Mélyég észlelések

Újra nekiálltam a fényképem feldolgozásának, ezúttal a Pixinsighttal. Szerintem észrevehetően szebb lett. 2023.06.14-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Hajógerinc (Carina) csillagképben található, NGC 3576 katalógusszámú "Szabadságszobor-ködről". Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira déllen van, Namíbiában viszont a zenittől egy kicsit nyugatra volt, amikor besötétedett. Gyorsan süllyedt a nyugati irányba, ezért több éjszaka is kellett a fényképezésére, hogy meglegyen mindhárom színcsatorna. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont csak egy kevés oxigén található benne. A feldolgozást a Hubble-paletta szerint végeztem: a kén lett a vörös szín, az oxigén lett kék, a hidrogénnek meg maradt a zöld. A ködösség a nevét a New York-i Szabadság-szoborról kapta, mivel a kép jobb oldalán látható ködösség fényes magjának formája enyhén hasonlít a Szabadság-szoborra, a fáklyát feltartó jobb kezével együtt. A fényes középső térséget felülről látványosan veszik körbe a sárgás színű gázívek, míg a kép alján a sárgás gázfelhők tölcsérszerűen veszik körbe a fényes, beégett régiót. A kép bal oldalán lévő sötétködökkel szabdalt nebula látszólag a Szabadságszobor-ködhöz tartozik, valójában viszont jóval távolabb helyezkedik el tőle. Közepén az NGC 3603 jelű sűrű nyílthalmaz figyelhető meg. 1834. március 16-án fedezte fel William Herschel, 9 000 fényévre található a megközelítőleg 100 fényév átmérőjű ködösség. A köd egy csillagkeletkezési régió, gyors ütemben születnek új csillagok a ködöt alkotó hidrogénből, a fiatal csillagok csillagszele a köd anyagát erodálja, ennek köszönheti látványos alakját.

A remek ispánki ég alatt lehetőségem volt igazán halvány mélyegeket is megpillantani és ezeket meg is örökíteni. Ezek egyike volt az NGC 404 vagy más néven a Mirach szelleme, ami igen közel található a Mirach csillaghoz, ezért nem is könnyű megpillantani. Pici, halvány, elnyúlt ködösségként volt megfigyelhető.

A remek ispánki ég alatt lehetőségem volt igazán halvány mélyegeket is megpillantani és ezeket meg is örökíteni. Ezek egyike volt az NGC 6781, ami a 13cm-es tubusomban egy halvány kis planetáris köd a Sas csillagképben, a megpillantásán sokat segtett a OIII szűrő.

2023.06.15-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Skorpió csillagképben található, IC 4628 katalógusszámú "Garnéla-ködről". Itthonról nem figyelhető meg, olyan alacsonyan van ez a látványos emissziós köd, ugyanakkor Namíbiában magasra emelkedik az éjszaka során. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont oxigénből jóval kevesebb található benne. A feldolgozást a Hubble-paletta szerint végeztem: a kén lett a vörös szín, az oxigén lett kék, a hidrogénnek meg maradt a zöld. Nevét a kép jobb oldalán látható, fényes és ívelt területéről kaphatta, mivel ez távolról nézve enyhén hasonlít egy garnélarákra :) Az oxigénben gazdag területek a kékes színükkel élesen elkülönülnek a kénben és hidrogénben dút sárgás-vöröses területtől. Gum 56 néven is ismert, a katalógust összeállító ausztrál Colin S. Gum neve után. A köd egy csillagkeletkezési régió, gyors ütemben születnek új csillagok a ködöt alkotó hidrogénből, ezek a fiatal és forró csillagok ionizálják, gerjesztik a köd anyagát, amik a fölös energiát látható fényben adják le. 1900-ban fedezte fel Edward Emerson Barnard, távolsága a Földtől 6 000 fényév, átmérője 250 fényév. Látható átmérője 1,5 fok, a telihold átmérőjének háromszorosa.

2023.06.15-én és 16-án Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Skorpió csillagképben található, NGC 6357 katalógusszámú "Homár-ködről". Itthonról nem figyelhető meg, Namíbiában viszont a zenitig emelkedik. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén és oxigén szűrőket választottam. A ködösség a nevét a felülnézetből látható homár formájáról, és vörös színéről kapta. A kép alján, a két görbe nyúlvány emlékeztet a homár ollóira. Csak nagyon kevés oxigént tartalmaz, hidrogénből sokkal több van a ködösségben, ezért ilyen erősen vörös színű. A köd egy csillagkeletkezési régió, gyors ütemben születnek új csillagok a ködöt alkotó hidrogénből. 6 000 fényévre található a Földől, átmérője 400 fényév körüli. A ködösség tartalmazza a Pismis 24 nyílthalmazt, ami az általunk ismert legnyagyobb tömegű csillagokból is tartalmaz néhányat.

2023.06.15-én, 16-án, 17-én és 22-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Vízöntő (Aquarius) csillagképben található, NGC 7293 katalógusszámú "Hélix-ködről", vagy "Csiga-ködről". Itthonról ugyan nagyon alacsonyan megfigyelhető, Namíbiában viszont a zenitig emelkedik. A csillagászati sötét utolsó pár órájában fényképeztem négy éjszakán át amikor minden más célpont már túl alacsonyan volt, de szerettem volna a napkeltéig hátralévő időt kihasználni. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén és oxigén szűrőket választottam. A Csiga-köd az egyik legnagyobb látszó kiterjedésűegy planetáris köd. A planetáris ködök közepes méretű csillagok maradványai: miután vörös óriássá váltak, külsejük folyamatosan rétegről-rétegre leszakad, és a csillagközi térben szóródik szét, oxigént és egyéb nehezebb elemeket juttatva több fényév távolságba, amíg csak az egykori csillag magja fehér törpeként megmarad. A felvételre nézve egyből szembetűnhet a ködösség körkörös szerkezete, kívül vöröses, ionizált hidrogénburok veszi körbe a középső zöldeskék, oxigénben gazdag térséget. A két terület határán, a képet kinagyítva "kometáris csomókat" figyelhetünk meg. Ezek az anyagcsomók a Naprendszer méretének felelnek meg. A köd közepén megfigyelhető a fehér törpe, az egykori csillag forró magja, ami még évmilliókig fényleni fog. Sugárzása ionizálja az őt körülvevő gázburkot. A Csiga-ködöt Karl Ludwig Harding fedezte fel 1824-ben a Vízöntő (Aquarius) csillagképben. Távolsága a Földtől kb. 655 fényév; ezzel az egyik legközelebbi planetáris köd. Átmérője 2,5 fényév, korát 9 000 - 13 000 év közé becsülik.

A fotózott nyílthalmaz a Kassziopeia csillagképben, gazdag csillagmezőben található. A kép szerint a halmaz nagyrészt vörös csillagokból áll, kora alapján középkorúnak osztályozott halmaz. A képek gyenge légköri nyugodtság mellett készültek.

Ez az idős planetáris köd a Róka csillagképben található, távolságát a források eltérően adják meg, 1120 illetve 2450 fényév. A központ csillaga egy fehér törpe, a köd közepén látható fényes csillag alatt megtalálható kék színű, 17,1 magnitúdós csillag. Látszólagos mérete ~13x15 ívperc. A köd felületi fényessége nagyon alacsony, 20 perces Hidrogén alfa képeken alig, a 20 perces OIII képeken pedig egyáltalán nem látszik.

2023.06.18-án éjszaka Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Páva (Pavo) csillagképben található NGC 6744 galaxisról. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. A felvételről rögtön feltűnik, hogy egy küllős spirálgalaxist láthatunk, magjából egy pár "küllő" nyúlik ki, és a spirálkarok ezekből a küllőkből ágaznak tovább. A felvételen a sárgás magot kék színű, "pelyhes" spirálkarok veszik körül, ahol gyors csillagkeletkezés folyik. A Tejút ikertestvérének is nevezik, mert az ismert galaxisok közül ez hasonlít a leginkább a Tejúthoz, szintén küllős spirálgalaxis. A Tejútnál viszont lényegesen nagyobb: átmérője 175 000 fényév. Van egy nagyobb kísérőgalaxisa is, a felvétel alján látható, elnyúlt NGC 6744A. 31 millió fényévre van a Földtől, James Dunlop fedezte fel 1826. június 30-án, Ausztráliából.

2023.06.20-án koraeste, Namíbiában az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Hajógerinc (Carina) csillagképben található NGC 3372 katalógusszámú Carina-ködről. Szabad szemmel is látható volt fényes, diffúz foltként, 50 mm-es átmérőjű binokulárral pedig már lenyűgöző látványt nyújt. Leginkább az Orion-ködre hasonlít, viszont legalább kétszer akkora, és jóval fényesebb is. A kisebb sötétködökkel tarkított fényes, fehér központi régiót a jellegzetes "L" alakú hideg gázfelhők részben kitakarják. A köd közepén az Éta Carinae csillag és a Kulcslyuk-köd található. Kifelé haladva már vöröses színnel örvénylik és fodrozódik a ködöt alkotó hidrogén, amit kisebb sötétködök tarkítanak. Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász fedezte fel 1752. január 25-én, amikor két éven át a déli égboltot katalogizálta a Dél-Afrikában található Jóreménység fokáról. 10 000 csillagot mért fel és 14 csillagképet nevezett el. Elnevezését a 19. században kapta John Herscheltől. 8 500 fényévre található tőlünk, átmérője 460 fényév. Csillagkeletkezési régió, a fiatal csillagok erős sugárzása gerjeszti a ködöt alkotó hidrogénatomokat, amik a többletenergiát a 656nm-es hullámhosszon adják le, amit mi látható vörös fényként észlelünk. A közepén a hidrogénen kívül jelentős mennyiségű oxigén is észlelhető. 2022-ben a James Webb űrtávcső első képeinek egyikén a ködösség egy részletét fényképezte le, a felvétel a "Kozmikus sziklák" (Cosmic cliffs) néven lett híres.

2023.06.21-én hajnalban Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Messier 8 Lagúna-ködről, a Messier 20 Trifid-ködről és a Messier 21 nyílthalmazról. Itthonról csak nagyon nehezen figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont a zenitig emelkedtek a Messier-objektumok. A kép jobb oldalán megfigyelhető a Messier 8 Lagúna-köd, ami egy nagy kiterjedésű, gázból és porból álló csillagbölcső, aminek hidrogénjéből új csillagok születnek. A fiatal, forró csillagok erős UV sugárzása a hidrogént ionizálja és gerjeszti, emiatt a hidrogénatomok a 656 nm-es hullámhosszban kisugározzák az extra energiát. Ezt a hullámhosszot mi vörös fénynek fogjuk fel. A már megszületett csillagok "csillagszele" a köd szerkezetébe érdekes formákat vág. A sötétebb csomókban és nyúlványokban pedig csillagközi hideg por látható. Giovanni Hodierna fedezte fel 1654. előtt. 4 000-6 000 fényévre található a Földtől, 50-110 fényév a hosszúsága. A felvétel bal oldalán feltűnik még a bíbor színű Trifid-köd, amit a sötét porfelhők látszólag három részre osztanak fel, innen jön az elnevezése is: trifid -> "három lebenyre osztott". A Trifid-ködben aktív csillagkeletkezési régió található, magát a ködöt fiatal O típusú óriáscsillagok gerjesztik, emiatt bocsát ki fényt a hidrogén-alfa hullámhosszon. A vöröses területet egy örvénylő, kékes reflexiós köd veszi körül. Az objektum része egy nyílthalmaz is, így az M20 egyszerre tartalmaz emissziós ködöt, reflexiós ködöt, sötét ködöt és nyílthalmazt is :) Charles Messier fedezte fel 1764. június 5-én. 5 000 fényévre található tőlünk, átmérője 42 fényév. Az egyik legfiatalabb ismert csillagkeletkezési terület. A Trifid-köd fölött tűnik fel a Messier 21 nyílthalmaz, a két objektumot egyszerre fedezték fel. A halmaz ritkás, kevés tagból áll. Közepén sűrűbben helyezkednek el a csillagok, a magtól kifelé gyorsan ritkul, viszont tagjai jóval fényesebbek a környező csillagoknál.

NGC7789 - Caroline rózsája észlelve vizuálisan és fotózva Őrimagyarósdról VCSE téli észlelő hétvégén

02:26 (CEST) N: 53x Olyan az alakja, mint egy szálló repülőgép alulról nézve. A törzse mentén sűrűbbek a csillagok. A csillagai egyfényűek, kettőt kivéve a faránál: az egyik fényesebb, mint a másik. Ennek a színe sárgás. Megjegyzés: Az észlelés pillanatában nem ismertem a "Bagoly-halmaz" elnevezést, így az nem befolyásolt az leírásban.

02:00 (CEST) N: 53x Közepesen halvány csillagokból álló nyílthalmaz. Teljesen felbontható csillagaira. A csillagai egyszínűek és egyfényűek. A közepén van két csillag nagyon közel egymáshoz.

01:18 (CEST) N: 53x A nyílthalmaz elég halvány. Nagyon sűrű. Változó fényességű csillagokat tartalmaz. Ködösség is fellelhető benne. Kellemes látvány.

00:44 (CEST) N: 53x A két halmaz teljesen felbomlik csillagokra. A bal oldai sűrűbb, mint a jobb oldali. Csillagaik különböző fényességűek. Ez a változatosság nagyszerű látvány. Bal: A közepén van egy gyűrű alakzat nagyon kicsi, de éles fényű csillagokból.

00:03 (CEST) N: 53x Sokkal kisebb, mint az M13 (23:44). A magja pontszerű, kör alakú. Olyan, mintha a közepe csillagpont lenne. Elfordított látással kissé ellipszis alakú. A szélénél is világos még.

23:44 (CEST) N: 53x Üdítő látvány, felbontható csillagokra. Nem tér el a kör alaktól. A két csillag, ami közrefogja, narancs és kékesfehér színű. Kb. a fele fényes. A magtól kifelé haladva hirtelen halványodik. Fokozatosan olvad bele a háttérbe.

22:54 (CEST) N: 53x A Vadászebek gömbhalmaza ma sem tér el a kör alaktól. A pereme nem igazán kivehető. Közepérők kifelé haladva folyamatosan csökken a fényessége, illetve ezen túl a háttérbe is fokozatosan olvad bele. A fényes része kb. 70%-a az egésznek. Felbontható csillagokra.

23:48 (CEST) Mindig jó érzés megpillantani egy galaxist, legyen akármilyen nehezen is látható. Az M51-nek csak a magja látszik, az is rettentő halványan. Rossz az ég minősége.