Mélyég észlelések

Hát... tudom, hogy nem a legjobb égen és nem is a legjobb időpontban figyeltem meg, de ennél azért többre számítottam. Viszont megértettem, miért hívják fantom galaxisnak. Nem volt egyszerű megtalálni a fátyolfelhős, nyugati égen. Sokéig kellett vizslatnom a területet, hogy megbizonyosodjam afelől, hogy tényleg a galaxist látom, és nem csak odaképzelem. Inkább csak az égi háttértől való elütést lehetett látni, részleteket felfedezni esélytelen volt.

Szép lassan tűnnek fel egymás után a ködösségek, részletek. A látómezőt kicsit arrébb tolva további ködösségeket lehet megfigyelni. Az összhatás valamiért egy kicsit a vdB1-re emlékeztet. A ködök rendkívül változatosak, a fodrostól a szálasig, a szögletes, határozott, élesen elkülönülő formáktól a diffúz, kerekded pacákig mindenfélét láthatunk a térségben.

Hatalmas, brilliáns! Sokáig kellett ugyan vizslatnom, mire előtűntek a részletek, de a hosszú várakozás minden percét megérte a látvány. Mintha egy felhőt néznék, ami vattacukorból van: fodros, hullámos szélek; vagy egy rózsát: egymást váltó világos és sötét szirmok egymásutánja. A közepén szépen látszik a felgyülemlett por kitakarása, illetve maga a központi csillag is könnyen észlelhető.

Halovány, de fodros, komplex ködök összessége. A fő ív inhomogén, felhőszerű, déli oldala jelentőseb kiterjedt, és egy seprű fejére emlékeztet. Ettől a fősodortól keletre és nyugatra is egy-egy szimmetrikus, igen halvány, ovális ködöcske mutatja még meg magát. A három köd együttes látványa olyan élményt kölcsönöz, mint ha egy szárnyaló madarat figyelhetnék meg repülés közben.

Nagyon érdekes, és felettébb izgalmas látvány. A köd közepét ketté szelő sáv azonnal felismerhető, illetve erre merőlegesen egy apróbb bemetszés is kivehető. Hamar megérti az ember, honnan kapta a köd a Mercedes-köd nevet. A köd emittáló részei sem homogének, az egyik oldala határozottan fényesebb a másiknál.

A Kis Pac-Man köd. Nagyon aranyos ködöcske, szinte szabályos háromszög alakú. (Ezen a ponton teszem fel a kérdést, vajon hol hasonlít a köd Pac-Man-re?) Leginkább egy kukoricaszemre emlékeztet. Fényességben jelentősen aszimmetrikus, a keleti, csúcsos része sokkal halványabb a nyugatinál. Fodrozódás, vagy a háromszögön belüli részletek sajnos nem figyelhetők meg.

Hűha! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyi részletet fogok tudni megfigyelni ebben a galaxisban, viszont ez a távcső és okulár páros hihetetlen élményt nyújtott. A galaxis egyáltalán nem szimmetrikus, a dudor a délnyugati oldal felé sokkal jobban kiemelkedik a galaxis síkjából, és az északnyugati lebeny is sokkal nagyobb, kiterjedtebb, prominensebb, mint a másik oldalon. A mag szépen elkülönül, egy-egy jobb pillanatban fodrozódónak tűnik.

M1 Rák köd A Rák-köd (Messier 1) szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. 1054-ben kínai és arab csillagászok megfigyeltek egy 23 napon át szabad szemmel is látható szupernóvát, aminek a maradványa a Rák-köd. 6500 fényév távolságra található a Földtől, átmérője 11 fényév és másodpercenként 1500 km-rel növekszik. Központjában egy neutroncsillag (pulzár) található, melyet 1968-ban fedeztek fel. Ez másodpercenként 30-szor fordul meg a tengelye körül, és rendkívül erős rádióhullámokat bocsát ki magából. A 30 órás összexpozíciós felvétel elkészülte 3 hónapig tartott, mivel nagyon kevés Hold mentes derült éjszaka volt az év elején.

Többszöri nekifutás eredménye lett ez a félbehagyott planetáris köd.

A kevés tiszta etapok miatt több rövidebb nekifutásból lett az eredmény.

Tetszett ahogy jött a monitoron át is a kép.

Kicsit a driff tüske belelógott, de ezért nem akartam elforgatni a csövet.

M104 Sombrero galaxis A lenyűgöző és igazán "fotogén" Sombrero-galaxis (M104) egy sajátos, elliptikus galaxis 30 millió fényévnyire tőlünk a Szűz csillagképben alacsonyan a déli égbolton. Fényes magja és szokatlanul nagy központi dudora van. A külső korongján kiemelkedő sötét porsávot szinte éléről láthatjuk. A sötét porsáv és a kidudorodás egy "sombrero kalap" megjelenését kelti. A galaxis 8 magnitudós fényessége a szabad szemmel való láthatóság határán van, de már kisebb amatőr távcsövekkel is jól látható április-májusban! Az M104 fényes magjában egy 1 milliárd naptömegű szupermasszív fekete lyuk található.

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, a Hattyú csillagképben található Sh2-119 katalógusszámú "Kagyló-ködről". A Trahütten település közelében lévő szállásunk melletti, 1100 méter magasan fekvő észlelőrétről kiváló lehetőség nyílt asztrofotózni, és letesztelni az új apokromátomat, Az időjárás kifejetten kedvező volt a szeptemberi hétvégén. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont oxigénből jóval kevesebb található benne. A feldolgozást a Hubble-paletta szerint végeztem: a kén lett a vörös szín, az oxigén lett kék, a hidrogénnek meg maradt a zöld. A ködösség a nevét a szemből nézett kagylóhoz hasonló alakjáról kapta, mivel a hidrogénben és kénben gazdag részei ovális formában fogják közre a középső, oxigénben gazdag területet. A hidrogén sok helyen minha hullámzana a ködön belül, amit sötétködök is tarkítanak. Viszonylag ritkán fotózott objektum, pedig a népszerű célpontnak számító Észak-Amerika-köd közvetlen közelében figyelhető meg. Kiterjedése nagy, az 540mm fókusztávolságú távcsövet egy 0,80X-os reduktorral egészítettem ki, így a fókusztávom 430mm-re csökkent, még így is éppen belefért a látómezőmbe. 2200 fényévre található a Földtől, közepén a 68 Cygni ragyog. Ez a csillag az egyike azoknak, amik erős sugárzásukkal gerjesztik a csillagközi gázfelhőt, látható fény kibocsátásra késztetve azt. Stewart Sharpless 1959-ben kiadott katalógusában már szerepel, bár korábban is ismert lehetett.

AZ Egyszarvú csillagkép közkedvelt, nagy ködösségei mellett szerényen megbúvik egy kicsi, de gyönyörű, színes reflexiós köd, ami az NGC katalógusban 2282-es sorszámot, az IC katalógusban pedig a 2172-es számot viseli. (Ra: 06h 46m 51s, Dec: +01° 18’ 57”, J2000) Ez a köd körülbelül 5 fényév átmérőjű és körülbelül 5500 fényévnyire található tőlünk. A terület egy elszigetelt molekulafelhőből áll, amely számos érdekes objektumot tartalmaz, mint például a látványos reflexiós ködöt, egy fiatal csillaghalmazt és csillagképző HII régiót. Mindez egy kicsi, nagyjából 3,15 ívpercnyi területre zsúfolódik össze. A reflexiós területet egy fiatal, 2-5 millió éves, 152 csillagból álló halmaz világítja meg, aminek tagjai egyénenként 0,1-2 Naptömeget képviselnek. Sajnos az ég minősége rányomja a bélyegét a képre. Kicsit szottyos, szaharai porral terhelt légkör mellett még a szél is besegített, hogy minél kevesebb részletet tudjak rögzíteni.

200x-on El-lel is csak sejtelmes. A szélén lehet, hogy van egy csillag, de alig látszik, hogy melyiken. Az IC 2233-at csak odaképzelni tudtam (volna, ha azt is tudom hol van). LM = 21' Megjegyzés: Életem legelkeserítőbb észlelése, ezidáig talán az egyetlen, amelyet nem élveztem az ég alatt. Legalább az ellenőrzés nagy megnyugvás volt.

34x-en is jól látszik. Megnyúltsága egyértelmű. Van egy KL-lel is megfigyelhető csillagszerű magja. Nem tudom, hogyan csal a szemem, de én határozottan felfedezni vélek egy sötét ívet D-re, és egy gyűrűszerű szakaszos fénylést is. LM = 26' Megjegyzés: Nem tudom, hogyan jött ki ez az LM, nincs csillag, amit a fotókkal meg tudnék feleltetni. Még az is lehet, hogy ez nem is az NGC 2841. El nem tudom képzelni, hogy sikerülhetett ilyenre. A pozíciószög is rosszul áll a valósághoz képest. Talán túl sokat vártam ettől az égtől, nem sikerült még az egy-két hónap kihagyásból visszakondicionálni. Ez, és a másnapi kudarcok után nagyon gyanús az NGC 1924 is.

160x (26'): 12,5 magnitúdós galaxis a szaharai por túloldalán. 34x-en még nem látszik, 80x-on is csak sejthető, mintha elnyúlt lenne. 218x-on egyértelműen van valami, de 160x adja a legkényelmesebb látványt. Csak ritkán ugrik be El-lel. Sok halvány csillag El-lel, a rajzon egy sűrűbb régiót diffúz folttal jelöltem, nem tudom bepöttyözni pozíció szerint. Másnap megpróbáltam az Orion kardjának másik oldalán lévő NGC 2110-et a Barnard-hurok tövében, de még 33,3T-vel sem látszott.

M27 Súlyzó-köd A Súlyzó köd egy közeli planetáris köd, amely kb. 1200 fényévnyire található, egy haldokló csillag, amely ragyogó színvilággal vetette le külső rétegeit. Viszonylag nagy átmérőjének és fényességének köszönhetően kis távcsövekkel is jól megfigyelhető. A Messier 27 néven is ismert köd volt az első felfedezett planetáris köd. Charles Messier francia csillagász 1764-ben észlelte. Az M27 képein sok csomó látható, de alakjuk eltérő. Néhányan úgy néznek ki, mint az ujjak, amelyek a középső csillagra mutatnak, mások elszigetelt felhők, farokkal vagy anélkül. Méretük jellemzően 17-56 milliárd kilométer, ami többszöröse a Nap és a Plútó közötti távolságnak. Mindegyik annyi tömeget tartalmaz, mint három Föld. A csomók a köd forró ionizált és hideg része közötti határfelületen képződnek. A sűrű gáz- és porcsomók a bolygóköd evolúciójának természetes velejárói. Korai stádiumban alakulnak ki, és alakjuk a köd tágulásával változik.

2023.10.14-én, a VCSE Bárdudvarnokon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem a Messier 37 katalógusszámú "Só és bors-halmazról". A nyílthalmaz a Szekeres-csillagképben található, egy 15X70-es binokulárral már észlelhető. Közepén sűrűn helyezkednek el egymástól közel egyforma távolságra a halmaz fényes csillagai, amik főleg kékes fénnyel ragyognak, bár van néhány vöröses és sárgás csillag is köztük. A középső térséget fennt és lennt egy-egy félkör alakú csillagsáv veszi körbe, ezeket a sávokat küllőszerűen csillagok kötik össze a középső régióval. A halmaz látványosan elkülönül a környező csillagoktól. Giovanni Battista Hodierna olasz csillagász fedezte fel 1654 előtt. Charles Messier fedezte fel újra 1764. szeptemberében, majd vette fel katalógusába. Korát 350 - 550 millió évre becsülik. 150 fényesebb csillagból áll, de a haványabbakkal együtt tagjainak száma 500 fölött van. A Földtől 4500 fényévre található, átmérője 20-25 fényév.