Mélyég észlelések

A 35-szörös nagyításban és a ~60%-os átlátszóságnál nem látszik többnek ez a halmaz egy szmötyinél, de örülök, hogy megtaláltam a Nyíl csillagkép gömbhalmazát. Elég nehezen veszem észre, de ha sokáig nézem, elkezd derengeni a mélyégobjektum és ki tudom venni.

35-szörös nagyításban korong alakúnak látom a VCSE-n belül Almacsutka-ködnek nevezett planetáris ködöt. Csak egy homogén pacát tudok kivenni ebben a nagyításban, körvonalai halványak és központi csillagot nem látok.

35-szörös nagyításban nagyon nehezen veszek ki korongalakot, szinte csak pontnak látom egy kis homályos szegéllyel a halmazt. A peremét nem tudom kivenni. A halmaz fokozatosan olvad bele a háttérbe, a középső magot pedig csak egy csillagnyi pontnak látom. Az észlelést egy vékony fátyolfelhő nehezítette meg.

35-szörös nagyításban nem mutat eltérést a kör alaktól. A pereme halvány, nem látom. A központi magja hirtelen válik ki a halmazban, de a halmaz többi része fokozatosan halványodik kifelé, így mondhatni, hogy a háttérbe is fokozatosan olvad bele. Visszatérve a maghoz, az viszonylag nagy a gömbhalmaz egészéhez képest, nem tudom felbontani csillagokra.

A csillagalakzat 35-szörös nagyításban teljesen felbontható csillagokra. Fényességük hasonló, szinte egyformának látom. A látómező közepén kirajzolódik a jellegzetes trapéz alakzat, felette pedig egyvonalban további 6 csillag. Mind a 10 csillagot egyformán fehérnek látom.

A nem különösebben fényes galaxis É-D irányban megnyúlt, rudas galaxis. A mag enyhe dudurként jelentkezik a rúd közepén, de nincs koncentrált fényesedés. Elfordított látással kezdenek kibontakozni a spirálkarok. A rúd északi végéből kelet felé kanyarodó kar rövidebbnek látszik, mint az átellenes oldalon levő. A látómezőrajz átmérője 0.8°, 100x nagyítás.

300x nagyitasban már csillagaira bomlott, amikor a légkör épp megnyugodott pár másodpercre. Nagyjából homogén világos

Szerencsém volt, mert Zalát nem érintették a pénteki viharok, így szinte egész éjszaka gyönyörű volt az égbolt. Ki is használtam a lehetőséget és hadrendbe állítottam a nemrég megérkezett L-Enhance szűrőt.

Az egész szupernóva maradvány szépen belefér a látómezőbe. Érdekes így, egyben látni az egész objektumot vizuálisan. A két fényes ív a kis nagyítás ellenére is mutat részleteket. Ezeken kívül 6 db szabálytalan alakú foltot lehet látni a komplexumon belül.

Mindíg is lenyűgöztek ezek a ködök az Antares környékén és tudtam, hogyha veszek egy star tracker mechanikát ez a környék lesz az első célpontom! 😃 És így is lett! Péntek este egy kedves ismerősömmel elmentünk Zalaháshágyra a régi templomhoz és ott Bortle 3 a fényszennyezés és ott már le tudtam fotózni egész tűrhető minőségben. Hatalmas öröm számomra, hogy a legelső próbálkozás ilyen szépre sikerült. Nem is gondoltam volna. 🙂 Az Omegon Minitrack LX2 nagyon jól teljesített az első fotózás alkalmával, jóban leszünk mi úgy érzem. 😃 EXIF: Nikon D7200 & Sigma EX 50mm F/1.4 Omegon Minitrack LX2 11x120 másodperc ISO 1000 F/3.2 Deep Sky Stacker & Photoshop Astrometry.net: https://nova.astrometry.net/user_images/4755710#annotated

M8 "Lagúna-köd": Jellegzetes ovális alakja könnyen kivehető a fényes diffúz ködnek, néhány csillag fedezhető fel belsejében. Az egész nebulát kitöltő "T" alakú sötét sáv figyelhető meg belsejében. Bal alsó negyede valamivel fényesebb, mint a köd többi része. Az egész ködösségben halvány fényességkülönbségek, fluktuációk figyelhetőek meg.

A látómező teteje fele két fényes csillaga található, a halmaz közepén elfordított "H" alakban egymáshoz közeli, fényesebb csillagok helyezkednek el. Kb. 30 csillagot figyeltem meg a halmazban.

A teljes látóteret betölti az ovális alakú csillagmező, megszámolhatatlan mennyiségű tag látszik, a sűrű csillagfelhő tagjainak eloszlása közel homogén. A tagok fényességében nem láttam jelentős eltérést.

Az M81 széles-elliptikus alakú, a magja fényes, egyenletesen halványul a szélek felé. Az M82 nagyon halvány, keskeny-elliptikus alakú, közel homogén fényességű. Az M81 látszólagos hosszának fele, szélességének harmada-negyede. Spirálkarok nem látszanak ezen az átmérőn.

Szabályos kör alak. A mag, és a belső terület fényes, amit egy halványabb külső régió vesz körül, a kettő között éles határvonallal, A halmaz pereme élesen különül el a környezetétől. Ezen átmérőn nem bomlik fel csillagokra.

A Félhold-köd fotó egy kisérlet volt arra, hogy egy átalakítatlan fényképezőgéppel mit tudok kihozni ebből az objektumból. Először készítettem 31 db. 3 perces és 12 db 5 perces expót. A 3 perces képek közül az első 10-15 nyers kép háttere a nátriumlámpáknak köszönhetően világosbarna lett. Legalább 5 képen átment egy-egy műhold. A maradék feldolgozása után az eredmény meglehetősen gyenge lett. Az 5 perces képek feldolgozása "Siril & Gimp" után ez lett.

Az M101 egy kedvelt asztrofotós célpont a Göncölszekér rúdja felett. Talán azért mert viszonylag nagy és könnyen elérhetö célpont, meg azért is mert nagyon szép (és kissé töredezett) spirálszerkezettel rendelkezik, benne számos nagyon aktív csillagkeletkezési területtel. Az M101 valódi mérete a Tejútrendszer majdnem kétszerese, látszó méretét tekintve pedig a telihold kétharmada. Kis teleszkóppal fényképezve ugyan nem lehet a spirálkarok és a csillagkeletkezési területek finom részleteit megörökíteni, viszont jópár egyéb, halványabb galaxist is megfigyelhetünk körülötte (érdemes csillagtérképpel összehasonlítani a teljes méretű felvételt). Egyike ezeknek az NGC 5474, ami a kép alján látható. Ez az M101 egyik kísérőgalaxisa, amivel korábban összeütköztek. Számítógépes szimulációk fedték fel hogyan torzította el a korábbi találkozás a NGC5474 és (kisebb mértékben) az M101 alakját. Ezek az interakciók nagyon fontosak a galaxisok fejlődésében, felgyorsíthatják a csillagkeletkezés folyamatát, de beindíthatják a központi, szupernagy-tömegű fekete lyuk aktivitását is. Érdekesnek találod? Fogj egy távcsövet és nézd meg magad! Részletes leírás az angol nyelvű blogunkon: https://cities-and-skies.com/small-telescope-astrophotography-the-pinwheel-galaxy/

2021. február 12-én, 13-án, és március 7-én, Zalaegerszeg-Jánkahegyen és Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételem, mely az Sh2-240 jelzésű, más nevén Spagetti-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral és átalakított Canon 6D fényképezőgéppel, illetve Samyang 135 mm f/2 objektívre rögzített ASI294 hűtött csillagászati kamerával és Optolong L-enhance szűrővel készült, f/5 rekeszen 35×360 s, míg f/2,8 rekeszen 130×210 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 3200 és Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, Topazlabs DeNoise (Mezei Balázs segítségével) és Photoshop szoftverek segítségével történt. Ez az leghalványabb mélyég-objektum, amit fotóztam; összesen 11 órányi expozíciót gyűjtöttem össze a három fok kiterjedésű szupernóva-maradványról, mely Simeis 147 megjelöléssel is ismert. A Szekeres csillagképben található, megközelítőleg 3000 fényév távolságban. Átmérőjét 150 fényévre becsülik, egy 40 000 éve történt szupernóva-robbanás maradványa. A felrobbant óriáscsillag neutroncsillaggá összeomlott magja nagy sebességgel hagyhatta el a szupernóva-maradvány központját, jelenleg is gyorsan forgó pulzárként szeli át a világűrt. 1952-ben fedezték fel a Krími Asztrofizikai Obszervatóriumban, egy 65 cm átmérőjű Schmidt-Cassegrain távcsővel.

2020. szeptember 18-án és 19-én, a Dobronhegy-Balázsfán, a VCSE Őszi Észlelőhétvége keretében készült felvételem, mely a Messier 13 “Herkules-gömbhalmazról” készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 40×120 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. Talán a leglátványosabb gömbhalmaz az északi égbolton, nagyon kedvező elhelyezkedése van a nyári, koraőszi hónapokban. Sir Edmond Halley fedezte fel 1714-ben, majd Messier 1764-ben vette fel a katalógusába. A Herkules csillagképben található, 11,7 milliárd éves. 25 000 fényévre található a Földtől. Kb. 300 000 csillag alkotja, átmérője 140 fényév. Magjában ötszázszor sűrűbben fordulnak elő a csillagok, mint a Nap környezetében. A felvétel jobb felső sarkában látható az NGC 6207 galaxis, illetve félúton a gömbhalmaz és az NGC 6207 között a pici látszó méretű IC 4617 galaxis is megfigyelhető (utóbbi egy csillaghoz nagyon közel). 1974. november 16-án az areciboi rádióteleszkópból rádióadást indítottak a gömbhalmaz felé, ezzel egy esetleges földönkívüli technológiai civilizációnak szerettek volna üzenetet küldeni. Az üzenetet Frank Drake és Carl Sagan írta, 1672 bitből áll, ami két prímszám, 23 és 73 szorzata, 23 oszlopba és 73 sorba rendezve. A digitális formátumban küldött üzenetet grafikusan megjelenítve egy ábra jön ki, mely többek között kettes számrendszerbeli számokat 1-10-ig, a DNS-t felépítő elemek rendszámát, egy emberalakot, a DNS kettős spirál ábráját, a Naprendszert alkotó bolygókat, és az Arecibo-rádióteleszkóp ábráját tartalmazza, leegyszerűsített formában. Az üzenet elküldése mégis inkább technológiai demonstráció volt, mert ugyan a gömbhalmaz peremén létezhetnek olyan csillagok, melyeknek stabil bolygópályái alakulhattak ki, de mire 25 000 év múlva az üzenet megérkezne, a gömbhalmaz már teljesen más helyen lesz. Az üzenetet egyetlen alkalommal küldték el, 1672 másodperces adás keretében.

A 2021. május 5-én és június 4-én, Dobronhegy-Balázsfán készült felvételem, mely az Abell 1656 “Coma-galaxishalmazról” készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 4x20x120 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvétel a monokróm kamerám tesztje is egyben. IR-vörös-zöld-kék szűrőkkel készítettem a képet. A felhőátvonulásos, szeles időjárás miatt csak ennyi nyers képet tudtam gyűjteni. A képen látható számtalan halvány, elliptikus folt mindegyike egy-egy távoli galaxis, ami az Abell 1656 galaxishalmaz része. A halmazt a Bereniké Haja (Coma Berenices) csillagképben találjuk, innen származik a neve is. A galaxishalmaz 321 millió fényév távol van tőlünk, és több száz tagot számlál, így az egyik legsűrűbb ismert galaxishalmaz. Központjában az NGC 4874 és NGC 4889 elliptikus galaxisok láthatók, ezek átmérője egymillió fényév is lehet. Magjukban nagyon nagy tömegű fekete lyuk rejtőzik, és több ezer gömbhalmaz tartozik ezekhez a csillagvárosokhoz. A galaxishalmazt tanulmányozva először itt merült fel a sötét anyag jelenléte, mivel a halmaz tagjai túl gyorsan mozognak ahhoz, hogy a látható anyag erre magyarázatot adna. A galaxishalmaz tömegének 90%-a sötét anyag lehet.