Csaknem négy évnyi tervezés és reménykedés után végre én is kijutottam Namíbiába két hétre egy kisebb csapat tagjaként, és végigfotóztam ezt az időszakot.

Nappal is hihetetlen a táj, teljesen különbözik attól, amit itthon láthatunk. Éjszaka pedig teljesen új látványvilággal szembesültem, a korábban csak könyvekben, fotókon látott csillagképekkel és alakzatokkal: a Dél Keresztje és mellette a Szeneszsák, a szabadszemes Karina-köd és az Omega Centauri. A Tejút magja pedig hatalmas, és a zenitig emelkedik az éjszaka során.

Elsőnek egy egyszerűbb tájképet dolgoztam ki, amit a szálláshelyünk kerítésétől pár méterre fényképeztem koraeste. A környék tele volt hangulatos fákkal és bokrokkal. Néha még a sakálok vonyítását is lehetett hallani :)