Összes észlelés

-3 magnitudós Perseida a már hajnalodó északnyugati égen. Meteor időpont: 2020.08.12. 02:34 UT Kivágat az eredeti képből.

-2 magnitudós Déli Delta Aquarida (SDA) meteor holdfényes égen. Meteor dátum/dő: 2020.08.09. 01:09 UT Kivágat az eredeti képből.

Négy éjszaka alatt készült, kicsit változó (hol tisztább, hol kevésbé) körülmények között. Ahogy mindig: képfeldolgozás Budai Beáta. Angol nyelvü blogunkban található több részlet erröl a képröl (a magyar verzió majd megy a VCSE-nek...): https://cities-and-skies.com/stars-in-the-making/

Még októberben készült kép , az Európa árnyékával.

A téli égbolt ura visszatért! A kedvenc régióm az égen az Orion csillagkép, ezért is már nagyon vártam hogy újra feltűnjön az égen. 🙂 Emlékszem még 2016-ban az Orion csillagképről készítettem az első fotómat az éjszakai égről még a huawei p9 lite telefonommal. 😃 A képen a téli tejút egy része és tőle balra az Orion csillagkép és a halvány ködösségei látszódnak. Délutános műszakot lerakva csütörtökön az utolsó jó időt kihasználva kibicikliztem Bocfölde és Sárhida közé, mert nem tudtam kihagyni a jó eget. 😃 Sajnos a jó ég mégsem volt annyira jó, mert fátyolfelhők azért átsodródtak a képen és ezt látni is lehet a középső sávban. 🙁 A sok csillaggal meggyűlt a bajom. A ködösség nagyon nehezen jótt elő az erős csillagmező miatt. Sajnos a csillagmező csökkentésével valamit nagyon elcsesztem, mert kissé fura lett a kép ha belenagyítunk.

Ugyan a nyári tejút szezonja már elmúlt, van azért fotóznivaló az égbolton. 😃 A tejút az eget konkrétan kettévágja és ezt szeretném nektek megmutatni ezen a fotón. 🙂 Bal oldalon a világosabb tejútcentrumhoz közelebbi részeit látjok a tejútnak, amíg a jobb oldalon az emelkedő Bika csillagképet és a környező sötét ködöket. Adatok: Canon 6D + Laowa 12mm F/2.8 7x 120s Függőleges panorámaként egyesítve ISO 1600 F/4 Helyszín és idő: Zalaháshágy 2021 10 31 21:30

-3 magnitudós Perseida a még nem teljesen sötét égen. A meteor feltűnésének időpontja: 2020.08.12. 19:33:04 UT Kivágat az eredeti felvételből.

Déli Delta Aquarida (SDA) tűzgömb közel a radiánshoz a fátyolfelhős égen. A meteor feltűnésének időpontja: 2020.08.01. 00:43:32 UT Kivágat az eredeti képből.

A meteor feltűnésének időpontja: 2020.04.22. 00:30:07 UT

A tejút teljesen kifordult önmagából 😃 Halloween éjszakáján kitelepültünk Zalaháshágyra a Sibrik kápolnához egyik ismerősömmel. Az év során már többször nekifutottam a tejútívnek a Sibrik kápolnával, de egyik képpel se voltam elégedett. Na erre már azt mondom, hogy megalkottam az elképzelésemet. 😃 A tejút az esti órákban kettészeli az égboltot és én az ívet az északi horizont mentén készítettem ezért a jellegzetes ívét "kifordítottam" ezzel egy-kis cselt vittem a képbe. 😃 A képen bal oldalon a már horizont alá bukott tejútcentrum és a "nyári tejút" látható. Az ív legmagasabb pontján a hattyú csillagképet figyelhetjük meg az NGC7000 (Észak Amerika köd) társaságában. Az ív a Perseus-Taurus régióval ér véget jobb oldalon ahol már a fiastyúk is feltűnik. Jobb oldalt fent van egy Androméda Galaxis és Triangulum galaxis is. 😃 A fotós célkitűzésem egy tejútív elkészítése volt és a sokadik nekifutásra mondhatom azt, hogy ez az én tudásomnak megfelelően tökéletesre sikerült. 😃 Adatok: Canon 6D + Laowa 12mm F/2.8 Skywatcher Star Adventurer 2i Tejút: 24x 120s panorámaképként összeillesztve ISO 1600 F/4 Kápolna és a táj: 3x 120s panorámaképként összeillesztve ISO 1600 F/4 Helyszín és idő: Zalaháshágy Sibrik Kápolna 2021 10 31 18:00-20:30

Hoztam nektek egy IC1848-at. Fogadjátok szeretettel :)

A meteor időpontja: 2021.10.30. 17:27:54 UT Vizuálisan sajnos nem láttam a meteort. A fotó alapján viszont elmondható, hogy nagyon hosszú, 46.5 fokos utat tett meg az égbolton, az Aquarius-ból (Vízöntő) indulva a Pisces (Halak) csillagképen haladt keresztül. Kivágat az eredeti felvételből.

Hosszú keresés után, de megvan! Egyértelműen a színéről ismerhető fel, ami gyönyörűen látszik már első pillantásra is. Világoskék, zöldes- és némi ciánkékes beütéssel. Struktúra is felfedezhető, a karimája, külső gyűrűje egyértelműen fényesebb a belső részeknél, a keleti oldalon pedig egy szál is feltűnik, amint az objektum közepe felé mutat. Ezen felül az ovális fő struktúrán kívül is látszik anyagfelhő, halvány, háromszögletű csúcsokként tűnnek fel a K-Ny tengely mentén. Érezhető, miért adták neki a Macskaszem-köd nevet. :)

Kifejezetten szépen hozza a távcső, bár igen alacsonyan jár. A két galaxismag tökéletesen kivehető, a galaxisok komplett méreteivel arányosak. Az összekötő híd nem egyértelmű, csak sejlik, viszont a fő galaxisban EL-sal szépen látszik egy fényesebb spirálkar kelet felé.

Az őrimagyarósdi párás éjjel után itt végre nem babrált ki velem (annyira) a légkör. Több csillagot bontott, és előjött a gömbhalmaz aszimmetrikus alakja is, bár még némi ködösséggel kísérve. A fényességcsökkenés belülről kb. egyenletes. Nagyobb nagyítással sikerül ugyan több csillagot bontani, de jelentősen veszít a fényességéből. A halmaz K-Ny irányban némileg elnyúlt, de néhány más helyen is látszanak "csillagnyúlványok".

38 km átmérőjű, 2750 m mély, szinte teljesen kör alakúnak látszó, romos szerkezetű kráter, az árnyéka szépen körüljárja a központi dómkomplexumot. A két csúcsból álló dudor magasra emelkedik, maga is kisebb árnyékot vet, és kifejezetten fényes, csak az egyik terasz fényessége mérhető össze vele a környéken. A két dóm közti területen is érdekesen játszik a Nap fénye. A kráterbelső kifejezetten sötét, hamuszürke, de a teraszok világosabbak, szép színátmenetekkel. Sok vékony törés feltűnik a teraszok közt, és a nyugati, külső lejtőn is. Érdekesség, hogy a szovjet Luna-5 a kráter közvetlen közelében csapódott be 1965-ben.

A Keplertől nem messze található ez a körülbelül 28 km átmérőjű, 750m mély kráter. Kifejezetten hatszögletű, főként ebben a megvilágításban érvényesül az alakja. A központi dómon kívül több kiemelkedés is észlelhető, amik a Kepler krátert létrehozó égitest becsapódásakor keletkezett, messzire repült törmelékanyag részei. A keleti kráterfal töredezett, vékony, két terasz könnyen felfedezhető. A nyugati oldal több, mint fele árnyékba burkolódzik, sok részlet marad így rejtve. Érdekes a kráterből kiinduló hegylánc szerkezete is.

Jövök én is egy Szív-köddel ,hogy ne maradjak ki a sorból. Tudom-tudom, jó sokat fotózott objektum, de még mindig elragad szépsége. 🙂

Sibrik kápolna és a Tejút sötét oldala Tegnap kezdődött el az Október/November asztrofotós szezon hiszen egyre később nyugszik le a hold. A teljes sötétség és a holdkelte között volt 18 perc és ez nekem elég volt egy jó kis kápolnás asztrotájképhez. :D Ezúttal a Tejút Perseus csillagkép felöli oldalát fotóztam le. Most először próbálkoztam ilyen tejutas fotóval. A kép jobb alsó sarkában még a Fiastyúk is befigyel. ELSŐ FOTÓ! Végre most sikeresen ki tudtam próbálni a Skywatcher Star Adventurer mechanikát. Még mindíg szokatlan az Omegon Minitrack után. :D Nehéz lesz megszokni.

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 76 Kis súlyzó-ködről. Most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas Gain mellett kisebb objektumokat fényképezni. Azt hiszem 10 másodperc kissé rövid volt és inkább a nagyobb felbontású módban kellett volna fényképeznem hosszabb záridővel. Az M76 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. Hasonlít az M27 planetárishoz, egy világosabb oszlopot két halvány "fül" vesz körül. A köd teteje és alja vörös, míg a többi zöldes-türkizes színű. Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, majd Charles Messier katalogizálta ugyanebben az évben a 2500 fényévre található, 1,2 fényév átmérőjű ködösséget.