Összes észlelés

2:01-2:25 UT. LM = 6,8° (hivatalosan, a valóságban ennél kisebb valamivel, ez fotóállvánnyal látszik igazán) Gyönyörű látvány még így is, teljesen más dimenzió. Szinte körbeér a "szakálla" az M 42-nek (a rövidebb, de jellegzetes alakja szabad szemmel is látszik, nemcsak egy folt). Az NGC 1977 is sejthető, de az egész Sh2-279 még nem. Az LM szélén a Szigma Orionis és az IC 434 rendkívül halvány hosszúkás foltja látható. Az NGC 1981 nyugati peremvidékén fekvő IC 420-ban nem vagyok biztos, talán mintha lenne egy kis \"párásság\" a csillagok között. Ezeken kívül az Orionból megfigyeltem még az LM-be már nem férő Sh2-278-at, a Barnard-ívet, valamint a Lambda Orionis buborékját is, mind a binokulárban. Megjegyzés: Most talán még tovább javult az ég, de már nem volt időm és energiám foglalkozni az M 42-vel a Dobsonban, így is elégedett voltam az ottani végeredménnyel.

A képek ideje: 21:47 - 21:56 - 22:33 - 22:48

Látványos holdfogyatkozás a Svábhegyi Csillagvizsgálóból, teleobjektívvel. Az ég kicsit párás volt, de a felhők legalább a maximum előtt átvonultak.

Szerencsére kiderült az ég időben és sikerült megörökíteni a jelenséget. A nagy szekvenciából négy képet használtam fel. Kicsit későn indult a fotózás, mert még nem is próbáltam ilyet távvezérléssel. Fotózás közben vizuálisan is nézegettem a Holdat. Nekem nagyon szokatlan volt, hogy a penumbra kékesen színezi a korongot, ráadásul ezt még vizuálisan is sikerült megfigyelni. A WB-t nem állítottam a képen. Ez az első olyan alkalom, amikor nem mélyégfotózásra használtam a csillagdát, hanem erre, és teljesen jól működött. Pedig nagyon kezemben volt a DSLR, de most nem volt rá szükség. ( Lett volna ötlet arra, hogyha felhőátvonulásos, akkor mivan ha... ) :)

A részleges holdfogyatkozás kristálytiszat szép időben volt megfigyelhető egész idő alatt!Amit elérte a Hold felszínét a teljes árnyék szabadszemmel kékes elszineződést lehetett látni.Elég sötét volt a teljes árnyék

A részleges holdfogyatkozás kristálytiszat szép időben volt megfigyelhető egész idő alatt!Amit elérte a Hold felszínét a teljes árnyék szabadszemmel kékes elszineződést lehetett látni.Elég sötét volt a teljes árnyék

A részleges holdfogyatkozás kristálytiszat szép időben volt megfigyelhető egész idő alatt!Amit elérte a Hold felszínét a teljes árnyék szabadszemmel kékes elszineződést lehetett látni.Elég sötét volt a teljes árnyék.

Legújabb asztofotóm fő objektumai a Vitorlás-halmaznak keresztelt NGC 225, és a kéken ragyogó vdB 4 reflexiós köd. Úgy tudom ez az utóbbi objektum az azonosítóján kívül hivatalosan nem visel más nevet. Ha szabadna elnevezni, akkor úgy hiszem méltán aggathatnánk rá az "Ökörfej-köd" nevet, hiszen az egymás felé kanyarodó szarvak, az alatta lévő résszel együttesen egy ökör fejére emlékeztetnek. Sőt! Ha jobban megnézzük a vdB 4 alatt elterülő sötét ködösséget, annak formájában egy másik ökröt azonosíthatunk bőgő pofával. Az előbbi két objektumon túlmenően több sötét ködösséget (LDN 1291; LDN 1294; LDN 1300; LDN 1301; LDN 1302) és némi alig észlelhető HII régiót is (LBN 604) beazonosíthatunk a képen. Négy őszi éjszakára települtem ki, hogy elkészüljön ez a fotó. Persze ez is egy olyan területnek bizonyult, ahol az egy-egy nyers képen a színesen ragyogó csillagokon kívül alig sejlett fel valami nagyon halovány a ködösségekből. Szóval nem az a fényes fajta.

21:35-től 22:45-ig látszódott a holdfogyatkozás

16:51-17:55 UT. LM = 6,8°. Nagyon nehéz kivenni, hogy pontosan mi hol van is éppen. A Mel 15 mögött a legerősebb a derengés, igazából részben maga a halmaz miatt, de 15T-ben is itt a legfényesebb a köd. A körvonalak jó lassan rajzolódnak csak ki. Az IC 1848 az LM alján könnyen érzékelhető, bár semmi köze a fotografikus látványhoz, ellenben 15T, OIII-mal szinte megszólalásig hasonlít rá, igaz, igen halvány verziójában. Az IC 1805-ben nehéz volt eligazodni. Az NGC 1027, mint utólag kiderítettem nem is az a sűrűsödés nyugaton a fényesebb sugár felett, hanem pont alatta helyezkedik el. A teljesen bontatlan foltja beleolvad a ködösség peremébe. Teleszkóppal ennél azért mérsékeltebb látvány fogad. Ott az a baj, hogy nincs túl nagy LM-m, így nem könnyű a két látványt megfeleltetni, beazonosítani az egyes területeket. Azért valami csak sikerült. Nyugatra egyébként egy elég fényes foltot lehet felfedezni, 15T-ben is igen feltűnő, bár jóval kisebbnek látszik. 40T-vel láttam az itteni Maffei 1-et, a 2-t viszont már nem.

1:41-1:51 UT. APM Zoom 7,7(-15,4) mm, 75° (229x, 20'). Üstökösszerű, viszonylag kisméretű reflexiós köd. Egy szinte csillagszerű, nagyon fényes pontból ágazik szét ÉNy felé, Ny felé kissé elgörbülve, közben egyenetlenül halványodva. Felülete foltos, szélei határozottak, néhol fényesebbek is. Enyhén kékes. Fotografikusan csak kicsit fut tovább, főleg É irányba. Megjegyzés: Gyönyörű objektum, vizuálisan a kedvenc reflexiós ködöm, a környék is elbűvölő.

1:29-1:36 UT. APM Zoom 7,7(-15,4) mm 75° (229x, 20'). Kisméretű kör alakú reflexiós köd, nincs meg két ívperc az átmérője (itt most, fotografikusan tovább megy, szélesebb). A köd nyugati pereme halványabb. Belül kontrasztos lyuk, a megvilágító csillagból (V380 Orionis) látszik nyugat felé kiindulni. Tőle délre a legfényesebb. Nagyon csillagszegény terület (erre fut az LDN 1641 alias Orion A). Megjegyzés: Ezzel a becenévvel igen ritkán találkozik az ember, ami nem feltétlenül probléma, hiszen már van egy ilyen nevű objektum (NGC 3372 egyik sötét képződménye, néha az egész köd).

22:37-23:03 UT. Plössl 20 mm, 52° (60x, 52'). Az M 38 egy gyönyörű nyílthalmaz, majd a másik két szomszédját is le szeretném rajzolni. Gazdag, nagy, fényes. Néhány hosszú, görbe csillaglánc. Az NGC 1907 40T-ben úgy látszott szeptemberben, mint az M 38 most itt. Az M 36 nem lesz nehéz, az M 37 teljesen bontva már veszedelmes látvány, gömbhalmazt könnyebb észlelni. Megjegyzés: Nyilván az M 38 viseli a névnél jelölt becenevet, csak előre jó tenni a rendes megnevezéseket.

20:45-21:12 UT. Plössl 20 mm 52° (88x, 35'). Halvány, közepes méretű reflexiós ködösség. Nagyon sejtelmes, a részleteket nehéz összerakni, mivel nem látszik minden egyszerre. Érdemes lenne egyszer megnézni UHC szűrővel is, hátha látszik valami a csillagképződésből, fotókon ugyanis igen látványosan, mondhatni parázsként izzanak a Herbig–Haro-objektumai. A közeli IC 348 feltűnőbb, és könnyebb is megtalálni, de a gazdagabb csillagmezőn kívül nem tűnik érdekesebbnek.

19:25-19:44 UT. 25 mm 52° (71x, 44'). A hozzá tartozó NY saját jogán kuriózum. A ködből először csak annyi látszik, hogy ÉK-ra élesen vág át a háttérbe. Szuper halvány. Középen az Stf 2896-tal.

20:01-20:13 UT. Explore Scientific UWA 11 mm 82° (160x, 31'). Nagyon apró csomó egy hatalmas reflexiós köd belsejében, a fényes megviágító csillagtól (Merope) egy ívpercre se. Tudni kell a pozíciószögét és a távolságát, hogy megtalálja az ember. A kiterjedt ködösséget 15T-ben észleltem nagyobb sikerrel (28,6x), nagyon sejtelmesen előjön egy kis sávos struktúra is. A kisebben látható nagyon halványan valami alkat, a csillagtól elfelé nyúlik, a közelében sűrűbb (kb. fordítva, mint a Hubble-képen).

18:08-18:34 UT. Lacerta Premium Flat Field 5,5 mm 60° (321x, 11'): Sok pókláb és hézag. A PL-t próbáltam megkeresni UHC-val, 2x Barlow-val, de nem lett meg. Múltkor jobb (?) okulárral könnyen ment.

17:34-17:53 UT. 71x: A két középső csillagot köti össze egy halvány ív, az északabbi körül fényesebb derengés (fotografikusan ez van a ködben). Érdemes még egyszer megpróbálni, most már tudom, mire számítsak. LM = 44'.

2023.06.17-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Dél Keresztje csillagképről, és a mellette elhelyezkedő Szeneszsák sötétködről. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont kora estétől már észlelhető volt. A Dél keresztje (Crux) a déli égbolt legkisebb, de talán lelátványosabb csillagépe. Nevét négy legfényesebb csillaga alkotta keresztről kapta, ezek: Acrux, Mimosa, Gacrux, delta Crucis. Ausztrália és Új-Zéland zászlaján is szerepel a csillagkép, illetve évszázadokon át segítette a hajósokat a navigációban, mivel a kereszt hosszabb tengelye majdnem pontosan a déli égi pólusra mutat. A kereszttől balra lennt látható a Szeneszsák sötétköd, az égbolt egyik leglátványosabb, lenagyobb kiterjedésű sötétköde. 15X50-es binokulárral megfigyelve még látványosabb volt, ahogy a kisebb tintapacák szétszabdalták a sűrű csillagmezőt. Ez az átlátszatlan csillagközi porfelhő eltakarja a mögötte lévő csillagok fényét, így egy látszólag csillagmentes űrt képez a Tejút közepén. A Dél Keresztjében még megfigyelhető néhány nyílthalmaz is: a kereszt alján, az Acrux fölött látható NGC 4349, a kereszt bal oldalán, a Mimosátol balra lennt található NGC 4755 és a kereszt közepe felé elhelyezkedő NGC 4439 és NGC 4337.

Rebecca Jones amerikai csillagász fedezte fel 1941-ben a Harvard Obszervatórium fotólemezein. A PK 104-29.1 elnevezés Luboš Perektől és Luboš Kohoutektől származik, akik 1967-ben katalógust állítottak össze a Tejútrendszer akkoriban ismert összes planetáris ködéről. Ezt a 15 magnitúdós, 5,2' kiterjedésű planetáris ködöt a Pegasus csillagképben, nagyjából félúton az alfa Andromedae és a beta Pegasi között lehet megtalálni. Tőlünk körülbelül 2300 fényév távolságra van, radiális sebessége -67km/s, vagyis közeledik felénk és 15 km/s sebességgel tágul. Szülőcsillaga a ködösség közepén látható kék forró égitest.