Mélyég észlelések

22:44-23:00 UT 15 mm 70° SWA okulár -> 80x nagyítás, 53' LM 80x: fényesek, önmagukban jellegtelenek (talán a 4438 kivételével), a környezet izgalmas. Az M 86 fényesebb, nagyobb és elnyúltabb, mint az M 84.

22:37-22:41 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 114x nagyítás, 32' LM 114x: fényes, de részlettelen. Egyenletesen fényesedik közepe felé. A rajta lévő csillag és a közeli kisebb, de nem sokkal halványabb NGC 4394 feldobja valamelyest a látványt.

21:05-21:12 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 114x nagyítás, 32' LM 114x: csillagszerű mag (fényes). Enyhén elnyúlt. Egy-két folt. "Kísérőkkel" nem foglalkoztam, ezért lehet, jövőre újrapróbálom, hátha mégis látszik valamelyik (ha van neki).

20:44-21:04 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field okulár -> 114x nagyítás, 32' LM 114x: fényesebb az M 98-nál. Aszimmetrikus.

110 Messier-objektum 110 rajzban megörökítve. Egy cirka négyéves projekt vége. Nem siettettem semmit, de a végén már nagyon rápörögtem, hogy 2024-ben kész legyen. Elég elképesztő érzés. Készült: Pápa, Őrimagyarósd, Bárdudvarnok, Ispánk, Dobronhegy, Piszkéstető, Hortobágy, Trahütten, Emberger Alm Használt távcsövek: 50/200 L, 200/1200 dobson, 250/1200 dobson, 355/1600 dobson, 400/1800 dobson, 458/1900 dobson Első: M56, 2020. 06. 28. Utolsó: M94, 2024. 07. 12. Hatalmas köszönet: Vega Csillagászati Egyesület, CSFK Piszkéstetői Obszervatórium, Csizmadia Szilárd, Jandó Attila, Regály Zsolt, Varga György, Vámosi Flórián, Horváth Zsóka PS. lesz majd giga-file hiper-felbontással, egyelőre csak gyorsan összeszedtem.

Viszonylag nagy kiterjedésű, utólag feltűnőnek mondható galaxis. Ennek ellenére első pillantásra csillagnak néztem, csillagszerű magja annyira uralja ugyanis a látványt. A galaxis külső régiói és a halo csak több percnyi nézegetés után jöttek elő, a keleti széle könnyebben volt megfigyelhető, árnyalatnyival fényesebbnek mondanám a nyugati széleknél. Ezzel a kis galaxissal lett teljes a 110 db-os Messier-rajz katalógusom. :,)

Hatalmas, a teljes látómezőt betöltő, fényes csillagokból álló nyílthalmaz. Sok szép csillagláncból áll, középen azonban (sok más nyílthalmazhoz hasonlóan) ürességet, lyukat lehet megfigyelni. Emlékezetes a keleti oldalon az a csillaglánc, amely egy teljesen szabályos, egyenes keresztet formáz, illetve a halmaz tetején csoportosuló öt csillag sorozata is igen megkapó látvány.

Méltán kapta ez a csinos kis csillagcsoport a Pillangó-halmaz elnevezést. Szépen látszik a pillangó két szárnya és a teste is elkülönül. A fényesebb csillagok tulajdonképpen egyetlen hosszú, tekergős csillagláncba rendeződnek. A csillagok színükben változatosak. A legtöbb halmaztag kékes, de az északkeleti oldal legfényesebb csillaga jól elkülönül élénk narancssárga színével.

A tegnap este nem volt kedvező a fotózásra, így az előző esti képeket dolgoztam fel. Szükség leenne még Hidrogén-Alfa, és OIII szűrővel készíteni 15-20 képet. Na majd ma este! A Gamma Cygni szuperóriáscsillag, ismertebb nevén Sadr, ennek a gyönyörű hidrogén-II-kibocsátási régiónak a közepén található, valamint csillagokból, porfelhőkből és izzó ködökből álló komplexum Tejútrendszerünk síkja mentén. A látómező több mint 3 fokos (hat telihold) az égen. Az IC 1318 népszerű neve Pillangó-köd, mint két izzó kozmikus szárny, amelyeket egy hosszú, sötét porsikátor választ el egymástól. A becsült távolság a Sadr esetében körülbelül 1800 fényév, míg az IC 1318 becslések szerint 2000 és 5000 fényév között van.

Az SH2-105 (más néven NGC 6888 vagy Félhold Köd) egy emissziós köd a Cygnus (Hattyú) csillagképben, amelyet a Wolf-Rayet WR 136 csillag ionizált. A gáz legalább egy része kilökődött, amikor a csillag vörös óriássá vált. Körülbelül 5600 fé. távolságra fekszik a Földtől. A Wolf-Rayet WR 136 csillagának gyors csillagszéléből jött létre, amely ütközik a lassabban mozgó széllel, amelyet a csillag lökött ki, amikor vörös óriássá vált. körülbelül 250 000 és 400 000 évvel ezelőtt. Az ütközés eredménye egy héj és két lökéshullám , az egyik kifelé, a másik pedig befelé. A befelé mozgó lökéshullám a csillagszelet röntgensugárzást kibocsátó hőmérsékletre melegíti. Mivel nagyon sok csillag látható a képen, ezért csökkentettem a csillagok átmérőjét, hogy jobban érvényesüljön a ködösség.

A nagy fejlesztés előtti utolsó kép a 150quattroval...

Nagy látómezős fotó az Orion csillagkép közepéről.

Ez a gázból és porból álló fantazmagórikus szobor olyan érzést kölcsönöz az embernek, mintha egy sor robbanást figyelne meg mélyen egy tiszta víz felszíne alatt. A Caldwell 6, más néven NGC 6543, és általában Macskaszem-ködnek is nevezik, éppoly ismert, mint rejtélyes. A táguló gázfelhők, melyeket egy öregedő csillag bocsát ki a lassú halála során, amikor megöregszik, és a hidrogén üzemanyaga elfogy, magja összeomlik, és a külső rétegei felpuffadnak. Ahogy az összeomló mag felforrósodik és sűrűbbé válik, a héliumfúzió meggyullad, és kifelé irányuló energialöketet hoz létre, amely a gáz külső rétegeit az űrbe löki, és egy ködöt képez. Ez a ciklus megismétlődhet, és egy sor gáznemű gyűrűt hozhat létre a központi csillag körül. A körülbelül 3000 fényévre található Caldwell 6 a Draco (Sárkány) csillagképben található, és nyáron látható a legjobban. Mivel 30%-os holdfázisban készültek a képek, nem adja ki a teljes terjedelmét, de ha sikerül újholdkor gyüjtök még képeket hozzá.

Két teljes éjszakán át sikerült az Írisz ködöt fotóznom. A 100db. 5 perces képből, végül 77db-ot sikerült integrálnom az elkészült képbe. Sajnos a ködösség környékének űrporát nem sikerült tökéletesen feldolgozni, de szerintem így is kellően érdekes lett a kép. Az Írisz-köd régiója meglehetősen halvány, és nem ábrázolható keskeny sávban, ezért a fényképezéshez el kell kerülni a fényszennyezést. Sajnos az árnyékolások ellenére is sok a fényszennyezés a településünkön. Ráadásul a csillagközi porral nagyon nehéz dolgozni, és speciális szerkesztési technikákat igényel. Amint alább látható, a kép tele van ilyen porral. Az Írisz-köd feltűnő kék színét a SAO 19158 fényes csillag fénye hozza létre, amely egy sűrű, általában sötét porfoltról verődik vissza. A ködösség fényes kék része körülbelül hat fényévre terjed ki. A képen látható Írisz-köd körülbelül 1300 fényévnyire fekszik, és egy kis teleszkóppal a Cepheus csillagkép felé található.

Az NGC 2403-at William Herschel fedezte fel 1788-ban, és úgy gondolják, hogy az M81-es csoport külső tagja . Az NGC 2403 az M81 után a második legnagyobb galaxis ebben a csoportban. Távolság a Földtől körülbelül 10 millió fényév. Ez az egyik legközelebbi galaxis a helyi csoportunkhoz, amely magában foglalja a Tejútrendszert is. Az NGC 2403 mérete és szerkezete hasonló az Androméda galaxishoz (M31), és az egyik legfényesebb spirálgalaxis, amely a Földről látható. Az NGC 2403 spirálkarjaiban több mint 100 ismert emissziós köd található, amelyek némelyike ​​akár 800 fényévre is elnyúlik, és nagy távcsövekben látható. A galaxis összesen 21,9 x 12,3 ívpercnyi látszólagos égboltot ölel fel. Az NGC 2403 egy csodálatos spirál, és az égbolt északi részének legfényesebb galaxisa, amely nem szerepel a Messier-katalógusban. Térbeli átmérője 65 000 fényév, és a becslések szerint körülbelül 50 milliárd csillagot tartalmaz.

Az üstökös fotózása után, mivel a légkör átláthatósága elég jónak bizonyult, megkerestem a Fátyol-köd keleti részét, és a holdkelte előtt 18db 5 perces képet készíteni. A képek halmozását, és korrekcióját ma készítettem. A színek nem a leg tökéletesebbek mert jóval több expóra lett volna szükség, de közbe szólt a Hold. A fotón látható vörös és kékes színt a gerjesztett hidrogén és oxigén adja, amelyet speciális keskeny sávú szűrővel tudtam láthatóvá tenni. Ráadásul a szűrő a kétszeresen ionizált oxigén fényét átengedi, ami igen jellemző a Fátyol-köd-re. Tehát a szűrővel a köd egyfajta kémiai analízisét hajthatjuk végre. A zöldes részek a hidrogénre utalnak, a sárgás részeken kén is található, míg a kék és a lila részeken az oxigén a domináló. A Fátyol-köd egy felhevült és ionizált gázból és porból álló felhő a Cygnus (Hattyú) csillagképben. A köd maga egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva robbanás maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal. A robbanáskor körülbelül −8 magnitúdós fényességet érhetett el, ami megfelel egy első vagy utolsó negyedben lévő Hold magnitúdójának. Távolsága a bocskaikerti csillagvizsgálómtól 2500 fényév :-).

Az SH2-132, más néven Oroszlán-köd, egy gazdag HII régió csillaghalmazokkal, emissziós ködökkel és sötét porrégiókkal. (A H II régió gázból és plazmából álló, világító csillagközi felhő, amelynek átmérője a több száz fényévet is elérheti, és a belsejében csillagképződés zajlik. A fiatal, forró, kék színű csillagok erős ultraibolya sugárzást bocsátanak ki, ezzel ionizálva és világításra késztetve az őket körülvevő gázfelhőt) A Cepheus csillagkép déli részén található Oroszlán-köd nagyjából 10 00 fényévre van a Tejút-galaxis Perszeusz karjában. Ez elsősorban egy emissziós köd néhány hatalmas csillaggal, amelyek felelősek a gáz ionizálásáért ebben a régióban. Konkrétan két Wolf-Rayet csillagot azonosítottak – HD 211564 és HD 211853 jelzéssel. A Wolf-Rayet csillagok hatalmasak és forróak, és fehér-kék színűek. Ezek a csillagok legalább 20-30szor nagyobb tömegűek, mint a mi Napunk, és akár több százezerszer vagy akár milliószor is fényesebbek lehetnek! Ezenkívül hajlamosak kitörésre, és rendkívül erős napszéllel rendelkeznek.A köd átmérője körülbelül 20 fényév. A Wolf-Rayet csillag a köd kialakulásának fő oka. A ködben található gázok és porok a jövőben csillagok és bolygórendszerek kialakulásához járulhatnak hozzá.

Az elmúlt néhány napot tekintve célba vettem ismét az Észak-Amerika - ködöt, ám most nagyobb gyújtótávon. Cirka 2 órának ez lett az eredménye! Kalibrációs frame-ek nélkül!

Téli esték egyik legszebb objektum-párosa, véleményem szerint.

Csak egy tesztnek indúlt, kíváncsi voltam mennyire látszanak a részletek. Már az első három perces is igéretes volt, kicsit emeltem az expoidőt és tátva maradt a szám.