Összes észlelés

Technikai adatok: Canon EOS 800D + Canon EF 70-200 F/4L Sky-Watcher Star Adventurer Expozíciós adatok: 46x60 sec ISO 400 200mm f/4 Szoftverek: Siril, Photoshop CC 2023

Technikai adatok: Canon EOS 800D + Canon EF 50mm f/1.8 STM + Sky-Watcher Star Adventurer + Viltrox távkioldó Expozíciós adatok: 15x180s - 2x105s Light, 6x Dark, 61x Bias, 40x Flat (2024.05.09.) Szoftverek: AstroPixelProcessor, Siril, Adobe Photoshop CC 2024 (Beta)

Canon EOS 800D + Sky-Watcher 150P Classic + házi napszűrő

Canon EOS 800D + Sky-Watcher 150P Classic

Canon EOS 800D + Sky-Watcher 150P Classic + Miranda 2x telekonverter

A kép Registax 6.0 programmal lett feldolgozva 329 db. framefileból.

Sajnos mostanában erős hanyatlás van nálam asztrofotózás terén. Mélyég nem készül, nincs kész felvétel amióta kézhez kaptam a mono 294-et. Asztrotájképre beborul mire kiérek, illetve a zselici fás-erdős képek nem tudják már felvenni a versenyt a külföldi fotókkal. H-alfa Napot mindennap fotózhatnék, semmi ördöngős. Egyedül a napfolt az, amit gondoltam le kéne fotózni, de egészen 16 óráig vaciláltam vele. Sokszor fotóztam napfoltokat, de a végeredmény nem nagyon tetszett. Egyszerűen kimaxoltam a 12 centis ED-t, aztán következett a JURA 200/1500-as távcső amivel korábban készítettem már fotókat, de azok nem tetszettek valamiért. Ez volt az első olyan napfolt fotó, aminél már úgy döntöttem, publikálom. A végeredmény szerintem nem lett rossz, sőt több mint gondoltam, bár az értékek kicsit furák, mert természetesen fátyolfelhő jött és közben állítgatnom kellett a gaint is, hogy lássak valamit. A hisztogram középen volt mikor kitisztult teljesen az ég és akkor exponáltam egy-egy fuvallatnál.

A vasárnapi kedvező időjárást kihasználva készítettem egy gyors felvételsort a Napról. Ezúttal a Skywatcher 72 milis apokromátja helyett a jóval nagyobb, 90 milis apokromátommal készítettem a képeket. Négy variációban is kidolgoztam a felvételeket: színes, monokróm, invertált színes és invertált monokróm változatban.

2024.06.14-én az erkélyemen készült felvétel a Hold déli vidékéről. Sok borult éjszaka után végre volt egy kis holdfényes derült idő, egyből kitelepültem az erkélyemre. Vizuális megfigyeléssel kezdtem, de utána gyorsan felszereltem a bolygókamerát is, és készítettem egy 3000 képből álló videót, amiből 300 képet stackeltem. Felül a Purbach-Regiomontanus-Walther kráterek láthatóak, Középen a Stöffler, lefelé a Lilius egy nagy középső krátercsúccsal. Legalul még a Curtius látható, egy kis krátercsúccsal.

Az évtizedek óta nem látott erősségű geomágneses vihar színei a napfény városából. A felvételt a Szegedi Csillagvizsgáló Allsky kamerája készítette (amit pedig Vékony Miki rakott össze).

20:29-20:44 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field -> 114x, 32' 114x: viszonylag halvány, elnyúlt, csillagszerű mag. Ennyi. Nem mondom, hogy gyenge nyitánya lenne a Virgo-halmaznak, mert azért látványra tetszetős.

19:52-20:17 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field -> 114x, 32' 114x: halvány és kiterjedt. Aszimmetrikus fénycsík, Ny diffúzabb. Fényes csillag rajta. Közepe felé gyengén fényesedik. Megjegyzés: Közvetlenül mellettem működött a 40,5T, az észlelés során sokat elkalandoztam, azért tartott az M97-tel együtt eddig.

19:40-19:52 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field -> 114x, 32' 114x: É fényesebb, szemek gyakran megjelennek. Türkiz, zöld felé. UHC-val könnyebb látvány, kontrasztos. OIII is jó hozzá.

19:09-19:40 UT 35 mm 56° -> 34x, 98' 80x: 19:09 UT-kor már mindkettő sejthető. 34x: az M 108 kicsit M 82-re emlékeztet. Az M 97 jóval fényesebb. Sok részletet még nem mutat, de a jellege nagyjából látszik: kör, benne egy fényes homokóra.

2024. május 10-11-én, a VCSE Őrimagyarósdon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem a Vadászebek csillagképben található, NGC 4631 katalógusszámú Bálna-galaxisról, és az NGC 4565 katalógusszámú Pajszer-galaxisról. A felvétel tetején a Bálna-galaxist láthatjuk, élével felénk fordulva. A galaxis nagy része kék színű, magja sárgás. Hosszanti irányban porsávok szabdalják, bal fele rövidebb és szélesebb, jobb oldala elnyúlt és vékony, így valóban hasonlít egy hosszúszárnyú bálnára. Bal oldalán mintha még a mellúszói is látszanának. A galaxist halvány haló veszi körül, illetve a csillagváros fölött még megfigyelhető az NGC 4624 is. A kép bal alsó részén láthatjuk a Pajszer-galaxist, amit hívnak még Hokiütő-galaxisnak is. Nevét jellegzetes formájának köszönheti, mivel egy hosszúkás "nyélhez" csatlakozik egy rövid, kampós terület. A Nyél lefele haladva lassan elhalványul, fölfelé haladva viszont még a kampós régiót elhagyva is folytatódik halványan. Az NGC 4631-et William Herschel fedezte fel a küllős spirálgalaxist, 30 millió fényévre van tőlünk. Az NGC 4656 szintén küllős spirálgalaxis, de a Bálna-galaxis gravitációja eltorzította. Szintén 30 millió fényévre található tőlünk.

Kivételesen tiszta és sötét ég alól készült felvétel egyfajta gyakorlás, frissítés is teszt volt egyben. Általában Star Adventurerrel készülnek a fotók, de az elromlott sajnos ezért egy mechanikus óraművel gyűltek a nyersek, melyeknél a csillagok pontszerűek voltak. Mind az előtér, mind a háttér stackelt, ráadásul voltak használva darkok is, illetve a csillagos égi háttérnél Siril programmal sokkal hatékonyabban lehetett feldolgozni a Tejutat, annak színeket adni. Mivel a Sirilben van gradiens levonás, ezért azt használtam, ám ezzel meg könnyen át lehet esni a ló túloldalára, hogy mintha nem lenne légkör. A helyzetet bonyolítja az is, hogy a fák már magasak, ezáltal "hirtelen" emelkedik a Tejút, nincs az a klasszikus légköri átmenet.

Érdekesmód a Tycho pont nem ennél a fázisnál a leglátványosabb, sőt talán inkább teliholdkor a legszebb, akárcsak a Kopernikusz. Mindkettő kráternél sugarak terünek szét minden irányban, ahogyan az ősidőben a becsapódás átütötte a sötétebb lávatengert, felszínre hozva a világosabb anyagot. Ezzel ellentétben a Clavius inkább akkor látványos, amikor a terminátor a közelben van.

Az Apolló 15 leszállóhelye kilóg a képből. A cél a kráterhármas megörökítése volt kompozícióban az Appennin hegységgel. Mivel itt magasabban van a Nap, ezért laposabbaknak látszódnak a kráterek és a felszín sem olyan plasztikus. Eme harmadik képnél már eléggé rossz volt a nyugodtság, mely fokozatosan romlott el az éjszaka előrehaladtával.

A Plato kráterhez közel látszódott a terminátor. Itt be lehet azonosítani bizonyos krátereket, melyek meg is lettek jelölve a képen. Érdekes, hogy az árnyékos oldala a Holdnak nem fekete... nem is lehet az, hiszen a Föld felhőzetéről visszaverődő napfény teljes erővel világítja meg azt, még akkoris, ha nem "teliföld" van a Holdnak az egén.

Ez volt az első alkalom kipróbálni az új szűrőt. Itt még kék volt az ég és jobb volt a nyugodtság is. Ez a 807-es szűrő jóval erősebb mint a 685-ös, szabályosan nem lehet átlátni rajta. Ez pont olyan szűrő, ami a nagytávcsövekhez való. A plato kráter környéke igazi klasszikus célpont fotózáskor. Az Alpesi hegységben futó szakadék közepén a kisebb repedés igazi műszert légköri nyugodtságot és műszert próbáló feladat.