Ágoston Zsolt


Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Nap 2022.07.29-én, monokrómban

A Nap 2022.07.29-én, 13:30-kor a VCSE Őrimagyarósdon megrendezett megfigyelőtáborából. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI294MM monokróm kamerával készítettem egy rövid videót, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen. A felvétel az eredeti, fekete-fehér változat.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Nap 2022.07.29-én

A Nap 2022.07.29-én, 13:30-kor a VCSE Őrimagyarósdon megrendezett megfigyelőtáborából. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI294MM monokróm kamerával készítettem egy rövid videót, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen. Végül adtam neki egy kis színt is.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztro-panoráma Zalaháshágyon

Tavaly Zalaháshágyon a Sibrik-kápolnáról egy panoráma felvételt készítettem, csakhogy akkor még nem tudtam összefűzni a képeket: egyetlen felvételt dolgoztam ki akkor. Most viszont kipróbáltam a Microsoft ICE nevű szoftvert, ami gond nélkül összegyúrta az egyes képeket. Ezzel együtt is csak egy tesztfelvételnek szánom ezt a képet, csak kipróbáltam hogyan tudok összerakni egy Tejút-panorámát. Az égi háttérnek pl. elég furcsa színe volt, máshol a fényszennyezés okozott egy nagy fényoszlopot.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztro-életkép Őrimagyarósdról

Éjszakai életkép a VCSE Őrimagyarósdon megrendezett táborából, 2022.07.29-én hajnalban.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztro-életkép Őrimagyarósdról

Éjszakai életkép a VCSE Őrimagyarósdon megrendezett táborából, 2022.07.29-én hajnalban.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Észlelőhétvége Dobronhegyen

Éjszakai életkép a VCSE Dobronhegyen megrendezett észlelőhétvégéjéről, 2022.08.27-én hajnalban. Egyben az új fényképezőgépem tesztje is :)

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Észlelőhétvége Dobronhegyen

Éjszakai életkép a VCSE Dobronhegyen megrendezett észlelőhétvégéjéről, 2022.08.27-én hajnalban. Egyben az új fényképezőgépem tesztje is :)

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M57 Gyűrűs-köd

2022. 07. 21-22-én, a VEGA '22 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételem az M57 jelű planetáris ködről, más néven a Gyűrűs-ködről. Talán a legismertebb és az egyik legtöbbet fényképezett planetáris köd, remélem azért sikerül valami újat mutatnom :) Az M57 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. A halvány, középső csillag a kihúnyt csillag fehér törpévé alakult magja. A felvételt a hűtött kamerám magasabb felbontású, de alacsonyabb érzékenységű "bin1" módjával készítettem, oxigén és hidrogén szűrőkkel. A ködösség egy fényes, elliptikus alakú vöröses, hidrogénben gazdag külső gyűrűből, és egy zöldeskék, nagyrészt oxigénből álló belső alakzatból áll. A köd közepén egy halvány csillag látható, ez a ködöt létrehozó csillag magjából kialakult fehér törpe. A ködöt egy nagyon halvány haló is körbeveszi. A Gyűrűs-köd elnevezést azért kapta, mert vizuálisan megfigyelve a fényes külső gyűrű élesen elkülönül a halvány belső területtől, a külső gyűrű ezért kifejezetten szembetűnő. A Lant csillagképben található planetáris ködöt Charles Messier fedezte fel 1779 januárjában, miközben üstökösöket keresett. Elsőként Gotthárd Jenő fényképezte le 1886-ban, a központi csillag először ezen a felvételen vált megfigyelhetővé. Látszólagos átmérője 2', valós átmérője 1,3 fényév. 2500 fényév távol van a Földtől. Kb. 20 000 évvel ezelőtt alakult ki.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 6826 Pislogó-köd

2022. 07. 28-án, a VEGA '22 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort során készült felvételem az NGC 6826 jelű planetáris ködről, más néven a Pislogó-ködről. Az NGC 6826 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. A fényes, középső csillag a kihúnyt csillag fehér törpévé alakult magja. A felvételt a hűtött kamerám magasabb felbontású, de alacsonyabb érzékenységű "bin1" módjával készítettem, oxigén és hidrogén szűrőkkel. A ködösség türkízes színű, elliptikus alakja tűnhet fel elsőre, majd ahogy megfigyeljük a ködösség belsejét, egy fényesebb, elliptikus gyűrűt is láthatunk. A planetáris köd magjában egy fényes csillagot figyelhetünk meg, ez a ködöt létrehozó csillag magjából kialakolt fehér törpe. A ködöt egy nagyon halvány haló is körbeveszi. Az elnevezése (Pislogó-köd) annak tudható be, hogy ha vizuális megfigyelés során közvetlenül a központi csillagára nézünk, az azt körülvevő ködösség eltűnni látszik. Ha egy picit az objektum mellé nézünk, akkor pont fordítva, a köd egyre fényesebbnek látszik, míg a központi csillag szinte eltűnik, mintha a köd "pislogna". A ködösséget William Herschel fedezte fel 1793 szeptemberében, a Hattyú csillagképben. Látszó átmérője csak 30", valós átmérőjét 0,2 fényévre becsülik, Távolsága tőlünk körülbelül 2000 fényév.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 6905 Kék ragyogás-köd

2022. 07. 25-én, a VEGA '22 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort során készült felvételem az NGC 6905 jelű planetáris ködről, más néven a Kék ragyogás-ködről. A ködöt a hűtött kamerám magasabb felbontású, de alacsonyabb érzékenységű "bin1" módjával készítettem, oxigén és hidrogén szűrőkkel. A felvételen hamar feltűnik a planetáris köd elliptikus, tűrkízes színű formája: középen egy szaggatott mintájú, kör alakú, fényesebb területet vesz körbe kétoldalt egy-egy halványabb, tölcsérszerű alakzat. A köd megjában halványan megfigyelhető a központi fehér törpe is. Az NGC 6905 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. A halvány, középső csillag a kihúnyt csillag fehér törpévé alakult magja. A ködöt William Herschel fedezte fel 1784-ben, a Delfin csillagképben. Látszó átmérője nagyon kicsi, csak 1'. Távolságát 7500 fényévre becsülik, főleg oxigénből áll (ez adja kékes zöld színét), de maradt benne hidrogén is.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Bolygófüzér észlelés

Kihasználva a hétvégi kedvező időjárást, a Vega Csillagászati Egyesület tagjaiból álló kisebb csapat hajnali három órakor elindult a Boncodfölde és Bagod településeket összekötő úthoz, a Zala-folyó völgyébe megfigyelni a 2022-es bolygófüzért. A sík területre érve gyorsan kitelepítettük a fényképezőgépeinket, egy 7x50-es binokulárt és egy 200/1000 mm-es Dobson távcsövet, amivel vizuálisan is megfigyelhettük a bolygókat, 96x-os nagyítással. Kiérkezésünket követően keleten, a távoli fák koronájából előbújt a Vénusz, az éppen a Szaturnusz és Jupiter bolygók között elhelyezkedő 72%-os fázisú Hold pedig szépen bevilágította a tájat. A távcsővel megfigyeltük a Szaturnuszt és gyűrűit, a Hold krátereit, a Jupiter felhősávjait, a Marsot és a Vénuszt. Négy óra után a távcsővel megtaláltuk a keleten, alacsonyan lévő Merkúrt is, bár a gyorsan világosodó ég alján szabad szemmel már nem láttuk. A kelő Nap egyre erősödő fényében összepakoltunk, és hazaindultunk.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Bolygófüzér a Gébárti-tónál

Június 18-a hajnalban, 03:30 és 04:10 között figyeltem meg a bolygófüzért, a Zalaegerszeg melletti Gébárti-tó partjáról. A máskor horgászokkal és strandolókkal teli tó csaknem kihalt volt, csak néhány álmatlan kacsa úszott a tó felszínén. :) Csak a helyszínre érkezésemet követően jöttem rá, hogy a Hold már a tavat övező fák takarásában van, a Szaturnusztól "jobbra". A Jupiter feltűnően fényes volt, mellette a Mars jellegzetesen vöröses színben ragyogott. A Szaturnusz kissé halvány volt, a Vénusz fénye viszont túlvilágította az egyre fényesedő ég alját. A Merkúr sajnos elég későn kelt fel, elveszett a kelő Nap fényében. Négy óra után összepakoltam, és hazaindultam. A fénykép készítéséhez Sony A7s fényképezőgépet és Samyang 14 mm f/2,8 objektívet használtam, ISO 400 érzékenységgel és 2 s záridővel, f/4 rekeszen.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Antares régió és Rho Ophiuchi

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, az Antares régióról. A Trahütten település közelében lévő szállásunk melletti észlelőréten kiváló lehetőég nyílt az alacsonyan, délen elhelyezkedő mély-ég objektumok észlelésére. A Skorpió csillagképben található ködösség a nyári égbolt egyik legszebb objektuma. A képen alul található az Antares, egy vörös óriáscsillag, ellette a Messier 4 gömbhalmaz. Rajtuk kívül emissziós ködök, sötétködök és reflexiós ködök is megtalálhatók a felvételen. A ködkomplexum magjában található a Rho Ophiuchi kettőscsillag, ami 360 fényév távolságban vannak tőlünk.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M6 Lepke-halmaz

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, a Messier 6 "Lepke-halmazról". A Trahütten település közelében lévő szállásunk melletti észlelőréten kiváló lehetőég nyílt az alacsonyan, délen elhelyezkedő mély-ég objektumok észlelésére. A Lepke-halmazt itthonról csaknem lehetetlen megfigyelni, mivel nagyon alacsonyan van a déli égbolton. A halmaz viszonylag kevés tagból áll, távolságuk egymástól egyenletes, a halmazt alkotó csillagok mérete is egymáshoz hasonló. A csillaghalmaz kissé elnyúlt alakja egy lepkét formáz. A legtöbb tagnak kékes színe van, de a bal oldalon az egyik csillag szembetűnően vöröses színű. Giovanni Battista Hodierna volt az első, aki írásos megfigyelést hagyott ránk, 1654-ben. 1746-ban Jean-Philippe Loys de Chésaux újra felfedezte a csillaghalmazt, végül Charles Messier felvette katalógusába a halmaz 1764. május 23-ai megfigyelése után. Távolsága tőlünk 1600 fényév, átmérője 12 fényév, kora 92 millió év. 120 csillagból áll.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M20 Trifid-köd és M21

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, a Messier 20 "Trifid-ködről", illetve a felette elhelyezkedő Messier 21 nyílthalmazról. A Trahütten település közelében lévő szállásunk melletti észlelőréten kiváló lehetőég nyílt az alacsonyan, délen elhelyezkedő mély-ég objektumok észlelésére. A felvételen egyből feltűnő a bíbor színű Trifid-köd, amit a sötét porfelhők látszólag három részre osztanak fel, innen jön az elnevezése is: trifid -> "három lebenyre osztott". A Trifid-ködben aktív csillagkeletkezési régió található, magát a ködöt fiatal O típusú óriáscsillagok gerjesztik, emiatt bocsát ki fényt a hidrogén-alfa hullámhosszon. A vöröses területet egy örvénylő, kékes reflexiós köd veszi körül. Az objektum része egy nyílthalmaz is, így az M20 egyszerre tartalmaz emissziós ködöt, reflexiós ködöt, sötét ködöt és nyílthalmazt is :) Charles Messier fedezte fel 1764. június 5-én. 5000 fényévre található tőlünk, átmérője 42 fényév. Az egyik legfiatalabb ismert csillagkeletkezési terület. A Trifid-köd fölött tűnik fel a Messier 21 nyílthalmaz, a két objektumot egyszerre fedezték fel. A halmaz ritkás, kevés tagból áll. Közepén sűrűbben helyezkednek el a csillagok, a magtól kifelé gyorsan ritkul, viszont tagjai jóval fényesebbek a környező csillagoknál. Megközelítőleg 4000 fényévre található a Földtől, 6,6 millió éves, átmérője 36 fényév. 40-60 tagból áll a 780 naptömegű halmaz.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Tejút az Alpokban

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, 10db. 20 másodperces expozícióból stackeltem össze, majd az egyik kép előterét illesztettem be.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Csillagíves tó

Közös tájképezésre települtem ki másodmagammal a Zalaszentgyörgy mellett létesített horgásztóhoz csillagíves fotózásra.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Hickson 44 kompakt galaxishalmaz

2022.04.29-én, a VCSE észlelőhétvégéjén készült felvételem a Hickson 44 kompakt galaxishalmazról. Az észlelőhétvégén jó hangulat volt, a szabadban kellemes hőmérséklettel. Fotózás közben volt lehetőségünk vizuális észlelésekre is. Éjfél után volt némi felhőátvonulás foltokban, az ég minősége is változó volt. Paul Hickson kanadai csillagász katalogizálta a galaxishalmazt, a 100 kompakt galaxishalmazt összefoglaló katalógusában, melyet 1982-ben véglegesített. Négy tagból áll, a jellegzetes porsávokkal tagolt NGC 3190-ből, az "S" alakú NGC 3189 galaxisból, az elliptikus és fényes NGC 3193-ból, továbbá a kisebb spirális NGC 3185-ből. A halmaz 80 millió fényévre van tőlünk. Az egyes galaxisokat eltorzította a többi tag gravitációja, jelenleg is az összeolvadás fázisában vannak, miközben egyetlen nagy csillagvárossá olvadnak össze. A kép hátterében számos távolabbi, halványabb galaxis is megfigyelhető.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Tájkép-próba Káváson

Március 25-én települtem ki a VCSE kialakítás alatt lévő telkén Káváson, egy gyors vizuális megfigyelésre, közben készítettem a fenti asztrotájképet. Sajnos a légkör átlátszósága nagyon rossz volt, erős volt az ég háttérfényessége. Készítettem azért egy 60 másodperces expozíciót a Canon 6D-re rögzített Samyang 20mm-es objektívvel (f/4 rekesszel) követéssel az égről, egy második felvételt kikapcsolt követéssel az előtérről. Elsőre azt hittem, hogy semmi értékelhető nem fog kijönni a képből, de a feldolgozás során sikerült némi részletet előhoznom: az Orion-köd és a Fiastyúk nagyon szembetűnő, de az állatövi fény, a Kalifornia-köd és a Rozetta-köd is megfigyelhető halványan.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 3521

2022.03.04-én, a VCSE észlelőhétvégéjén készült felvételem, az NGC 3521 galaxisról. A felvételek készítése során folyamatosan jöttek-mentek a felhők, ezért jóval kevesebb nyers felvételt tudtam készíteni, mint amit szerettem volna. Az NGC 3521 egy "pelyhes" spirálgalaxis, karjai szakadozottnak látszanak a forró, fiatal csillaghalmazok által gerjesztett, halványan fénylő gázanyag miatt. A galaxist halvány halo veszi körül, amibe messzire belenyúlik néhány spirálkar. William Herschel fedezte fel 1784-ben a Földtől 26 millió fényévre található galaxist.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Az én Naprendszerem

Úgy gondoltam, hogy összegyűjtöm egyetlen képbe a korábban, más-más időpontokban és helyszíneken készült bolygófotóimat egyetlen Naprendszermodellé. Az első felvételem 2018. 07. 27-én készült a Vénuszról, az utolsó 2022. 03. 14-én a Napról. A bolygókről 200/800 Newton tubussal, Televue 3X-os Barlow-lencsével és ASI 224MC típusú bolygókamerával készítettem a felvételeket, a Napot egy Lunt 35mm-es naptávcsővel és egy ASI 294MM monokróm kamerával fotóztam le. Az egyes képek készítésének helye, ideje: Nap: 2022.03.14. Zalaegerszeg Merkúr: 2019.02.22. Zalaegerszeg Vénusz: 2018.07. 27. Dobronhegy Mars: 2020.10.22. Dobronhegy Jupiter: 2020.07.20. Őrimagyarósd Szaturnusz: 2020.07.20. Őrimagyarósd Uránusz: 2018.12.27. Zalaegerszeg Neptunusz: 2018.12.27. Zalaegerszeg

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A monokróm Nap 2022.03.14-én

A Nap 2022.03.14-én, 12:00-kor a Zalaegerszeg - Kertvárosi ekélyemről. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI294MM monokróm kamerával készítettem egy rövid videót, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
1 hozzászólás

A Nap 2022.03.14-én

A Nap 2022.03.14-én, 12:00-kor a Zalaegerszeg - Kertvárosi ekélyemről. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI294MM monokróm kamerával készítettem egy rövid videót, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen. Végül adtam neki egy kis színt is.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 2359 Thor sisakja-köd

2022. február 9-én, Zalaegerszeg Jánkahegy részén készítettem a felvételt az NGC 2359 katalógusszámú "Thor sisakjának", "Nyuszi-ködnek" és "Kacsa-ködnek" is nevezett emissziós ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 2x40x150 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvételt monokróm kamerával készítettem, hidrogén és oxigén szűrők segítségével. A hidrogén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket és zöldet, így a kapott felvétel a valós színeket adja vissza. A ködösség közepén egy gömbszerű alakzat helyezkedik el, ebből ágazik el két fényes vékony "nyúlvány" A gömbszerű terület és a nyúlványok adják a sisakhoz hasonló formát. A "sisakot" halvány ködösség veszi körül. A két nyúlvány egy nyúl füleire is emlékeztetheti a megfigyelőt, ilyenkor a kerek alakzat lenne a nyúl feje. A Nagy kutya csillagképben található objektum 12000 fényévre van tőlünk, átmérője közel 30 fényév. A ködösség a WR7 jelű Wolf-Rayet csillag ledobott anyagából áll. A csillag életének végén, egy szupernóva-robbanás előtt áll, nagy mennyiségű gázt fúj le magáról, melyet erős UV sugárzása ionizál, ezért láthatjuk. Egyedi formáját annak köszönheti, hogy a csillag ledobott anyaga beleütközik az inhomogén csillagközi gázba, és ahol a csillagközi gáz ritkább, ott gyorsabban terjed a ködösség.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

IC 2177 Sirály-köd

2022. január 6-án, 7-én és 8-án, Zalaegerszeg Kertváros részén, az erkélyemre kitelepülve készítettem a felvételt. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, ASI294MM hűtött monokróm csillagászati kamerával, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong Ha-S-O szűrővel készült, 3X30×240 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. Az IC 2177 a Sirály-köd nevet a hosszúkás-keskeny, szárnyszerű alakjáról kapta, ami egy sirályra emlékeztetheti a megfigyelőt. A ködösség közepe felett egy fényes, fejhez hasonló struktúra is megfigyelhető, teljessé téve a sirály alakját. A ködösségben több nyílthalmaz is megfigyelhető, mint az NGC 2335 és az NGC 2343. A kép közepétől jobbra, egy fényes kék csillag körül megfigyelhető egy szembetűnő íves alakzat is. Az Egyszarvú és Nagy kutya csillagképek között található ködösséget Isaac Roberts amatőrcsillagász fedezte fel, aki az elsők között foglalkozott asztrofotózással. A köd távolsága tőlünk 3700 fényév, a HD 53367 óriáscsillag sugárzása ionizálja.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

2021. utolsó Napja - színesben

A Nap 2021.12.31-én, 12:00-kor a Zalaegerszeg - Kertvárosi erkélyemről. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI294MM monokróm kamerával egy rövid videót készítettem, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen. Végül Photoshopban a "szintek (levels)" segítségével adtam a fekete-fehér képnek színeket.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

2021. utolsó Napja

A Nap 2021.12.31-én, 12:00-kor a Zalaegerszeg - Kertvárosi erkélyemről. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI294MM monokróm kamerával egy rövid videót készítettem, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Nap

A Nap 2021.12.19-én, 14:00-kor a Zalaegerszeg - Kertvárosi ekélyemről. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI294MM monokróm kamerával készítettem egy rövid videót, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen. Végül adtam neki egy kis színt is.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M45 Fiastyúk

A VCSE Dobronhegyen megrendezett őszi és téli észlelőhétvégéin készült felvételemet szeretném megosztani, a Messier 45 katalógusszámú, Fiastyúkként is ismert nyílthalmazról. A fényképezést 2021. 10. 08-án kezdtem el, akkor készült 35 darab háromperces felvétel, ami után elkezdett a frontlencse lepárásodni, amit persze csak jóval később vettem észre. Legközelebb 12. 03-án volt lehetőségem kitelepülni, ekkor már egy IDAS D2 szűrőt is elhelyeztem a fényútba. Ezúttal volt némi fátyolfelhő átvonulás, de 45 képet így is el tudtam készíteni. További meglepetés volt, hogy az IDAS szűrő jókora halókat rajzolt a fényesebb csillagok köré, szerencsére az utófeldolgozás során ezt tudtam kezelni... A talán legnépszerűbb asztrofotós célpont szabadszemmel is észlelhető a Bika csillagképben, egymáshoz közeli 5-7 csillagból álló csoportosulásként. 10X50-es binokulárral megfigyelve a hét legnagyobb csillagot 20-30 valamivel kisebb csillag veszi körül. Fotografikusan megfigyelve egyből feltűnik a legnagyobb, fiatal csillagok által kibocsátott kék fényt visszaverő szálas csillagközi porfelhő. A visszavert fény a nagyobb tagok környékén a legerősebb, a halmaztól kifele ugrásszerűen csökken. A legnagyobb csillagok helyezkednek el belül, szabálytalan alakban veszik őket körbe a közepes méretű tagok, körülöttük a legkisebb csillagok találhatóak. A halmaz elemei méretükkel és fényességükkel különülnek el a háttércsillagoktól. 425 fényévre található a Földtől, sugara 45 fényév, megközelítőleg 1000 tag alkotja. A teljes halmaz 800 naptömegű, számos barna törpe sorolható tagjai közé. A halmaz korát 115 millió évesre becsülik, lassan sodródik az Orion csillagkép irányába. Számítások szerint 250 millió év múlva oszlik fel.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

67P/Csurjumov–Geraszimenko

A 2021. december 4-én, Dobronhegy-Balázsfán készült felvételem, mely a 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstökösről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 102/714-es ED apokromát refraktorral, átalakított Canon 6D fényképezőgéppel és William Optics 0,8X-os flattenerrel készült, 20x90 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO3200 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A Dobronhegy-Balázsfán megrendezett téli észlelőhétvége leglátványosabb objektuma ugyan a C/2021 A1 (Leonard) üstökös volt de én előtte, hajnali egy óra körül célbavettem a 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstököst is. Az erős szél miatt sok nyers fényképet törölnöm kellett, ezért csak húsz felvételt tudtam felhasználni. A végleges képen láthatóvá válik a halvány, zöldes kóma, és a porcsóva. Halványan megfigyelhető még a rövid ioncsóva is. A 67P/Csurjumov–Geraszimenko az egyik legtöbbet tanulmányozott üstökös. 1969. szeptember 11-én fedezték fel, amikor Szvetlana Ivanovna Geraszimenko az Alma-atai Csillagvizsgálóban fényképeket készített a 32P/Comas Solá üstökös kereséséhez. A felvételeket Klim Ivanovics Csurjumov elemezte, aki október 22-én rájött, hogy a felvételeken nem a 32P/Comas Solá üstökös látható, hanem egy eddig felfedezetlen üstökös. 2014. során az üstökös körüli pályára állt az ESA által indított Rosetta űrszonda, ami részletesen tanulmányozta az égitestet. 2014-ben a Rosettáról indított Philae szonda leszállt az üstökösre, de nem tudott "megkapaszkodni" a felszínen, hosszas pattogás után egy kedvezőtlen, árnyékos területen állt meg. 2016-ban a Rosetta keringőegység a küldetésének teljesítése után irányított becsapódást hajtott végre az üstökös felszínébe. Periódusideje hat és fél év, ami a Jupiter gravitációjának hatására többször módosult a múltban. 2021. decemberében a Föld közelében vezet a pályája, tőlünk 64 millió kilométerre. Az üstökösnek két magja van, melyek összetapadtak egyetlen égitestté, egy gumikacsához hasonló elrendezésben. A nagyobbik mag 3,3 X 4 kilométeres, a kisebbik 2,6 X 2,3 kilométer átmérőjű.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

C/2021 A1 (Leonard)

A 2021. december 4-én, Dobronhegy-Balázsfán készült felvételem, mely a C/2021 A1 (Leonard) üstökösről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 102/714-es ED apokromát refraktorral, átalakított Canon 6D fényképezőgéppel és William Optics 0,8X-os flattenerrel készült, 40x60 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO3200 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A téli észlelőhétvége leglátványosabb objektuma volt a C/2021 A1 Leonard üstökös egészen hajnali négyig vártunk rá. Meglehetősen hideg volt, a szél is fújt, de az üstökös látványáért megérte elviselni a kényelmetlenséget. Szabad szemmel nem láttuk, de már kisebb távcsövekből megfigyelhető volt a széles-elliptikus kómája, és sűrű, elnyúlt csóvája. A fényképeken egyből láthatóvá vált a kóma zöldes színe is. A C/2021 A1 (Leonard) üstököst 2021. január 3-án fedezte fel G. J. Leonard, a Mount Lemmon Csillagvizsgáló munkatársa. December 18-án négy millió kilométerre közelíti meg a Vénuszt, a Naphoz 2022. január 3-án kerül a legközelebb. Az üstökös magja egy kilométer átmérőjű, periódusa 80 000 év. A Nap megközelítésével jelentős sebesség növekedést ér el, ami miatt elhagyja a Naprenszert.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Tejút Magyarföldön

Egy ismerősömmel települtünk ki a Magyarföldtől délre lévő fatemplomhoz egy gyors kép készítéshez. A helyszín hangulatos volt, a tejút nagyon szépen látható volt. Félperces fényképeket készítettem, és Sequatorral összegeztem őket. Utána Lightrommal folytattam a kidolgozást, végül Photoshoppal finomhangoltam a képet.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M76 Kis súlyzó-köd

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 76 Kis súlyzó-ködről. Most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas Gain mellett kisebb objektumokat fényképezni. Azt hiszem 10 másodperc kissé rövid volt és inkább a nagyobb felbontású módban kellett volna fényképeznem hosszabb záridővel. Az M76 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. Hasonlít az M27 planetárishoz, egy világosabb oszlopot két halvány "fül" vesz körül. A köd teteje és alja vörös, míg a többi zöldes-türkizes színű. Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, majd Charles Messier katalogizálta ugyanebben az évben a 2500 fényévre található, 1,2 fényév átmérőjű ködösséget.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M1 Rák-köd

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 1 Rák-ködről. Szintén rövid expozíciós idő és magas Gain mellett készült a felvétel, de hosszabb záridővel és nagyobb felbontásban valószínűleg jobb is lehetett volna. Igazából a színekkel sem vagyok teljesen elégedett. A Messier 1 katalógusszámú Rák-köd egy közel ezer évvel ezelőtt, 1054-ben megfigyelt szupernova-robbanás maradványa. 6500 fényévre található, átmérője 11 fényév. Tudománytörténeti szempontból az egyik legjelentősebb mély-ég objektum. 1054-ben kínai és arab csillagászok figyeltek fel egy hirtelen feltűnt, nagyon fényes (-7 magnitúdós) csillagra, ami lassan halványodott csak el, amíg teljesen el nem tűnt. 1731-ben John Bevis fedezte fel, majd tőle függetlenül 1758-ban Charles Messier is, miközben üstökösöket keresett. Mivel az objektum egyhelyben maradt és nem mozgott a környező csillagokhoz képest, Messier feljegyezte a pozícióját és elkezdett mozdulatlan ködszerű objektumokat keresni az égen. Ezek az objektumok alkotják Messier katalógusának tagjait. 1844-ben Lord Rosse egy rajzot készített a ködről: planktonokhoz hasonló, elnyúlt-soklábú képződményként figyelte meg az objektumot, innen származik a Rák-köd elnevezés, bár a korszakban működő nagyobb távcsövekkel nem erősítették meg a rák-formát. A XX. század elején, több év különbséggel készült fényképeken már látható volt, ahogy a ködösség lassan tágul. A tágulás ütemével visszafelé számolva jött ki az 1054-ben történt robbanás, ami alapján megtalálták a középkori kínai feljegyzéseket a "vendég csillagról". Ezzel bizonyították a ködösség eredetét egy szupernova-robbanásként. A szupernovát pedig SN 1054 katalógusszámmal katalogizálták, ez lett a legkorábbi katalógusszámú szupernova. Az 1960-as években, a rádiócsillagászat korai szakaszán amikor a pulzárok még frissen felfedezett csillagászati objektumnak számítottak, Franco Pacini megjósolta, hogy a Rák-ködben is lehet egy pulzár, amit hamarosan visszaigazoltak rádióteleszkópos mérésekkel. Azóta erős ultraibolya-, röntgen- és gammasugár-forrásként is azonosították a ködöt.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 7662 Kék hógolyó-köd

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem az NGC 7662 Kék hógolyó-ködről, most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas Gain mellett a kamera magas felbontású Bin1 módjával apró objektumokat fényképezni. Mivel egyetlen nyers képet is sokáig tartott letöltenie az Asiair-nek a kameráról, nem készült igazán sok expozíció sajnos, illetve a kisebb méretű ROI mód is hiányzik a készülékből. (legközelebb simán Sharpcappal fogom vezérelni a kamerát) Az NGC 7662 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. Végül a csillagból csak a fehér törpévé zsugorodott mag maradt, amit a ködösség közepén láthatunk. A fehér törpét egy világos hurok veszi körül, amit egy zöldes-türkizes réteg övez. William Herschel fedezte fel 1784-ben a 2500 fényévre található, 0,8 fényév átmérőjű ködösséget.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 7635 Buborék-köd, M52 és Nova Cas 2021

2021. 08. 09-én, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort során készült felvételem az NGC 7635 jelű emissziós ködről, más néven a Buborék-ködről. A felvételen látható a Messier 52 nyílthalmaz és a Nova Cas 2021 jelű nóva is. A felvételt monokróm kamerával készítettem, hidrogén, oxigén és kén szűrők segítségével. A kén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszot is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül. A Buborék-köd közepén rögtön feltűnik a ködösség nevét adó buborékszerű alakzat, amit a közepében elhelyezkedő óriáscsillag szele alakított ki. Átmérője 3-5 fényév, távolságát tőlünk 7.000 - 11.000 fényévre becsülik. William Herschel fedezte fel 1787-ben. A kép bal felső sarkában az M52 nyílthalmaz figyelhető meg, csillagokban gazdag halmaz, a tagjai között nagyobb távolság figyelhető meg, fényességben és sűrűségben homogén elrendezésű. 10 fényév átmérőjű és 160 millió éves, 4.600 fényévre van a Földtől. Charles Messier fedezte fel 1774-ben. A felvételen látható még a Nova Cas 2021 nóva is, ami 2021. márciusában hirtelen felfényesedett, azóta is látható. A jelenséget az okozza, hogy egy kettőscsillag-rendszerben, ahol az egyik tag egy fehér törpe, elszívja a másik tag csillaganyagát. A nagy sebességgel lezuhanó, forró hidrogéngázban robbanásszerűen termonukleáris reakció indul el a fehér törpe felszínén, ezt a robbanást láthatjuk. A jobb alsó sarokban még van egy kis felhőszerű alakzat egy csillag mellett, amit nem tudtam beazonosítani.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Szív-köd (IC 1805, Sh2-190)

A 2021. aug. 13-án, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételemet szeretném megosztani veletek, az Sh2-190 jelű emissziós ködről, más néven a Szív-ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 3x31x180 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvételt monokróm kamerával készítettem, hidrogén, oxigén és kén szűrők segítségével. A kén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszot is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül. A ködösség a Cassiopeia csillagképben, a Tejút Perszeusz-karában található, a Lélek-köd és a Perzeusz ikerhalmaz közelében. Fotografikus megfigyelés során könnyen megfigyelhető a ködösség nevét adó, szívhez hasonló forma. Az emissziós köd közepén feltűnő csillagcsoportosulás figyelhető meg, a csillagok egy örvénylő-kígyózó gáz-alakzatot vesznek körbe. A nyílthalmaz a Melotte 15, mely néhány, a Napnál ötvenszer nagyobb, és számos kisebb csillagot tartalmaz, ezeknek sugárzása ionizálja a hidrogénből álló ködöt. A nyílthalmaz kora 1,5 millió év, 7.500 fényévre található a Földtől.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 7380 Varázsló-köd

A felvételt a VEGA '21 táborban, Őrimagyarósdon készítettem, hidrogén és oxigén szűrők segítségével, majd a "HOO eljárással" dolgoztam fel: a hidrogén szűrővel készült képek vörös színt kaptak, az oxigén pedig a kéket és a zöldet. Az így készült felvétel a Hubble-palettával ellentétben a valós színeket adja vissza. A vöröses hidrogén köd félkör alakban vesz körül egy világosabb, fehéres színű területet. A vöröses emissziós köd a kép közepe fele a legfényesebb, innen "balra" gyorsan csökken fényessége, viszont "jobb oldalt" lassabb az átmenet élénkvörösből teljesen feketébe. A hidrogénfelhőt számos nagy kiterjedésű sötétköd tagolja. A vöröses köd egy csuklyás, kámzsát viselő alakot formáz, innen származik elnevezése is. Csúcsos csuklyája a kép tetején halványan kivehető, mellkasa előtt helyezkedik el az említett világosabb terület. 1787.-ben fedezte fel Caroline Herschel, testvére, William Herschel katalogizálta a Cepheus csillagképben található ködösséget, melynek anyagából jelenleg egy nyílthalmaz alakul ki. Az így kialakuló csillagok "szele" néhány millió éven belül szétoszlatja a ködöt, viszont a nyílthalmaz csillagainak egy része túlélheti a Napot is.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 281 Pacman-köd

A kiváló hangulatú, Őrimagyarósdon megrendezett táborozás során fordítottam a tubusom a "Pacman-ködként" is ismert emissziós köd irányába. A felvételt hamisszínes eljárással, a Hubble-paletta szerint dolgoztam fel. A szabálytalan kör alakú, főként hidrogénből és oxigénből álló ködösségben egy sötétköd figyelhető meg, ez alkotja a Pacman-köd száját. Az IC 1591 katalógusszámú fiatal, néhány millió éves nyílthalmaz is látható benne, ami a köd anyagából született és ionizálja azt, emiatt láthatjuk. A nebula peremén láthatóak a Bok globulák, melyek valójában a hidrogénfelhő sűrűbb részei, ezért ellenállnak a nyílthalmaz csillagszelének, leárnyékolva a mögöttük lévő térséget. Kedvező esetben a globulákból újabb naprendszerek keletkezhetnek. Edward Barnard fedezte fel 1881. november 16-án a 9500 fényév távolságra lévő, 96 fényév átmérőjű ködösséget.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
2 hozzászólás

Perseidák Őrimagyarósdon

2021. 08. 12-13-án készült felvételem a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborból, a Perseidák meteorraj csúcspontjáról. Először a kép előterét készítettem el, majd bekapcsoltam a mechanikán a követést, ezután éjfélkor beindítottam a fényképezőgépet. A következő éjszakán, augusztus 13-án folytattam a felvételek készítését, végül az előtérnek szánt képre másoltam a meteorokat pozícióhelyesen. 12-én nyolc meteort sikerült rögzítenem, amiből hat Perseida volt, 13-án huszonnégy fotózott meteorból huszonkettő Perseida lett. A legfényesebb meteorok hajnali kettő-három óra körül hullottak. Az előtérhez csak tizenhatot tudtam közülük átmásolni, mivel a terep, a fák és főleg a koraeste átvonuló felhők kitakarják a többit.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
2 hozzászólás

M16 Sas-köd

2021. 08. 12-13-án, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételem a Messier 16 jelű emissziós ködről, más néven a Sas-ködről. Most először próbáltam ki monokróm kamerával történő keskenysávú asztrofotózást, hidrogén, oxigén és kén szűrők segítségével. A kén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszot is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül. Az emissziós köd világos, központi területén könnyen észrevehető a "Teremtés oszlopaiként" ismert hosszúkás, sötét ködfelhő, ami jelenleg is aktív csillagkeletkezési régió. Még egy hozzá hasonló "felhő" nyúlik a Sas-köd széléről befele. A középső világos térséget halvány, sárgás régió vesz körül, ez alkotja a sas szárnyait, a világos, kékes terület a törzs, a látómező közepe felé eső sárgás köd a fej lehet. A Kígyó csillagképben található, Philippe Loys de Chéseaux fedezte fel 1745 során, Messier 1764-ben katalogizálta. 7000 fényévre található a Földtől, egy nyílthalmaz ionizálja a 70 fényév sugarú, 1-2 millió éves ködöt.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
2 hozzászólás

Tejút Zalaháshágyon

Egy ismerősömmel települtünk ki a Zalaháshágytól északra lévő Sibrik-kápolnához egy gyors kép készítéshez. A helyszín hangulatos volt, bár még nem volt teljesen csillagászati szürkület a kép készítésekor, ezért világos lett a háttér. Egy másfél perces felvételt készítettem követéssel, utána egy másik másfélpercest követés nélkül, a két felvételből kompozit képet készítettem.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M8 Lagúna-köd

M8 "Lagúna-köd": Jellegzetes ovális alakja könnyen kivehető a fényes diffúz ködnek, néhány csillag fedezhető fel belsejében. Az egész nebulát kitöltő "T" alakú sötét sáv figyelhető meg belsejében. Bal alsó negyede valamivel fényesebb, mint a köd többi része. Az egész ködösségben halvány fényességkülönbségek, fluktuációk figyelhetőek meg.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M25 nyílthalmaz

A látómező teteje fele két fényes csillaga található, a halmaz közepén elfordított "H" alakban egymáshoz közeli, fényesebb csillagok helyezkednek el. Kb. 30 csillagot figyeltem meg a halmazban.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M24 csillagmező

A teljes látóteret betölti az ovális alakú csillagmező, megszámolhatatlan mennyiségű tag látszik, a sűrű csillagfelhő tagjainak eloszlása közel homogén. A tagok fényességében nem láttam jelentős eltérést.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M81 és M82 galaxisok

Az M81 széles-elliptikus alakú, a magja fényes, egyenletesen halványul a szélek felé. Az M82 nagyon halvány, keskeny-elliptikus alakú, közel homogén fényességű. Az M81 látszólagos hosszának fele, szélességének harmada-negyede. Spirálkarok nem látszanak ezen az átmérőn.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M13 gömbhalmaz

Szabályos kör alak. A mag, és a belső terület fényes, amit egy halványabb külső régió vesz körül, a kettő között éles határvonallal, A halmaz pereme élesen különül el a környezetétől. Ezen átmérőn nem bomlik fel csillagokra.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Sh2-240 Spagetti-köd

2021. február 12-én, 13-án, és március 7-én, Zalaegerszeg-Jánkahegyen és Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételem, mely az Sh2-240 jelzésű, más nevén Spagetti-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral és átalakított Canon 6D fényképezőgéppel, illetve Samyang 135 mm f/2 objektívre rögzített ASI294 hűtött csillagászati kamerával és Optolong L-enhance szűrővel készült, f/5 rekeszen 35×360 s, míg f/2,8 rekeszen 130×210 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 3200 és Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, Topazlabs DeNoise (Mezei Balázs segítségével) és Photoshop szoftverek segítségével történt. Ez az leghalványabb mélyég-objektum, amit fotóztam; összesen 11 órányi expozíciót gyűjtöttem össze a három fok kiterjedésű szupernóva-maradványról, mely Simeis 147 megjelöléssel is ismert. A Szekeres csillagképben található, megközelítőleg 3000 fényév távolságban. Átmérőjét 150 fényévre becsülik, egy 40 000 éve történt szupernóva-robbanás maradványa. A felrobbant óriáscsillag neutroncsillaggá összeomlott magja nagy sebességgel hagyhatta el a szupernóva-maradvány központját, jelenleg is gyorsan forgó pulzárként szeli át a világűrt. 1952-ben fedezték fel a Krími Asztrofizikai Obszervatóriumban, egy 65 cm átmérőjű Schmidt-Cassegrain távcsővel.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M13 Herkules-gömbhalmaz

2020. szeptember 18-án és 19-én, a Dobronhegy-Balázsfán, a VCSE Őszi Észlelőhétvége keretében készült felvételem, mely a Messier 13 “Herkules-gömbhalmazról” készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 40×120 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. Talán a leglátványosabb gömbhalmaz az északi égbolton, nagyon kedvező elhelyezkedése van a nyári, koraőszi hónapokban. Sir Edmond Halley fedezte fel 1714-ben, majd Messier 1764-ben vette fel a katalógusába. A Herkules csillagképben található, 11,7 milliárd éves. 25 000 fényévre található a Földtől. Kb. 300 000 csillag alkotja, átmérője 140 fényév. Magjában ötszázszor sűrűbben fordulnak elő a csillagok, mint a Nap környezetében. A felvétel jobb felső sarkában látható az NGC 6207 galaxis, illetve félúton a gömbhalmaz és az NGC 6207 között a pici látszó méretű IC 4617 galaxis is megfigyelhető (utóbbi egy csillaghoz nagyon közel). 1974. november 16-án az areciboi rádióteleszkópból rádióadást indítottak a gömbhalmaz felé, ezzel egy esetleges földönkívüli technológiai civilizációnak szerettek volna üzenetet küldeni. Az üzenetet Frank Drake és Carl Sagan írta, 1672 bitből áll, ami két prímszám, 23 és 73 szorzata, 23 oszlopba és 73 sorba rendezve. A digitális formátumban küldött üzenetet grafikusan megjelenítve egy ábra jön ki, mely többek között kettes számrendszerbeli számokat 1-10-ig, a DNS-t felépítő elemek rendszámát, egy emberalakot, a DNS kettős spirál ábráját, a Naprendszert alkotó bolygókat, és az Arecibo-rádióteleszkóp ábráját tartalmazza, leegyszerűsített formában. Az üzenet elküldése mégis inkább technológiai demonstráció volt, mert ugyan a gömbhalmaz peremén létezhetnek olyan csillagok, melyeknek stabil bolygópályái alakulhattak ki, de mire 25 000 év múlva az üzenet megérkezne, a gömbhalmaz már teljesen más helyen lesz. Az üzenetet egyetlen alkalommal küldték el, 1672 másodperces adás keretében.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Abell 1656 Coma-halmaz

A 2021. május 5-én és június 4-én, Dobronhegy-Balázsfán készült felvételem, mely az Abell 1656 “Coma-galaxishalmazról” készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 4x20x120 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvétel a monokróm kamerám tesztje is egyben. IR-vörös-zöld-kék szűrőkkel készítettem a képet. A felhőátvonulásos, szeles időjárás miatt csak ennyi nyers képet tudtam gyűjteni. A képen látható számtalan halvány, elliptikus folt mindegyike egy-egy távoli galaxis, ami az Abell 1656 galaxishalmaz része. A halmazt a Bereniké Haja (Coma Berenices) csillagképben találjuk, innen származik a neve is. A galaxishalmaz 321 millió fényév távol van tőlünk, és több száz tagot számlál, így az egyik legsűrűbb ismert galaxishalmaz. Központjában az NGC 4874 és NGC 4889 elliptikus galaxisok láthatók, ezek átmérője egymillió fényév is lehet. Magjukban nagyon nagy tömegű fekete lyuk rejtőzik, és több ezer gömbhalmaz tartozik ezekhez a csillagvárosokhoz. A galaxishalmazt tanulmányozva először itt merült fel a sötét anyag jelenléte, mivel a halmaz tagjai túl gyorsan mozognak ahhoz, hogy a látható anyag erre magyarázatot adna. A galaxishalmaz tömegének 90%-a sötét anyag lehet.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
1 hozzászólás

M33 Triangulum-galaxis

2020. szeptember 18-án és 19-én a Dobronhegy-Balázsfán, a VCSE Őszi Észlelőhétvége keretében a Messier 33 “Triangulum-galaxisról” készült felvételem. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 95×210 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A Messier 33 “Triangulum-galaxis” egy spirálgalaxis, mely hárommillió fényévre található a Földtől, az Északi Háromszög (Triangulum) csillagkép irányában. (Emlegetik csak Háromszög csillagkép néven is.) Az M33 a Tejúttal és az Androméda-galaxissal együtt a Lokális Csoport tagja. Spirálkarjainak jellegzetes alakja van, mely nem hasonlít az általunk ismert spirálgalaxisok szerkezetére: valószínűleg az Androméda-galaxis megközelítése során torzultak el a spirálkarjai. A felvételen kiterjedt halója és több vöröses csillagkeletkezési régiója is megfigyelhető. Csillagkeletkezési üteme jelentősen meghaladja a Tejút és az Androméda-galaxis csillagkeletkezési ütemét, valószínűleg szintén az Androméda megközelítése miatt kezdhettek el a molekuláris hidrogénfelhők összetömörödni, és emiatt kezdődött a hidrogénfelhőkben a gyors csillagkeletkezés. Kísérőgalaxisokat és gömbhalmazokat csak nagyon kis számban fedeztek fel körülötte, ennek is az Androméda-galaxis megközelítése lehet az oka, ami magához ragadhatta az M33 kísérőit. Valószínűleg Giovanni Battista Hodierna fedezte fel 1654 előtt, majd Charles Messier 1764 során tőle függetlenül megtalálta és felvette híres katalógusába. Átmérője 60 000 fényév, tömege 10-40 milliárd naptömegre tehető.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 1499 Kalifornia-köd

2020. augusztus 20-án, az ausztriai Trahütten településhez tartozó Koralpenblick Biohotel területén megrendezett VEGA ’20 Nyári Észlelőhétvége során készült felvételem, mely az NGC 1499 jelzésű, más nevén Kalifornia-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, ASI294 hűtött csillagászati kamerával, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong L-enhance szűrővel készült, 39×360 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A nagy kiterjedésű, de halvány emissziós köd a megnevezését a Kaliforniai-félszigethez hasonló, keskeny, hosszúkás, elnyúlt alakjáról kapta. A Menkib (Kszí Persei), ez a nagy sebességgel mozgó óriáscsillag sugárzása gerjeszti nagyrészt hidrogénből álló anyagát, ami ezt a többletenergiát látható fényben sugározza ki. A Menkib 30 naptömegű, O7.5III típusú óriáscsillag, fényereje a Napénak mintegy 263 000-szerese. A 35 000 K felületi hőmérsékletű csillag nagyon erős ultraibolya sugárzást is kibocsát, és ezek az ultraibolya fotonok járulnak hozzá leginkább a ködösség anyagának gerjesztéséhez, ami a köd fénylését okozza. A felvételen fodrozódások és sötétködök is megfigyelhetőek. E.E. Barnard fedezte fel 1884-ben a kb. 1000 fényév távolságban található, nagyjából 100 fényév kiterjedésű ködösséget.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

SH2-132 Oroszlánfej-köd

2020. augusztus 21-én, az ausztriai Trahütten településhez tartozó Koralpenblick Biohotel területén megrendezett VEGA ’20 Nyári Észlelőhétvége során készült felvételem, mely a Sharpless 2-132 katalógusszámú Oroszlánfej-ködről készültek. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, ASI294 hűtött csillagászati kamerával, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong L-enhance szűrővel készült, 54×360 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A Sharpless 132 “Oroszlánfej-köd” nevét a két felső részén, középtájt található vöröses, gomolygó, sötétködökkel tarkított képződményről kapta, mely egy oroszlán sörényére hasonlít, míg a kép jobb felén az oroszlán hátsó fele rajzolódik ki, a jobb felső vöröses ív pedig az oroszlán farka is lehetne. Alacsony felületi fényességű emissziós köd, főként vörös színű hidrogén és kék színű oxigén alkotja. A ködösség anyagát a benne lévő csillagok, különösen a HD 211564 és HD 211853 Wolf-Rayet óriáscsillagok gerjesztik erős sugárzásukkal. A gerjesztett gázok az alkotó anyagokra jellemző hullámhosszakon bocsájtják ki ezt a többletenergiát, ezért is láthatjuk a ködösséget a látható fény tartományában. A kép jobb felső részén halványan kör alakot formáz a gázanyag. Az objektum távolsága 10.000 – 12.000 fényév. A felvételt hűtött színes kamerával készítettem, kiegészítve egy L-enhance szűrővel, mely segítségével a színes nyers képeket felbontottam hidrogén-alfa és oxigén csatornára. A feldolgozás során a csatornákat újra egyesítettem, csak más arányokkal: az oxigén kék arányát jelentősen felerősítettem a hidrogén vöröséhez képest.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Sh2-103 Hattyú-hurok (Fátyol-köd régió)

2020. augusztus 19-én, az ausztriai Trahütten településhez tartozó Koralpenblick Biohotel területén megrendezett VEGA ’20 Nyári Észlelőhétvége során készült felvételeim, mely a Fátyol-köd régióról (angol nyelvterületen: Cygnus loop = Hattyú-hurok) készültek. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, átalakított Canon 6D fényképezőgéppel, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong L-enhance szűrővel készült, 53×300 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO3200 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A ködkomplexum részeit több NGC számon is számon tartják, a kép bal felén látható a Fátyol-köd, NGC 6995 és NGC 6992 számon, bonyolult, viszont látványos szálas szerkezete van, hasonlít egy szablyára. 1784-ben fedezte fel William Herschel. A kép tetején a Pickering-háromszög látható. Ék alakú, szintén finom, szálas belső szerkezettel. 1904-ben fedezte fel Williamina Fleming a Harvard-csillagvizsgálóban, a nevét a csillagvizsgáló igazgatójáról, Edward Pickeringről kapta. A felvétel jobb szélén az NGC 6960 “Boszorkányseprű-köd” látszik, szálai hosszúkásak, és egymással párhuzamosak, megjelenése hasonlít egy régi vesszőseprűhöz. Szintén Herschel fedezte fel. Egy fényes csillag, az 52 Cygni figyelhető meg a ködösség mellett (a képen jobbra). A térség részei még a Pickering háromszögtől balra-fent látható kisebb és halványabb NGC 6979 és NGC 6974 ködösségek is. A ködhurok egy kb. 20 000 évvel ezelőtt bekövetkezett szupernóva-robbanás maradványa. Jelenlegi átmérője 130 fényév, míg távolsága tőlünk a legújabb mérések szerint 2600 fényév. A ködösség jelenleg is erős röntgenforrás, ebben a tartományban kirajzolódik az objektum teljes hurok alakja. Az óriáscsillag életciklusának vége felé jelentős mennyiségű gázt fújt le magáról, majd később, a szupernóva-robbanás lökéshulláma a gázt nagy sebességgel utolérve felhevítette és felgyorsította azt. A felhevült gázok gerjesztett állapotba kerültek, és a többletenergiájukat az egyes gázokra (főként hidrogén és oxigén) jellemző hullámhosszon, látható fényben sugározzák ki. Az észlelőhétvégén az egyesület 46 cm átmérőjű Newton távcsövével és UHC, OIII szűrőkkel részletesen megfigyelhető volt a ködösség vituálisan is, az összetett szálas szerkezetével együtt.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Sh2-101 Tulipán-köd és a Cygnus X-1 fekete lyuk lökéshullámfrontja

2020. július 18-án és 19-én, az Őrimagyarósdon megrendezett VEGA ’20 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban felvételem, mely az Sh2-101 Tulipán-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 65×240 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvételt hűtött színes kamerával készítettem, kiegészítve egy L-enhance szűrővel, mely segítségével a színes nyers képeket felbontottam hidrogén-alfa és oxigén csatornára. A feldolgozás során a csatornákat újra egyesítettem, csak más arányokkal: az oxigén kék arányát jelentősen felerősítettem a hidrogén vöröséhez képest. A kép közepén látható az Sh2-101 katalógusszámú Tulipán-köd, mely nevét félbevágott tulipánhoz hasonló megjelenéséről kapta. Stewart Sharpless 1959-ben vette fel katalógusába Sh2-101 jelöléssel. 70 fényév átmérőjű és kb. 8000 fényévre van tőlünk, egy O színképű csillag erős sugárzása gerjeszti fény kibocsátására. A Tulipán-köd jobb oldalán két fényes csillagot figyelhetünk meg egymás közelében, közülük az alsó a HD 226868. A csillag közelében évtizedekkel ezelőtt erős röntgenforrást fedeztek fel űrtávcsövekkel, de látható fényben nem találták nyomát a jel forrásának. Ezenkívül a csillag öt napos periódussal keringett egy kis méretű, nagy tömegű, láthatatlan objektum körül. Ezen megfigyelések alapján arra következtettek a csillagászok, hogy egy korábban csak elméleti szinten számon tartott fekete lyuk körül keringhet a csillag, ami lassan elnyeli a csillag anyagát. A fekete lyuk anyagbefogási korongjába került felhevült anyag erős röntgensugárzást bocsát ki, illetve a csillaganyag egy része a fénysebességhez közeli sebességgel, nyalábokban hagyja el az anyagbefogási korongot. A Cygnus X-1 esetén a nyaláb sűrű csillagközi gázzal ütközött, íves lökéshullámfrontot kialakítva. A hullámfront ionizált állapotba került, és látható fényt bocsát ki, amit a felvételen megfigyelhetünk a Tulipán-ködtől jobbra-fent. 2011-es méréseknek köszönhetően már tudjuk, hogy a Cygnus X-1 röntgenforrás távolsága 6000 fényév, tömege 15 naptömeg, átmérője pedig mindössze kb. 44 km. A Cyg X-1 rövidítéssle is ismert röntgenforrás az egyik legjobban tanulmányozott csillagászati objektum, és az egyik első, amelyikben bizonyítottan fekete lyuk fordul elő.

Tovább az észleléshez »