2025.05.23-án és 24-én koraeste Namíbiában, az Isabis-völgyben fekvő Isabis Astrolodge udvarán készült felvételem az Aranyhal (Dorado) csillagképben található Tarantula-ködről, és környezetéről. A ködösségben található az NGC 2070 nyílthalmaz is. A május közepi időpontban még megfigyelhető volt, de már csak alacsonyan volt látható és hamar el is tűnt, ezért két koraestényi anyagot gyűjtöttem össze róla. Mivel éjszakánként csak három órán át volt megfigyelhető a célpontom, ezért keskenysávú szűrők helyett RGB szűrőkészlettel fotóztam.

A felvételen egyből feltűnik a vöröses színű Tarantula-köd, ahogy hosszú lábaival a csillagok között terpeszkedik a vöröses hálójában. A ködösség szabálytalan alakú, redők-csápok-csomósodások tarkítják. A ködösségen belül néhány nyílthalmaz is megfigyelhető. A Tarantula-ködtől balra az NGC 2074, NGC 2080 és az NGC 2078 emissziós ködök láthatóak, a köd fölött az NGC 2100 nyílthalmazfigyelhető meg. Olyan sűrű, hogy inkább gömbhalmaznak tűnik. A ködösség alatt az NGC 2044 aszterizmust láthatjuk, amit egy emissziós köd vesz körül. A kép jobb szélén néhány apró gömbhalmaz is van, amiknek nem találtam katalógusszámát.

A Tarantula-ködöt Nicolas-Louis de Lacaille fedezte fel a Jóreménység fokánál, 1751 és 1753 között, 1801-ben Johann Bode katalogizálta 30 Doradus néven. A nevét a XX. század közepén készült fotókon látható, pókszerű alakjáról kapta. Az 1987a szupernóva – az utóbbi 400 év legközelibb szupernóvája – szintén itt robbant fel.

160 000 fényévre van a Földtől, nagyon fényes csillagontó terület, a Lokális csoport legaktívabb csillagkeletkezése történik a ködösségben. Ha olyan messze lenne tőlünk, mint az Orion-köd, akkor éjszaka árnyékot vethetne. Átmérője: 650 - 1860 fényév.