Mélyég észlelések

N: 75x Halványak látszik a galaxis alakja. A közepe sokkal világosabb, mint a pereme.

Jellegzetes alakú, könnyen felismerhető halmaz a Hattyú csillagképben, a Sadr közelében. Az észlelés vázlata a 2020 őszi dobronhegyi észlelőhétvégén készült, melyet a 2022 tavaszi trahütteni észlelőhétvége borult estéjére szervezett észlelési workshop során dolgoztam ki.

Az Észak-Amerika köd egy diffúz köd a Hattyú csillagképben. A gázköd neve onnan származik, hogy alakja az észak-amerikai kontinensre hasonlít, könnyen megláthatjuk benne a floridai-félszigetet, illetve a mexikói-öböl térségét. Igazán jó ég alól szabad szemmel meg lehet pillantani az égen egy halvány derengés formájában a Deneb csillag közelében. A felvételek 2 éjszakán át készültek Káváson, ám csak az első éjszaka képeit tudtam felhasználni, mert a fókuszt nem sikerült tökéletesen belőnöm a második éjszakán.

Végre sikerült elcsípnem ezt a párost. Régóta terveztem, de nagyon alacsonyan járnak, valahogy mindig elmaradt. A színvilág kicsit sárgás lett, de nekem így jobban tetszik :) Utómunka : Siril & PS

46x: Szép objektum. Kompakt halmaz, a közepe fényes. Bontás ekkora nagyításnál nincs.

A tavaszi idény második felében gömbhalmazoztam az adott szezonban. Eme kisrendszer egy az Ökörhajcsár csillagképben látható kevésbé ismert Hógömb halmaz felé fordult. Véleményem szerint ezek a gömbhalmazok a tavaszi idényben nagyon fotogének és nemcsak hossz expókkal lehet látványos eredményt elérni, hanem rövidekkel, ha csak a halmaz megörökítése a cél. Annyi hátránya lehet, hogy kényesek a nyugodtságra, valamint néhány hirtelen fényesedik fel, ezáltal beég a közepe, stb. A távcső az M92-re ment volna tovább, de annyira rossz volt az utána érkező szezon, hogy nem sok expó gyűlt össze, így az az égboltrész kimarad idénre nekem. Flippelés után nem működik jól a rendszer, merthát ott kéne lenni változtatni a terhelésen. Ez helyben okés, de távvezérlésnél nem elfogadható, így már lassan két hónapja készül az a fajta döntött oszlop, mely befogadja az EQ6os mechanikát és így ezáltal flip nélkül is lehet fotózni majd. Lehetett volna olyan, hogy a korong rajta az oszlopon és úgy lesz döntött, ám úgygondoltam, hogy kicsit nehezítek a sorsomon és megpróbálok egy ilyen blokkrendszerűt építeni. :D Majdnem kész de a 35°C-ban úgydöntöttem elég a jóból. :D

Szép objektum. A halványabb halmazcsillagok egy egyenlő fényességű kettőscsillag köré csoportosulnak. (Az eredeti rajz kissé viseltessé vált, ezért digitálisan újraalkottam a látómezőrajzot, megtartva az eredeti pozíciókat és csillagméreteket. A nagyítás nem került feljegyzésre, de szinte kivétel nélkül 60x-os nagyítást szoktam használni anno mélyegezéshez.)

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, az Antares régióról. A Trahütten település közelében lévő szállásunk melletti észlelőréten kiváló lehetőég nyílt az alacsonyan, délen elhelyezkedő mély-ég objektumok észlelésére. A Skorpió csillagképben található ködösség a nyári égbolt egyik legszebb objektuma. A képen alul található az Antares, egy vörös óriáscsillag, ellette a Messier 4 gömbhalmaz. Rajtuk kívül emissziós ködök, sötétködök és reflexiós ködök is megtalálhatók a felvételen. A ködkomplexum magjában található a Rho Ophiuchi kettőscsillag, ami 360 fényév távolságban vannak tőlünk.

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, a Messier 6 "Lepke-halmazról". A Trahütten település közelében lévő szállásunk melletti észlelőréten kiváló lehetőég nyílt az alacsonyan, délen elhelyezkedő mély-ég objektumok észlelésére. A Lepke-halmazt itthonról csaknem lehetetlen megfigyelni, mivel nagyon alacsonyan van a déli égbolton. A halmaz viszonylag kevés tagból áll, távolságuk egymástól egyenletes, a halmazt alkotó csillagok mérete is egymáshoz hasonló. A csillaghalmaz kissé elnyúlt alakja egy lepkét formáz. A legtöbb tagnak kékes színe van, de a bal oldalon az egyik csillag szembetűnően vöröses színű. Giovanni Battista Hodierna volt az első, aki írásos megfigyelést hagyott ránk, 1654-ben. 1746-ban Jean-Philippe Loys de Chésaux újra felfedezte a csillaghalmazt, végül Charles Messier felvette katalógusába a halmaz 1764. május 23-ai megfigyelése után. Távolsága tőlünk 1600 fényév, átmérője 12 fényév, kora 92 millió év. 120 csillagból áll.

A VCSE ausztriai észlelőhétvégéjén készült felvételem, a Messier 20 "Trifid-ködről", illetve a felette elhelyezkedő Messier 21 nyílthalmazról. A Trahütten település közelében lévő szállásunk melletti észlelőréten kiváló lehetőég nyílt az alacsonyan, délen elhelyezkedő mély-ég objektumok észlelésére. A felvételen egyből feltűnő a bíbor színű Trifid-köd, amit a sötét porfelhők látszólag három részre osztanak fel, innen jön az elnevezése is: trifid -> "három lebenyre osztott". A Trifid-ködben aktív csillagkeletkezési régió található, magát a ködöt fiatal O típusú óriáscsillagok gerjesztik, emiatt bocsát ki fényt a hidrogén-alfa hullámhosszon. A vöröses területet egy örvénylő, kékes reflexiós köd veszi körül. Az objektum része egy nyílthalmaz is, így az M20 egyszerre tartalmaz emissziós ködöt, reflexiós ködöt, sötét ködöt és nyílthalmazt is :) Charles Messier fedezte fel 1764. június 5-én. 5000 fényévre található tőlünk, átmérője 42 fényév. Az egyik legfiatalabb ismert csillagkeletkezési terület. A Trifid-köd fölött tűnik fel a Messier 21 nyílthalmaz, a két objektumot egyszerre fedezték fel. A halmaz ritkás, kevés tagból áll. Közepén sűrűbben helyezkednek el a csillagok, a magtól kifelé gyorsan ritkul, viszont tagjai jóval fényesebbek a környező csillagoknál. Megközelítőleg 4000 fényévre található a Földtől, 6,6 millió éves, átmérője 36 fényév. 40-60 tagból áll a 780 naptömegű halmaz.

A fotózás helyszíne Trahütten Ausztria Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/1000-es Newton-tubussal, Canon 6D (átalakított) fényképezőgéppel, Optolong L-eNhance szűrő, és Skywatcher F/4-es kómakorrektorral, illetve vezetéshez 9×60-es SVBONY gyártmányú keresőtávcsővel. A vezetőkamera ASI120MM volt. A felvételek rögzítését és a vezetés koordinálását ASI AIR Pro (RasPi) és Asiair szoftver végezte. Fókusz beállításhoz ZWO EAF autofocuser-t használtam. Mezősimítást flat-box-al készítettem. A képfeldolgozást Siril szerkesztővel készítettem.

Halvány, de igen jellegzetes planetáris köd. A remek trahütteni ég alól nekem szűrő nélkül tetszett legjobban a látvány. Szépen látszik a bagoly mindkét szeme. Bár a nyugati valamivel halványabb, mindkettő jól elkülönül az égi háttértől. Ugyanez igaz a köd többi, fényesebb részére is, a kelet felé eső részek egyértelműen fényesebbek a nyugatiaknál.

Eszméletlenül gyönyörű galaxis, a látómező több, mint harmadán húzódik keresztül. Sok részlet megfigyelhető: a központi dudor rendkívül fényes, egyik fele kicsit kisebb, mert nem tökéletesen éléről látunk rá a galaxisra. Ugyanez igaz a galaxis korongjára is, egyik oldala valamivel vaskosabb, fényesebb a másiknál. A galaxison végighúzódó porsáv egyértelműen kivehető, elkülönül az égi háttértől, feltűnő része az összképnek. A kelet felé elhúzódó korongrészlet valamivel hosszabb a nyugatinál. Igazán megkapó látvány!

Nagyon szép páros, egy élmény őket egy látómezőben látni. Az M65 elnyúltabb, szivar alakú, magja a nyugati részére tolódott, kifejezetten fényes. Az M66 ezzel szemben ovális alakot mutat, néhány jobb pillanatban mintha spirálkarokat is ki lehetne venni. Magja ennek is fényes és jól elkülönülő. Minél tovább figyelem őket, annál jobban betöltik a látómezőt és annál feltűnőbbek lesznek a köztük levő különbségek.

Apró, halvány gömbhalmaz. A környező csillagmező gazdag, szép csillagláncokkal. A halmaz maga inkább mutat egy galaxiséhoz hasonló képet. A közepe, illetve az északi és déli szélei fényesebbek az átlagnál, ezzel bogárszerű alakot adva a halmaznak. Csillagot sajnos egyet sem sikerült felbontani.

Nagyon érdekes halmaz. Kicsi, de fényes. Egyértelműen elkülönül egy magrégió, melynek csillagai rendkívül fényesek. A külső részeket azonban alig lehet csillagokra bontani, csak néhány látszik külön. A halmaz egészen gömbszimmetrikus, bár körvonalai néhány más halmazhoz hasonlóan egy virág alakját kölcsönzik neki.

Igen szép és nagy kiterjedésű gömbhalmaz, a nagyítás is rendkívül jól áll neki. Hasonlít az M15-re, de annál valamivel kisebb. Fényességprofilja szinte tökéletesen lineáris, egyenletesen csökken kifelé haladva. A csillagok eloszlása is kifejezetten egyenletes, nehezen különíthető el magrégió. A külső területeken azért feltűnik pár fényes csillaglánc. A legkülső területek szabálytalan alakja egy virág formáját kölcsönzik neki.

Sajnos az éjszaka semmi másra nem volt jó, mint nyílthalmazokat, kettősöket nézni, azokat is leginkább észak felé, így nem sok elérhető célpont maradt. Az M40 csillagai a környező csillagokhoz képest viszonylag halványak. Egyértelmű fényességkülönbség látható a pár nyugati tagja javára.

Meglehetősen elmaradt eme fotóm feltöltése. Sokat vaciláltam a kompozíción, mert igaz a célobjektum látványos, de körülötte a ködösség halvány, ráadásul az időjárás sem segített. :

A kép két, holdfényes, de tiszta éjszaka első felében készült a lenyugvó, Cepheus csillagképbeli M37 nyílthalmazról, holdfázis ~60%.