Mélyég észlelések

20:06-20:18 UT 35 mm 56°: 34x 98' Három galaxis egy látómezőben. Ezeket a mélyégobjektumokat láttam először távcsőben (igazából csak arra emlékszem, hogy három fényes volt augusztusi éjjelen, valószínűleg ezek lehettek). Az M 82-ben két sötét sáv már megjelenik, három fényes rögre osztják a felszínt. A másik két galaxis nem mutat részletet ezen a nagyításon. Az M 81 van középen, felül az M 82, bal alul pedig az elhanyagoltabb NGC 3077.

19:38-20:01 UT 25 mm 52°: 79x 40'. Bode galaxisa felfedezésének 250. évfordulója alkalmából (de amúgy is ideje volt már). Csillagszerű mag. Nagy, fényes. Homályos, nehezen észrevehető aprócska karok (jobb égen, kisebb nagyításon élesebbnek látszanak). Két fényes ív hosszában. Részletesség-fényesség arány ennél az objektumnál kimagaslóan alacsony. Megjegyzés: Élőben jobban néz ki a rajz, csak van a közepén egy fehér pötty a körző miatt (azóta máshogy rajzolom a köröket).

18:27-18:57 UT 359, 718x Olyan 20 perc kellett az Orion-köd legnagyobb és legfényesebb protoplanetáris korongjának felfogásához (d244-440, képen bejelölve). Csak UHC-val látszik, legalábbis a kihuzatban volt amikor meg tudtam pillantani. Néhány ívmásodperces félig diffúz korong. Pontos hely ismerete szükséges, különben soha nem veszi észre az ember. A HH 203/4 egybemosódva látszik a Theta2 Ori-tól kiindulva. A HH 512 nem tudom pontosan, mi is, de a déli sötét felhő átfénylésénél kell lennie (ahol távcsőben jól, a rajzon kevésbé láthatóan az ionizációs front folytatása van). Lehet, hogy láttam valamit abból is. A Trapézium megmutatta E és F komponensét, a C melletti még ilyen nagyítással és ekkora műszerrel is kihívás. A csillagok türkíznek látszanak, a háttér zöldesbarna, UHC-vel az egész LM bordós. A felhők és nyugváshoz közeli helyzet miatt csak éppen meg tudtam pillantani, amit kerestem. A múltkori rajzot dolgoztam ki újra, ráhelyezve az újdonságokat. Még apróbbakat módosítgattam rajta, hogy a frissebb élményhez közelebb álljon. A kómakorrektor igazán megdobja a látványt. Szinte faltól falig ugyanaz a köd marad, nem csak szellemképe önmagának, lenyűgöző, bár a szeptemberi látványtól még mindig elmarad. Ha az ember fejjel lefelé próbál meg belenézni az okulárba, azonnal a Hubble-kép jut az eszébe. Olyan az egész, mintha elhomályosítva lenne odavetítve, és nem kell hozzá semmit sem odaképzelni, az objektum páratlanul jól adja önmagát. Másnap 56T-ben a proplydért és a hatos rendszerért nem kell küzdeni, szinte azonnal előjönnek a pozíció ismeretében. Kicsit csalódtam is, hogy nem is akkora bravúr, mint amilyennek elsőre látszott. Egy ekkora távcsővel átlátszó éjjel, deleléskor és még nagyobb nagyítással lehet, hogy lenne még proplyd a Trapézium környékén. Megjegyzés: Ezzel az előző észlelést is ellenőriztem, az objektum úgyse változott azóta. 5 ívpercnél kissé több lett ábrázolva (~7'), hogy a Trapézium középen legyen, és még beleférjen a proplyd (valójában azért, mert először rosszul számoltam az LM méretét). Azon gondolkodom, milyen lenne egy háromszűrős (UHC: piros, OIII: zöld, H-béta: kék) hamisszínes kompozit. Sok értelme nincs, a kérdés, hogy szórakoztató vagy fárasztó lenne.

Elveszik a látómezőben, kontrasztosan látszódnak a foltok. Triangulum is látható

A korábbi képemet dolgoztam fel újra az elejétől. Ezúttal a keskenysávú képekből származnak a csillagok is. A csillagmezőt is sikerült visszafognom. 2023.08.12-étől 18-áig, a VCSE Ispánkon megrendezett táborában készített felvételem a Hattyú csillagképben található Wolf-Rayet 134 szupernova maradványról. A szupernova maradvány elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén és oxigén szűrőket választottam. Nagyon halvány objektum, még f/4 fényerőn is 5 perces expozíciókra volt szükség. Egy óriáscsillag életének végén jelentős mennyiségű anyagot dobott le magáról, a nagy sebességgel haladó anyag pedig ütközött a csillagközi gázokkal, gerjesztve azt. Ez a lökéshullám látható a képen. 6 000 fényévre található a Földtől, átmérője 50 fényév.

Hát... tudom, hogy nem a legjobb égen és nem is a legjobb időpontban figyeltem meg, de ennél azért többre számítottam. Viszont megértettem, miért hívják fantom galaxisnak. Nem volt egyszerű megtalálni a fátyolfelhős, nyugati égen. Sokéig kellett vizslatnom a területet, hogy megbizonyosodjam afelől, hogy tényleg a galaxist látom, és nem csak odaképzelem. Inkább csak az égi háttértől való elütést lehetett látni, részleteket felfedezni esélytelen volt.

Szép lassan tűnnek fel egymás után a ködösségek, részletek. A látómezőt kicsit arrébb tolva további ködösségeket lehet megfigyelni. Az összhatás valamiért egy kicsit a vdB1-re emlékeztet. A ködök rendkívül változatosak, a fodrostól a szálasig, a szögletes, határozott, élesen elkülönülő formáktól a diffúz, kerekded pacákig mindenfélét láthatunk a térségben.

Hatalmas, brilliáns! Sokáig kellett ugyan vizslatnom, mire előtűntek a részletek, de a hosszú várakozás minden percét megérte a látvány. Mintha egy felhőt néznék, ami vattacukorból van: fodros, hullámos szélek; vagy egy rózsát: egymást váltó világos és sötét szirmok egymásutánja. A közepén szépen látszik a felgyülemlett por kitakarása, illetve maga a központi csillag is könnyen észlelhető.

Halovány, de fodros, komplex ködök összessége. A fő ív inhomogén, felhőszerű, déli oldala jelentőseb kiterjedt, és egy seprű fejére emlékeztet. Ettől a fősodortól keletre és nyugatra is egy-egy szimmetrikus, igen halvány, ovális ködöcske mutatja még meg magát. A három köd együttes látványa olyan élményt kölcsönöz, mint ha egy szárnyaló madarat figyelhetnék meg repülés közben.

Nagyon érdekes, és felettébb izgalmas látvány. A köd közepét ketté szelő sáv azonnal felismerhető, illetve erre merőlegesen egy apróbb bemetszés is kivehető. Hamar megérti az ember, honnan kapta a köd a Mercedes-köd nevet. A köd emittáló részei sem homogének, az egyik oldala határozottan fényesebb a másiknál.

A Kis Pac-Man köd. Nagyon aranyos ködöcske, szinte szabályos háromszög alakú. (Ezen a ponton teszem fel a kérdést, vajon hol hasonlít a köd Pac-Man-re?) Leginkább egy kukoricaszemre emlékeztet. Fényességben jelentősen aszimmetrikus, a keleti, csúcsos része sokkal halványabb a nyugatinál. Fodrozódás, vagy a háromszögön belüli részletek sajnos nem figyelhetők meg.

Hűha! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyi részletet fogok tudni megfigyelni ebben a galaxisban, viszont ez a távcső és okulár páros hihetetlen élményt nyújtott. A galaxis egyáltalán nem szimmetrikus, a dudor a délnyugati oldal felé sokkal jobban kiemelkedik a galaxis síkjából, és az északnyugati lebeny is sokkal nagyobb, kiterjedtebb, prominensebb, mint a másik oldalon. A mag szépen elkülönül, egy-egy jobb pillanatban fodrozódónak tűnik.

M1 Rák köd A Rák-köd (Messier 1) szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. 1054-ben kínai és arab csillagászok megfigyeltek egy 23 napon át szabad szemmel is látható szupernóvát, aminek a maradványa a Rák-köd. 6500 fényév távolságra található a Földtől, átmérője 11 fényév és másodpercenként 1500 km-rel növekszik. Központjában egy neutroncsillag (pulzár) található, melyet 1968-ban fedeztek fel. Ez másodpercenként 30-szor fordul meg a tengelye körül, és rendkívül erős rádióhullámokat bocsát ki magából. A 30 órás összexpozíciós felvétel elkészülte 3 hónapig tartott, mivel nagyon kevés Hold mentes derült éjszaka volt az év elején.

Többszöri nekifutás eredménye lett ez a félbehagyott planetáris köd.

A kevés tiszta etapok miatt több rövidebb nekifutásból lett az eredmény.

Tetszett ahogy jött a monitoron át is a kép.

Kicsit a driff tüske belelógott, de ezért nem akartam elforgatni a csövet.

M104 Sombrero galaxis A lenyűgöző és igazán "fotogén" Sombrero-galaxis (M104) egy sajátos, elliptikus galaxis 30 millió fényévnyire tőlünk a Szűz csillagképben alacsonyan a déli égbolton. Fényes magja és szokatlanul nagy központi dudora van. A külső korongján kiemelkedő sötét porsávot szinte éléről láthatjuk. A sötét porsáv és a kidudorodás egy "sombrero kalap" megjelenését kelti. A galaxis 8 magnitudós fényessége a szabad szemmel való láthatóság határán van, de már kisebb amatőr távcsövekkel is jól látható április-májusban! Az M104 fényes magjában egy 1 milliárd naptömegű szupermasszív fekete lyuk található.

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, a Hattyú csillagképben található Sh2-119 katalógusszámú "Kagyló-ködről". A Trahütten település közelében lévő szállásunk melletti, 1100 méter magasan fekvő észlelőrétről kiváló lehetőség nyílt asztrofotózni, és letesztelni az új apokromátomat, Az időjárás kifejetten kedvező volt a szeptemberi hétvégén. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont oxigénből jóval kevesebb található benne. A feldolgozást a Hubble-paletta szerint végeztem: a kén lett a vörös szín, az oxigén lett kék, a hidrogénnek meg maradt a zöld. A ködösség a nevét a szemből nézett kagylóhoz hasonló alakjáról kapta, mivel a hidrogénben és kénben gazdag részei ovális formában fogják közre a középső, oxigénben gazdag területet. A hidrogén sok helyen minha hullámzana a ködön belül, amit sötétködök is tarkítanak. Viszonylag ritkán fotózott objektum, pedig a népszerű célpontnak számító Észak-Amerika-köd közvetlen közelében figyelhető meg. Kiterjedése nagy, az 540mm fókusztávolságú távcsövet egy 0,80X-os reduktorral egészítettem ki, így a fókusztávom 430mm-re csökkent, még így is éppen belefért a látómezőmbe. 2200 fényévre található a Földtől, közepén a 68 Cygni ragyog. Ez a csillag az egyike azoknak, amik erős sugárzásukkal gerjesztik a csillagközi gázfelhőt, látható fény kibocsátásra késztetve azt. Stewart Sharpless 1959-ben kiadott katalógusában már szerepel, bár korábban is ismert lehetett.

AZ Egyszarvú csillagkép közkedvelt, nagy ködösségei mellett szerényen megbúvik egy kicsi, de gyönyörű, színes reflexiós köd, ami az NGC katalógusban 2282-es sorszámot, az IC katalógusban pedig a 2172-es számot viseli. (Ra: 06h 46m 51s, Dec: +01° 18’ 57”, J2000) Ez a köd körülbelül 5 fényév átmérőjű és körülbelül 5500 fényévnyire található tőlünk. A terület egy elszigetelt molekulafelhőből áll, amely számos érdekes objektumot tartalmaz, mint például a látványos reflexiós ködöt, egy fiatal csillaghalmazt és csillagképző HII régiót. Mindez egy kicsi, nagyjából 3,15 ívpercnyi területre zsúfolódik össze. A reflexiós területet egy fiatal, 2-5 millió éves, 152 csillagból álló halmaz világítja meg, aminek tagjai egyénenként 0,1-2 Naptömeget képviselnek. Sajnos az ég minősége rányomja a bélyegét a képre. Kicsit szottyos, szaharai porral terhelt légkör mellett még a szél is besegített, hogy minél kevesebb részletet tudjak rögzíteni.