Mélyég észlelések

02:28 (CEST) N: 53x Nagyon nehéz megpillantani. Az alakja szabálytalan. Elfordított látással látható a magja.

23:33 (CEST) N: 53x Egy szabályos háromszög súlypontjában helyezkedik el. Határozottan kivehető, hogy gömhalmazról van szó. A magja pontszerű és hirtelen fényesedik. A pereme nem látható.

23:03 (CEST) N: 53x Teljesen felbomlik csillagokra. Nagyon halványak a csillagai, ugyanolyan fényességűek, mint a háttérben lévők. Balra 3, jobbra 5 csillagot számolok. A halmaz alsó fele egy téglalap, aminek a bal felső csúcsából 1, jobb felsőből 3 csillag nyúlik ki.

00:18 (CEST) N: 53x A halmaz teljesen felbontható csillagokra: kb. 20 csillagot látok a látómezőben. A csillagok közül szinte az összes ugyanolyan fényességű. Fehéres-kékes színük van. A látómező közepén lévő rész úgy néz ki, mint az Északi Korona csillagkép. Ködösséget egyáltalán nem látok.

23:56 (CEST) N: 53x Kevésbé fényesebb, mint az előzőleg észlelt M56 (23:26), de határozottal felbontható csillagokra az M56-tal ellentétben. Nincs szabályos kör alakja.

23:26 (CEST) N: 53x Nagyon halvány és kicsi pont. Nem bontható fel csillagokra. Érdekes látvány, mert olyan életlen, hogy ködnek látszik, közben pedig tudom, hogy gömbhalmaz. A magja alig, de kivehető.

00:52 (CEST) N: 53x Nagyon kicsi és halvány köd. Most kerestem fel először és abban sem vagyok biztos, hogy megtaláltam. Rendkívül halvány, alakja kivehetetlen.

00:18 (CEST) N: 53x Szokás szerint nehéz volt megtalálni, mivel olyan, mint egy csillag, amire nincsnen ráfókuszálva. A gyűrű alak határozottan látszik. Szép zöldes-kék színe van.

22:54 (CEST) N: 53x Szabálytalan alakja van. Enyhén, de feltűnően zölden dereng. A háttérhez képest halvány. Van sűrűbb és ritkább része is. A sűrű része téglalap alakú. A téglalap hosszabbik oldalaitól kifelé hirtelen halványul az objektum. Nincsen éles körvanala, de határozottan válik ki a háttérből a köd. Lenyűgöző látvány.

23:32 (CEST) N: 53x A legfeltűnőbb galaxis, amit az északi égbolton észlelek. A magja nagyonl látványos, pontszerű. Alakja egyértelműen elnyúlt.

A halmazt Pierre Méchain fedezte fel, majd később Charles Messier katalogizálta. Erősebben croppoltam a képet, hogy a halmaz hangsúlyosabb legyen. Szerintem elég hálás témák ezek a halmazok is. :)

2023.06.21-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült nagylátószögű felvételem az NGC 3372 katalógusszámú Carina-ködről és környezetéről. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont kora estétől már észlelhető volt. A Carina köd szabad szemmel is látható volt fényes, diffúz foltként, 50 mm-es átmérőjű binokulárral pedig már lenyűgöző látványt nyújtott. A ködösség a kép jobb felső sarkában figyelhető meg, ahogy a kisebb sötétködökkel tarkított fényes, fehér központi régiót a jellegzetes "L" alakú hideg gázfelhők részben kitakarják. Kifelé haladva már vöröses színnel örvénylik és fodrozódik a ködöt alkotó hidrogén, amit kisebb sötétködök tarkítanak. A ködtől jobbra-fennt még látatjuk a Gabriela Mistral-ködöt és az NGC 3293 nyílthalmazt is. A Carina-ködtől balra-fennt látható a nagy kiterjedésű és nagyon látványos NGC 3532 nyílthalmaz, a kép alján, a Carina-köd alatt pedig a Déli Plejádoknak is nevezett nyílthalmaz figyelhető meg. A felvétel bal alsó sarkában az NGC 2944 jelű Futócsirke-köd látható halványan, vöröses színben. A ködösség egy csillagkeletkezési régió, főleg hidrogénből és oxigénből áll. A ködösség fölött az NGC 3766 nyílthalmaz látható. A felvétel közepén, apró vöröses foltként látszik a Szabadságszobor-köd is, NGC 3576 katalógusszámmal.

239x (6,7 mm Scientific Explorer): azonnal feltűnő, könnyen észrevehető, az M57-hez képest kb. nyolcadakkora méretű planetáris köd az Orion északi részén; fényes, a SAC katalógusban megadott 11,7 magnitúdónál fényesebbnek, olyan 10,5 mag körülinek saccoltam; szürkésfehéres, homogén belső fényességű, közel kör alakú folt szűrő nélkül; OIII szűrővel széle árnyalatnyit halványabb (kb. a teljes méret 1/8-át kitevő szélességű külső halója van), ami recézett-csipkés szélű; széle az égi háttértől határozottan elválik. OIII szűrő még inkább kiemeli a háttérből. OIII szűrővel közepesen gazdag csillagmezőben látszik. Tetszetős, bár részletet alig mutató PL. (A VCSE 2023. nov. 10-12-i észlelőhétvégéjén történt megfigyelés, amit többek szintén megtekintettek.)

Végre volt egy kis derült ég a rengeteg csapadék után. A párával volt küzdelem, de végül sikerült 2 nap alatt 100db 3 perces felvételt gyűjtenem.

2023.06.20-án hajnalban Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Skorpió-csillagképben található Messier 7 Ptolemaiosz-halmazról. Nevét Klaudiosz Ptolemaioszról, az ókori Egyiptomban élt matematikusról és csillagászról kapta, aki először tett a csillaghalmazról írásos említést az időszámításunk szerinti második században. Itthonról csak nagyon nehezen figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont a zenitig emelkedett a legdélebbi Messier-objektum. Szabadszemmel is észrevehető volt halovány pacaként a Tejút magja környékén, egy 15X50-es binokulár már csillagokra bontotta a halmazt, mely már ezzel a nagyítással is nagyon látványos volt. A felvételen rögtön észrevehető a nyílthalmaz belsejében lévő mintegy 30 fényes, kék színben ragyogó csillag. A csillagok elrendeződése laza, közel négyzetes alakban. A belülső csillagokat távolról további csillagok veszik körbe, ezek a felvétel szélein láthatóak. A halmaz hátterében a Tejút magjának számtalan csillaga látszik, ahogy sárgás fénnyel teljesen belepik a képet. A nyílthalmaz alatt még egy sötétköd is látszik. Ptolemaiosz felfedezése után csak 1654-ben tanulmányozták részletesebben, amikor Giovanni Batista Hodierna 30 csillagot számolt össze a halmazban. Charles Messier 1764 májusában felvette a katalógusába, annak hetedik tagjaként. Összesen 80 csillagból áll, átmérője 25 fényév, 220 millió éves, kb. 1000 fényévre található tőlünk.

A Kassziopeia csillagképben található halmazról két éjszaka (noveber 4-5) készítettem képeket jó átlátszóság, de nagyon nyugtalan légkörön keresztül. Érdemes felkeresni vizuáliasan, akár kistávcsővel is.

NGC 1499 (Kalifornia-köd) a Perszeusz csillagképben található emissziós köd. Nagy kiterjedésű -csaknem 2,5°- hosszú és nagyon halvány. (kb. 26 óra) Feldolgozás: Siril, Fotoxx, Gimp

35 mm 56° (34x, 98'). Kissé távolabbra esik, mint a másik kettő, de ez a legsűrűbb, lerajzolni kemény munka lesz majd valamikor. Nagyon fényes, szép nagy halmaz, talán csak az M11 előzi meg gazdagságban (innen nézve).

35 mm 56° (34x, 98'). A hármasból a legkönnyebben felfogható, átlátható, de így is csodaszép. Az M38-nál kisebbnek érzem, de fényesebb csillagok alkotják. A szélén még a közepe felé egyértelműen sűrűsödik, de a magját már egyenletesen töltik ki a csillagok, van ott egy "fennsík" a sűrűségben. A legsűrűbb rész kissé eltér a középpontjától. Vannak szép egyenes csillagláncok is, ezeken vannak a félreeső fényes tagok.

2:01-2:25 UT. LM = 6,8° (hivatalosan, a valóságban ennél kisebb valamivel, ez fotóállvánnyal látszik igazán) Gyönyörű látvány még így is, teljesen más dimenzió. Szinte körbeér a "szakálla" az M 42-nek (a rövidebb, de jellegzetes alakja szabad szemmel is látszik, nemcsak egy folt). Az NGC 1977 is sejthető, de az egész Sh2-279 még nem. Az LM szélén a Szigma Orionis és az IC 434 rendkívül halvány hosszúkás foltja látható. Az NGC 1981 nyugati peremvidékén fekvő IC 420-ban nem vagyok biztos, talán mintha lenne egy kis \"párásság\" a csillagok között. Ezeken kívül az Orionból megfigyeltem még az LM-be már nem férő Sh2-278-at, a Barnard-ívet, valamint a Lambda Orionis buborékját is, mind a binokulárban. Megjegyzés: Most talán még tovább javult az ég, de már nem volt időm és energiám foglalkozni az M 42-vel a Dobsonban, így is elégedett voltam az ottani végeredménnyel.