Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 1 Rák-ködről. Szintén rövid expozíciós idő és magas Gain mellett készült a felvétel, de hosszabb záridővel és nagyobb felbontásban valószínűleg jobb is lehetett volna. Igazából a színekkel sem vagyok teljesen elégedett.

A Messier 1 katalógusszámú Rák-köd egy közel ezer évvel ezelőtt, 1054-ben megfigyelt szupernova-robbanás maradványa. 6500 fényévre található, átmérője 11 fényév.

Tudománytörténeti szempontból az egyik legjelentősebb mély-ég objektum. 1054-ben kínai és arab csillagászok figyeltek fel egy hirtelen feltűnt, nagyon fényes (-7 magnitúdós) csillagra, ami lassan halványodott csak el, amíg teljesen el nem tűnt.
1731-ben John Bevis fedezte fel, majd tőle függetlenül 1758-ban Charles Messier is, miközben üstökösöket keresett. Mivel az objektum egyhelyben maradt és nem mozgott a környező csillagokhoz képest, Messier feljegyezte a pozícióját és elkezdett mozdulatlan ködszerű objektumokat keresni az égen. Ezek az objektumok alkotják Messier katalógusának tagjait.

1844-ben Lord Rosse egy rajzot készített a ködről: planktonokhoz hasonló, elnyúlt-soklábú képződményként figyelte meg az objektumot, innen származik a Rák-köd elnevezés, bár a korszakban működő nagyobb távcsövekkel nem erősítették meg a rák-formát.

A XX. század elején, több év különbséggel készült fényképeken már látható volt, ahogy a ködösség lassan tágul. A tágulás ütemével visszafelé számolva jött ki az 1054-ben történt robbanás, ami alapján megtalálták a középkori kínai feljegyzéseket a "vendég csillagról". Ezzel bizonyították a ködösség eredetét egy szupernova-robbanásként. A szupernovát pedig SN 1054 katalógusszámmal katalogizálták, ez lett a legkorábbi katalógusszámú szupernova.

Az 1960-as években, a rádiócsillagászat korai szakaszán amikor a pulzárok még frissen felfedezett csillagászati objektumnak számítottak, Franco Pacini megjósolta, hogy a Rák-ködben is lehet egy pulzár, amit hamarosan visszaigazoltak rádióteleszkópos mérésekkel. Azóta erős ultraibolya-, röntgen- és gammasugár-forrásként is azonosították a ködöt.