Mélyég észlelések

Az SH2-157 emissziós köd a nevével bajban voltam. Varga Gyuri szerint kézfej, mások szerint Homár olló, én Rozsdás Rákollónak fogom nevezni SpongyaBob után. Bocsánat, ha nem tudományos, de nekem ennyi humor belefér. :-) Az ollója majdnem rozsdás a képen. A kép Trahütten, Ausztriában készült hasonlóan a Szív-ködhöz. Ami ennél a képnél érdekes és egyben bosszantó volt az a képfeldolgozás. Amíg a Szív-köd feldolgozásánál semmilyen problémám nem volt a 0.99.10.1 Siril verziójánál, addig a Rákolló megtornásztatott rendesen. Először a pre-process folyamatnál kellett a csillagok küszöb és referencia értékeit állítani, majd photometrikus szín kalibrációval gyűlt meg a bajom (plate solving failed). Segítséget kértem hát tagtársaktól, mit lehetne megpróbálni. A megoldás az lett, hogy a feldolgozó programmal visszaléptem egy verziót = v0.99.8.1-re, ahol már minden probléma nélkül megtörtént a feldolgozás.

Ezt a tőlünk 7500 fényévre lévő ködöt már régen le szerettem volna fényképezni, de vártam egy jó alkalomra, azaz megfelelő égboltra. A fotózás helyszíne Trahütten, Ausztria (tiszta ég, 16 fok celsius ) VCSE észlelőhétvégén, gyönyörű környezetben. A felszerelésem Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/1000-es Newton-tubussal, Canon 6D (átalakított) fényképezőgéppel, Optolong L-eNhance szűrő, és Skywatcher F/4-es kómakorrektorral, illetve vezetéshez 9×60-es SVBONY gyártmányú keresőtávcsővel. A vezetőkamera ASI 120MM volt. A felvételek rögzítését és a vezetés koordinálását ASI AIR Pro (RasPi) és Asiair szoftver végezte. Fókusz beállításhoz ZWO EAF autofocuser-t használtam. Mezősimítást flat-box-al készítettem. Képfeldolgozást SIRIL 0.99.10.1 végeztem. ‎A köd legfényesebb része (egy csomó a nyugati szélén) külön-külön NGC 896-nak minősül, mert ez volt a köd első felfedezett része. A köd intenzív ‎‎vörös‎‎ kimenetét és morfológiáját a köd középpontja közelében lévő csillagok egy kis csoportjából származó sugárzás okozza. Ez ‎‎a nyílt csillaghalmaz,‎‎ az úgynevezett ‎‎Collinder‎‎ 26 vagy ‎‎Melotte‎‎ 15, tartalmaz néhány fényes csillag közel 50-szerese a tömeg a Napunk, és még sok más homályos csillagok, amelyek csak egy töredéke a Mi Napunk tömegét. 1787 novemberében fedezte fel William Herschel (forrás wikipédia)

2021 - VCSE Ausztriai észlelőhétvégére tervezett asztrofotó: Végül elkészült, noha a feldolgozás sajnos időbe telt és nem is értem rá nagyon, valamint kimaradtak a flatek, amit itthon csináltam meg. Mivel a flatbox hagy maga után kívánnivalót, ami nekem van, ezért skyflatet csináltam a szomszéd orra előtt hadonászva a távcsővel csak. :D A fotó saját véleményem szerint remekre sikeredett. Csupán kicsit a csillagkicsinyítésnél lett túlhúzva picit a felvétel, de itt talán nem olyan nagy bűn ez. A nyersek gyűjtése nem volt zökkenőmentes az áramingadozás, valamint a mechanika gyengeségei miatt. Nem is a teherbírás volt a gond, hanem szerintem szét kéne burítani ezt a mechanikát és kitisztítani, valamint egy csapágyazás se ártana... Agyon van használva az egész, de mégis remekül vitte a rendszert. A tubus átépített, egész pontosan a segédtükörtartó lábak ki vannak cserélve, ráadásul pontosan be vannak állítva. A kihuzat alap, de szintén be lett állítva, valamint a tökéletes egyensúly érdekében levettem a keresőtávcső papucsot és a prizmasínnel ellentétes irányba raktam és fúrtam fel, így elég volt egy 9x50-es Springload kerestávcső a fehér tartókájával... Rögtönözni kellett na. Általában flip után kicsit gyengébben teljesített a rendszer, de azthiszem 2-3 képet kellett csak kidobni. Ha ezt tudom, hogy ennyire jó az ég, akkor fele expóval két téma is sikerült volna... sőt talán egy harmadik is... Na de majd legközelebb. :)

2021. 08. 09-én, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort során készült felvételem az NGC 7635 jelű emissziós ködről, más néven a Buborék-ködről. A felvételen látható a Messier 52 nyílthalmaz és a Nova Cas 2021 jelű nóva is. A felvételt monokróm kamerával készítettem, hidrogén, oxigén és kén szűrők segítségével. A kén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszot is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül. A Buborék-köd közepén rögtön feltűnik a ködösség nevét adó buborékszerű alakzat, amit a közepében elhelyezkedő óriáscsillag szele alakított ki. Átmérője 3-5 fényév, távolságát tőlünk 7.000 - 11.000 fényévre becsülik. William Herschel fedezte fel 1787-ben. A kép bal felső sarkában az M52 nyílthalmaz figyelhető meg, csillagokban gazdag halmaz, a tagjai között nagyobb távolság figyelhető meg, fényességben és sűrűségben homogén elrendezésű. 10 fényév átmérőjű és 160 millió éves, 4.600 fényévre van a Földtől. Charles Messier fedezte fel 1774-ben. A felvételen látható még a Nova Cas 2021 nóva is, ami 2021. márciusában hirtelen felfényesedett, azóta is látható. A jelenséget az okozza, hogy egy kettőscsillag-rendszerben, ahol az egyik tag egy fehér törpe, elszívja a másik tag csillaganyagát. A nagy sebességgel lezuhanó, forró hidrogéngázban robbanásszerűen termonukleáris reakció indul el a fehér törpe felszínén, ezt a robbanást láthatjuk. A jobb alsó sarokban még van egy kis felhőszerű alakzat egy csillag mellett, amit nem tudtam beazonosítani.

A 2021. aug. 13-án, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételemet szeretném megosztani veletek, az Sh2-190 jelű emissziós ködről, más néven a Szív-ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 3x31x180 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvételt monokróm kamerával készítettem, hidrogén, oxigén és kén szűrők segítségével. A kén szűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszot is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül. A ködösség a Cassiopeia csillagképben, a Tejút Perszeusz-karában található, a Lélek-köd és a Perzeusz ikerhalmaz közelében. Fotografikus megfigyelés során könnyen megfigyelhető a ködösség nevét adó, szívhez hasonló forma. Az emissziós köd közepén feltűnő csillagcsoportosulás figyelhető meg, a csillagok egy örvénylő-kígyózó gáz-alakzatot vesznek körbe. A nyílthalmaz a Melotte 15, mely néhány, a Napnál ötvenszer nagyobb, és számos kisebb csillagot tartalmaz, ezeknek sugárzása ionizálja a hidrogénből álló ködöt. A nyílthalmaz kora 1,5 millió év, 7.500 fényévre található a Földtől.

Most érte meg igazán kis nagyítással nézni ezt a ködöt. Csodásan rajzolódik ki a ködösség, a fodrozódás, a különböző, halványabb régiók. Nagyobb távcsőbe nézve (de már az én 20 centisemben is) egyenesen sötétadaptációvesztést okoz ennyire tiszta ég alól. Megtáltosodik, hatalmassá válik ilyenkor az objektum. A Trapézium néhány csillagát nehéz felfedezni, annyira fényes körülöttük a köd. Szép, kontrasztos a madár alak, a nyugati szárnya 1/3 LM-nyi hosszan nyúlik el.

Fenomenális látvány, majdnem kitölti a látómezőt. Nincs mindenhol egyértelmű határa, sok helyen diffúzan veszik bele az égi háttérbe, kivéve a spirálkarokat. Ezekből 3 nagyon könnyen megfigyelhető, egy pedig idővel rajzolódott ki. Hosszasabb megfigyelés, illetve EL segítségével a karokban porsávok is megfigyelhetővé váltak. A galaxismag feltűnően fényes, ellipszoid, a diffúz külső régiók keleti részei valamivel fényesebbek a nyugati oldalnál. A galaxis szabad szemmel is könnyedén kivehető volt a csodálatos ausztriai ég alól.

Ködösség a Plejádokban! Nagy élmény volt vizuálisan is megpillantani azt, amit eddig csak asztrofotókon láttam. A hét csillag közül hat körül egyértelműen ott fénylett a reflexiós köd. Jól illik hozzá a 30x-os nagyítás is, szépen kitölti a látómezőt. Klisé objektum vagy sem, engem újra elvarázsolt.

Hihetetlen látvány, a teljes ködösség feltűnik, körbeér, nem is sarló, inkább buborék alakja van. Sok szálas részlet látszik, egyértelműen jelentkeznek a különböző régiók közti fényességkülönbségek. É-D irányban fedezhető fel a legtöbb részlet. Szép a környező csillagmező is.

Kissé szegényes látómezőben helyezkedik el ez a szép halmaz. Ekkora nagyítással még nem igazán bontott. Formája kicsit tojásdad, ellipszoid, K-Ny irányban elnyúlt. Magja viszonylag jól definiált, szabályos kör alakú, azon kívül azonban nagyon egyenletes a fényességcsökkenés, a szélek folyamatosan vesznek bele az égi háttérbe.

Szép, nagy kiterjedésű gömbhalmaz, bár teljesen nem bontott. Magja kicsi, de fényes, sűrű, jól elkülöníthető. A magrégión kívülre érve a fényességcsökkenés nagyjából egyenletes. A halmaz nem teljesen gömbszimmetrikus, K-Ny irányban kissé elnyúlt, felfedezhető néhány nyúlvány, csillaglánc.

Gyönyörű látvány ekkora távcsőben! Remekül látszik a hattyúforma, feltűnő a nyugati részben található sötétköd, a hattyú "farktollai", és a mögöttük kirajzolódó habos ködösség. A köd közepe, illetve a sötétködöt körülölelő régió feltűnően fényesebb. Néhány ködrészlet, fodrozódás a hattyú "teste" alatt és fölött is kivehető.

Szűrő nélkül csak a hűlt helyét lehetett látni, de OIII szűrőt használva gyönyörűen jöttek elő a fodrozódások és a sarló alak, elbűvölő látvány! Szép csillagmezőben helyezkedik el a ködösség, amely szálas, szinte teljesen körbeérő. Az É-D-i vonalon helyezkednek el a legfényesebb, legvastagabb régiók, a legtöbb részlet ezekben fedezhető fel.

A nyílthalmaz igen szép, szimmetrikus, sok benne a fényes csillag. A köd kissé halvány, bár a központja könnyen felismerhető. Részletek azonban ilyen kis nagyítás és a nyugvó Tejút mellett alig látszanak. Érdemes lenne nagyobb nagyítással és különböző szűrőkkel is megvizsgálni az objektumot.

Igazán elképesztő látvány a kis nagyítás és hatalmas látómező mellett. A látómező tele van csillagokkal, de a két halmaz így is egyértelmű, jól kivehető. A nyugati halmaz gömbszerűbb, egyenletesebb benne a csillagok eloszlása, míg a keleti gyűrűs formát mutat, elkülönülő csoportosulásokkal. Ebben látszik a halmaz legfényesebb csillaga is, az összkép egy eljegyzési gyűrűre emlékeztet. Ennek ellenére a fényesebb csillagok zöme a nyugati halmazban található. Sok szép csillagláncolat is látszik a közelben.

Könnyű, nagy célpont, szépen elkülöníthető a Tejút háttércsillagaitól. Három legfényesebb csillaga majdnem tökéletes szabályos háromszöget formál, a többi fényesebb csillag kissé a halmaz közepe felé csoportosul. Kisebb nagyításon már rengeteg háttércsillag tűnik fel, ekkor nehezebb elkülöníteni ezt a laza, de mutatós halmazt.

Hatalmas, mint mindig, gyönyörű, mint mindig. Nem véletlen hívják "Nagy" Herkules gömbhalmaznak. A mai éjszakán olyan formája volt, mint egy éppen nyíló virágnak, ahol a magrégió alkotja a virág közepét, a nyúlványszerű, szálas csillagcsoportok pedig a virág szirmait. A fényességcsökkenés a magtól kifelé sokáig lineáris. A halmaz D-DNy felé kissé elnyúlt, a mag nem pont középen helyezkedik el. Nem bontható minden csillag, a legszebb látványt EL-sal adja.

Elsőre, főleg kisebb nagyítást alkalmazva, gömbhalmaznak néztem, olyan sűrű és csillagokkal teli. 12x-os nagyításon már egyértelmű a névadó V-betű, melynek szárai közt mintha sötét sáv húzódna. A szárak találkozásánál különösen sűrű a csillagmező, és itt található egy fényes előtércsillag is. A fő alakzaton kívüli csoportosulások már gömbszimmetrikusabban helyezkednek el. Bár már 120x-os nagyítás is szinte teljesen bontja a halmazt, 300x-os nagyítással pedig már minden csillag megkülönböztethető, ekkora nagyítással és nagy látómezővel teljesedik ki igazán a halmaz.

A felvételt a VEGA '21 táborban, Őrimagyarósdon készítettem, hidrogén és oxigén szűrők segítségével, majd a "HOO eljárással" dolgoztam fel: a hidrogén szűrővel készült képek vörös színt kaptak, az oxigén pedig a kéket és a zöldet. Az így készült felvétel a Hubble-palettával ellentétben a valós színeket adja vissza. A vöröses hidrogén köd félkör alakban vesz körül egy világosabb, fehéres színű területet. A vöröses emissziós köd a kép közepe fele a legfényesebb, innen "balra" gyorsan csökken fényessége, viszont "jobb oldalt" lassabb az átmenet élénkvörösből teljesen feketébe. A hidrogénfelhőt számos nagy kiterjedésű sötétköd tagolja. A vöröses köd egy csuklyás, kámzsát viselő alakot formáz, innen származik elnevezése is. Csúcsos csuklyája a kép tetején halványan kivehető, mellkasa előtt helyezkedik el az említett világosabb terület. 1787.-ben fedezte fel Caroline Herschel, testvére, William Herschel katalogizálta a Cepheus csillagképben található ködösséget, melynek anyagából jelenleg egy nyílthalmaz alakul ki. Az így kialakuló csillagok "szele" néhány millió éven belül szétoszlatja a ködöt, viszont a nyílthalmaz csillagainak egy része túlélheti a Napot is.

Észak-Amerika köd (NGC 7000), Gamma Cygni köd (IC 1318) és a Fátyol köd (Caldwell 33 Caldwell 34) és még sok más ködösség a hattyú csillagképben. Jelenleg még mindíg a fejünk felett figyelhetjük meg az esti órákban és ezért egy derült estén Söjtörön egyik barátomnál sikerült is összegyüjtenem róla közel 2 órányi fotont amég vártam az igazi célpontra. 😃 Ha egy sötét helyről a fejünk fölé nézünk a derült égbolton szabad szemmel is elkülönülnek a világos és sötét területek a hattyúban. Korábban már volt róla egy fotóm, de akkor párás lucskos volt a légkör tele is volt fátyolfelhővel és fűtésem sem volt még az objektívre. 😃 Annyiból is jobban tetszik ez a kép, hogy sikerült rákomponálnom a fátyol ködöt is ami legnagyobb meglepetésemre egész szépen látszik is. A csillagmezővel itt is nagyon szevedek mint szinte minden asztrofotómmal. Adatok: Nikon D7200 & Sigma EX 50mm F/1.4 Omegon Minitrack LX2 Páramentesítő fűtés + 20000mAh akksi 102x60s (1 óra 42 perc integrációs idő) +20 dark +60 bias ISO 800 F/3.2 A képről csak a stack hibáját vágtam le. 2021 09 11 21:00-23:30 Söjtör