitöltésnek szántam, amig az Orion számomra kedvező helyre kerül. Úgy terveztem, nyáron gyűjtök majd hozzá még pár órát, és csak akkor fogok neki, de nem bírtam ellenállni...

A vdB 31 objektumot Sidney van den Bergh a fenti sorszámmal katalogizálta a „Catalogue of Reflection Nebulae” című kiadványában. A sötét porködök pedig Edward Emerson Barnard 1919-es katalógusában szerepelnek. Ez a ködkomplexum tőlünk körülbelül 470 fényévre található és a kékesen világító része a beleágyazott, forró AB Aurigae változócsillag fényét veri vissza. A Hubble Űrteleszkóppal vizsgálva kiderült, hogy a több millió éves fiatal csillagot egy lapított porkorong veszi körül, amelyben folyamatban van a bolygórendszer kialakulása. Barnard sötét ködeibe mindenki, a fantáziájának megfelelően sokféle alakzatot képzel bele. A legfurább amit olvastam, hogy valaki kínai vagy japán kalligrafikus jelet látott bennük. Hát, szabad a fantázia...

Az M46 fotózása előtt ezzel próbálkoztam. A 2 perces expók már jelentősen beégtek, de előtte csináltam pár darab 1 perces képet is, így azokat összestackeltem a 2 percesekkel. Így egyébként könnyebb volt maszkolni is, mert kiátlagolta a beégett rész nagyját.

Másfél óra eredménye! 😁 A Láng-köd (NGC 2024), a Lófej-köd (NGC 2023), az Orion-köd (M42,M43) és az NGC 1977 (avagy a Futó ember-köd) Technikai információk: Canon EOS 800D Sigma 70-300mm DG Sky-Watcher Star Adventurer Pro Viltrox távkioldó 30x180 sec 10 dark 25 bias 40 flat 2024.01.04. Balmazújváros

Néhány évvel ezelőtt mikor még binokulárral barangoltam az éjszakai égbolton, a Szíriusztól nem messze kettő nyílthalmazt találtam. Megkapó látvány volt a kettő fényes halmaz egy látómezőben, így le is rajzoltam akkor a látottakat. Ezt követően sikerült csillagtérképen beazonosítani, hogy a Messier 46-os és 47-es nyílthalmazokat találtam meg. Talán egy évvel később néztem rá újra a kettő halmazra akkor már nagyobb távcsővel, és ekkor már láttam a M46-os halmazban az NGC 2438 katalógusszámú planetáris ködöt is. Ekkor nem rajzoltam le, de az egyik kedvenc objektumommá vált. 2023 január 5-én hajnalban pedig már le is tudtam fotózni a kedvenc nyílthalmazom. Rendkívül érdekes volt összehasonlítani a rajzot és a kész képet egymással. A képet illetően később felhívták rá a figyelmem, hogy nem csak egy planetáris ködöt sikerült lefotóznom azon az estén. A fotó bal oldali harmadoló vonalában ugyanis a 14 magnitúdós Minkowski 1-18-as planetáris köd is megtalálható. Először nekem fel sem tűnt de végül én is megtaláltam a képen.