Mélyég észlelések

43x: Egy csillag pont a szélén fekszik, anélkül nem biztos, hogy megtalálom, bár nehezíti is valamelyest a megpillantását. OIII sokat segít ebben. Részlettelen kör, viszonylag nagy (4,5 ívperc). Legbelül talán egy nagyon kicsit halványabb. Szerintem tudtam volna részleteket is előhozni belőle, ha kellő időt fordítok rá.

43x: Hatalmas és nagyon halvány PL. Nem látszik az egész gyűrű, csak két szembenálló ív, közöttük valami derengés két-három csillag mögött. Szűrő nélkül csak sejthető, hogy van ott valami, de úgy oda kell képzelni a pontos helyéhez a térképen jelölt körvonalát, különben elveszik a háttérben, és nem vesszük észre. Úgy meg nincs mire szűrőt alkalmazni, ugyanis eléggé különbözik a többi PL-től, nem igazán tudni, mire lehet számítani.

273x: Ütköző pár. Egymáshoz kapcsolódva látszik két halvány galaxis alig kiemelkedve a háttérből, a jellegzetes körvonaluk nehezen ugyan, de kivehető. Előző nap még nem találtam meg. NGC 2419 közelében található az égen. 150x még egyként mutatja. Egyszer majd megpróbálom lerajzolni. Közelben egy apró lambda alakú fényesebb aszterizmusra bukkantam. Rá még visszatérek.

(Lyra) Gyűrűs/Gyűrű-köd. 546x: Nagyon fényes, elnyúlt. Közepén halványabb, de nem teljesen sötét. A gyűrű egyenetlen felszínű, belsejében nagyon enyhe inhomogentiások. Haló nem látszik. OIII szűrőtől csak fényesebbnek látszik, de nem részletesebb, UHC-val ugyanúgy. A központi csillagot csak nehezen vettem észre. A köd közelében, K-re lévő csillagra kell fókuszálni, hogy az EL hatékonyan működjön. Ekkor is csak ritkán jelenik meg. A közeli I1296-ról elfeledkeztem, így nem tudtam sajnos vele foglalkozni. A nyíl a NY irányt jelölné, ha végre meg tudnám rendesen jelölni. A valóságban inkább lefelé mutat. LM = 6,6'

Örvény-köd/galaxis. 150x: A spirálkarok azonnal megkülönböztethetőek, de azt, hogy pontosan hogyan tekerednek, csak nehzen lehet kivenni. Több próbálkozás kellett a megfelelő ovális és görbületek eltalálásához. A karok intenzitása szabálytalanul változik kifelé haladva, több hosszúkás csomó. Az 5195 félhold alakú, csatlakozó szegélye nem egyenletes, hanem rücskös, tüskés. Az anyghíd is látszik, nagyon halványan dereng a sötét sáv két széle. A közepük teljesen csillagszerű, körülöttük kiterjedtebb, szabálytalan kör alakú álmagok. A nagyobb GX felszínén és közelében bevillan néha jó sok csillag, de pozíciójukban nem vagyok biztos. Legközelebb nagyobb türelemmel és bátorsággal állok neki. Az I4277-78 GX-okról nem volt tudomásom az észlelésig, így nem is kerestem őket. A nyíl a NY irányt jelöli. Első rajzos észlelésem ezzel a műszerrel. LM = 16'

Feketeszem/Monokli/Ördögszem-galaxis. 120x: A sötét lyuk mindkét oldalán látszik a galaxisnak, de az északiban nem voltam biztos (pedig az lett volna a hangsúlyosabb). Ilyen seeing mellett nem volt egyértelmű, honnan is érkezik pontosan a mag fénye. Nem látszik a széle. Nem teljesen szimmetrikus. Vékony felhőkön keresztül történt az észlelés. Csak néha volt arrafelé derült. LM = 20'

Leo Triplet (M65, M66, NGC3628) Az Leo tripletet alkotó három galaxis, Az Oroszlánhármas a Földtől körülbelül 30 millió fényévre található az Oroszlán csillagképben

Az első rajzos észlelésem ami Trahuüttenben, Ausztriában készült 1000m feletti magasságban a Newtonból átalakított Dobzonnal. A Messier 104 (más néven M104, NGC 4594 vagy Sombrero-galaxis) egy Seyfert 2 típusú spirálgalaxis a Szűz csillagképben (Virgo). Az M104 galaxist Pierre Méchain fedezte fel 1781-ben. Ez az első objektum a Messier-katalógusban, ami egyetlen eredeti kiadásban sem szerepelt, Messier csak kézzel írta hozzá saját példányához. Camille Flammarion adta hozzá a listához 1921-ben. Nevét a jellegzetes mexikói kalapról kapta.

A Fiastyúkkal igen sűrűn van most szép együttállás, így volt ez április 22-én este is. Csak hogy a leltár meglegyen: jobb oldalon Fiastyúk nyílthalmaz, balra a 7,5%-os holdsarló és a hamuszürke fény (vagy másnéven földfény), benne kráterek, hegyek, medencék.

43x: Küllőre és spirálkarokra utaló két sötét lyuk a mag mellett. NGC 4301 sejthető, de nagyobb nagyítás kellenne a megerősítéshez.

M109B. 43x: Nem sokkal halványabb, mint az M109, de annál részlettelenebb és kisebb. Ugyanúgy elnyúlt.

Tűzkerék-galaxis. 43x: A karok beljebb egyértelműek, kifelé sötét ívek sejtetik. Látszik egy fényes, és talán egy halványabb kísérő, még visszatérek rá.

Örvény-köd. 43x: Már látszanak a karok sávjai. 150x: Szépen tekerednek az egyenetken fényességű karok, az anygahíd is sejthető már. A magok sem csillagszerűek. Lerajzolásában a felhők akadályoztak.

Szivar-galaxis. 273x: Nagyon fényes, mintha képernyőn lenne. Egész látómezőt betölti. Olyan, mint fotókon, csak fekete-fehér és homályosabb. A halvány filamentek simán látszottak. Lerajzolásában a felhők akadályoztak.

A március 15-ei munkaszüneti napot és a kedvező időjárást kihasználva észlelőtársaimmal kitelepültünk a VCSE kávási észlelőbázisára egy gyors asztrofotózásra, én a Messier 44 nyílthalmazt vettem célba. A vezetésem nem akart beindulni két órányi próbálkozás után sem, úgyhogy vezetés nélküli egyperces expozíciókat állítottam be. Szabad szemmel halvány pacaként látható, de egy kisebb binokulárral már látványos nyílthalmaz. A felvételen egyből feltűnhet a nagy, ovális alakba rendeződött és fényes csillagokból álló ritkás halmaz. Főleg kék színű csillagokból áll, néhány sárga színű taggal. A csillaghalmaz közepe sűrűbb és sokkal fényesebb tagokból áll mint a külső régiók, a környezetétől látványosan elkülönül. Az ókor óta ismert objektum, Galilei is tanulmányozta, 40 tagot számlált meg. Charles Messier 1769. március 4-én vette fel katalógusába. 577 fényévre van a Földtől, 600 millió éves a beslések szerint. Nagyobb amatőrcsillagászati távcsövekkel 200 tagot sámolhatunk össze, de valójában 1000 csillag alkotja. Tagjainak többsége vörös törpecsillag, amik észleléséhez az amatőrcsillagászatban használt távcsövek már nem elegendőek.

2023.03.25-én, a VCSE észlelőhétvégéjén készült felvételem a Hickson 68 kompakt galaxishalmazról. Az észlelőhétvégén jó hangulat volt, napközben felhős-esős időjárással. Éjfélig kétszer volt felhőátvonulás, ilyenkor fél-fél órát pihentünk, amíg ismét derült idő nem lett. Az éjszaka további része derült volt szerencsére. Paul Hickson kanadai csillagász katalogizálta a galaxishalmazt, a 100 kompakt galaxishalmazt összefoglaló katalógusában, melyet 1982-ben véglegesített. Öt tagból áll, ezek: - NGC 5353, NGC 5354: Egymáshoz nagyon közel látszó lentikuláris galaxisok. A lentikuláris galaxisok átmenetet képeznek a spirális és elliptikus galaxisok között. - NGC 5355 és NGC 5358: Kisebb lentikuláris galaxisok, az NGC 5353-NGC 5354 párostól jobbra látszanak a képen. - NGC 5350: Küllős spirális galaxis. A mérések szerint a tagok jelenleg nem olvadnak össze, csak közel helyezkednek el egymáshoz. A halmaz 90-120 millió fényévre van tőlünk. A felvételen megfigyelhető még az NGC 5371 spirális galaxis is, ami nem a galaxiscsoport tagja, bár hasonló távolságban van tőlünk, mint a Hickson 68 csoport tagjai. Az UGC 8841 galaxis szintén megfigyelhető, a kép felső részén. A kép hátterében számos távolabbi, halványabb galaxis is megfigyelhető.

Béta és Theta között, Thetához közelebb. M29-re emlékeztet. Koordináták: 15h 30m 51s +30° 40' 10" CrB messze legkönnyebb mélyégobjektuma. LM = 65' (48x).

218x: Az M49 melletti rombusz közepén lévő galaxis. Magja körül szakadások, lyukak egy gyűrű mentén. Nagyon aprók, nem élesek. LM: 16,5'. M104 és M51 után a kedvenc galaxisaim egyike.

Jupiter szelleme-köd. 218x: UHC nem igazán segít most. Részletes, de a központi csillag nem látszik, annak ellenére, hogy csak 12 magnitúdós. A köd nagyon fényes, először el is kerültem, mert halványabbra számítottam. LM: 16,5'

Napóleon kalapja. 34x: Egyértelmű, de nem látványos. Ennek ellenére érdekes, hasonlóan fényes csillagok alkotják egymástól hasonló (látszó) távolságra. A csúcsa a leghalványabb. Mindössze 7 csillag, nagyobb nagyításon se látszik más, pedig van itt még két 13-nál fényesebb csilag, csak Budapest fénybúrája eltakarja őket. A 15,5 magnitúdós PGC 50934 jobbról a második csillag felett lenne. A látómező 100'.