Összes észlelés

Sokkal halványabbra számítottam, nem is kellett keresni. A háttér és a csillagmező is sűrűbb itt. Komplex körvonal, inhomogenitás viszont kevés. A köd legfényesebb részét meg se találtam a csillagok között, távcsőben viszont lényegében csak az látszik. Az egy LM-ben lévő M16 vizuálisan eltörpül mellette.

Kék Lófej-köd. Többnyire csak az orra feltűnő, de a további részeket is lehet sejteni. Csak délen van élesebb határvonala. A fák miatt mozogni kellett, hogy az egészet lássam. Lehet, hogy legközelebb már csak jövőre sikerül újra megpillantanom.

Rho Ophiuchi-ködkomplexum. M4 nézegetése közben lettem figyelmes rá. Most láttam először. Már elég alacsonyan volt, a horizontom nagyon rossz. Láthatósága rosszabbodik, Tarjánban már nem biztos, hogy el tudom kapni. Valósággal izzik az égbolt errefelé, bár nem annyira megkapó látvány, mint a felvételeken. Az IC 4606 (Antares köde) háromszög alakú, déli lekerekített csúcsától nem messze helyezkedik el a megvilágító csillag. Viszonylag homogén, esetleg a körvonalában lehet egy-két törést, néhány halványabb kinyúlást észrevenni. A többi világító ködöt halványabbnak érzékeltem, de könnyebbnek bizonyultak, mivel kisebbek, és kontrasztos sötét ködök szegélyezik őket. Érezhetően világosabb a megvilágító csillagok környéke, de a körvonalakért még küzdeni kell. A B44-45 párhuzamos töve jól kivehető, de nem követhető sokáig. Nem folytonosak, igazából nem is könnyű eligazodni. Az M4 nagyon fényes, dióra emlékeztet. Szabad szemmel nem vettem most észre. A ködösségek a fák mögött helyezkedtek el, sokat kellett mozogni, hogy az egészről képet kapjak. Izgalmas objektumok, érdekes élmény.

2023.06.17-én Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Hidra és Kentaur csillagképek határán található Messier 83 "Déli Szélkerék-galaxisról". Nevét a Messier 101 "Szélkerék-galaxishoz" való hasonlósága miatt kapta. Ugyan az asztrofotós korszakom elején már fotóztam belföldről ezt a látványos galaxist, de 10-15°-os horizont feletti magassága miatt igazán látványos felvételt nagyon nehéz készíteni róla. Namíbiában viszont magasra emelkedik, és kiváló célpont alakja és nagy látszólagos mérete miatt. A küllős spirálgalaxisok közé tartozik, a magjából egy pár "küllő" nyúlik ki, és a spirálkarok ezekből a küllőkből ágaznak tovább. A Tejút szintén küllős spirálgalaxis. A felvételen az apró sárgás magot a kék színű spirálkarok veszik körül, a galaxis körül pedig még némi haló is észrevehető. Nicholas Louis de Lacaille fedezte fel 1752. február 23-án a Jóreménység fokánál, Charles Messier 1781-ben vette fel katalógusába. 40 milliárd csillag alkotja, 55.000 fényév az átmérője, spirális galaxis. Távolsága a Földtől: 14.700.000 fényév, az M83 galaxiscsoport tagja. Ez a meglehetősen kompakt galaxiscsoport 15 tagból áll. Érdekessége a galaxiscsoportnak, hogy a szomszédos, majdnem kétszer akkora Centaurus A-galaxiscsoport meglehetősen közel van hozzá, egymáshoz képest mért sebességük pedig elhanyagolható. Emiatt gyakran egy csoportként hivatkoznak rájuk, mint a Centaurus A/M83-galaxiscsoportra, amely 44 galaxisból áll. Összesen hat szupernovát figyeltek meg benne, ezzel az egyik legaktívabb csillagváros.

Kicsit felhős volt az égbolt ,de megérte a próbálkozás....

Kanadai füst ellenére megpróbálkoztam a fotózással....

2023.06.13-án Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Skorpió csillagképben található, NGC 6334 katalógusszámú "Macskatappancs-ködről". Ugyan itthonról is megfigyelhető, de meglehetősen alacsonyan van ez a látványos emissziós köd, ugyanakkor Namíbiában egészen a zenitig emelkedik. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont csak egy kevés oxigén található benne. A feldolgozás során a Hubble-paletta szokásos sárga-kék színvilága helyett kipróbáltam a vöröses narancssárga - türkíz kombinációt, ahol a vörös szín a hidrogéné és a kéné a türkíz pedig az oxigéné. A ködösség a nevét a macskák talpához hasonló formája adja, a kép alján lévő három ovális forma a három lábujj, felette a macska talpán lévő párnás rész :) A "ujjakban" és a felvétel felső részén könnyen megfigyelhető az oxigénben gazdag terület. John Herschel fedezte fel a Dél-Afrikában található Jóreményság fokáról, 1837-ben. 5 500 fényévre található tőlünk, sugara 40 fényév. A köd egy csillagkeletkezési régió, gyors ütemben születnek új csillagok a ködöt alkotó hidrogénből.

2023.06.13-án Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Skorpió csillagképben található, NGC 6334 katalógusszámú "Macskatappancs-ködről". Ugyan itthonról is megfigyelhető, de meglehetősen alacsonyan van ez a látványos emissziós köd, ugyanakkor Namíbiában egészen a zenitig emelkedik. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont csak egy kevés oxigén található benne. A feldolgozás során a Hubble-paletta szokásos sárga-kék színvilága helyett kipróbáltam a vöröses narancssárga - türkíz kombinációt, ahol a vörös szín a hidrogéné és a kéné a türkíz pedig az oxigéné. A ködösség a nevét a macskák talpához hasonló formája adja, a kép alján lévő három ovális forma a három lábujj, felette a macska talpán lévő párnás rész :) A "ujjakban" és a felvétel felső részén könnyen megfigyelhető az oxigénben gazdag terület. John Herschel fedezte fel a Dél-Afrikában található Jóreményság fokáról, 1837-ben. 5 500 fényévre található tőlünk, sugara 40 fényév. A köd egy csillagkeletkezési régió, gyors ütemben születnek új csillagok a ködöt alkotó hidrogénből.

A namíbiai utam első célpontjának a déli égbolt talán leglátványosabb objektumát, a Hajógerinc (Carina) csillagképben található NGC 3372 katalógusszámú Carina-ködöt választottam. Szabad szemmel is látható volt fényes, diffúz foltként, 50 mm-es átmérőjű binokulárral pedig már lenyűgöző látványt nyújt. Leginkább az Orion-ködre hasonlít, viszont legalább kétszer akkora, és jóval fényesebb is. A kisebb sötétködökkel tarkított fényes, fehér központi régiót a jellegzetes "L" alakú hideg gázfelhők részben kitakarják. A köd közepén az Éta Carinae csillag és a Kulcslyuk-köd található. Kifelé haladva már vöröses színnel örvénylik és fodrozódik a ködöt alkotó hidrogén, amit kisebb sötétködök tarkítanak. A ködtől jobbra még látatjuk a Gabriela Mistral-ködöt és az NGC 3293 nyílthalmazt is. Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász fedezte fel 1752. január 25-én, amikor két éven át a déli égboltot katalogizálta a Dél-Afrikában található Jóreményság fokáról. 10 000 csillagot mért fel és 14 csillagképet nevezett el. Elnevezését a 19. században kapta John Herscheltől. 8 500 fényévre található tőlünk, átmérője 460 fényév. Csillagkeletkezési régió, a fiatal csillagok erős sugárzása gerjeszti a ködöt alkotó hidrogénatomokat, amik a többletenergiát a 656nm-es hullámhosszon adják le, amit mi látható vörös fényként észlelünk. A közepén a hidrogénen kívül jelentős mennyiségű oxigén is észlelhető. 2022-ben a James Webb űrtávcső első képeinek egyikén a ködösség egy részletét fényképezte le, a felvétel a "Kozmikus sziklák" (Cosmic cliffs) néven lett híres.

Véleményem szerint majdnem olyan látványos gömbhalmaz az M5 mint az M13. Nekem nagyon megtetszett ez az objektum, de nem igazán jó helyen volt. Azért nem adtam fel. :D Egyértelmű, hogy ez a hűtött CMOS kamera sokkal érzékenyebb mint a DSLR, valamint a fényszennyezés is megnőtt. Noha a gradiensek most valahogy könnyen kezelhetőek voltak az objektum iránya miatt. :) Köszi, hogy ránéztek!

Namíbiában, a Decca Station tetőteraszán készítettem ezt a képet, 50db. 3 perces fényképből. A pólus láthatóan sokkal alacsonyabban van, mint itthon :)

Régóta vágytam már az Írisz köd és környezetének lefotózására. A hosszú borús időszakot követően, az idei nyár első havában végre lehetőségem nyílt több éjszakai kitelepülésre is. Nem mellékes az sem, hogy társammal lakhelyünk közelében új helyet találtunk a kitelepülős fotózáshoz. A helyszín asztrofotózás szempontjából nem sokkal ugyan, de némiképp mégiscsak jobbnak bizonyul a korábban látogatott helyszínekhez képest (a lightpollutionmap 2015-ös adatai alapján: Bortle 3; SQM: 21,8). Ez további lendületet adott a lelkesedésemnek. Úgy terveztem, hogy sok időt fordítok erre az objektumra, de egy közeljövőben tervezett műszerváltás miatt átmenetileg meggondoltam magam. Végül 2023 június 13-a és 20-a között három rövidke nyári éjszakán keresztül gyűjtöttem a C4 irányából érkező fotonokat. Mindhárom alkalommal tiszta és egészen nyugodt égbolt tekintett vissza rám az új észlelőhelyről. Mindösszesen 10 óra 29 percet exponáltam. Az Írisz köd, tőlünk mintegy 1300 fényévnyi távolságban található a Cepheus csillagkép irányában, a 3,2 Magnitudós β Cephei csillag közelében. Környezetével együtt egy komplex objektumról, csillaghalmaz, reflexiós köd és sötét ködösség társulásáról beszélhetünk. A csillaghalmaz a Collinder 429, a reflexiós köd az NGC 7023, míg a nyílthalmaz és ködösség együtt a Caldwell 4 jelölést viseli. A reflexiós köd kékes színű ragyogása az őt megvilágító, SAO 19158 jelű forró csillagnak köszönhető, ugyanis annak fényét veri vissza. A poros környezetbe ágyazott kékes színű NGC 7023 átmérője mintegy 6 fényév. Számomra mindig izgalmas az elkészült képen felkutatni a fotózott célobjektum környezetében az aprónak látszó, távoli galaxisokat. Ezen a képen is számos messzi csillagváros azonosítható, némelyikük a sötét ködösség ritkásabb részeinek takarásában, azon keresztül is megmutatja magát. A diffrakciós tüskék beforgatása ezúttal elmarad, nem szeretnék lemondani a látómezőről.

Még holdfényben készítettem ezt a felvételt, de kicsit segített az átalakított gépváz. Egész tiszta volt az ég így látszódott a Tejút a hodfényes égen. Egy tavaly eltervezett kép sikerült most. :)

Namíbiában, a szálláshelyünkről készítettem ezt a 18 panelből álló panorámaképet, ami tartalmazza a teljes déli tejutat.

Kicsit nosztalgiáztam és találtam még expósorozatot Namíbiából. Vannak olyan sorozatok, melyek azóta megvannak feldolgozatlanul. Azokból szoktam csipegetni szabadidőmben. :D

A Decca station egy katonai rádióállomás volt az Isabis folyó mellett, amit mostanra felhagytak. A vendéglátónk újíttatta fel az állomást, immár egy kényelmes és modern szálláshelyként. A felvétel a szállásunk kerítésétől pár méterre készült, amikor már elindítottam az expozíciósorozatot.

Csaknem négy évnyi tervezés és reménykedés után végre én is kijutottam Namíbiába két hétre egy kisebb csapat tagjaként, és végigfotóztam ezt az időszakot. Nappal is hihetetlen a táj, teljesen különbözik attól, amit itthon láthatunk. Éjszaka pedig teljesen új látványvilággal szembesültem, a korábban csak könyvekben, fotókon látott csillagképekkel és alakzatokkal: a Dél Keresztje és mellette a Szeneszsák, a szabadszemes Karina-köd és az Omega Centauri. A Tejút magja pedig hatalmas, és a zenitig emelkedik az éjszaka során. Elsőnek egy egyszerűbb tájképet dolgoztam ki, amit a szálláshelyünk kerítésétől pár méterre fényképeztem koraeste. A környék tele volt hangulatos fákkal és bokrokkal. Néha még a sakálok vonyítását is lehetett hallani :)

Volt egy órácska tiszta égbolt,megküzdve a szúnyogokkal kihasználtam ...

Részletrajz az előző észleléshez.

Lábnyom-köd, Minkowski lábnyoma, Minkowski 92. 273x, 546x: Végre sikerült. Első éjszaka nem találtam meg, csak a csillagmezőt rajzoltam. 17-én történt a köd rajzolása. Nehéz objektum. A központi csillagot alig lehet elkülöníteni, a rajzon sokkal fényesebbnek lett ábrázolva, mint a valóságban, szinte egybeolvad a köd magjával. Bipoláris, É fele sokkal halványabb, vizuálisan kisebb is. Reflexiós köd, ezért szűrővel nem is próbálkoztam, a becsavarás alatt úgyis kiment volna az LM-ből. LM = 6,6'