Napközben egy csillagot meglehet figyelni jóidő esetén, az pedig a Nap. Szigorúan szűrőrendszerrel felszerelt távcsővel szabad központi csillagunk felé nézni, különben azonnali vakságot okoz az erős fény és a sugárzás.

A napszűrő legfontosabb feladata az emberi szem védelme. Vizuális megfigyelésnél mind az UV-t, mind az infravörös sugárzást ki kell zárni.

A hagyományos napszűrőkön át általában fehér a Nap korongja és rajta vannak szeplők, melyek napfoltok. Ezeket minden nap megnézve lehet látni, ahogy a Nap elfordul a tengelye mentén.

Talán a legjobb látványt a H-alfa naptávcső szűrőrendszere adja. Az ilyen távcsőben nagyszerűen látszódnak a fáklyamezők, flerek, valamint a legfeltűnőbb ún. protuberanciák, kitüremkedések.

A felvételt néhány perc különbséggel készítettem. Noha igaz, hogy a jobboldali H-alfa kép részletes és izgalmas, ám egy ilyen távcsőért nagy árat kell fizetni, míg a baloldali fehérfényes gyakorlatilag filléres tétel az igazi naptávcsőhöz képest.

Napunk aktív időszakban van, sőt a 25. ciklus legerősebb napkitörését zúdította ránk ( amiből nemsok fog látszódni a felhőzet miatt). Az ilyen napkitörések okozzák az alacsonyabb szélességeken megjelenő sarkifény jelenséget. 🙂

A felvétel a Zselici Csillagpark 10cm-es naptávcsövével és a hagyományos 10 centis távcsőre szerelt Herschel prizmával készült. Az ASI290MM kamera szenzora miatt panorámát kellett készíteni, tehát a korongok egyeként 9 képből állnak össze.