2023.06.20-án Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Decca station területén készült felvételem a Kentaur csillagképben található NGC 5139 "Omega Centauri" gömbhalmazról.

Itthonról sajnos egyáltalán nem figyelhető meg, de Namíbiából szabad szemmel is látható egy pelyhes csillagként. Egy 50mm átmérőjű binokulárral látható, hogy a magja enyhén elliptikus, amit 3 rétegben egyre halványuló diffúz rétegek vesznek körül. Binokulárral gyakran felkerestem esténként, a déli égbolt egyik leglátványosabb vizuális célpontja.

A felvételen látható a fényes, enyhén elliptikus mag, amit kifelé haladva egyre ritkább csillagmező vesz körbe. A gömbhalmaz mintha egy kicsit réteges lenne, nem folyamatosan ritkulnak a csillagok, hanem lépcsőzetesen.

A felvétel feldolgozásakor vettem észre, hogy a gömbhalmaz enyhén lapult formája pont függőleges a fényképezőgépem látómezejére, emiatt úgy vágtam ki és forgattam el a halmazt, hogy vízszintes irányban legyen lapult.

A Tejúthoz tartozó legnagyobb gömbhalmaz, ami valójában egy, a Tejúthoz tartozó törpegalaxis magja, csak a külső rétegeit a Tejút gravitációja már magához vonzotta. Már Ptolemájosz is írásos emléket hagyott róla időszámítás szerint 150-ben, de Edmond Halley fedezte fel újra 1677-ben és megfigyeléssel igazolta, hogy nem csillagszerű, hanem kiterjedt, foltszerű objektumról van szó.

17 000 fényév távolságra van tőlünk, mintegy 150 fényév az átmérője és közel 10 millió csillagból áll, korát 12 milliárd évre becsülik. A magjában elhelyezkedő csillagok elemzése után fedezték fel, hogy a gömbhalmaz közepén egy 40 000 naptömegű fekete lyuk található, ami a ritkaságnak számító közepes méretű fekete lyukak közé sorolható.