Új fejezet:
Február közepén váltottam át nagy reményekkel monokróm kamerára, tehát a lelkesedés hatalmas volt. Pár napig eltartott mire a kamera helyére került, de aztán ment a fotongyűjtés végül. Az egész projektet egy rendkívül katasztrofálisan borultnak mondható időjárás szakította meg. A fő deep-field képhez nem gyűltek össze az expók, de gondoltam, hogy talán az IC 1318-at sikerül két szezonból megoldanom. Végül az időjárás megkegyelmezett és a július nagyrésze gyakorlatilag csontderült volt. Rosszabb égen ment az RGB, jobb égen a luminancia.

Új lehetőségek:
A rendszer nagyon sötét égbolt alatt van, igazából még több az információ a képben, mint amennyit most tálaltam. Erősebb kontraszt esetén a sötétködösség is mutat fodrokat, részleteket. Kezdetben nem voltam megelégedve a kamerával, mert rögtön egy halvány témának álltam neki, de aztán gondoltam nemhogy az 50 óra nem lesz meg, de a 20 sem. Másik objektumnál viszont már ígéretesen jött a deep-field érzés 10 óránál is, hát pont ezért fogok rá visszatérni a következő szezonban.

Egy sosem véget érő történet:
A kamera a szűrőváltóval nagyon nehéz, amit hiába a megerősített karbontubus, a fókuszírozó nem bír el, ezért több képet ki kellett dobnom. Jusztírozni sem lehet akárhogy, hisz ezt a kókadást figyelembe kell venni beállításkor. Szóval egy jó fókuszer kell majd hozzá.

Egyszer-kétszer izgalmas volt a fennsíkon exponálni nyáron, amikor az egész az inverzió miatt szinte egy nagy katlan volt éjszakai 28-30°C-al... Egyértelmű, hogy a cooling power 98%-on is ment. :D Napközben a 40°C közben semmi nem volt áram alatt, az estével egy kis szellőztetés után azonban indult a szett.