Összes észlelés

19:40-19:52 UT 10,5 mm 60° Premium Flat Field -> 114x, 32' 114x: É fényesebb, szemek gyakran megjelennek. Türkiz, zöld felé. UHC-val könnyebb látvány, kontrasztos. OIII is jó hozzá.

19:09-19:40 UT 35 mm 56° -> 34x, 98' 80x: 19:09 UT-kor már mindkettő sejthető. 34x: az M 108 kicsit M 82-re emlékeztet. Az M 97 jóval fényesebb. Sok részletet még nem mutat, de a jellege nagyjából látszik: kör, benne egy fényes homokóra.

2024. május 10-11-én, a VCSE Őrimagyarósdon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem a Vadászebek csillagképben található, NGC 4631 katalógusszámú Bálna-galaxisról, és az NGC 4565 katalógusszámú Pajszer-galaxisról. A felvétel tetején a Bálna-galaxist láthatjuk, élével felénk fordulva. A galaxis nagy része kék színű, magja sárgás. Hosszanti irányban porsávok szabdalják, bal fele rövidebb és szélesebb, jobb oldala elnyúlt és vékony, így valóban hasonlít egy hosszúszárnyú bálnára. Bal oldalán mintha még a mellúszói is látszanának. A galaxist halvány haló veszi körül, illetve a csillagváros fölött még megfigyelhető az NGC 4624 is. A kép bal alsó részén láthatjuk a Pajszer-galaxist, amit hívnak még Hokiütő-galaxisnak is. Nevét jellegzetes formájának köszönheti, mivel egy hosszúkás "nyélhez" csatlakozik egy rövid, kampós terület. A Nyél lefele haladva lassan elhalványul, fölfelé haladva viszont még a kampós régiót elhagyva is folytatódik halványan. Az NGC 4631-et William Herschel fedezte fel a küllős spirálgalaxist, 30 millió fényévre van tőlünk. Az NGC 4656 szintén küllős spirálgalaxis, de a Bálna-galaxis gravitációja eltorzította. Szintén 30 millió fényévre található tőlünk.

Kivételesen tiszta és sötét ég alól készült felvétel egyfajta gyakorlás, frissítés is teszt volt egyben. Általában Star Adventurerrel készülnek a fotók, de az elromlott sajnos ezért egy mechanikus óraművel gyűltek a nyersek, melyeknél a csillagok pontszerűek voltak. Mind az előtér, mind a háttér stackelt, ráadásul voltak használva darkok is, illetve a csillagos égi háttérnél Siril programmal sokkal hatékonyabban lehetett feldolgozni a Tejutat, annak színeket adni. Mivel a Sirilben van gradiens levonás, ezért azt használtam, ám ezzel meg könnyen át lehet esni a ló túloldalára, hogy mintha nem lenne légkör. A helyzetet bonyolítja az is, hogy a fák már magasak, ezáltal "hirtelen" emelkedik a Tejút, nincs az a klasszikus légköri átmenet.

Érdekesmód a Tycho pont nem ennél a fázisnál a leglátványosabb, sőt talán inkább teliholdkor a legszebb, akárcsak a Kopernikusz. Mindkettő kráternél sugarak terünek szét minden irányban, ahogyan az ősidőben a becsapódás átütötte a sötétebb lávatengert, felszínre hozva a világosabb anyagot. Ezzel ellentétben a Clavius inkább akkor látványos, amikor a terminátor a közelben van.

Az Apolló 15 leszállóhelye kilóg a képből. A cél a kráterhármas megörökítése volt kompozícióban az Appennin hegységgel. Mivel itt magasabban van a Nap, ezért laposabbaknak látszódnak a kráterek és a felszín sem olyan plasztikus. Eme harmadik képnél már eléggé rossz volt a nyugodtság, mely fokozatosan romlott el az éjszaka előrehaladtával.

A Plato kráterhez közel látszódott a terminátor. Itt be lehet azonosítani bizonyos krátereket, melyek meg is lettek jelölve a képen. Érdekes, hogy az árnyékos oldala a Holdnak nem fekete... nem is lehet az, hiszen a Föld felhőzetéről visszaverődő napfény teljes erővel világítja meg azt, még akkoris, ha nem "teliföld" van a Holdnak az egén.

Ez volt az első alkalom kipróbálni az új szűrőt. Itt még kék volt az ég és jobb volt a nyugodtság is. Ez a 807-es szűrő jóval erősebb mint a 685-ös, szabályosan nem lehet átlátni rajta. Ez pont olyan szűrő, ami a nagytávcsövekhez való. A plato kráter környéke igazi klasszikus célpont fotózáskor. Az Alpesi hegységben futó szakadék közepén a kisebb repedés igazi műszert légköri nyugodtságot és műszert próbáló feladat.

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem az AR3664 napfoltcsoportról és egy jókora protuberanciáról. Ez lehetett a forrása a május 10-11.-ei sarki fénynek, ezért az izgalmas éjszakát követő délelőtt megnéztük a Napot a Daystar Quark szűrővel. Az eredeti változat inverzét színeztem ki, így kaptam ezt a képet.

A Szűz csillagkép nálam mindig szégyenlősen mutatja meg magát, így az egyik kedvencemmel, a Messier 104-el nagyon ritkán van értelme próbálkoznom. Most megkíséreltem. Azt már több alkalommal láttam, hogy a kiterjedt és fényes haló alatt a galaxis szerkezetének is fel kellene sejlenie. Nem lehetetlen, de ahhoz ennek az időnek a többszörösét kellene rászánni. Magát a galaxist két képből illesztettem össze. Az egyik rétegről megpróbáltam eltüntetni a halot és a spirális szerkezetet erősítettem fel, a másik réteg pedig a kép eredeti változata volt. Kicsit megerőszakolva így is sejthető a lényeg.

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem az AR3664 napfoltcsoportról, és egy jókora protuberanciáról. Ez lehetett a forrása a május 10-11.-ei sarki fénynek, ezért az izgalmas éjszakát követő délelőtt megnéztük a Napot a Daystar Quark szűrővel. A képen látható protuberancia nagyon látványos volt vizuálisan is.

2024. május 4-én, az ausztriai Trahütten melletti hegyen készült felvételem a Bereniké haja csillagképben található, NGC 4565 katalógusszámú Tű-galaxisról. A kedvezőtlen időjárás miatt közel fél év kihagyás után álltam neki a következő mély-ég felvételemnek. Eléggé kiestem a gyakorlatból, és sikerült bin2-t beállítanom bin1 helyett, így negyed felbontással rögzítettem a képeket. Igyekeztem menteni a helyzetet a feldolgozás során kétszeres drizzle segítségével, de ennyit sikerült kihoznom a két és fél megapixeles nyers képekből. A felvételen a spirálgalaxis teljesen az éléről látszik, középen hosszában egy porsáv választja ketté. A galaxis gömbölyded, kissé elliptikus magja szépen megfigyelhető, ahogy a csillagváros széleinek enyhe görbülete is. Míg a galaxis közepét az öregebb csillagok vörösesre festik, a széleknek a fiatalabb csillagok kék színt adnak. William Herschel fedezte fel 1785 április 6-án, távolsága a Földtől 42 millió fényév. Egymilliárd csillag alkotja, átmérője 100 000 fényév. A felvételen látható még a Tű-galaxisra merőlegesen az NGC 4559 galaxis is, aminek távolsága tőlünk hasonló, mint a Tű-galaxis távolsága. A kép tetején még két kisebb galaxist is láthatunk.

Íme a Rho Ophiuchi és az Antares-régió! Mindösszesen 2 és fél órányi adatból, a Hortobágy peremének csillagos ege alatt! Sok sebből vérzett az alapanyag, alacsony horizont közeli fátyol felhőzet, kezdődő Hold illumináció és a szintén horizont közeli városi fényszennyezés. De végülis sikerült elérnem, amit szerettem volna! Júniusban kimaxoljuk és megpróbálok még néhány órányi adatot gyűjteni, ha az időjárás is kegyes lesz hozzám! Technikai adatok: Canon EOS 800D + Canon EF 50mm f/1.8 STM + Sky-Watcher Star Adventurer + Viltrox távkioldó Expozíciós adatok: 17x180s Light, 6x Dark, 61x Bias, 40x Flat (2024.05.09.) 64x120s Light, 11x Dark, 45x Bias, 44x Flat (2024.05.12.) Szoftverek: AstroPixelProcessor, Siril, Adobe Photoshop CC 2024 (Beta) Helyszín, időpont: Balmazújváros határa, 2024.05.09-12.

Az NGC 2403 spirálgalaxis a Zsiráf csillagkép irányában látható a tavaszi égbolton. Az objektum Caldwell 7 néven is ismert. A mintegy 10 millió fényév távolságra lévő galaxist először William Herschel azonosította 1788-ban. Az M 81 csoport egyik távolabbi tagjaként tarják nyilván. A képen megfigyelhetőek a galaxis jellegzetes spirálkarjai, melyek alakja egészen hasonlatos a jól ismert M 33 galaxis spirálkarjainak alakjához. A képet APM 1,5x kómakorrigáló Barlow 2"-al készítettem, így a távcső eredeti 800 mm-es fókusztávolságát 1200 mm-re növeltem. Sajnos ezzel együtt a rendszer fényereje f/4-ről f/6-ra csökkent. Éppen ezért eredetileg sokkal több anyagot szerettem volna gyűjteni, de sajnos csak 7 és fél órányi nyersanyag gyűlt össze két kitelepülés alkalmával. (A második alakalommal mindössze 30 perc fotózást követően befelhősödött.) Az NGC 2403 fotózását tulajdonképpen kameraváltás miatt nem folytatom, legfeljebb egyszer majd újrakezdem azt. Úgyhogy az ASI 294MC Pro kamerámmal ez volt az utolsóként megörökített mélyég objektum.

arki fény Őrimagyarósdon, a VCSE májusi észlelőhétvégéjén, május 10-11. hajnalban. A felvétel 00:55-kor készült. A felvétel 5s záridővel készült ISO1800-on.

Sarki fény Őrimagyarósdon, a VCSE májusi észlelőhétvégéjén, május 10-11. hajnalban. A felvétel 00:20-kor készült. A felvétel 5s záridővel készült ISO1800-on. Szabadszemmel is látványos volt a sarki fény, a sávok szépen kivehetőek voltak, még egy kis színe is volt!

Sarki fény Őrimagyarósdon, a VCSE májusi észlelőhétvégéjén, május 10-11. hajnalban. Az felvétel 22:31-kor készült. A felvétel 5s záridővel készült ISO1800-on. Szabadszemmel is látványos volt a sarki fény, a sávok szépen kivehetőek voltak, még egy kis színe is volt!

:-)

Hatalmas élmény volt :-)

Sarki fény