Mélyég észlelések

2023.06.18-án korahajnalban Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Messier 6 katalógusszámú "Lepke-halmazról". Itthonról csak nagyon alacsonyan délen látható, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. halmaz viszonylag kevés tagból áll, távolságuk egymástól egyenletes, a halmazt alkotó csillagok mérete is egymáshoz hasonló. A csillaghalmaz kissé elnyúlt alakja egy lepkét formáz. A legtöbb tagnak kékes színe van, de a bal oldalon az egyik csillag szembetűnően vöröses színű. Giovanni Battista Hodierna volt az első, aki írásos megfigyelést hagyott ránk, 1654-ben. 1746-ban Jean-Philippe Loys de Chésaux újra felfedezte a csillaghalmazt, végül Charles Messier felvette katalógusába a halmaz 1764. május 23-ai megfigyelése után. Távolsága tőlünk 1600 fényév, átmérője 12 fényév, kora 92 millió év. 120 csillagból áll.

2023.06.18-án éjszaka Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Hajógerinc (Carina) csillagképben NGC 3532 katalógusszámú "Tűpárna-halmazról". Itthonról egyáltalán nem látható, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. Nagy kiterjedésű és sűrű nyílthalmaz, tagjainak eloszlása egyenletes, alakja elliptikus. Főleg forró, fiatal, kék színű csillagok alkotják. Akár egy 10X50-es binokulárral is jól megfigyelhető. Megközelítőleg 150 csillag alkotja, 1320 fényévre található a Földtől, 300 millió éve alakult ki. Nicolas-Louis de Lacaille abbé fedezte fel 1752-ben. 1990. május 20-án a Hubble űrtávcső legelső felvételét erről a nyílthalmazról, pontosabban a halmaz egyik kisebb részletéről készítette.

2023.06.12-én kora este Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem az IC 2602 katalógusszámú "Déli Plejádok" nyílthalmazról. Itthonról nem figyelhető meg mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. Meglehetősen fényes és nagy kiterjedésű objektum, szabad szemme is látható, binokulárral pedig kifejezetten látványos! A legfényesebb mély-ég objektumok közé tartozik, bár nem olyan látványos mint az M45 Fiastyúk avagy "Plejádok" nyílthalmaz. A húsz legfényesebb tagja egy görbült "V" alakot formáz, ritkás és világos, kékes fényével élesen elkülönül a sűrű vöröses csillagmezőtől a háttérben. Nicolas-Louis de Lacaille abbé fedezte fel 1752. március 3-án egy dél-afrikai utazása alkalmával. 60-80 csillagból áll, távolsága a Földtől 500 fényév, így az egyik legközelebbi mély-ég objektum. Korát 50 millió évre becsülik, átmérője 7 fényév. A Hajógerinc (Carina) csillagképben található, a Karina-köd közelében.

2023.08.12-étől 18-áig, a VCSE Ispánkon megrendezett táborában készített felvételem a Hattyú csillagképben található Wolf-Rayet 134 szupernova maradványról. A szupernova maradvány elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén és oxigén szűrőket választottam, míg a csillagokat külön lefényképeztem RGB szűrőkkel. Nagyon halvány objektum, még f/4 fényerőn is 5 perces expozíciókra volt szükség. Egy óriáscsillag életének végén jelentős mennyiségű anyagot dobott le magáról, majd egy szupernova robbanással semmisült meg. A nagy sebességgel haladó anyag ütközött a csillagközi gázokkal, gerjesztve azt. Ez a lökéshullám látható a képen. 6 000 fényévre található a Földtől, átmérője 50 fényév.

A szükségesnél jóval rövidebb ideig tudtam fényképezni. Igazából csak idő kitöltésnek szántam, amig az Orion számomra kedvező helyre kerül. Úgy terveztem, nyáron gyűjtök majd hozzá még pár órát, és csak akkor fogok neki, de nem bírtam ellenállni...

A vdB 31 objektumot Sidney van den Bergh a fenti sorszámmal katalogizálta a „Catalogue of Reflection Nebulae” című kiadványában. A sötét porködök pedig Edward Emerson Barnard 1919-es katalógusában szerepelnek. Ez a ködkomplexum tőlünk körülbelül 470 fényévre található és a kékesen világító része a beleágyazott, forró AB Aurigae változócsillag fényét veri vissza. A Hubble Űrteleszkóppal vizsgálva kiderült, hogy a több millió éves fiatal csillagot egy lapított porkorong veszi körül, amelyben folyamatban van a bolygórendszer kialakulása. Barnard sötét ködeibe mindenki, a fantáziájának megfelelően sokféle alakzatot képzel bele. A legfurább amit olvastam, hogy valaki kínai vagy japán kalligrafikus jelet látott bennük. Hát, szabad a fantázia...

Az M46 fotózása előtt ezzel próbálkoztam. A 2 perces expók már jelentősen beégtek, de előtte csináltam pár darab 1 perces képet is, így azokat összestackeltem a 2 percesekkel. Így egyébként könnyebb volt maszkolni is, mert kiátlagolta a beégett rész nagyját. A fotó a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Tehetség Program kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

Másfél óra eredménye! 😁 A Láng-köd (NGC 2024), a Lófej-köd (NGC 2023), az Orion-köd (M42,M43) és az NGC 1977 (avagy a Futó ember-köd) Technikai információk: Canon EOS 800D Sigma 70-300mm DG Sky-Watcher Star Adventurer Pro Viltrox távkioldó 30x180 sec 10 dark 25 bias 40 flat 2024.01.04. Balmazújváros

Néhány évvel ezelőtt mikor még binokulárral barangoltam az éjszakai égbolton, a Szíriusztól nem messze kettő nyílthalmazt találtam. Megkapó látvány volt a kettő fényes halmaz egy látómezőben, így le is rajzoltam akkor a látottakat. Ezt követően sikerült csillagtérképen beazonosítani, hogy a Messier 46-os és 47-es nyílthalmazokat találtam meg. Talán egy évvel később néztem rá újra a kettő halmazra akkor már nagyobb távcsővel, és ekkor már láttam a M46-os halmazban az NGC 2438 katalógusszámú planetáris ködöt is. Ekkor nem rajzoltam le, de az egyik kedvenc objektumommá vált. 2023 január 5-én hajnalban pedig már le is tudtam fotózni a kedvenc nyílthalmazom. Rendkívül érdekes volt összehasonlítani a rajzot és a kész képet egymással. A képet illetően később felhívták rá a figyelmem, hogy nem csak egy planetáris ködöt sikerült lefotóznom azon az estén. A fotó bal oldali harmadoló vonalában ugyanis a 14 magnitúdós Minkowski 1-18-as planetáris köd is megtalálható. Először nekem fel sem tűnt de végül én is megtaláltam a képen. A fotó a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Tehetség Program kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

NGC 1499, vagyis a Kalifornia-köd a Perseusban. Távvezérelt távcső, a TelescopeLive hálózatában található 106mm-es Takahashi asztrográffal készült. Sajnos, nekem nincs időm fotózni az eget és ezt a megoldást választottam. Igaz, hogy a távcső melletti munka hiányzik és talán személytelenné is válik az egész, de ha egyszer ez a helyzet, akkor mit lehet tenni? Feldolgozás: DSS+Siril+Photoshop

A normál uv/ir szűrő és az L-Ultimate keskenysávú szűrő képeit próbáltam összegyúrni úgy, hogy az uv/ir a színeket a keskenysáv a kontrasztott adja.

A Barlang köd (Caldwell 9, Sharpless 155 és LBN 529 neveken is azonosították) egy emissziós, reflexiós és sötét ködösségekből álló nagyobb komplexum részét képező diffúz köd a Cepheus csillagképben. Az Sh2-155 tulajdonképpen egy ionizált, Ha régió, ahol aktív csillagkeletkezés zajlik. Becsült távolsága a Földtől mintegy 2400 fényév. A Barlang köd elnevezés – mely széles körben elterjedt, - a Caldwell katalógus megalkotójától, Patrick Moore angol származású amatőr csillagásztól származik. Feltételezhetően az objektumról készült fotografikus képeken azonosított, ívelt formájú köd-struktúra emlékeztette őt egy barlang bejáratára. A Barlang köd elnevezést korábban egy másik objektumnál is használták, történetesen a Ced 201 vagy vdB 152 objektum azonosítására, amely szintén a Cepheus csillagkép irányában látszódik. Az Sh2-155 objektumot először 1959-ben, mint galaktikus emissziós ködösséget említi a Sharpless katalógus második kiadása. A köd meglehetősen halvány a vizuális megfigyeléshez. Nagyobb távcsővel sötét, fényszennyezéstől mentes égbolt alatt néhány fényesebb struktúráját megmutatja az objektum, egy jól elkészített amatőr asztrofotón azonban már feltárulnak a ködösség részletei és színei is. A kép készítésének körülményei: 2023. augusztusában és szeptemberében három kitelepülés alkalmával fotóztam a Barlang ködöt. A háromból két alkalommal sötét (Bortle 3), egy alkalommal pedig keskenysávban fényszennyezett (Bortle 5) égbolt alól fotóztam. A keskenysávú nyersek pontosan fele-fele arányban készültek a két helyszínen. Az RGB képeket a csillagok valósághű színének visszaadása érdekében sötét égbolt alatt, egy későbbi időpontban (2023.11.09) exponáltam.

Rozetta-köd (NGC 2237) egy relatíve nagy látószögű képet szerettem volna készíteni ami a köd környezetét is bemutatja. Telihold után pár nappal, Optolong Ultimate (3nm Ha és OIII) szűrővel készült. Eddigi tapasztalatom alapján az elkészült képet a Hold fénye nem befolyásolja annyira mint a pára, jó ez a szűrő, de csak tiszta ég alatt. Most az volt :)

Én ezzel a képpel kívánnék itt is derült egekben gazdag, Boldog Új Évet! :) Egy darabig most nem lesznek tőlem ilyen osc-dualnarrowbandes képek, mert a jó ég alatt inkább RGB-t szeretnék fotózni. :) Az idei év nagyon kellemes volt asztrofotózás terén. Nem annyira produktív a képek ügyében, de sokkalta inkább fejlődés volt ez technika és helyszín terén. Pár évvel ezelőtti képeimhez képest, ez a fotó komoly előrelépést jelent, de én mégis szeretnék inkább sötétebb ég alól RGB-t fotózni. Továbbra is érdekelnek a sötét és fluxusködök: meglátjuk, hogy az új helyszín ezen mennyit segít. 2023 a váltásról is szólt. A fényképezőgépek azóta vagy time-lapse-ként, vagy csak random asztrotájképként végezték a fiókban, gondolván a jövőre, amikor már annyira sok lehet a borult, hogy több rendszerrel együttesen kellene valamit alkotni.

2023.06.19-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Kentaur csillagképben található, NGC 5128 katalógusszámú Centaurus A galaxisról. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető, még egy 50 mm átmérőjű binokulárral is látható. A felvételen egyből feltűnik a galaxis gömb alakú formája, a fényes magot halvány haló vesz körül, ami kifelé egyre halványul. Függőlegesen két halvány kitörés hagyja el a galaxist, míg a magot egy nagyon szembetűnő porsáv szeli ketté. A Centaurus A egy lentikuláris rádiógalaxis, nagyon erős rádió- és röntgenforrás. A múltban egy kísérőgalaxisával ütközött, emiatt gyors csillagkeletkezés indult el belsejében, illetve a magjában lévő fekete lyukba nagy mennyiségű gáz jutott, jelentősen megnövelve a különösnen nagy tömegű (55 millió naptömegű) fekete lyuk aktivitását. A fekete lyuk környezetéből, az akkréciós kororongből nagy sebességgel, a fénysebesség felével részecskenyalábok indulnak ki, ezeket a nyalábokat láthatjuk függőlegesen a felvételen. A részecskenyalábok felelősek a rádió- és röntgensugárzás keletkezéséért. A galaxis magját keresztező porsáv a Centaurus A-val ütköző kísérőgalaxis maradványa. Az ütközés miatt alakult ki a lencse szerű alakja is, ami átmenet az elliptikus és a spirális galaxisok között. A galaxist James Dunlop skót csillagász fedezte fel 1826-ban. 14 millió fényévre található a Földtől, átmérője 60 000 fényév.

A hajnali teszt során felmerült dolgokat igyekeztem javítani az este folyamán, tesztobjektumként pedig a Perzeusz ikerhalmazt választottam. A póklábak valahogy elmásztak a hajnali fotózás után de én inkább ezt mondanám az új rendszer valamire való első képének. A fotó a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Tehetség Program kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

A gyönyörű M33 egy közel 3 millió fényévre levő spirálgalaxis a Triangulum csillagképben. 50 ezer fényév átmérője fele akkora mint szomszédja a Tejútrendszer mérete. A galaxis a Lokális Csoport nevű galaxishalmaz tagja és gravitációs kapcsolatban áll az Androméda-galaxissal. A galaxis tömege 10-40 milliárd naptömeg közé tehető, melynek felét csillagközi anyag, por és gáz alkotja. Ennek köszönhetően csillagkeletkezés aktivitása jelentős a Lokális Csoport két másik spirálgalaxisáéhoz, az Androméda galaxiséhoz és a Tejútéhoz képest. A galaxis karjaiban számos fényes (vöröses) hidrogén emissziós ködösség azonosítható, amelyek erős csillag keletkezési régiók. A Triangulum jelenleg az Androméda galaxis felé közeledik és 2,5 milliárd év múlva egy erőszakosabb találkozás következik be. Már kisebb nagyítású távcsővel is látható az Androméda és a Kos csillagkép között félúton, de jó szemmel és kivételes megfigyelési körülmények esetén akár szabad szemmel is észrevehető, ha valaki tudja, hogy hol és mit keressen. Magyarországról egész évben látható, csak áprilisban nem, mert akkor a nappali égbolton van.

2023.06.19-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Kentaur csillagképben található, NGC 5128 katalógusszámú Centaurus A galaxisról. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető, még egy 50 mm átmérőjű binokulárral is látható. A felvételen egyből feltűnik a galaxis gömb alakú formája, a fényes magot halvány haló vesz körül, ami kifelé egyre halványul. Átlósan két halvány kitörés hagyja el a galaxist, míg a magot egy nagyon szembetűnő porsáv szeli ketté. A Centaurus A egy lentikuláris rádiógalaxis, nagyon erős rádió- és röntgenforrás. A múltban egy kísérőgalaxisával ütközött, emiatt gyors csillagkeletkezés indult el belsejében, illetve a magjában lévő fekete lyukba nagy mennyiségű gáz jutott, jelentősen megnövelve a különösnen nagy tömegű (55 millió naptömegű) fekete lyuk aktivitását. A fekete lyuk környezetéből, az akkréciós kororongből nagy sebességgel, a fénysebesség felével részecskenyalábok indulnak ki, ezeket a nyalábokat láthatjuk átlósan a felvételen. A részecskenyalábok felelősek a rádió- és röntgensugárzás keletkezéséért. A galaxis magját keresztező porsáv a Centaurus A-val ütköző kísérőgalaxis maradványa. Az ütközés miatt alakult ki a lencse szerű alakja is, ami átmenet az elliptikus és a spirális galaxisok között. A galaxist James Dunlop skót csillagász fedezte fel 1826-ban. 14 millió fényévre található a Földtől, átmérője 60 000 fényév.

Igaz telihold volt, de nem bírtam ki tesztelés nélkül. Bortle 5 alól került át a rendszer Bortle 3 alá. A hideg ködös napokban szaporán dolgoztam, hogy működésre bírjam a csillagdát és végül ezen az estén sikerült indítani úgy, hogy kamerákkal figyeltem a szettet. A távcsövet megigazítottam, beállítottam, bejusztíroztam. Amit tudtam megcsináltam, hogy tudjon képeket gyűjteni a rendszer persze még van kis munka azért. Az eredeti mechanika tisztítás és generálszerviz ... és upgrade alatt áll, addig viszont háromláb van a döntött oszlop helyett. Most mivel Telihold van, nem látszódik az égbolt mélysége, de összehasonlítást tudok mutatni teljesen azonos expókkal, szettel, hogy milyen különbség van az R1 és az R2 között. Fogok hozni majd élményfotókat is... számomra nagy élmény, hogy több mint egy évig tartó szorgoskodás után elkészült egy kis mini csillagda, amivel ki van lőve a szomszéd lámpái, a templomi őrület, a füstgázok, pára egy része és az általános fényszennyezés is. Természetesen alig várjuk az újholdas éjjeleket. Remélem lesznek nyugis januári éjjelek majd.

Ékszerdobozkák a Cassiopeia csillagképben (NGC 654 és NGC 663) v2 Az őszi Tejút számos csodálatos égi objektum lefotózására kínál lehetőséget az északi féltekén. Ilyenkor leggyakrabban az olyan prominens objektumokra irányul figyelmünk, mint a Perseus Ikerhalmaz, a Szív-köd, a Lélek-köd vagy a California-köd. Pedig rajtuk kívül számos csodálatos objektum ragyog az őszi Tejútban. Például a Cassiopeia csillagképben - mint megannyi ékszerdobozka, - valósággal nyüzsögnek a kisebb nyílthalmazok. Könnyen megbizonyosodhatunk erről, ha sötét égbolt alól egy binokulárral végigpásztázzuk a Cassiopeia vidékét. Véleményem szerint ilyen ékkövek az egymástól körülbelül 1 fok távolságra lévő NGC 654 és NGC 663 azonosítókkal ellátott csillaghalmazok is. A páros 2-2,5° távolságra látszik a δ Cass, és körülbelül ugyanennyire az ε Cass csillagtól. Az NGC 654 (a kép bal oldalán középen) egy fiatal, mintegy 80 tagot számláló, 14-15 millió éves nyílt csillaghalmaz. (A híres Perseus-ikerhalmazzal hasonló korú objektumnak tartják.) Felfedezője William Herschel (1787). A halmaz távolsága a körülbelül 6600 fényév, más leírások szerint pedig 7800. Átmérője 5’, azaz 14 fényév. A halmazt jellemzően 10-14 magnitúdós csillagok alkotják, legfényesebb csillaga azonban mintegy 7 magnitúdós. Az NGC 654 dél-nyugati részén egy meglehetősen halvány, nehezen megfigyelhető reflexiós köd, a vdB 6 terül el. A ködösséget a közelben lévő BD+61315 kék, szuperóriás csillag ragyogtatja meg jellegzetes kékes színben. A halmaztól ÉK-i irányban egészen másfajta ködösség figyelhető meg. Az LDN (Lynd’s Dark Nebula) 1337 egy nagyobb méretű, hosszanti irányban elnyúló sötét ködösség. Felette pedig az előzőnél valamivel kisebb kiterjedésű LDN 1332 és LDN 1334 hasonló objektumok látszódnak. Az NGC 663 nyílthalmazt (a képen jobbra lent) - amely Caldwell 10 néven is ismert, - mintegy 400 csillagból álló halmaznak tartják. A fiatal objektum látszó fényessége 7,1 magnitudó.