Mélyég észlelések

Legújabb asztofotóm fő objektumai a Vitorlás-halmaznak keresztelt NGC 225, és a kéken ragyogó vdB 4 reflexiós köd. Úgy tudom ez az utóbbi objektum az azonosítóján kívül hivatalosan nem visel más nevet. Ha szabadna elnevezni, akkor úgy hiszem méltán aggathatnánk rá az "Ökörfej-köd" nevet, hiszen az egymás felé kanyarodó szarvak, az alatta lévő résszel együttesen egy ökör fejére emlékeztetnek. Sőt! Ha jobban megnézzük a vdB 4 alatt elterülő sötét ködösséget, annak formájában egy másik ökröt azonosíthatunk bőgő pofával. Az előbbi két objektumon túlmenően több sötét ködösséget (LDN 1291; LDN 1294; LDN 1300; LDN 1301; LDN 1302) és némi alig észlelhető HII régiót is (LBN 604) beazonosíthatunk a képen. Négy őszi éjszakára települtem ki, hogy elkészüljön ez a fotó. Persze ez is egy olyan területnek bizonyult, ahol az egy-egy nyers képen a színesen ragyogó csillagokon kívül alig sejlett fel valami nagyon halovány a ködösségekből. Szóval nem az a fényes fajta.

16:51-17:55 UT. LM = 6,8°. Nagyon nehéz kivenni, hogy pontosan mi hol van is éppen. A Mel 15 mögött a legerősebb a derengés, igazából részben maga a halmaz miatt, de 15T-ben is itt a legfényesebb a köd. A körvonalak jó lassan rajzolódnak csak ki. Az IC 1848 az LM alján könnyen érzékelhető, bár semmi köze a fotografikus látványhoz, ellenben 15T, OIII-mal szinte megszólalásig hasonlít rá, igaz, igen halvány verziójában. Az IC 1805-ben nehéz volt eligazodni. Az NGC 1027, mint utólag kiderítettem nem is az a sűrűsödés nyugaton a fényesebb sugár felett, hanem pont alatta helyezkedik el. A teljesen bontatlan foltja beleolvad a ködösség peremébe. Teleszkóppal ennél azért mérsékeltebb látvány fogad. Ott az a baj, hogy nincs túl nagy LM-m, így nem könnyű a két látványt megfeleltetni, beazonosítani az egyes területeket. Azért valami csak sikerült. Nyugatra egyébként egy elég fényes foltot lehet felfedezni, 15T-ben is igen feltűnő, bár jóval kisebbnek látszik. 40T-vel láttam az itteni Maffei 1-et, a 2-t viszont már nem.

1:41-1:51 UT. APM Zoom 7,7(-15,4) mm, 75° (229x, 20'). Üstökösszerű, viszonylag kisméretű reflexiós köd. Egy szinte csillagszerű, nagyon fényes pontból ágazik szét ÉNy felé, Ny felé kissé elgörbülve, közben egyenetlenül halványodva. Felülete foltos, szélei határozottak, néhol fényesebbek is. Enyhén kékes. Fotografikusan csak kicsit fut tovább, főleg É irányba. Megjegyzés: Gyönyörű objektum, vizuálisan a kedvenc reflexiós ködöm, a környék is elbűvölő.

1:29-1:36 UT. APM Zoom 7,7(-15,4) mm 75° (229x, 20'). Kisméretű kör alakú reflexiós köd, nincs meg két ívperc az átmérője (itt most, fotografikusan tovább megy, szélesebb). A köd nyugati pereme halványabb. Belül kontrasztos lyuk, a megvilágító csillagból (V380 Orionis) látszik nyugat felé kiindulni. Tőle délre a legfényesebb. Nagyon csillagszegény terület (erre fut az LDN 1641 alias Orion A). Megjegyzés: Ezzel a becenévvel igen ritkán találkozik az ember, ami nem feltétlenül probléma, hiszen már van egy ilyen nevű objektum (NGC 3372 egyik sötét képződménye, néha az egész köd).

22:37-23:03 UT. Plössl 20 mm, 52° (60x, 52'). Az M 38 egy gyönyörű nyílthalmaz, majd a másik két szomszédját is le szeretném rajzolni. Gazdag, nagy, fényes. Néhány hosszú, görbe csillaglánc. Az NGC 1907 40T-ben úgy látszott szeptemberben, mint az M 38 most itt. Az M 36 nem lesz nehéz, az M 37 teljesen bontva már veszedelmes látvány, gömbhalmazt könnyebb észlelni. Megjegyzés: Nyilván az M 38 viseli a névnél jelölt becenevet, csak előre jó tenni a rendes megnevezéseket.

20:45-21:12 UT. Plössl 20 mm 52° (88x, 35'). Halvány, közepes méretű reflexiós ködösség. Nagyon sejtelmes, a részleteket nehéz összerakni, mivel nem látszik minden egyszerre. Érdemes lenne egyszer megnézni UHC szűrővel is, hátha látszik valami a csillagképződésből, fotókon ugyanis igen látványosan, mondhatni parázsként izzanak a Herbig–Haro-objektumai. A közeli IC 348 feltűnőbb, és könnyebb is megtalálni, de a gazdagabb csillagmezőn kívül nem tűnik érdekesebbnek.

19:25-19:44 UT. 25 mm 52° (71x, 44'). A hozzá tartozó NY saját jogán kuriózum. A ködből először csak annyi látszik, hogy ÉK-ra élesen vág át a háttérbe. Szuper halvány. Középen az Stf 2896-tal.

20:01-20:13 UT. Explore Scientific UWA 11 mm 82° (160x, 31'). Nagyon apró csomó egy hatalmas reflexiós köd belsejében, a fényes megviágító csillagtól (Merope) egy ívpercre se. Tudni kell a pozíciószögét és a távolságát, hogy megtalálja az ember. A kiterjedt ködösséget 15T-ben észleltem nagyobb sikerrel (28,6x), nagyon sejtelmesen előjön egy kis sávos struktúra is. A kisebben látható nagyon halványan valami alkat, a csillagtól elfelé nyúlik, a közelében sűrűbb (kb. fordítva, mint a Hubble-képen).

18:08-18:34 UT. Lacerta Premium Flat Field 5,5 mm 60° (321x, 11'): Sok pókláb és hézag. A PL-t próbáltam megkeresni UHC-val, 2x Barlow-val, de nem lett meg. Múltkor jobb (?) okulárral könnyen ment.

17:34-17:53 UT. 71x: A két középső csillagot köti össze egy halvány ív, az északabbi körül fényesebb derengés (fotografikusan ez van a ködben). Érdemes még egyszer megpróbálni, most már tudom, mire számítsak. LM = 44'.

2023.06.17-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Dél Keresztje csillagképről, és a mellette elhelyezkedő Szeneszsák sötétködről. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont kora estétől már észlelhető volt. A Dél keresztje (Crux) a déli égbolt legkisebb, de talán lelátványosabb csillagépe. Nevét négy legfényesebb csillaga alkotta keresztről kapta, ezek: Acrux, Mimosa, Gacrux, delta Crucis. Ausztrália és Új-Zéland zászlaján is szerepel a csillagkép, illetve évszázadokon át segítette a hajósokat a navigációban, mivel a kereszt hosszabb tengelye majdnem pontosan a déli égi pólusra mutat. A kereszttől balra lennt látható a Szeneszsák sötétköd, az égbolt egyik leglátványosabb, lenagyobb kiterjedésű sötétköde. 15X50-es binokulárral megfigyelve még látványosabb volt, ahogy a kisebb tintapacák szétszabdalták a sűrű csillagmezőt. Ez az átlátszatlan csillagközi porfelhő eltakarja a mögötte lévő csillagok fényét, így egy látszólag csillagmentes űrt képez a Tejút közepén. A Dél Keresztjében még megfigyelhető néhány nyílthalmaz is: a kereszt alján, az Acrux fölött látható NGC 4349, a kereszt bal oldalán, a Mimosátol balra lennt található NGC 4755 és a kereszt közepe felé elhelyezkedő NGC 4439 és NGC 4337.

Rebecca Jones amerikai csillagász fedezte fel 1941-ben a Harvard Obszervatórium fotólemezein. A PK 104-29.1 elnevezés Luboš Perektől és Luboš Kohoutektől származik, akik 1967-ben katalógust állítottak össze a Tejútrendszer akkoriban ismert összes planetáris ködéről. Ezt a 15 magnitúdós, 5,2' kiterjedésű planetáris ködöt a Pegasus csillagképben, nagyjából félúton az alfa Andromedae és a beta Pegasi között lehet megtalálni. Tőlünk körülbelül 2300 fényév távolságra van, radiális sebessége -67km/s, vagyis közeledik felénk és 15 km/s sebességgel tágul. Szülőcsillaga a ködösség közepén látható kék forró égitest.

Részletrajz az előző észleléshez, ezzel kezdtem, 0:00-ig dolgoztam rajta (UT). LM = 11,2' (320,5x)

23:15–01:40 UT. A Messier-lista egyik "főellensége" a 24 és 31 mellett rajzolás szempontjából. Színes, bár nem annyira élénk, mint egy hónappal korábban azon az ötös átlátszóságú hajnalon. Az M 43 talán bíbor, az M 42 magja eléggé furcsa színű. Zöldes, de közepes nagyításon van valamennyi barnás is benne (tényleg, mintha dombok és kanyonok lennének benne), szélén meg inkább mélytürkíz. A keleti szárnyán van egy réteg, ami rikítóan vörös, és még saját csíkos textúrája is van. A többi része kékeslila, de csak nagyon halványan. Az egésznek enyhe lilás beütése van. A nagy öböl pereme sötétbarna, kevés lilával. Nagyon sejtelmes benyomások, más észlelő máshogy érzékelné. Örülök, hogy most is sikerült körbeérnie a gyűrűjének. Az NGC 1980-nál nem is annyira halvány, inkább különáll. A sörényes M 43 mögött megint ott van az a halvány derengés. A keleti szélén a sötét porsáv szőrözött. A magban van mindenféle izgalom, ennyire még talán csak a Lófej-ködnek örültem, talán annak se. A Theta2 Ori A mellett a HH 203/204 lenyomata lehet. A Trapézium mögött egy buborék, ez vizuálisan egyelőre jobban látszik, mint a legtöbb asztrofotón. A proplydok-ra természetesen esély sincs, talán 1 méteressel (UI.: utánanéztem, egy látszhatna a Theta2 mellett). A Theta1 Ori csak 4 csillagát mutatta, a másik kettőhöz a nyugodtságnak kéne jobbnak lennie. Megjegyzés: Rajzolás során használt okulárok: Meade Plössl 20 mm 52° APM Zoom 7,7-15,4 mm 75° Lacerta Premium Flat Field 5,5 mm 60°. A zoom okulár bizonyult a legszebb képet adónak érdekes módon. A részletrajz a Premium Flat Fielddel készült. Igazi kihívás volt lerajzolni, leginkább a kidolgozás részénél. Nagyon nehéz eltalálni a megfelelő kontrasztot és részletességet, ami tényleg azt tükrözi, amit valójában láttam (a Hubble-képek már pixelre beégtek az agyamba, nem gondoltam, hogy ezzel összemérhető képet fogok valaha kapni). Úgy hiszem, ez sikerült a kellő odafigyeléssel, és az eredeti, felejthetetlen élmény segítségével. Egyébként nem volt most olyan \"látványos\", mint szeptemberben ugyanitt, ugyanezzel az okulárral. Tehát még legalább néhányszor meg kell majd küzdenem vele, márcsak azért is, mert annyiféle szemszögből lehet vizsgálni. Megy ez is a színes montázsra, annak elkészültéig még többször ránézek a konkrét árnyalatok miatt is. LM = 35,4' (88,2x)

A fotózott terület a Hattyú csillagképben, az M39 nyílthalmaztól északkeletre található, Sh2-124 jelű emissziós és a körülötte látható sötétködökről készült. Ez a terület ugyan halványabb, mint a népszerű Észak-Amerika, vagy Pelikán ködök, de megérte a rá fordított, közel 29 órányi expozíciót.

A fotózott terület a Hattyú csillagképben, az M39 nyílthalmaztól északkeletre található, Sh2-124 jelű emissziós és a körülötte látható sötétködökről készült. Ez a terület ugyan halványabb, mint a népszerű Észak-Amerika, vagy Pelikán ködök, de megérte a rá fordított, közel 29 órányi expozíciót.

34x: Fényes csillag körül nem annyira látványos, de könnyű nyílthalmaz. Igen nagy, amúgy nem igazán fényes.

71x: A Cassiopeia nyugati szára felett egy jellegzetes aszterizmusban bújik meg ez a kicsi, de szép nyílthalmaz. Közepesen sűrű, egyenlőtlen fényességek. Kisebb távcsőben nem tudom, mennyire lászana jól, itt nem okoz gondot.

34x: Valamiért gazdagabbra számítottam. Nagy, és nem feltétlenül halvány, de alig lehet megkülönböztetni a csillagmezőtől, két nem egyenlő részre esik szét. Néhány fényesebb nagyon tág csillaglánc.

Fényes és tág nyílthalmaz, könnyű helyen. Nincs benne sok csillag, de azok fényesek. Öt darab alkotja a jellegzetes vázát. Kör alakú, nagyjából egyenletesen teleszórt, egy-két nagyon rövid lánccal. Látványos környék.