Összes észlelés

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem az AR3664 napfoltcsoportról és egy jókora protuberanciáról. Ez lehetett a forrása a május 10-11.-ei sarki fénynek, ezért az izgalmas éjszakát követő délelőtt megnéztük a Napot a Daystar Quark szűrővel. Az eredeti változat inverzét színeztem ki, így kaptam ezt a képet.

A Szűz csillagkép nálam mindig szégyenlősen mutatja meg magát, így az egyik kedvencemmel, a Messier 104-el nagyon ritkán van értelme próbálkoznom. Most megkíséreltem. Azt már több alkalommal láttam, hogy a kiterjedt és fényes haló alatt a galaxis szerkezetének is fel kellene sejlenie. Nem lehetetlen, de ahhoz ennek az időnek a többszörösét kellene rászánni. Magát a galaxist két képből illesztettem össze. Az egyik rétegről megpróbáltam eltüntetni a halot és a spirális szerkezetet erősítettem fel, a másik réteg pedig a kép eredeti változata volt. Kicsit megerőszakolva így is sejthető a lényeg.

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem az AR3664 napfoltcsoportról, és egy jókora protuberanciáról. Ez lehetett a forrása a május 10-11.-ei sarki fénynek, ezért az izgalmas éjszakát követő délelőtt megnéztük a Napot a Daystar Quark szűrővel. A képen látható protuberancia nagyon látványos volt vizuálisan is.

2024. május 4-én, az ausztriai Trahütten melletti hegyen készült felvételem a Bereniké haja csillagképben található, NGC 4565 katalógusszámú Tű-galaxisról. A kedvezőtlen időjárás miatt közel fél év kihagyás után álltam neki a következő mély-ég felvételemnek. Eléggé kiestem a gyakorlatból, és sikerült bin2-t beállítanom bin1 helyett, így negyed felbontással rögzítettem a képeket. Igyekeztem menteni a helyzetet a feldolgozás során kétszeres drizzle segítségével, de ennyit sikerült kihoznom a két és fél megapixeles nyers képekből. A felvételen a spirálgalaxis teljesen az éléről látszik, középen hosszában egy porsáv választja ketté. A galaxis gömbölyded, kissé elliptikus magja szépen megfigyelhető, ahogy a csillagváros széleinek enyhe görbülete is. Míg a galaxis közepét az öregebb csillagok vörösesre festik, a széleknek a fiatalabb csillagok kék színt adnak. William Herschel fedezte fel 1785 április 6-án, távolsága a Földtől 42 millió fényév. Egymilliárd csillag alkotja, átmérője 100 000 fényév. A felvételen látható még a Tű-galaxisra merőlegesen az NGC 4559 galaxis is, aminek távolsága tőlünk hasonló, mint a Tű-galaxis távolsága. A kép tetején még két kisebb galaxist is láthatunk.

Íme a Rho Ophiuchi és az Antares-régió! Mindösszesen 2 és fél órányi adatból, a Hortobágy peremének csillagos ege alatt! Sok sebből vérzett az alapanyag, alacsony horizont közeli fátyol felhőzet, kezdődő Hold illumináció és a szintén horizont közeli városi fényszennyezés. De végülis sikerült elérnem, amit szerettem volna! Júniusban kimaxoljuk és megpróbálok még néhány órányi adatot gyűjteni, ha az időjárás is kegyes lesz hozzám! Technikai adatok: Canon EOS 800D + Canon EF 50mm f/1.8 STM + Sky-Watcher Star Adventurer + Viltrox távkioldó Expozíciós adatok: 17x180s Light, 6x Dark, 61x Bias, 40x Flat (2024.05.09.) 64x120s Light, 11x Dark, 45x Bias, 44x Flat (2024.05.12.) Szoftverek: AstroPixelProcessor, Siril, Adobe Photoshop CC 2024 (Beta) Helyszín, időpont: Balmazújváros határa, 2024.05.09-12.

Az NGC 2403 spirálgalaxis a Zsiráf csillagkép irányában látható a tavaszi égbolton. Az objektum Caldwell 7 néven is ismert. A mintegy 10 millió fényév távolságra lévő galaxist először William Herschel azonosította 1788-ban. Az M 81 csoport egyik távolabbi tagjaként tarják nyilván. A képen megfigyelhetőek a galaxis jellegzetes spirálkarjai, melyek alakja egészen hasonlatos a jól ismert M 33 galaxis spirálkarjainak alakjához. A képet APM 1,5x kómakorrigáló Barlow 2"-al készítettem, így a távcső eredeti 800 mm-es fókusztávolságát 1200 mm-re növeltem. Sajnos ezzel együtt a rendszer fényereje f/4-ről f/6-ra csökkent. Éppen ezért eredetileg sokkal több anyagot szerettem volna gyűjteni, de sajnos csak 7 és fél órányi nyersanyag gyűlt össze két kitelepülés alkalmával. (A második alakalommal mindössze 30 perc fotózást követően befelhősödött.) Az NGC 2403 fotózását tulajdonképpen kameraváltás miatt nem folytatom, legfeljebb egyszer majd újrakezdem azt. Úgyhogy az ASI 294MC Pro kamerámmal ez volt az utolsóként megörökített mélyég objektum.

arki fény Őrimagyarósdon, a VCSE májusi észlelőhétvégéjén, május 10-11. hajnalban. A felvétel 00:55-kor készült. A felvétel 5s záridővel készült ISO1800-on.

Sarki fény Őrimagyarósdon, a VCSE májusi észlelőhétvégéjén, május 10-11. hajnalban. A felvétel 00:20-kor készült. A felvétel 5s záridővel készült ISO1800-on. Szabadszemmel is látványos volt a sarki fény, a sávok szépen kivehetőek voltak, még egy kis színe is volt!

Sarki fény Őrimagyarósdon, a VCSE májusi észlelőhétvégéjén, május 10-11. hajnalban. Az felvétel 22:31-kor készült. A felvétel 5s záridővel készült ISO1800-on. Szabadszemmel is látványos volt a sarki fény, a sávok szépen kivehetőek voltak, még egy kis színe is volt!

:-)

Hatalmas élmény volt :-)

Sarki fény

Sarki fény parti

Sarki fény_02

Sarki fény észlelése az Őrségből

Egy kis animáció is összejött..

Monokróm közeli..

Az erős széllökések ellenére úgy érzetem, hogy egy kis vizuális megfigyelés belefér, mert hihetetlenül izgalmas mostanában a Napunk. Találtam egy valamelyest szélvédett szegletet az udvaron és ha már így alakult, laptop a combra, törölköző a fejre és kamera a kihuzatba... A kis 120MM minivel végül kifejezetten értékes videókat sikerült rögzíteni, ezekből mazsoláztam ide párat.

Őrimagyarósdi VCSE észlelő hétvége eredménye ... feldolgozást megnehezítette az erős aurora borealis piros fénye közel zeniten :-)

Ha már a galaxisok szezonja van, akkor indulásképpen nézzünk meg egy igencsak közeli szomszédot, ami nem is annyira szomszéd, hiszen "birtokon belül lakik". A Leo I törpegalaxis (más néven Regulus törpegalaxis) a Tejútrendszer kísérő galaxisa és nevéhez híven szerényen megbúvik a Királycsillag hatalmas fényözönében. Albert George Wilson amerikai csillagász fedezte fel 1950-ben, miközben a Palomar Obszervatórium 48 hüvelykes Schmidt teleszkópjával készített fényképfelvételt vizsgálta. A Leo I mintegy 830 000 fényévnyi távolságban van, így a Tejútrendszer negyedik legtávolabbi kísérője. Átmérője 2000 fényév, tömege pedig nagyjából 25 millió Naptömeg. A csillagászok úgy gondolják, hogy a Leo I lehet a Tejútrendszer legfiatalabb kísérő galaxisa. Csillagainak nagy része úgy tűnik, hogy 2-6 milliárd évvel ezelőtt keletkezett és az elmúlt egymilliárd évben nem alakultak ki csillagok, mert ekkortájt közel járt a Tejútrendszerhez, amely valószínűleg megfosztotta a csillagkeletkezéshez rendelkezésre álló összes gáztól. Rendkívül meglepő, hogy a Tejútrendszernél 100 ezerszer kisebb tömegű Leo I központjában a csillagászok felfedeztek egy fekete lyukat, ami majdnem akkora, mint a galaxisunk magjában lévő szupernagy tömegű fekete lyuk.