Ágoston Zsolt


Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Tejút Magyarföldön

Egy ismerősömmel települtünk ki a Magyarföldtől délre lévő fatemplomhoz egy gyors kép készítéshez. A helyszín hangulatos volt, a tejút nagyon szépen látható volt. Félperces fényképeket készítettem, és Sequatorral összegeztem őket. Utána Lightrommal folytattam a kidolgozást, végül Photoshoppal finomhangoltam a képet.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M76 Kis súlyzó-köd

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 76 Kis súlyzó-ködről. Most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas Gain mellett kisebb objektumokat fényképezni. Azt hiszem 10 másodperc kissé rövid volt és inkább a nagyobb felbontású módban kellett volna fényképeznem hosszabb záridővel. Az M76 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. Hasonlít az M27 planetárishoz, egy világosabb oszlopot két halvány "fül" vesz körül. A köd teteje és alja vörös, míg a többi zöldes-türkizes színű. Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, majd Charles Messier katalogizálta ugyanebben az évben a 2500 fényévre található, 1,2 fényév átmérőjű ködösséget.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M1 Rák-köd

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 1 Rák-ködről. Szintén rövid expozíciós idő és magas Gain mellett készült a felvétel, de hosszabb záridővel és nagyobb felbontásban valószínűleg jobb is lehetett volna. Igazából a színekkel sem vagyok teljesen elégedett. A Messier 1 katalógusszámú Rák-köd egy közel ezer évvel ezelőtt, 1054-ben megfigyelt szupernova-robbanás maradványa. 6500 fényévre található, átmérője 11 fényév. Tudománytörténeti szempontból az egyik legjelentősebb mély-ég objektum. 1054-ben kínai és arab csillagászok figyeltek fel egy hirtelen feltűnt, nagyon fényes (-7 magnitúdós) csillagra, ami lassan halványodott csak el, amíg teljesen el nem tűnt. 1731-ben John Bevis fedezte fel, majd tőle függetlenül 1758-ban Charles Messier is, miközben üstökösöket keresett. Mivel az objektum egyhelyben maradt és nem mozgott a környező csillagokhoz képest, Messier feljegyezte a pozícióját és elkezdett mozdulatlan ködszerű objektumokat keresni az égen. Ezek az objektumok alkotják Messier katalógusának tagjait. 1844-ben Lord Rosse egy rajzot készített a ködről: planktonokhoz hasonló, elnyúlt-soklábú képződményként figyelte meg az objektumot, innen származik a Rák-köd elnevezés, bár a korszakban működő nagyobb távcsövekkel nem erősítették meg a rák-formát. A XX. század elején, több év különbséggel készült fényképeken már látható volt, ahogy a ködösség lassan tágul. A tágulás ütemével visszafelé számolva jött ki az 1054-ben történt robbanás, ami alapján megtalálták a középkori kínai feljegyzéseket a "vendég csillagról". Ezzel bizonyították a ködösség eredetét egy szupernova-robbanásként. A szupernovát pedig SN 1054 katalógusszámmal katalogizálták, ez lett a legkorábbi katalógusszámú szupernova. Az 1960-as években, a rádiócsillagászat korai szakaszán amikor a pulzárok még frissen felfedezett csillagászati objektumnak számítottak, Franco Pacini megjósolta, hogy a Rák-ködben is lehet egy pulzár, amit hamarosan visszaigazoltak rádióteleszkópos mérésekkel. Azóta erős ultraibolya-, röntgen- és gammasugár-forrásként is azonosították a ködöt.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 7662 Kék hógolyó-köd

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem az NGC 7662 Kék hógolyó-ködről, most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas Gain mellett a kamera magas felbontású Bin1 módjával apró objektumokat fényképezni. Mivel egyetlen nyers képet is sokáig tartott letöltenie az Asiair-nek a kameráról, nem készült igazán sok expozíció sajnos, illetve a kisebb méretű ROI mód is hiányzik a készülékből. (legközelebb simán Sharpcappal fogom vezérelni a kamerát) Az NGC 7662 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. Végül a csillagból csak a fehér törpévé zsugorodott mag maradt, amit a ködösség közepén láthatunk. A fehér törpét egy világos hurok veszi körül, amit egy zöldes-türkizes réteg övez. William Herschel fedezte fel 1784-ben a 2500 fényévre található, 0,8 fényév átmérőjű ködösséget.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 7635 Buborék-köd, M52 és Nova Cas 2021

2021. 08. 09-én, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort során készült felvételem az NGC 7635 jelű emissziós ködről, más néven a Buborék-ködről. A felvételen látható a Messier 52 nyílthalmaz és a Nova Cas 2021 jelű nóva is. A felvételt monokróm kamerával készítettem, hidrogén, oxigén és kén szűrők segítségével. A kén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszot is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül. A Buborék-köd közepén rögtön feltűnik a ködösség nevét adó buborékszerű alakzat, amit a közepében elhelyezkedő óriáscsillag szele alakított ki. Átmérője 3-5 fényév, távolságát tőlünk 7.000 - 11.000 fényévre becsülik. William Herschel fedezte fel 1787-ben. A kép bal felső sarkában az M52 nyílthalmaz figyelhető meg, csillagokban gazdag halmaz, a tagjai között nagyobb távolság figyelhető meg, fényességben és sűrűségben homogén elrendezésű. 10 fényév átmérőjű és 160 millió éves, 4.600 fényévre van a Földtől. Charles Messier fedezte fel 1774-ben. A felvételen látható még a Nova Cas 2021 nóva is, ami 2021. márciusában hirtelen felfényesedett, azóta is látható. A jelenséget az okozza, hogy egy kettőscsillag-rendszerben, ahol az egyik tag egy fehér törpe, elszívja a másik tag csillaganyagát. A nagy sebességgel lezuhanó, forró hidrogéngázban robbanásszerűen termonukleáris reakció indul el a fehér törpe felszínén, ezt a robbanást láthatjuk. A jobb alsó sarokban még van egy kis felhőszerű alakzat egy csillag mellett, amit nem tudtam beazonosítani.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Szív-köd (IC 1805, Sh2-190)

A 2021. aug. 13-án, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételemet szeretném megosztani veletek, az Sh2-190 jelű emissziós ködről, más néven a Szív-ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 3x31x180 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvételt monokróm kamerával készítettem, hidrogén, oxigén és kén szűrők segítségével. A kén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszot is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül. A ködösség a Cassiopeia csillagképben, a Tejút Perszeusz-karában található, a Lélek-köd és a Perzeusz ikerhalmaz közelében. Fotografikus megfigyelés során könnyen megfigyelhető a ködösség nevét adó, szívhez hasonló forma. Az emissziós köd közepén feltűnő csillagcsoportosulás figyelhető meg, a csillagok egy örvénylő-kígyózó gáz-alakzatot vesznek körbe. A nyílthalmaz a Melotte 15, mely néhány, a Napnál ötvenszer nagyobb, és számos kisebb csillagot tartalmaz, ezeknek sugárzása ionizálja a hidrogénből álló ködöt. A nyílthalmaz kora 1,5 millió év, 7.500 fényévre található a Földtől.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 7380 Varázsló-köd

A felvételt a VEGA '21 táborban, Őrimagyarósdon készítettem, hidrogén és oxigén szűrők segítségével, majd a "HOO eljárással" dolgoztam fel: a hidrogén szűrővel készült képek vörös színt kaptak, az oxigén pedig a kéket és a zöldet. Az így készült felvétel a Hubble-palettával ellentétben a valós színeket adja vissza. A vöröses hidrogén köd félkör alakban vesz körül egy világosabb, fehéres színű területet. A vöröses emissziós köd a kép közepe fele a legfényesebb, innen "balra" gyorsan csökken fényessége, viszont "jobb oldalt" lassabb az átmenet élénkvörösből teljesen feketébe. A hidrogénfelhőt számos nagy kiterjedésű sötétköd tagolja. A vöröses köd egy csuklyás, kámzsát viselő alakot formáz, innen származik elnevezése is. Csúcsos csuklyája a kép tetején halványan kivehető, mellkasa előtt helyezkedik el az említett világosabb terület. 1787.-ben fedezte fel Caroline Herschel, testvére, William Herschel katalogizálta a Cepheus csillagképben található ködösséget, melynek anyagából jelenleg egy nyílthalmaz alakul ki. Az így kialakuló csillagok "szele" néhány millió éven belül szétoszlatja a ködöt, viszont a nyílthalmaz csillagainak egy része túlélheti a Napot is.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 281 Pacman-köd

A kiváló hangulatú, Őrimagyarósdon megrendezett táborozás során fordítottam a tubusom a "Pacman-ködként" is ismert emissziós köd irányába. A felvételt hamisszínes eljárással, a Hubble-paletta szerint dolgoztam fel. A szabálytalan kör alakú, főként hidrogénből és oxigénből álló ködösségben egy sötétköd figyelhető meg, ez alkotja a Pacman-köd száját. Az IC 1591 katalógusszámú fiatal, néhány millió éves nyílthalmaz is látható benne, ami a köd anyagából született és ionizálja azt, emiatt láthatjuk. A nebula peremén láthatóak a Bok globulák, melyek valójában a hidrogénfelhő sűrűbb részei, ezért ellenállnak a nyílthalmaz csillagszelének, leárnyékolva a mögöttük lévő térséget. Kedvező esetben a globulákból újabb naprendszerek keletkezhetnek. Edward Barnard fedezte fel 1881. november 16-án a 9500 fényév távolságra lévő, 96 fényév átmérőjű ködösséget.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
2 hozzászólás

Perseidák Őrimagyarósdon

2021. 08. 12-13-án készült felvételem a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborból, a Perseidák meteorraj csúcspontjáról. Először a kép előterét készítettem el, majd bekapcsoltam a mechanikán a követést, ezután éjfélkor beindítottam a fényképezőgépet. A következő éjszakán, augusztus 13-án folytattam a felvételek készítését, végül az előtérnek szánt képre másoltam a meteorokat pozícióhelyesen. 12-én nyolc meteort sikerült rögzítenem, amiből hat Perseida volt, 13-án huszonnégy fotózott meteorból huszonkettő Perseida lett. A legfényesebb meteorok hajnali kettő-három óra körül hullottak. Az előtérhez csak tizenhatot tudtam közülük átmásolni, mivel a terep, a fák és főleg a koraeste átvonuló felhők kitakarják a többit.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
2 hozzászólás

M16 Sas-köd

2021. 08. 12-13-án, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételem a Messier 16 jelű emissziós ködről, más néven a Sas-ködről. Most először próbáltam ki monokróm kamerával történő keskenysávú asztrofotózást, hidrogén, oxigén és kén szűrők segítségével. A kén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszot is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül. Az emissziós köd világos, központi területén könnyen észrevehető a "Teremtés oszlopaiként" ismert hosszúkás, sötét ködfelhő, ami jelenleg is aktív csillagkeletkezési régió. Még egy hozzá hasonló "felhő" nyúlik a Sas-köd széléről befele. A középső világos térséget halvány, sárgás régió vesz körül, ez alkotja a sas szárnyait, a világos, kékes terület a törzs, a látómező közepe felé eső sárgás köd a fej lehet. A Kígyó csillagképben található, Philippe Loys de Chéseaux fedezte fel 1745 során, Messier 1764-ben katalogizálta. 7000 fényévre található a Földtől, egy nyílthalmaz ionizálja a 70 fényév sugarú, 1-2 millió éves ködöt.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
2 hozzászólás

Tejút Zalaháshágyon

Egy ismerősömmel települtünk ki a Zalaháshágytól északra lévő Sibrik-kápolnához egy gyors kép készítéshez. A helyszín hangulatos volt, bár még nem volt teljesen csillagászati szürkület a kép készítésekor, ezért világos lett a háttér. Egy másfél perces felvételt készítettem követéssel, utána egy másik másfélpercest követés nélkül, a két felvételből kompozit képet készítettem.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M8 Lagúna-köd

M8 "Lagúna-köd": Jellegzetes ovális alakja könnyen kivehető a fényes diffúz ködnek, néhány csillag fedezhető fel belsejében. Az egész nebulát kitöltő "T" alakú sötét sáv figyelhető meg belsejében. Bal alsó negyede valamivel fényesebb, mint a köd többi része. Az egész ködösségben halvány fényességkülönbségek, fluktuációk figyelhetőek meg.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M25 nyílthalmaz

A látómező teteje fele két fényes csillaga található, a halmaz közepén elfordított "H" alakban egymáshoz közeli, fényesebb csillagok helyezkednek el. Kb. 30 csillagot figyeltem meg a halmazban.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M24 csillagmező

A teljes látóteret betölti az ovális alakú csillagmező, megszámolhatatlan mennyiségű tag látszik, a sűrű csillagfelhő tagjainak eloszlása közel homogén. A tagok fényességében nem láttam jelentős eltérést.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M81 és M82 galaxisok

Az M81 széles-elliptikus alakú, a magja fényes, egyenletesen halványul a szélek felé. Az M82 nagyon halvány, keskeny-elliptikus alakú, közel homogén fényességű. Az M81 látszólagos hosszának fele, szélességének harmada-negyede. Spirálkarok nem látszanak ezen az átmérőn.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M13 gömbhalmaz

Szabályos kör alak. A mag, és a belső terület fényes, amit egy halványabb külső régió vesz körül, a kettő között éles határvonallal, A halmaz pereme élesen különül el a környezetétől. Ezen átmérőn nem bomlik fel csillagokra.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Sh2-240 Spagetti-köd

2021. február 12-én, 13-án, és március 7-én, Zalaegerszeg-Jánkahegyen és Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételem, mely az Sh2-240 jelzésű, más nevén Spagetti-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral és átalakított Canon 6D fényképezőgéppel, illetve Samyang 135 mm f/2 objektívre rögzített ASI294 hűtött csillagászati kamerával és Optolong L-enhance szűrővel készült, f/5 rekeszen 35×360 s, míg f/2,8 rekeszen 130×210 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 3200 és Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, Topazlabs DeNoise (Mezei Balázs segítségével) és Photoshop szoftverek segítségével történt. Ez az leghalványabb mélyég-objektum, amit fotóztam; összesen 11 órányi expozíciót gyűjtöttem össze a három fok kiterjedésű szupernóva-maradványról, mely Simeis 147 megjelöléssel is ismert. A Szekeres csillagképben található, megközelítőleg 3000 fényév távolságban. Átmérőjét 150 fényévre becsülik, egy 40 000 éve történt szupernóva-robbanás maradványa. A felrobbant óriáscsillag neutroncsillaggá összeomlott magja nagy sebességgel hagyhatta el a szupernóva-maradvány központját, jelenleg is gyorsan forgó pulzárként szeli át a világűrt. 1952-ben fedezték fel a Krími Asztrofizikai Obszervatóriumban, egy 65 cm átmérőjű Schmidt-Cassegrain távcsővel.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

M13 Herkules-gömbhalmaz

2020. szeptember 18-án és 19-én, a Dobronhegy-Balázsfán, a VCSE Őszi Észlelőhétvége keretében készült felvételem, mely a Messier 13 “Herkules-gömbhalmazról” készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 40×120 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. Talán a leglátványosabb gömbhalmaz az északi égbolton, nagyon kedvező elhelyezkedése van a nyári, koraőszi hónapokban. Sir Edmond Halley fedezte fel 1714-ben, majd Messier 1764-ben vette fel a katalógusába. A Herkules csillagképben található, 11,7 milliárd éves. 25 000 fényévre található a Földtől. Kb. 300 000 csillag alkotja, átmérője 140 fényév. Magjában ötszázszor sűrűbben fordulnak elő a csillagok, mint a Nap környezetében. A felvétel jobb felső sarkában látható az NGC 6207 galaxis, illetve félúton a gömbhalmaz és az NGC 6207 között a pici látszó méretű IC 4617 galaxis is megfigyelhető (utóbbi egy csillaghoz nagyon közel). 1974. november 16-án az areciboi rádióteleszkópból rádióadást indítottak a gömbhalmaz felé, ezzel egy esetleges földönkívüli technológiai civilizációnak szerettek volna üzenetet küldeni. Az üzenetet Frank Drake és Carl Sagan írta, 1672 bitből áll, ami két prímszám, 23 és 73 szorzata, 23 oszlopba és 73 sorba rendezve. A digitális formátumban küldött üzenetet grafikusan megjelenítve egy ábra jön ki, mely többek között kettes számrendszerbeli számokat 1-10-ig, a DNS-t felépítő elemek rendszámát, egy emberalakot, a DNS kettős spirál ábráját, a Naprendszert alkotó bolygókat, és az Arecibo-rádióteleszkóp ábráját tartalmazza, leegyszerűsített formában. Az üzenet elküldése mégis inkább technológiai demonstráció volt, mert ugyan a gömbhalmaz peremén létezhetnek olyan csillagok, melyeknek stabil bolygópályái alakulhattak ki, de mire 25 000 év múlva az üzenet megérkezne, a gömbhalmaz már teljesen más helyen lesz. Az üzenetet egyetlen alkalommal küldték el, 1672 másodperces adás keretében.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Abell 1656 Coma-halmaz

A 2021. május 5-én és június 4-én, Dobronhegy-Balázsfán készült felvételem, mely az Abell 1656 “Coma-galaxishalmazról” készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 4x20x120 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvétel a monokróm kamerám tesztje is egyben. IR-vörös-zöld-kék szűrőkkel készítettem a képet. A felhőátvonulásos, szeles időjárás miatt csak ennyi nyers képet tudtam gyűjteni. A képen látható számtalan halvány, elliptikus folt mindegyike egy-egy távoli galaxis, ami az Abell 1656 galaxishalmaz része. A halmazt a Bereniké Haja (Coma Berenices) csillagképben találjuk, innen származik a neve is. A galaxishalmaz 321 millió fényév távol van tőlünk, és több száz tagot számlál, így az egyik legsűrűbb ismert galaxishalmaz. Központjában az NGC 4874 és NGC 4889 elliptikus galaxisok láthatók, ezek átmérője egymillió fényév is lehet. Magjukban nagyon nagy tömegű fekete lyuk rejtőzik, és több ezer gömbhalmaz tartozik ezekhez a csillagvárosokhoz. A galaxishalmazt tanulmányozva először itt merült fel a sötét anyag jelenléte, mivel a halmaz tagjai túl gyorsan mozognak ahhoz, hogy a látható anyag erre magyarázatot adna. A galaxishalmaz tömegének 90%-a sötét anyag lehet.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
1 hozzászólás

M33 Triangulum-galaxis

2020. szeptember 18-án és 19-én a Dobronhegy-Balázsfán, a VCSE Őszi Észlelőhétvége keretében a Messier 33 “Triangulum-galaxisról” készült felvételem. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 95×210 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A Messier 33 “Triangulum-galaxis” egy spirálgalaxis, mely hárommillió fényévre található a Földtől, az Északi Háromszög (Triangulum) csillagkép irányában. (Emlegetik csak Háromszög csillagkép néven is.) Az M33 a Tejúttal és az Androméda-galaxissal együtt a Lokális Csoport tagja. Spirálkarjainak jellegzetes alakja van, mely nem hasonlít az általunk ismert spirálgalaxisok szerkezetére: valószínűleg az Androméda-galaxis megközelítése során torzultak el a spirálkarjai. A felvételen kiterjedt halója és több vöröses csillagkeletkezési régiója is megfigyelhető. Csillagkeletkezési üteme jelentősen meghaladja a Tejút és az Androméda-galaxis csillagkeletkezési ütemét, valószínűleg szintén az Androméda megközelítése miatt kezdhettek el a molekuláris hidrogénfelhők összetömörödni, és emiatt kezdődött a hidrogénfelhőkben a gyors csillagkeletkezés. Kísérőgalaxisokat és gömbhalmazokat csak nagyon kis számban fedeztek fel körülötte, ennek is az Androméda-galaxis megközelítése lehet az oka, ami magához ragadhatta az M33 kísérőit. Valószínűleg Giovanni Battista Hodierna fedezte fel 1654 előtt, majd Charles Messier 1764 során tőle függetlenül megtalálta és felvette híres katalógusába. Átmérője 60 000 fényév, tömege 10-40 milliárd naptömegre tehető.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

NGC 1499 Kalifornia-köd

2020. augusztus 20-án, az ausztriai Trahütten településhez tartozó Koralpenblick Biohotel területén megrendezett VEGA ’20 Nyári Észlelőhétvége során készült felvételem, mely az NGC 1499 jelzésű, más nevén Kalifornia-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, ASI294 hűtött csillagászati kamerával, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong L-enhance szűrővel készült, 39×360 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A nagy kiterjedésű, de halvány emissziós köd a megnevezését a Kaliforniai-félszigethez hasonló, keskeny, hosszúkás, elnyúlt alakjáról kapta. A Menkib (Kszí Persei), ez a nagy sebességgel mozgó óriáscsillag sugárzása gerjeszti nagyrészt hidrogénből álló anyagát, ami ezt a többletenergiát látható fényben sugározza ki. A Menkib 30 naptömegű, O7.5III típusú óriáscsillag, fényereje a Napénak mintegy 263 000-szerese. A 35 000 K felületi hőmérsékletű csillag nagyon erős ultraibolya sugárzást is kibocsát, és ezek az ultraibolya fotonok járulnak hozzá leginkább a ködösség anyagának gerjesztéséhez, ami a köd fénylését okozza. A felvételen fodrozódások és sötétködök is megfigyelhetőek. E.E. Barnard fedezte fel 1884-ben a kb. 1000 fényév távolságban található, nagyjából 100 fényév kiterjedésű ködösséget.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

SH2-132 Oroszlánfej-köd

2020. augusztus 21-én, az ausztriai Trahütten településhez tartozó Koralpenblick Biohotel területén megrendezett VEGA ’20 Nyári Észlelőhétvége során készült felvételem, mely a Sharpless 2-132 katalógusszámú Oroszlánfej-ködről készültek. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, ASI294 hűtött csillagászati kamerával, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong L-enhance szűrővel készült, 54×360 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A Sharpless 132 “Oroszlánfej-köd” nevét a két felső részén, középtájt található vöröses, gomolygó, sötétködökkel tarkított képződményről kapta, mely egy oroszlán sörényére hasonlít, míg a kép jobb felén az oroszlán hátsó fele rajzolódik ki, a jobb felső vöröses ív pedig az oroszlán farka is lehetne. Alacsony felületi fényességű emissziós köd, főként vörös színű hidrogén és kék színű oxigén alkotja. A ködösség anyagát a benne lévő csillagok, különösen a HD 211564 és HD 211853 Wolf-Rayet óriáscsillagok gerjesztik erős sugárzásukkal. A gerjesztett gázok az alkotó anyagokra jellemző hullámhosszakon bocsájtják ki ezt a többletenergiát, ezért is láthatjuk a ködösséget a látható fény tartományában. A kép jobb felső részén halványan kör alakot formáz a gázanyag. Az objektum távolsága 10.000 – 12.000 fényév. A felvételt hűtött színes kamerával készítettem, kiegészítve egy L-enhance szűrővel, mely segítségével a színes nyers képeket felbontottam hidrogén-alfa és oxigén csatornára. A feldolgozás során a csatornákat újra egyesítettem, csak más arányokkal: az oxigén kék arányát jelentősen felerősítettem a hidrogén vöröséhez képest.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Sh2-103 Hattyú-hurok (Fátyol-köd régió)

2020. augusztus 19-én, az ausztriai Trahütten településhez tartozó Koralpenblick Biohotel területén megrendezett VEGA ’20 Nyári Észlelőhétvége során készült felvételeim, mely a Fátyol-köd régióról (angol nyelvterületen: Cygnus loop = Hattyú-hurok) készültek. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, átalakított Canon 6D fényképezőgéppel, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong L-enhance szűrővel készült, 53×300 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO3200 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A ködkomplexum részeit több NGC számon is számon tartják, a kép bal felén látható a Fátyol-köd, NGC 6995 és NGC 6992 számon, bonyolult, viszont látványos szálas szerkezete van, hasonlít egy szablyára. 1784-ben fedezte fel William Herschel. A kép tetején a Pickering-háromszög látható. Ék alakú, szintén finom, szálas belső szerkezettel. 1904-ben fedezte fel Williamina Fleming a Harvard-csillagvizsgálóban, a nevét a csillagvizsgáló igazgatójáról, Edward Pickeringről kapta. A felvétel jobb szélén az NGC 6960 “Boszorkányseprű-köd” látszik, szálai hosszúkásak, és egymással párhuzamosak, megjelenése hasonlít egy régi vesszőseprűhöz. Szintén Herschel fedezte fel. Egy fényes csillag, az 52 Cygni figyelhető meg a ködösség mellett (a képen jobbra). A térség részei még a Pickering háromszögtől balra-fent látható kisebb és halványabb NGC 6979 és NGC 6974 ködösségek is. A ködhurok egy kb. 20 000 évvel ezelőtt bekövetkezett szupernóva-robbanás maradványa. Jelenlegi átmérője 130 fényév, míg távolsága tőlünk a legújabb mérések szerint 2600 fényév. A ködösség jelenleg is erős röntgenforrás, ebben a tartományban kirajzolódik az objektum teljes hurok alakja. Az óriáscsillag életciklusának vége felé jelentős mennyiségű gázt fújt le magáról, majd később, a szupernóva-robbanás lökéshulláma a gázt nagy sebességgel utolérve felhevítette és felgyorsította azt. A felhevült gázok gerjesztett állapotba kerültek, és a többletenergiájukat az egyes gázokra (főként hidrogén és oxigén) jellemző hullámhosszon, látható fényben sugározzák ki. Az észlelőhétvégén az egyesület 46 cm átmérőjű Newton távcsövével és UHC, OIII szűrőkkel részletesen megfigyelhető volt a ködösség vituálisan is, az összetett szálas szerkezetével együtt.

Tovább az észleléshez »
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás

Sh2-101 Tulipán-köd és a Cygnus X-1 fekete lyuk lökéshullámfrontja

2020. július 18-án és 19-én, az Őrimagyarósdon megrendezett VEGA ’20 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban felvételem, mely az Sh2-101 Tulipán-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 65×240 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvételt hűtött színes kamerával készítettem, kiegészítve egy L-enhance szűrővel, mely segítségével a színes nyers képeket felbontottam hidrogén-alfa és oxigén csatornára. A feldolgozás során a csatornákat újra egyesítettem, csak más arányokkal: az oxigén kék arányát jelentősen felerősítettem a hidrogén vöröséhez képest. A kép közepén látható az Sh2-101 katalógusszámú Tulipán-köd, mely nevét félbevágott tulipánhoz hasonló megjelenéséről kapta. Stewart Sharpless 1959-ben vette fel katalógusába Sh2-101 jelöléssel. 70 fényév átmérőjű és kb. 8000 fényévre van tőlünk, egy O színképű csillag erős sugárzása gerjeszti fény kibocsátására. A Tulipán-köd jobb oldalán két fényes csillagot figyelhetünk meg egymás közelében, közülük az alsó a HD 226868. A csillag közelében évtizedekkel ezelőtt erős röntgenforrást fedeztek fel űrtávcsövekkel, de látható fényben nem találták nyomát a jel forrásának. Ezenkívül a csillag öt napos periódussal keringett egy kis méretű, nagy tömegű, láthatatlan objektum körül. Ezen megfigyelések alapján arra következtettek a csillagászok, hogy egy korábban csak elméleti szinten számon tartott fekete lyuk körül keringhet a csillag, ami lassan elnyeli a csillag anyagát. A fekete lyuk anyagbefogási korongjába került felhevült anyag erős röntgensugárzást bocsát ki, illetve a csillaganyag egy része a fénysebességhez közeli sebességgel, nyalábokban hagyja el az anyagbefogási korongot. A Cygnus X-1 esetén a nyaláb sűrű csillagközi gázzal ütközött, íves lökéshullámfrontot kialakítva. A hullámfront ionizált állapotba került, és látható fényt bocsát ki, amit a felvételen megfigyelhetünk a Tulipán-ködtől jobbra-fent. 2011-es méréseknek köszönhetően már tudjuk, hogy a Cygnus X-1 röntgenforrás távolsága 6000 fényév, tömege 15 naptömeg, átmérője pedig mindössze kb. 44 km. A Cyg X-1 rövidítéssle is ismert röntgenforrás az egyik legjobban tanulmányozott csillagászati objektum, és az egyik első, amelyikben bizonyítottan fekete lyuk fordul elő.

Tovább az észleléshez »