Mélyég észlelések

73,5x (24 mm 68° Explore Scientific). Nem egy LM-ben, de mindegyik látszik, bár az NGC 2064 csak nagyon nehezen. A félhold alakú M78 közepe kékes. UHC szűrővel határozottan láthatóvá válik a gomba formájú HH24 az NGC 2064 mellett. Szokatlanul kevés csillag az LM-ben.

Orion-köd. 73,5x (24 mm 68° Explore Scientific); 114,5x; 229x (7,7-15,4 mm 67° APM Super Zoom): Nehéz róla jó leírást adni, egyszerűen döbbenetes. Térhatású, színes (zöld, barna). Az M43 bordó színű, mögötte izzik a háttér is. A részletekben elveszik az ember, még a bolygóknál is többet mutat. Nem tudja semmilyen fénykép sem visszaadni a látványt, főleg, hogy a legközepe sincs kiégve. 356/3556SC-vel (23 mm 82° Sky Panorama) három szűrőn is végigmentünk vele, mindegyikkel egy másik dimenzió. Körbe lehet követni az NGC 1981-ig. Ezt bizony kemény lesz lerajzolni télen.

Fátyol-köd. Biztosan látszik mindkettő fele, de nincs még rajzolható állapotban.

Mind a három szépen látszik, a két kísérő közti különbség egyértelmű. Az M31-et simán tudtam 3°-ig és az M32-ig is követni. Egy karja és több részlet már sejthető, egészen hihetetlen.

Barlang-köd. Nem okoz gondot, sokkal több látszik, mint távcsőben. Így tényleg elhihető, miért ezt a nevet kapta. A fénylő rész egy C betű, ez a Cepheus házikójától elfelé néz. Mérete 0,5°. Részlet alig.

Oroszlán-köd. Csak a középső fényes része látszik, de az nagyon könnyen. Tejúttal párhuzamos elnyúltságú, ~0,5°. Nem annyira inhomogén, de a körvonala nehezen kivehető.

263,1x: UHC szűrővel könnyen látszik, hasonít a DSS-es megjelenésére. Egy kissé görbült recés sáv, 4-5'. OIII szűrővel nem tudtam megnézni, gyorsan beborult az ég.

A fotózott terület a Hattyú csillagképben található emissziós köd. A szokatlan, szálas megjelenése valószínűleg forró, óráscsillagok szele és a környező csillagközi hidrogéngáz kölcsönhatásának eredménye. A köd a forró csillagok ultraibolya sugárzása által ionizált, főleg hidrogén fénykibocsájtásának köszönhetően fénylik.

A ködöt 1980-ban fedezte fel AJ Longmore és SB Tritton. Távolsága a Gaia mérései szerintnagyjából 1650 fényév, átmérője körülbelül 3,6 fényév, látszólagos mérete kb. 9 ívperc. Központi csillaga bináris kettőscsillag típusú változó fényességű. A keskenysávú képek Zalaegerszegről a házunk tetejéről készültek 2023 év április 9 és május 10 között. Az LRGB felvételek a Vega Csillagászati Egyesület Ausztriai összejövetelén Trahüttenben, 2023 április 21-22-23.-án készültek.

20:30 UT, 218x: Még mindig van grízesség. Magja el van csúszva, gyűrű alakú, fényes és halvány csillagok is.

20:13 UT, 34x: Nagyon szép. Gazdag, fényes, sokféle csillag. 218x-on teljesen bomlik, 6-7'. Középen halványabb kettős, maúgy nincs mag, viszont inhomogén, szabálytalan.

20:09 UT, 120x: Már megint Y. Legalább 10'. Viszonylag gazdag, viszont halvány. Egy X alakú kromoszómára emlékeztető alakzat közepébe akadva bukkantam rá. Felettébb gyenge mag.

20:03 UT, 120x: Egy kis csomó. Laza és ritka, nem feltűnő, ha nem keressük. Egy tucatnyi csillagból áll egy görbe Y. ~7', hasonló (~közepes, kb. 11-12 magnis) csillagok.

Részletrajz az előző észleléshez (kb. 28x20").

Kék hógolyó 21:04 - 21:31 UT; 218,2x: Apró, fél ívperces, de nagyon fényes. Talán a legkékebb dolog, amit a természetben láttam a Neptunusz és a tenger után. Belül halványabb, kívül vékony körvonal, a kettő között hangsúlyos karimája van. Láttam két előtércsillagra utaló foltot. LM = 16,5'

19:56 UT, 120, 218x (az eredeti jegyzetben az utóbbi helyett 240x szerepel, de én nem emlékszem, hogy Barlowot használtam volna): Kisebb, mint a 7006 (valamiért elsőre nagyobbnak tűnt), elképesztően halvány, pedig korábbi emlékeim alapján ez volt a könnyebb. Grízes, talán egy-két csillag. Sűrűbb, mint a 7006, talán a legkompaktabb, amelyet láttam. Erős mag, gyenge lábak, sűrűsége ellenére viszonylag diffúz határ.

19:40 UT, 218x: Apró, valamivel fényesebb csillag mellett. Könnyen észrevehető. Nem lehet nagyobb 3'-nél. Nagyon grízes, de már a közepén is vannak különálló csillagok. Elkülönülő magja a feléig tart kifelé. 4-5 pókláb, rajtuk is csillagok. Szélén is van fényes csillag. 33T-vel jó rajzos téma lehetne.

21:30 UT, 34x: Nagy, kb. az LM feléig nyúlik (~50' átmérő, katalógusban csak 30), de nagyon diffúz. Fényes csillagok veszik körül. Középen egy jól elkülönülő magvidék, kb 10'. Gazdag halmaz, nagy szórás, nincs derengés. A váza egy Y, de inkább háromszöggé egészül ki a mezővel. K felé sokáig elnyúlik, dél felé egy jóval vastagabb és fényesebb, de ritkásabb nyúlvány, É-ra is kiterjed, olyan, mint egy banán. Nem vagyok biztos benne, hogy ez még a halmazhoz tartozik, de hasonlóan fényes csillagok alkotják. Ny-ra egy leszakadó felhő, halvány csillagok. Így egy megnyújtott Cepheus lesz, amelnyek a derekánál halad át a Tejút, középen szerteágazik.

21:15 UT, 120x: Egy X betű, egyik oldalán (NY) egy ferde mellékág, rajta egy apró raj halvány csillagokkal. Közepes csillagok, kis szórás fényességben. Gyengén koncentrált mag, körülötte halványabb csillagok, nincs derengés. 8 fényes csillag adja a vázát. ~5' körüli (katalógusban kétszerese). A mag egy rombusz, az egész egy szabályos kristályra emlékeztet.

2023.06.14-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Hajógerinc (Carina) csillagképben található, NGC 3576 katalógusszámú "Szabadságszobor-ködről". Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira déllen van, Namíbiában viszont a zenittől egy kicsit nyugatra volt, amikor besötétedett. Gyorsan süllyedt a nyugati irányba, ezért több éjszaka is kellett a fényképezésére, hogy meglegyen mindhárom színcsatorna. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont csak egy kevés oxigén található benne. A feldolgozást a Hubble-paletta szerint végeztem: a kén lett a vörös szín, az oxigén lett kék, a hidrogénnek meg maradt a zöld. A ködösség a nevét a New York-i Szabadság-szoborról kapta, mivel a kép jobb oldalán látható ködösség fényes magjának formája enyhén hasonlít a Szabadság-szoborra, a fáklyát feltartó jobb kezével együtt. A fényes középső térséget felülről látványosan veszik körbe a sárgás színű gázívek, míg a kép alján a sárgás gázfelhők tölcsérszerűen veszik körbe a fényes, beégett régiót. A kép bal oldalán lévő sötétködökkel szabdalt nebula látszólag a Szabadságszobor-ködhöz tartozik, valójában viszont jóval távolabb helyezkedik el tőle. Közepén az NGC 3603 jelű sűrű nyílthalmaz figyelhető meg. 1834. március 16-án fedezte fel William Herschel, 9 000 fényévre található a megközelítőleg 100 fényév átmérőjű ködösség. A köd egy csillagkeletkezési régió, gyors ütemben születnek új csillagok a ködöt alkotó hidrogénből, a fiatal csillagok csillagszele a köd anyagát erodálja, ennek köszönheti látványos alakját.