Mélyég észlelések

19:20-19:44 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 34x: könnyen megtalálható és észrevehető. 218x: van neki csillagszerű magja, ezt azonban az átlagosnál nehezebb észrevenni. É: belső korong határozottan felfényesedik. A magja körül kellemesen homogén, kivéve egy-két sejtelmes részletet.

2024.04.30 éjjelén életemben először fotóztam az M65 -M66 – NGC3628 galaxisokat. Az előrejelzések kecsegtetőek voltak, legalábbis az éjszaka első felére vonatkozóan. Szerettem volna egy kb. 3 órás nyersanyagot összeszedni. Ennél többre nem is lett volna lehetőség, mivel a galaxishármas már túljutott a delelésén mire el tudtam kezdeni fotózni. Az ég azonban fokozatosan befelhősödött, egyre sűrűbben haladtak el tejszerű felhőfoszlányok az égi objektumok előtt, amelyek egyrészt tönkretették az aktuálisan készülő képeket, másrészt vezetési hibákat, bemozdulásokat okoztak. Rengetegszer kellett újraindítanom a vezetést. Végül kínkeservesen összejött 132 db 1 perces expó, utána már csak a korrekciós képeket elkészítésén dolgoztam. A 132-ből 72-t tartottam meg, ezeket fel tudtam dolgozni. A vezetési hibák, bemozdulások hatása így is megmutatkozik, de tulajdonképpen ennél sokkal rosszabbra számítottam. Egyébként szintén ez volt az első alkalom, hogy 0.5x reduktor nélkül használtam a ZWO ASI 585 MC kamerámat. Korábban csak ezzel próbálkoztam, egyrészt azért, mert nagyobb látómezőt szerettem volna, másrészt pedig azért, mert nem kaptam nélküle fókuszt. De most kiderült, hogy megvan a fókusz, ha használom a zenittükröt is, és abba teszem be a kamerát.

Mostanában a ZWO ASI 585MC kamerámmal próbálkoztam az asztrofotózással, a kamera érzékelője előtt 1,25” szűrőkkel (Scopium UHC, GSO 0.5x fókusz reduktor, Baader Semi-APO szűrő). Rá kellett azonban jönnöm, hogy a ZWO ASI 585MC érzékelőjéhez nem jó az 1,25” reduktor, a kép középpontjától kifelé haladva nagyon csúnyán megnyúlnak, deformálódnak a csillagok, ill. némely esetben muslicaszerű „szárnyakat” is növesztenek, persze ennek lehet valamiféle koszolódás is az oka (vagy mégsem, mert akkor a flat-ekkel ki lehetne venni az eredményből?). Vélhetőleg megoldaná a problémát, ha 2” szűrőket használnék, vagy pedig a 80/400-as tubusommal dolgoznék a 120/600 helyett, ha nagyobb látómezőt szeretnék. Mindenesetre most kipróbáltam, milyen eredményt tudok elérni a Canon EOS 600D-mel, a 120/600-as akromátra szerelve. Az M81 és M82 galaxisok voltak a célpontok, amelyeket már régóta szerettem volna fotózni. Egészen biztosan még jócskán van hova fejlődnöm, de engem már ez az eredmény is boldoggá tett, amikor elkészültem vele.

20:07-20:43 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 218x: nehezebb látvány, mint az M 3, de megéri türelemmel lenni. É: fényes csillag. Középső régió nincs felbontva, de szabálytalan alakú. Néha egészen jól látható a széle meg a csillagláncok. Gyűrűszerű, láncok koncentrikusan is. Közepén is egy kiálló csillag. 436x: középen is fodros, több darabból áll, mint 218x-on.

19:17-19:57 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field -> 114x, 32' 34x: egy LM-ben az NGC 3628-cal. 114x: El-lel több csillag sejlik. M 66 (keletre) a fényesebb (legutóbb összekevertem a kettőt). Csillagszerű magok, ez az M 66-nál feltűnőbb. Elnyúltak, nem teljesen párhuzamosak. Az M 66 mutat valami struktúrát, É markánsabb. 218x: nem mutatnak sokkal többet.

19:52-20:17 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field -> 114x, 32' 114x: a 3389 is látszik, de alig különbözik egy halvány csillagtól. Apró, EL-lel is nehezen jön. A 3384 majdnem olyan fényes, mint középen az M 105. Csillagszerű magok. EL-lel látszó külső rész nélkül nem nagyon lehet megmondani, milyen irányban elnyúltak. A rossz seeing bezavart, az M 105 is valamennyire elnyúltnak mutatkozott, de azért nem annyira, mint az NGC 3384.

21:57-22:37 UT 5,5 mm 60° Premium Flat Field -> 218x, 17' 80x: már vannak szélén csillagok, beljebb csak grízes. 218x: LM negyede bőven megvan. Befelé már könnyű elveszni. Könnyen bomlik, csillagok az egész felületen, még középen is grízes. ÉNy: markáns sötét sáv, két szélén fényes sor, kettévágja még egy merőlegesen (sugárirányban). Nagyon hosszú póklábak (ennél a távcsőnél). 436x: megszámlálhatatlanul sok csillag.

A mai nap zárásaként (18 másik Messier-objektum lerajzolása, és kb. 40 megfigyelése után - sok szempontból remek estét zártunk), még egy utolsó, jellegtelen, halvány galaxis. :) A galaxis tökéletesen kerek, szimmetrikus. Közepe felé mutat némi fényesedést, egy nagyon diffúz magvidéket, ami alig fényesebb a galaxis külsőbb régióinál.

Az M59 és M60 egészen mutatós párost alkot. Az NGC4638 picike és nagyon halvány, az ember csak akkor tudja, mit lát, ha felkészült, hosszan megfigyeli a területet és nyitott szemmel jár. Egy negyedik galaxisnak is kellene lennie a közelben, ezt azonban nem sikerült észlelni. Az M59 és M60 galaxisok rendkívül hasonlóak, mind alakban, orientációban, méretben és fényességben. Alakjuk ovális, magjuk kompakt, de diffúz, nem csillagszerű.

Újabb rendkívül halvány, diffúz, részleteket nem mutató, részlettelen galaxis. Ez is inkább egy üstököshöz hasonlítható. Magja diffúz és kiterjedt, alakja szinte tökéletes kör, szélei fokozatosan vesznek bele az égi háttérbe.

Hajnali fél három, és mostanra lett igazán kifogástalan a hortobágyi égbolt. Horizonttól horizontig derült van, csodaszép! Az M91 viszont még így sem túlontúl izgalmas, igen halvány, szimmetrikus és részlettelen. Magja határozottan csillagszerű.

A két galaxis felettébb hasonlít egymásra, igazi ikertestvérek. Alakjuk kissé elnyúlt kelet-nyugat irányban, fényességeloszlásuk ugyanolyan. A mag mindkét galaxis esetén egyértelműen elkülöníthető, de diffúz, kiterjedt, egyáltalán nem csillagszerű.

Valamiért kicsit olyan érzésem van, mint ha egy mini Sombrero-galaxist nézegetnék. Magja elnyúlt, szinte egybeforr egy középsíkkal, a galaxis alakja hosszúkás. Leginkább talán egy szörfdeszkára hasonlít. Az északi fele határozottan fényesebb, a déli ködösebb, diffúzabb és némileg halványabb.

Kettő az egyben. Nagyon aranyos, szemrevaló páros. Nem kutakodtam észlelés előtt, így meglepetésként ért az NGC4394 "felbukkanása". Mindkét galaxis magja határozottan csillagszerű, alakjuk ovális: az M85 észak-dél, az NGC4394 északnyugat-délkelet irányban elnyúlt.

Hatalmas, de részlettelen galaxis. Magja csillagszerű, alakja észak-dél irányban kissé elnyúlt. Felettébb diffúz, szinte üstökösszerű.

Tökéletesen kerek, üstökösszerű morfológiájú galaxis. A szélei rendkívül diffúzak, habosak, olyan hatást kölcsönözve a galaxisnak, mint egy kis virág. Egy mag ugyan elkülöníthető, ezen túl viszont egyenletes halványodást mutat a középponttól kifelé.

Szép, nagy, éléről látszó galaxis, ráadásul a csillagmező is mutatós a látómezőben. A galaxis kicsit aszimmetrikus, déli vége vaskosabb, diffúzabb az északinál, mely utóbbi határozottabb vonásokat és éleket mutat. Szépen elkülöníthető a korong középsíkja, a mag azonban csillagszerű marad.

Másodjára sikerült csak megtalálni, annyira halovány és annyira alacsonyan helyezkedik el az égen, még akkor is, amikor a legkedvezőbb az időpont a megfigyelésére. Elsőre nem is voltam biztos benne, hogy a galaxist látom. Inkább csak arra figyeltem fel, hogy egy kerekded területen fényesebb az égi háttér.

Apró galaxis, sokban hasonlít egy üstököshöz, de nekem egy bálna alakja is felrémlett észlelés közben. Magja háromszög alakú, de viszonylag kompakt.

Határozott, kiterjedt magja, szinte központi dudora van. Ezt öleli körül a galaxis korongja, mely kicsit szimmetrikus: északi oldala keskenyebb, hegyesebb, szemben a déli oldallal, mely lágyabb, diffúzabb módon veszik bele az égi háttérbe.