Összes észlelés

Showing 1,801-1,820 of 2,711 items.
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás
M76 Kis súlyzó-köd
2021-09-09
Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 76 Kis súlyzó-ködről. Most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas Gain mellett kisebb objektumokat fényképezni. Azt hiszem 10 másodperc kissé rövid volt és inkább a nagyobb felbontású módban kellett volna fényképeznem hosszabb záridővel. Az M76 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. Hasonlít az M27 planetárishoz, egy világosabb oszlopot két halvány "fül" vesz körül. A köd teteje és alja vörös, míg a többi zöldes-türkizes színű. Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, majd Charles Messier katalogizálta ugyanebben az évben a 2500 fényévre található, 1,2 fényév átmérőjű ködösséget.
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás
M1 Rák-köd
2021-09-09
Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 1 Rák-ködről. Szintén rövid expozíciós idő és magas Gain mellett készült a felvétel, de hosszabb záridővel és nagyobb felbontásban valószínűleg jobb is lehetett volna. Igazából a színekkel sem vagyok teljesen elégedett. A Messier 1 katalógusszámú Rák-köd egy közel ezer évvel ezelőtt, 1054-ben megfigyelt szupernova-robbanás maradványa. 6500 fényévre található, átmérője 11 fényév. Tudománytörténeti szempontból az egyik legjelentősebb mély-ég objektum. 1054-ben kínai és arab csillagászok figyeltek fel egy hirtelen feltűnt, nagyon fényes (-7 magnitúdós) csillagra, ami lassan halványodott csak el, amíg teljesen el nem tűnt. 1731-ben John Bevis fedezte fel, majd tőle függetlenül 1758-ban Charles Messier is, miközben üstökösöket keresett. Mivel az objektum egyhelyben maradt és nem mozgott a környező csillagokhoz képest, Messier feljegyezte a pozícióját és elkezdett mozdulatlan ködszerű objektumokat keresni az égen. Ezek az objektumok alkotják Messier katalógusának tagjait. 1844-ben Lord Rosse egy rajzot készített a ködről: planktonokhoz hasonló, elnyúlt-soklábú képződményként figyelte meg az objektumot, innen származik a Rák-köd elnevezés, bár a korszakban működő nagyobb távcsövekkel nem erősítették meg a rák-formát. A XX. század elején, több év különbséggel készült fényképeken már látható volt, ahogy a ködösség lassan tágul. A tágulás ütemével visszafelé számolva jött ki az 1054-ben történt robbanás, ami alapján megtalálták a középkori kínai feljegyzéseket a "vendég csillagról". Ezzel bizonyították a ködösség eredetét egy szupernova-robbanásként. A szupernovát pedig SN 1054 katalógusszámmal katalogizálták, ez lett a legkorábbi katalógusszámú szupernova. Az 1960-as években, a rádiócsillagászat korai szakaszán amikor a pulzárok még frissen felfedezett csillagászati objektumnak számítottak, Franco Pacini megjósolta, hogy a Rák-ködben is lehet egy pulzár, amit hamarosan visszaigazoltak rádióteleszkópos mérésekkel. Azóta erős ultraibolya-, röntgen- és gammasugár-forrásként is azonosították a ködöt.
Ágoston Zsolt
0 hozzászólás
NGC 7662 Kék hógolyó-köd
2021-09-10
Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem az NGC 7662 Kék hógolyó-ködről, most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas Gain mellett a kamera magas felbontású Bin1 módjával apró objektumokat fényképezni. Mivel egyetlen nyers képet is sokáig tartott letöltenie az Asiair-nek a kameráról, nem készült igazán sok expozíció sajnos, illetve a kisebb méretű ROI mód is hiányzik a készülékből. (legközelebb simán Sharpcappal fogom vezérelni a kamerát) Az NGC 7662 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. Végül a csillagból csak a fehér törpévé zsugorodott mag maradt, amit a ködösség közepén láthatunk. A fehér törpét egy világos hurok veszi körül, amit egy zöldes-türkizes réteg övez. William Herschel fedezte fel 1784-ben a 2500 fényévre található, 0,8 fényév átmérőjű ködösséget.
Schmall Rafael
0 hozzászólás
LBN 575 - Kutyacsont köd
2021-09-01
A most feltöltött fotóm neve megintcsak a saját fantáziám szüleménye. Nem találtam máshol megfelelő megnevezést az objektumra az azonosítón kívül. A kép érdekessége a technikai részletekben rejlik. Ez volt az első olyan felvételsorozat, ahol távolról indítottam a csillagdát. A tetőmozgatás még nincs megoldva, így azt segítettek lehúzni egy-egy telefonhívásra. A többit már tableten, mobilinternet segítségével intéztem. Teljes függetlenséget egyelőre nem szeretnék kiépíteni a távcsöves rendszernek, de a tetőmozgatás távvezérlésével egy olyan probléma oldódhat majd meg, hogy igazából akár ki is telepíthetem még sötétebb égboltra az egész csillagvizsgálót. A hely igazából megvan hozzá. Annak ellenére, hogy távolról indítottam, vagy épp annyira mentem ki a csillagdához, hogy én magam toljam elő a tetőt, azonkívül nagyon hangulatos és izgalmas volt, ahogy a képek gyűlnek és nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan sikerül ez a felvétel. Szerény véleményem szerint nem lett rossz. Azthiszem 2-3 képet kellett kidobni, valamint a legrosszabb 20%-ot a program nem vette figyelembe az átlagolásnál.
Makár Dávid
0 hozzászólás
Sarkcsillag némi IFN-el
2021-10-02
Múlt hétvégén sikerült megint kijutnom Söjtörre ahol kiváló égbolt van az asztrofotózáshoz. Az éjszaka első felét inkább egy-kis kísérletre adtam ezért 2 és fél órányi fotonnal elkészítettem a Sarkcsillag környezetében lévő IFN-ről (Integrated Flux Nebula) ezt a zajtengert. 😃 Kíváncsi voltam, hogy számomra lehetséges-e lefotózni egy ilyen nehéz képződményt. Mivel szerintem ez lehetséges, ezért folytatni fogom ezt a projektet és 10-20 órányi képet fogok készíteni. Vigyázat! A képen elképesztő mennyiségű zaj is található. 😃 😃 A galaxisunk szélén lévő gázfelhőket a Tejút csillagainak együttes fénye kicsit megvilágítja és ezért lesz észlelhető a képződmény. Ezt nevezzük Integrated Flux Nebula-nak röviden IFN.
Vizsi Csaba
0 hozzászólás
SH2-157 Rozsdás Rákolló
2021-09-10
Az SH2-157 emissziós köd a nevével bajban voltam. Varga Gyuri szerint kézfej, mások szerint Homár olló, én Rozsdás Rákollónak fogom nevezni SpongyaBob után. Bocsánat, ha nem tudományos, de nekem ennyi humor belefér. :-) Az ollója majdnem rozsdás a képen. A kép Trahütten, Ausztriában készült hasonlóan a Szív-ködhöz. Ami ennél a képnél érdekes és egyben bosszantó volt az a képfeldolgozás. Amíg a Szív-köd feldolgozásánál semmilyen problémám nem volt a 0.99.10.1 Siril verziójánál, addig a Rákolló megtornásztatott rendesen. Először a pre-process folyamatnál kellett a csillagok küszöb és referencia értékeit állítani, majd photometrikus szín kalibrációval gyűlt meg a bajom (plate solving failed). Segítséget kértem hát tagtársaktól, mit lehetne megpróbálni. A megoldás az lett, hogy a feldolgozó programmal visszaléptem egy verziót = v0.99.8.1-re, ahol már minden probléma nélkül megtörtént a feldolgozás.
Vizsi Csaba
0 hozzászólás
IC1805 - Szív-Köd (SH 2-190)
2021-09-09
Ezt a tőlünk 7500 fényévre lévő ködöt már régen le szerettem volna fényképezni, de vártam egy jó alkalomra, azaz megfelelő égboltra. A fotózás helyszíne Trahütten, Ausztria (tiszta ég, 16 fok celsius ) VCSE észlelőhétvégén, gyönyörű környezetben. A felszerelésem Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/1000-es Newton-tubussal, Canon 6D (átalakított) fényképezőgéppel, Optolong L-eNhance szűrő, és Skywatcher F/4-es kómakorrektorral, illetve vezetéshez 9×60-es SVBONY gyártmányú keresőtávcsővel. A vezetőkamera ASI 120MM volt. A felvételek rögzítését és a vezetés koordinálását ASI AIR Pro (RasPi) és Asiair szoftver végezte. Fókusz beállításhoz ZWO EAF autofocuser-t használtam. Mezősimítást flat-box-al készítettem. Képfeldolgozást SIRIL 0.99.10.1 végeztem. ‎A köd legfényesebb része (egy csomó a nyugati szélén) külön-külön NGC 896-nak minősül, mert ez volt a köd első felfedezett része. A köd intenzív ‎‎vörös‎‎ kimenetét és morfológiáját a köd középpontja közelében lévő csillagok egy kis csoportjából származó sugárzás okozza. Ez ‎‎a nyílt csillaghalmaz,‎‎ az úgynevezett ‎‎Collinder‎‎ 26 vagy ‎‎Melotte‎‎ 15, tartalmaz néhány fényes csillag közel 50-szerese a tömeg a Napunk, és még sok más homályos csillagok, amelyek csak egy töredéke a Mi Napunk tömegét. 1787 novemberében fedezte fel William Herschel (forrás wikipédia)