Összes észlelés

A kép Registax 6.0 programmal lett feldolgozva 285 db. framefileból.

A kép Registax 6.0 programmal lett feldolgozva 407 db. framefileból.

A kép Registax 6.0 programmal lett feldolgozva 380 db. framefileból.

Az M101 szupernóvája engem is nagyon érdekelt de nagyobb felszerelés híján a 135 mm-es Zeiss objektívemmel eredtem az új fénypont nyomába. Végül nem bántam meg, az élőképen is szépen látszódóott, illetve a rövidebb expós tesztképeken is kiemelkedett már a galaxisból. A felhők miatt néhány expót ki is kellett hagynom, de ami a cél volt, azt 15 képből is meg tudtam valósítani.

Teknős-köd. 273x: Nagyon fényes, kék színű, elnyúlt, bab alakú. Központi csillaga elveszik a ragyogásában. Ilyen égnél kevés részlet. Egy vékony, halványabb burok veszi körül. Apró, de könnyű megtalálni. OIII szűrő nem könnyít rajta számottevően. Az M97-nél sokkal feltűnőbb, de kisebb is.

Felfedezése utáni éjszakán meglátogattam az M101-es galaxist, hadd lássuk azt a szupernóvát. Felhőkkel küzdve 8 db 90 másodperces képet sikerült összehoznom, aztán feladtam a küzdelmet. Fényességét hozzá értők becsüljék meg... Ma este meglátjuk, mennyit fényesedett.

Meglehetősen nehéz volt megtalálni még binokulár segítségével is, de háromnegyed kilenckor már feltűnt a fényképezőgép élőképén. Nemsokkal ez után már szabad szemmel is felsejlett. Végül egy 26 óra 44 perces sarlót sikerült lefotóznom.

Húszpercenkénti felhőátvonulással, de akkoris végigküzdöttem vele az éjszakát, hogy meglegyen a "vendégcsillag" a Szélkerék-galaxisban. Szép az, amikor a szupernóvának difftüskéi vannak. :D

Ezen az estén folyamatosan jöttek-mentek a felhők, valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy a vázlatom igen szerényre sikeredett, de a kidolgozásban azért törekedtem a pontosságra. Sajnos a szkennelés során a galaxisok a kissé szemcsések lettek, holott az eredeti rajzon viszonylag homogénnek tűnnek.

A kép Registax 6.0 programmal lett feldolgozva 607 db. framefileból.

A kép Registax 6.0 programmal lett feldolgozva 439 db. framefileból.

A kép Registax 6.0 programmal lett feldolgozva 508 db. framefileból.

23 mm 82° SykPanorama (N=83x): fényes és közepes fényességű csillagokból álló, elsőre feltűnő, Y alakú csillagcsoport, az Y egyenes szárán egy fényes, narancssárga csillaggal. Kb. 30 tagból áll, teljesen bontott halmaz, jól elkülönül a halmaz a csillagos háttértől. A halmaz mérete kb. 10 ívperc. Az Y egyenes szára kb. K-DK-re áll. Nem is kerestem tudatosan, csak véletlenül botlottam bele a Gamma Cygni környékén tejútpásztázás közben, majd másnap azonosítottam vázlat alapján az Aladinnal.

Sajnos mostanában nem sikerül gép elé kerülnöm normálisan, illetve elég kinézni az ablakon, hogy mennyire rossz az időjárás. Nyilván 4-es seeing alatt meg sem próbálom már, de a teljeskorong még működhet talán... HA. derült. :D

A Vadászebek csillagkép ezen galaxisai tőlünk 30 millió fényévnyi távolságra vannak és erősen torzult alakjukat az egymással való kölcsönhatásuk okozza. A csoport leginkább látványos tagja az NGC4631 (Bálna-galaxis) és a borja, az NGC4627 katalógusjelű kicsi, elliptikus galaxis, melyek ugyancsak kölcsönhatnak egymással. A bálna testét kimondottan látványos galaktikus halo veszi körül. Központi régiója kifejezetten aktív, a galaxis magjában található számos szupernóva gázt fúj ki a galaxis síkjából. A szuperszelet az 1990-es évek elején a ROSAT műholddal végzett röntgenfelvételek észlelték, ami a galaxis magjában egy csillagkeletkezési esemény által létrehozott szuperbuborék kitörésére utal. A bal alsó sarokban az NGC4656 katalógusjelű, látványosan torzult alakú spirálgalaxis, a Hokiütő-galaxis látható. Jellegzetes alakja az NGC4631 galaxissal való közelmúltbeli gravitációs kölcsönhatásnak köszönhető. Ez még nem biztos, de ez a két galaxis az egyesülés korai szakaszában lehet. Az "ütő fejétől" felfele lévő halvány objektum lehet hogy nem a galaxis része, hanem egy törpegalaxis, amely az NGC4656-tal egyesül.

Pontosan 1 héttel a 2023.02.08-i M42 fotózásom után az M45 esetében is sikerült elkövetnem ugyanazt a hibát, vagyis hogy vélelmeztem, hogy a 600D Manual módban van, de nem abban volt. Pedig menet közben már rájöttem, hogy az előző alkalommal készült képek nem a megfelelő expókkal készültek, de szoftveres problémára gondoltam, arra nem, hogy a fényképezőn kellene keresnem a jelenség okát. Annyi adalék még, hogy csak linuxos számítógépeket használok már kb. 2015 óta, és az asztrofotózáshoz használt, régi laptopomon akkor MATE asztali környezet volt (a kicsi hardverigény miatt), amin viszont nem tudtam megnézni a fájlkezelőben az elkészült képek tulajdonságait, csak a benti gépemen, amin a sokkal bővebb funkcionalitással bíró KDE asztalt használom. Így aztán ezen az estén is bőszen készítettem a light képeket a Canon aksim lemerüléséig (64 light képet terveztem eredetileg). Tartalék aksim nem lévén bementem a házba kb. fél órát tölteni, majd visszatértem megcsinálni a korrekciós képeket. Ez természetesen megint csak elrettentő példa, mivel a dark képeknek elviekben ugyanazon a hőmérsékleten kellene készülniük, mint a light képeknek, ami nyilván nem tudott teljesülni, mert a kényszerszünet alatt a Canon érzékelője lehűlt a hidegben. Menet közben egyébként azért nem volt egyértelmű számomra, hogy sokkal kevesebb expóidővel készülnek a képek, mint amit beállítottam az Ekos-ban, mert eleve be volt állítva 2mp tükörfelcsapás késleltetés, és több mp-t vett igénybe az is, amíg az éppen elkészült nyers kép letöltődött a laptop HDD-jére, ezután indult csak a következő expó. Mindenesetre – gyakorlásképpen – elvégeztem az elkészült nyers képek feldolgozását és utómunkáját, legalább a diffrakciós tüskék jól néznek ki rajta… Sajnos ezután az alkalom után csak április végén tudtam visszatérni az éjjeli égbolt alá, így az M42 és M45 esetében több hónapot kell várnom, hogy kijavíthassam a korábbi hibáimat. Remélem azért addig is lesz jó pár derült éjjel, mert fényképezni valóból így sem lesz hiány az égbolton.

Sokat gondolkodtam azon, hogy megosszam-e ezt a képet, vagy inkább ne. Végül úgy döntöttem, hogy igen, hátha más kezdők tudnak tanulni az én hibámból. 2023.02.07-én, kedd este egy egészen tiszta égbolt köszöntött rám, ám előző vasárnap volt Telihold, szóval a Hold még mindig erős fényszennyezést okozott, így mindenképp csak egy fényesebb célpont jöhetett szóba, amivel kipróbálhatom a Canon 600D-met. Eleve a pólusra állásom sem sikerült túl jól, itt az volt a hiba leginkább, hogy nem kezdtem újra a folyamatot, mert annyira féltem, hogy befelhősödik az ég, vagy mindent elborít a leszálló köd, az előző hónapokban nagyon sokszor jártam így. Kstars/Ekos-szal, laptopon keresztül próbáltam fotózni, mert a vezetett felvételeket is így csinálom majd, vagy ha el tudok odáig jutni, hogy beruházzak egy komolyabb ASI kamerába, akkor szintúgy. A Kstars-szal vezéreltem tehát a Canon-t, amihez feltétel, hogy a fényképező Manual módban legyen. És azt gondoltam, hogy ezt be is állítottam, de sajnos hibásan. Benéztem a dolgot, és nem Manual módban volt a gép, hanem Av, vagy A-Dep módban, persze nem szándékosan. Így a Kstars/Ekos tudta ugyan vezérelni az expozíciókat, de a képek nem a programban beállított expóidőkkel készültek… Ez persze akkor este nem derült ki számomra, csak sok nappal később. Végül úgy döntöttem, feldolgozom ezt a nyersanyagot, mivel a képfeldolgozást is tanulnom, gyakorolnom kell. Nem lett annyira rossz a végeredmény, mint amire számítottam, ugyanakkor a legbosszantóbb az egészben az, hogy ez lehetne egy jobb kép is, ha odafigyelek rá, hogy milyen beállításokkal dolgozik a gép.

Az Albategnius és Hipparchus kráterek vidéke 2xBarlow-val.

A kép hozzávetőleges középpontjában az Albategnius -, alatta pedig a Hipparchus kráter látszik. Ez a terület hívta fel magára a figyelmem a legjobban ezen az estén. Később nagyobb nagyításban is készítettem róluk felvételt. A kép bal alsó sarkában a Nyugalom tengerének déli csücske látszik (a kép fordított állású, és tükrözött, mint ahogyan a teleszkópon keresztül élőben is láttam), de az Apollo 11 leszállási helye – a Nyugalom bázis – nincs rajta a felvételen.

Az első nyerseknél feltűnt, hogy a galaxis magja a halmozás után túl lesz exponálva. Ezért gyorsan beállítottam egy rövid sorozatot fele exponálási idővel. A két sorozat halmozása után Photoshopban összeraktam a két képet. Így megmaradtak a halványabb külső régiók, és galaxis közepe se lett beégve. Azt kell hogy mondjam, ilyen mikor minden összejön. 😃