Mélyég észlelések

Kicsit jobbra számítottam, de legalább szépen mutatkozik az IC 349 is.

Régi vágyam volt lefotózni, itt volt a lehetőség a bolygókamerával.

Kamera próba rövid etappal.

Egy rövid próbát csináltam erre a szép objektumra.

Egy régebbi képemet újra fotóztam más beállítással.

Egy kis objektíves gyakorlásnak szántam.

A 2022 évben készült felvételeket folytattam, az utolsó negyed nagyon nehezen jött össze a rossz időjárás és légkör miatt. A megadott dátum az utolsó sorozaté.

18:38-18:54 UT. 15 mm 70° SWA: 80x, 53'. Közepes csillagok, laza és szegény, mégis kitűnik a kopár mezőből. Az LM legfényesebb csillagai a halmazban vannak, kb. 9 magnitúdósak. Az NGC 1663-ról sem feledkeztem el, de még nem találtam meg. Néhány fényesebb csillag pontatlanul lett átrajzolva, kissé öszementek. Ez nekem tanulság a továbbiakhoz. 5 év után végre sikerült egységes látómező-karikákat generálni. Mostantól a feltöltött rajzok mind azonos méretűek lesznek, kivéve a részletekrajzok és a rtikább "egész estés" nehézsúlyú észlelések. Hát ez most pont nem olyan.

Eme ködösség talán a téli égbolt egyik legszebb területén található, mégpedig az Orion csillaképben a gyakran fotózott M42 felett. A ködkomplexum kb. 1500 fényévre van tőlünk és aktív csillagkeletkezési régió. A Futó Ember Köd kedvelt célpont a fotósok körében. Az ember körvonala inkább fényképeken jelenik meg, de magát a reflexiós ködöt már kisebb távcsövekben is meg lehet figyelni. A képhez 3 estén át gyűjtöttem a fotókat vasárnaptól-keddig és végül közel 5 órányi nyersanyag jött össze. A korán kelő hold miatt esténként nagyon kevés időm volt fotózni, de az a kevés idő az nagyon tiszta ég alatt sikerült.

2023.06.11-én és 12-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem az Oltár (Ara) csillagképben található, NGC 6188 katalógusszámú "Ara sárkányai-ködről". Több néven is ismert, Kezek-ködként, Ádám teremtése-ködként és Harcoló sárkányok-ködként is ismerik. Itthonról nem figyelhető meg, jóval délebbre kell utazni érte. A felvétel elkészítésénél a színeket szűrő nélküli képekből kaptam, a luminanciát pedig az L-enhance szűrővel készült képekből. A felvételen láthatjuk, ahogy a vöröses-bíboros színű hidrogénfelhőt kitakarja két nagy, csápokra, kezekre, karmokra vagy éppen sárkányokra emlékeztető sötétköd. A kép alján az NGC 6164 katalógusszámú Bipoláris-köd, már néven Sárkánytojás-köd is megfigyelhető. 4000 fényévre található tőlünk, átmérője 600 fényév. A köd hidrogénjéből folyamatosan születnek a fiatal, forró csillagok, ezeknek a sugárzása gerjeszti a ködösséget.

A Barnard 150 (B 150) sötét köd a Cepheus csillagkép irányában, a Földtől mintegy 1200 fényév távolságban helyezkedik el. A csillagkép felé tekintve látható poros felhők tulajdonképpen a Tejútrendszer molekulafelhőjének részét képezik. Az B 150 egy sűrű, poros ködösség, mely jellegzetes formája miatt Csikóhal-köd néven is ismert. A XX. század elején Edward Emerson Barnard, amerikai csillagász rendszerezte és katalogizálta a sötét ködösségeket. Ezirányú munkájának eredménye Barnard-katalógusként, a benne eredetileg felsorolt 182 db sötét ködösségek pedig Barnard-objektumokként váltak ismertté. A csillagász halálát követően, 1927-ben kiadott, kibővített katalógusban a Barnard-objektumok száma már 300 db fölé emelkedett. A Csikóhal-köd 1962-ben az LDN (Lynd’s Dark Nebulae) katalógusba is bekerült, ahol az LDN 1082 azonosítót kapta. Az LDN 1082 sötét köd 1° hosszúságúnak látszik az égbolton. Maga a köd három fő részből áll, melyek az LDN 1082 A, B és C jelöléseket kapták. E sűrű ködösségekben kis tömegű csillagok születnek, melyek csak infravörös tartományban érzékelhetőek. A poros háttérből kiemelkedő sűrű köd és a látómezőben ragyogó színes csillagok igazán szép látványt tárnak elénk. A kép készítésének körülményei: Az objektumot 2023 nyarán, történetesen két éjszakán keresztül, július 17-én és 23-án fotóztam Magyarországon, Bortle 3 fényességű égbolt alól.

A halmazt 1783-ban fedezte fel Caroline Herschel. Nevét is tőle kapta, illetve csillagok elrendeződése miatt, mert távcsőben vizuálisan megfigyelve egy rózsára hasonlít. a Halmaz több mint 1000 tagot számlál és kb. 7600 fényévre található a Cassiopeia csillagképben.

A tőlünk körülbelül 7000 fényévnyi távolságban lévő Varázsló-köd újfent egy szép példája annak a jelenségnek, amikor egy fiatal, mintegy 5 millió éves csillaghalmaz szétrombolja a bölcsőjét. Pedig ez a bölcső nem kicsi, mintegy 110 fényév kiterjedésű. Valamikor próbálkoztam RGB kamerával fotózni, de a sűrű csillagmezőben eléggé jellegtelennek mutatkozott akkor. A mostani sorozat keskenysávú szűrőkkel készült, de a csatornákat úgy variáltam, hogy az inkább egy hagyományos RGB képhez hasonlítson. Ezzel a módszerrel az R csatornát az SII és Ha, a G csatornát az OIII és Ha, valamint a B csatornát az OIII szűrővel készült sorozatok alkotják.

19:43-20:25 UT SW Apex 35 mm, 56° (34x, 99') Meglepően nagy, de a három fényes cillag körüli részéről eltekintve nagyon halvány. A csillagokkal párhuzamosan, közvetlenül É-ra egy sötét sáv, széle nem egyenes. Ez nem az egész hézag, még lehetne É felé tovább követni jobb ég alatt. Itt most az NGC 1975 foltja hiányzik, az 1973-ból valami (középső csomó) és 1977 (déli) van csak meg. Utóbbi sokszor az egész ködösséget jelenti. Hosszúkás, téglalap alakú. 80x-ban talán még jobban is látszik. UHC és OIII szűrők nem használnak. Az emissziós rész (amely fotókon leginkább a hasadásból látsziik ki) láthatatlan. Az Orion-köd, M 42 és 43 egyaránt sok részletet mutat kívül is, belül is, meglepő látványosságú ilyen körülmények között. Az NGC 1981 fényes, de laza halmaz. Jellegzetes formájú, a területet koronázza. A közeli látványosságok miatt kissé elhanyagolt.

19:07-19:37 UT SWA 15 mm 70° (80x, 53') Broken Heart cluster (NY Aur) Fényes, teljesen bontott, laza. Középen jól elkülönülő fényes rombusz, D és K csillaga kettős. Középről két szárny ível DK és É irányba, DK feltűnőbb, jobban kapcsolódik. Ahogy haladok az LM-mel, úgy vegyül el egyre jobban. Kis/közepes erőséggel koncentrálódik, halvány és közepes csillagok. Kb. 20-30 tag, határait nehéz megbecsülni. Együtt törött szív/félhold, a fantázianeve találó. Fényesebb mezőcsillagok határolják. Könnyű megtalálni, pedig nincs forgalmas helyen. Egyébként gazdag csillagmező. Megjegyzés: Okulár és észlelőszék felavatása. Előre kinéztem ezt az objektumot.

34x: Gyorsabban meglett, mint ugyanitt, ugyanezzel a felszereléssel egy évvel ezelőtt, könnyebb látvány is (jobb az ég + fejlődtem is azóta). Sokkal apróbb, mint a fotókon, de a kettő csillag a közepén, és a sötét ív az északi peremén jól kivehető. Félhold formájú, csak néhány ívpercig tudtam követni. Lovasberényben jóval nagyobb, bár részletet nem mutat sokkal többet, viszont látszik már az NGC 2071 is.

Eredetileg 850 db light kép készült, ebből 685-öt tartottam meg. A Trapézium régió 20mp-nél is beégett, talán lejjebb kellett volna mennem 15mp-s expókra, és azokból többet lőni, vagy pedig a gain-t jócskán lejjebb venni. Az előfeldolgozott eredményen látszott, hogy vagy a párásodás miatt, -vagy valamilyen a tubus lencséjére rakódott egyéb kosz miatt - a csillagok színes, muscilaszerű szárnyakat növesztettek, ill. némi bemozdulás is megfigyelhető volt, talán a vezetési pontatlanságom, vagy egyéb dolog miatt. Mindenesetre itt volt a remek alkalom, hogy kipróbáljak a Siril-ben egy scriptet, ami meghív egy külső alkalmazást (StarNet), amivel szépen redukálni lehet a csillagok méretét, akár le is lehet szedni őket a képről. Mondjuk egy kis plusz munkára így is szükség volt még a GIMP-ben is.

Elviekben ez lett volna az első vezetett felvételem, de a vezetés végül szoftveres gondok miatt akkor nem jött össze. Így 20 másodperces expókat lőttem. Viszont nagyon pozitív meglepetés volt, hogy az UHC szűrő teljesen eltűntette a CA-t (+ a Canon beépített, átalakítatlan UV/IR blokk szűrője). Viszont az ISO értéket jelentősen meg kellett növelni. Nagyjából ekkor döntöttem el, hogy refraktorokra váltok, mert sokkal könnyebben tudok dolgozni velük. Persze később ez még változhat...

Egyike a kisebb, jellegtelenebb halmazoknak. É-D irányban kissé megnyúlt. Fénye viszonylag egyenletesen csökken a középponttól kifelé haladva, de látható egy kisebb magrégió is. Sajnos egyáltalán nem bontott, még grízességet sem mutat (elfordított látással sem).

Az egyik legegyedibb gömbhalmaz a katalógusban, nagyon megkedveltem. Sűrű, bontott, és mintha minden csillaga egzaktul ugyanolyan fényes lenne. Magrégiót egyáltalán nem lehet elkülöníteni, fényessége rendkívül egységes. Ezen felül alakja is nagyon szabályos, szimmetrikus.