Ágoston Zsolt


Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Nap-tablókép az AR3712 napfoltcsoporttal

A vasárnapi kedvező időjárást kihasználva készítettem egy gyors felvételsort a Napról. Ezúttal a Skywatcher 72 milis apokromátja helyett a jóval nagyobb, 90 milis apokromátommal készítettem a képeket. Négy variációban is kidolgoztam a felvételeket: színes, monokróm, invertált színes és invertált monokróm változatban.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Hold déli pólusa

2024.06.14-én az erkélyemen készült felvétel a Hold déli vidékéről. Sok borult éjszaka után végre volt egy kis holdfényes derült idő, egyből kitelepültem az erkélyemre. Vizuális megfigyeléssel kezdtem, de utána gyorsan felszereltem a bolygókamerát is, és készítettem egy 3000 képből álló videót, amiből 300 képet stackeltem. Felül a Purbach-Regiomontanus-Walther kráterek láthatóak, Középen a Stöffler, lefelé a Lilius egy nagy középső krátercsúccsal. Legalul még a Curtius látható, egy kis krátercsúccsal.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 4631 és NGC 4656 - Bálna-galaxis és Pajszer-galaxis

2024. május 10-11-én, a VCSE Őrimagyarósdon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem a Vadászebek csillagképben található, NGC 4631 katalógusszámú Bálna-galaxisról, és az NGC 4565 katalógusszámú Pajszer-galaxisról. A felvétel tetején a Bálna-galaxist láthatjuk, élével felénk fordulva. A galaxis nagy része kék színű, magja sárgás. Hosszanti irányban porsávok szabdalják, bal fele rövidebb és szélesebb, jobb oldala elnyúlt és vékony, így valóban hasonlít egy hosszúszárnyú bálnára. Bal oldalán mintha még a mellúszói is látszanának. A galaxist halvány haló veszi körül, illetve a csillagváros fölött még megfigyelhető az NGC 4624 is. A kép bal alsó részén láthatjuk a Pajszer-galaxist, amit hívnak még Hokiütő-galaxisnak is. Nevét jellegzetes formájának köszönheti, mivel egy hosszúkás "nyélhez" csatlakozik egy rövid, kampós terület. A Nyél lefele haladva lassan elhalványul, fölfelé haladva viszont még a kampós régiót elhagyva is folytatódik halványan. Az NGC 4631-et William Herschel fedezte fel a küllős spirálgalaxist, 30 millió fényévre van tőlünk. Az NGC 4656 szintén küllős spirálgalaxis, de a Bálna-galaxis gravitációja eltorzította. Szintén 30 millió fényévre található tőlünk.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Az AR3664 napfoltcsoport egy nagy protuberanciával

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem az AR3664 napfoltcsoportról és egy jókora protuberanciáról. Ez lehetett a forrása a május 10-11.-ei sarki fénynek, ezért az izgalmas éjszakát követő délelőtt megnéztük a Napot a Daystar Quark szűrővel. Az eredeti változat inverzét színeztem ki, így kaptam ezt a képet.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Az AR3664 napfoltcsoport egy protuberanciával

A VCSE Őrimagyarósdon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem az AR3664 napfoltcsoportról, és egy jókora protuberanciáról. Ez lehetett a forrása a május 10-11.-ei sarki fénynek, ezért az izgalmas éjszakát követő délelőtt megnéztük a Napot a Daystar Quark szűrővel. A képen látható protuberancia nagyon látványos volt vizuálisan is.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 4565 Tű-galaxis

2024. május 4-én, az ausztriai Trahütten melletti hegyen készült felvételem a Bereniké haja csillagképben található, NGC 4565 katalógusszámú Tű-galaxisról. A kedvezőtlen időjárás miatt közel fél év kihagyás után álltam neki a következő mély-ég felvételemnek. Eléggé kiestem a gyakorlatból, és sikerült bin2-t beállítanom bin1 helyett, így negyed felbontással rögzítettem a képeket. Igyekeztem menteni a helyzetet a feldolgozás során kétszeres drizzle segítségével, de ennyit sikerült kihoznom a két és fél megapixeles nyers képekből. A felvételen a spirálgalaxis teljesen az éléről látszik, középen hosszában egy porsáv választja ketté. A galaxis gömbölyded, kissé elliptikus magja szépen megfigyelhető, ahogy a csillagváros széleinek enyhe görbülete is. Míg a galaxis közepét az öregebb csillagok vörösesre festik, a széleknek a fiatalabb csillagok kék színt adnak. William Herschel fedezte fel 1785 április 6-án, távolsága a Földtől 42 millió fényév. Egymilliárd csillag alkotja, átmérője 100 000 fényév. A felvételen látható még a Tű-galaxisra merőlegesen az NGC 4559 galaxis is, aminek távolsága tőlünk hasonló, mint a Tű-galaxis távolsága. A kép tetején még két kisebb galaxist is láthatunk.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Sarki fény Őrimagyarósdon

arki fény Őrimagyarósdon, a VCSE májusi észlelőhétvégéjén, május 10-11. hajnalban. A felvétel 00:55-kor készült. A felvétel 5s záridővel készült ISO1800-on.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Sarki fény Őrimagyarósdon

Sarki fény Őrimagyarósdon, a VCSE májusi észlelőhétvégéjén, május 10-11. hajnalban. A felvétel 00:20-kor készült. A felvétel 5s záridővel készült ISO1800-on. Szabadszemmel is látványos volt a sarki fény, a sávok szépen kivehetőek voltak, még egy kis színe is volt!

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Sarki fény Őrimagyarósdon

Sarki fény Őrimagyarósdon, a VCSE májusi észlelőhétvégéjén, május 10-11. hajnalban. Az felvétel 22:31-kor készült. A felvétel 5s záridővel készült ISO1800-on. Szabadszemmel is látványos volt a sarki fény, a sávok szépen kivehetőek voltak, még egy kis színe is volt!

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Nap 2024.04.07-én

A Nap 2024.04.07-én az erkélyemről fotózva, hat felvételből álló mozaik képen. 300 X 2ms, Gain200. Firecapture-el készítettem a nyerseket, flat korrekciót is alkalmaztam.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Merkúr

A kedvező esti láthatóságot kihasználva kitelepültem a VCSE kávási észlelőbázisára és mepróbáltam lefotózni a Merkúrt, de csak ennyit sikerült kihoznom a felvételből. Napnyugtakor már nagyon alacsonyan volt, az első felvételsorozat után egy kósza felhő pont kitakarta a bolygót. Mire elvonult az a felhő, addigra már teljesen szétkente a légkör a Merkúrt.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

WR 134 - Wolf-Rayet 134

A korábbi képemet dolgoztam fel újra az elejétől. Ezúttal a keskenysávú képekből származnak a csillagok is. A csillagmezőt is sikerült visszafognom. 2023.08.12-étől 18-áig, a VCSE Ispánkon megrendezett táborában készített felvételem a Hattyú csillagképben található Wolf-Rayet 134 szupernova maradványról. A szupernova maradvány elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén és oxigén szűrőket választottam. Nagyon halvány objektum, még f/4 fényerőn is 5 perces expozíciókra volt szükség. Egy óriáscsillag életének végén jelentős mennyiségű anyagot dobott le magáról, a nagy sebességgel haladó anyag pedig ütközött a csillagközi gázokkal, gerjesztve azt. Ez a lökéshullám látható a képen. 6 000 fényévre található a Földtől, átmérője 50 fényév.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Sh2-119 Kagyló-köd

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, a Hattyú csillagképben található Sh2-119 katalógusszámú "Kagyló-ködről". A Trahütten település közelében lévő szállásunk melletti, 1100 méter magasan fekvő észlelőrétről kiváló lehetőség nyílt asztrofotózni, és letesztelni az új apokromátomat, Az időjárás kifejetten kedvező volt a szeptemberi hétvégén. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont oxigénből jóval kevesebb található benne. A feldolgozást a Hubble-paletta szerint végeztem: a kén lett a vörös szín, az oxigén lett kék, a hidrogénnek meg maradt a zöld. A ködösség a nevét a szemből nézett kagylóhoz hasonló alakjáról kapta, mivel a hidrogénben és kénben gazdag részei ovális formában fogják közre a középső, oxigénben gazdag területet. A hidrogén sok helyen minha hullámzana a ködön belül, amit sötétködök is tarkítanak. Viszonylag ritkán fotózott objektum, pedig a népszerű célpontnak számító Észak-Amerika-köd közvetlen közelében figyelhető meg. Kiterjedése nagy, az 540mm fókusztávolságú távcsövet egy 0,80X-os reduktorral egészítettem ki, így a fókusztávom 430mm-re csökkent, még így is éppen belefért a látómezőmbe. 2200 fényévre található a Földtől, közepén a 68 Cygni ragyog. Ez a csillag az egyike azoknak, amik erős sugárzásukkal gerjesztik a csillagközi gázfelhőt, látható fény kibocsátásra késztetve azt. Stewart Sharpless 1959-ben kiadott katalógusában már szerepel, bár korábban is ismert lehetett.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Nap 2024.03.03-án, a 3595-ös számú napfoltcsoporttal

A Nap 2024.03.03-án az erkélyemről fotózva, egy 72/420mm-es lencsés távcsőre rögzített Daystar Quark szűrővel és ASI294 monokróm kamerával. 200 X 4ms, Gain121. Ezúttal flat képeket is készítettem, javult is a képminőség.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Nap 2024.03.03-án, egy napkitöréssel

A Nap 2024.03.03-án az erkélyemről fotózva, egy 72/420mm-es lencsés távcsőre rögzített Daystar Quark szűrővel és ASI294 monokróm kamerával. 200 X 4ms, Gain121. Ezúttal flat képeket is készítettem, javult is a képminőség.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M37 Só és bors-halmaz

2023.10.14-én, a VCSE Bárdudvarnokon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem a Messier 37 katalógusszámú "Só és bors-halmazról". A nyílthalmaz a Szekeres-csillagképben található, egy 15X70-es binokulárral már észlelhető. Közepén sűrűn helyezkednek el egymástól közel egyforma távolságra a halmaz fényes csillagai, amik főleg kékes fénnyel ragyognak, bár van néhány vöröses és sárgás csillag is köztük. A középső térséget fennt és lennt egy-egy félkör alakú csillagsáv veszi körbe, ezeket a sávokat küllőszerűen csillagok kötik össze a középső régióval. A halmaz látványosan elkülönül a környező csillagoktól. Giovanni Battista Hodierna olasz csillagász fedezte fel 1654 előtt. Charles Messier fedezte fel újra 1764. szeptemberében, majd vette fel katalógusába. Korát 350 - 550 millió évre becsülik. 150 fényesebb csillagból áll, de a haványabbakkal együtt tagjainak száma 500 fölött van. A Földtől 4500 fényévre található, átmérője 20-25 fényév.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
1 hozzászólás

NGC 869 és NGC 884, Perzeusz-ikerhalmaz

2023.10.13-án, a VCSE Bárdudvarnokon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem az NGC 869 és NGC 884 katalógusszámú Perzeusz-ikerhalmazról. A két nyílthalmaz a Perzeusz csillagképben található, jobb égről már szabadszemmel is látható két halvány pacaként, egy 10x50-es binokulárral már látványosan csillagokra bontható a két halmaz. A bal oldali NGC 884 nagyobb kiterjedésű de ritkásabb mint a szomszédja, jobb szélén egy kicsit sűrűbben vannak a csillagok. A jobb oldali NGC 869 ezzel szemben kisebb kiterjedésű, közepén nagyon sűrű a tagok elrendezése, kifelé gyorsan ritkulnak a csillagok. A két halmaz között szakadék tátong, illetve a halmazok a környezetüktől is látványosan elkülönülnek. A legtöbb csillaga fehéres színű, néhány vörös és narancsárga taggal. A két halmazt Hipparkhosz jegyezte fel elsőként, időszámításunk előtt 130-ban. Meglepő módon Charles Messier nem vette fel a katalógusába a szabadszemes objektumot. Az NGC 884 távolsága tőlünk 7600 fényév, míg az NGC 869 mintegy 7500 fényévre található. A két nyílthalmaz egymáshoz közel helyezkedik el. Az NGC 869 és NGC 884 kora 14 millió év, egyenként 250 - 350 csillagból állnak és 33-33 fényév az átmérőjük.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Nap 2024.02.18-án

A kedvező időjárást kihasználva készítettem a fotót 2024.02.18-án, 11:00-kor a Zalaegerszeg - Kertvárosi ekélyemről. A 72mm-es ED apokromátomra rögzített Daystar Quark szűrővel és az ASI294 monokróm kamerával készítettem a felvételt, 4 kép mozaikolásával. Sajnos a Nap felszíne nem volt igazán izgalmas, pár kis napkitörés, pár filament és néhány napfolt díszítette csak.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Namíbia, projektzáró asztrotájkép

A namíbiai expedíció utolsó éjszakáján már készülődtünk a hazaútra, pakoltuk össze a távcsöveket és a Hold is csak éjfél körül nyugodott. Még utoljára meglátogattunk egy jellegzetes fát ami egy sziklából nőtt ki, kiemelkedve a terepből. A helyszínt az egyik nappali kirándulásunkkor találtuk, éjszaka viszont eltartott egy kis ideig mire újra megtaláltuk a sziklából kinövő fát. A lenyugvó Hold még halványan bevilágította a tájat, amikor mind az öten elkezdtük a fényképezést, én egy mélyebb, sziklásabb területre álltam fel, és készítettem egy öt felvételből álló gyors panorámaképet.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

AR3576 napfolt

A Daystar Quark tesztfelvétele. Az AR3576 napofoltot fotóztam le, amit napfogyatkozásnéző szemüveggel is látni lehetett. A napfolt akkora, mint a Jupiter. A fátyolfelhős ég sokat rontott a képen.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Napkitörés - tesztfotó

Tegnap délelőtti tesztfelvétel a Napról, a Daystar Quark szűrőt próbáltam ki. Vizuálisan nagyon szép képet adott, de a nyugtalan, fátyolfelhős ég sokat rontott a fotók minőségén.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Clavius, Moretus és Tycho

2024.01.23-án az erkélyemen készült felvétel a Hold déli vidékéről. Felül a Tycho, alatta-jobbra a Clavius, a jobb képszélen pedig a Moretus-kráterek láthatóak. A bal alsó sarokban a Schickard-kráter.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Mare Humorum és környéke

A múlt héten, az erkélyemen készült felvétel a Mare Humorum vidékéről. ASI178 monokróm kamerát és IR-pass szűrőt használtam fel a kép elkészítéséhez.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Clavius, Moretus és Tycho kráterek

2024.01.20-án, az erkélyemen készült felvétel a Hold déli vidékéről. ASI178 monokróm kamerát és IR-pass szűrőt használtam fel a kép elkészítéséhez.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 6188 Ara sárkányai-köd

2023.06.11-én és 12-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem az Oltár (Ara) csillagképben található, NGC 6188 katalógusszámú "Ara sárkányai-ködről". Több néven is ismert, Kezek-ködként, Ádám teremtése-ködként és Harcoló sárkányok-ködként is ismerik. Itthonról nem figyelhető meg, jóval délebbre kell utazni érte. A felvétel elkészítésénél a színeket szűrő nélküli képekből kaptam, a luminanciát pedig az L-enhance szűrővel készült képekből. A felvételen láthatjuk, ahogy a vöröses-bíboros színű hidrogénfelhőt kitakarja két nagy, csápokra, kezekre, karmokra vagy éppen sárkányokra emlékeztető sötétköd. A kép alján az NGC 6164 katalógusszámú Bipoláris-köd, már néven Sárkánytojás-köd is megfigyelhető. 4000 fényévre található tőlünk, átmérője 600 fényév. A köd hidrogénjéből folyamatosan születnek a fiatal, forró csillagok, ezeknek a sugárzása gerjeszti a ködösséget.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztro-életkép Bárdudvarnokról

A VCSE Bárdudvarnokon megrendezett észlelőhétvéjén készült éjszakai életkép.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztro-életkép Bárdudvarnokról

A VCSE Bárdudvarnokon megrendezett észlelőhétvéjén készült éjszakai életkép.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztro-életkép Bárdudvarnokról

A VCSE Bárdudvarnokon megrendezett észlelőhétvéjén készült éjszakai életképek.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztro-életkép Ispánkból

Az Ispánkon megrendezett VCSE tábor egyik életképe

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztro-életkép Ispánkból

Az Ispánkon megrendezett VCSE tábor egyik életképe

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztro-életkép Ispánkból

Az Ispánkon megrendezett VCSE tábor egyik életképe

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Kis Magellán-felhő és a 47 Tucanae gömbhalmaz

2023.06.19-én hajnalban, kevéssel napkelte előtt készült felvételem Namíbiából, az Isabis-völgyéből. A képen a Kis Magellán-felhő és a 47 Tucanae gömbhalmaz látható. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont kora este és hajnalban, napkelte előtt észlelhető volt. A Kis Magellán-felhő a Tejút kísérőgalaxisa, szabálytalan alakú törpegalaxis amit a Tejút tömegvonzása fogott meg. A déli féltekén már az írott történelem előtti korokban is ismerhették, de az európaiak közül először a hajós felfedezők ismerhették meg a 16. században. Antonio Pigafetta írta le a Föld körbehajózása során, Ferdinand Magellan 1519-1522 közötti expedíciójakor. Valamikor horgas spirálgalaxis lehetett, de alakját a Tejút tömegvonzása teljesen eltorzította. A felvétel bal alsó sarka felé tartó csillagáramlatot is láthatunk, ez a Magellán-áramlat, egy több százezer fényév hosszú nyúlvány. A Kis Magellán-felhő 200 000 fényévre található tőlünk, hárommilliárd naptömegű. A felhőtől jobbra, felül láthatjuk a 47 Tucanae gömbhalmazt, ami a második legnagyobb látszó átmérőjű gömbhalmaz, és sokkal közelebb van mint a Kis Magellán-köd: mindössze 14 500 fényévre :) Nicolas-Louis de Lacaille abbé fedezte fel 1751-ben, 120 fényév az átmérője és megközelítőleg 10 milliárd éves. A Kis Magellán-felhő fölött pedig az NGC 362 gömbhalmaz látható.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

WR 134 - Wolf-Rayet 134 - Csillagtalanított változat

Csillagtalanított változat! 2023.08.12-étől 18-áig, a VCSE Ispánkon megrendezett táborában készített felvételem a Hattyú csillagképben található Wolf-Rayet 134 szupernova maradványról. A szupernova maradvány elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén és oxigén szűrőket választottam, míg a csillagokat külön lefényképeztem RGB szűrőkkel. Nagyon halvány objektum, még f/4 fényerőn is 5 perces expozíciókra volt szükség. Egy óriáscsillag életének végén jelentős mennyiségű anyagot dobott le magáról, majd egy szupernova robbanással semmisült meg. A nagy sebességgel haladó anyag ütközött a csillagközi gázokkal, gerjesztve azt. Ez a lökéshullám látható a képen. 6 000 fényévre található a Földtől, átmérője 50 fényév.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M6 Lepke-halmaz

2023.06.18-án korahajnalban Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Messier 6 katalógusszámú "Lepke-halmazról". Itthonról csak nagyon alacsonyan délen látható, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. halmaz viszonylag kevés tagból áll, távolságuk egymástól egyenletes, a halmazt alkotó csillagok mérete is egymáshoz hasonló. A csillaghalmaz kissé elnyúlt alakja egy lepkét formáz. A legtöbb tagnak kékes színe van, de a bal oldalon az egyik csillag szembetűnően vöröses színű. Giovanni Battista Hodierna volt az első, aki írásos megfigyelést hagyott ránk, 1654-ben. 1746-ban Jean-Philippe Loys de Chésaux újra felfedezte a csillaghalmazt, végül Charles Messier felvette katalógusába a halmaz 1764. május 23-ai megfigyelése után. Távolsága tőlünk 1600 fényév, átmérője 12 fényév, kora 92 millió év. 120 csillagból áll.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 3532 Tűpárna-halmaz

2023.06.18-án éjszaka Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Hajógerinc (Carina) csillagképben NGC 3532 katalógusszámú "Tűpárna-halmazról". Itthonról egyáltalán nem látható, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. Nagy kiterjedésű és sűrű nyílthalmaz, tagjainak eloszlása egyenletes, alakja elliptikus. Főleg forró, fiatal, kék színű csillagok alkotják. Akár egy 10X50-es binokulárral is jól megfigyelhető. Megközelítőleg 150 csillag alkotja, 1320 fényévre található a Földtől, 300 millió éve alakult ki. Nicolas-Louis de Lacaille abbé fedezte fel 1752-ben. 1990. május 20-án a Hubble űrtávcső legelső felvételét erről a nyílthalmazról, pontosabban a halmaz egyik kisebb részletéről készítette.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

IC 2602

2023.06.12-én kora este Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem az IC 2602 katalógusszámú "Déli Plejádok" nyílthalmazról. Itthonról nem figyelhető meg mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. Meglehetősen fényes és nagy kiterjedésű objektum, szabad szemme is látható, binokulárral pedig kifejezetten látványos! A legfényesebb mély-ég objektumok közé tartozik, bár nem olyan látványos mint az M45 Fiastyúk avagy "Plejádok" nyílthalmaz. A húsz legfényesebb tagja egy görbült "V" alakot formáz, ritkás és világos, kékes fényével élesen elkülönül a sűrű vöröses csillagmezőtől a háttérben. Nicolas-Louis de Lacaille abbé fedezte fel 1752. március 3-án egy dél-afrikai utazása alkalmával. 60-80 csillagból áll, távolsága a Földtől 500 fényév, így az egyik legközelebbi mély-ég objektum. Korát 50 millió évre becsülik, átmérője 7 fényév. A Hajógerinc (Carina) csillagképben található, a Karina-köd közelében.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

WR 134 - Wolf-Rayet 134

2023.08.12-étől 18-áig, a VCSE Ispánkon megrendezett táborában készített felvételem a Hattyú csillagképben található Wolf-Rayet 134 szupernova maradványról. A szupernova maradvány elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén és oxigén szűrőket választottam, míg a csillagokat külön lefényképeztem RGB szűrőkkel. Nagyon halvány objektum, még f/4 fényerőn is 5 perces expozíciókra volt szükség. Egy óriáscsillag életének végén jelentős mennyiségű anyagot dobott le magáról, majd egy szupernova robbanással semmisült meg. A nagy sebességgel haladó anyag ütközött a csillagközi gázokkal, gerjesztve azt. Ez a lökéshullám látható a képen. 6 000 fényévre található a Földtől, átmérője 50 fényév.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Jupiter tesztfelvétel

Tesztkép az út távcsövemmel, nagyon kedvezőtlen légköri viszonyok mellett. Egy 2X-es barlow lencsével biztosan jobb lett volna, főleg ha a légkör is nyugodtabb.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Hold déli oldala: Moretustól Tychoig

Az új távcsövem teszképe a Hold déli társégéről. A képet az erkélyemről készítettem, 68%-os holdfázisnál.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Mare Imbrium északi fele

Az új távcsövem teszképe a Hold északi társégéről, a Mare Imbrium és Mare Frigoris területéről. A képet az erkélyemről készítettem, 68%-os holdfázisnál. Lennt, baloldalt a Plato kráterrel.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 5128 Centaurus A galaxis

2023.06.19-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Kentaur csillagképben található, NGC 5128 katalógusszámú Centaurus A galaxisról. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető, még egy 50 mm átmérőjű binokulárral is látható. A felvételen egyből feltűnik a galaxis gömb alakú formája, a fényes magot halvány haló vesz körül, ami kifelé egyre halványul. Függőlegesen két halvány kitörés hagyja el a galaxist, míg a magot egy nagyon szembetűnő porsáv szeli ketté. A Centaurus A egy lentikuláris rádiógalaxis, nagyon erős rádió- és röntgenforrás. A múltban egy kísérőgalaxisával ütközött, emiatt gyors csillagkeletkezés indult el belsejében, illetve a magjában lévő fekete lyukba nagy mennyiségű gáz jutott, jelentősen megnövelve a különösnen nagy tömegű (55 millió naptömegű) fekete lyuk aktivitását. A fekete lyuk környezetéből, az akkréciós kororongből nagy sebességgel, a fénysebesség felével részecskenyalábok indulnak ki, ezeket a nyalábokat láthatjuk függőlegesen a felvételen. A részecskenyalábok felelősek a rádió- és röntgensugárzás keletkezéséért. A galaxis magját keresztező porsáv a Centaurus A-val ütköző kísérőgalaxis maradványa. Az ütközés miatt alakult ki a lencse szerű alakja is, ami átmenet az elliptikus és a spirális galaxisok között. A galaxist James Dunlop skót csillagász fedezte fel 1826-ban. 14 millió fényévre található a Földtől, átmérője 60 000 fényév.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Nap 2023.12.29-én

A Nap 2023.12.29-én, 11:00-kor a Zalaegerszeg - Kertvárosi ekélyemről. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI178MM monokróm kamerával készítettem egy rövid felvételt.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 5128 Centaurus A galaxis

2023.06.19-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Kentaur csillagképben található, NGC 5128 katalógusszámú Centaurus A galaxisról. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető, még egy 50 mm átmérőjű binokulárral is látható. A felvételen egyből feltűnik a galaxis gömb alakú formája, a fényes magot halvány haló vesz körül, ami kifelé egyre halványul. Átlósan két halvány kitörés hagyja el a galaxist, míg a magot egy nagyon szembetűnő porsáv szeli ketté. A Centaurus A egy lentikuláris rádiógalaxis, nagyon erős rádió- és röntgenforrás. A múltban egy kísérőgalaxisával ütközött, emiatt gyors csillagkeletkezés indult el belsejében, illetve a magjában lévő fekete lyukba nagy mennyiségű gáz jutott, jelentősen megnövelve a különösnen nagy tömegű (55 millió naptömegű) fekete lyuk aktivitását. A fekete lyuk környezetéből, az akkréciós kororongből nagy sebességgel, a fénysebesség felével részecskenyalábok indulnak ki, ezeket a nyalábokat láthatjuk átlósan a felvételen. A részecskenyalábok felelősek a rádió- és röntgensugárzás keletkezéséért. A galaxis magját keresztező porsáv a Centaurus A-val ütköző kísérőgalaxis maradványa. Az ütközés miatt alakult ki a lencse szerű alakja is, ami átmenet az elliptikus és a spirális galaxisok között. A galaxist James Dunlop skót csillagász fedezte fel 1826-ban. 14 millió fényévre található a Földtől, átmérője 60 000 fényév.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 3576 Szabadságszobor-köd

Újra nekiálltam a fényképem feldolgozásának, ezúttal a Pixinsighttal. Szerintem észrevehetően szebb lett. 2023.06.14-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Hajógerinc (Carina) csillagképben található, NGC 3576 katalógusszámú "Szabadságszobor-ködről". Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira déllen van, Namíbiában viszont a zenittől egy kicsit nyugatra volt, amikor besötétedett. Gyorsan süllyedt a nyugati irányba, ezért több éjszaka is kellett a fényképezésére, hogy meglegyen mindhárom színcsatorna. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont csak egy kevés oxigén található benne. A feldolgozást a Hubble-paletta szerint végeztem: a kén lett a vörös szín, az oxigén lett kék, a hidrogénnek meg maradt a zöld. A ködösség a nevét a New York-i Szabadság-szoborról kapta, mivel a kép jobb oldalán látható ködösség fényes magjának formája enyhén hasonlít a Szabadság-szoborra, a fáklyát feltartó jobb kezével együtt. A fényes középső térséget felülről látványosan veszik körbe a sárgás színű gázívek, míg a kép alján a sárgás gázfelhők tölcsérszerűen veszik körbe a fényes, beégett régiót. A kép bal oldalán lévő sötétködökkel szabdalt nebula látszólag a Szabadságszobor-ködhöz tartozik, valójában viszont jóval távolabb helyezkedik el tőle. Közepén az NGC 3603 jelű sűrű nyílthalmaz figyelhető meg. 1834. március 16-án fedezte fel William Herschel, 9 000 fényévre található a megközelítőleg 100 fényév átmérőjű ködösség. A köd egy csillagkeletkezési régió, gyors ütemben születnek új csillagok a ködöt alkotó hidrogénből, a fiatal csillagok csillagszele a köd anyagát erodálja, ennek köszönheti látványos alakját.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

IC 4628 Garnéla-köd

2023.06.15-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Skorpió csillagképben található, IC 4628 katalógusszámú "Garnéla-ködről". Itthonról nem figyelhető meg, olyan alacsonyan van ez a látványos emissziós köd, ugyanakkor Namíbiában magasra emelkedik az éjszaka során. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont oxigénből jóval kevesebb található benne. A feldolgozást a Hubble-paletta szerint végeztem: a kén lett a vörös szín, az oxigén lett kék, a hidrogénnek meg maradt a zöld. Nevét a kép jobb oldalán látható, fényes és ívelt területéről kaphatta, mivel ez távolról nézve enyhén hasonlít egy garnélarákra :) Az oxigénben gazdag területek a kékes színükkel élesen elkülönülnek a kénben és hidrogénben dút sárgás-vöröses területtől. Gum 56 néven is ismert, a katalógust összeállító ausztrál Colin S. Gum neve után. A köd egy csillagkeletkezési régió, gyors ütemben születnek új csillagok a ködöt alkotó hidrogénből, ezek a fiatal és forró csillagok ionizálják, gerjesztik a köd anyagát, amik a fölös energiát látható fényben adják le. 1900-ban fedezte fel Edward Emerson Barnard, távolsága a Földtől 6 000 fényév, átmérője 250 fényév. Látható átmérője 1,5 fok, a telihold átmérőjének háromszorosa.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 6357 Homár-köd

2023.06.15-én és 16-án Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Skorpió csillagképben található, NGC 6357 katalógusszámú "Homár-ködről". Itthonról nem figyelhető meg, Namíbiában viszont a zenitig emelkedik. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén és oxigén szűrőket választottam. A ködösség a nevét a felülnézetből látható homár formájáról, és vörös színéről kapta. A kép alján, a két görbe nyúlvány emlékeztet a homár ollóira. Csak nagyon kevés oxigént tartalmaz, hidrogénből sokkal több van a ködösségben, ezért ilyen erősen vörös színű. A köd egy csillagkeletkezési régió, gyors ütemben születnek új csillagok a ködöt alkotó hidrogénből. 6 000 fényévre található a Földől, átmérője 400 fényév körüli. A ködösség tartalmazza a Pismis 24 nyílthalmazt, ami az általunk ismert legnyagyobb tömegű csillagokból is tartalmaz néhányat.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 7293 Hélix-köd vagy Csiga-köd

2023.06.15-én, 16-án, 17-én és 22-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Vízöntő (Aquarius) csillagképben található, NGC 7293 katalógusszámú "Hélix-ködről", vagy "Csiga-ködről". Itthonról ugyan nagyon alacsonyan megfigyelhető, Namíbiában viszont a zenitig emelkedik. A csillagászati sötét utolsó pár órájában fényképeztem négy éjszakán át amikor minden más célpont már túl alacsonyan volt, de szerettem volna a napkeltéig hátralévő időt kihasználni. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén és oxigén szűrőket választottam. A Csiga-köd az egyik legnagyobb látszó kiterjedésűegy planetáris köd. A planetáris ködök közepes méretű csillagok maradványai: miután vörös óriássá váltak, külsejük folyamatosan rétegről-rétegre leszakad, és a csillagközi térben szóródik szét, oxigént és egyéb nehezebb elemeket juttatva több fényév távolságba, amíg csak az egykori csillag magja fehér törpeként megmarad. A felvételre nézve egyből szembetűnhet a ködösség körkörös szerkezete, kívül vöröses, ionizált hidrogénburok veszi körbe a középső zöldeskék, oxigénben gazdag térséget. A két terület határán, a képet kinagyítva "kometáris csomókat" figyelhetünk meg. Ezek az anyagcsomók a Naprendszer méretének felelnek meg. A köd közepén megfigyelhető a fehér törpe, az egykori csillag forró magja, ami még évmilliókig fényleni fog. Sugárzása ionizálja az őt körülvevő gázburkot. A Csiga-ködöt Karl Ludwig Harding fedezte fel 1824-ben a Vízöntő (Aquarius) csillagképben. Távolsága a Földtől kb. 655 fényév; ezzel az egyik legközelebbi planetáris köd. Átmérője 2,5 fényév, korát 9 000 - 13 000 év közé becsülik.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 6744 - A Tejút ikertestvére

2023.06.18-án éjszaka Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Páva (Pavo) csillagképben található NGC 6744 galaxisról. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető. A felvételről rögtön feltűnik, hogy egy küllős spirálgalaxist láthatunk, magjából egy pár "küllő" nyúlik ki, és a spirálkarok ezekből a küllőkből ágaznak tovább. A felvételen a sárgás magot kék színű, "pelyhes" spirálkarok veszik körül, ahol gyors csillagkeletkezés folyik. A Tejút ikertestvérének is nevezik, mert az ismert galaxisok közül ez hasonlít a leginkább a Tejúthoz, szintén küllős spirálgalaxis. A Tejútnál viszont lényegesen nagyobb: átmérője 175 000 fényév. Van egy nagyobb kísérőgalaxisa is, a felvétel alján látható, elnyúlt NGC 6744A. 31 millió fényévre van a Földtől, James Dunlop fedezte fel 1826. június 30-án, Ausztráliából.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 3372 Carina-köd

2023.06.20-án koraeste, Namíbiában az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Hajógerinc (Carina) csillagképben található NGC 3372 katalógusszámú Carina-ködről. Szabad szemmel is látható volt fényes, diffúz foltként, 50 mm-es átmérőjű binokulárral pedig már lenyűgöző látványt nyújt. Leginkább az Orion-ködre hasonlít, viszont legalább kétszer akkora, és jóval fényesebb is. A kisebb sötétködökkel tarkított fényes, fehér központi régiót a jellegzetes "L" alakú hideg gázfelhők részben kitakarják. A köd közepén az Éta Carinae csillag és a Kulcslyuk-köd található. Kifelé haladva már vöröses színnel örvénylik és fodrozódik a ködöt alkotó hidrogén, amit kisebb sötétködök tarkítanak. Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász fedezte fel 1752. január 25-én, amikor két éven át a déli égboltot katalogizálta a Dél-Afrikában található Jóreménység fokáról. 10 000 csillagot mért fel és 14 csillagképet nevezett el. Elnevezését a 19. században kapta John Herscheltől. 8 500 fényévre található tőlünk, átmérője 460 fényév. Csillagkeletkezési régió, a fiatal csillagok erős sugárzása gerjeszti a ködöt alkotó hidrogénatomokat, amik a többletenergiát a 656nm-es hullámhosszon adják le, amit mi látható vörös fényként észlelünk. A közepén a hidrogénen kívül jelentős mennyiségű oxigén is észlelhető. 2022-ben a James Webb űrtávcső első képeinek egyikén a ködösség egy részletét fényképezte le, a felvétel a "Kozmikus sziklák" (Cosmic cliffs) néven lett híres.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M8 Lagúna-köd, M20 Trifid-köd és M21

2023.06.21-én hajnalban Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Messier 8 Lagúna-ködről, a Messier 20 Trifid-ködről és a Messier 21 nyílthalmazról. Itthonról csak nagyon nehezen figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont a zenitig emelkedtek a Messier-objektumok. A kép jobb oldalán megfigyelhető a Messier 8 Lagúna-köd, ami egy nagy kiterjedésű, gázból és porból álló csillagbölcső, aminek hidrogénjéből új csillagok születnek. A fiatal, forró csillagok erős UV sugárzása a hidrogént ionizálja és gerjeszti, emiatt a hidrogénatomok a 656 nm-es hullámhosszban kisugározzák az extra energiát. Ezt a hullámhosszot mi vörös fénynek fogjuk fel. A már megszületett csillagok "csillagszele" a köd szerkezetébe érdekes formákat vág. A sötétebb csomókban és nyúlványokban pedig csillagközi hideg por látható. Giovanni Hodierna fedezte fel 1654. előtt. 4 000-6 000 fényévre található a Földtől, 50-110 fényév a hosszúsága. A felvétel bal oldalán feltűnik még a bíbor színű Trifid-köd, amit a sötét porfelhők látszólag három részre osztanak fel, innen jön az elnevezése is: trifid -> "három lebenyre osztott". A Trifid-ködben aktív csillagkeletkezési régió található, magát a ködöt fiatal O típusú óriáscsillagok gerjesztik, emiatt bocsát ki fényt a hidrogén-alfa hullámhosszon. A vöröses területet egy örvénylő, kékes reflexiós köd veszi körül. Az objektum része egy nyílthalmaz is, így az M20 egyszerre tartalmaz emissziós ködöt, reflexiós ködöt, sötét ködöt és nyílthalmazt is :) Charles Messier fedezte fel 1764. június 5-én. 5 000 fényévre található tőlünk, átmérője 42 fényév. Az egyik legfiatalabb ismert csillagkeletkezési terület. A Trifid-köd fölött tűnik fel a Messier 21 nyílthalmaz, a két objektumot egyszerre fedezték fel. A halmaz ritkás, kevés tagból áll. Közepén sűrűbben helyezkednek el a csillagok, a magtól kifelé gyorsan ritkul, viszont tagjai jóval fényesebbek a környező csillagoknál.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Carina-ködtől a Futó csirkéig

2023.06.21-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült nagylátószögű felvételem az NGC 3372 katalógusszámú Carina-ködről és környezetéről. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont kora estétől már észlelhető volt. A Carina köd szabad szemmel is látható volt fényes, diffúz foltként, 50 mm-es átmérőjű binokulárral pedig már lenyűgöző látványt nyújtott. A ködösség a kép jobb felső sarkában figyelhető meg, ahogy a kisebb sötétködökkel tarkított fényes, fehér központi régiót a jellegzetes "L" alakú hideg gázfelhők részben kitakarják. Kifelé haladva már vöröses színnel örvénylik és fodrozódik a ködöt alkotó hidrogén, amit kisebb sötétködök tarkítanak. A ködtől jobbra-fennt még látatjuk a Gabriela Mistral-ködöt és az NGC 3293 nyílthalmazt is. A Carina-ködtől balra-fennt látható a nagy kiterjedésű és nagyon látványos NGC 3532 nyílthalmaz, a kép alján, a Carina-köd alatt pedig a Déli Plejádoknak is nevezett nyílthalmaz figyelhető meg. A felvétel bal alsó sarkában az NGC 2944 jelű Futócsirke-köd látható halványan, vöröses színben. A ködösség egy csillagkeletkezési régió, főleg hidrogénből és oxigénből áll. A ködösség fölött az NGC 3766 nyílthalmaz látható. A felvétel közepén, apró vöröses foltként látszik a Szabadságszobor-köd is, NGC 3576 katalógusszámmal.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M7 Ptolemaiosz-halmaz

2023.06.20-án hajnalban Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Skorpió-csillagképben található Messier 7 Ptolemaiosz-halmazról. Nevét Klaudiosz Ptolemaioszról, az ókori Egyiptomban élt matematikusról és csillagászról kapta, aki először tett a csillaghalmazról írásos említést az időszámításunk szerinti második században. Itthonról csak nagyon nehezen figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont a zenitig emelkedett a legdélebbi Messier-objektum. Szabadszemmel is észrevehető volt halovány pacaként a Tejút magja környékén, egy 15X50-es binokulár már csillagokra bontotta a halmazt, mely már ezzel a nagyítással is nagyon látványos volt. A felvételen rögtön észrevehető a nyílthalmaz belsejében lévő mintegy 30 fényes, kék színben ragyogó csillag. A csillagok elrendeződése laza, közel négyzetes alakban. A belülső csillagokat távolról további csillagok veszik körbe, ezek a felvétel szélein láthatóak. A halmaz hátterében a Tejút magjának számtalan csillaga látszik, ahogy sárgás fénnyel teljesen belepik a képet. A nyílthalmaz alatt még egy sötétköd is látszik. Ptolemaiosz felfedezése után csak 1654-ben tanulmányozták részletesebben, amikor Giovanni Batista Hodierna 30 csillagot számolt össze a halmazban. Charles Messier 1764 májusában felvette a katalógusába, annak hetedik tagjaként. Összesen 80 csillagból áll, átmérője 25 fényév, 220 millió éves, kb. 1000 fényévre található tőlünk.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Dél Keresztje és a Szeneszsák

2023.06.17-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Dél Keresztje csillagképről, és a mellette elhelyezkedő Szeneszsák sötétködről. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont kora estétől már észlelhető volt. A Dél keresztje (Crux) a déli égbolt legkisebb, de talán lelátványosabb csillagépe. Nevét négy legfényesebb csillaga alkotta keresztről kapta, ezek: Acrux, Mimosa, Gacrux, delta Crucis. Ausztrália és Új-Zéland zászlaján is szerepel a csillagkép, illetve évszázadokon át segítette a hajósokat a navigációban, mivel a kereszt hosszabb tengelye majdnem pontosan a déli égi pólusra mutat. A kereszttől balra lennt látható a Szeneszsák sötétköd, az égbolt egyik leglátványosabb, lenagyobb kiterjedésű sötétköde. 15X50-es binokulárral megfigyelve még látványosabb volt, ahogy a kisebb tintapacák szétszabdalták a sűrű csillagmezőt. Ez az átlátszatlan csillagközi porfelhő eltakarja a mögötte lévő csillagok fényét, így egy látszólag csillagmentes űrt képez a Tejút közepén. A Dél Keresztjében még megfigyelhető néhány nyílthalmaz is: a kereszt alján, az Acrux fölött látható NGC 4349, a kereszt bal oldalán, a Mimosátol balra lennt található NGC 4755 és a kereszt közepe felé elhelyezkedő NGC 4439 és NGC 4337.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Grus kvartett

2023.06.20-án Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Daru (Grus) csillagképben található, NGC 7552, 7582, 7590, 7599 katalógusszámú galaxisokból álló "Grus kvartettről". Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont hajnalban már észlelhető volt a galaxis-négyes. A négy nagy galaxison kívül számos kisebb, távoli csillagvárost is megfigyelhetünk. A fénykép közepén az NGC 7582 spirálgalaxis látható, ami egy aktív, kettes típusú Seyfert galaxis: a magjában található különösen nagytömegű (10 millió naptömeg) fekete lyukba gáz áramlik, aminek hatására a mag vidéke kifejezetten világos, és erős rádióforrás. Átmérője 100 000 fényév körüli, megközelítőleg 70 millió fényévre található. Tőle jobbra-lennt az NGC 7590 spirálgalaxist láthatjuk, majd jobbra továbbhaladva a nála nagyobb NGC 7599 spirálgalaxist. A felvétel bal felső sarkában az NGC 7552 galaxist láthatjuk. A négy galaxis távolsága a Földtől: 60-70 millió fényév, egymáshoz is közel helyezkednek el. Az NGC 7582 és az NGC 7552 is csillagontó galaxis.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 3576 Szabadságszobor-köd

2023.06.14-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Hajógerinc (Carina) csillagképben található, NGC 3576 katalógusszámú "Szabadságszobor-ködről". Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira déllen van, Namíbiában viszont a zenittől egy kicsit nyugatra volt, amikor besötétedett. Gyorsan süllyedt a nyugati irányba, ezért több éjszaka is kellett a fényképezésére, hogy meglegyen mindhárom színcsatorna. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont csak egy kevés oxigén található benne. A feldolgozást a Hubble-paletta szerint végeztem: a kén lett a vörös szín, az oxigén lett kék, a hidrogénnek meg maradt a zöld. A ködösség a nevét a New York-i Szabadság-szoborról kapta, mivel a kép jobb oldalán látható ködösség fényes magjának formája enyhén hasonlít a Szabadság-szoborra, a fáklyát feltartó jobb kezével együtt. A fényes középső térséget felülről látványosan veszik körbe a sárgás színű gázívek, míg a kép alján a sárgás gázfelhők tölcsérszerűen veszik körbe a fényes, beégett régiót. A kép bal oldalán lévő sötétködökkel szabdalt nebula látszólag a Szabadságszobor-ködhöz tartozik, valójában viszont jóval távolabb helyezkedik el tőle. Közepén az NGC 3603 jelű sűrű nyílthalmaz figyelhető meg. 1834. március 16-án fedezte fel William Herschel, 9 000 fényévre található a megközelítőleg 100 fényév átmérőjű ködösség. A köd egy csillagkeletkezési régió, gyors ütemben születnek új csillagok a ködöt alkotó hidrogénből, a fiatal csillagok csillagszele a köd anyagát erodálja, ennek köszönheti látványos alakját.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Állatövi fény a Gamsberg felett

Már régóta le akartam fényképezni az állatövi fényt, de itthon sosem jött össze a dolog, Namíbiában viszont végre lehetőségem nyílt erre is. A szálláshelyünk tetőteraszáról készítettem a felvételt. A képen a Gamsberg látszik, néhány másik heggyel. Középen a Vénusz világít.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 6334 Macskatappancs-köd

2023.06.13-án Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Skorpió csillagképben található, NGC 6334 katalógusszámú "Macskatappancs-ködről". Ugyan itthonról is megfigyelhető, de meglehetősen alacsonyan van ez a látványos emissziós köd, ugyanakkor Namíbiában egészen a zenitig emelkedik. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont csak egy kevés oxigén található benne. A feldolgozást ezúttal a Hubble-paletta szerint végeztem: a kén lett a vörös szín, az oxigén lett kék, a hidrogénnek meg maradt a zöld. A ködösség a nevét a macskák talpához hasonló formája adja, a kép alján lévő három ovális forma a három lábujj, felette a macska talpán lévő párnás rész :) A "ujjakban" és a felvétel felső részén könnyen megfigyelhető az oxigénben gazdag terület. John Herschel fedezte fel a Dél-Afrikában található Jóreménység fokáról, 1837-ben. 5 500 fényévre található tőlünk, sugara 40 fényév. A köd egy csillagkeletkezési régió, gyors ütemben születnek új csillagok a ködöt alkotó hidrogénből.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Az ispánki tábor egy Napja

Felvétel a Napról a VCSE '23 Megfigyelőtáborból, 2023. 08. 17-én. A kép Juhász Gábor Coronado Solarmax 60 típusú 60mm átmérőjű naptávcsövével, és a saját ASI 178 MM bolygókamerámmal készült. 400 db. 1ms-os, és 500 db. 10 ms-os felvételből állítottam össze. A Nap felszínén számos napfolt és filament látható, míg a korong szélén sorakoznak a protuberanciák.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 253 Sculptor galaxis, vagy Ezüstdollár galaxis

2023.06.18-án hajnalban Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Szobrász csillagképben található NGC 253 galaxisról. A felvételen látható, hogy alacsony szögben fordul felénk a galaxis, csaknem az éléről látjuk. Látszólagos mérete csaknem eléri a telihold látszólagos méretét. Míg a széle kékes színű, a mag sárgás fénnyel ragyog, sötét sávok, porfelhők szabdalják felületét. Magyarországról megfigyelve éppen csak felemelkedik a horizont fölé, ezért nagyon nehezen figyelhető meg. Ugyanakkor Namíbiában majdnem az zenitig emelkedik, hajnalban kiváló célpont volt. Caroline Herschel fedezte fel a küllős spirálgalaxist 1783-ban, miközben üstökösöket keresett. A Szobrász Galaxishalmaz egyik tagja, közel 12 millió fényévre található tőlünk. Csillagontó galaxis, ami azt jelenti, hogy élénk csillagkeletkezés folyik benne, számos különösen nagytömegű csillaghalmazt fedeztek fel belsejében.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 253 Sculptor galaxis, vagy Ezüstdollár galaxis

2023.06.18-án hajnalban Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Szobrász csillagképben található NGC 253 galaxisról. A felvételen látható, hogy alacsony szögben fordul felénk a galaxis, csaknem az éléről látjuk. Látszólagos mérete csaknem eléri a telihold látszólagos méretét. Míg a széle kékes színű, a mag sárgás fénnyel ragyog, sötét sávok, porfelhők szabdalják felületét. Magyarországról megfigyelve éppen csak felemelkedik a horizont fölé, ezért nagyon nehezen figyelhető meg. Ugyanakkor Namíbiában majdnem az zenitig emelkedik, hajnalban kiváló célpont volt. Caroline Herschel fedezte fel a küllős spirálgalaxist 1783-ban, miközben üstökösöket keresett. A Szobrász Galaxishalmaz egyik tagja, közel 12 millió fényévre található tőlünk. Csillagontó galaxis, ami azt jelenti, hogy élénk csillagkeletkezés folyik benne, számos különösen nagytömegű csillaghalmazt fedeztek fel belsejében.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Az Antares-régió, a Kék Lófej-köd és a Rho Ophiuchi

2023.06.22-én Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem az Antares környékéről, ami magába foglalja az M4 gömbhalmazt, a Rho Ophiuchi kettőscsillagot és a Kék Lófej-ködöt is. Miközben Namíbiában a 200/800 mm-es Newton távcsövemmel fotóztam, a kis Star Adventurer mechanikát sem hagytam unatkozni: a 135mm-es Samyang objektívet és a Canon 6D fényképezőgépet rászerelve nagylátószögű felvételeket is készítettem. A Skorpió csillagképben található ködösség a nyári égbolt egyik legszebb objektuma. A képen alul található az Antares, egy vörös óriáscsillag, ellette a Messier 4 gömbhalmaz. Rajtuk kívül emissziós ködök, sötétködök és reflexiós ködök is megtalálhatók a felvételen. A ködkomplexum magjában található a Rho Ophiuchi kettőscsillag, ami 360 fényév távolságban vannak tőlünk.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 300

2023.06.19-án Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Szobrász csillagképben található NGC 300 galaxisról. A felvételen látható hogy alakja hasonlít a Triangulum-galaxishoz, mivel fényes magjából hosszú és erősen görbült spirálkarok nyúlnak ki. Jellegzetes alakja és viszonylag nagy, 22'X15'-es látszólagos mérete miatt választottam ki ezt a fényes galaxist. A fényképen számos apró, távoli PGC katalógusszámú galaxis is feltűnik. Hatmillió fényévre található tőlünk, félúton a Lokális Csoport és a Szobrász Csoport között. Átmérője 94 000 fényév, csak egy kicsivel kisebb, mint a Tejút, 29 millárd naptömegű. A közelében helyezkedik el az NGC 55 galaxis, aminek gravitációja befolyásolhatta az NGC 300 spirálkarjainak alakját.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 5139 Omega Centauri

2023.06.20-án Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Kentaur csillagképben található NGC 5139 "Omega Centauri" gömbhalmazról. Itthonról sajnos egyáltalán nem figyelhető meg, de Namíbiából szabad szemmel is látható egy pelyhes csillagként. Egy 50mm átmérőjű binokulárral látható, hogy a magja enyhén elliptikus, amit 3 rétegben egyre halványuló diffúz rétegek vesznek körül. Binokulárral gyakran felkerestem esténként, a déli égbolt egyik leglátványosabb vizuális célpontja. A felvételen látható a fényes, enyhén elliptikus mag, amit kifelé haladva egyre ritkább csillagmező vesz körbe. A gömbhalmaz mintha egy kicsit réteges lenne, nem folyamatosan ritkulnak a csillagok, hanem lépcsőzetesen. A felvétel feldolgozásakor vettem észre, hogy a gömbhalmaz enyhén lapult formája pont függőleges a fényképezőgépem látómezejére, emiatt úgy vágtam ki és forgattam el a halmazt, hogy vízszintes irányban legyen lapult. A Tejúthoz tartozó legnagyobb gömbhalmaz, ami valójában egy, a Tejúthoz tartozó törpegalaxis magja, csak a külső rétegeit a Tejút gravitációja már magához vonzotta. Már Ptolemájosz is írásos emléket hagyott róla időszámítás szerint 150-ben, de Edmond Halley fedezte fel újra 1677-ben és megfigyeléssel igazolta, hogy nem csillagszerű, hanem kiterjedt, foltszerű objektumról van szó. 17 000 fényév távolságra van tőlünk, mintegy 150 fényév az átmérője és közel 10 millió csillagból áll, korát 12 milliárd évre becsülik. A magjában elhelyezkedő csillagok elemzése után fedezték fel, hogy a gömbhalmaz közepén egy 40 000 naptömegű fekete lyuk található, ami a ritkaságnak számító közepes méretű fekete lyukak közé sorolható.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M83 Déli Szélkerék-galaxis

2023.06.17-én Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Hidra és Kentaur csillagképek határán található Messier 83 "Déli Szélkerék-galaxisról". Nevét a Messier 101 "Szélkerék-galaxishoz" való hasonlósága miatt kapta. Ugyan az asztrofotós korszakom elején már fotóztam belföldről ezt a látványos galaxist, de 10-15°-os horizont feletti magassága miatt igazán látványos felvételt nagyon nehéz készíteni róla. Namíbiában viszont magasra emelkedik, és kiváló célpont alakja és nagy látszólagos mérete miatt. A küllős spirálgalaxisok közé tartozik, a magjából egy pár "küllő" nyúlik ki, és a spirálkarok ezekből a küllőkből ágaznak tovább. A Tejút szintén küllős spirálgalaxis. A felvételen az apró sárgás magot a kék színű spirálkarok veszik körül, a galaxis körül pedig még némi haló is észrevehető. Nicholas Louis de Lacaille fedezte fel 1752. február 23-án a Jóreménység fokánál, Charles Messier 1781-ben vette fel katalógusába. 40 milliárd csillag alkotja, 55.000 fényév az átmérője, spirális galaxis. Távolsága a Földtől: 14.700.000 fényév, az M83 galaxiscsoport tagja. Ez a meglehetősen kompakt galaxiscsoport 15 tagból áll. Érdekessége a galaxiscsoportnak, hogy a szomszédos, majdnem kétszer akkora Centaurus A-galaxiscsoport meglehetősen közel van hozzá, egymáshoz képest mért sebességük pedig elhanyagolható. Emiatt gyakran egy csoportként hivatkoznak rájuk, mint a Centaurus A/M83-galaxiscsoportra, amely 44 galaxisból áll. Összesen hat szupernovát figyeltek meg benne, ezzel az egyik legaktívabb csillagváros.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 6334 Macskatappancs-köd

2023.06.13-án Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Skorpió csillagképben található, NGC 6334 katalógusszámú "Macskatappancs-ködről". Ugyan itthonról is megfigyelhető, de meglehetősen alacsonyan van ez a látványos emissziós köd, ugyanakkor Namíbiában egészen a zenitig emelkedik. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont csak egy kevés oxigén található benne. A feldolgozás során a Hubble-paletta szokásos sárga-kék színvilága helyett kipróbáltam a vöröses narancssárga - türkíz kombinációt, ahol a vörös szín a hidrogéné és a kéné a türkíz pedig az oxigéné. A ködösség a nevét a macskák talpához hasonló formája adja, a kép alján lévő három ovális forma a három lábujj, felette a macska talpán lévő párnás rész :) A "ujjakban" és a felvétel felső részén könnyen megfigyelhető az oxigénben gazdag terület. John Herschel fedezte fel a Dél-Afrikában található Jóreményság fokáról, 1837-ben. 5 500 fényévre található tőlünk, sugara 40 fényév. A köd egy csillagkeletkezési régió, gyors ütemben születnek új csillagok a ködöt alkotó hidrogénből.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 6334 Macskatappancs-köd

2023.06.13-án Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételem a Skorpió csillagképben található, NGC 6334 katalógusszámú "Macskatappancs-ködről". Ugyan itthonról is megfigyelhető, de meglehetősen alacsonyan van ez a látványos emissziós köd, ugyanakkor Namíbiában egészen a zenitig emelkedik. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont csak egy kevés oxigén található benne. A feldolgozás során a Hubble-paletta szokásos sárga-kék színvilága helyett kipróbáltam a vöröses narancssárga - türkíz kombinációt, ahol a vörös szín a hidrogéné és a kéné a türkíz pedig az oxigéné. A ködösség a nevét a macskák talpához hasonló formája adja, a kép alján lévő három ovális forma a három lábujj, felette a macska talpán lévő párnás rész :) A "ujjakban" és a felvétel felső részén könnyen megfigyelhető az oxigénben gazdag terület. John Herschel fedezte fel a Dél-Afrikában található Jóreményság fokáról, 1837-ben. 5 500 fényévre található tőlünk, sugara 40 fényév. A köd egy csillagkeletkezési régió, gyors ütemben születnek új csillagok a ködöt alkotó hidrogénből.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 3372 Carina-köd

A namíbiai utam első célpontjának a déli égbolt talán leglátványosabb objektumát, a Hajógerinc (Carina) csillagképben található NGC 3372 katalógusszámú Carina-ködöt választottam. Szabad szemmel is látható volt fényes, diffúz foltként, 50 mm-es átmérőjű binokulárral pedig már lenyűgöző látványt nyújt. Leginkább az Orion-ködre hasonlít, viszont legalább kétszer akkora, és jóval fényesebb is. A kisebb sötétködökkel tarkított fényes, fehér központi régiót a jellegzetes "L" alakú hideg gázfelhők részben kitakarják. A köd közepén az Éta Carinae csillag és a Kulcslyuk-köd található. Kifelé haladva már vöröses színnel örvénylik és fodrozódik a ködöt alkotó hidrogén, amit kisebb sötétködök tarkítanak. A ködtől jobbra még látatjuk a Gabriela Mistral-ködöt és az NGC 3293 nyílthalmazt is. Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász fedezte fel 1752. január 25-én, amikor két éven át a déli égboltot katalogizálta a Dél-Afrikában található Jóreményság fokáról. 10 000 csillagot mért fel és 14 csillagképet nevezett el. Elnevezését a 19. században kapta John Herscheltől. 8 500 fényévre található tőlünk, átmérője 460 fényév. Csillagkeletkezési régió, a fiatal csillagok erős sugárzása gerjeszti a ködöt alkotó hidrogénatomokat, amik a többletenergiát a 656nm-es hullámhosszon adják le, amit mi látható vörös fényként észlelünk. A közepén a hidrogénen kívül jelentős mennyiségű oxigén is észlelhető. 2022-ben a James Webb űrtávcső első képeinek egyikén a ködösség egy részletét fényképezte le, a felvétel a "Kozmikus sziklák" (Cosmic cliffs) néven lett híres.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Csillagívek Namíbiában

Namíbiában, a Decca Station tetőteraszán készítettem ezt a képet, 50db. 3 perces fényképből. A pólus láthatóan sokkal alacsonyabban van, mint itthon :)

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
2 hozzászólás

Panorámakép Namíbiából

Namíbiában, a szálláshelyünkről készítettem ezt a 18 panelből álló panorámaképet, ami tartalmazza a teljes déli tejutat.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
2 hozzászólás

Éjszaka a Decca station mellett

A Decca station egy katonai rádióállomás volt az Isabis folyó mellett, amit mostanra felhagytak. A vendéglátónk újíttatta fel az állomást, immár egy kényelmes és modern szálláshelyként. A felvétel a szállásunk kerítésétől pár méterre készült, amikor már elindítottam az expozíciósorozatot.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Tejút Namíbiából

Csaknem négy évnyi tervezés és reménykedés után végre én is kijutottam Namíbiába két hétre egy kisebb csapat tagjaként, és végigfotóztam ezt az időszakot. Nappal is hihetetlen a táj, teljesen különbözik attól, amit itthon láthatunk. Éjszaka pedig teljesen új látványvilággal szembesültem, a korábban csak könyvekben, fotókon látott csillagképekkel és alakzatokkal: a Dél Keresztje és mellette a Szeneszsák, a szabadszemes Karina-köd és az Omega Centauri. A Tejút magja pedig hatalmas, és a zenitig emelkedik az éjszaka során. Elsőnek egy egyszerűbb tájképet dolgoztam ki, amit a szálláshelyünk kerítésétől pár méterre fényképeztem koraeste. A környék tele volt hangulatos fákkal és bokrokkal. Néha még a sakálok vonyítását is lehetett hallani :)

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M44 Méhkas-halmaz

A március 15-ei munkaszüneti napot és a kedvező időjárást kihasználva észlelőtársaimmal kitelepültünk a VCSE kávási észlelőbázisára egy gyors asztrofotózásra, én a Messier 44 nyílthalmazt vettem célba. A vezetésem nem akart beindulni két órányi próbálkozás után sem, úgyhogy vezetés nélküli egyperces expozíciókat állítottam be. Szabad szemmel halvány pacaként látható, de egy kisebb binokulárral már látványos nyílthalmaz. A felvételen egyből feltűnhet a nagy, ovális alakba rendeződött és fényes csillagokból álló ritkás halmaz. Főleg kék színű csillagokból áll, néhány sárga színű taggal. A csillaghalmaz közepe sűrűbb és sokkal fényesebb tagokból áll mint a külső régiók, a környezetétől látványosan elkülönül. Az ókor óta ismert objektum, Galilei is tanulmányozta, 40 tagot számlált meg. Charles Messier 1769. március 4-én vette fel katalógusába. 577 fényévre van a Földtől, 600 millió éves a beslések szerint. Nagyobb amatőrcsillagászati távcsövekkel 200 tagot sámolhatunk össze, de valójában 1000 csillag alkotja. Tagjainak többsége vörös törpecsillag, amik észleléséhez az amatőrcsillagászatban használt távcsövek már nem elegendőek.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Hickson 68 kompakt galaxishalmaz és az NGC 5371

2023.03.25-én, a VCSE észlelőhétvégéjén készült felvételem a Hickson 68 kompakt galaxishalmazról. Az észlelőhétvégén jó hangulat volt, napközben felhős-esős időjárással. Éjfélig kétszer volt felhőátvonulás, ilyenkor fél-fél órát pihentünk, amíg ismét derült idő nem lett. Az éjszaka további része derült volt szerencsére. Paul Hickson kanadai csillagász katalogizálta a galaxishalmazt, a 100 kompakt galaxishalmazt összefoglaló katalógusában, melyet 1982-ben véglegesített. Öt tagból áll, ezek: - NGC 5353, NGC 5354: Egymáshoz nagyon közel látszó lentikuláris galaxisok. A lentikuláris galaxisok átmenetet képeznek a spirális és elliptikus galaxisok között. - NGC 5355 és NGC 5358: Kisebb lentikuláris galaxisok, az NGC 5353-NGC 5354 párostól jobbra látszanak a képen. - NGC 5350: Küllős spirális galaxis. A mérések szerint a tagok jelenleg nem olvadnak össze, csak közel helyezkednek el egymáshoz. A halmaz 90-120 millió fényévre van tőlünk. A felvételen megfigyelhető még az NGC 5371 spirális galaxis is, ami nem a galaxiscsoport tagja, bár hasonló távolságban van tőlünk, mint a Hickson 68 csoport tagjai. Az UGC 8841 galaxis szintén megfigyelhető, a kép felső részén. A kép hátterében számos távolabbi, halványabb galaxis is megfigyelhető.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A távolodó C/2022 E3 (ZTF) üstökös

A C/2022 E3 (ZTF) üstökös távolodóban van Földünktől ezért észlelőtársammal, Vizsi Csabával szerettük volna még egyszer lefotózni, amire 2023. február 10-én az időjárás és a későn kelő Hold lehetőséget adott. 18:00-kor értünk ki a VCSE kávási észlelőbázisára, de az asztrofotós felszerelés kirakodása és beindítása után vékony felhőzet csúszott fölénk. 22:00 körül teljesen eltűnt a felhőzet, de még volt egy óránk mielőtt a kelő Hold fénye nagyon zavaró lett volna. A nagy látómezőbe a keskeny, egyenes ioncsóván, a zöldes színű kómán és az ívelt-szétterülő porcsóván kívül még a vörösen ragyogó Mars is belefért!

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

C/2022 E3 ZTF üstökös

Magas holdfázis mellett, erős fényszennyezés alól próbáltam meg fotózni a C/2022 E3 ZTF üstököst. Se vezetésem, se bolygatásom nem volt, úgyhogy sokat küzdöttem a képpel, ennyit sikerült kihoznom.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Az év első Napja

A Nap 2023.01.01-én, 12:00-kor a Zalaegerszeg - Kertvárosi ekélyemről. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI178MM monokróm kamerával készítettem egy rövid videót, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Évindító éjszaka Káváson

Az év első éjszakáján egy észlelőtársammal kitelepültünk a VCSE kávási telkére egy gyors távcsövezésre. A nagy holdfázis bevilágította az egész tájat.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Nap 2022.12.30-án, monokróm

A Nap 2022.12.31-én, 12:00-kor a Zalaegerszeg - Kertvárosi ekélyemről. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI178MM monokróm kamerával készítettem egy rövid videót, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Nap 2022.12.30-án, színes

A Nap 2022.12.31-én, 12:00-kor a Zalaegerszeg - Kertvárosi ekélyemről. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI178MM monokróm kamerával készítettem egy rövid videót, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Mobiltelefonos asztrotájkép teszt

A gersekaráti kitelepülésem alkalmával lehetőségem nyílt a Pixel 7 okostelefonom asztrofotó módját is kipróbálni. Ilyenkor a telefon több, rövidebb expozícióból állítja össze a végleges felvételt. Szerencsére volt lehetőség RAW-ban menteni a felvételt további finomhangolások céljából.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Téli tejút Gersekarátról

A hónapok óta tartó borult időt megszakította egy derült éjszaka, úgyhogy egy észlelőtársammal kilátogattunk a Gersekarát melletti befagyott tóhoz

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Az őszi tejút Salomváron

Kihasználva a kedvező időjárást, egy fotós társammal kitelepültünk Salomvárra asztrotájképezni :)

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Tejút Salomváron

Kihasználva a kedvező időjárást, egy fotós társammal kitelepültünk Salomvárra asztrotájképezni :)

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

95%-os Hold 2022.10.07-én

Egy kölcsönadott Makszutov-távcsővel készült kép a 95%-os fázisú Holdról. A képet az erkélyemre kitelepülve készítettem.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

95%-os Hold 2022.10.07-én, szaturált változat

Egy kölcsönadott Makszutov-távcsővel készült kép a 95%-os fázisú Holdról. A képet az erkélyemre kitelepülve készítettem.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztrotájkép Ausztriából

Az Ausztriában megrendezett VCSE észlelőhétvége egyik életképe. Sajnos nagyon életlen lett, teljesen a végtelenbe tekert fókusszal is, mert a hidegben változott az optika mérete, így már nem tudtam a megfelelő fókuszt elérni.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztro-életkép Ausztriából

Az Ausztriában megrendezett VCSE észlelőhétvége egyik életképe

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztro-életkép Ausztriából

Az Ausztriában megrendezett VCSE észlelőhétvége egyik életképe

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztro-életkép Ausztriából

Az Ausztriában megrendezett VCSE észlelőhétvége egyik életképe

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztro-életkép Ausztriából

Az Ausztriában megrendezett VCSE észlelőhétvége egyik életképe

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Nap 2022.07.29-én, monokrómban

A Nap 2022.07.29-én, 13:30-kor a VCSE Őrimagyarósdon megrendezett megfigyelőtáborából. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI294MM monokróm kamerával készítettem egy rövid videót, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen. A felvétel az eredeti, fekete-fehér változat.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A Nap 2022.07.29-én

A Nap 2022.07.29-én, 13:30-kor a VCSE Őrimagyarósdon megrendezett megfigyelőtáborából. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI294MM monokróm kamerával készítettem egy rövid videót, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen. Végül adtam neki egy kis színt is.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztro-panoráma Zalaháshágyon

Tavaly Zalaháshágyon a Sibrik-kápolnáról egy panoráma felvételt készítettem, csakhogy akkor még nem tudtam összefűzni a képeket: egyetlen felvételt dolgoztam ki akkor. Most viszont kipróbáltam a Microsoft ICE nevű szoftvert, ami gond nélkül összegyúrta az egyes képeket. Ezzel együtt is csak egy tesztfelvételnek szánom ezt a képet, csak kipróbáltam hogyan tudok összerakni egy Tejút-panorámát. Az égi háttérnek pl. elég furcsa színe volt, máshol a fényszennyezés okozott egy nagy fényoszlopot.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztro-életkép Őrimagyarósdról

Éjszakai életkép a VCSE Őrimagyarósdon megrendezett táborából, 2022.07.29-én hajnalban.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Asztro-életkép Őrimagyarósdról

Éjszakai életkép a VCSE Őrimagyarósdon megrendezett táborából, 2022.07.29-én hajnalban.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Észlelőhétvége Dobronhegyen

Éjszakai életkép a VCSE Dobronhegyen megrendezett észlelőhétvégéjéről, 2022.08.27-én hajnalban. Egyben az új fényképezőgépem tesztje is :)

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Észlelőhétvége Dobronhegyen

Éjszakai életkép a VCSE Dobronhegyen megrendezett észlelőhétvégéjéről, 2022.08.27-én hajnalban. Egyben az új fényképezőgépem tesztje is :)

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M57 Gyűrűs-köd

2022. 07. 21-22-én, a VEGA '22 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételem az M57 jelű planetáris ködről, más néven a Gyűrűs-ködről. Talán a legismertebb és az egyik legtöbbet fényképezett planetáris köd, remélem azért sikerül valami újat mutatnom :) Az M57 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. A halvány, középső csillag a kihúnyt csillag fehér törpévé alakult magja. A felvételt a hűtött kamerám magasabb felbontású, de alacsonyabb érzékenységű "bin1" módjával készítettem, oxigén és hidrogén szűrőkkel. A ködösség egy fényes, elliptikus alakú vöröses, hidrogénben gazdag külső gyűrűből, és egy zöldeskék, nagyrészt oxigénből álló belső alakzatból áll. A köd közepén egy halvány csillag látható, ez a ködöt létrehozó csillag magjából kialakult fehér törpe. A ködöt egy nagyon halvány haló is körbeveszi. A Gyűrűs-köd elnevezést azért kapta, mert vizuálisan megfigyelve a fényes külső gyűrű élesen elkülönül a halvány belső területtől, a külső gyűrű ezért kifejezetten szembetűnő. A Lant csillagképben található planetáris ködöt Charles Messier fedezte fel 1779 januárjában, miközben üstökösöket keresett. Elsőként Gotthárd Jenő fényképezte le 1886-ban, a központi csillag először ezen a felvételen vált megfigyelhetővé. Látszólagos átmérője 2', valós átmérője 1,3 fényév. 2500 fényév távol van a Földtől. Kb. 20 000 évvel ezelőtt alakult ki.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 6826 Pislogó-köd

2022. 07. 28-án, a VEGA '22 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort során készült felvételem az NGC 6826 jelű planetáris ködről, más néven a Pislogó-ködről. Az NGC 6826 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. A fényes, középső csillag a kihúnyt csillag fehér törpévé alakult magja. A felvételt a hűtött kamerám magasabb felbontású, de alacsonyabb érzékenységű "bin1" módjával készítettem, oxigén és hidrogén szűrőkkel. A ködösség türkízes színű, elliptikus alakja tűnhet fel elsőre, majd ahogy megfigyeljük a ködösség belsejét, egy fényesebb, elliptikus gyűrűt is láthatunk. A planetáris köd magjában egy fényes csillagot figyelhetünk meg, ez a ködöt létrehozó csillag magjából kialakolt fehér törpe. A ködöt egy nagyon halvány haló is körbeveszi. Az elnevezése (Pislogó-köd) annak tudható be, hogy ha vizuális megfigyelés során közvetlenül a központi csillagára nézünk, az azt körülvevő ködösség eltűnni látszik. Ha egy picit az objektum mellé nézünk, akkor pont fordítva, a köd egyre fényesebbnek látszik, míg a központi csillag szinte eltűnik, mintha a köd "pislogna". A ködösséget William Herschel fedezte fel 1793 szeptemberében, a Hattyú csillagképben. Látszó átmérője csak 30", valós átmérőjét 0,2 fényévre becsülik, Távolsága tőlünk körülbelül 2000 fényév.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 6905 Kék ragyogás-köd

2022. 07. 25-én, a VEGA '22 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort során készült felvételem az NGC 6905 jelű planetáris ködről, más néven a Kék ragyogás-ködről. A ködöt a hűtött kamerám magasabb felbontású, de alacsonyabb érzékenységű "bin1" módjával készítettem, oxigén és hidrogén szűrőkkel. A felvételen hamar feltűnik a planetáris köd elliptikus, tűrkízes színű formája: középen egy szaggatott mintájú, kör alakú, fényesebb területet vesz körbe kétoldalt egy-egy halványabb, tölcsérszerű alakzat. A köd megjában halványan megfigyelhető a központi fehér törpe is. Az NGC 6905 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. A halvány, középső csillag a kihúnyt csillag fehér törpévé alakult magja. A ködöt William Herschel fedezte fel 1784-ben, a Delfin csillagképben. Látszó átmérője nagyon kicsi, csak 1'. Távolságát 7500 fényévre becsülik, főleg oxigénből áll (ez adja kékes zöld színét), de maradt benne hidrogén is.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Bolygófüzér észlelés

Kihasználva a hétvégi kedvező időjárást, a Vega Csillagászati Egyesület tagjaiból álló kisebb csapat hajnali három órakor elindult a Boncodfölde és Bagod településeket összekötő úthoz, a Zala-folyó völgyébe megfigyelni a 2022-es bolygófüzért. A sík területre érve gyorsan kitelepítettük a fényképezőgépeinket, egy 7x50-es binokulárt és egy 200/1000 mm-es Dobson távcsövet, amivel vizuálisan is megfigyelhettük a bolygókat, 96x-os nagyítással. Kiérkezésünket követően keleten, a távoli fák koronájából előbújt a Vénusz, az éppen a Szaturnusz és Jupiter bolygók között elhelyezkedő 72%-os fázisú Hold pedig szépen bevilágította a tájat. A távcsővel megfigyeltük a Szaturnuszt és gyűrűit, a Hold krátereit, a Jupiter felhősávjait, a Marsot és a Vénuszt. Négy óra után a távcsővel megtaláltuk a keleten, alacsonyan lévő Merkúrt is, bár a gyorsan világosodó ég alján szabad szemmel már nem láttuk. A kelő Nap egyre erősödő fényében összepakoltunk, és hazaindultunk.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Bolygófüzér a Gébárti-tónál

Június 18-a hajnalban, 03:30 és 04:10 között figyeltem meg a bolygófüzért, a Zalaegerszeg melletti Gébárti-tó partjáról. A máskor horgászokkal és strandolókkal teli tó csaknem kihalt volt, csak néhány álmatlan kacsa úszott a tó felszínén. :) Csak a helyszínre érkezésemet követően jöttem rá, hogy a Hold már a tavat övező fák takarásában van, a Szaturnusztól "jobbra". A Jupiter feltűnően fényes volt, mellette a Mars jellegzetesen vöröses színben ragyogott. A Szaturnusz kissé halvány volt, a Vénusz fénye viszont túlvilágította az egyre fényesedő ég alját. A Merkúr sajnos elég későn kelt fel, elveszett a kelő Nap fényében. Négy óra után összepakoltam, és hazaindultam. A fénykép készítéséhez Sony A7s fényképezőgépet és Samyang 14 mm f/2,8 objektívet használtam, ISO 400 érzékenységgel és 2 s záridővel, f/4 rekeszen.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Antares régió és Rho Ophiuchi

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, az Antares régióról. A Trahütten település közelében lévő szállásunk melletti észlelőréten kiváló lehetőég nyílt az alacsonyan, délen elhelyezkedő mély-ég objektumok észlelésére. A Skorpió csillagképben található ködösség a nyári égbolt egyik legszebb objektuma. A képen alul található az Antares, egy vörös óriáscsillag, ellette a Messier 4 gömbhalmaz. Rajtuk kívül emissziós ködök, sötétködök és reflexiós ködök is megtalálhatók a felvételen. A ködkomplexum magjában található a Rho Ophiuchi kettőscsillag, ami 360 fényév távolságban vannak tőlünk.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M6 Lepke-halmaz

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, a Messier 6 "Lepke-halmazról". A Trahütten település közelében lévő szállásunk melletti észlelőréten kiváló lehetőég nyílt az alacsonyan, délen elhelyezkedő mély-ég objektumok észlelésére. A Lepke-halmazt itthonról csaknem lehetetlen megfigyelni, mivel nagyon alacsonyan van a déli égbolton. A halmaz viszonylag kevés tagból áll, távolságuk egymástól egyenletes, a halmazt alkotó csillagok mérete is egymáshoz hasonló. A csillaghalmaz kissé elnyúlt alakja egy lepkét formáz. A legtöbb tagnak kékes színe van, de a bal oldalon az egyik csillag szembetűnően vöröses színű. Giovanni Battista Hodierna volt az első, aki írásos megfigyelést hagyott ránk, 1654-ben. 1746-ban Jean-Philippe Loys de Chésaux újra felfedezte a csillaghalmazt, végül Charles Messier felvette katalógusába a halmaz 1764. május 23-ai megfigyelése után. Távolsága tőlünk 1600 fényév, átmérője 12 fényév, kora 92 millió év. 120 csillagból áll.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M20 Trifid-köd és M21

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, a Messier 20 "Trifid-ködről", illetve a felette elhelyezkedő Messier 21 nyílthalmazról. A Trahütten település közelében lévő szállásunk melletti észlelőréten kiváló lehetőég nyílt az alacsonyan, délen elhelyezkedő mély-ég objektumok észlelésére. A felvételen egyből feltűnő a bíbor színű Trifid-köd, amit a sötét porfelhők látszólag három részre osztanak fel, innen jön az elnevezése is: trifid -> "három lebenyre osztott". A Trifid-ködben aktív csillagkeletkezési régió található, magát a ködöt fiatal O típusú óriáscsillagok gerjesztik, emiatt bocsát ki fényt a hidrogén-alfa hullámhosszon. A vöröses területet egy örvénylő, kékes reflexiós köd veszi körül. Az objektum része egy nyílthalmaz is, így az M20 egyszerre tartalmaz emissziós ködöt, reflexiós ködöt, sötét ködöt és nyílthalmazt is :) Charles Messier fedezte fel 1764. június 5-én. 5000 fényévre található tőlünk, átmérője 42 fényév. Az egyik legfiatalabb ismert csillagkeletkezési terület. A Trifid-köd fölött tűnik fel a Messier 21 nyílthalmaz, a két objektumot egyszerre fedezték fel. A halmaz ritkás, kevés tagból áll. Közepén sűrűbben helyezkednek el a csillagok, a magtól kifelé gyorsan ritkul, viszont tagjai jóval fényesebbek a környező csillagoknál. Megközelítőleg 4000 fényévre található a Földtől, 6,6 millió éves, átmérője 36 fényév. 40-60 tagból áll a 780 naptömegű halmaz.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Tejút az Alpokban

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, 10db. 20 másodperces expozícióból stackeltem össze, majd az egyik kép előterét illesztettem be.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Csillagíves tó

Közös tájképezésre települtem ki másodmagammal a Zalaszentgyörgy mellett létesített horgásztóhoz csillagíves fotózásra.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Hickson 44 kompakt galaxishalmaz

2022.04.29-én, a VCSE észlelőhétvégéjén készült felvételem a Hickson 44 kompakt galaxishalmazról. Az észlelőhétvégén jó hangulat volt, a szabadban kellemes hőmérséklettel. Fotózás közben volt lehetőségünk vizuális észlelésekre is. Éjfél után volt némi felhőátvonulás foltokban, az ég minősége is változó volt. Paul Hickson kanadai csillagász katalogizálta a galaxishalmazt, a 100 kompakt galaxishalmazt összefoglaló katalógusában, melyet 1982-ben véglegesített. Négy tagból áll, a jellegzetes porsávokkal tagolt NGC 3190-ből, az "S" alakú NGC 3189 galaxisból, az elliptikus és fényes NGC 3193-ból, továbbá a kisebb spirális NGC 3185-ből. A halmaz 80 millió fényévre van tőlünk. Az egyes galaxisokat eltorzította a többi tag gravitációja, jelenleg is az összeolvadás fázisában vannak, miközben egyetlen nagy csillagvárossá olvadnak össze. A kép hátterében számos távolabbi, halványabb galaxis is megfigyelhető.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Tájkép-próba Káváson

Március 25-én települtem ki a VCSE kialakítás alatt lévő telkén Káváson, egy gyors vizuális megfigyelésre, közben készítettem a fenti asztrotájképet. Sajnos a légkör átlátszósága nagyon rossz volt, erős volt az ég háttérfényessége. Készítettem azért egy 60 másodperces expozíciót a Canon 6D-re rögzített Samyang 20mm-es objektívvel (f/4 rekesszel) követéssel az égről, egy második felvételt kikapcsolt követéssel az előtérről. Elsőre azt hittem, hogy semmi értékelhető nem fog kijönni a képből, de a feldolgozás során sikerült némi részletet előhoznom: az Orion-köd és a Fiastyúk nagyon szembetűnő, de az állatövi fény, a Kalifornia-köd és a Rozetta-köd is megfigyelhető halványan.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 3521

2022.03.04-én, a VCSE észlelőhétvégéjén készült felvételem, az NGC 3521 galaxisról. A felvételek készítése során folyamatosan jöttek-mentek a felhők, ezért jóval kevesebb nyers felvételt tudtam készíteni, mint amit szerettem volna. Az NGC 3521 egy "pelyhes" spirálgalaxis, karjai szakadozottnak látszanak a forró, fiatal csillaghalmazok által gerjesztett, halványan fénylő gázanyag miatt. A galaxist halvány halo veszi körül, amibe messzire belenyúlik néhány spirálkar. William Herschel fedezte fel 1784-ben a Földtől 26 millió fényévre található galaxist.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Az én Naprendszerem

Úgy gondoltam, hogy összegyűjtöm egyetlen képbe a korábban, más-más időpontokban és helyszíneken készült bolygófotóimat egyetlen Naprendszermodellé. Az első felvételem 2018. 07. 27-én készült a Vénuszról, az utolsó 2022. 03. 14-én a Napról. A bolygókről 200/800 Newton tubussal, Televue 3X-os Barlow-lencsével és ASI 224MC típusú bolygókamerával készítettem a felvételeket, a Napot egy Lunt 35mm-es naptávcsővel és egy ASI 294MM monokróm kamerával fotóztam le. Az egyes képek készítésének helye, ideje: Nap: 2022.03.14. Zalaegerszeg Merkúr: 2019.02.22. Zalaegerszeg Vénusz: 2018.07. 27. Dobronhegy Mars: 2020.10.22. Dobronhegy Jupiter: 2020.07.20. Őrimagyarósd Szaturnusz: 2020.07.20. Őrimagyarósd Uránusz: 2018.12.27. Zalaegerszeg Neptunusz: 2018.12.27. Zalaegerszeg

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

A monokróm Nap 2022.03.14-én

A Nap 2022.03.14-én, 12:00-kor a Zalaegerszeg - Kertvárosi ekélyemről. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI294MM monokróm kamerával készítettem egy rövid videót, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
1 hozzászólás

A Nap 2022.03.14-én

A Nap 2022.03.14-én, 12:00-kor a Zalaegerszeg - Kertvárosi ekélyemről. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI294MM monokróm kamerával készítettem egy rövid videót, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen. Végül adtam neki egy kis színt is.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 2359 Thor sisakja-köd

2022. február 9-én, Zalaegerszeg Jánkahegy részén készítettem a felvételt az NGC 2359 katalógusszámú "Thor sisakjának", "Nyuszi-ködnek" és "Kacsa-ködnek" is nevezett emissziós ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 2x40x150 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvételt monokróm kamerával készítettem, hidrogén és oxigén szűrők segítségével. A hidrogén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket és zöldet, így a kapott felvétel a valós színeket adja vissza. A ködösség közepén egy gömbszerű alakzat helyezkedik el, ebből ágazik el két fényes vékony "nyúlvány" A gömbszerű terület és a nyúlványok adják a sisakhoz hasonló formát. A "sisakot" halvány ködösség veszi körül. A két nyúlvány egy nyúl füleire is emlékeztetheti a megfigyelőt, ilyenkor a kerek alakzat lenne a nyúl feje. A Nagy kutya csillagképben található objektum 12000 fényévre van tőlünk, átmérője közel 30 fényév. A ködösség a WR7 jelű Wolf-Rayet csillag ledobott anyagából áll. A csillag életének végén, egy szupernóva-robbanás előtt áll, nagy mennyiségű gázt fúj le magáról, melyet erős UV sugárzása ionizál, ezért láthatjuk. Egyedi formáját annak köszönheti, hogy a csillag ledobott anyaga beleütközik az inhomogén csillagközi gázba, és ahol a csillagközi gáz ritkább, ott gyorsabban terjed a ködösség.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

IC 2177 Sirály-köd

2022. január 6-án, 7-én és 8-án, Zalaegerszeg Kertváros részén, az erkélyemre kitelepülve készítettem a felvételt. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, ASI294MM hűtött monokróm csillagászati kamerával, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong Ha-S-O szűrővel készült, 3X30×240 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. Az IC 2177 a Sirály-köd nevet a hosszúkás-keskeny, szárnyszerű alakjáról kapta, ami egy sirályra emlékeztetheti a megfigyelőt. A ködösség közepe felett egy fényes, fejhez hasonló struktúra is megfigyelhető, teljessé téve a sirály alakját. A ködösségben több nyílthalmaz is megfigyelhető, mint az NGC 2335 és az NGC 2343. A kép közepétől jobbra, egy fényes kék csillag körül megfigyelhető egy szembetűnő íves alakzat is. Az Egyszarvú és Nagy kutya csillagképek között található ködösséget Isaac Roberts amatőrcsillagász fedezte fel, aki az elsők között foglalkozott asztrofotózással. A köd távolsága tőlünk 3700 fényév, a HD 53367 óriáscsillag sugárzása ionizálja.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

2021. utolsó Napja - színesben

A Nap 2021.12.31-én, 12:00-kor a Zalaegerszeg - Kertvárosi erkélyemről. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI294MM monokróm kamerával egy rövid videót készítettem, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen. Végül Photoshopban a "szintek (levels)" segítségével adtam a fekete-fehér képnek színeket.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

2021. utolsó Napja

A Nap 2021.12.31-én, 12:00-kor a Zalaegerszeg - Kertvárosi erkélyemről. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI294MM monokróm kamerával egy rövid videót készítettem, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Nap

A Nap 2021.12.19-én, 14:00-kor a Zalaegerszeg - Kertvárosi ekélyemről. Egy Lunt 35 naptávcsőre rögzített ASI294MM monokróm kamerával készítettem egy rövid videót, a képkockákat összegeztem egyetlen képben és élesítettem az eredményen. Végül adtam neki egy kis színt is.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M45 Fiastyúk

A VCSE Dobronhegyen megrendezett őszi és téli észlelőhétvégéin készült felvételemet szeretném megosztani, a Messier 45 katalógusszámú, Fiastyúkként is ismert nyílthalmazról. A fényképezést 2021. 10. 08-án kezdtem el, akkor készült 35 darab háromperces felvétel, ami után elkezdett a frontlencse lepárásodni, amit persze csak jóval később vettem észre. Legközelebb 12. 03-án volt lehetőségem kitelepülni, ekkor már egy IDAS D2 szűrőt is elhelyeztem a fényútba. Ezúttal volt némi fátyolfelhő átvonulás, de 45 képet így is el tudtam készíteni. További meglepetés volt, hogy az IDAS szűrő jókora halókat rajzolt a fényesebb csillagok köré, szerencsére az utófeldolgozás során ezt tudtam kezelni... A talán legnépszerűbb asztrofotós célpont szabadszemmel is észlelhető a Bika csillagképben, egymáshoz közeli 5-7 csillagból álló csoportosulásként. 10X50-es binokulárral megfigyelve a hét legnagyobb csillagot 20-30 valamivel kisebb csillag veszi körül. Fotografikusan megfigyelve egyből feltűnik a legnagyobb, fiatal csillagok által kibocsátott kék fényt visszaverő szálas csillagközi porfelhő. A visszavert fény a nagyobb tagok környékén a legerősebb, a halmaztól kifele ugrásszerűen csökken. A legnagyobb csillagok helyezkednek el belül, szabálytalan alakban veszik őket körbe a közepes méretű tagok, körülöttük a legkisebb csillagok találhatóak. A halmaz elemei méretükkel és fényességükkel különülnek el a háttércsillagoktól. 425 fényévre található a Földtől, sugara 45 fényév, megközelítőleg 1000 tag alkotja. A teljes halmaz 800 naptömegű, számos barna törpe sorolható tagjai közé. A halmaz korát 115 millió évesre becsülik, lassan sodródik az Orion csillagkép irányába. Számítások szerint 250 millió év múlva oszlik fel.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

67P/Csurjumov–Geraszimenko

A 2021. december 4-én, Dobronhegy-Balázsfán készült felvételem, mely a 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstökösről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 102/714-es ED apokromát refraktorral, átalakított Canon 6D fényképezőgéppel és William Optics 0,8X-os flattenerrel készült, 20x90 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO3200 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A Dobronhegy-Balázsfán megrendezett téli észlelőhétvége leglátványosabb objektuma ugyan a C/2021 A1 (Leonard) üstökös volt de én előtte, hajnali egy óra körül célbavettem a 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstököst is. Az erős szél miatt sok nyers fényképet törölnöm kellett, ezért csak húsz felvételt tudtam felhasználni. A végleges képen láthatóvá válik a halvány, zöldes kóma, és a porcsóva. Halványan megfigyelhető még a rövid ioncsóva is. A 67P/Csurjumov–Geraszimenko az egyik legtöbbet tanulmányozott üstökös. 1969. szeptember 11-én fedezték fel, amikor Szvetlana Ivanovna Geraszimenko az Alma-atai Csillagvizsgálóban fényképeket készített a 32P/Comas Solá üstökös kereséséhez. A felvételeket Klim Ivanovics Csurjumov elemezte, aki október 22-én rájött, hogy a felvételeken nem a 32P/Comas Solá üstökös látható, hanem egy eddig felfedezetlen üstökös. 2014. során az üstökös körüli pályára állt az ESA által indított Rosetta űrszonda, ami részletesen tanulmányozta az égitestet. 2014-ben a Rosettáról indított Philae szonda leszállt az üstökösre, de nem tudott "megkapaszkodni" a felszínen, hosszas pattogás után egy kedvezőtlen, árnyékos területen állt meg. 2016-ban a Rosetta keringőegység a küldetésének teljesítése után irányított becsapódást hajtott végre az üstökös felszínébe. Periódusideje hat és fél év, ami a Jupiter gravitációjának hatására többször módosult a múltban. 2021. decemberében a Föld közelében vezet a pályája, tőlünk 64 millió kilométerre. Az üstökösnek két magja van, melyek összetapadtak egyetlen égitestté, egy gumikacsához hasonló elrendezésben. A nagyobbik mag 3,3 X 4 kilométeres, a kisebbik 2,6 X 2,3 kilométer átmérőjű.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

C/2021 A1 (Leonard)

A 2021. december 4-én, Dobronhegy-Balázsfán készült felvételem, mely a C/2021 A1 (Leonard) üstökösről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 102/714-es ED apokromát refraktorral, átalakított Canon 6D fényképezőgéppel és William Optics 0,8X-os flattenerrel készült, 40x60 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO3200 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A téli észlelőhétvége leglátványosabb objektuma volt a C/2021 A1 Leonard üstökös egészen hajnali négyig vártunk rá. Meglehetősen hideg volt, a szél is fújt, de az üstökös látványáért megérte elviselni a kényelmetlenséget. Szabad szemmel nem láttuk, de már kisebb távcsövekből megfigyelhető volt a széles-elliptikus kómája, és sűrű, elnyúlt csóvája. A fényképeken egyből láthatóvá vált a kóma zöldes színe is. A C/2021 A1 (Leonard) üstököst 2021. január 3-án fedezte fel G. J. Leonard, a Mount Lemmon Csillagvizsgáló munkatársa. December 18-án négy millió kilométerre közelíti meg a Vénuszt, a Naphoz 2022. január 3-án kerül a legközelebb. Az üstökös magja egy kilométer átmérőjű, periódusa 80 000 év. A Nap megközelítésével jelentős sebesség növekedést ér el, ami miatt elhagyja a Naprenszert.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Tejút Magyarföldön

Egy ismerősömmel települtünk ki a Magyarföldtől délre lévő fatemplomhoz egy gyors kép készítéshez. A helyszín hangulatos volt, a tejút nagyon szépen látható volt. Félperces fényképeket készítettem, és Sequatorral összegeztem őket. Utána Lightrommal folytattam a kidolgozást, végül Photoshoppal finomhangoltam a képet.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M76 Kis súlyzó-köd

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 76 Kis súlyzó-ködről. Most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas Gain mellett kisebb objektumokat fényképezni. Azt hiszem 10 másodperc kissé rövid volt és inkább a nagyobb felbontású módban kellett volna fényképeznem hosszabb záridővel. Az M76 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. Hasonlít az M27 planetárishoz, egy világosabb oszlopot két halvány "fül" vesz körül. A köd teteje és alja vörös, míg a többi zöldes-türkizes színű. Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, majd Charles Messier katalogizálta ugyanebben az évben a 2500 fényévre található, 1,2 fényév átmérőjű ködösséget.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M1 Rák-köd

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 1 Rák-ködről. Szintén rövid expozíciós idő és magas Gain mellett készült a felvétel, de hosszabb záridővel és nagyobb felbontásban valószínűleg jobb is lehetett volna. Igazából a színekkel sem vagyok teljesen elégedett. A Messier 1 katalógusszámú Rák-köd egy közel ezer évvel ezelőtt, 1054-ben megfigyelt szupernova-robbanás maradványa. 6500 fényévre található, átmérője 11 fényév. Tudománytörténeti szempontból az egyik legjelentősebb mély-ég objektum. 1054-ben kínai és arab csillagászok figyeltek fel egy hirtelen feltűnt, nagyon fényes (-7 magnitúdós) csillagra, ami lassan halványodott csak el, amíg teljesen el nem tűnt. 1731-ben John Bevis fedezte fel, majd tőle függetlenül 1758-ban Charles Messier is, miközben üstökösöket keresett. Mivel az objektum egyhelyben maradt és nem mozgott a környező csillagokhoz képest, Messier feljegyezte a pozícióját és elkezdett mozdulatlan ködszerű objektumokat keresni az égen. Ezek az objektumok alkotják Messier katalógusának tagjait. 1844-ben Lord Rosse egy rajzot készített a ködről: planktonokhoz hasonló, elnyúlt-soklábú képződményként figyelte meg az objektumot, innen származik a Rák-köd elnevezés, bár a korszakban működő nagyobb távcsövekkel nem erősítették meg a rák-formát. A XX. század elején, több év különbséggel készült fényképeken már látható volt, ahogy a ködösség lassan tágul. A tágulás ütemével visszafelé számolva jött ki az 1054-ben történt robbanás, ami alapján megtalálták a középkori kínai feljegyzéseket a "vendég csillagról". Ezzel bizonyították a ködösség eredetét egy szupernova-robbanásként. A szupernovát pedig SN 1054 katalógusszámmal katalogizálták, ez lett a legkorábbi katalógusszámú szupernova. Az 1960-as években, a rádiócsillagászat korai szakaszán amikor a pulzárok még frissen felfedezett csillagászati objektumnak számítottak, Franco Pacini megjósolta, hogy a Rák-ködben is lehet egy pulzár, amit hamarosan visszaigazoltak rádióteleszkópos mérésekkel. Azóta erős ultraibolya-, röntgen- és gammasugár-forrásként is azonosították a ködöt.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 7662 Kék hógolyó-köd

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem az NGC 7662 Kék hógolyó-ködről, most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas Gain mellett a kamera magas felbontású Bin1 módjával apró objektumokat fényképezni. Mivel egyetlen nyers képet is sokáig tartott letöltenie az Asiair-nek a kameráról, nem készült igazán sok expozíció sajnos, illetve a kisebb méretű ROI mód is hiányzik a készülékből. (legközelebb simán Sharpcappal fogom vezérelni a kamerát) Az NGC 7662 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. Végül a csillagból csak a fehér törpévé zsugorodott mag maradt, amit a ködösség közepén láthatunk. A fehér törpét egy világos hurok veszi körül, amit egy zöldes-türkizes réteg övez. William Herschel fedezte fel 1784-ben a 2500 fényévre található, 0,8 fényév átmérőjű ködösséget.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 7635 Buborék-köd, M52 és Nova Cas 2021

2021. 08. 09-én, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort során készült felvételem az NGC 7635 jelű emissziós ködről, más néven a Buborék-ködről. A felvételen látható a Messier 52 nyílthalmaz és a Nova Cas 2021 jelű nóva is. A felvételt monokróm kamerával készítettem, hidrogén, oxigén és kén szűrők segítségével. A kén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszot is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül. A Buborék-köd közepén rögtön feltűnik a ködösség nevét adó buborékszerű alakzat, amit a közepében elhelyezkedő óriáscsillag szele alakított ki. Átmérője 3-5 fényév, távolságát tőlünk 7.000 - 11.000 fényévre becsülik. William Herschel fedezte fel 1787-ben. A kép bal felső sarkában az M52 nyílthalmaz figyelhető meg, csillagokban gazdag halmaz, a tagjai között nagyobb távolság figyelhető meg, fényességben és sűrűségben homogén elrendezésű. 10 fényév átmérőjű és 160 millió éves, 4.600 fényévre van a Földtől. Charles Messier fedezte fel 1774-ben. A felvételen látható még a Nova Cas 2021 nóva is, ami 2021. márciusában hirtelen felfényesedett, azóta is látható. A jelenséget az okozza, hogy egy kettőscsillag-rendszerben, ahol az egyik tag egy fehér törpe, elszívja a másik tag csillaganyagát. A nagy sebességgel lezuhanó, forró hidrogéngázban robbanásszerűen termonukleáris reakció indul el a fehér törpe felszínén, ezt a robbanást láthatjuk. A jobb alsó sarokban még van egy kis felhőszerű alakzat egy csillag mellett, amit nem tudtam beazonosítani.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Szív-köd (IC 1805, Sh2-190)

A 2021. aug. 13-án, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételemet szeretném megosztani veletek, az Sh2-190 jelű emissziós ködről, más néven a Szív-ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 3x31x180 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvételt monokróm kamerával készítettem, hidrogén, oxigén és kén szűrők segítségével. A kén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszot is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül. A ködösség a Cassiopeia csillagképben, a Tejút Perszeusz-karában található, a Lélek-köd és a Perzeusz ikerhalmaz közelében. Fotografikus megfigyelés során könnyen megfigyelhető a ködösség nevét adó, szívhez hasonló forma. Az emissziós köd közepén feltűnő csillagcsoportosulás figyelhető meg, a csillagok egy örvénylő-kígyózó gáz-alakzatot vesznek körbe. A nyílthalmaz a Melotte 15, mely néhány, a Napnál ötvenszer nagyobb, és számos kisebb csillagot tartalmaz, ezeknek sugárzása ionizálja a hidrogénből álló ködöt. A nyílthalmaz kora 1,5 millió év, 7.500 fényévre található a Földtől.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 7380 Varázsló-köd

A felvételt a VEGA '21 táborban, Őrimagyarósdon készítettem, hidrogén és oxigén szűrők segítségével, majd a "HOO eljárással" dolgoztam fel: a hidrogén szűrővel készült képek vörös színt kaptak, az oxigén pedig a kéket és a zöldet. Az így készült felvétel a Hubble-palettával ellentétben a valós színeket adja vissza. A vöröses hidrogén köd félkör alakban vesz körül egy világosabb, fehéres színű területet. A vöröses emissziós köd a kép közepe fele a legfényesebb, innen "balra" gyorsan csökken fényessége, viszont "jobb oldalt" lassabb az átmenet élénkvörösből teljesen feketébe. A hidrogénfelhőt számos nagy kiterjedésű sötétköd tagolja. A vöröses köd egy csuklyás, kámzsát viselő alakot formáz, innen származik elnevezése is. Csúcsos csuklyája a kép tetején halványan kivehető, mellkasa előtt helyezkedik el az említett világosabb terület. 1787.-ben fedezte fel Caroline Herschel, testvére, William Herschel katalogizálta a Cepheus csillagképben található ködösséget, melynek anyagából jelenleg egy nyílthalmaz alakul ki. Az így kialakuló csillagok "szele" néhány millió éven belül szétoszlatja a ködöt, viszont a nyílthalmaz csillagainak egy része túlélheti a Napot is.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 281 Pacman-köd

A kiváló hangulatú, Őrimagyarósdon megrendezett táborozás során fordítottam a tubusom a "Pacman-ködként" is ismert emissziós köd irányába. A felvételt hamisszínes eljárással, a Hubble-paletta szerint dolgoztam fel. A szabálytalan kör alakú, főként hidrogénből és oxigénből álló ködösségben egy sötétköd figyelhető meg, ez alkotja a Pacman-köd száját. Az IC 1591 katalógusszámú fiatal, néhány millió éves nyílthalmaz is látható benne, ami a köd anyagából született és ionizálja azt, emiatt láthatjuk. A nebula peremén láthatóak a Bok globulák, melyek valójában a hidrogénfelhő sűrűbb részei, ezért ellenállnak a nyílthalmaz csillagszelének, leárnyékolva a mögöttük lévő térséget. Kedvező esetben a globulákból újabb naprendszerek keletkezhetnek. Edward Barnard fedezte fel 1881. november 16-án a 9500 fényév távolságra lévő, 96 fényév átmérőjű ködösséget.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
2 hozzászólás

Perseidák Őrimagyarósdon

2021. 08. 12-13-án készült felvételem a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborból, a Perseidák meteorraj csúcspontjáról. Először a kép előterét készítettem el, majd bekapcsoltam a mechanikán a követést, ezután éjfélkor beindítottam a fényképezőgépet. A következő éjszakán, augusztus 13-án folytattam a felvételek készítését, végül az előtérnek szánt képre másoltam a meteorokat pozícióhelyesen. 12-én nyolc meteort sikerült rögzítenem, amiből hat Perseida volt, 13-án huszonnégy fotózott meteorból huszonkettő Perseida lett. A legfényesebb meteorok hajnali kettő-három óra körül hullottak. Az előtérhez csak tizenhatot tudtam közülük átmásolni, mivel a terep, a fák és főleg a koraeste átvonuló felhők kitakarják a többit.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
2 hozzászólás

M16 Sas-köd

2021. 08. 12-13-án, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételem a Messier 16 jelű emissziós ködről, más néven a Sas-ködről. Most először próbáltam ki monokróm kamerával történő keskenysávú asztrofotózást, hidrogén, oxigén és kén szűrők segítségével. A kén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszot is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül. Az emissziós köd világos, központi területén könnyen észrevehető a "Teremtés oszlopaiként" ismert hosszúkás, sötét ködfelhő, ami jelenleg is aktív csillagkeletkezési régió. Még egy hozzá hasonló "felhő" nyúlik a Sas-köd széléről befele. A középső világos térséget halvány, sárgás régió vesz körül, ez alkotja a sas szárnyait, a világos, kékes terület a törzs, a látómező közepe felé eső sárgás köd a fej lehet. A Kígyó csillagképben található, Philippe Loys de Chéseaux fedezte fel 1745 során, Messier 1764-ben katalogizálta. 7000 fényévre található a Földtől, egy nyílthalmaz ionizálja a 70 fényév sugarú, 1-2 millió éves ködöt.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
2 hozzászólás

Tejút Zalaháshágyon

Egy ismerősömmel települtünk ki a Zalaháshágytól északra lévő Sibrik-kápolnához egy gyors kép készítéshez. A helyszín hangulatos volt, bár még nem volt teljesen csillagászati szürkület a kép készítésekor, ezért világos lett a háttér. Egy másfél perces felvételt készítettem követéssel, utána egy másik másfélpercest követés nélkül, a két felvételből kompozit képet készítettem.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M8 Lagúna-köd

M8 "Lagúna-köd": Jellegzetes ovális alakja könnyen kivehető a fényes diffúz ködnek, néhány csillag fedezhető fel belsejében. Az egész nebulát kitöltő "T" alakú sötét sáv figyelhető meg belsejében. Bal alsó negyede valamivel fényesebb, mint a köd többi része. Az egész ködösségben halvány fényességkülönbségek, fluktuációk figyelhetőek meg.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M25 nyílthalmaz

A látómező teteje fele két fényes csillaga található, a halmaz közepén elfordított "H" alakban egymáshoz közeli, fényesebb csillagok helyezkednek el. Kb. 30 csillagot figyeltem meg a halmazban.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M24 csillagmező

A teljes látóteret betölti az ovális alakú csillagmező, megszámolhatatlan mennyiségű tag látszik, a sűrű csillagfelhő tagjainak eloszlása közel homogén. A tagok fényességében nem láttam jelentős eltérést.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M81 és M82 galaxisok

Az M81 széles-elliptikus alakú, a magja fényes, egyenletesen halványul a szélek felé. Az M82 nagyon halvány, keskeny-elliptikus alakú, közel homogén fényességű. Az M81 látszólagos hosszának fele, szélességének harmada-negyede. Spirálkarok nem látszanak ezen az átmérőn.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M13 gömbhalmaz

Szabályos kör alak. A mag, és a belső terület fényes, amit egy halványabb külső régió vesz körül, a kettő között éles határvonallal, A halmaz pereme élesen különül el a környezetétől. Ezen átmérőn nem bomlik fel csillagokra.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Sh2-240 Spagetti-köd

2021. február 12-én, 13-án, és március 7-én, Zalaegerszeg-Jánkahegyen és Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételem, mely az Sh2-240 jelzésű, más nevén Spagetti-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral és átalakított Canon 6D fényképezőgéppel, illetve Samyang 135 mm f/2 objektívre rögzített ASI294 hűtött csillagászati kamerával és Optolong L-enhance szűrővel készült, f/5 rekeszen 35×360 s, míg f/2,8 rekeszen 130×210 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 3200 és Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, Topazlabs DeNoise (Mezei Balázs segítségével) és Photoshop szoftverek segítségével történt. Ez az leghalványabb mélyég-objektum, amit fotóztam; összesen 11 órányi expozíciót gyűjtöttem össze a három fok kiterjedésű szupernóva-maradványról, mely Simeis 147 megjelöléssel is ismert. A Szekeres csillagképben található, megközelítőleg 3000 fényév távolságban. Átmérőjét 150 fényévre becsülik, egy 40 000 éve történt szupernóva-robbanás maradványa. A felrobbant óriáscsillag neutroncsillaggá összeomlott magja nagy sebességgel hagyhatta el a szupernóva-maradvány központját, jelenleg is gyorsan forgó pulzárként szeli át a világűrt. 1952-ben fedezték fel a Krími Asztrofizikai Obszervatóriumban, egy 65 cm átmérőjű Schmidt-Cassegrain távcsővel.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M13 Herkules-gömbhalmaz

2020. szeptember 18-án és 19-én, a Dobronhegy-Balázsfán, a VCSE Őszi Észlelőhétvége keretében készült felvételem, mely a Messier 13 “Herkules-gömbhalmazról” készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 40×120 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. Talán a leglátványosabb gömbhalmaz az északi égbolton, nagyon kedvező elhelyezkedése van a nyári, koraőszi hónapokban. Sir Edmond Halley fedezte fel 1714-ben, majd Messier 1764-ben vette fel a katalógusába. A Herkules csillagképben található, 11,7 milliárd éves. 25 000 fényévre található a Földtől. Kb. 300 000 csillag alkotja, átmérője 140 fényév. Magjában ötszázszor sűrűbben fordulnak elő a csillagok, mint a Nap környezetében. A felvétel jobb felső sarkában látható az NGC 6207 galaxis, illetve félúton a gömbhalmaz és az NGC 6207 között a pici látszó méretű IC 4617 galaxis is megfigyelhető (utóbbi egy csillaghoz nagyon közel). 1974. november 16-án az areciboi rádióteleszkópból rádióadást indítottak a gömbhalmaz felé, ezzel egy esetleges földönkívüli technológiai civilizációnak szerettek volna üzenetet küldeni. Az üzenetet Frank Drake és Carl Sagan írta, 1672 bitből áll, ami két prímszám, 23 és 73 szorzata, 23 oszlopba és 73 sorba rendezve. A digitális formátumban küldött üzenetet grafikusan megjelenítve egy ábra jön ki, mely többek között kettes számrendszerbeli számokat 1-10-ig, a DNS-t felépítő elemek rendszámát, egy emberalakot, a DNS kettős spirál ábráját, a Naprendszert alkotó bolygókat, és az Arecibo-rádióteleszkóp ábráját tartalmazza, leegyszerűsített formában. Az üzenet elküldése mégis inkább technológiai demonstráció volt, mert ugyan a gömbhalmaz peremén létezhetnek olyan csillagok, melyeknek stabil bolygópályái alakulhattak ki, de mire 25 000 év múlva az üzenet megérkezne, a gömbhalmaz már teljesen más helyen lesz. Az üzenetet egyetlen alkalommal küldték el, 1672 másodperces adás keretében.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Abell 1656 Coma-halmaz

A 2021. május 5-én és június 4-én, Dobronhegy-Balázsfán készült felvételem, mely az Abell 1656 “Coma-galaxishalmazról” készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 4x20x120 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvétel a monokróm kamerám tesztje is egyben. IR-vörös-zöld-kék szűrőkkel készítettem a képet. A felhőátvonulásos, szeles időjárás miatt csak ennyi nyers képet tudtam gyűjteni. A képen látható számtalan halvány, elliptikus folt mindegyike egy-egy távoli galaxis, ami az Abell 1656 galaxishalmaz része. A halmazt a Bereniké Haja (Coma Berenices) csillagképben találjuk, innen származik a neve is. A galaxishalmaz 321 millió fényév távol van tőlünk, és több száz tagot számlál, így az egyik legsűrűbb ismert galaxishalmaz. Központjában az NGC 4874 és NGC 4889 elliptikus galaxisok láthatók, ezek átmérője egymillió fényév is lehet. Magjukban nagyon nagy tömegű fekete lyuk rejtőzik, és több ezer gömbhalmaz tartozik ezekhez a csillagvárosokhoz. A galaxishalmazt tanulmányozva először itt merült fel a sötét anyag jelenléte, mivel a halmaz tagjai túl gyorsan mozognak ahhoz, hogy a látható anyag erre magyarázatot adna. A galaxishalmaz tömegének 90%-a sötét anyag lehet.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
1 hozzászólás

M33 Triangulum-galaxis

2020. szeptember 18-án és 19-én a Dobronhegy-Balázsfán, a VCSE Őszi Észlelőhétvége keretében a Messier 33 “Triangulum-galaxisról” készült felvételem. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 95×210 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A Messier 33 “Triangulum-galaxis” egy spirálgalaxis, mely hárommillió fényévre található a Földtől, az Északi Háromszög (Triangulum) csillagkép irányában. (Emlegetik csak Háromszög csillagkép néven is.) Az M33 a Tejúttal és az Androméda-galaxissal együtt a Lokális Csoport tagja. Spirálkarjainak jellegzetes alakja van, mely nem hasonlít az általunk ismert spirálgalaxisok szerkezetére: valószínűleg az Androméda-galaxis megközelítése során torzultak el a spirálkarjai. A felvételen kiterjedt halója és több vöröses csillagkeletkezési régiója is megfigyelhető. Csillagkeletkezési üteme jelentősen meghaladja a Tejút és az Androméda-galaxis csillagkeletkezési ütemét, valószínűleg szintén az Androméda megközelítése miatt kezdhettek el a molekuláris hidrogénfelhők összetömörödni, és emiatt kezdődött a hidrogénfelhőkben a gyors csillagkeletkezés. Kísérőgalaxisokat és gömbhalmazokat csak nagyon kis számban fedeztek fel körülötte, ennek is az Androméda-galaxis megközelítése lehet az oka, ami magához ragadhatta az M33 kísérőit. Valószínűleg Giovanni Battista Hodierna fedezte fel 1654 előtt, majd Charles Messier 1764 során tőle függetlenül megtalálta és felvette híres katalógusába. Átmérője 60 000 fényév, tömege 10-40 milliárd naptömegre tehető.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 1499 Kalifornia-köd

2020. augusztus 20-án, az ausztriai Trahütten településhez tartozó Koralpenblick Biohotel területén megrendezett VEGA ’20 Nyári Észlelőhétvége során készült felvételem, mely az NGC 1499 jelzésű, más nevén Kalifornia-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, ASI294 hűtött csillagászati kamerával, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong L-enhance szűrővel készült, 39×360 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A nagy kiterjedésű, de halvány emissziós köd a megnevezését a Kaliforniai-félszigethez hasonló, keskeny, hosszúkás, elnyúlt alakjáról kapta. A Menkib (Kszí Persei), ez a nagy sebességgel mozgó óriáscsillag sugárzása gerjeszti nagyrészt hidrogénből álló anyagát, ami ezt a többletenergiát látható fényben sugározza ki. A Menkib 30 naptömegű, O7.5III típusú óriáscsillag, fényereje a Napénak mintegy 263 000-szerese. A 35 000 K felületi hőmérsékletű csillag nagyon erős ultraibolya sugárzást is kibocsát, és ezek az ultraibolya fotonok járulnak hozzá leginkább a ködösség anyagának gerjesztéséhez, ami a köd fénylését okozza. A felvételen fodrozódások és sötétködök is megfigyelhetőek. E.E. Barnard fedezte fel 1884-ben a kb. 1000 fényév távolságban található, nagyjából 100 fényév kiterjedésű ködösséget.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

SH2-132 Oroszlánfej-köd

2020. augusztus 21-én, az ausztriai Trahütten településhez tartozó Koralpenblick Biohotel területén megrendezett VEGA ’20 Nyári Észlelőhétvége során készült felvételem, mely a Sharpless 2-132 katalógusszámú Oroszlánfej-ködről készültek. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, ASI294 hűtött csillagászati kamerával, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong L-enhance szűrővel készült, 54×360 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A Sharpless 132 “Oroszlánfej-köd” nevét a két felső részén, középtájt található vöröses, gomolygó, sötétködökkel tarkított képződményről kapta, mely egy oroszlán sörényére hasonlít, míg a kép jobb felén az oroszlán hátsó fele rajzolódik ki, a jobb felső vöröses ív pedig az oroszlán farka is lehetne. Alacsony felületi fényességű emissziós köd, főként vörös színű hidrogén és kék színű oxigén alkotja. A ködösség anyagát a benne lévő csillagok, különösen a HD 211564 és HD 211853 Wolf-Rayet óriáscsillagok gerjesztik erős sugárzásukkal. A gerjesztett gázok az alkotó anyagokra jellemző hullámhosszakon bocsájtják ki ezt a többletenergiát, ezért is láthatjuk a ködösséget a látható fény tartományában. A kép jobb felső részén halványan kör alakot formáz a gázanyag. Az objektum távolsága 10.000 – 12.000 fényév. A felvételt hűtött színes kamerával készítettem, kiegészítve egy L-enhance szűrővel, mely segítségével a színes nyers képeket felbontottam hidrogén-alfa és oxigén csatornára. A feldolgozás során a csatornákat újra egyesítettem, csak más arányokkal: az oxigén kék arányát jelentősen felerősítettem a hidrogén vöröséhez képest.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Sh2-103 Hattyú-hurok (Fátyol-köd régió)

2020. augusztus 19-én, az ausztriai Trahütten településhez tartozó Koralpenblick Biohotel területén megrendezett VEGA ’20 Nyári Észlelőhétvége során készült felvételeim, mely a Fátyol-köd régióról (angol nyelvterületen: Cygnus loop = Hattyú-hurok) készültek. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, átalakított Canon 6D fényképezőgéppel, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong L-enhance szűrővel készült, 53×300 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO3200 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A ködkomplexum részeit több NGC számon is számon tartják, a kép bal felén látható a Fátyol-köd, NGC 6995 és NGC 6992 számon, bonyolult, viszont látványos szálas szerkezete van, hasonlít egy szablyára. 1784-ben fedezte fel William Herschel. A kép tetején a Pickering-háromszög látható. Ék alakú, szintén finom, szálas belső szerkezettel. 1904-ben fedezte fel Williamina Fleming a Harvard-csillagvizsgálóban, a nevét a csillagvizsgáló igazgatójáról, Edward Pickeringről kapta. A felvétel jobb szélén az NGC 6960 “Boszorkányseprű-köd” látszik, szálai hosszúkásak, és egymással párhuzamosak, megjelenése hasonlít egy régi vesszőseprűhöz. Szintén Herschel fedezte fel. Egy fényes csillag, az 52 Cygni figyelhető meg a ködösség mellett (a képen jobbra). A térség részei még a Pickering háromszögtől balra-fent látható kisebb és halványabb NGC 6979 és NGC 6974 ködösségek is. A ködhurok egy kb. 20 000 évvel ezelőtt bekövetkezett szupernóva-robbanás maradványa. Jelenlegi átmérője 130 fényév, míg távolsága tőlünk a legújabb mérések szerint 2600 fényév. A ködösség jelenleg is erős röntgenforrás, ebben a tartományban kirajzolódik az objektum teljes hurok alakja. Az óriáscsillag életciklusának vége felé jelentős mennyiségű gázt fújt le magáról, majd később, a szupernóva-robbanás lökéshulláma a gázt nagy sebességgel utolérve felhevítette és felgyorsította azt. A felhevült gázok gerjesztett állapotba kerültek, és a többletenergiájukat az egyes gázokra (főként hidrogén és oxigén) jellemző hullámhosszon, látható fényben sugározzák ki. Az észlelőhétvégén az egyesület 46 cm átmérőjű Newton távcsövével és UHC, OIII szűrőkkel részletesen megfigyelhető volt a ködösség vituálisan is, az összetett szálas szerkezetével együtt.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Sh2-101 Tulipán-köd és a Cygnus X-1 fekete lyuk lökéshullámfrontja

2020. július 18-án és 19-én, az Őrimagyarósdon megrendezett VEGA ’20 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban felvételem, mely az Sh2-101 Tulipán-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 65×240 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvételt hűtött színes kamerával készítettem, kiegészítve egy L-enhance szűrővel, mely segítségével a színes nyers képeket felbontottam hidrogén-alfa és oxigén csatornára. A feldolgozás során a csatornákat újra egyesítettem, csak más arányokkal: az oxigén kék arányát jelentősen felerősítettem a hidrogén vöröséhez képest. A kép közepén látható az Sh2-101 katalógusszámú Tulipán-köd, mely nevét félbevágott tulipánhoz hasonló megjelenéséről kapta. Stewart Sharpless 1959-ben vette fel katalógusába Sh2-101 jelöléssel. 70 fényév átmérőjű és kb. 8000 fényévre van tőlünk, egy O színképű csillag erős sugárzása gerjeszti fény kibocsátására. A Tulipán-köd jobb oldalán két fényes csillagot figyelhetünk meg egymás közelében, közülük az alsó a HD 226868. A csillag közelében évtizedekkel ezelőtt erős röntgenforrást fedeztek fel űrtávcsövekkel, de látható fényben nem találták nyomát a jel forrásának. Ezenkívül a csillag öt napos periódussal keringett egy kis méretű, nagy tömegű, láthatatlan objektum körül. Ezen megfigyelések alapján arra következtettek a csillagászok, hogy egy korábban csak elméleti szinten számon tartott fekete lyuk körül keringhet a csillag, ami lassan elnyeli a csillag anyagát. A fekete lyuk anyagbefogási korongjába került felhevült anyag erős röntgensugárzást bocsát ki, illetve a csillaganyag egy része a fénysebességhez közeli sebességgel, nyalábokban hagyja el az anyagbefogási korongot. A Cygnus X-1 esetén a nyaláb sűrű csillagközi gázzal ütközött, íves lökéshullámfrontot kialakítva. A hullámfront ionizált állapotba került, és látható fényt bocsát ki, amit a felvételen megfigyelhetünk a Tulipán-ködtől jobbra-fent. 2011-es méréseknek köszönhetően már tudjuk, hogy a Cygnus X-1 röntgenforrás távolsága 6000 fényév, tömege 15 naptömeg, átmérője pedig mindössze kb. 44 km. A Cyg X-1 rövidítéssle is ismert röntgenforrás az egyik legjobban tanulmányozott csillagászati objektum, és az egyik első, amelyikben bizonyítottan fekete lyuk fordul elő.

Tovább az észleléshez »